Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi húsz meg nyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
T. Atya, Nagyszulo megkereszteltethet unokakat, akik mar 4 es 2 evesek? (Szuloi beleegyezessel termeszetesen.)
Javaslom, hogy a nagyszülő fektessen bele még nagyobb energiát abba is, hogy a szülők ne csak éppen beleegyezzenek a keresztelésbe, hanem valóban maguk is akarják. Emellett pedig olyan keresztszülőt kell választani, aki szintén nem csak éppen beleegyezik ebbe a szerepbe, hanem maga is akarja, hogy ezek a gyermekek keresztények legyenek, s meg is tesz ezért mindent. Természetesen ezt a nagyszülőnek is meg kell tenni, de mennyivel többet jelent, ha több oldalról is ugyanez a hatás éri a gyermeket, mint ha csak a nagyszülő egyedül törekedne erre. Nagy felelősség a keresztelés is, mert kötelességet jelent, hogy a gyermek abban is nőjön föl. Tehát mindenképpen dicséretes ez a törekvés, hogy a gyermekek meg legyenek keresztelve, de ezzel még ne legyen megelégedve a nagyszülő, dolgozzék azon, hogy a leginkább segítő körülmények is meglegyenek a most még gyermekek keresztény fejlődésére.
Kedves Lelkiatya! Római katolikus, középkorú, egyedülálló nő vagyok. Az a visszatérő problémám, hogy ha összecsapnak a fejem felett a problémák, akkor pornóképek nézésébe menekülök, amik között sok a homoszexuális tartalmú kép. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudnám rávenni végre magam arra, hogy végleg szakítsak ezzel a bűnnel. Fél évig is bírtam már enélkül, de sajnos visszaestem Régebben,fiatalon, csak a férfiak érdekeltek. Rendszeresen gyónok, de már ég a képemen a bőr. Egyben szeretném megkérdezni, hogy tudna-e nekem segíteni egy debreceni hívő pszichológus keresésében Előre is köszönöm.
Nem biztos, hogy beteges jelenségről van szó, az is lehet, hogy nem más ez, mint a bűn jól ismert mechanizmusa. Ennek lényege, hogy mindig hazudik, és mindig többet követel. Azt kínálja, hogy megnyugvást ad, ezért fut bele az ember olyankor, amikor valami vigasztaló, kikapcsoló helyzetre vágyik, s hiába tudja az értelem, hogy ezt nem fogja nyújtani, mégis, rosszra hajló természete miatt újra és újra belecsúszik. S ha már benne van, sohasem elég, újabb és újabb dolgokat kínál - az értelem kapálózik - de a bűn lefelé húzó spirális vonzása erősebbnek bizonyul. Ez az oka annak, hogy idővel még torzabb módon jelenik meg a perverzió. Nagyon jól teszi, ha újra és újra meggyónja ezt a tévedését. Ez eleve mutatja, hogy nem adja föl a küzdelmet. Ez nagyon jó. Aztán különösen is szép eredmény, hogy már volt egy fél éve, amit ettől mentesen tudott átélni. Nagyon jó, adjon hálát érte! Ez megint azt jelzi, hogy le lehet győzni. Ezeket azért is mondom, mert nem szabad úgy tekintenie erre a jelenségre, mint ami legyőzi Önt. Sok csatát vesztett már, kétségtelen, de a győzelem az Öné lehet, ha nem adja föl, és ha Krisztushoz fordul. Csodálatos élmény lesz, amikor már teljesen megszabadul tőle. Ezt hittel, bizalommal, elszántsággal kell kérnie Krisztustól. Gyakorlati tanácsom, hogy amikor még kicsi a kígyó, akkor csípje nyakon, akkor tapossa el. Vagyis, amikor megjelenik a kísértés, amikor bekapcsolja a számítógépet, amikor az első kattintást tenné abba az irányba, akkor vegyen nagy erőt, akkor kiáltson teljes elszántsággal az Úrhoz: "Könyörülj rajtam!" "Ments meg, Uram!" Tehát még mielőtt belecsúszna. Aztán, ha ennek ellenére esetleg mégis csúszik lefelé, ezt a kiáltást abba ne hagyja. Krisztus bármelyik pillanatban meg tudja fogni a kezét, csak bele kell kapaszkodnia. S természetesen ne csak a kialakuló baj idején legyen ez a kiáltása, imája, hanem békésebb időszakokban is. Akkor hiteles, hogy valóban szeretne szabadulni. Ha mindezek nem bizonyulnának elégséges erőfeszítésnek - esetleg netán valóban kóros elemek is vegyülnének bele, tehát orvosi segítségre is szorul - szívesen adok telefonszámot. Ha ezt szeretné, akkor írjon közvetlenül a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, és személyesen Önnek megadom ezt az elérhetőséget.
Kedves Lelkiatya! Az alábbi (Katounakiai Efraimtól származó) idézetre lettem figyelmes a Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegyéjének facebook oldalán (https://www.facebook.com/moe1949/): "Amikor mondod a Jézus imát , és ezt rokonaidért , és ismerőseidért mondod akkor nem vesztegeted az idődet. Az Úr megsegíti őket amikor szükségük lesz rá. És még valami! A Jézus ima ki tudja szabadítani a lelkeket a pokolból. Látjátok , mekkora ereje van az imának." Mit jelent az, hogy a Jézus ima ki tudja szabadítani a kárhozatra ítélt lelkeket? Válaszát előre is köszönöm.
Fordítási nehézség szülte ezt a kérdést. Sok esetben az alvilág szót a mi liturgikus szövegeink is pokolnak fordítják. Jézus valójában nem a pokolra szállt alá, hanem az alvilágba, hogy az ott letartott lelkeket kiszabadítsa. Ha ilyen (tehát alvilág) értelemben használjuk a pokol szót, akkor lehet azt mondani, hogy akik odajutottak, azokért lehet és érdemes imádkozni, mert Krisztus kegyelméből rájuk is az üdvösség vár. Ezt az állapotot nevezi a nyugati teológiai szóhasználat tisztítótűznek, amely elmélet - Szent Pál tanítása révén (1Kor 3,15) - tudni véli, hogy bizonyos tűzben való megtisztulás után lehet az örök boldogságba jutni. Ezt a kifejezést a keleti teológia nem használja, mivel nem firtatja, hogy hogyan is lehetséges az elhunytakért imádkozni. Minthogy ott már nincs idő, ezért önellentmondás volna azt gondolni, hogy mikor már letelt valakinek a tisztulásának ideje a tisztítótűzben, akkor mehet be a mennybe. Mégis, a Keleti Egyház is tanítja és gyakorolja is az elhunytakért való imádságot, amelynek, az említett írás szerint egyik hatékony módja lehet a Jézus-ima is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Az apokrif iratokkal kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy mi alapján döntötték el, hogy az nem hiteles? Mi van akkor, ha van közte olyan, ami hiteles, csak azt akkor nem tudták?
A Szentírásba azok az iratok tartoznak, melyek hitünk mércéi. Ezeket kánoni könyveknek nevezzük (kánon=mérce). Ezeket tekintjük sugalmazottnak, tehát szerzőjük Isten és ember együtt. A lényeg, hogy a kánon az egyház hitről vallott tanúságtételének egyik formája, a hit folyamatának eredménye. Mögötte van a teljes történelmi és teológiai hagyomány. A Szentírás hitelessége kapcsán alapvető fontosságú, hogy az Egyház nélkül nem tudnánk, hogy mit kell annak tekinteni, ezért ebben a kérdésben az Egyházra szükséges hagyatkoznunk. A zsidóság és a protestánsok ma is azt tekintik alapelvnek, hogy csak a héber nyelvű szövegeket fogadják el kánoninak. A katolikus és az ortodox egyház is, az LXX (Szeptvaginta), vagyis az Ószövetség görög változatát veszi alapul, ezért a kánon kiegészül az un. deuterokanonikus könyvekkel (1,2 Makk, Judit, Tób, Bölcs, Bár, Sir, Eszt és Dán egyes részei.) Ezekből az utóbbiakból találtak a qumrani leletek között héber részeket is, tehát kiderült, hogy legalábbis ezeknek volt héber hátterük, amely alátámasztja a katolikus hagyományt. Az ószövetségi deuterokanonikus könyveket a protestánsok apokrifoknak nevezik, tehát a szóhasználat nem ugyanaz, s erre tekintettel kell lenni. Az újszövetségi kánonról az első niceai zsinat (325.) után, a IV. században hozták az első döntéseket, s az V. századtól gyakorlatilag véglegessé vált (419. Karthagói zsinat). A Tridenti zsinat 1546. IV. 8-án véglegesen meghatározta az újszövetségi könyvek számát és terjedelmét. A legújabb Világkatekizmus is ezt szentesíti. (Vö.: KEK 120. pont). Amennyiben apokrif iratról kiderülhetne, hogy mégis hiteles, az egyház újra megvizsgálhatja a kánon kérdését. Mivel a kétezer év alatt többször fölmerültek ezek a problémák, és az egész hitrendszer és a hagyomány tanúi alapján döntött az egyház a Szentlélek vezetésével, így újabb korrekciót nehéz elképzelni, vagy legalábbis ehhez nagyon nyomós leletek s érvek kellenének. Miután a kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával lezárult, így biztosak lehetünk abban, hogy amit tudnunk kell és lehet a kinyilatkoztatott hit tartalmát illetően, annak már a Szentlélek, és az általa vezetett Egyház működése következtében birtokában vagyunk, s ha valami még szükséges lenne, azt is az Egyházon keresztül kapnánk meg.
Tisztelt Lelkiatya! Édesapám görögkatolikus volt Édesanyám római katolikus. Római katolikus templomban esküdtek meg. Öten voltunk testvérek akik közül csak egy testvéremet keresztelte a görög atya bennünket pedig a római pap keresztelt meg és római vallás szerint is nevelkedtünk voltunk elsőáldozók és bérmálkoztunk is. Jelenleg is a római vallást gyakoroljuk és kétségeink vannak fentiek szerint vallásunk hova tartozása miatt. Kérdésem az kenne hogy mi négyen akkor most milyen vallásuak is vagyunk? Válaszát előre is nagy tisztelettel köszönöm. Zné.
Mindannyian keresztény vallásúak, mert részesültek érvényes keresztségben. Hogy milyen rítusú katolikusok részben attól függ, hogy mikor történt a keresztség szentségének kiszolgáltatása a görögkatolikus édesapa és római katolikus édesanya gyermekei számára. Ha 1991. előtt akkor teljesen biztos, hogy édesapjuk után görögkatolikusok. Ugyanis ekkor lépett életbe a Keleti Egyházjog, amely már föloldja ezt a szabályt, és lehetővé teszi a vegyes rítusú szülők számára, hogy maguk döntsék el, gyermekük melyik rítust követi. A keresztelés szertartása nem határozza meg a rítust.1991 után tehát a szülők közös megegyezése alapján a latin rítusú édesanya után lehettek latin rítusúak is, ha ennek a megegyezésnek a keresztelési anyakönyvben nyoma van, azaz az édesapa nyilatkozott arról, hogy a gyermek az édesanya latin rítusát kapja. Ha ennek nincsen nyoma, akkor a gyermek az édesapa után a görögkatolikus egyház tagja, bizánci rítusú.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya. Jómagam római katolikus vagyok, párom is. Mostanában szinte hobbink lett, hogy minden vasárnap más templomba járunk szentmisére, vagy szent liturgiára. Ő olyan helyről származik, ahol nincsenek nagy számban jelen görög katolikusok, én olyanról, ahonnan igen, de valamiért szent liturgiára tavaly jutottam el először, leginkább az ő kíváncsisága miatt, és szerencsére már több görög katolikus templomba is sikerült eljutnunk, és ott részt vehettünk szent liturgiákon. . És ez nagy örömmel tölt el. Engem nagyon megfogott a keleti liturgia. Kíváncsiságból nézegettem interneten fellelhető felvételeket a görög katolikus szent liturgiákról, és ott akadtam rá Szocska Ábel atya püspökké szenteléséről készült felvételre. A kérdésem afelé irányulna, hogy ott az hangzik el, hogy a Szentlélek aki magától az Atyától származik (és nem az Atyától és a Fiútól). Ez számomra furcsa mert ha jól tudom épp emiatt volt 1054, és az unió óta a görögkatolikusok is elfogadják a római álláspontot. Köszönöm válaszát. Tisztelettel: Zsolt
Kedves Zsolt! Ma már egyáltalán nem tekinthető sarkalatos különbségnek ez a kérdés. Sajnos a két egyház közötti viták hevében túlhangsúlyozták ezt a különbséget. A katolikus teológia egyértelműen tanítja, hogy a Szentlélek Atyától való származása teológiailag helyes fölfogás. Más értelmezésben mondható az is, hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól származik. Ezt követi a katolikus gyakorlat. Nekünk sok olyan liturgikus szövegünk van, főként Pünkösd környékén, amelyekben azt énekeljük, hogy a Fiú az Atyától származik (amelynek egyébként szentírási alapja is van: Jn 15.26). Ezért természetes, hogy ennek az ortodox értelmezésnek van helye a mi görögkatolikus gyakorlatunkban is. Érdemes tudni, hogy amikor Szent II. János Pál pápa együtt imádkozott Bartolomeosz pátriárkával Rómában a Szent Péter bazilikában, akkor ő is Filioque nélkül mondta a Hiszekegy-et (Filioque = és Fiútól). Ugyanezt tette XVI. Benedek pápa is. Jelezve ezzel, hogy a Hiszekegy eredeti változata is helyes és alkalmazható. Mi, görögkatolikusok a hétköznapi gyakorlatunkban a megszokott módon Filioque beiktatásával imádkozzuk a Hiszekegyet, de a pünkösdi énekeinkben a másik értelmezést követjük. Egyébként emlékeim szerint azt a hitvallást, amire Ön is utal, Ábel atya a jelenlévő munkácsi püspök miatt ószláv nyelven mondta. Fogadja elismerésem, ha erre a részletre fölfigyelt!
Tisztelt Lelkiatya !/ Ferjemmel egy eve vagyunk hazasok. Van egy 6/ honapos kislanyunk. Allandoan veszekedunk semmibe nem ertunk egyet. Mar nem szerettem. Egyszeruen keptelen vagyok nemi kapcsolatot is letesiteni vele. A bankban 10/evre irtunk ala hogy az alatt 3/gyereknek kell lennie igy lehetett hazunk. Igy semmikepp nem lehet itt hagynom. Kepes kivenni a melyhutobol a hust az etelt mert kell az anyjaeknak. De arra nem gondol hogy mi itthon mit eszunk. Boltba nem tudok menni a gyerekkel igy azt eszuk ami van. A hazimunkat en vegzem en szerelek en csinalok mindent. Kerem Lelkiatya adjon tanacsot!/mit tegyek ?
Kedves Édesanya! Azt remélem, hogy egy elkeseredett pillanatában írta le ezeket a szomorú sorokat, de azért nem minden napja, nem minden perce ennyire elkeserítő. Egy éves házasság után még nem érdemes mindjárt arra gondolni, hogy nem tudunk együtt élni. Minden bizonnyal nagyon szerették egymást, amikor összeházasodtak, meg nyilván előtte is. Aztán az együttélés előhozott olyan részleteket egymás személyiségéből, amelyekre nem is gondoltak. Az egyik leggyakrabb ütközési pont, ha az egyik fél túlzottan ragaszkodik a saját családjához, édesanyjához, nemigen tud elszakadni, s ezért nem vagy csak nagyon nehezen tud összhang kialakulni a két házasfél között. Leírásából úgy tűnik, hogy a férje nemigen mérte föl, hogy mit is jelent a házasélet. Ezen mindenképpen változtatni kell. Javaslom, menjenek el keresztény családterapeutához. Sajnos, erre ma egyre gyakrabban van szükség, mert a fiatalok nincsenek igazán fölkészülve a házasság nehézségeire. Önnek is tudnia kell, hogy minden házasságban vannak nehézségek, néha súlyos válságok. Ezeket meg kell oldani, nem kimenekülni belőlük. Keressék meg a módját, hogy a kapcsolatukat át tudják beszélni, a válság pontjait előre mutatóan együtt próbálják meg kezelni. Például azt javaslom Önnek, hogy egyik este külön ezzel a céllal ültesse le a férjét, és - amennyire csak lehet, nyugodt hangnemben - mondja el, miért képtelen arra, hogy testileg együtt legyen vele. Szerintem ez el fogja őt gondolkodtatni. Fontos, hogy ne akkor próbálja ezt elmondani, amikor tiltakoznia kell, mert az a helyzet nem alkalmas arra, hogy ezt nyugodtan megbeszéljék. Márpedig roppant fontos, hogy nyugodtan, egymásra nyitottan tudjanak erről és általában a kapcsolatukról beszélni. Lehet, most úgy gondolja, hogy ez lehetetlen, úgyis hiábavaló próbálkozás. No, de előtte imádkozzék. Kérje az Isten Szentlelkét a bölcsességre és a férje lehetőség szerinti nyitottságára. Ha hittel kéri, ha valóban meg akarja menteni a házasságukat, akkor ez sikerülni is fog. Csakis ezt tudom Önnek javasolni. Ne azért maradjanak együtt, mert aláírtak egy szerződést a bankkal, hanem, mert Isten színe előtt elkötelezték magukat egymásnak. Tegyenek meg mindent, hogy ebben ki tudjanak tartani. Mondom, imádkozzék ezért sokat. Én is fogok Önökért, a házasságukért, a jövőben megszülető gyermekeikért imádkozni.
Kedves Lelki Atya! Hogyan lehet számomra a csend imádság? Nagyon szeretném ezen a módon gyakorolni az imádságot. A problémám hogy ilyenkor sok gondolat jön a fejembe melyektől nehéz szabadulni. Mit tegyek? Tanácsát előre is köszönöm.
A csöndnek több fokozata is van. Már az is nagy eredmény, ha sikerül külső csöndet teremtenie maga körül. Utána jön a belső csönd, amely még nem gondolattalan, de már abba az irányba halad. Már ennek is örülni kell, már ennek is van gyógyító, lelkileg megerősítő hatása. A lelkiatyák azt mondják, nem baj, ha ilyenkor jönnek a gondolatok, hadd jöjjenek, azokat úgysem lehet megállítani. Olyan, mint a szélfújás, megfoghatatlan. Amit ilyenkor tenni kell, hogy az ember igyekszik még mélyebbre húzódni a csöndben. Szélcsöndes helyet keres, ahová nem jutnak el a gondolatok. A gondolatok az értelem terméke, ezért a gondolatok világából le kell szállni a szívbe, oda kell elrejtőzni, mint egy bezárt szobába (Mt 6,6), és ott maradni, amíg csak lehet. Ha az ember újra találkozik a gondolatokkal, akkor ez azt jelenti, hogy újra fölment az értelem szintjére. Semmi baj. Ezt megállapítva újra lefelé, befelé törekszik, oda, ahol szíve mélyén az Isten lakik, hogy ott találkozhasson, ott lehessen együtt vele.
Dicsőség Lelikiatya! Mit gondol az egyház a homoszexualitásról? Mélyen megveti, vagy elfogadja egy bizonyos szintig? A Biblia szerint fajtalankodás, de az ember megtagadhatja-e önmagától az igazi lényét? Előre is köszönöm a válaszát!
Különbséget kell tenni a jelenség, tehát a személyi adottság és az ebből fakadó cselekedetek között. A Biblia és az Egyház azt a cselekedetet minősíti súlyos bűnnek, ha valaki a szexuális vágyait önző módon testi örömökre használja. A homoszexualitás megélése is ilyen, hiszen meddő, nyilvánvalóan nem része a természetes nemi életnek, amely csak a házasfelek között lehet egészséges és termékeny. Ha valakiben ilyen hajlam van, az természetesen ezért még nem bűnös. Ezt sokan félreértik vagy félre is magyarázzák. A homoszexuális ember nem bűnösebb, mint a heteroszexuális. De egyik is, másik is bűnt követ el, ha házastársi kapcsolaton kívül keresi a szexuális örömöket. Csak mivel az utóbbi lehet természetes része az emberi életnek, rávezető előjátéka a házasságnak, ezért ennek meg is van a természetes helye. Isten így alkotta meg az embert, hogy a nő és a férfi kölcsönösen vonzzák egymást, erre épül a szerelem, a házasság, ennek gyümölcse a gyermeknemzés. Azonos neműek szexuális vonzódása azonban természetellenes, beteges, amelyet nem vállalni, megélni, hanem gyógyítani, kiigazítani kell. Ez a gyógyulási folyamat nem saját lényének megtagadása, hanem annak helyes, előremutató kezelése. Ha például valaki hisztériás alkat, az még nem kap fölmentést arra, hogy hisztériázzon, hanem törekednie kell, hogy ebből a rossz tulajdonságából kinőjön, megtanulja gyakorolni a türelmet, önuralmat. Kicsit ehhöz tudom hasonlítani a homoszexuálitás jelenségét. Ha valakiben ez megvan, valami gyermekkori rossz hatás miatt kialakult, érdemes arra törekedni, hogy ebből kigyógyuljon. Épp nemrégiben volt erről nemzetközi konferencia Magyarországon, ahol azok a szakemberek találkoztak, akik igazolják, hogy ez lehetséges, hogy ez az egészséges kezelése a homoszexualitás kezelésének. https://www.mediaklikk.hu/video/ez-itt-a-kerdes-2019-01-16-i-adas-3/
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Elsősorban nem is kérdés, inkább szeretnék a súlyos tehertől megszabadulni, amely nyomja a lelkem. A történetem a következő: Egy féléve boldog házasságban élő, vallásos görögkatolikus nő vagyok. 2014. év elején kiderült, hogy gyermeket várok. Sajnos a hír nem töltött el örömmel, sőt... ... Az egészről azóta sem tud senki, csak a Jóisten és én. Enyhe lelkiismeret furdalásom olykor volt, de sosem éreztem azt a mértékű fájdalmat vagy bűntudatot, amire számítottam, hogy fogom... ... És azóta kínoz a bűntudat és a gyötör a fájdalom, mert tudom, hogy a múltban rosszul döntöttem és akkora bűn amit elkövettem, hogy talán emiatt a Teremtő soha nem fogja megadni a gyermeket... Nem tudom mit tehetnék... Elnézést kérek, hogy hosszúra nyúlt a leírás! Köszönöm szépen! Az Úr áldása kísérjen mindenkit!
Kedves Édesanya! Valóban nagyon súlyos teher az, amely a lelkét nyomja, de Isten jóságának és szeretetének köszönhetően mindentől meg lehet szabadulni. Első és legfontosabb dolog, hogy ettől a tehertől akarjon is szabadulni. Nem pusztán a lelkiismeret furdalástól, attól sajnos jó ideig nem is olyan könnyű. De magától a bűn terhétől lehet nagyon hamar megszabadulni. Tegye is ezt meg halogatás nélkül. Menjen el, és gyónja meg a bűnét egy katolikus atyának. Leginkább azt javaslom, menjen el Máriapócsra vagy valamelyik közelebb lévő Mária-kegyhelyre és ott gyónjon meg. Fontos, hogy mondja el, ami történt, mondja ki másnak is hallhatóan. (Már ez is egy kevés megkönnyebbülést hozott Önnek, hogy nekem leírta, de ennél sokkal többet jelent majd, ha ki is mondja.) Az atya pedig Isten erejéből feloldozza Önt. Ekkor megszabadul a tehertől. Potyogni fognak a könnyei a megkönnyebbüléstől! Minden bizonnyal valamilyen komolyabb penitenciát is fog kérni az atya, de ezt majd örömmel teljesítse. Ez, természetesen nem a bűn ellentételezése. Isten mindig ingyen, feltételek nélkül megbocsát nekünk, ha őszinte bánattal fordulunk hozzá. Viszont a lélek gyógyulásának része ez is, hogy az ember elvégzi a feladott penitenciát. Remélem, beszélni fog Önnek majd az az atya az Isten megbocsátó szeretetéről. Arról, hogy a feloldozás után már egyáltalán nem kell tartania a korábbi bűne következményeitől. Nagyon nagyon fontos, hogy higgyen ebben, hogy az Isten nem akarja és nem fogja megbüntetni Önt, nem áll bosszút. Ezt olyan sokan rosszul gondolják róla. Nem, ő igenis mindig megbocsát és gyógyít, ő az, aki bekötözi, kezeli a sebeinket. Minden bizonnyal egy újabb gyermek megszületése óriási balzsam lesz majd a lelkének maga ütötte sebére. Persze, lehet, hogy más utat talál majd a Teremtő, a Megváltó, de ezt bízzuk őrá. S van még egy tanácsom. Lehet, hogy ezt még nehezebbnek tartja, de én elengedhetetlennek látom. Amikor már sikerült meggyónnia, a lelke elindult a gyógyulás útján, akkor beszéljen erről a férjével is. A kapcsolatuknak ki kell bírnia ezt a súlyos megpróbáltatást. Ugyanis fontos, hogy ne egyedül hordozza ezt a múltat, hanem ezt is ossza meg a férjével. Persze, tanácsolom, hogy előtte ezt is beszélje meg az illető gyóntató atyával. Nem minden esetben kell, szabad ezt megtenni. Jelentős mértékben függ a férje személyiségétől, hogy ez valóban gyógyítóan hat-e. De az mindenesetre nagyon rossz volna, hogy egy egész életet úgy kellene leélnie, hogy erről a fájó titokról sohasem beszélhet vele. Ezért javaslom. De ezt is imádkozza meg előtte. Nagyon örülök, hogy írt. Nem kell félnie a jövőtől, csak Istenben bízva cselekednie ezek után. Meg fogja tapasztalni, hogy ez a súlyos dolog, ami az életében történt, még szép gyümölcsöket is fog teremni. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy még ezt is megadja Önnek.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves atya én arra a döntésre jutottam, hogy pap szertetnék lenni mit kell ahoz cselekednem hogy az álmaim valóra váljanak?
Ha Ön már érettségizett fiatalember, akkor akár egyenesen is beadhatja a jelentkezését a lakóhelyéhöz legközelebbi püspökségre. Mindig a püspöknél kell jelentkezni, ugyanakkor az ehhöz szükséges főiskolára is be kell iratkozni. Ha Ön görögkatolikus, akkor bátran vegye föl a kapcsolatot a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolával. Úgy tudom, február közepéig lehet jelentkezni. Ha római katolikus, akkor pedig a helye szerinti hittudományi főiskolára adja be a jelentkezését. De ezekkel egyidejűleg levélben értesítse a saját püspökét a szándékáról. Ha azonban még úgy érzi, hogy érlelni kell ezt a döntést, akkor keressen föl egy atyát, akivel elbeszélgetnek, aki tanácsokat ad Önnek. Fontos tanácsom még, hogy a templomban is, az otthonában is buzgón imádkozzék azért, hogy valóban fölismerhesse az Isten akaratát, és kérjen is erőt ahhoz, hogy tudja azt teljesíteni.
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon el vagyok keseredve. Korábban én írtam Önnek szexuális tartalmú kényszergondolatok miatt. Sajnos nem találok hívő szakembert, akihez fordulhatnék. Debrecenben élek. Nehezíti a helyzetemet, hogy nincs önálló keresetem, így magánrendelésre nincs lehetőségem. Ezen kívül a pszichológusok/pszichiáterek sokszor nem is reklámozzák magukról, hogy hívők, a "hívő pszichológus" nem külön szakma, emiatt is nehezebb rájuk találni. Szeretnék köszönetet mondani annak, aki próbált tanácsot adni nekem. Néha segít, ha másra figyelek, de sokszor túl erősek a gondolatok, túl erős szorongást okoznak. A szorongás pedig megakadályozza, hogy más dolgokra figyeljek. Ha például elkezdek mosogatni, a gondolatok akkor is betörnek, elterelik a figyelmem, koszos marad az edény, amit elmostam. Ha elkezdek olvasni, a gondolatok elterelik a figyelmem, nem értem, mit olvasok. Amikor nagyon erősek a gondolatok, és úgy érzem, kezelhetetlenek, sajnos nem segít más, csak az önkielégítés. Utána egy ideig viszonylag nyugodt tudok lenni, néhány napig, esetleg több hétig is. Nem akarom megbántani Istent, de tudom, hogy azzal is megbántom, ha nem vagyok képes ellátni a feladataimat, vagy ha a feszültség miatt nem eszek és nem alszok rendesen. Nem tudom, mit kellene tennem. Előre is köszönöm a válaszát! Isten áldja meg!
Ebben az esetben valóban szakember segítségére van szükség. Javaslom, hogy írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, és személyes eligazítást tudok adni. Hála Istennek, azért vannak keresztény, katolikus pszichológusok, akik megtalálhatók akár a világhálón keresztül is. Ha ír, személyesen fogok Önnek tanácsot adni, hogy kihöz forduljon. S természetesen imádkozom is Önért.
Dicsertessek a Jezus Krisztus1 Tisztelt lelki atya! Nem vagyok melto a Szentaldozasra mivel, hazassagtoresem van, de Az Ur az en Istenem,hiszek es bizom Benne!!!! Hosszuevek,utan is mindennap bizallommal kerem segitseget , es halat adok Neki!!!! Elso hazassagombol szuletett egy lanyom ,... ... nemvagyunk egylakasban mivel dolgozik , de keptelen voltam eltiltani otthonunkbol, amit annyira banok !!! Sulyos epilepsziaval szenvedek es depressziot kaptam!! kerem segitsen Atyam!!! nem fogadja el a lanyom meg a bocsanatkeresem sem!!!!!!Koszonom megerteset!
Úgy gondolom, mindenképpen külső segítségre van szüksége, attól tartok, egyedül nem fogja tudni megoldani ezt az élethelyzetét. Forduljon bizalommal egy közelben lévő atyához vagy esetleg családsegítő szakemberhez, ha van ilyen a közelében. Fontos, hogy ez utóbbi is katolikus, de legalább keresztény legyen. Valóban nehéz lett volna azt mondania a 18 éves lányának, hogy ne jöjjön vissza. Viszont, ha ennyire súlyos károkat okoz a jelenléte, mivel már nagykorú, megteheti, hogy függetlenedik tőle. A mostani férje mennyire segíti Önt ebben? Nagyon fontos, hogy ő is Ön mellett álljon. Kell bizonyos határozottság is, hogy a gyermekének az erőszakosságát kezelni tudják. Ettől nem kell félni, ez nem szeretetlenség. De tudom, hogy nem könnyű megtalálni ebben a helyes egyensúlyt. Ezért javaslom, hogy keressen föl egy atyát. Még ha nem is áldozhat, azért az Egyház nem tagadja ki Önt, épp ellenkezőleg, annál nagyobb szeretettel próbál segíteni. Ha nem is oldozhatja föl a pap, de imádkozik Önért, és jó tanácsokat fog adni.
Áldott Lelkiatya! Miért vágyunk embertársaink szeretetére, akkor is, ha Isten szeretetét érezzük? Ez telhetetlenség? Köszönettel: Lívia
Inkább bizalmatlanság. Nem merünk hinni abban, hogy Isten szeretete önmagában elég. Az az önféltő önzés jelenik meg benne, amely megakadályoz a teljes ráhagyatkozásban. Alapvetően természetes az, hogy "szeretném, hogyha szeretnének" (Ady), de akik megismerik Isten szeretetét, azoknak föl kell ismernie azt is, hogy ez a szeretet mindennél hatalmasabb, hiszen végtelen. Aki nem mer bízni ebben a végtelen szeretetben, az szeretné az apróbb szeretetmorzsákat összecsipegetni. Egy lefekvéshöz készülődő kislányt hiába vigasztalt az édesanyja azzal, hogy a Jóisten vele van, nem kell félnie. Ő azt válaszolta erre: "De én olyan Istent szeretnék, akin bőr van." Sokan még ilyen gyermekded vágyakozással gondolunk Istenre, s emiatt körbevesszük magunkat az élet plüssmacijaival, hogy legyen mit szorongatni. Ezek csak pótlékok. Házastársat ne azért keressek, hogy legyen, aki érezhetően simogat engem. Szent Pál szava: "Törekedjetek a szeretetre!" nem arra vonatkozik, hogy engem szeressenek, hanem, hogy én szeressek minél jobban.
Mit takar ez az idézet? Uralod, ha elengeded. Eléred ha nem kergeted. Tied ha már nem akarod. Megtalál ha nem kutatod. Ez személyre is vonatkozik? Köszönöm válaszát.
Ez a kissé felszínes bölcsesség igaz de nem mindenre alkalmazható. Az elengedés művészetéről beszél, de nem mindenre vonatkozik. Igen, bizonyos értelemben személyre is vonatkoztatható. Ha uralkodni akarok a másikon, akkor ő nem az enyém, csak vágyaim tárgya. Akkor lesz igazán az enyém, és én az övé, ha elengedjük ezt a másikon uralkodni akarást. A hiábavaló üres célkergetéstől is óv, mert sokszor öncélúan akarunk elérni valamit, s nem vesszük észre, hogy mi vagy ki az, akire igazán vágyunk. A vágyakozásunk akarása eltakarja előlünk azt, amit, akit sokkal egyszerűbben megkaphatnánk. Az önzés mindig bezár. Ugyanakkor semmiképp sem olvasható ki belőle, hogy nem is kell keresnünk életünk párját. Nem lehet ez minden mást kizáró célkitűzés, vak akarkodás, mert akkor bizonyosan nem találom meg, aki keresek. De nem jelenthet lustaságot sem, restséget a kapcsolatokban, mert az is feladataink közé tartozik, hogy megtaláljuk élethivatásunkat, és megtaláljuk életünk párját. Ezen dolgoznunk is kell, de az Istenben bízó ráhagyatkozással.
    ... 9 10 11 12 13 
14
  15 16 17 18 19 ...