Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi hét meg tizenöt? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Négy gyermekünk van ,és sajnos mindkét részről 1-1 nagyszülő él már csak egy nagypapa, és egy nagymama 65 évesek. Nyugdíjasok ,de dolgoznak még. Ami zavar,hogy nem foglalkoznak úgy a kisunokákkal,van,hogy hetekig,hónapokig nem látják ,q nagymamával egy városban lakunk, nagypapa aki az én apukám 15 km távolságra szomszéd városban él. Apukám világ életében sokat dolgozott ,de m?r m?r inkább már átmegy ez munkafüggőségbe inkább azt látjuk. Mindig a munka munka ,de a család a legfontosabb pedig. Volt mikor mi vittük a gyerekeket mert ha nem ,még annyit se látták volna őket. De miért ilyenek? Vagy én ezt,hogy kezeljem jól mert nagyon rosszul esik elszomorító. Köszönöm szépen!
Valóban, nagy kincs, ha a gyermekek a nagyszüleikkel szoros kapcsolatban lehetnek. Ez mindenkinek nagyon jót tesz. Érdemes úgy kialakítani a családi életet, hogy meglegyen ennek a rendszeressége. Persze, az adottságokat, lehetőségeket figyelembe kell venni. Ha a nagyszülők még dolgoznak, főként, ha sokat dolgoznak, akkor nem tud úgy megvalósulni az a felhőtlen és felelőtlen szeretetkapcsolat, amelyet annyira fontos megtapasztalni gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Hogy miért ilyenek az Önök családjában a nagyszülők, ezen nem érdemes nagyon töprengeni. Annyi tanulságot levonhat, hogy majd az Ön esetében ez ne így legyen. Most pedig kell egy kicsit ügyeskedni, hogy a gyermekek minél többet lehessenek a nagyszülőkkel. Kell hozzá egy kis ötletesség, néha ravaszság, persze, szeretetből. Úgy értem, érdemes kitalálni olyan programokat, amelyben kézenfekvő, hogy a gyermekek és a nagyszüleik együtt lehetnek. No persze, ha ez erőltetett, akkor senkinek sem jó. Fontos, hogy a gyermekeinek továbbadja az élet szeretetét, a család szeretetét. Segíteni kell a gyermekeinknek megérteni, hogy az élet nem a munka meg a pénz, nem is az iskolai teljesítmény. Hanem a szeretetkapcsolatok építése, megélése.
Kedves Lelkiatya! A gyermek Isten ajándéka. Pont írt egy apuka,hogy már nem szeretnének többet.Feleség sincs olyan állapotban. Meg mondom őszintén én nagyon örülök, hogy anyuka lehetek ,minden nehézségeivel együtt,de már én is érzem pszichésen is,hogy már nagyon nem szeretnék újabb kisbabát. Ötödiket. Ezért mi a férjemmel használunk óvszert is,vagy megszakításos aktus a legjellemzőbb.Tudom ez nem a leghelyesebb mód,de azt sem tartom jónak,hogy úgy jöjjön egy baba,hogy nem várják. Amiért ez a gondolkodás alakult ki bennem elkárhozhatok? Nagyon nagy bűn,hogy nem szeretnénk már kisbabát, korilag is már nem annyira fiatalok vagyunk 40 és 46 év. Köszönöm szépen válaszát!
Ebben a helyzetben, az Önök esetében ez nem bűn. Az fontos, hogy a kölcsönös szeretet kifejezése legyen.
Kedves Lelkiatya ! A minap azon tunodtem el hogy vajon miert is oly nagy a karizmaja Asziszi Szent Ferencnek ? Tobb helyen halottam hogy a Katolikus egyhaz eggyik ha nem a legnagyobb szentjenek tartjak . Vagy lehet hogy en tudok rolla keveset ? On jelenlegi tudasa alapjan hogyan rajzolna korbe e szent alakjat ? Vajon vannak e csodai napjainkban is ami akar valahol olvashato? Tudom hogy Romai katolikus szent viszont az megdobbentett hogy meg az Ortodox egyhaz eggyik nagy karizmaja es szentje Arenie Boca is tiszteloje volt sot a Templomba ahol a profetikus festmenyeit keszittte feltuntette Szent Ferenc alakjat is festmenyeiben !
Alighanem azért is ilyen közkedvelt szent, mert az alakja is nagyon rokonszenves. Hirdette és megélte a szegénységet, beszélgetett a madarakkal, stb. Nem csak az Isten iránti szeretet lángolt benne, hanem ez párosult a természet, az állatok szeretetével is. Keleten egyébként hasonló alak Szárovi Szent Szerafim, akit gyakran egy medvével ábrázolnak. Persze, más összetevője is lehet annak, hogy a Poverello, Isten Szegénykéje ilyen népszerű még a nem katolikusok körében is. Valóban, az ortodox egyházakban is megjelenik az ő tisztelete. Ebben viszont az is szerepet játszhat, hogy nem sokkal a nagy és végleges (eddig véglegesnek tűnő) szakadás után élt, amikor még nem rögzült az egyházi emberekben ez a fájdalmas esemény. Milyen egy mai szent? Akiből sugárzik a szeretet. Aki, miközben szeret, tud alázatos lenni, ezzel aztán még könnyebben elfogadják őt az emberek. Egyáltalán nem szükséges, hogy a szent csodákat műveljen. Az a nagyobb szent, akinek az egyetlen ismérve ez a hatalmas szeretet, amely egyértelműen Isten végtelen és irgalmas szeretetét közvetíti.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! A Debreceni főszékesegyház felújításával kapcsolatban szerepel az egyik cikkben a következő: "a berendezési tárgyak felújítása, szükség szerinti helyrehozatala, illetve néhány bútorzat új liturgia szerinti áthelyezése". Mit takar az "új liturgia" megnevezés, melyik liturgia változott és miben, hogy ahhoz át kell helyezni egyes bútorokat? Válaszát köszönöm!
Köszönjük a jelzést. Úgy látom, azóta javították is a szöveget. Ugyanis egy vessző kimaradt a jelzők felsorolása közben: új, liturgia szerinti... és ez valóban megváltoztatta a szöveg értelmét. Természetesen semmiféle új liturgiáról nincsen szó, hanem új helyére kerülő bútorokról.
Kedves Lelkiatya! Egyik ismerős bácsi ma azt mondta nekem,hogy kérni akart pár dolgot egy nénitől ( étel) aki templomba jár. De az lett a vége,hogy nem vitte el amit megbeszéltek,és ez a bácsi azt mondta nekem,hogy mondta is az illetőnek,hogy nagy baj ,hogy ha valaki nem segít egy szegény emberen,azt megveri az Isten ,aki ad meg megáldja. Hát én szerintem ez elég komoly kijelentés,mert nem tudni miért nem ad valaki a másiknak,sokan kuncsorognak is ,dolgozni meg óckodnak... Ön szerint mi az igazság e téren,tényleg megbosszulja Isten ha valakinek nem adunk ételt? Azt is mondta a bácsi a néni anyukája meg is halt másnap,de mondtam biztos nem azért mert nem adott Önnek pár dolgot. Isten ezért nem veszi el az anyukáját,kiderült közben,hogy beteg is volt. Köszönöm válaszát!
Isten soha nem bosszul meg, nem torol meg semmit. Bár az ószövetség használja Istenre a "bosszúálló" jelzőt, de ezzel inkább a hatalmát akarja kifejezni, nem pedig azt, hogy Isten valóban bosszút állna. Az is igaz, hogy amikor ez íródott, akkor a bosszú még teljesen elfogadott volt az akkori társadalmakban. Szóval, Isten nem áll bosszút, nem törleszt, de még csak nem is büntet. A tetteinknek megvan a következménye, ezzel számolni kell, meg Isten sokszor nevelő szándékkal megengedi a rosszat, de nem büntet. A bűneinket leginkább megbocsátani, feloldozni akarja, mint büntetni. Hogy ki mit miért tesz, azt megint csak egyedül ő tudja. Az ilyen szavak inkább annak az embernek a bosszúja, aki bosszus, mert elesett valami támogatástól. Ezek nem komoly szavak, ezek leginkább azt sértik, annak tesznek rosszat, aki kimondja.
Kedves Lelkiatya! Mit gondol arról, ha egy pap elveszti a hitelességét a hívők szemében? Ön mit tenne, ha tudomására jutna egy ilyen eset?
Egyik legsúlyosabb bajok közül való. Nem szabad lemondani róla. Minden ember megmenthető. Ezen kell dolgozni. Egyrészt érdemes eljárni az evangélium szellemében: "Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!" (Mt 18,15-17) Tehát elsőként szembesíteni kell, hogy mi az, ami miatt hitelét vesztette. Ne csak a háta mögött történjék áskálódás! De ha nem hallgat a személyes, vagy kis csoportos figyelmeztetésre, akkor lehet szólni az elöljáróinak. De nagyon fontos, hogy mindezt nem haragból, nem haraggal, hanem a gyógyulás érdekében, imádsággal.
Kedves Lelkiatya! Láttam ma egy riportot az izraeli támadásokról,ahol magyarok nyilatkoztak. Mesélték halomra ölik a hamasz terroristák az embereket ,nem számít, hogy kismama,vagy kisbaba! Családokat ölnek meg,volt tanárnő akinek a diákját. Eléggé magamba néztem,vajon nekem mi a fene gondom van? Jobb lenne,ha szebb lenne a házunk? Jaj erre se telik,arra se most,minden építőanyag drága,ohh a gyerekek tanulhatnának szorgalmasabban is ,mit kéne már főzni holnap? Ilyenkor elszégyellem magam, és megköszöntem Istennek ,hogy én itt feküdhetek most az ágyban ,és a kisfiam mellettem szuszog ,jóízűen alszik.Tesói is.Senki nem tör ránk,nem ölik meg a férjem ,akit szeretek .
Igen, ez így van. Olykor mások súlyos szenvedése ráébreszt bennünket kicsinységek miatti nyafogásaink méltatlan voltára. Ezt főként a hálaadás alapmagatartásával tudjuk ellensúlyozni, gyógyítani. Mindig törekedni kell arra, hogy észrevegyem az Isten ajándékait. Például, ahogy írja, hogy itt szuszog mellettem a kisfiam. Észre kell vennünk és meg is kell köszönnünk ezeket. Az a boldog ember, aki tud ezzel az állandó hálával élni.
Kedves Lelkiatya! Fiatal nő vagyok. Ha a közeljöv?ben lenne egy barátom, akihez még nem áll módomban hozzámenni de nagyon szeretem és lefeküdnék vele az nagy bűn lenne? Másik kérdésem milyen fogamzásgátlási módszet szabad használni, amit az egyház elfogad? Egyáltalán szabad fogamzásgátlást alkalmazni a természetes módokon kívül? Hiszen ha Isten igazán azt akarná hogy gyermekem szülessen akkor fogamzásgátlás mellett is megoldaná vagy rosszul gondolom? Szégyellem hogy ilyet kérdezek és remélem hogy nem bűn hogy kétségeim vannak.
Igen. Ezt mindenképpen kerülnie kell. Még azon az áron is, hogyha az udvarlója azt mondja, faképnél hagyja, ha nem kapja meg az Ön testét. A házasság előtti nemi kapcsolat az egyik legnagyobb vétek a házassággal szemben. Nem arra van, hogy az ember élvezze a nemi élet örömeit. Sem pedig, hogy az udvarlás során ezzel a mindkettejüknek jó érzéssel megajándékozzák egymást. Ez olyan, mint a születésnapi tortába idő előtt belenyalni, beleharapni, s az ünnepen micsoda megszégyenülés, hogy az már nem is ünnepi torta, abba valaki belerondított. A hasonlat csak azért gyatra, mert a házasságot ezzel az előzetes kóstolgatással nem csak megrondítják, hanem alapvetően megtorpedózzák. A mai válások nagy számának egyik fontos okozója ez a könnyelműség, amelyet ma oly erőteljesen elterjesztettek a világban. A legtöbb embernek túlzásnak és tarthatatlan erkölcsi normának tűnik, amit itt leírok, holott a világ egyik legtermészetesebb alapelve, csak annyira telebeszélték már az emberek fejét az ellenkezőjével, hogy szinte hihetetlennek tűnik az, ami egyébként kézenfekvő. Nem kis mértékben hozzájárult ehhöz a szabados gondolkodáshoz a fogamzásgátlási módszerek föltalálása és kifejlesztése. Ma már látszólag lehet következmények nélkül házasságon kívül is nemi életet élni. Csakhogy a belső sérülések, torzító következmények nem látszanak. Persze, a fogamzás meggátolható, de azok nagyobb része eleve abortív elven működik, akár kémiai akár mechanikai eszközökről van is szó. Akik ezeket használják, úgy gyilkolnak gyermekeket, hogy bele sem gondolnak! A nem abortív eszközök és szerek a házasságon belül, valóban súlyos okokból, bizonyos megkötöttségekkel, de az Ön kérdése most nem erre vonatkozott. Szóval nagyon erős hangsúllyal tanácsolom Önnek, hogy legyen erős ebben, és készüljön tisztán, a testi kapcsolat kizárásával a házasságra. Mondok még egy kézenfekvő példát. Ma sok pár, főként nők szenvednek attól, hogy az együttélés már évek óta fennáll, a házasságkötés mégsem történik meg. Ennek is egyik oka, hogy idő előtt létesítettek testi kapcsolatot. Ha a leány azt mondja a fiúnak, hogy csak akkor kapja meg a testét - és ilyenkor tényleg szabad ezt mondani, mert a házasságban odaadják magukat egymásnak - amikor már elvette feleségül, akkor, bizony, a szerelemes úriember nem fog várni évekig, hanem igen hamar szívesen rááll a leánykérésre. Nagy fegyvertény volna ez a hölgyek kezében. Ha pedig, mint arra az elején is utaltam, a fiú elhagyással fenyegetőzik, akkor jobb is, ha az úriember továbbáll, hisz ezzel elárulta, hogy csak önző módon szereti a leányt, meg akarja magának kapni a testét. Micsoda méltatlan dolog ez! Igenis várja ki, hogy az övé lehessen! Ne rondítson bele az élet gyönyörű tortájába! Ha igazán szereti, kivárja. Érdemes.
Kedves Lekiatya! Nem mindig, de sokszor amikor újra elkezdek jobban foglalkozni a vallással az lelkileg engem nagyon meg tud viselni. Szorongok, sírok , rettegek, van hogy találok megnyugvást de ezek az érzelmek megnehezítik az életemet. Azt hallottam hogy ilyenkor az segít ha olvasom a Bibliát. Bár még magába a könyvbe nem kezdtem bele, de ha kérdéseim vannak rájuk keresek az interneten az pedig sokszor dob ki Biblia részleteket, de van hogy ezek csak rontanak a kedvemen, ezért nem is igazán merek belekezdeni mert félek hogy amit ott olvasnék kiábrándítana. Ugyan ez a helyzet a hittérítőkkel és papokkal , van hogy nagyon tetszik amit mondanak és ahogy mondják és tényleg segítenek abban hogy jobban álljak hozzá a valláshoz ,de aztán mondanak valami olyat ami akár napokig is képes gyomorideget okozni nekem. Mi lehet erre megoldás? Másik kérdésem pedig hogy terapeuták szerint jót tesz az embernek ha kibeszéli vagy kiírja magából az érzelmeit vagy félelmeit ezért elkezdtem vezeteni egy naplót. Ebbe a naplóba írhatok az Istennel kapcsolatos kétségimről? Azért kérdezem mert a fejemben néha úgy állnak össze ezek a gondolatok mintha kérdőre vonnám őt ezt pedig nem tudom szabad-e hiszen ő az Isten. Nem lenne bűn ha az ilyen néha akár durva kétségeimat le is írnám?
Istennel mindent meg lehet osztani, még a vele szemben támadt gondolatainkat, érzéseinket is. BÁRMIT! Ő soha nem sértődik meg, soha nem lesz semmi rossz következménye az őszinteségünknek - mint azt olykor fájdalmasan megtapasztaljuk az emberi kapcsolatokban. Épp ezért nagyon javaslom Önnek a naplóírást, az nagyon jó dolog. Írhat bele bármit, ami épp eszébe jut, ami kijön Önből. Mi lehet az oka ennek az érzelmi, hangulati hullámzásnak, nem tudom. Azt tudom rá mondani, hogy egyáltalán ne törődjék vele. Olvassa a Szt.írást minden nap! Hosszútávon lesz gyógyító hatása, nem azon nyomban. Ezt ne is várja, ne remélje, még ha néha tapasztal is valami erre utalót. Vasárnaponként mindenképpen menjen el templomba, áldozzon is minden Szent Liturgián. Ez a módszeres, következetes lelkiélet kiemeli majd Önt ebből a hiábavaló érzelmi hullámzásból.
Tisztelt lelki atya! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a férjem bántalmaz, érzelmileg és fizikailag is. Nem vagyunk egyházilag összeházasodva, mégis úgy érzem, hogy bűn lenne elválni. Ön mit tudna nekem tanácsolni?
Nagy kár, hogy a házasságukra nem kérték (még?) az Isten áldását. Akkor sokkal könnyebb volna hordozni, sokkal erőteljesebben tudna támaszkodni a természetfölötti forrásokra. Persze, az egyházi házasságokban is megvannak a nehézségek, küzdelmek. De mint ahogyan könnyebb hittel élni mint hit nélkül, így a házasság is könnyebben megélhető isteni áldással, mint anélkül. Ezzel, persze, nem azt mondom, hogy ezt a szeretethiányos kapcsolatot a házasságkötés szertartásával erősítsék meg, és akkor eltűnnek a nehézségek. Erről szó sincs. Ugyanakkor, ha mégis lehet erről beszélni, és a férje is hajlana rá, akkor ez alkalmat adhat arra, hogy egy atyával elkezdjenek mélyebben beszélgetni a házasságról. Ez is egy út, de nem biztos, hogy a legjobb. Egyszerűen nem tudok Önnek közeli ismeretség nélkül válaszolni. Ha közelebbről ismerném a házasságukat, lehet, hogy azt mondanám, tartson ki, kérje Isten segítségét, de lehet, hogy azt mondanám Önnek, meneküljön ebből a helyzetből. Ha vannak már gyermekek, akkor, persze erősebbek a kitartásra irányuló érvek. Mégis, mivel nincs érvényesen megkötött kötelékük, szabadabban dönthet a sorsáról, jövőjéről. Igaz, ha esetleg egyikük sincs megkeresztelve, akkor a házasságkötésüket az Egyház érvényesnek tartja. Látja, sok tényező van, amelyek ismerete szükséges ahhoz, hogy helyesen lehessen fölmérni a helyzetet és jó javaslatot lehessen adni. Azt viszont tanácsolom, hogy nagyon mélyen imádkozza meg ezt a helyzetet. Szánjon rá sok időt! Legalább háromszor menjen el a templomba, mindhárom alkalommal kérjen bölcsességet. Imádkozzék bizalommal jó tanácsért. Eközben legyen nyitott mindenre. Arra is, hogy Isten azt tanácsolja, lépjen ki ebből a bántalmazó kapcsolatból, de arra is, hogy maradjon, tartson ki a férje mellett. Akár ezt, akár azt választja, ha Isten akarata szerint dönt, lesz rajta áldás, oly módon, ahogyan azt ma még nem látja, nem is sejti. Persze, tanácsom még, hogy beszélje át ezt a fontos kérdést egy lelki atyával. Én is imádkozom Önért, a helyes döntésért.
Kedves Lelkiatya! Nehéz és kényes kérdésben kérnék tanácsot. Házastársammal mindketten tudjuk, hogy az egyház csak a természetes családtervezést fogadja el, semmilyen más módját a gyermekáldás elleni védekezésnek. Működött is ez nálunk több mint 10 éven keresztül, önmegtartóztatás, időzítés, mindig biztosra mentünk, inkább kevesebbszer éltünk házaséletet, minthogy kockáztassunk nem tervezett gyermekkel, stb. De egyszer csak meglepett minket a 3. gyermek híre. Pedig mindent úgy csináltunk, mint az elmúlt években. Tudom, semmi sem száz százalékos, meg a a Jóisten így akarta, s el is fogadjuk azt, örülünk is neki, DE. Így 40 év felett már nem szeretnénk több gyermeket, s itt nem csupán a szülés fájdalmairól vagy a plusz fő eltartásáról van szó, hanem hogy a párom szenved egy kis problémától, mégpedig a beteges aggódástól. Ha a gyerekek betegek, akkor minimum halálos betegek, legalábbis az ő fejében. Most, a 3. gyermekünknél ez még jobban felerősödött, így ha szegény babuci sír, az valami betegséget mutat, ha nem sír, biztos már ereje sincs hozzá, mert beteg. Ha alszik, az a baj, ha nem alszik, az a baj, és még folytathatnám. Pszichológushoz is fordultunk, mert párom is belátja, hogy ez nem normális, de gyógyszeres kezelést ajánlottak, amit szeretnénk elkerülni, ő viszont mindig is ilyen volt, s nem fog megváltozni. Ez is csak egy kereszt, amit hordozunk, amivel együtt tudtunk eddig is élni, de csak egy bizonyos szintig. De ha még egy gyermekünk születne a jövőben, az már nagyon rossz irányba fordítaná a dolgokat. Mit tehetünk tehát, ha ezek után nem tudunk bízni a természetes családtervezésben, hiszen már egyszer "cserben hagyott bennünket"? Ne éljünk házas életet? Tudom, szép ideál a szűzi házasság, de a szentségre inkább más úton törekednénk. Mit tegyünk? Saját atyánk csak hümmögött a kérdésre, mert maga sem tudja, mit mondjon, hiszen tudja az egyház tanítását, de érzi, hogy a helyzet nem átlagos. Nem akarunk az üdvösségünkkel játszani, de nem akarunk lemondani a testi szerelemről sem, ehhez túl gyengék vagyunk. Az biztos, hogy a természetes családtervezés nem járható út, már nem bízunk benne. Nem akar az ember 5-10-15 év múlva megint így járni, habár még nem leszünk olyan idősek, mint a szentírási agg házaspárok, akik gyermekáldásban részesültek, de akkor is. Tanácstalanok vagyunk. Ha tud nekünk útmutatást adni, megköszönnénk.
Abban kicsit kiigazítom a szavait, hogy az Önök helyzete nem átlagos. Természetesen igaz, hogy nem átlagos, de senkié sem az. Ahogy elmondta, nem kis kereszt ez. Azonban nem látjuk előre az életünket. Az sohasem lineárisan kiszámítható. Ha két gyermeknél még elviselhető volt a terhek hordozása, és három gyermeknél már - az említett okok miatt - még nehezebb, egyáltalán nem biztos, hogy esetleg még egy gyermek megfoganása után a nehézségek újabb sokszorozódása következik be. Nagyon rejtélyes az emberi lény és a teste, a fiziológiája is. Nem kiszámítható. Nem akarom elriasztani a válasszal, nem bíztatni akarom a negyedik gyermek vállalására, csak azt próbálom ecsetelni, hogy mindig érdemes és nagyon nagyon fontos bízni az Úrban, mert sokkal gazdagabb meglepetéseket tartogat mint ahogy mi azt ki tudnánk számolni. Azért néhány fontos pont. Azt semmiképp sem javaslom, hogy tartózkodjanak a testi kapcsolattól. Ez szerves része a házaséletnek, szerelmük, összetartozásuk fontos kifejezője és hordozója. A gyermekek is érzik, ha a szüleik harmonikus szeretetkapcsolatban vannak - illetve azt is, ha nincsenek! -, s ennek része a szexuális élet is. Ha már megtanulták a természetes családtervezés módját, én azt tanácsolom, hogy továbbra is bátran éljenek ezzel. Illetve jó tudni, hogy vannak egyre kifinomultabb módszerek, érdemes ezeknek is utána nézni. Több is van. Ha a gyóntatójuk lennék, akkor lehet, hogy azt mondanám, a fogamzást meggátló eszközöket is lehet használni. De ezt ide nem volna szabad kiírnom, mert ez nem általános elv, csak az Önök - mégiscsak különleges - helyzetére mondom. De a legfőbb tanácsom ez a teljes Istenre hagyatkozás. Ha mégis, mindezek ellenére kapnak újabb gyermeket, akkor ne féljenek a velejáróktól, azokra mind szükségük van, még adott esetben a vele járó keresztekre is.
Tisztelt Lelkiatya! Mit tanácsol, hogyan érezhetek rá és működhetek együtt leginkább Isten akaratával a világban?
A próféta szavával tudok válaszolni: "Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel." (Mik 6,8)
Kedves Lelkiatya! Gyermeknevelés terén máshogy látunk érzünk dolgokat a férjemmel ,de egyre inkább úgy érzem mi van ,ha ő láthatja helyesen ,és én nem ,ezért is vagyok annyira stresszes,elkeseredett. Azt mondta ma,hogy nem tudunk mit tenni ha a fiunk nem tanul,pontosabban annyit igen ,hogy mondjuk neki tanuljon,legyen ügyes ,de ha nem fogadja meg végső soron ő baja ,ő élete nem lehetünk mindig a sarkában, nem élhetünk helyette. Ha elakarja rontani az életét elis fogja ,de lehet egyszer észbe kap. Férjem szerint én hiába aggódok stresszelem magam mi fog változni, semmi csak én megyek rá testileg,lelkileg. Kérdeztem de hogy tudod ,ezt így ,hogy ennyire nem hat rád? Azt mondta rájött nem tud mit tenni ,ha fáj sem....elkell fogadnia ha jó,ha nem ez van.... Próbálok én is hasonló elvek mentén élni,és talán könnyebb lesz megélnem a kamaszkort. Ön szerint jól látja a helyzetet a férjem? Nagyon szépen köszönöm.
Azt hiszem, igen.
Kedves Lelkiatya! Ha valakinél kialakul a pánikbetegség és vagy az alkoholizmus ( azt vallják ,már az is betegség) annak mi az oka?? Köszönöm!!
Igen, az alkoholizmus is betegség. Ennek is, a pánikbetegség kialakulásának is számtalan oka lehet, képtelenség volna egyetlen válaszban összeszedni. Ismereteim szerint a pánikbetegség bárkit elérhet, nem valami rossz életvitel következménye. Az alkoholizmus kialakulása esetén azonban sokkal nagyobb az egyén felelőssége. Mindegyik életsorsnál más és más módon. Azt hiszem, mindkettőről elmondható, hogy gyógyíthatatlan, de lehetséges teljesen tünetmentessé tenni. Tehát ezekkel a betegségekkel is lehet teljes értékű boldog életet élni.
Kedves Lelkiatya! Miként építhető fel egy boldog házasság?Vagy milyen ismertető jegyei vannak ..... Köszönöm szépen!
Érdemes erről szóló könyveknek utánanézni, azokból sokat lehet tanulni. Az alapképlet az, hogy a házasságban a másikat akarjuk boldoggá tenni. Ez az egész életátadásra és annak hétköznapi apró tetteire egyaránt vonatkozik.
    ... 15 16 17 18 19 
20
  21 22 23 24 25 ...