Kedves Lelkiatya!
Hogyan helyes értelmezzük a következő boldog mondast Krisztustol?
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Mt 5,6
Válaszát köszönöm!
Az ószövetségi irodalomban szép szövegeket találunk arról, hogy a bölcsesség milyen értékes dolog. Például a Prédikátor könyve 7-8. fejezete erről elmélkedik. Péld 2,1-12 vagy a 8. fejezet és még sok más bölcsességi könyv részlete beszél arról, hogy keresni kell a bölcsességet. Ráadásul a Péld 8, 22-31 szakasz a megszemélyesített Bölcsességről szól, amelyet akár magával Jézussal is azonosíthatunk. Tehát, aki keresi a bölcsességet, az Jézust keresi, aki maga a Bölcsesség. Vannak, akik közömbösek, akiket nem nagyon érdekel, hogy mi az igazság, hogy milyen az élet, miért él az ember, stb. Az ilyen közömbös, langyos emberek sohasem lesznek igazán boldogok. Akik viszont keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot, azok meg is találják, akár itt, a földön is, de még inkább a mennyben, hiszen mindig is Krisztust keresték. Alapvetően erre a fáradhatatlan Krisztus-keresésre, Isten-keresésre vonatkozik ez az éhezés és szomjazás. Nyilván azok a boldogok, akiket ez hajt az életben.
Tisztelt Lelkiatya!
Sajnos az egyházközségünkben egy olyan pap van, akivel nem nagyon vagyunk megelégedve. Ennek az oka az, hogy csak a "kötelezönek mondható" feladatait végzi el (pl. misézés, keresztelés stb.), semmilyen közösségépítő, közösségerősítő dolog, program stb. nem lelhető fel. Ennek hatására az egyházközség létszáma fokozatosan csökken. Többen elmennek vagy elmentek pont ezek az okok miatt. Nagyon rossz látni, hogy egy korábban erős egyházközség ennyire leépült. Mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy újra minden a rendes és jó kerékvágásba térjen vissza? Szeretnénk, ha ez az egyházközség újra a régi, jó fényében tündökölne.
A hívek összefogása, imádsága, áldozatvállalása szükséges ehhöz. Vannak afrikai közösségek, ahová a pap évente csupán néhány alkalommal jut el. Nem a paptól kell várni az egyház építését. Hogy egyházunkban kevés a pap, ez ne kesergésre, hanem cselekvésre késztessen bennünket. Ön olyan ember, akinek fáj az egyháza gyöngülésének látványa. Ne várjon semmire és senkire, lépjen a tettek mezejére. Ez elsősorban az imádságot jelenti. Először egyedül, még jobb, ha a családjában indítsa el az imát a közösségükért. Majd hívjon maga mellé társakat, közösen imádkozzanak saját közösségükért. Az imádság során beszélgessenek - de nehogy ahelyett! - beszélgessenek a lehetőségekről: mit tudnak tenni a pap nélkül. Imádkozzanak az atyáért is, de most elsősorban a saját közösségükért. Önöknek kell visszaépíteni az egyházközség régi erejét, visszahozni régi fényét.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy idézettel kezdeném Szent Maximosz hitvallótól:
,, Tehát ha meg is van bennünk a fogadott fiúság Lelke, vagyis az a mag, amely az újjászületőket az őket nemző Isten hasonlóságára formálja, de esetleg nem adjuk át neki akaratunkat minden ellenkező hajlamtól és irányultságtól mentesen, akkor emiatt még vízből és Lélekből újjászületve is tudunk szándékosan bűnt elkövetni. Ha viszont a víz és Lélek hatásának befogadására akaratunkat tudatosan előkészítjük, akkor már a misztikus víz valóban végbevihette a gyakorlati tevékenységgel a lelkiismeret megtisztítását, s egyúttal az elevenítő Lélek is végrehajtotta bennünk a tapasztalati tudás révén a szépség valódi tökéletesítését."
Hogyan tudom hát átadni az akaratomat az Úrnak? És hogyan tudom felismerni az Ő akaratát?
Köszönöm. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Szent Maximosz igen pontosan írja le ezt a folyamatot. Az első, hogy az akaratunkat tudatosan készítsük elő. Az akarat az áteredő bűn miatt hajlik a rosszra. Ezt föl kell ismernünk, erről tapasztalatot kell szereznünk. Mégis szabad akaratunk van, tehát képesek vagyunk tudatosan a jót tenni, vagy legalábbis a jóra fölkészülni, a jóra törekedni. Ez a mi akaratunk körébe tartozik. Az ebben való kitartás hozhatja meg - hosszabb távon - a lelkiismeret kitisztulását. Hiszen a rosszrahajló akarat miatt a lelkiismeretünk sem mindig makulátlan, van, hogy félrevezet. Azt folyamatosan meg kell tisztítani. A lelkiismeret tisztulásával válunk egyre fogékonyabbá a Lélek ajándékainak befogadására, egyre tisztábban látjuk Isten ajándékait, és ami még fontosabb, az akaratát is. Így tisztul a tudásunk, s egyre szebbnek látjuk az Isten alkotta világot, benne saját életünket. Így tökéletesedik bennünk a szépség, amely nem külső adottság, hanem a belső látásunk eredménye. Pontosabban szólva Isten már átadott ajándéka, de csak a megtisztult lelkiismeret, a lelki megtapasztalások eredményezte tudás nyitja föl rá a szemünket.
?Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.?Kedves Lelkiatya! Kik azok a választottak? Előre el van rendelve, hogy ki üdvözül és ki nem?
Jézus maga mondja egy helyütt: Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak (Mt 22,14). Azt lehet mondani, mindenki hivatalos, hiszen Isten mindenkit meghív az üdvösségre: "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4). A választottak azok, akik válaszolnak is Isten meghívására, félő, hogy nem mindenki. Tehát a Krisztus-követők a választottak. Akiket azonban szintén meg tud téveszteni a gonosz. Ezért figyelmeztet Szent Pál: "Aki áll, ügyeljen, nehogy elessék!" (1Kor 10,12). Isten mindenkiről tudja, hogy üdvözül-e vagy elkárhozik. De nem ő rendeli ezt el, hanem ki-ki magának választja vagy rakja össze a sorsát. Isten előre tudása nem azonos az ő eleve elrendelésével.
Kedves Lelkiatya!
Négy gyermekem van ,itthon vagyok velük, mert a legkisebb 16 hónapos lesz .
Egyre jobban azt tapasztaltam, nincs türelmem hozzájuk, idegbeteg,feszült vagyok,nyári szünetben ugye mind itthon volt a 3 tesó,de alig lehetett velük bírni,hiába voltak délután edzések ,napközben a nagy meleg miatt sokat voltunk bent,állandóan marták egymást ,piszkálódás,a nagyobbik gyerektől ha kérnek valamit olyan stílusban szól,hogy az csak na....
Tudom kamaszodik de akkor is.
Szomszéd asszony is mondta náluk is ugyanez van ,nem bír velük,bár ott más a helyzet mert nevelőszülők.
Férjem szerint ha jön a suli nekem is könnyebb lesz.
Minden nap úgy kelek ma türelmes leszek,de mindig van valami ami után már robbanok!
Olyan szép ajándék anyának lenni,de nem gondoltam kisbaba korukban ez ilyen nehéz is lesz!!
Elmondjuk szépen nekik a szabályokat nincs bent labdáját,hát ugyanúgy megcsinálják ,amikor meg kiabálok,az nem tetszik nekik.
Volt ,hogy kikaptak mikor nagyon rosszalkodtak,de az sem segít,semmit sem.
Sőt ,még nekem van utána lelkiismeret furdalásom.
Férjem szerint van olyan helyzet amikor nem működik a kedvesség,határozottan keményen kell fellépni megmondani,na eddig volt nincs tovább vagy vállald a következményt,egyet értek ,de egyszerűen nem értenek a szóból,nem mindig mert őszintén szólva van amikor jönnek,segítenek,ügyesen,de már arra is gondoltam lehet akkor a legrosszabbak ha unatkoznak.
Ön mit tenne ha anyuka lenne ?
Köszönöm szépen!!
Igen, az unalom is erősen készteti a gyermekekben az indokolatlan agressziót. Hiszen tele vannak energiával, mozgás igényük magas. Lehetőleg minél több élményt kell nekik adni vagy feladatot. Menjenek el együtt kirándulni, legyen közös, testileg is megpróbáló élményük, vagy vonja be őket valamilyen házimunkába, a lányokat vasalásba, a fiúkat keményebb kerti vagy ház körüli munkára. Ebben is érdemes leleményesnek lenni, mint Huckleberry Finn. Igaz, most már az iskola kezdődik, de azért ezeket a tanácsokat érdemes megszívlelni. Szóval, minél több lekötöttség, minél több közös élmény, ezek formálják a gyermekek, fiatalok személyiségét és a családjuk közösségét is.
Kedves Lelkiatya!
Elképzelhető,hogy azért is több a vita köztem és a fiam közt ( középiskolás lesz) mert ő fiú és én nő?
Ma amikor próbáltam vele komolyan beszélni, azt mondta vannak dolgok,amiket nem értek pl lányok terén,meg másban sem mert mi ő és én másként gondolkodunk dolgokról.
Más a nemünk ezért van amit velem nem akar megosztani,úgy sem érteném meg őt,és mondott egy hibámat, hogy azért se akar velem beszélgetni, mert sokat beszélek apukája egy mondat lényegretörően,én meg percekig leragadok egynél és csak mondom,vagy annyira beszélek, felépítve a mondandóm,hogy a mondat végén van csak a lényeg, neki ezt semmi kedve hallgatni,legyek lényegretörő.
Valóban ilyen vagyok....Mondtam változtatok .
Lehet ez gond,hogy anyukaként nem tud kapcsolódni úgy hozzám mert ő fiú és más foglalkoztatja ?
Mondtam nekem se tetszett ha apukám nem engedett el bulizni ,de nem lázadtam szólogattam be ,mint ő erre is mondta de te lány vagy ,a fiúk keményebben,másak!!
Mondtam a férjemnek vannak dolgok amiben ő kell,mert egymás közt jobban átbeszélik.Lány témát is,mert van egy lány aki tetszik neki.Nem volt még barátnője.
Ön mit gondol?
Köszönöm szépen!!
Ez inkább csak ürügy. Egymás meg nem értésének alapvetően nem ez az oka, hanem az, hogy a fia olyan korba, lélektani helyzetbe került, amikor lázad a szülők ellen. Ilyenkor, ezekben a vitákban meglehetősen kíméletlenül előveszik, amit csak tudnak. Biztosíthatom Önt, hogy egykor az ő felesége is ilyen lesz majd, de ezt csak 20-30 év múlva hozza föl neki. Van fiú, aki az apjával, van fiú, aki az anyjával tudja jobban megbeszélni a dolgait. Valószínű, Ön többször is előveszi a fiát ezek miatt a dolgok miatt, mint az édesapja. Ezért is tud ezzel érvelni. Viszont, ha már ilyet mondott, akkor valóban most az édesapának jut a komolyabb szerep. Beszéljen ő vele, és fontos, hogy erősítse, ő is ugyanazt gondolja, mint Ön. Ezt előtte, persze, egyeztessék! Szóval, ne szomorkodjék emiatt, az ilyen feszültségek szinte elkerülhetetlenek ebben a korban. Legyen nagyon türelmes, megértő a gyermekével! Ilyenkor leginkább erre vágynak, még ha nem is mondják ki. Mutassa ki iránta édesanyai szeretetét. Most ezzel tud rá hatni, nem a szavaival, tanácsaival.
Kedves Lelkiatya!
Vasárnap lesz a kisfiúnk keresztelője.Már nagyon várom!!
Jön a család,rokonság akit szeretettel meghívtunk rá,majd az azt követő családi sütizésre,kávézásra,családi beszélgetésre.
Sajnos megtudtam,ma anyósomtól,hogy a sógorom és a neje már biztos,hogy nem jönnek ,mert házfelújításban vannak éppen és hétvégén érnek csak rá segíteni,haladni vele.hétköznap munkahelyen vannak!
Azt megértem ,hogy haladni kell munkahely mellett,meg most tud menni az egyik szakember is,de én most nagyon elszomorodtam,hogy nincs a Vasárnapi napjukból reggel jó fél órájuk a keresztelői szertartásra? Mert a mise után kereszteli most meg az atya ,tehát maga csak a keresztelőre is elég lenne jönni,ami azért nem hosszú,de ezt ők is tudják pedig.
Nem is az ,hogy haragszom rájuk,hanem rosszul esik,elszomorít,hogy fontosabb a ház mint a testvére kisfiának a keresztelője,mert végülis így is értelmezhető....
Egyébként sem járnak misére,csak ha volt pl másik gyermekünknek az elsőáldozása,de csak azért mert elhívta mert ő a keresztapja,de attól most is eljöhettek volna .És gyorsan visszamentek volna dolgozni otthon!
Hogy kezeljem jól ezt a helyzetet?
Köszönöm szépen!
Imádkozzék értük, mert nagyon rászorulnak! De ne tegyen szemrehányást nekik! Szerintem nem is értenék, s csak viszály lenne belőle, meg Ön sincs előrébb egy mákszemnyivel sem, ha megharagszik emiatt rájuk. Hangsúlyozom, ez elsősorban nekik rossz, nem Önnek. Legyen tehát velük megértő, hiszen a mi Mennyei Atyánk is megértő velünk. De azért csak imádkozzék értük, hogy valamiképp fölismerjék, mekkora kincs a hit!
Kedves Lelkiatya!
Az minek tudható be,hogy a római katolikus egyházban valaki 14 évesen tehát gyermekként volt bérmálkozó,és teltek az évek megismert valakit aki a házastársa lett,de csak polgárilag,tehát Isten előtt már nem.
Az ilyen házastárs is üdvözülhet még ?
Köszönöm!
Hogy ki üdvözülhet, azt nem tudhatjuk. De nem is érdemes méricskélni. Ha valaki nem rendezte a házasságát, akkor ezt tegye meg minél hamarabb! Ha már bérmálkozott is, akkor kivált ez a legközelebbi lépés. Ha netán ennek kiküszöbölhetetlen akadálya van (teszem azt, a házastársának már van érvényes korábbi házasságkötése), az igen nehéz helyzet. De azért így is az Egyház tagja marad, kapcsolódjék bele az egyház életébe minél több ponton, hisz ez is kegyelemközvetítő a számára. Szóval, tegyen meg mindent, hogy Istennek tetsző életet éljen, s ne keressen kibúvókat! A kérdésére ezt tudom válaszolni. De hogy ki üdvözülhet, azt csak Isten tudja.
Kedves Lelkiatya!
Egy gondolati jelenséggel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni!!
Sokszor van olyan ,hogy szó szerint a semmiből egyszer csak olyan gondolatok jönnek elő, ami bennem félelmet,szorongást keltenek,ezzel mivel lehet legjobban felvenni a harcot?
Ilyenkor próbálok jóra gondolni,nem ,nem igaz nem lesz semmi baj,Isten vigyáz ránk,de ez van amikor nem úgy sikerül és beszippant a rossz gondolat ,és csak szenvedek tőle,már szinte kínoz .... ez a Sátán,kísértés is lehet az aggodalomra?Na mit teszel ,ha beteg lesz,stb....
Köszönöm szépen a segítséget!!
Az atyák három lehetséges forrást jelölnek meg a rossz gondolatok támadása okának. Egyrészt származhat belőlünk, saját bűneink, korábban elkövetett félrelépéseink következményeként, másrészt a világ ránk gyakorolt hatása miatt és csak harmadrészt a gonosz támadása gyanánt. De voltaképpen mindegy is. Igazán nem érdemes firtatni az okát. Az nem vezet ki belőle. Inkább az irányt és eszközt kell megtalálni, amire Ön is utalt, hogy hogyan lehet tőle megszabadulni. Első lépésként javaslom, hogy határolódjék el tőle. Mondja ki magának: ez nem az én gondolatom. Távolodjék el tőle, nézzen rá kicsit messzebről, köszöntse, mint ismerőst, hiszen már többször meglátogatta, de Önnek hozzá nem sok köze van. Így mindjárt barátságosabbnak tűnik föl, nem lesz olyan félelmetes. Aztán ez az elhatárolódás abban is segíti Önt, hogy a figyelmét másfelé fordítsa. Köszöntse a gondolatot, aztán köszönjön is el tőle, mert másra kell figyelnie. Persze, a gondolat makacs, nem hagyja egykönnyen magát, de az Ön másra irányuló figyelme legyen bátrabb, elszántabb. Hangsúlyozom, ne menekülni akarjon a gondolat elől, hanem udvariasan köszönjön el tőle, akár maradhat is, de Önnek másfelé kell figyelnie. Utána az lehet zene, vers, tevékenység vagy imádság, amivel leköti magát és a figyelmét.
Félni soha nincsen semmi okunk. Isten kezében vagyunk, csak az történhet, amit ő megenged. Még ha saját bűneink miatt kell is szenvednünk, Isten nem hagy el minket sohasem. Ez adjon Önnek mindig bátorságot és erőt!
Kedves Lelkiatya!
Apósom amikor meghalt volt egyházi temetése.
A felesége,és a fiai voltak akkoriban ezt intézni a plébánián.
Nemrég tudtam meg, mama mondta mikor kérdeztem,hogy nekik nem volt egyházi esküvőjük.
Akkoriban mindkettőjüket gyermekkorban megkeresztelték.
Sajnos Apósom évtizedeken át keményen ivott ,ennek a szövődményébe is halt bele.
Nem járt szentségekhez sem,templomba sem járt,csak ha unokái keresztelője volt.Eljött.
Egyszer azt mondta ha nem lenne a Szűz anya ,ő már nem élne rég...Volt egy nyaklánca kitéve a fürdőszobában.
Valamilyen szinten nem hagyta el hitét,de kívülállóként azt láttam,nem Boldog,egy boldog házasság nem lehet ilyen, hogy férj iszik,asszony tévézik.
Én nem szeretnék ilyen házasságot,férjem sem,próbáljuk építeni,ápolni kérve Isten segítségét.
Szomorú élettörténete van apósomnak apukája gyermekként meghalt.
Ön szerint ilyen élettörténettel Istennel lehet még?
Van esély,hogy üdvözült?
Pap bácsi azt mondta a temetés a beszédében,a kisunokák egyszer még láthatják ,ne szomorkodjanak.
Köszönöm válaszát!!
Természetesen van esélye az üdvözülésre. Ezekbe mi nem látunk bele, de gondolhatunk arra, hogy aki sokat szenvedett a földi életében, akár ha saját hibája miatt is, az már itt levezekelte a bűneit. De nem is ezért, hanem Isten végtelen irgalmáért remélhetjük, hogy ő is üdvözült. Javaslom, hogy a gyermekekkel, unokákkal imádkozzanak érte, menjenek el szentmisére /Szent Liturgiára, amit érte végeztetnek. Sokat segíthetünk utólag is az imádságainkkal.
Kedves Lelkiatya!
41 éves római katolikus feleség, és 4 gyermekes édesanya vagyok!
Szeretnék tanácsot kérni, azt olvastam, hogy az Egyház által is fontos a felelősségteljes családalapítás,mérlegelve ,hogy ki hány éves,milyen testi egészségnek örvend,mennyi gyermeket szeretne,és tudna felnevelni testileg és pszichésen is mit bír el.
Én nagyon hálás vagyok a gyermekeimért,tényleg ajándékként tekintek rájuk,kismamaként is imádkoztam értük boldogok,egészségesek legyenek,de megmondom őszintén, hogy én már most eljutottam oda,hogy egyáltalán nem Szeretnék több gyermeket a férjemmel ,testileg is voltak gondok a várandósság alatt,bár vigyázott ránk az Úr.
A legszebb szülésem a negyedik volt közel 1,5 éve.Sok imám teljesült azon a szülésen Istennek legyen hála!!
De megkell valljam nagyon nehéz is 4 gyermekkel,kinél mi van porondon van akinél a dackorszak ,kiskamaszkor,nagyobb kamaszkor,és egyre többször vagyok ki mind pszichésen is türelmetlen vagyok,kiabáló,ha nem értenek a szép szóból.Van mikor magamon kiakadok,nem tudtam ilyen hangerőm is létezik...
Isten tudja,hogy nem szeretnék ,vagyis nem tudnék abortuszra elmenni ,ha lenne még egy baba nem tudnám megölni,de szomorú kimondani,de már nem örülnék neki.
Ez valami nagyon nagy bűn??
De már tényleg nem érzem magam többre alkalmasnak.
Férjem is már 46 éves.
Bocsánatot kértem már Istentől ne haragudj,hogy ilyen lettem ,de kérlek ne adj több babát,mert abortuszra nem tudnék menni,de nem szeretnék 5 gyermeket,anyagilag is nehezebb ,de inkább itt már én vagyok a fő gond....
Haragudhat rám Isten amiért ilyen anyuka vagyok?
Mit tanácsolna?
Köszönöm szépen!!
Istennek legyen hála, hogy Önöket ilyen szépen megáldotta az Úr! Nem könnyű feladat, de gyönyörű szép ezeket a gyermekeket fölnevelni! Ezen dolgozzanak! Ha már nem szeretnének több gyermeket, akkor figyeljenek a termékeny és kevésbé termékeny időszakra. Ennek vannak pontosításai is, érdemes megtanulni, elsajátítani a természetes születésszabályozás módszereit (https://nogyogyaszat.eu/termeszetes-szuletesszabalyozas/)
Lelkiismeretfurdalása ne legyen emiatt. Nem kell meggyónnia, nem kell emiatt bocsánatot kérnie Istentől. Adjon hálát az eddigiekért, legyenek tudatosabbak a testi együttléteik. Ugyanakkor erre is vonatkozik a Jézus által tanított imádság: ...legyen meg a Te akaratod... A ráhagyatkozás mindig a legjobb megoldás. Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek (Mt 6,32), és azt is, hogy mit bírtok elviselni: Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni (1Kor 10,13). Szóval, nem kell aggódnia sem a jelen gondolatai, sem a jövő történései miatt.
Az lenne a kérdésem, hogy Isten ugye akkor bocsát meg nekünk, ha őszintén megbántuk a bűneinket, ellenben a kevélyeknek ellenáll (Jak 4, 6). Ha Isten képmásai vagyunk szinte mindenben, akkor nekünk miért kell azoknak is megbocsátani, akik nem kérnek tőlünk bocsánatot? Az Isten képmásiság itt megtörik akkor, mert én nem gondolom, hogy az magyarázat lenne arra, hogy "hát, ebben képmásai vagyunk Istennek, abban kevésbé". (?)
Valóban nem mondhatjuk sohasem, hogy ebben Isten képmásai vagyunk, abban meg nem, vagy kevésbé. Nem, ezt nem mondhatjuk. Hogy Isten a "kevélyeknek ellenáll", ez a kevélyeknek szóló figyelmeztetés, nem pedig nekünk könnyítés, hogy akkor mi is ellenállhatunk nekik. Ha Isten a kevélyeknek ellenáll, ez nem Isten magatartása, hanem a kevélyek bezártsága, amellyel nem képesek befogadni Isten irgalmát. Isten a kevélyek felé is ugyanolyan irgalommal fordul, Isten nem személyválogató. De a kevély ember ezzel nem törődik, számára Isten irgalmas szeretete elutasításnak tűnik. Ez a kárhozottak sorsa is. Isten feléjük is ugyanolyan szeretettel fordul, de ők ezt elutasítják.
Nekünk megmarad a törekvésünk - lássuk be, igen nehéz feladatunk - hogy mindenkit szeressünk. Ebben így is messze elmaradunk Isten végtelen szeretetétől. Úgyhogy semmiféle szentírási tanítás nem mentesít minket ettől a kemény feladattól.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon szeretnék a mennyországba kerülni Istennel lenni ,nem úgy értve ,hogy most,jól vagyok,hanem az örökkévalóság terén,ha meghalok egyszer ..
Mit kell ezért tennem?
Köszönöm szépen!!
Éljen úgy, mintha már most a mennyországban lenne! Éljen úgy, mint a szentek, mint az angyalok! Ne keressen, ne találjon hivatkozást, hogy "dehát én nem vagyok szent, nem vagyok angyal"! Ha a mennybe szeretne kerülni, éljen úgy, hogy Ön már odatartozik. Ha ez nehéznek tűnik, kérjen hozzá isteni segítséget!
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy mi a különbség a vétek és a bűn között? Illetve ima e a dicsőítő énekek hallgatása illetve az imák YouTube on való hallgatása és imádkozása? Így elég sokat imádkozom (figyelmesen), de ha imádkozni kezdek (ezek nélkül) akkor mindig elkalandozik a figyelmem és pl egy rózsafüzér is nehezemre esik mert mindig kezdhetem elölről... A biblia olvasás módját sem igazán tudom, elkezdtem kiolvasni a Szentírást, de nem bírtam, mert érthetetlen volt (istenek, félistenek, Óriások) aztán a levita könyv végleg betett (halál büntetés mert nem jól végezték el a liturgikus cselekményt)... Ma szerencsére nincs ilyen.... Tudna segíteni hogy hol lehet ezek értelmét olvasni illetve hogy mely könyvek olvashatók kezdetben?
A két szó között, szerintem nincs túl nagy különbség. A vétek talán kisebb, a bűn súlyosabb rossz cselekedet.
A dicsőítő zenék hallgatása is jó, de nem helyettesíti az imát. Azt hiszem, Ön most épp ennek a következményét szenvedi. Ugyanis hozzászokott a könnyebb úthoz, a tetszetős, mások által produkált zenehallgatáshoz, és még nem alakult ki Önben az imádság megküzdésének képessége, készsége. Az ima olyan, mint a házépítés, sok fáradsággal jár. De bele lehet jönni. Mindenképp azt javaslom Önnek, hogy ha nehéz is szánjon külön időt az imádságra. Ezt tegye teljes csöndben. A csönd nem könnyű, de megéri megküzdeni érte. Mélyebbre tudja vezetni az embert, mint a zenehallgatás.
A Bibliával is meg kell küzdeni. De azért jól kell hozzáállni. Nem javaslom, hogy az Ószövetséget magában olvassa. Ha igen, akkor vele együtt olvassa az Újszövetséget is. És ne akadjon fönt semmin, keresni kell a szöveg értelmét, kihallani Isten üzenetét. A szöveg elolvasása után tartson egy kis csöndet, gondolkodjék el hosszabban az olvasott szöveg mélyebb értelmén. Ehhöz kérje a Szentlélek segítségét, megvilágosítását. Kicsit hosszabb távon meg fog térülni az a befektetett energia, amelyre most buzdítom Önt. Különben az Istennel való kapcsolata ellaposodhat, könnyen kiüresedik, kisebb megpróbáltatáskor szertefoszlik.
Kedves Lelkiatya!
Egy élethelyzettel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, köszönöm!
Jelenleg itthon vagyok gyeden,legkisebb gyermekünk 15 hónapos.
.Felmerült mint lehetőség, hogy visszamehetnék dolgozni a munkahelyemre,most biztos,hogy van rá lehetőség, mert annak a helyére mennék ,akit anno helyettem vettek fel, elmenne ,ha más új valaki megy,akkor ugye plusz hely nincs,nincs rá keret,hogy én is mehessek!!Tehát vagy most élek vele,vagy valószínűleg mást munkát kell majd keresnem!!Azt kívárni mikor lesz megint üresedés,sem tehetem meg anyagi okokból.
Ezt a munkát szerettem , kollégákkal is jól kijöttünk,szerettek ,viszont van egy probléma ami megmondom őszintén szorongással tölt el!
Ez a betegség, ha beadom bölcsibe ,biztos,hogy lesz beteg,tesók is tudnak suliban bár ritkábban, és ezt nem jól tolerálja a cég,így is kevés embernek kell megoldania a napi feladatokat,plusz embert nem vesznek fel,tehát számítanak az emberre.Sajnos anno előfordult betegen is dolgoznunk kellett.
De nem életszerű, hogy mindig tudjak menni,ha a kicsi beteg,családban mindenki dolgozik,őket sem tudom csak úgy hívni,jöjjön!!
Amikor ott dolgoztam mikor betegek voltak a gyerekek nagytesói,nagyon nehezen oldottuk meg,engem alig tudtak elengedni,férjem jött el,de ő munkahelyén se tolerálják jól!!
Úgymond hosszútávon mindenképpen kellene munkát keresnem majd,mert a gyed májusig tart,utána már gyes van egy évig de az havi 26.ezer ft abból családot eltartani nem lehet.Férjem dolgozik,de így is nehéz!!Főállású anyasági sem opció itthon mert az is sajnos ugyanennyi összeg havonta.
Mindenképpen kell majd dolgoznom,mert nem engedhetjük meg magunknak,hogy itthon legyek sokáig.
De egyszerűen nem létezik olyan cég,ami a betegségeket jól kezeli.
Ilyenkor mit tud csinálni az ember?
Imádkozzak Istenem segíts?
Ne legyenek nagyon betegek?
Nagyon nehéz anyukaként dolgozni,és olyan világ van, hogy egy férfi keresete már kevés ilyen árak mellett.
Ön mit tenne a helyemben?
Van valamilyen tanácsa?
Köszönöm szépen.
Valóban nehéz ez a helyzet. Én mégis azt mondom, a gyermeke legyen fontosabb. Ma nagyon divatos a bölcsőde, de tudnunk kell, hogy az nem tudja pótolni a szülői szeretetet. A legjobb befektetés, hogy a gyermekeink hatalmas szeretetet, gondoskodást, sok szép élményt kapjanak. Úgy tudom, nincs joga a munkáltatónak visszautasítani a gyesről visszajövő édesanyát. Ha netán mégis megtörténne, lehet, Isten Önnek valami jobbat tartogat. Például hátha érkezik még egy kistestvér. Ez, persze, csak az én véleményem, a gyermekek érdekeinek mindenek fölötti képviselete. A pénzt pedig kirendeli az Úr, ha bízunk benne. A férjével közösen hozzák meg ezt a döntést, közösen imádkozzák meg.