Kedves Lelkiatya! A kérdésem valószínűleg nem csak engem érint hanem másokat is és nem is a saját szituációmról kérdeznék hanem általánosságban szeretnék választ kapni mert sok hasonló eset van és szerintem ami megállja a helyét az egyik helyzetben, érvényes a másikban is. Azt szeretném kérdezni, hogy az Ön véleménye szerint lehet-e kétfajta kapcsolat két ember között? A következőre gondolok: amikor az egyik ember beleszeret a másikba, akkor szokták neki javasolni, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot vagy csak annyit beszéljen vele amennyit feltétlenül muszáj. Ilyen főleg akkor van, amikor vagy viszonzatlan a szerelem vagy valamiért tiltott, esetleg a harmadik eset amikor a szerelmes ember nem is mondja el a szeretett személynek, hogy szereti mert valamilyen okból nem akarja, ez lehet bármi, félénkség, szégyelli, sejti a viszonzatlanságot, stb. Persze akkor ki sem derül, hogy a szeretett személy viszont szeret-e, csak esetleg nem tárja fel az érzéseit, de most ez mellékes a kérdésem szempontjából. Szeretném most figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezen esetek közül melyik áll fenn, mert a lényeg a kapcsolat megszakítása és távolságtartás, ezt szokták javasolni. Bennem felmerült az a kérdés, hogy lehetséges-e kétféleképpen nézni egy emberre és létezik-e olyan, hogy bár az egyik ember szerelmes a másikba, tegyük fel a másik nem vagy igen de nem akar kapcsolatot/titkolja az érzéseit, de mégis megmarad köztük az a nem szerelmes kapcsolat? Számos ilyen helyzet van. Egy ember beleszeret barátjába, munkatársába, tanárába, beleszerethet egy atyába is ha hívő és templomba jár és még ezen kívül is vannak eshetőségek. Az előbbi kérdésemmel azt akartam kérdezni, hogy lehetséges-e, hogy a szerelmes ember és a szeretett személy között megmaradjon és jól is működjön a nem szerelmes kapcsolat, tegyük fel ha csak az egyik fél szerelmes tehát viszonzatlan, akkor tudhat egyszerre barátként is nézni arra, akibe szerelmes? Ha két munkatársról van szó, létezik, hogy nem befolyásolja a munkakapcsolatot? Ha egy keresztény nő szerelmes egy egyházi személybe, lehetséges, hogy attól még mint paphoz is tudjon hozzá viszonyulni és hallgassa a miséjét, elmenjen hozzá gyónni, beszéljen vele illendő módon? Ha beleszeret valaki egy emberbe, aki addig csak barátja volt, megtarthatja vele a barátságot hiszen a másik fél ugyanúgy barátjának tartja mint addig és nagyon jó barátja a szerelmes félnek? Nem arról beszélek, hogy a szerelmes ember direkt megtartja a másik típusú kapcsolatot, mert remél a viszonzásban vagy csábítani akar, sajnos ilyen is van, hanem őszinte kapcsolatra gondolok, amikor a szerelmes ember látja, hogy bár valamiért nem viszonzott az érzése, attól még a másik típusú kapcsolat nagyon is jó köztük és nem akarja ezt eldobni, nem tesz semmit a másik fél elcsábítására, minden rossz szándék nélkül beszélget, találkozik. Ez a másik típusú nem szerelmes kapcsolat, amiben megismerkedtek, működhet közöttük őszintén? Nem csak arra célzok, hogy egyik fél sem hazudik a másiknak hanem sokkal inkább arra, hogy nem befolyásolja a szerelem, hogy bár a szerelmes fél szerelmes, mégis félre tudja ezt tenni közben és mikor ránéz a másikra, akkor nem (csak) azt látja benne, hogy ő a szerelme tárgya hanem a munkatársat, barátot, papot, tanárt, akárkit és tud is úgy viselkedni vele. Vannak helyzetek, amikor nem szakíthatják meg a kapcsolatot.... ha tegyük fel elég messzire találna hasonló munkahelyet, akkor meggondolja, hogy költözzön-e messzebbre, inkább megpróbál mégis normálisan együttműködni a másikkal mint munkatárs, akkor is ha kellemetlen. Nem beszélve arról, hogy valamiből meg kell élnie. Ha egy tanárba szerelmes, nem kiskorú hanem felnőtt ember aki tanul az egyetemen, biztos nem szívesen vált egyetemet csak egy érzés miatt mikor nehéz munka árán jutott el odáig és nem szívesen megy másik egyetemre ha minden más rendben van, jól kijön a többi oktatóval, jók az órák, sokat tanul, szereti a tanulótársait. A barát sem feltétlenül akarja megszakítani a kapcsolatot és megvárni míg elmúlik a szerelem, mert az ki tudja meddig tart. Valakinek egy év akkor is ha nem beszél a másikkal, akkor egy évig nem beszélnek? Valakinek 5 év, akkor 5 évig? Ezt nem mindenki vállalja. Ha abból indulok ki, hogy ezekben az esetekben is valahogy muszáj megőrizni a normális addigi kapcsolatot, akkor arra a következtetésre jutok, hogy akkor valahogy csak lehetséges egyszerre szerelmesnek is lenni meg más módon is viszonyulni valakihez. Jól látom? Vagy valójában olyankor nem marad meg az igazi barátság/munkakapcsolat/hívő-pap kapcsolat, bármi, mivel bármennyire próbálkozik az ember, két kapcsolatot nem lehet elválasztani? Legfeljebb csak saját magának is hazudik ha azt gondolja, hogy működik a dolog? Közben elmúlhat a szerelem a másik iránt, de amíg nem múlik el. Felmerül itt egy másik kérdés: számít az, hogy csak tetszés, vonzódás van vagy igazi szerelem? Amikor csak a külseje tetszik a másiknak, akkor könnyebb ezt félretenni de amikor igazán szerelmes valaki, akkor ez mindig ott lesz a szívében, befolyásolja? Ha egy munkatárs tetszik meg az embernek, ott valószínűbb a vonzalom, de egy barát iránt, akit az ember jól ismer már, lehet szerelem. Nyilván sokkal nehezebb ügy amikor a másik ember lelkét is szeretjük és nem csak a teste tetszik. Talán túl hosszasan magyaráztam, de szerettem volna biztosra menni, hogy érthető, amit kérdezek.

Tisztelt Lelkiatya! Édesapám nyolcvankét éves és amennyire én visszaemlékszem, csak kivételes alkalmakkor, pl unoka elsőáldozásakor ment el templomba.Azt mondja, hisz Istenben, otthon imádkozik, de a papokat nem szereti.Nemrég azt is mondta, nem akarja, hogy egyházi temetést kérjünk, ha majd meghal.Ha nem gondolja meg magát időközben, mi a helyes: ha papot hívunk hozzá akarata ellenére-esetleg mikor már nem lesz eszméleténél-és kérjük az egyházi temetést is, vagy ha tiszteletben tartjuk az akaratát?Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Lelkiatya! Igazságtalannak érzem a szentekhez való hozzáállást, hiszen ők kivétel nélkül látomásban vagy fizikai tapasztalásban részesültek. Fausztina nővér például látta ahogy Jézus kéri tőle, hogy ne kenjen vajat a kenyérre, hanem üresen egye. Ha az Úr ilyet kérne tőlem aznap nem is ennék. Akinek megjelenik akár csak egy angyal, az olyan erőt ad az embernek, hogy szárnyakat kap. Rosszul gondolom, hogy sokkal könnyebb úgy szenté válni, hogy látom a Szűzanyát vagy Krisztust?

Tisztelt Lelkiatya! Kérem, írjon nekem az ifjúsági gyalogos zarándoklatról, állomásairól és programjairól!

Kedves Lelkiatya! Kamaszfiunk 15 éves a mai napon őszintén elbeszélgettem vele. Mondtam neki,hogy én a kapcsolatunkat meg úgy mindent is az őszinteségre akarok építeni,nem titkokra ,hazugságokra. Azért kezdtem így a mondandómat mert találtam a táskájában elfbart( ez ilyen elektromos cigi szerűség,de tiltott,mármint online külföldről rendelhető,de országunkban nem engedélyezett,büntetik rendőrségileg ha meglátják,egy lánytól szerezte) Azt mondtam neki tudomásomra jutott hogy elbarod van. Beszélgettünk mondta igen vette de nem olyan sokat szív bele. Elmesélte tavaly rendes cigit is szívott sokat barátokkal ,de utána annyira megutálta,hogy hónapokig nem kívánta. Ez meg nem olyan büdös,mondtam azért ez sem egészséges!!Mivel ő sportol így mondta nem is akar nagyon belemerülni ebbe ! Kértem legyen velem őszinte akkor is ha esetleg sokkol amit mondana,mert akkor legalább nem kell hazudoznia dugdosnia dolgokat.Ne a hazugság útján járjon. Nem szeretném ha ezt tenné !! Akkor mesélte el őszintén, hogy rendes cigit is szívott tavaly. Valamint megkérdeztem mi van a barátjával mert neki a nővére használt már drogot ( ez biztosan tudom anyukájától)azt mondta a lány már abba hagyta ,befejezte a füves cigit. Volt egy érzésem ,sejtésem és megkérdeztem ,hogy és a barátod?Mert úgy sejtem ő is kipróbálta már tuti ,elmondta igen volt,hogy a tesójával szívták,de már abba hagyták !Tényleg! Megköszöntem ,hogy őszinte volt. Megkért de anya ne tilts el tőle mert jó barátom kipróbálta ,de engem nem érdekel a drog! Apának ne mond el mert megbíztam benned,hogy őszinte lehetek hozzád! Attól tart,ha megtudja ő máshogy reagál. Mondtam neki,hogy ez is olyan szerintem, hogy pl mellettem drogozhatna bárki akkor sem kellene ,olyan gát van bennem felé. Remélem benne is és megbízhatok benne. Osztályfőnöke is mondta most továbbtanulás miatt,hogy sajnos tudják sok iskolában jelen van a drog fiatalok használják ,kipróbálják!Itt csak az erős elhatározás segít,hogy nem !!! Jól teszem ha őszinte lehet hozzám ,de ezt a férjem nem teljesen tudja? Mármint azt elmondtam neki,hogy elfbart találtam, de azt nem,hogy a legjobb barátja füves cigizett már. Mivel megkért ne mond el mert akkor csalódik,és nem mer elmondani majd dolgokat. Egyébként is velem beszélget jobban,én lelkizek vele,próbálom tanítani ,bár kamaszfiúval nehéz ,ott a haverok!Húzhatják. A férjem is beszélgetett már vele,de nekem jobban megnyílik kiskora óta is. Mostanában azt vettem észre hogy kamasz gyereknevelésként ez a korábbi elv,hogy ha ez és ez kiderül tuti nem sportolhatsz,nem járhatsz többet edzeni ezzel óvtuk volna cigitől is anno ,de lám mégis titkon megtette,és a másik opció ,hogy leülünk és na jó beszélgessünk őszintén, az hatásosabb mert elmondja mit tett,látom neki is jobb lelkileg utána. Mondtam neki én is kipróbáltam fiatalon a cigit ,sokáig nem tetszett ,aztán csak rá szoktam ,tehát óvatosan ezzel. De tudja ,hogy 15 éve letettem!! Próbáltam mesélni kamasz történeteimet,hogy lássa én se vagyok tökéletes, de kértem a drogot soha ne próbálja ki ,inkább igyon majd alkoholt még mindig jobb megoldás egy buliban. Hozzáteszem ivott már ,azt is tudja én ezt korainak tartom ! Tudom a kamaszokat húzza a na ez milyen lehet kíváncsiság is... Olyan létezhet ,hogy sokat imádkozom ,hogy ne próbálja ki soha ,és így is lesz? Mert mondjuk tudni fogja mélyen,hogy ezt nem szabad? Bennem a férjemben hatalmas gát van e téren ,sose mertük kipróbálni. Köszönöm szépen a tanácsot, segítséget!!

Kedves Lelkiatya! Jézus mondta, hogy aki kardot fog kard által vész el. Hogy lehet ezt összeegyeztetni a haza védelmével? Az őseink mind fegyvert fogtak, ha jött az ellen, bűnös dolog ez? Ott van a ne ölj parancs is, ezért bizonytalanít el, hogy manapság vajon mi a helyes út? Aggasztó az iszlám térhódítása, igaz napjainkban nem karddal, inkább szaporulattal hódítanak, mégis a kérdésem: szabad és ildomos fegyvert fogni, embert ölni a haza védelmére?

Kedves lelkiatya én egy kis információt szeretnék kérni ha lehet ,mikor lesz éjszakai virrasztás ?,szent illés kor ,vagy nagyboldogasszony előt este ?előre is köszönöm válaszát.

Kedves Lelkiatya! Mit jelent az, hogy "látóhoz" jár? A napokban ismét erről beszélt nekem valaki, aki azelőtt templomba járt. Régebben is hallottam egy mâsik hittestvéremtől, hogy megint megy a "látóhoz.? Nem mertem feszegetni a témát, mert úgy éreztem, hogy ez nem helyes, de olyan határozottan" természetesen " beszélt néhány élményéről,és jövöbeli tervéről ezzel kapcsolatban, hogy nem tudtam mit reagâljak, inkább csendben maradtam. Azóta is motoszkál bennem a gondolat, hogy mivel állunk szemben, ha ilyen téma felhozódik, mi a helyes reagálâs részemről.Előre is köszönöm szépen a válaszát. Dicsőség J?zus Krisztusnak! 15

Tisztelt Lelkiatya! Én kérdeztem korábban a lelki vezetőről d jeleztem, hogy mintha nem haladnék az Istenkapcsolatban. Köszönöm a válaszát. Azért fordulok Önhöz, mert a lelki atyám vezet továbbra is, tehát van lelki vezetőm. A gond az, hogy mindig mikor jeleztem neki, hogy úgy érzem egy helyben toporgok, azt válaszolta, Ő az tudja adni/tenni/nyújtani amit eddig, ha nem tetszik nyugodtan keressek másik lelki atyát, neki ez nem gond, nem sértődik meg. Ezzel viszont azt jelezte felém, hogy mintha számára a köztünk lévő lelki kapcsolat bármikor megszakítható lenne vagy nem érzi olyannak, amihez neki bármennyire is ragaszkodnia kellene. Lehet a női lélek túlérzékenysége miatt, de ez nekem nagyon rosszul esett akkor. Lehet így a helyes? Lehet hogy a lelki vezetőnek ennyire szabadnak kell lennie bármilyen lelki kapcsolattól, kötődéstől. Ez olyan szívtelennek hat számomra. Mit tegyek? Mit tegyek hogy ne fájjon ilyen megjegyzés? S főleg hogy megértsék a helyes kötődés mértékét. Köszönve: Anna

Kedves Lelkiatya! A férfi-nő barátságról megoszlanak a vélemények. 26 éves nő vagyok és van férfi barátom, akivel utóbbi időben ritkábban ugyan, de találkoztam, elmentünk ebédelni, ittunk egy kávét, beszélgettünk. Még évekkel korábban a lakásán is voltam, de nem történt semmi köztünk, főzött kettőnknek, ettünk, mutatott fényképeket az itteni utazásairól, beszélgettünk. Amerikai. Akkor Magyarországon lakott huzamosabb ideig, most a hazájában van, de jött nemrég egy rövid időre vissza, akkor volt az, hogy találkoztunk kétszer. Van párkapcsolatom. A párom tud erről a férfi barátomról és nem zavarta, hogy találkozok vele, legalábbis nem mondta. Valamin elgondolkodtam. Még nem végleges ez az egész, de van egy zarándokhely, ahova nagyon szeretnék elmenni, lehetőleg most nyáron, de nem szeretnék egyedül menni, mert félnék egyedül utazni, nem vagyok hozzászokva és a zarándokhelyek azért általában olyanok, hogy nem egy nagyvárosban vannak, Máriapócs, Medjugorje, Lourdes mind olyanok, ahova én vágyok menni, nem is város hanem azt hiszem falu, de maximum kisváros. Nem is a leghíresebbek közé tartozik és így szervezett zarándokút sincs oda. Külföldön található. Szeretném megkérdezni, kedves Lelkiatya, hogy ha úgy adódna, hogy a párom nem akarna oda menni velem, akkor elmehetnék-e a férfi barátommal kettesben vagy fel se vessek ilyet? Több napos út lenne mindenképp mert külföldre kellene menni és ott egy nagyobb városból utazhatnánk ide. A párom most azt mondja, elmenne velem, de ha mégis meggondolja magát, megkérdezhetem a férfi barátomat vagy helytelen lenne elmenni egy ellenkező nemű baráttal több napra? Természetesen egy szállodában aludnánk, csak külön szobában. Ha a párom nem akarna mégse jönni, akkor le kellene mondanom erről? Sem a párom, sem a barátom nem hívő. Akármelyikőjükkel mennék is, bízom abban, hogy jó hatással lenne rájuk. Legszívesebben mindkettejüket elvinném, de együtt nem biztos, hogy szívesen mennének és nekem meg olyan furcsa lenne két férfival menni. A férfi barátnak nincs párja vagy más akivel jöhetne, mindig egyedül utazik. Két kérdést szeretnék megfogalmazni. Az egyik az, amit ide leírtam már, hogy ha úgy adódik, hogy a párom meggondolja magát, elhívhatnám-e a férfi barátomat. A másik az lenne, hogy ha nem egyedül mennék, elvileg ugyan mehetnék de még sosem utaztam úgy egyedül, hogy teljesen egyedül egész úton, szóval ha nem egyedül mennék, akkor szabad-e olyat csinálni, hogy az útitársamnak is megmutatom a helyet, de azért kicsit elvonulok, egyedül vagyok, egyedül imádkozok? Már amikor lehet és nincsenek más hívek. Ha már ott vagyok, egy kis magányra, elcsendesedésre, privát szférára is vágynék. Jobban tudok úgy imádkozni, jobb érzés. Nagyon szeretnék ide eljutni, de még nem biztos, hogy a párom eljönne velem, mert ugyan azt mondta, de azt is mondta, hogy jobban örülne ha egy másik országba mennénk és mint írtam is, kevésbé szeret utazni mint én és még csak nem is erről van szó, de neki nem hívőként nem ugyanazt jelentené mint nekem. Persze pont emiatt lenne jó ha jönne, de nem tudom végül mit fog dönteni. Ugyanez nyilván a férfi barátomra is vonatkozik.

Kedves Lelkiatya! Budapesti latin rítusú hívő vagyok, s folyamatosan azt tapasztalom, hogy sem a fővárosban, sem vidéken nem tartják be a plébániák a Püspöki Kar azon rendelkezését, hogy át kell térni a javított misekönyv szövegére. Vannak olyan papok, akiknek nem tetszik, hogy kivették a "szeplőtelen" jelzőt a közgyónásból, ezért továbbra is ezzel a betoldással mondják a szöveget, illetve más, liberálisabb atyáknak az "én áldozatom és a tiétek" kifejezéssel lehet gondjuk, ezért a régebbi, hibás "áldozatunk" szót mondják azóta is. Korábban is gondok voltak, mert hiába mondta Veres püspök, hogy még ne kezdjék el az új szöveget mondani azok, akik már megkapták a kipostázott, javított misekönyvet, egyesek túlbuzgóságból áttértek az új szövegre, holott az volt a terv, hogy minden plébánián egyszerre történik majd meg az áttérés. Hol kellene jelezni ezt a problémát, hogy ez a káosz megszűnjön a magyar egyházban? Annyira rendszerszintű ez a probléma, hogy nem mehetek oda minden helyszínen a miséző paphoz, hogy tart(as)sa be a Püspöki Kar utasításait. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Tud olyan atyáról aki szokott autistákat gyóntatni a fővárosban kellene?

Kedves Lelkiatya! Nemrég láttam két videót, amiben Hodász András kiugrott pap szerepelt. Az egyikben arról beszélt, hogy most hagyta el az egyházi köteléket, beleértve a cölibátust is (7:01-től: https://www.youtube.com/watch?v=fWLBw6Z3e38), a másikban pedig arról, hogy hetente jár gyónni, illetve rendszeresen járul szentségekhez (pl. 23:48-tól: https://www.youtube.com/watch?v=HJS93E8kaL0). Azt szeretném megkérdezni, hogy egy felfüggesztett pap hogyan gyónhat, pláne akkor, ha nem tartja a cölibátust? Ilyenkor nem az van, mint amikor valaki kilép egy szentségi házasságból, hogy nem járulhat szentségekhez, csak halálveszélyben? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Egyik videóban Tapolyai Emőke pasztor?lpszichológust hallottam ,nagyon szeretem a beszédeit. Azt mondta a testvére rákos beteg egy nagyon vidám,életet szerető nő ,a családban a legdilisebb( jó értelemben) 11 hónapja küzd,vékony,haja nincs már. Azt mondta, ha a testvérem Isten tróntermébe kerülne mit mondana Isten azt,hogy gyönyörűségem. Ő annak látja. Mi ezt nem tudjuk mert nem vagyunk kopaszok,rákosak. A lényege a beszédének az önszeretet volt.Feltette a kérdést ki vagy te? Kérte radikálisan gondold át ki vagyok én?Válasz: Az, akit az Isten szeret! És azt is mondta az ember Isten kapcsolatról,hogy Isten úgy tekint ránk,hogy hát nem érted mennyire szeretlek? Meghaltam érted ,hogy velem legyél mert nem bírnám ki,hogy ne legyél velem ,annyira szeretlek! Ezek a szavai nagyon megérintettek,elis sírtam magam. Belegondolva Emőke szavaiba ,hogy sok ember nem szereti magát ,külsejét,viselkedését,pedig ha megpróbálnánk Isten szemével magunkra nézni,akkor biztos nem mondaná h?t túlsúlyos vagy,striás ,alkoholista,drogos,akármi,az egész ember maga amiért od?ig lehet. Gyönyörködik.Úgy képzelem ezt el,mint mikor édesanyaként ránézek a kisbabámra,gyermekeimre,és csak figyelem,nézem,milyen tökéletes mindene,mennyire szép,elolvadok tőle.... Mivel tudnám meghálálni a legszebben Istennek mindazt a jót,szépet amit ő az emberért tett,tesz? Mivel tudom megmutatni,hogy nézd ,ezt azért teszem ,hogy lásd szeretlek. Teremtmény a teremtőt. Volt már olyan gondolatom ,ha megtehetném ,vagy majd odaát,de jó lenne csak úgy odaszaladni hozzá ,megpuszilni bekuckózni hozzá,mint kisgyerek anya apa ölébe és csak lenni.... Lehet szeretet jel az is ,ha pl a kereszthez virágot viszek ,és azt mondom fogadd ezt szeretetem jeléül? Vagy mit tanácsolna ? Házasságban élek,édesanyaként. Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! Milyen tanácsot tudna adni,hogy türelmesebb legyek a gyerekeimmel? Egyébként is elevenek,hangoskodók,de mostanában a 2 gyermek egymást piszkálja,meglökött,elvette a játékom,már megy is a sírás. Már kértem szépen ,mérgesen is. Semmi változás! Én meg van mikor már csak azt tapasztalom, hogy már megint kiabálok rájuk,de úgy is,ha előtte aznap eldöntöttem ma akármi legyen is nyugodt maradok,hát ez nálam majdnem mindig kivitelezhetetlen,nagyon gyorsan robbanok. Hogy lehet ezt az erőt kordában tartani? Apukám is lobbanékony,hangosan beszélő . Ez öröklődik? Köszönöm szépen a segítséget!!