Kedves Lelkiatya! Isten már tudja ( előre) ,hogy én pl üdvözülök e ,vagy elkárhozom?Ugyanezt értem a családtagjaimra is tudja mi lesz a sorsuk odaát? Az Egyház is azt mondja imádkozzunk ,de mi van ha imádkozom,de kiderül hát ez nem számított már nekik, mert nem üdvözültek,legfeljebb én hittem segíthetek imával . Vagy ez ,az ilyen gondolat tud lenni kísértés ? Hogy félhessek,elbizonytalanodjak akár? Köszönöm szépen a válaszát!

Dicsértessék Jézus Krisztus! Kedves Lelkiatya! Egy kettős kérdésben lenék kíváncsi a válaszára. Az Egyház alapvető tanítását ugyan ismerem a témában, de amit kérdezek, az kissé árnyaltabb, és nehéz rá a sablonok mentén választ találni. 1. kérdés: ha van egy férfi, aki egészen a legkorábbi gyerekkorától kezdődően LELKILEG mindig inkább nőnek élte meg a világot, és a lelki szükségleteit, és nőként élte meg ösztönösen a testi-lelki vonzalmat is, ennél fogva kizárólag egy férfi mellett tudna kiteljesedni, boldog lenni lelkileg is, sőt, tovább megyek, ha egy nővel élne együtt, azt élné meg lelki síkon azonos nemű kapcsolatnak - őt és az életét Isten, a lelkek Királya vajon férfiként vagy nőként ítéli meg, test, avagy lélek szerint? 2. kérdés: ha ugyanő a szexualitástól mindenkor tartózkodó, de lelkileg mély, házasságszerű párkapcsolatban élne egy férfival, az is ugyanolyan nagy bűn lenne Isten szemében, mint ha szexuális életet élnének? - Válaszát köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Imádkozzon kérem feleségemért, az ő mielőbbi gyógyulásáért. Több, mint egy éve szorul antibiotikumos kezelésre egy idült húgyhólyaggyulladás miatt. Imádkozzunk, hogy a június 14-i újabb mintavétel pozitív változásokat fog hozni az életében, gyógyulásában!

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy véletlenül lehet e szentségtörést elkövetni? Mert nálunk kb 3-4 havonta lehet gyónni viszont rendszeresen járok misére ahol minden alkalommal áldozni is szoktam, de közben előfordul hogy önkielégítés bűnébe esem, korábban azt hittem hogy nem halálos bűn és lehet mellette áldozni, de most összezavarodtam mert egy lelki tükör szerint súlyos bűn és feltétlen meg kell gyónni (ezt mindig meg is tettem, de közben áldozni is mentem) és a bűnök számát sem mondtam (nem tudom hogy így érvényes e)?

Kedves Lelkiatya! Én kérdeztem a migrén piercingről, válaszát igazán köszönöm. Igazából maga a testékszer is tetszik, tehát akkor is szívesen viselem, ha ennek nincs orvostani hatása. Amennyiben mégis segít, az megoldást jelenthet egy nehéz küzdelemre. Sajnos az orvosom által felírt gyógyszer túl erős, így gyengébbet kell szednem, ami viszont sokszor csak ideig óráig hat, és jelentős küzdelmet jelent. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy mint tevékenység bűnnek számít-e? Igazából nem egy nagy összeg az elkészíttetése, és nem is végleges, tehát ha esetleg nem segít és mint maga ékszer sem tetszik, bármikor ki lehet venni. Ebből a vonatkozásból mit gondol, szabad, nem szabad? Baj, nem baj? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm szépen! z

Tisztelt Lelkiatya! A tanácsára és legfőképp mindig,bölcs meglátására volna most nagy szükségem. Úgy másfél hónappal ezelőtt orvosnál jártam, és egy kellemes, kedves fiatal orvoshoz kerültem. ... Nem tudom pontosan miért, e azt érzem, hogy valamiféle küldetésem van felé, emiatt nehezen tudom elengedni. ... Kérem, ne értse félre, ez nem vonzalom, csak valamiért megérintette a lelkem. ... De nem szeretnék sem tolakodó lenni, sem megszállottnak tűnni. Ön mit gondol, kedves atyám? Kérem szépen, ne tegye közzé levelem egészét, annak bizalmas volta miatt. Köszönöm, ha válaszol majd. Isten áldja!

Kedves Lelkiatya! Nekem írta azt a választ a kérdésemre, amire egy másik levélíró is utalt amikor arról volt szó, hogy amit mással teszünk, azt Jézussal tesszük. Egy dolog nekem nem világos. Abban a levelemben írtam arról, hogy milyen sokszor megbántottak mások. Azt még meg is értem, hogy fontos a megbocsátás és ezeknek a sérelmeknek nincs helye az életemben, de valami olyasmit írt, hogy amikor rossz érzésekkel gondolok ezekre az emberekre, akik engem megbántottak, akkor az olyan mintha Jézussal tenném. Ezt nem tudom megérteni, legalábbis a "mintha Jézussal" részét nem. Két okból. Az egyik: Jézus nem tenne velem olyat, amit azok az emberek, akik megbántottak, megaláztak, a szavaikkal sértettek meg, ki mit. Jézus bűntelen, nem tenne ilyet. Jézusnak nem lenne miért megbocsátanom mert semmit nem tett ellenem soha. Másik: Jézus, mégha bennünk is van valamilyen formában, nem egyenlő velünk. Lehet, hogy bennem van Jézus, de én nem vagyok Jézus. Jézus és én két külön személy vagyunk. Van nekem egy testem, neki egy sajátja, leélte ő is a földi életét, élem én is a saját testemben a saját körülményeim közt a saját életem. Az első tényezőhöz részben visszatérve: azt elhiszem, hogy a Szentlélek működik bennünk és amikor szeretünk másokat, akkor olyan mintha rajtunk keresztül Jézus szeretné őket, amikor segítünk, olyan mintha Jézus tenné, de az kizárt dolog, hogy minden cselekedetünk olyan mintha Jézus tenné. Pedig ha csak azt vesszük alapul, hogy Jézus bennünk van és ha megbocsátok másnak, akkor Jézusnak bocsátok meg, akkor abban az esetben az azt feltételezi, azt mondja, hogy Jézus tette velem azt a rosszat amit az az ember, valamilyen köze van ahhoz a rosszhoz, de legalábbis mintha ő részben ő tette volna. Nem vagyok teológus vagy pap, de ezt az egészet én úgy képzelem el, hogy Jézus bennünk van, a Szentlélek bennünk van és lehet, hogy a jó cselekedetekre és a hitben fejlődésre tud inspirálni, de a rossz cselekedeteink, bűneink csak mi csináljuk, hiába van bennünk Jézus valamilyen formában és ezért ha a megbántott személy haragszik ránk, kerül minket, nem szeret, rossz érzéssel gondol ránk, bármi, akkor azt nem Jézussal teszi, csak velünk.. Egy negyedik dolog: azért sem tudom azt elfogadni, hogyminden, amit a másikkal teszünk olyan mintha Jézussal tennénk, mert ez azért nem így nem lehet igaz minden helyzetben. Ha szeretkezek valakivel, együtt töltök vele egy romantikus éjszakát, akkor nem lehet azt mondani, hogy Jézussal szeretkeztem. Nem finomkodó példa és elnézést kérek ezért mindenkitől, aki ezt olvassa, de valami olyan helyzetet kerestem, amire tényleg nem mondhatom, hogy mintha Jézussal csináltam volna. Hasonlóképp a verekedés. Ha verekszek valakivel, az egy kölcsönös dolog, ha nem önvédelemből történik, én is meg akarom verni a másikat és ő is engem, akkor sem mondhatom, hogy mintha Jézussal tettem volna, mert Jézus nem akarna engem megverni. Ha haragszok arra, aki meg akart verni, nem Jézusra haragszok, mert Jézus olyat nem tenne. Nem mondhatom tehát, hogy Jézussal töltöttem az éjszakát vagy hogy vele verekedtem, de ha ez igaz és így van ahogy gondolom, akkor a rossz tettekre, a másik ember bűneire ugyanúgy igaz, hogy ha amiatt rossz érzéssel gondolok rá, haragszok rá, akkor az is csak az emberre érvényes de nem olyan mintha Jézussal tenném. A jó cselekedet másabb, értem, ott tényleg mintha Jézussal tenném. Szívesen olvasnám a magyarázatát a leírtakkal kapcsolatban. Nem azt írom, hogy nem kell megbocsátani és haragudni, csak egész egyszerűn nem értettem azt a részt.

Kedves Lelkiatya! Ezt a levelet egyszerre írom magam és valaki más miatt, de kettőnk kérdése hasonló. Egy keresztény ismerős nekem és más keresztény ismerősöknek feltett nemrégiben egy kérdést és mi elmondtuk neki a véleményünket, pap nem volt köztünk, csak hívek voltunk, papot tudtommal nem kérdezett. Sokat beszélünk Jézussal, kereszténységgel kapcsolatos filmekről, sokféle téma jön elő. Az ismerősöm keresztény és nem is az ő kérdése volt hanem tőle kérdezte valaki más, de nem tudta mit mondjon, szerette volna tudni mások véleményét. Az illető azt kérdezte tőle, helytelen-e ha megnéz egy filmet Jézusról és az apostolokat látva az fogalmazódik meg benne, hogy vonzó külsejűek. Nekem is van egy ilyesmi kérdésem, de még nem mertem eddig feltenni. Itt most le merem írni, de paptól személyesen nem volt bátorságom megkérdezni. Sajnos én is jártam úgy ahogy az a személy, csak az én helyzetem másabb mert én Jézussal voltam így. Volt olyan, hogy amikor láttam róla egy filmet, akkor kifejezetten szépnek tartottam. A képek hasonlóképpen. Nem mindegyik kép, egy részük túl művészi, már szinte valószínűtlen az ábrázolás, de megtörtént már velem megszámlálhatatlan alkalommal, hogy megláttam róla egy képet és arra gondoltam, milyen gyönyörű. Elmélkedtem már ezen, lehet ez helytelen de ha azt is figyelembe veszem, hogy ez csak kép vagy film, nem biztos hogy Jézus úgy néz ki tényleg és akkor semmi jelentősége de közbe mégis komolyan kell venni, ami ábrázolja, az is Jézus, úgy kell tekinteni, csakúgy mint az ikonok, szobrok, nem tudom melyik az igazság. Az interneten is van sok kép, filmekből is vannak, egy keresztény barátom is szokott küldeni. Szokásunk, hogy képeket, videókat küldünk egymásnak csak úgy ha megtetszik valami. Szereti Jézust de nála nincs ez a plusz érzés, hogy Jézus milyen szép, nálam igen, vagyis hát nála is van, de nála ez azért van mert Jézust a tettei, személye miatt tartja szépnek, ami igaz rám is mert ezért kezdtem el szeretni és hogy is ne szeretném a Megváltómat, szeretem a jóságát, kedvességét, megbocsátását, hogy megváltoztatta az életem és jobb lettem miatta de esztétikailag is szépnek találom. Úgy mint ahogy egy másik embert szépnek tartok. Gondolom ez súlyosabb helyzet mint az ismerős ismerőse az apostolokkal mert itt Jézusról van szó, aki nem csak ember hanem a Szentháromság része, ami azt jelentené, hogy a legkisebb ilyen gondolatnak sem szabad lenni róla mert ha így tekintek rá, gondolok ilyenre, akkor az olyan mintha nemcsak a Megváltót, a Szentháromság egyik személyét látnám benne hanem az embert is és ami még rosszabb, a férfit. Igen ám, de ha Jézus emberségére gondolok, akkor nem tudom, mennyire bűnös ez, hogy szépnek, gyönyörűnek, vonzónak tartsam mert isteni természete van ugyan, de mellette emberi természete is és emberi teste, az emberséghez márpedig hozzátartozik az is, hogy férfi. Azt is gondolom, hogy más megállapítani a szépségét, akár elámulni rajta és más fantáziálni róla helytelenségeket. Egy másik emberről is megállapíthatom, hogy szép, akár érezhetek is valamit iránta, de az nem jelent mindenképpen többet, elcsábítást, további fantáziálást, érintéseket. Szégyellem magam és nem tudom, bűn-e az ilyen, amiről írtam. Bűntudatom van és napokon át szégyellem. Jézusnak is elmondtam és azt hiszem, nem haragszik, de akkor is szégyellem magam, nehezen múlik a szégyen. Olykor-olykor elgondolkodok, hogy megbocsát-e nekem. Ha őszinte akarok lenni, utálom magam emiatt és félek, hogy Jézus szerint olyan piszkos vagyok, mocskos lélekkel, hogy valami borzalmas bűnösnek tart, minden jó cselekedetem, alamizsnaosztásom, megbocsátásom, imádságom, templomba járásom és minden ellenére. Jézus szeret engem, folyton érezteti velem, meghallgat ha hozzá fordulok, reményt ad nekem, álmomban üzen nekem ha arra van szükségem, segít a szeretteimen, meggyógyít engem ha megkérem, legalább háromszor megtette már, érezteti velem a jelenlétét mikor félek és nincs ki mellettem legyen, üzen nekem sokat és még írhatnám a szeretete jeleit, teszi mindezt úgy, hogy közvetlenül tőle kérem és nem kérem senki közbenjárását, valamikor megadja nekem amit szeretnék, ami szükséges mielőtt kérném, biztosan tudom, szeret, de nagyon rossz érzés utálni magam és bizonytalankodni, hogy haragszik-e, de annyira csak nem haragudhat rám ha olyan sokat kifejezi a szeretetét és annyit segít, annyi jót ad nekem, ezzel nyugtatom magam.

Kedves Lelkiatya! Nyáron szokott lenni Jézus ima?

Kedves Lelkiatya! Az idén Debrecenben lesz az "Ez Az A Nap" rendezvény. A tájékoztatón ott volt Palánki Ferenc és Fekete Károly püspök Úr is. Hol volt Kocsis Fülöp metropolita atya? Kár, hogy a görögkatolikus egyház vezetője ezt nem támogatja jelenlétével.

Kedves Lelkiatya! Lehetséges -e, hogy valamilyen keresztény közösségben egy megfáradt 2 gyerekes anya ( nagykorú gyerekek) szerzetesi életet éljen? Köszönettel, Sz. Edit

Tisztelt Lelkiatya! Miért nem hozták haza az eredeti máriapócsi kegyképet a püspökatyákból Bécsből? Úgyis kérdezhetem, vajon miért kell az eredetinek továbbra is Bécsben maradnia?

Tisztelt Lelkiatya! Születésemtől fogva Görög Katolikus hittbe nötem fel és lassan már abba is öregszem meg mégis a legnagyobb félelme hogy életem folyamán elkövetem a Szentlélek elleni bünt Volt már olyan eset nállam hogy egy nagyobb bűnömnél megkérdeztem a Papot hogy ezt Isten megbocsájtja e és azt mondta hogy persze igen Lehet hogy ezzel a kérdésel elkövetem Nagyon szeretem az Úr Jézust a Mennyei Atyát a Szűz Anyát mégis attól retegek hogy életembe valamikor elkövetem a Szentlélek elleni bünt!!! Ildikó

Kedves Lelkiatya! Már írtam Önnek ebben a témában lehet nem kapta meg a leveleket ezért szeretném újra leírni a problémámat. Már nem teljesen emlékszem hogyan írtam le ezt megelőzően a kérdésem de a lényeg hogy sokszor nem érzem meddig terjed a hat?r ahhoz hogy véleményt nyilvánítansak és félek hogy valakit megbántok de azt se tartom feltetlenül helyesnek hogy nem mérjék soha véleményt nyilvánítani.... Mindig próbálok egy adott kérdést több oldalról megközelíteni hogy ne csak a rosszat mondjam vagy csak a jót ne legyek elfogult, de ez sokszor ahhoz vezet hogy bántanak én pedig elbizonytalanodok esetleg rosszat mondtam. Mi a helyes ezekben a helyzetekben? Kérem válasszoljon ez nekem nagyon fontos és ne tegye ki a teljes kérdést.

Kedves Lelkiatya! Második gyermekünk 10 éves lesz,az alábbi problémát észlelem nála: Tavalyig kitűnő tanuló volt. Idén elkezdett mind magatartásában,mind szorgalmában rontani.Négyes magatartás,és már nem minden ötös ,öt db tantárgy négyes jegy lesz!Tanárnő szerint is beleáll a huncutságokba is , meg ha valaki bántja,piszkálja dühös lesz,próbálja megvédeni magát ,de ezeknek beírás a vége,hogy vagy verekedett,vagy csúnyán beszélt. Idén többet játszott x- boxon ,ez egy játék olyan mint egy számítógépes játék,fortnite,fifa foci játékkal. És én itt látok fő gondot! A fortnite játék hatására olyan mintha megváltozna a személyisége,eleinte ügyesen kezelte ,mondtuk egy óra hossza játék,ha nem ügyes,nem tartja be a szabályokat, nem játszhat máskor. Ügyesen le is csukta. Ez ment egy kis ideig. Utána idegessé vált,kiabált,mert le kell csuknia.Akikkel játszott gyerekek hallottam közben,hogy káromkodtak,mert pl nem sikerült az adott játék kör!Hallják egymás hangját,online valami...Kisfiunk is kezdte átvenni ezt a stílust! Ő nagyon szeret focizni,jár is edzésekre,a férjem mondta,mert edző,több olyan gyermek van akik már nem járnak ki focira,mert nincs kedvük van aki helyette inkább " gépezik ". Férjem szerint nem a játék a gond,hanem a használata,teljesen nem vehetjük ki belőle a gyerekeket,meg kell tanulniuk ,hogy játszanak vele jól,és nem órákon át ott ülni,mintha más nem is lenne.Értem mit mond,de valahogy ez mégsem működőképes,ha ideges,feszült lesz,mert lekell csukni,vagy csúnyát mond!!Iskolában ront. Inkább ez ilyen ok okozat,ráhatás... Tegnap már kihoztam a szobájából a gépet,mert megint kiborult,megmondtam neki én több kört nem futok,hogy most már ügyes leszek Anya,keveset játszok,mert ez utána átmegy mindig rosszba ,ez a többedik tapasztalatom. Szomszédunk is panaszkodott,nem bír a gyerekével szemtelen is lett ( ő nevelt gyermek) mindig csak gépezne. Én azt látom ez nagyon rossz hatással van rájuk. Lehet van aki mindig ügyes napi 1 - 2 órát játszik, nyugodt,nem látszik viselkedés torzulás,de itt nem ez van.... Azt olvastam létezik játékfüggőség,ezek a játékok azt teszik az aggyal mint a heroin,elég ilyesztőn hangzott. Ön szerint jól teszem,ha elrakom,és nem vesszük elő? Tudom ez a 21.század már ez a játék nekik sajnos, de azt látjuk a férjemmel, akkor nyugodt ,kiegyensúlyozotabb,ha sportol,fogócskázik,malom társasozik. Telefonnal is nyaggat néha ,hogy minden osztálytársának van csak neki nincs,sajnos ez kiderült szülői értekezleten így van,de mi nem adunk neki.Tanárnő is kérte a többi szülőt,korlátozzák a gyerekeiknél!De az lenne a legjobb ha inkább elvennék! Hasonló gondolat jutott eszembe. Nem az alkohol maga a baj,az a baj,ha valaki nem tudja jól kezelni. A játéknál is a férjem szerint ez így van nem a játék a baj,de hát a kisfiunk nem tudja kezelni,mert megváltozik tőle,és ha ezt a szülő látja,és ostoba módon engedi,az nagy balgaság szerintem . Hiába ezzel játszanak a mai gyerekek.... Tudom nem lehet mindentől megvédeni,de azért törekednénk rá. Ha csak pár évet nyerünk is,talán később másként gondolja ő is. Azt mondta a férjem azt olvasta,ezek a játékok úgy vannak kifejlesztve,hogy függőséget okozzanak,ettől is megilyedtem! Ki lehet venni egy gyermeket a 21 .század játék világából,hogy egészséges legyen? Ilyenkor haragszik minden fiú osztálytársa ezzel játszik csak ő nem már ,de ő nem látja át mi a jó neki hosszútávon. Férjem szerint ha valamit elveszünk ,akkor adjunk helyette mást ( élményt) megpróbálom kivinni többet a természetbe is.Mozogjon. Köszönöm ha bármi tanáccsal eltud látn minket !!