Nem hagyhatjuk, hogy múltunk terhei akadályozzák az egymáshoz való közeledést

Dicsőség Jézus Krisztusnak; Dicsértessék a Jézus Krisztus; Áldás, békesség; Erős vár a mi Istenünk – sorolta a vallásos köszönésformákat Seszták István főhelynök atya, aki Fülöp metropolita atya nevében üdvözölte a kedves testvéreket. A főpásztor ugyanis vasárnap délután az ökumenikus imahét budapesti, központi nyitó ünnepségén képviselte egyházát.

Szent Pál apostol, a nemzetek apostola missziós útja során a máltai keresztényektől megtapasztalta azt az emberséget, amit a máltaiak szeretnének ma 2020-ban újra és újra a mi, mondhatni, a világ keresztényeinek figyelmébe ajánlani – világított rá a hét vezérgondolatára ("...nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk..."(ApCsel 28,2) és "...igen emberségesen bántak velünk..."(ApCsel 28,2) főhelynök atya.

„Imádkozzunk egymásért és azért, hogy az emberség áttisztítsa szívünket és lelkünket. A keresztény ember számára világos kihangsúlyozni, hogy az emberség az isteni ember emberségéből fakad. Jézus Krisztus valóságos emberi mivoltából tanított és tanít ma is, s mi örömmel, szeretettel, tisztelettel teszünk tanúságot” – hangsúlyozta Seszták atya.

A híveket dr. Krakomperger Zoltán római katolikus plébános is megszólította, Asztalos Richárd evangélikus lelkész Márk evangéliumából olvasott fel, majd Vad Zsigmond köszöntötte az egybegyűlteket.

Az esperes elmélkedését a hét mottóját adó igei szakasz (ApCsel 27, 18-19 és 21) egy-egy gondolatának felidézésével kezdte, ami meglátása szerint röviden így foglalható össze: hogyan jutott el Pál Jeruzsálemből Rómába?

„Nem könnyű eljutni a célig. A természet erői viszont ugyanúgy nem akadályozhatják meg az Isten tervének a megvalósulását, mint ahogy az emberi gyűlölet sem. Jó ezt tudni alapigazságként, jó ezt bizonyosságként a szívünkbe zárni.” – hangsúlyozta a református lelkész, majd arra buzdította a híveket, hogy olvassák újra mindkét fejezetet, hiszen ezen a héten estéről-estére erről lesz szó, ráadásul egy kifejezetten izgalmas hajótörténet van megírva a Bibliában.

Egy hajóban eveznek a történetben a Krisztusban hívők és a benne nem hívők. A külső körülményeket figyelembe véve nincs semmilyen különbség köztük. Pál és két jó barátja ugyanolyan viszontagságokat él át, mint a többiek.

„A Krisztust követő ember is ugyanúgy szenved például a gazdasági válság, az időjárás, az elemi csapás, a korrupció, a politikai vezetők ténykedéseinek következményei miatt, mint a Krisztust nem követő. De mégis mennyire más a Krisztust Urának valló embernek az élete. Pálnak nincsenek identitás zavarai, megbilincselve a hajón is tudja, hogy ki ő, semmit nem változtat azon, hogy neki Jézus Krisztus küldetését kell beteljesítenie ezen a világon. Őt nem gyötri halálfélelem, ő tudja, hogy neki Rómába kell érkeznie.” – mondta az esperes és megjegyezte, hogy persze nehéz céltudatosnak maradni mikor az élet viharai ránk rontanak. Ez nem más, mint a hit harca, ezért mondja Pál: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Tim 6,11–19). Ez nem magától alakult így Pál életében, hanem úgy, hogy megszólította őt az Úr, az apostol pedig engedelmeskedett neki.

„Mindannyiunk életében voltak, vannak és lesznek viharok – hirtelen csapnak fel. Házasságban, családban, munkahelyen, baráti közösségben, nem könnyű ellene védekezni, szinte lehetetlen. De van egy lehetőség, egy út, amelynek köszönhetően megmaradhatunk, ez pedig az Úr Jézus Krisztus. Nem csak a túlélésre, hanem a szabadulásra is lehetőségünk nyílik általa.” – világított rá Vad Zsigmond és azzal folytatta, hogy a Krisztus-hívők is egy hajóban eveznek: a háborgó tenger hullámait szelő hajó, keresztet formázó árbócával, az égboltként föléje boruló ökumené felirattal világszerte jól ismert jelképe a keresztény egyházak közösségének, keresztény egyházak közösség iránti reménységének, meggyőződésének. Manapság különösen is háborgó tengeren utazunk és erősen hánykolódunk, itt Európa közepén. A hajó biztos pontja a kereszt, amit nem tud megrendíteni semmilyen vihar. A jel, amelyben valamennyien egyek vagyunk – legyen szó bármelyik felekezetről.

„A keresztény egységért való közös imádságunk arra indít bennünket, hogy kölcsönös megbocsátásra, megbékélésre és elfogadásra törekedjünk. Nem hagyhatjuk, hogy múltunk terhei akadályozzák az egymáshoz való közeledést – ez az Úr akarata és az, hogy engedjük Őt munkálkodni bennünk és közöttünk. Sok mindent ki kell dobni az ökumené hajójából, amelyben együtt vagyunk és utazunk. A múlt fájdalmas emlékeit, a viszálykodást okozó cselekedeteit, sebeket, amiket egymásnak okoztunk. Elsüllyed a hajó, ha ezeket a terheket növeljük ahelyett, hogy megszabadulnánk tőlük. Ezt a munkát egy felekezet sem spórolhatja meg. A megbékélés a rakomány kidobása – erre vagyunk kiválasztva Krisztus tanítványaként és erre kell elkötelezni magunkat.” – zárta gondolatait az esperes.

A közös Istentisztelet végén Kapin István parókus atya ismertette a hét hátralévő programjait és elmondta, hogy a hívek perselyadományai a Debrecen-Nagytemplom harangjának felújítását szolgálják majd.