Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy ha egy katolikus ortodox akar lenni mit kell tenni? Sokkal jobban vonz jelenleg a keleti rítus? Képtelen vagyok elfogadni a sok változást amit tapasztalatok (gitár, kézbe áldozás, mise szöveg megváltozott, tömjén hiánya) amit még fokoz az ökumenizmus erőltetése... Melyik egyház Isten által létrehozott és vezetett? Hol van hazánkban ortodox gyülekezet? Válaszát előre is köszönöm Piroska
Kedves Piroska!
Éppen azért nagy kincs a görögkatolikus egyház, mert általa a katolikus egyházban is megélhető a keleti lelkiség. Pontosan erre hívta föl a figyelmet Szent II. János Pál pápa, és bíztatta a görögkatolikusokat, hogy legyenek ebben hitelesek, hogy valóban meg tudják élni és föl tudják kínálni ezeket a keleti kincseket a katolikus egyházon belül is. Lehet, hogy vannak hiányosságaink ezen a téren, de azért nagyon szépen alakul ebben az irányban a mai magyar görögkatolikus egyház. Azt javaslom, pillantson bele a szertartásainkba, jöjjön el. Attól még nyugodtan katolikus maradhat, ha lelkisége arra készteti, hogy a keletiségből is merítsen.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az önkielégítés halálos bűn? Önkielégítés függő vagyok! Gyűlölöm magam érte! Nem akarok emiatt elkárhozni! Naponta elbukom! Egy luzernek érzem magam, 6 évesen már szexuális zaklatás áldozata voltam és nem tudom elfogadni a saját nemem sem, és utálom a férfiakat és érdekes módon az önkielégítés körül mozog minden gondolatom csak az önkielégítés körül mozog minden gondolatom. Bár tudtam volna gyerekként hogy milyen következményei lesznek! Újra elkezdtem rendbe tenni az életem és sok mindent meg kell változtatni az életemben. 40 éves nő vagyok és egy luzer
Önnek szakember segítségére van szüksége. Nagyon súlyos sebet kapott a lelke, és ebből nem könnyű kigyógyulni. De nem lehetetlen. Egyedül viszont szinte az. Kell a segítség. Keressen föl egy jó katolikus, de legalábbis keresztény pszichológust, akivel az egészet át tudja beszélni. Dehogyis luzer! Sok sebet hordozó, törekvő ember. Persze, imádkozzék is, mert Isten segítsége nélkül végképp tehetetlenek vagyunk. De az a nagy seb, amit Ön hordoz, szakember segítségét is igényli.
Szó sincs arról, hogy ez az Ön számára halálos bűn volna. Gyónjon és áldozzon rendszeresen. Gyónásaiban mondja el mindig ezt a bűnét is, bár ennek felelőssége valójában nem is az Öné, hanem azé a felelőtlen emberé, aki Önnek ezt a sebet okozta. Persze, ez már régen volt, azzal nem kell törődni. Legföljebb akkor, ha a pszichológus majd azt tanácsolja Önnek. Ne várjon, minél hamarabb keressen föl szakembert! De addig is részesüljön a szentségekben! Ebben van a legnagyobb erő.
Tisztelt lelki atyám, olvasom a magânak írt hozzászólásokat, nem értem miért nem törödnek bele emberek, amit kaptak ettől az élettől, mindenki a maga szerencséjének kovácsa, ha döntés képtelen, úgyis bele süllyed, amit a családjától kapott, szerintem fontos.
Meglátásom szerint sohasem szabad hamar ítéletet mondani sem emberről, sem helyzetről. Minden helyzet roppant összetett, nem beszélve az emberről, akinek "mély titok a szíve" (Szt. Ágoston). Van, aki el tudja fogadni a sorsát, van, aki nem. De ez a magatartás is hol jó, hol rossz. Lehet, valaki beletörődik, holott Isten épp azt várja tőle, hogy lépjen, ugorjon, változtasson. A másik meg ágál ellene, holott az Úr türelemre, szelídségre akarja vezetni. A döntésképtelenséget sem szabad senkire ráolvasnunk. Lehet, hogy egy bizonyos életszakaszban annyira bizonytalan önmagában, hogy nagyon nehezen hoz döntéseket. De ő is fog változni, az életkörülményei is változhatnak, rajta kívül álló okokból. Ezért hát azt a mondást, hogy "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa", sohasem egymásra kell mondanunk, hanem sokkal inkább, s mondhatni egyedül csakis önmagunkra értelmezve. Isten kezünkbe adta a sorsunkat, és mindent meg is ad hozzá, hogy azt képesek legyünk beteljesíteni. De ez kinek-kinek személyes igazság, s nem arra való, hogy egymás fejére olvassuk.
Kedves Lelkiatya! Én írtam a levelet a bűneimről, hogy mennyi bűnömtől megtisztultam és szeretnék Jézushoz hasonló lenni. Erre írta válaszul nekem, hogy teljesen bűntelen nem lehetek, de jó úton járok, kell is törekednem a tisztulásra, a Jézushoz hasonulásra. Szeretném felidézni levele egy részét, idézve: Bár hozzá kell tennem, a nagy szentek egyik fontos ismérve volt, hogy önmagukat nagy bűnösöknek tartották. Mégpedig azért, mert fölismerték Isten minden elképzelést fölülmúló jóságát, s ahhoz mérve a sajátjukat olyan csekélynek találták, hogy nem győztek bűnbánatot tartani, hogy méltatlanok maradtak Jézus ilyen hatalmas szeretetére. Úgyhogy az lesz majd az újabb fokozat az Ön lelki életében, amikor már nem azt nézi, hogy milyen bűnöket hagyott el, hanem azt a - régi énjéhöz képest - kicsi bűnt is mennyire nagynak látja, ha Jézus szeretetéhöz méri. - Ehhez a részhez szeretnék hozzáfűzni valamit. Azt szerettem volna pontosítani, azzal kiegészíteni, hogy tulajdonképpen úgy érzem, mintha már most itt tartanék, csak ezt nem annyira fejtettem ki. Bár látom, hogy milyen bűneimtől tisztultam meg és örülök az elért eredményeimnek, látom a bűneimet is, ami még van és bár sokkal kevesebb van és látom ezekben is a fejlődést, tisztulási irányt, ezek engem attól még bosszantanak, bánt engem mikor elkövetem. Nem csak azt nézem, hogy mit nem követek el, nagyon is odafigyelek arra, amit elkövetek. Ha őszinte akarok lenni, amióta kevesebb bűnöm van, nem bánt engem kevésbé amit elkövetek, talán még jobban is. Amikor bűnösebb voltam mint most, akkor is elszomorított, de mióta a bűnök nagy része már nem kísért vagy nagy előrelépést tettem, azóta a kevesebb, ritkább alkalmakon amikor mégis elkövetek valamit, fájdalmasabbnak érzem mint régen. Elvileg fordítva lenne logikus, de nem úgy van. Azt veszem észre magamon, hogy minél tisztább vagyok, a még megmaradt bűnöm vagy a már nagyrészt elhagyott de hirtelen felbukkanó bűnöm annál jobban bosszant, bánt, zavar. Amikor bánt, akkor nem azért van mert azt bánnám, hogy nem dicsekedhetek el a bűnöm hiányával, hanem azért, mert Istennek szeretnék tetszeni és mint a jó tanítvány a mesteréhez, én is úgy szeretnék Jézushoz hasonló lenni, mint tudjuk, a jó tanítvány a mestere mellett van, figyeli, utánozza, igyekszik tanulni tőle. Hadd magyarázzam ezt konkrét szituációval: Jézus ács volt. Ha ácsmester lennék én is, akkor ott ülnék mellette a műhelyében, figyelném ahogy dolgozik, próbálnám utána csinálni, összehasonlítanám a munkám az övével, kijavítaná a hibáimat, próbálnám újra és újra és igyekeznék minél inkább úgy dolgozni mint ő, hogy feljussak a szintjére, átadjon nekem minden tudást vagy legalábbis a maximumot hozzuk ki a tanulási folyamatból. Nem tagadom, hogy más ácsmesterként dolgozni és a lelket tisztítani, de valami ilyesmit érzek én Jézussal kapcsolatban. Van egy olyan motivációm is, ami ennyire nem logikára, észre épülő mint ez hanem ennél kevésbé megmagyarázható. Ez egy belső érzés. Minél tisztább vagyok, annál világosabb előttem, hogy Isten mennyire szeretné a tisztaságomat, hogy a bűn valami nem ide való, nem kellene bennem lennie. Értem én, hogy van az eredendő bűn és a bűnre való hajlam, de a bűnömet magamban mindig egy betegséghez hasonlítom. A bűn a lélek betegsége. Amikor beteg a test, az ember meg akar gyógyulni. Ha van egy betegségem, aminek 10 tünete van, de nem gyógyítható teljesen, csak a tünetek kezelhetők, akkor amennyi tünet eltüntethető, el akarom tüntetni. Ha 8-ból is ki tudnak kezelni, akkor nem szeretnék 6-tal megelégedni. Másik példa: ha van egy olyan betegségem, amire 3 féle kezelés van és kipróbálom az elsőt, kicsit segít, akkor persze ki szeretném próbálni a másodikat is, látom, az is segít, még jobban vagyok, természetesen ha az orvos megkérdezi, csináljuk-e a harmadik kezelést is, igent mondok, mert látom a jó eredményeket és természetes, hogy a lehető legnagyobb gyógyulást szeretném. Ez pontosan leírja mit érzek a lelkemmel kapcsolatban. A harmadik motiváló tényező az, hogy abban is bízom, minél kevesebb bűnöm van, annál hatékonyabban tudok másokért imádkozni, másoknak példát adni, másokat szeretni tehát valamelyest másokért is teszem azt, amit teszek, másoknak is javára válhat a lelkem tisztulása, kinek milyen formában és őszintén megmondom, hogy nekem ez legalább ugyanakkora motiváció mintha nekem származna belőle valami jó. Erőt ad nekem és motivál, hogy a lelkemet tisztítva másokért is tehetek valamit, még ha csak közvetetten is, de segíthetek vele másoknak. Nagyon tudok szeretni másokat, tényleg őszintén. Imádkozni is szeretek másokért, számomra idegen emberekért is imádkoztam már úgy, hogy könnyek közepette, mert annyira sajnáltam, szerettem, segíteni akartam neki. Arra gondoltam, nem lehetséges véletlenül, hogy velem az történik, ami a szentekkel is történt? Az, amiről írt nekem, az idézett néhány sor. Ha Lelkiatya nem így gondolja, megértem, természetesen elfogadom a véleményét, bármi legyen is az, akár igent, akár nemet mond erre a kérdésemre, csak nem tudtam nem elgondolkodni ezen, amikor olvastam a levelét. Foglalkoztatott ez amúgy is és akkor még inkább megfogalmazódott bennem mindez.
A szentek nem érezték magukat szentnek, sem azt, hogy már közelítének hozzá. Igen, Ön úton van ebbe az irányba, és ez nagyon jó. De valójában mindnyájunknak ez az útja. Van, aki komolyan veszi, van, aki nem. Igen, azt javaslom, hogy törekedjék szentté válni, keresse ennek az útját. De azt tudnia kell, hogy ettől még nagyon távol van. Kérje ehhöz Isten kegyelmét, mert csakis az ő segítségével lehetséges. Ön már sokat kapott, és még többet is akar adni Önnek az Úr. Keresse az ő akaratát. És önmagát minél kevésbé mérlegelje. Mindig tartson bűnbánatot és éljen nagy hálával. Ez e szentté válás útja. S persze, mindeközben az emberek odaadó szolgálata.
Tisztelt Lelkiatya!
Hogy kell imádkozni egy másik emberért? Pl: a szomszédert , boltosokert vagy akár egy idegenert!
A másokért való imádság az Istennel való saját kapcsolatunkkal kezdődik, hatékonysága azon múlik. "Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése" - írja Szent Jakab apostolol (Jak 5,16). Tehát ahhoz, hogy másokért végzett imánk hatékony legyen, először is igaz, istenfélő életet kell élnünk. A másik pedig az imádság buzgósága. Ezt a buzgóságot pedig nem más hajtja, mint az Isten iránti szeretet, ragaszkodás és bizalom. Persze, aki úgy érzi, hogy nincs benne kellő buzgóság, vagy belátja a saját életének igaztalanságait, ez nem ok arra, hogy ne imádkozzék másokért. Ugyanis a másokért végzett imák is serkentik, erősítik ezt az Isten iránti ragaszkodásunkat, hitünket. Csak tudni kell, hogy a kettő együtt jár. Tehát miközben másokért imádkozunk, éppen az ő érdekükben (is) törekednünk kell az igaz életre.
Ami a módját illeti, az is inkább személyre szabott. Van, aki saját szavaival kéri Istent, hogy ezt vagy azt a személyt így vagy úgy segítse meg. Ez is teljesen helyénvaló. A szívünk vágyát kifejezni Istennek, szerves részét képezi annak, amire Jézus buzdított: "Kérjetek és adatik nektek!" (Mt 7,7) Ehhez hasonló lehet, amikor nem a saját szavainkkal fogalmazzuk meg a kéréseinket, hanem a szentek által megírt imádságokat mondunk, amelyek kifejezik azt, amit mondani szeretnénk. Ennek kiemelt változata a zsoltárokkal való imádság. A Biblia imakönyve a zsoltárok. Szentlélektől sugalmazott szövegek, amelyek nagyon sokszínűen kifejezik az ember gondolatait. Ha ezekkel imádkozunk, olyan, mint ha nagy költők verseit mondanánk, például szerelmes verseket, amelyek sokkal jobban ki tudják fejezni a gondolatainkat és érzéseinket mint mi, szegényes szókincsünkkel képesek volnánk rá. Ugyanakkor az is igaz, hogy Isten nagyon jól ismeri minden szükségletünket. Különösebben nem szükséges elmagyarázni neki, hogy miben és hogyan segítsen. Elegendő csak eléje vinni a kérésünket, az imádsággal segíteni szándékozott személyt, különösebb magyarázatok, részletezések nélkül: "Segítsd meg őt, Uram!" Vagy akár ennyit sem kell mondani. Fölajánlhatjuk érte az adott imánkat, Jézus-imát, rózsafüzért, Szent Liturgiát, vecsernyét vagy gyújthatunk érte gyertyát fölajánlánsként. Elegendő megnevezni a személyt, ha lehet, a keresztnevével, de lehet csak úgy, általánosságban, például a drogos fiatalokért, és így az egész akkor végzett imánkkal tudjuk őket segíteni. De még tovább is tágíthatjuk ezt a kört. Ha meg sem nevezem az illető személyt, személyeket, csak a szívemben hordozva őket imádkozom, ezzel éppúgy közvetíthetem a kegyelmet nekik. Megismétlem, amit az elején mondtam. A másokért végzett imádságom attól függ, hogy milyen szoros kapcsalatban vagyok Istennel. Minden imádságom egyben azok lelki gazdagodását szolgálja, akiket szeretek, akikért felelősségem van.
Kedves Lelkiatya, és egy kedves válaszoló testvérem! Nagyon köszönöm, hogy gondoltak rám, és imádkoznak értem. A közmunkás vagyok, aki szeretne egyetemre menni. Bevállaltam augusztus végéig egy újabb adag közmunkát, de az a tervem, hogy utána elkezdem a tanulmányokat.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mindig Isten akaratát kell keresnünk a döntéseinkben. Legyen áldás minden törekvésén!
Tisztelt Lelkiatya! Szégyellek misére menni , gyónni. Kövér vagyok arcom is csúnya pedig 30 éves se vagyok. Két papunk van az egyik alszerpap. Úgy érzem biztos le néznek mondják milyen csúnya vagyok. Nem vagyok méltó ilyen csúnyán misére menni. Nagyon szeretnék menni de félek. Már sírok is hogy mit gondolnak rólam a papok. ( En vagyok az a szülő aki írt Önnek hogy az alszerpap hatására az óvodás kislányomat érdekli a vallása és enis általa tértem vissza hozzá) Írt Ön hogy továbbítjak neki a puspokurnak. De valahogy úgy érzem hogy mondja hogy ilyen csunyat még nem lattot stb. Tudom nem neki kellene tetszenem de nem megy. Szeretnék a lányommal templomba menni de félek le egettem azzal ha meglátják velem. Nem vagyok méltó ilyen testel beterjek Isten házába és közel keruljek egy paphoz.
Abban egészen bizonyos lehet, hogy Önt (is) nagyon szereti Isten, ahogyan a kislányát, az illető alszerpapot vagy bármely hívőt a templomban. Szóval, semmivel sem kevésbé, mint őket. S ahogy írja, a templomba nem az emberekért megyünk, sem a papért, sem más hívő miatt, csakis egyedül Istenért. Illetve az Ön esetében még ide lehet venni, hogy a kislánya miatt is nagyon fontos, hogy ott legyen a templomban.
Ez a templomba menés lehetősége, érdekes módon, fölerősítette Önben az önértékelés, önbecsülés hiányát. Bizonyosan más helyezetekben is szenved ettől, de ez itt most nagyon fölerősödött. Azt kell mondanom, hogy ez teljes egészében a kísértő műve. Ezt a gyöngéjét használja föl arra, hogy megakadályozza, hogy elmenjen a templomba. Ezzel két legyet üt egy csapásra, mert így a kislányának is jelentősen megnehezíti a templombajárást.
Kedves Testvérem! Ne üljön föl ennek a hazugságnak! Biztosíthatom Önt, hogy ott a templomban senki, de különösen a pap nem fogja Önt rossz szemmel nézni. Hiszen, ha valahol, akkor épp a templomban nem a külső számít, hanem a belső, hogy milyen lélekkel megy el és van ott az ember. Egyébként is fontos volna, hogy ebből a súlyos alulértékeléséből ki tudjon emelkedni, de a legeslegfontosabb lépése most az kell, hogy legyen, hogy ezt a teljesen alaptalan és üres érvelést teljesen vesse félre. Önnek ott a helye a templomban. Maga az Úr várja Önt oda, aki annyira szereti, mint senki más ember itt a földön.
Remélem, sikerül e szavakkal meggyőznöm Önt és már a legelső adandó alkalommal elmegy a kislányával a templomba. Meg fogja látni, hogy ő is mennyire boldog lesz. És Ön is. Bátorság!
Római katolikus papság hordhat/viselhet görög katolikus reverendát, vagy görög katolius papság római reverendát?
Azt hiszem, ma már nem olyan szigorúak az előírások ezen a téren. Görögkatolikus papok közül sokan voltak, akik római reverendát viseltek. Most meg látok római papokat, akik valamely keleti szabású reverendát hordanak. Szerintem nincsen erre vonatkozó tiltás.
Kedves Lelkiatya !
Kérem imádkozzon az abortusz ártatlan áldozataiért és a mohácsi szülészeti osztály újraindulásáért. Én sosem sajátos önző célokért kérek imát. Hiszem és tudom, ahogy Szűzanyánk magánkinyilatkoztatásokban többször is jelezte nem lesz magyar megújulás az abortusz bűnének letétele nélkül. Én ezért küzdök már sok-sok éve. A másik nagy szívem csücske. hogy a nemzet temetőjében Mohácson, ahol annak idején a középkori magyarság elpusztult, induljon újra az élet a szülészet által. Mert hiszem és remélem, hogy az élet mindig győz a halál felett. Én egyébként római rítusú vagyok, de mindig vonzódtam a keleti liturgia iránt talán szerb gyökereimnek köszönhetően. Isten áldását kérve minden jó akaratú emberre. Krisztus feltámadt. valóban feltámadt.
Imádkozzunk!
Kedves Lelkiatya és olvasók!
Olvastam, hogy egy hölgy közfoglalkoztatott és egyetemre szeretne járni.
Bátran vágjon bele, imádkozom érte.
Sajnos ebben a cipőben járok. 2. éves óvodapedagógus hallgató vagyok levelezőn, mellette közfoglalkoztatott adminisztrátor 2 éve. 36 éves vagyok.
Sajnos anyagilag és lelkileg megvisel ez a helyzet. Jelenleg óvodába nem vesznek fel.
Csapdának érzem én is a közfoglalkoztatást.
Bár ehhöz végképp nem értek, de amennyire én látom, a közfoglalkoztatás valóban csak egy átmeneti állapot lehet. Egy bizonyos ideig kisegíthet, de onnan mindenképpen érdemes tovább lépni. Segítse az Úr e többre törekvésüket!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Atya!
Egy görögkatolikus fiatalember vagyok. A párom (még nem vagyunk jegyesek), a hitét mélyen megélő római katolikus. Szeretném bevezetni a görögkatolikus szertartásokba, jelképekbe, a jelentésekbe, amire ő nagyon is nyitott. Azonban szembesültem azzal a ténnyel, hogy tudásom hiányos, és szeretnék számára magyarázatot és kiindulási alapot is adni. Esetleg Atya tud ajánlani könyvet, előadást/ előadásokat, hogy válaszoni tudjak a kérdésekre, illetve az egészet hogyan érdemes csinálni?
Előre is köszönöm!
Van egy remek összefoglalás felnőtt keresztények számára: Krisztus közöttünk. Ez a könyv minden könyv- és kegytárgyboltunkban kapható. Jó szívvel ajánlom. Ugyanakkor javaslom, hogy szólítsák meg valamelyik atyát, hogy személyes kapcsolatuk is legyen az egyházunkkal, és a könyvön kívül neki tehetik föl a kérdéseiket.
Kedves Lelkiatya!
Mi a megítélése annak, ha valaki farsangkor beöltözik papnak, apácának, pápának stb??
Ha tréfából teszi, minden bántó szándék nélkül, akkor én nem látok benne nagy hibát. Főként, ha egy gyermek öltözik be. Sőt, ez esetleg egy apró jelűzés is lehet a belső világáról. Hozzáteszem, ez meglehetősen megkésett kérdés, hiszen farsangi mulatságoknak már február derekán lejárt az ideje.
Tisztelt Lelkiatya! Honnan tudom hogy halálos bűnben vagyok e???? Mik a halálos bűnök??? Illetve még lehet e gyóni adható e feloldozás???? Válaszát előre is köszönöm Ildikó???
Kedves Ildikó!
Ha Ön bizonytalan abban, hogy halálos bűnben van-e, akkor biztosíthatom, hogy nincs. Az a halálos bűn, ha az ember tudva és akarva, szándékosan szembefordul Isten akaratával, s ezzel a megátalkodottságával követ el súlyos bűnt. Véletlenül nem lehet elkövetni ilyen súlyos bűnt. S az sem valószínű, hogy élete korábbi szakaszában így szembefordult volna Istennel, de azóta már erről megfeledkezett volna.
Jó estét! Lehet kérni az Istentől a lottó telitalálatát?
Mindent lehet kérni, tehát ezt is. Fontos hozzátenni, hogy ezt akkor adja meg az Úr, ha az üdvösségét is ez szolgálja. Mert ha nem, akkor nem csak nem adja meg, de a kérés is félresikerült, hiszen célt téveszt. A lottó ötös is szolgálhatja az üdvösséget, de csakis ezzel együtt szabad és érdemes kérni. Az a javaslatom, hogy ha arra kéri az Urat, hogy a lottóval ilyen nagy nyereményt érjen el, akkor hite és bizalma igazolásául egyetlen egy szelvényt vegyen meg és tegyen föl. Utána pedig soha többet. Ugyanis, ha az Úr ezzel a nagy összeggel meg akarja Önt ajándékozni, akkor ezt egyetlen szelvénnyel is meg tudja tenni. Ha viszont nem kapja meg a nyereményt, akkor megtudhatta, hogy nem ez az Úr akarata, s ezek után tovább próbálkozni már a teljes bizalmatlanság jele volna.
Kedves Lelkiatya! Olvasom A zsidóknak írt levelet, nem könnyű olvasmány, ennek értelmezésében kérném a segítségét. A 9,23 és előzményei szerint az ószövetségi istentisztelet minden eszközét vérrel tisztították meg, mivel "szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg", ezzel szemben pedig Krisztus áldozata áll, amivel kapcsolatban azt írja a szerző, hogy "magukat a mennyei dolgokat ezeknél különb áldozatokkal [kellett megtisztítani]", amit Krisztus tett meg. Egybe a 9,23 (STL): "Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat viszont ezeknél különb áldozatokkal." Nagyon meglepett, hogy magukat a mennyei dolgokat is meg kell tisztítani, és vajon ez mit jelenthet. Aztán egy másik szöveg jutott eszembe, amit régen olvastam és még ennél is jobban meglepett, nem biztos, de talán Puskás Attila írta Hans Urs von Balthasar nyomán, miszerint a mennyország valójában Krisztus által lett vagy valamiképpen általa jelent meg, mintha előtte bizonyos értelemben nem is létezett volna. De lehet rosszul emlékszem, és butaság A zsidókhoz írt levéllel összekapcsolni, de nem lehet, hogy a szerző arra gondol, hogy áldozatával Krisztus megnyitotta a mennyek országát, csak a tisztulás áldozati terminológiáját használja? Mert ugyan miért kéne megtisztítani a mennyet, ami nyilván eleve tiszta. De azért mégis érdekes, hogy ezt írja, gondolom nem véletlen. Vagy lehet arra gondol a szerző, hogy valamilyen értelemben maga a menny úgymond hiányos volt és valóban meg kellett tisztítani, így pedig az angyalok bukására utalhat? Vagy esetleg Ádámra, aki eszerint bukása előtt egyszerre volt úgymond mennyei és földi létező, ahogy Krisztus Isten és ember, az új Ádám, és ilyen értelemben tisztította meg a mennyet, hogy önmagával töltötte be? Továbbá lehet nagyon elrugaszkodott gondolat, de a szerző az ószövetségi áldozattal kapcsolatban az idézett rész előtt a vér jelentőségéről beszél, Krisztus testét és vérét pedig a liturgia a mennyei angyalok kenyerének nevezi, és az Eucharisztia áldozat, tehát lehetséges, hogy úgymond a mennyben is kell lennie Eucharisztiának, és ez nem volt Krisztus áldozata előtt, így pedig áttételesen erre is gondolhatott a szerző, vagy legalábbis megengedett egy ilyen eucharisztikus értelmezés? Hiszen ha jól értem, az Eucharisztia nem választható el Krisztus áldozatától, sőt maga az áldozat, és másutt utal is a kenyeret és bort áldozó Melkisedekre. De ezt az egészet most lehet nagyon zavarosan fogalmaztam meg, elnézését, remélem azért érthető. Köszönöm válaszát.
Igen, valóban nem könnyen érthető a Zsidókhoz írt levél. Egyrészt azért, mert a zsidó gondolkodás tükröződik benne, amely meglehetősen eltér a mi, európai gondolkodásmódunktól. Másrészt azért, mert nagyon sok szimbólumot használ. Ez is kicsit idegen nekünk, túlságosan racionálisan gondolkodóknak.
Az említett részt én úgy értelmezem, hogy a megtisztulásra váró mennyei dolgok az újszövetség elemei. Jézussal már elközelgett a mennyek országa, kereszthalálával és feltámadásával szabad utunk lett az Atyához. Az Egyház és az újszövetségi lét már a menny kapuja. A mennyországban nincs semmi megtisztítani való. Arra bizonyosan nem gondolhatott a szerző.
A mennyei dolgokról szólva inkább az Egyházra kell gondolnunk, amely az Isten országának egyszerre már és még nem beteljesült valósága. Éppen az által válnak mennyeivé, hogy Krisztus megtisztította, istenivé tette őket. Ezek a földi dolgok hordozzák valamiképpen a mennyeit, a mennyeiekhöz tartoznak, de még megtisztulásra szorulnak.
A mennyországban lesz Eucharisztia. Éppen ott a leginkább. Hiszen az nem más, mint egyesülés Krisztussal, illetve rajta keresztül a Szenháromsággal. Ott már az Eucharisztia többé nem a keresztáldozathoz kapcsolódik, hanem annak gyümölcseként a beteljesült szeretethöz.
