Fülöp metropolita: fedezzük fel a mának az erejét, a pillanatnak a feltündöklését, amit Krisztus hozott le a földre

Fülöp metropolita: fedezzük fel a mának az erejét, a pillanatnak a feltündöklését, amit Krisztus hozott le a földre

2020-12-25 20:21:44
Szerző: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Kocsis Fülöp érsek
Debrecen
Karácsony
A koronavírus-járvány miatt idén visszafogottabban ünnepelhették a hívek Krisztus Urunk születését. Foghíjasok voltak a padsorok, a legtöbben online követték a szertartásokat. Az Attila téri főszékesegyházban december 24-én éjfél előtt Nagy esti zsolozsma vette kezdetét, a közös imádkozást pedig - rendhagyó módon - Fülöp metropolita atya karácsonyi üzenete zárta. Homíliáját alább teljes terjedelmében olvashatják.

Krisztus születik!

Dicsőítsétek!

Szeretett testvéreim!

Amikor valakit megkérdeztem arról, hogy karácsony éjszakáján miről prédikáljak, akkor azt mondta: lehet bármiről, csak a koronavírusról ne. Más meg azt mondta: nem lehet most nem beszélni arról a helyzetről, amely körülvesz bennünket. S valószínű, mindkét álláspontnak igaza van. Hiszen egyrészt nyilvánvaló, hogy a karácsonyunk teljesen független a koronavírustól. Nem lehet azt mondani, hogy ez a járvány elveszi tőlünk az ünnepet, hogy most nem lesz karácsonyunk, hogy nem tudjuk ünnepelni Jézus születését. Krisztus Urunk most is megszületik, nekünk adja magát, s ezt most is ünnepelnünk kell, úgy ahogy tudjuk. Másrészt azonban mégsem vonatkoztathatunk el attól, hogy mennyi minden másképp van most, hogy sok mindent el kell hagynunk, amit szeretünk, amihez hozzászoktunk. Nem tudunk úgy ünnepelni, mint máskor. Minden bizonnyal csak tapsikoló, álkeresztény álláspont volna most azt mondani, hogy mindegy, hogy van vírus vagy nincsen, örüljünk annak, hogy megszületett Isten. Ez inkább érzéketlenség volna, nem pedig nagyfokú hit. Látnunk kell a minket és embertársainkat ért sok szenvedést és megpróbáltatást, amely valóban próbára teszi még a hitünket is.. Próbára teszi a családi életünket, a barátságainkat, a házastársi kapcsolatainkat, a hűségünket, és igazán nem mondhatjuk, hogy mindig kiálljuk ezt a próbát.

Nem beszélve arról a nehéz helyzetről, amit az egészségügyben látunk közvetve vagy közvetlenül, ahogyan az orvosok és ápolók megküzdenek ezúttal nem csupán a betegséggel, hanem a járvány okozta nehézségekkel, a betegek nagy számával, hogy súlyos döntéseket kell hozniuk, hogy kimerülésig kell dolgozniuk. S ahogy hallom most kevésbé kapják meg a megbecsülést ezek az áldozatos lelkű orvosok, ápolók, mint a tavaszi időben. Ha visszaemlékszünk rá, a járvány első hullámában mennyire megrémültünk, nem tudtuk, mit is kell tenni, de volt egyfajta nagy összefogás, akarás, hogy igenis le tudjuk győzni ezt fajta sokkoló helyzetet. Sok ötlet született, hogyan segítsük egymást, és azt reméltük, hogy hamar túl leszünk majd ezen az első fájdalmas hullámon. Így is lett: nyáron már-már el tudtunk felejtkezni róla. Noha megjósolták a szakemberek, hogy lesz majd második hullám is, ami rosszabb lesz, s ez pontosan be is következett. Ami most nagyon furcsa ebben a második hullámban, hogy úgy tűnik, most nem, hogy megbecsülést nem kapnak az orvosok és ápolók, sem tapsolást és elismerő szavakat, hanem sokszor inkább méltatlankodást, bántást, feddést, hogy nem jól dolgoznak, nem jól válogatják meg a betegek ellátását, stb. Úgy látszik, belefáradtunk ebbe a küzdelmes helyzetbe, türelmetlenek lettünk. Ezért arra gondoltam, hogy most karácsonykor a türelemről illetve annak a hiányáról fogok néhány szót szólni. Összehozható ez némiképp a karácsonnyal? Talán.

Azért vagyunk türelmetlenek, mert hosszú időn át tart ez a megpróbáltatás és nem látjuk a végét. Így az időben nézve úgy látjuk, hogy még sokáig kell tűrnünk, és ez a tűrés nem könnyű. Ahogy Arany János is említi ezt az érdekes lélektani helyzetet: „...tűrte Miklós tűrte, ameddig tűrhette, azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette.” Tehát ez a rettentő erős ember, Toldi Miklós is próbált tűrni, s egy ideig sikerült is ugyan, de valójában közben csak gyűlt, gyűlt benne a bosszú. Aztán repült is a nehéz kő…. Sokszor így vagyunk mi is: ha nagyon türelmesek akarunk lenni, tűrünk, tűrünk, próbálunk uralkodni magunkon, de aztán kirobban belőlünk, és akkor jönnek a bántások. Pedig fontos, hogy legyen türelmünk egymáshoz is, önmagunkhoz is, a dolgokhoz is.

Hogyan tudunk türelmessé válni? Nehéz dolog ez. Éppen azért nehéz, mert mindig az idő hosszában élünk. Látjuk az idő elmúlását, előttünk van az idő folyama, s valójában ez teszi nehézzé a dolgok elviselését. Amikor benne vagyok egy betegségben, valami fáj, akárcsak a fogam vagy valami súlyosabb betegség gyötör, akár a koronavírus okozta fájdalmak, önkéntelenül is arra gondolok: meddig fog ez még tartani? S épp emiatt nehéz a kitartás, emiatt nehéz elviselni a fájdalmakat, mert előre nézek, hogy hány napon át fog még tartani. Pedig édesanyámtól, aki nagyon sokat szenvedett, élete során igen sok fájdalma volt, megtanultam, hogy ez teljesen fölösleges dolog. Nem szükséges előre nézni, hogy meddig fog fájni, meddig fog ez tartani. Éppen csak ezt a mostani pillanatot, ezt a mai napot kell kibírni, s az nem olyan hosszú. Sőt ha csak egy pillanatot nézek: egy pillanatnyi szenvedés igazán nem nagy dolog, azt biztosan el tudom viselni. Jézus is azt mondja: „Elég a napnak a maga baja” (Mt  6,34). S valóban a türelem éppen azzal orvosolható, hogy az időnek nem a hosszát nézem, hanem a tartalmát. Azt a pillanatot, amiben éppen vagyok. Arra figyelek, hogy most mit kell tennem, most mi a feladatom, most mit kell elviselnem, és ezt a pillanatnyi szenvedést, még ha nagyon nagy is, el tudom viselni.

Karácsony éppen erre a mostra, erre a mai napra irányítja a figyelmet. Pontosan ezt énekeljük az ünnep kontákjában: „Ma a Szűz, a legfelsőbb Lényt szüli, és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel.” Ezt énekeljük karácsony éjjelén: mindez ma történt. Nem azt énekeljük, hogy ma emlékezünk arra, hogy kétezer évvel ezelőtt a Szűz megszülte Fiát, hogy ma emlékezünk arra, hogy Krisztus a földre jött. Nem. Azt énekeljük, énekelteti velünk az Egyház, hogy „ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli”. Mert ez a ma itt van. Ez az esemény most történik velünk. Krisztus születését ma ünnepeljük. Ugyanis az idő hosszúságába a Teremtő belelépett és attól a pillanattól kezdve minden megváltozott. Átalakult az idő, a teremtés és főleg benne az ember alakult át, aki észreveszi ezt a pillanatot, hogy ma történt valami rendkívüli dolog. Fedezzük fel a mának az erejét, a pillanatnak a feltündöklését, amit Krisztus hozott le a földre! Mert ettől a mától kezdve minden megváltozott. Ebben a pillanatban itt van Krisztus, és itt is marad minden pillanatban. Minden nap, minden pillanatban átélhetjük ezt az ajándékot, hogy Isten nekünk adja magát. Csak vegyem észre, hogy itt van Krisztus!

Nemde ezt énekeljük: „Velünk az Isten! Értsétek meg, nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!” Velünk van! Nem volt vagy lesz. Itt van Krisztus. Krisztus belépett a világba, belelépett a történelembe, belépett az életembe. Krisztus jelen van az életemben, folyamatosan, az életem minden pillanatában, és ez a krisztusi jelenlét alakítja át az egész életemet. Csak nekem erre a pillanatra föl kell figyelnem, észre kell vennem, hogy megérkezett hozzám Krisztus. Meglátom-e ma, észreveszem-e ezen az ünnepen, Krisztus eljött az életembe és itt van?

Hogy Krisztus megváltoztatja-e az életemet, ez rajtam múlik. Hogy mire figyelek, mire fordítom a tekintetemet, ez az én döntésem. Ha csak azt lesem, hogy mi minden vár még rám, milyen feladataim lesznek a jövőben, akkor könnyen lehet, hogy nem veszem észre azt, amit most meg kell tennem. Márpedig, ha a jelen pillanat feladatát nem ismerem föl, akkor a jövőben sem fogom tudni teljesíteni azt, ami majd akkor adódik. Fedezzük fel a ma újdonságát, a pillanat meglepetését! Hiszen ebben a pillanatban szólít meg Krisztus.

Az idei karácsony valóban furcsa és különleges, sok megpróbáltatást hoz. De nagyon fontos, hogy ne gyarapítsuk fölöslegesen egymás szenvedéseit és fájdalmait, melyeket nem akar nekünk adni az Isten. Vannak olyan fájdalmak és szenvedések, amelyekkel ő maga ajándékoz meg minket, amelyekre szükségünk van. Ezekben a fájdalmakban Krisztus is jelen van, nem hagy magamra a szenvedésben, csak föl kell ismernem, hogy benne van Krisztus. Ő nem hagy egyedül a fájdalmaimban. Ezért nem kell félni a fájdalomtól, a szenvedéstől, a megpróbáltatástól, mert Krisztus van jelen benne. Csak vegyem észre! Éppen ezért nagyon fontos, hogy az idei karácsonyon is vegyem észre, sőt, talán most még sokkal inkább, mint valaha, hogy eljött Krisztus, megállította az élet folyamát.

S ez a járvány is valami hasonlót tett, hisz csaknem megállította az életünket. De legalábbis úgy meglassította, hogy ettől egészen megrémültünk. Pedig éppen erre volt, erre van szükségünk. Valami vagy valaki hihetetlenül forgatja az életünk kerekét, hihetetlenül pörgős lett, nem is nagyon tudunk megállni. Úgy vagyunk, mint valami cirkuszi mutatványban, ahol pörgetni kell azt a kereket, a tébolyultságig kell pörgetni, mert valamiért ez a feladat. Dehát nincs publikum! Ezt senki sem nézi, senkinek sem tetszik. Az égvilágon senki sincs, akinek ezzel meg kellene megfelelni. Csak egyedül Krisztusnak kell megfelelni, aki viszont meg akarja állítani ezt a pörgős időt.

De van itt még egy fontos dolog. Ha a forgó-pörgő kereket, ha egy pillanat alatt meg akarnánk állítani, akkor összetörne minden. Éppen ezért a mi Urunk nem ránk tör, nem seprűnyelet dug a küllők közé. Nem akarja, hogy egyszerre összetörjön minden. Nem, ő szelíden jön hozzánk, egy gyermek képében. Ezzel a gyermeki szelídséggel hat ránk. Viszont így jóval nagyobb az egyéni felelősségem. Tőlem függ, rajtam áll, hogy ezt a gyermeket észre veszem-e, ezt a gyermeket akarom-e szeretni, be akarom-e engedni az életembe. Ez a gyermek azért jött, hogy megállítsa az életemet legalább egy pillanatra, hogy fedezzem föl, merre megyek, milyen sebességgel. Az idők Ura belépett az életembe, és ettől a pillanattól kezdve rajtam áll, hogy az életemet vele vagy nélküle folytatom. Ezek után már ne legyen egyetlen lépésem sem Krisztus nélkül! Ne hagyjam, hogy ez a sátáni kerék pörgesse az életemet. Minden lépésemet megfontoltan Krisztussal tegyem, hiszen ezért jött el hozzám.

Most amikor különleges módon ünnepelünk, nehézségekkel és hiányokkal, most különösen is vegyük észre, hogy egyáltalán nem üres a karácsonyunk! Ha hiányzik is valami, találkozás, érintés, látogatás, szertartás, ez mind csak azt juttassa eszünkbe, hogy a legfontosabb most sem hiányzik: Krisztus most is eljön, belép az életünkbe, belülről változtatja meg azt. Hogy életidőm hossza mennyi, azt nem tudhatom, de nem is fontos. A lényeg, hogy hogyan, kivel élem a napjaimat, mivel, kivel töltöm a pillanataimat.

Korábbi esztendőkben karácsonykor tele szokott lenni a templom, most csak néhányan vagyunk. Igaz, a távkapcsolaton keresztül talán még többen is, mint valaha. E különleges karácsonyon fedezzem föl azt, amit talán még soha, hogy Jézus belépett az életembe! Ma és mától fogva minden nap jelen van bennem, az életemben. Ez fogja megváltoztatni a tetteimet, embertársaimmal való kapcsolatomat, ez fog végtelenül türelmessé tenni mindenkivel, önmagammal, az életemmel szemben. Ennél szebb karácsonyi ajándékot aligha lehet elképzelni. Ezt adja meg mindnyájunknak a karácsonykor minket meglátogató Isten. Amen.         

VEZETŐ HÍREK
Fülöp metropolita találkozása Ferenc pápával

Liturgikusének-verseny 2021

Ti az egyház szívében vagytok! - A hazai katolikus cigánypasztoráció kiemelkedő helyszínei új kötetben
 
AKTUÁLIS
Előszenteltek Liturgiája Fülöp metropolitával
 
VEZETŐ HÍREK
Fülöp metropolita találkozása Ferenc pápával

Liturgikusének-verseny 2021

Ti az egyház szívében vagytok! - A hazai katolikus cigánypasztoráció kiemelkedő helyszínei új kötetben
 
AKTUÁLIS
Előszenteltek Liturgiája Fülöp metropolitával
 
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
Előszenteltek Liturgiája Fülöp metropolitával
Előszenteltek Liturgiája Fülöp metropolitával  class=
 
Március 1-jén kísérik utolsó útjára dr. Váralljai Cs...
Március 1-jén kísérik utolsó útjára dr. Váralljai Cs... class=
 
Fülöp metropolita találkozása Ferenc pápával
Fülöp metropolita találkozása Ferenc pápával class=
 
Előre megszentelt áldozatok Liturgiája Hajdúnánáson F...
Előre megszentelt áldozatok Liturgiája Hajdúnánáson F... class=
 
Ti az egyház szívében vagytok! - A hazai katolikus cigán...
Ti az egyház szívében vagytok! - A hazai katolikus cigán... class=
 
Liturgikusének-verseny 2021
Liturgikusének-verseny 2021 class=