Ef 6,10-17

Testvéreim! Erősödjetek meg az Úrban, az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben! Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, melyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok! Talpra hát, derekatok felövezve az igazsággal, rajtatok a megigazulás mellvértje, lábatok szilárd a béke evangéliumában! Minden körülmények között fogjátok a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, azaz Isten szavát!

Zsid 13,7-16

Testvéreim! Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek.

Mt 11,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Mt 4,1-11

Abban az időben a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő azonban azt felelte: „Írva van: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Isten szájából származik.«” Akkor a szent városba vitte az ördög, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, hisz írva van: »Angyalainak parancsolt felőled, a tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.«” Jézus így válaszolt neki: „Az is írva van: »Ne kísértsd Uradat, Istenedet!«” Majd egy igen magas hegyre vitte magával az ördög, és megmutatta neki a világ összes országát és dicsőségüket, és ezt mondta neki: „Ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Akkor azt mondta neki Jézus: „Távozz tőlem, sátán! Írva van: »Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«” Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá, és szolgáltak neki.

Nagy Szent Teodóz atya

Teodóz a kappadókiai Garisszosz faluban született. Már gyermekkorától szívesen hallgatta a templomi felolvasásokat. Amikor felserdült a templomi felolvasók rendjébe vették fel. Szívesen hallgatták szavait, de még jobban tisztelték illedelmes és szerény viselkedése miatt.

Fiatal korában elment a Szentföldre, hogy meglátogassa az Úr szent helyeit. Útba ejtette a remetetelepeket, meglátogatta az oszlopos szenteket. Oszlopos Szent Simeon megáldotta és egy ideig magánál tartotta. Az oszlopon álló szent befolyása alatt megerősödött benne a vágy, hogy ő is szerzetes legyen. Jeruzsálemből visszatérve egy szűk barlangban telepedett le. Ott 30 évig élt. Később társak is csatlakoztak hozzá, mivel híre ment szent életének. Kolostorokat, templomokat építettek, műhelyeket is létrehoztak, ahol saját kezükkel dolgoztak. Kórházat, vendégházakat emeltek a látogatók és betegek befogadására. Kolostoruk volt Palesztinában az első közös életű szerzeteskolostor. Abban az időben I. Anasztáz császár a monofizita tévtanítás védelmére kelt. Teodóz atya Szent Szabbással együtt bejárta az egész vidéket, hogy az embereket az igaz hitben megerősítse. Ezért a császár figyeltette, aztán elfogatta, és számkivetésbe küldte. A számkivetés rövid ideig tartott. A császár halála után Teodóz visszatért kolostorába, de már nagyon gyengének érezte magát. Békében halt meg 529. január 11-én, 105 éves korában.