Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennégy meg tizenhat? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Természetesen az Úr Jézus nem követett el semmiféle bűnt, viszont a kereszten az Atya "bűnné tette értünk" (2Kor 5,21), így ott a mi bűneinktől volt bűnös. Ebből következett a kérdésem azzal kapcsolatban, hogy a Szentlélek ebben a "bűnös állapotában" elhagyta-e az Urat. Akármilyen szelíden is, de a "miért hagytál el engem?" felkiáltásban benne van a számonkérés, mint minden kérdésben, ami a "miért"-eket firtatja. Szóval csak volt valami, ami miatt azt érezte az Úr, hogy az Atya elhagyta. Hogy kell akkor ezt érteni?
Nem tudom. Jézusnak a kereszten mondott szavai mind nagyon rejtélyesek. A biblikusok többnyire ezzel magyarázzák ezt az érthetetlen kijelentését, hogy ekkor a zsoltáros szavaival és a zsoltáros lelkületével imádkozott. Szemrehányás nem lehetett benne, legalábbis mint Istenben bizonyosan nem. Hogy mint ember mit érzett, azt nem tudjuk fölfogni. Amikor Szent Pál úgy fogalmaz, hogy "bűnné tette értünk", akkor ezzel azt tanítja, hogy a mi bűnös emberi természetünket teljes mértékben magára vette, hogy ezáltal kiengesztelődjünk az Atyával. Ha nem azonosult volna velünk mindenben, akkor nem válthatott volna meg minket. Mivel a megváltás nem más, mint az Istennel való egyesülés. Ő ezt a mi bűnös emberi természetünk magára öltésével valósította meg. A vers erről szól, nem pedig arról, hogy Jézus maga bűnössé vált volna. A hivatkozott vers teljes mondata így hangzik: "Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne." Tehát ő nem ismert bűnt. Hozzánk mindenben hasonló lett a bűnt kivéve (Zsid 4,15). Bűnös állapotról nem beszélhetünk Jézus esetében, arról meg végképp nem, hogy a Szentlélek elhagyta volna őt, kivált nem a bűne miatt.
Tisztelt Lelkiatya! Amikor én párt kerestem, nagyon vigyáztam a tisztaságomra. Nagyon sokat imádkoztam Istenhez, hogy küldje el számomra a megfelelő féfit. Akinek nem csak a testiség számit, hanem az, hogy velem képzelje el az életét, vegyen feleségül. Azt hittem, megtaláltam. Néhány év távlatából viszont rájöttem, hogy borzalmas ez a házasság és ez a férfi nem is igazi férjem nekem. Hogy érthettem félre az esküvőmkor ennyire az Isten akaratát? Mindenben Istenre hagyatkoztam, vártam, hogy szóljon hozzám. Azt gondoltam, megértettem a szavait. Most jöttem rá, milyen rosszul választottam, nagyon boldogtalan vagyok.
Egyáltalán nem biztos, hogy a házassága már tönkrement. Most úgy érzi, el van keseredve, nem lát tisztán, csak a rossz dolgokat látja. Most kezdődik el a házasságuk építése. Amit nem a férjétől kell várni, hanem Önnek kell elkezdeni. Mindenekelőtt imádsággal. Nagyon imádkozzék azért, hogy a kapcsolatuk jöjjön helyre. Majd pedig tudatosan is gondolja végig, hogy hol csúszott el a dolog. Főként azt vizsgálja, hogy Ön mit rontott el. Nem azért, hogy csak egyedül önmagát hibáztassa, hisz minden bizonnyal a férje is követett el baklövéseket. Csakhogy azokat Ön nem tudja helyrehozni, az majd az ő dolga lesz. Önnek viszont azokat az elcsúszásokat, szeretethiányokat kell helyretennie, amit Ön követett el. Küzdjön meg a házasságáért! Ne adja fel ilyen könnyen! Ha hisz nekem, és megteszi ezeket a küzdelmes lépéseket, néhány év múlva hálásan fog visszagondolni ezekért a szívtelennek tűnő tanácsokért. Imádkozzék és küzdjön, és helyre fog jönni a házassága, a gyermekeik nagyon boldogok lesznek.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy tudna-e nekem javasolni olyan imákat, melyek kötött szövegűek és kifejezetten a mennyi Atyát lehet velük megszólítani. A Szentháromság három személye nem választható el egymástól, ezt szokták mondani, de én mégis szeretnék olyan imákat (is) mondani, amelyekkel kifejezetten az Atyát szólíthatom meg. Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy bizonyára szabad a szentháromsági személyeket külön-külön is megszólítani hiszen a liturgiákon is ezt tesszük amikor azt mondjuk, hogy "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." illetve "Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek fia...." vagy említhetném a Hiszekegy szövegét, amelyben bár mindhárom isteni személyre utalunk, mégis külön-külön szólunk hozzájuk. Ami engem illet, nagyon szívesen szólítom meg őket külön-külön, mert bár mindannyian a Szentháromság részei, kicsit mindegyik mást és mást jelent nekem, másért fontosak nekem és más szerepük van a hitemben, ezen kívül személyesebben is tartom így. Remélem, hogy ezzel nem követek el hibát.... amennyiben tényleg nem, milyen imákat imádkozhatnék az Atyához? Szeretnék a Miatyánk mellé mást is.
Voltaképpen az imádság elsődleges célja a mennyei Atya ?füle?. Jézus is az Atyához imádkozott (pl. Lk 10,21), az első keresztények szinte kizárólag az Atyát szólították meg az imában (Róm 8,15). ?Krisztus által a Szentlélekben imádkozunk az Atyához? - ez az ima régi meghatározása. A legrégibb liturgikus imák mind az Atyához szólnak, a bizánci Szent Liturgia, mint ahogy a római Szentmise, eucharisztikus imái is az Atyához vannak címezve (csak nálunk ezt legtöbször csöndben mondja a pap). Az Úr Jézushoz szóló imák akkor kezdtek csak terjedni, amikor a keresztények olyan eretnekségekkel küzdöttek, amelyek tagadták , hogy ő valóságos Isten. A napi zsolozsmánkban is bőven van ima az Atyához (pl. a VI. imaóra záróimája), vagy a pönkösdi térdhajtási imák közül az első. A zsolozsmáskönyvünk reggeli és esti magánájtatosságainak imái között is vannak imák az Atyához. Csak néhányat írok ide: SZENT BAZIL IMÁJA: Úristenünk, ki az embereknek békessége-det adtad és legszentebb Lelked ajándékát tanítványaidra és apostolaidra leküldted s azok ajkait a tüzes nyelvekből kiáradt erőddel megnyitottad, nyisd meg a mi bűnös ajkainkat is és taníts meg minket arra, hogyan kell és miért szükséges imádkoznunk! Kormányozd életünket, ó vihartól űzöttek csendes kikötője, és jelöld meg az utat, melyen haladnunk kell! Újítsd meg benső részeinkben az igaz lelket és uralkodó Lélekkel erősítsd meg ingatag elménket, hogy életünk minden napján a te jó Lelkedtől szerencsésen vezéreltetve, érdeme-sekké váljunk parancsaid teljesítésére, s arra, hogy a te dicsőséges és az emberek cselekede-teinek vizsgálására leendő eljöveteledről min-dig megemlékezzünk, s ne essünk a világ go-nosz örömeinek tőrébe, hanem erőt nyerjünk jövendő kincseid élvezetét elérhetni; mert áldott és dicséretes vagy a te szenteidben min-dörökkön örökké Amen! SZENT BAZIL IMÁJA: Erők Ura és Istene, s minden teremtmény Alkotója, ki leírhatatlan irgalmad jóvoltából egyszülött Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust küldted le nemünk üdvözítésére, kinek drága keresztje által bűneink adóslevelét szétszakítottad s a sötétség kezdeteit és hatalmasságait legyőzted, ? magad, emberszerető Uralkodónk, fogadd el tőlünk is, bűnösöktől, e hálaadó és engesztelő imákat. Ments meg minket minden veszedelmes és sötét bűnbe-eséstől s minden, lelki romlásunkat kereső, látható és láthatatlan ellenségtől. Szegezd át félelmeddel testünket, és ne hagyd szívünket gonosz gondolatokra és cselekedetekre hajlani, hanem töltsd el lelkünket utánad való vágyakozással, hogy állandóan feléd tekintve és a tőled jövő világosságtól kalauzolva s a megközelíthetetlen örök fényt tartva szemünk előtt, szünet nélkül való imádást mutassunk be neked, a kezdetnélküli Atyának, s veled együtt kezdetnélküli egyszülött fiadnak és legszentebb, jóságos és életteremtő Lelkednek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Amen! ESTI IMA: Uram, Uram, ki a mindenséget szeplőtelen kezeddel fönntartod s mindnyájunk iránt nagy türelemmel viseltetel és bánkódol rosszaságaink fölött, emlékezzél meg irgalmadról és könyörületedről. Tekints reánk jóságodban, és add meg, hogy a mai nap hátralevő részében malasztod segítségével a gonoszok különféle mesterkedéseiből megmeneküljünk. Szentlelkednek kegyelmével őrizd meg irigykedés nélkül életünket. A te egyszülött fiadnak irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, életteremtő jóságos Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen. REGGELI IMA: Úristenünk, ki a töredelem által, az embereknek bűnbocsánatot ajándékoztál és bűneik megismerésének, s megvallásának mintaképéül Dávid prófétának bűnbocsánatra vezető bánatát tártad elénk, magad Uralkodó, könyörülj rajtunk a te nagy irgalmasságod szerint, kik sok és nagy bűnökbe estünk, és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságainkat! Mert ellened vétettünk Urunk, ki az emberi szív titkos és elrejtett dolgait is ismered, s kinek egyedül van hatalmad a bűnöket megbocsátani. Ki tiszta szívet teremtesz bennünk, s uralkodó lélekkel erősítesz meg minket, megismertetvén velünk a te üdvözítésed örömét, ne vess el minket színed elől. Mint jóságos és emberszerető, engedd, hogy utolsó leheletünkig bemutathassuk neked az igazság áldozatát és ajándékait szent oltáraidon. A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.
Kedves Lelkiatya! Tegnap láttam meg, hogy szerepelt itt egy kérdés Suhajda Szilárddal kapcsolatban. Ez felbátorított engem, hogy feltegyem én is a saját kérdésem. Már korábban is gondoltam rá, de nem mertem feltenni, nehogy itt is elinduljon valami nagy vita vagy kitörjenek indulatok mint az interneten mindenhol máshol. Bár itt keresztény emberek vannak, mi kérdezünk itt és így mi lehet máshogy szemléljük az ügyet, jó esetben kevésbé indulatosan és ítélkezően fogalmazunk. A kérdésem nem arról szólna, hogy Suhajda Szilárd helyes döntéseket hozott-e, mit kellett volna vagy lehetett volna másképp csinálnia. Engem az imádság szempontjából érdekel a helyzete. Amikor még csak megtudtuk, hogy eltűnt, de még nem volt valószínűsíthető, vagy jobban fogalmazva nem volt biztos, hogy halott, imádkozni kezdtem érte. Először csak én egyedül meg azok akik szintén hallottak a hírről itt Magyarországon, de utána megkértem az imaközösség tagjait is, hogy tegyék meg ezt érte. Tagja vagyok egy olyan közösségnek egy közösségi oldalon, ahol katolikusok a világ számos helyéről összegyűltünk és beszélgetünk, kérdezünk, válaszolunk, megosztjuk tapasztalatainkat a hittel kapcsolatos dolgokról és imádkozunk egymásért. Ez nem helyettesíti a szent liturgiákat, minden szokásos dolgot, ezt mi szabadidőnkben kedvtelésből csináljuk. Ha valakinek van kérése, hogy X probléma kapcsán imádkozzunk érte, kiírja és mi imádkozunk, mindenki magában, de egyébként olyan is szokott lenni, hogy kamerán keresztül valaki imádkozik és be lehet csatlakozni. Van egy másik ilyen csoport is, azzal a különbséggel, hogy ott nem csak katolikusok vannak hanem más keresztény felekezetek tagjai is. Felkértem tehát őket, hogy imádkozzanak Szilárdért és több mint 130-an teljesítették is ezt a kérést, az ügyben zajló fejleményekre is kíváncsiak voltak. Azért több mint 130 mert a körülbelül 130 csak az egyik imaközösség és a másikban érvényes számok még ehhez adódnak hozzá.Nagy összefogás van ott amikor valaki imádságra szorul, de ha belegondolok, nekem az egy hatalmas számnak tűnik, hogy egy emberért 130 ember imádkozik és ez még csak a valódi számnak a fele,főleg külföldiekről beszélünk, többségében amerikaiak de európaiak is akadnak. Ha még ehhez hozzáadom azokat, akik magyarok imádkoztak érte, nagyon nagy szám jönne ki. Magam is nagyon sokat imádkoztam érte, szinte annyit és úgy imádkoztam mintha saját magamnak imádkoznék vagy mintha rokonom, barátom, közeli ismerősöm lett volna, pedig akkor hallottam róla életemben először. Nem akartam elítélni, nem akartam rosszat mondani rá, nem akartam gondolkodni mi lehetett volna másképp, csak imádkozni, megtenni érte mindent ami tőlem telik, segíteni rajta anélkül hogy nem vagyok a Himalája közelében sem, segíteni egy embertársamon. Úgy éreztem, csak az Isten segíthet rajta és akár az életét is jelenthetik az imák, ezért beleadtam mindent. Még akkor is imádkoztam érte, amikor mások már feladták, még akkor is amikor a búcsúztatója is megtörtént. Az a típus vagyok, aki tényleg hiszi, hogy ha hittel kéri, akkor az a hegy bizony arrébb fog menni. Ezzel Jézus egyik mondatára utaltam: Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! ? odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. (Mt 17,20) Nem feltétlenül szó szerint gondoltam, hogy a hegy elmozdul, bár Istennek az is lehetséges, de a legjobban azt szerettem volna kifejezni ezzel, hogy olyan dolgokban is hiszek amiben az emberek 90%-a nem és akkor is hiszek amikor már szinte mindenki feladta. Egy kilencedet is imádkoztam érte Szent Júdás Tádéhoz, aki a lehetetlen ügyek védőszentje és kértem Mária közbenjárását is. A kilencedet tényleg 9 napon át imádkoztam naponta hatszor, függetlenül attól, hogy épp milyen reménykeltő vagy elszomorító hírek jöttek róla. Még soha ennyit egyszerre nem imádkoztam mint akkor, még hajmosás és evés közben is, ha nem is minden percben de rengeteget minden nap, mert tényleg hittem ebben és azt mondtam Jézusnak, hogy az imáimmal meg szeretném menteni ennek az embernek az életét. Ha belegondolunk, nagyon vakmerő ilyet mondani....főleg úgy, hogy nem vagyok szent, próféta, szerzetes, nem vagyok különleges személy. Volt is egy logikailag megmagyarázhatatlan belső megérzésem, hogy imádkoznom kell érte és ez az érzés sokáig megvolt bennem, már csak ezért sem hagytam abba. Ráadásul lehet, hogy a sok ima hatására, de azt kezdtem észrevenni, hogy már tényleg számít nekem, hogy mi lesz vele, hiába nem ismerem, valahogy már nem csak egy idegen volt a sok közül, hanem mintha kötődni kezdtem volna hozzá azáltal, hogy annyi imát mondtam értem. Nem úgy értem, hogy úgy mintha személyesen ismertem volna, de közben mégis mintha nem lett volna idegen és ez szerintem az imáim miatt lehetett. Nem tudom, van-e ilyen, hogy ha sokat imádkozunk valakiért akkor elkezdünk így érezni, össze is zavarodtam kicsit, hogy miért lett nekem olyan fontos egy ismeretlen személy. Egy keresztény testvérem is azt mondta, hogy ő is ilyen mint amilyen én vagyok, nagyon erősen tud hinni, akkor is hisz amikor mások nem és hogy biztosan volt oka annak, hogy ennyire akartam érte imádkozni, biztosan történt valami az imáim hatására és imádkozzak addig érte ameddig úgy érzem. Azt mondta, hogy a Suhajda Szilárdért mondott imáim nem voltak feleslegesek: ha mégis életben maradt, csak esetleg sokáig nem fog ez kiderülni valami okból, akkor azért, ha pedig valóban meghalt, akkor azért, mert az imáimat Isten akkor is fel tudta használni, legfeljebb olyan módon, ami nekem nem látható. Egy internetes cikk közölte Lendvai Zoltán atya véleményét, aki szerint az "imádság akkor sem vész el, ha utólag kiderül, hogy Szilárd életben van." Itt inkább a lelki üdvösségéért mondott imákról beszélt az atya. A Ripost oldalon jelent meg egy kisebb szöveg ennek kapcsán. Nos, azt értem, hogy akkor is volt értelme imádkozni ha kiderül, hogy Szilárd életben van, bár ez mostanra már csak akkor derülhetne ki ha valahogy megmenekült és nem tudtunk róla, de én pont az ellenkezőjét tettem és erre vonatkozik a kérdésem is: mi a helyzet akkor ha úgy imádkoztam az életéért, hogy közben halott volt már mikor elkezdtem vagy akkor még élt (ez a valószínűbb) közben meghalt és én folytattam az imákat? Mi történik akkor az imákkal? Van értelme? Tud és legfőképpen, akar az Isten bármit tenni velük? Számít bármit is az önzetlen szeretet, ami vezette az imáimat? Segítek vele bármit is annak, akiért imádkozok ha már nem él? Nem tudnám teljesen biztosra mondani, hogy Suhajda Szilárd keresztény volt vagy nem, de azt gyanítom, hogy igen, mert egyszer a Mária Rádióban is megosztott néhány gondolatot és azt hiszem az édesapja és a felesége is imádkozott érte, tehát ha egy keresztény rádióban szerepelt és a családja hívő, akkor van rá esély, hogy maga is az volt, de nem tudom, nem is érdekelt ez akkor engem, csak a hitem és hogy imádkozzak. Csak azt tudom, hogy még sose imádkoztam senkiért egyszerre annyit mint érte és őszintén örülnék ha számítana ez Istennek valamicskét.
Fontos leszögeznünk, elhinnünk és megértenünk, hogy soha semmilyen imádság nem vész el, nem vész kárba. Csak az, amit nem mondtunk el, illetve az is, annak mértéke szerint, amit, illetve, amennyire nem odafigyelve, nem odaadó lélekkel, csak gépiesen végeztünk. Ha Ön imádkozott a bajba jutott hegymászóért, akkor az imái nem csak addig számítottak be, amíg élt. Istennél nincs idő. A hozzá érkezett imák mindig jókor érkeznek. Mindent beszámít az érdekében. Ki tudja, lehet, hogy az a sok ima, amely érte ostromolta az eget, éppen az agonizációja közben számított a legtöbbet - még akkor is, ha utána mondták el. Továbbá azt is meg kell értenünk, hogy ha mi megfogalmazzuk a kérést, akkor lehet, hogy Isten úgy hallgatja meg, hogy nem azt teljesíti, amit kifejeztünk a szavainkkal, vágyainkkal, hanem mást ad, de beszámítva az imát. Ha életben maradásáért imádkoztak is, de Isten az örökéletbe jutásáért számította be. Hozzátéve, hogy Isten számításai egészen mások, mint a miénk, nem kiszámíthatóak.
Kedves Lelkiatya! Áthoszi Szent Sziluán atya azt tanította, hogy a bűnös (legalábbis a gőgös) embert elhagyja a Szentlélek. Ez történt az Úr Jézussal is, amikor magára vette a világ bűneit, s ezért "vonja kérdőre" az Atyát, hogy miért hagyta el Őt (ami azt jelentheti ekkor, hogy miért vonta meg Tőle Szentlelkét)? Pál apostol is arról írt, hogy az Atya a Szentlélek erejével támasztotta fel halottaiból Krisztust, amiből szintén azt gondolhatnánk, hogy közvetlenül a feltámasztása előtt híján volt a Léleknek. Helyes ez az elgondolás?
Nem. Jézust nem hagyta el egyetlen pillanatra sem a Szentlélek. A Szentháromságos Személyek teljesen egyek, nem elkülöníthetők, nem elválaszthatók. Jézusra nem lehet azt mondani, hogy gőgből vette magára az emberek bűneit. Őbenne árnyéka sincs semmilyen bűnnek, kivált nem a gőgnek. A kereszten kimondott egyik utolsó szava: "...miért hagytál el engem?" a 21. zsoltár kezdő szava. Jézus a kereszten zsoltárt imádkozott. Részéről ez nem szemrehányás vagy számonkérés volt, hanem a teljesen magára hagyott ember imája. Amely azonban így fejeződik be: "... az Úré az ország, és ő uralkodik a nemzeteken.... Őelőtte borulnak le mindazok, kik a földbe szállnak. És az én lelkem neki él..." Noha a kereszten agonizálva nemigen mondhatta végig ezt a zsoltárt, de az Úrhoz kiáltó sóhajtásában benne volt ez is. Az Atya támasztotta föl a Fiút a Lélekben, mert mindent az Atya visz végbe a Fiú életében is a Lélek által. Nem azért, mert akkor nincs ott a Fiúban, hanem épp azért, mert a Lélek elválaszthatatlan a Fiútól.
Kedves Lelkiatya! Miért hívják Jézust idegennek Jeruzsálemben az emmáuszi tanítványok? Még nem ismerték fel, akkor tehát a ruházata vagy a beszéde alapján gondolták annak?
Nagy rejtély, hogy Jézus milyen módon jelent meg föltámadása után. Többször is találkozunk azzal a helyzettel, hogy akik egyébként teljesen közeli ismerősei voltak, adott pillanatban mégsem ismerték föl. Pl. Mária Magdolna a sír mellett azt gondolta, hogy a kertésszel beszélget. A tanítványok közé belépő föltámadottat is az apostolok eleinte nem ismerték föl, nem hitték el, hogy az valóban Jézus. De az emmauszi tanítványok esete a legbeszédesebb, hiszen ők hosszú időn keresztül együtt gyalogoltak vele, beszélgettek, hallgatták tanítását, és mégis csak az utolsó pillanatban, a kenyértörésben döbbentek rá, hogy ki az, ki volt az, akivel beszélgettek. Ennek lehetnek emberi, lélektani okai. Azt az embert, akit látták keserves körülmények között meghalni, most igazán nem könnyű elfogadni, hogy itt áll, itt járkál szép, tiszta ruhában. Ez annyira elképzelhetetlen volt, hogy az értelmük egyszerűen nem fogta föl. Mindig csak akkor ismerték föl, amikor Jézus tudatosan megnyitotta a szemüket. Ez azonban a másik magyarázatot erősíti jobban, miszerint Jézus megdicsőült teste már korántsem ugyanúgy működött, mint kereszthalála előtt. Erre jó példa a zárt ajtón való belépés. Vagy az, hogy miközben az emmauszi tanítványokkal gyaloglás közben beszélgetett, közben megjelent Péternek is. Föltámadt teste már nem a fizikai törvényeknek volt alárendelve. Így Jézus fölismerése sokkal nagyobb jelentőségű esemény volt mindenki számára, aki ebben részesült, mint csupán egy korábbi ismerőssel való találkozás.
Kedves Lelkiatya! Isten a szeretet. Gondolkoztam azon,hogy mi az élet értelme? Az a válaszom született ,hogy a Szeretet. Szeretetben élni.Minden nehéz nap ellenére!! És ez a szeretet kimutatása szebbé teheti a mindennapjainkat. Mindenki boldog akar lenni Csak kicsit jól,jobban legyenek. Van aki ezt itallal ,droggal éri el.Próbálja befolyásolni vele,pedig ez pillanatnyi inkább. Egyre inkább azt látom, hogy ha szeretünk minden más a helyére kerül. Nem kell mű pótlék. Ha valaki azt szeretné ,hogy fejlödjön a szeretetben, pl én ? Mit javasolna? Házas vagyok ,gyermekeink száma 4 . Köszönöm szépen!! Isten áldja.
Teljesen helyes és jogos a fölismerés. Igen, az életünkben a legnagyobb kincs, a legnagyobb érték a szeretet. Ezért érdemes élni, ebben érdemes fejlődni, ezzel érdemes telerakni a napjainkat. Ha Önök 4 gyermeket nevelnek - vagy esetleg még születik több is - óriási lehetőségük van a szeretet gyakorlására és gyarapítására. Tudatosan is figyeljen, figyeljenek arra, hogy minden nap jelentős szeretet adagot kapjanak a gyermekeik. Ez nem mindig babusgatásból áll. Talán ismeri a szeretet öt nyelvéről szóló elméletet (G. Chapman), amely szerint nem mindenkit egyforma módon lehet jól szeretni. Nem sorolom föl az öt szeretetnyelvet, érdemes utánanéznie. Majd annak ismeretében végiggondolnia, hogy egy-egy gyermekének mi a saját nyelve, hogyan lehet őt leginkább bevonni a szeretetbe. Meg tanítsa is őket arra, hogy tudatosan törekedjenek ők is a szeretetre. Bár ha a szülők ezt teszik, amúgy is átveszik a példájukat. Ha meg nem, akkor hiába papolnak a szeretet nagyszerűségéről. Ehhöz tartozik a házastársa iránt szeretet kimutatása. Ugye, Ön is örül ha kap ilyen szeretet gesztusokat? Érdemes ezzel rendszeresen megajándékoznia élete párját. Ráadásul, ha a gyermekek ezt látják, akkor nagy szeretetbankok nyílnak az ő szívükben is. Aztán ugyanígy törekedjék a szeretet osztogatására a munkahelyén is. Akár befogadják, akár nem. Weöres Sándor egy mondását ajánlom figyelmébe: "Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."
Kedves Lelkiatya! Kérem segítsen tanácsával, mert azt hiszem, hogy egy róka fogta csuka helyzetben vagyok. A jelenlegi lelki úgy érzem hogy már nem szeretne tovább vezetni, más viszont nem vállal el, mert hogy olyan sok az aratnivaló. Már többször próbáltam beszélni a lelki atyámmal erről is, illetve hogy megrekedtek, de nem változott semmi. Többször írtam kérve más atyák az, s már szinte nem is merek írni, mert annyira fáj az elutasítás, még akkor is ha valszeg nem nekem, hanem a leterheltségüknek szól. Itteni írásokban is sokszor olvasom, hogy milyen fontos a lelki vezetés hosszútávon, de lehet ez nekem mást szán az Isten iránytűnek? Mit tenne a helyemben? Anna
Kedves Anna! Azt javaslom, most egyelőre várjon. Ha jól értem, volt lelkivezetője, de a lelkiélete, a lelki fejlődése mégis megrekedt. Lehet, hogy ezt érzékelte a lelkiatyja is. Arra jutott, hogy az így kialakult helyzetben nem tud Önnek tovább segíteni. Hogy mi az oka a megrekedésnek, azt nem könnyű felismerni. De most nem is javaslom, hogy ebben vájkáljon. Alighanem egy kis csöndre, nyugalomra van szükség ebben a folyamatban. Ne féljen, hogy egy ideig, esetleg néhány évig most lelkivezető nélkül marad. Nyilván jobb, ha van lelkivezető, de lehet, most az segít inkább, ha egymaga küzd, próbára teszi az imádságban való kitartását. Persze, gyónjon most is rendszeresen. Ne túl gyakran, legföljebb havonta vagy két havonta. Most, ebben az időszakban is fogja vezetni Önt Isten Szentlelke, nem hagyja el, nem hagyja magára. Ezt a lelkiatyátlanságot arra használja föl, hogy megtanul jobban befelé figyelni, önmagától ráhagyatkozni Isten vezetésére. Ennek lehet mostvan itt a próbatétele, de inkább: jó lehetősége.
Kedves Lelkiatya! Szeretném megtudni ilyenkor mi a helyes hozzáállás,életszemlélet. Jól gondolom e,vagy tévút. Sajnos a hírekben hallható napok óta Suhajda Szilárd hegymászó halála.( Férj,édesapa) Szomorú történet,sokak szerint visszakellett volna fordulnia,nem mindenképpen megmászni ,az álomcélt megpróbálni elérni.Apukája is azt tanácsolta mielőtt elindult okosan,tudjon visszafordulni, ha itt az idő ,mert családja is van!!Én is így érzem helyesnek a család az első!!! Lehet nehéz ilyenkor nem messze a csúcstól jól dönteni. De sajnos maga mögött hagyta nejét,kisfiát. Bennem ez úgy jön le fontosabb volt a Monteverest az,hogy megcsináltam,mint,hogy visszakell fordulnom,mert elsősorban én a családomért vagyok felelős,ott helytállás az élet igazi Montevereste . Más olyat vall,abban halt meg ami a szenvedélye volt,ott a hegyen.Amit szererett,más csak dolgozik,de úgy,hogy utálja. De hát fagyási sérülései voltak,agyödéma. Valószínűleg szenvedett sokat abban a küzdelmes úton. Melyik emberi halál hozzáállás a jó? Isten teremtette a gyönyörű Monteverestet is,de biztos nem azért,hogy oda emberek mászkáljanak fel ,megküzdve akár a lehetetlennel is .. .Ez ilyen értelmetlen,érthetetlen halál nekem!! Köszönöm szépen válaszát!
Nem könnyű erre válaszolni. De én azt mondom, jobb nem is föltenni ezt a kérdést. Nem mi voltunk ott fönn, a hegyen, nem mi indultunk el, nem mi tűztük ki azt a célt, hogy megmásszuk egyedül a Monteverestet. Miért kell mindenképpen megállapítanunk, hogy a hegymászó döntése helyes volt-e vagy sem? Ahogy hallottam a híreket, azért talán többen vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna, de szép számmal vélekednek úgy is, hogy micsoda nagyszerű tett volt - illetve lehetett volna. Ha én is megfogalmazom az állásfoglalásomat, az is csak egy lesz a sok közül. De sem az életem döntéseit nem befolyásolja, sem az ő életét vagy itt maradt családjának sorsát nem változtatja meg. Ha valami tanulságot le lehet vonni a magunk számára, ennek alapján megfogalmazhatjuk, hogy nekünk mi a fontosabb. Ha már így van, elmondom, hogy családapaként én aligha vágok bele ilyen életveszélyes vállalkozásba. De ez nem jelent semmit, mert nem családapaként sem merném vállalni. Szóval, Suhajda Szilárdot ne ítéljük meg, sem el. De arra törekedjünk, hogy a magunk életében mindig felelős döntéseket hozzunk!
Kedves Lelkiatya! A hétvégén lesz a fiúnk bérmálkozása. Ma jött hozzánk a keresztapukája aki az öcsém.( Nem egy városban lakunk) A bérmaszülőnek ,nem őt választotta,hanem a férjem keresztapját,jobban kötődik hozzá azt is látom. Egy városban lakunk vele! Ma sajnos testvérem mikor mondtam neki,hogy akkkor hétvégén van Bérmálkozás. Azt mondta tényleg ne már,most megint ott állni 1,5 órát mint múltkor ( akkor elsőáldozáson volt másik gyermekünk kapcsán) Neki nincs is kedve hallgatni a papot! Ezzel kapcsolatos a kérdésem! Ezeket meghallva olyan lelki fájdalom,szomorúság lett bennem ,hogy hogy lehet ilyet mondani.... Hirtelen annyit reagáltam,hogy nem kell állni,letudsz ülni.Most sok minden van tudom,ballagás is lesz!! Miért van az,hogy mostanában ha hallok bizonyos szavakat,megnyilvánulásokat rendesen fáj? Miután elment mondtam Istennek sajnálom, hogy így beszélt!Bocsásd meg neki kérlek!Kicsit morgolódva is,hogy lehet így viselkednie.... Nem értem majdnem az egész családunk furcsa,szentségek vannak ,de kb ennyi,ő is keresztapa lett anno,de ahogy telnek az évek 14 év ,semmi olyan jelét nem látom,hogy ő hitre nevelné a kisfiamat,pedig az is része.Rengeteget dolgozik,misére nem jár,arra nincs ideje ,se kedve !Sokat betegeskedik is pedig fiatal. Sok olyat látok,hogy mintha papíron rendben lenne jó lehet keresztszülő,mert ezek és ezek a szentségei megvannak,de utána meg a tapasztalat az,hogy valahogy majd mégsem tükröződik az életében a hit ,Isten szeretete.Nem úgy él,viselkedik. Ez miért van? Magamra is értem ezt nekem is volt,hogy nem úgy éltem ,de Isten segítségével rendeztem és lett szentségi házasság is !!Azóta sok mindent érzékenyebben élek meg,látok ! Köszönöm szépen a válaszát! Isten áldja!
Ha a hitnek és Isten szeretetének komolyan vétele Önt érzékenyebbé tette a lelki dolgokra, ez teljesen természetes és rendjén való. Azonban ne feledkezzék meg arról az időszakáról, amikor még nem így gondolta, amikor még a hit közömbös volt, vagy legalábbis nem ennyire fontos, mint most. Az öccsénél, sajnos, még nem történt meg ez a fordulat. Várja ki, imákozza ki! Nyilván ő is oka lehet ennek, még pedig éppen az, hogy felszínesen él, hajszolja magát, nem áll meg körül- és önmagába nézni. De, hogy mi fogja majd őt erre késztetni, ez most még nem látható. De bízzon benne, hogy eljön majd ez az idő. Lehet, hogy nem néhány év, hanem több évtized múlva. Addig Önnek is ki kell tartania ebben a reményben.
Kedves Lelkiatya! Sokat töprengek mostanában a megítélés,elítélés kapcsán. Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen értelmezem. Mondanék példát,hogy megértse: Ha a családtagok beszélgetünk egymás közt,hogy ez az anyagi nehézség azért van,mert a másik sajnos felelőtlen,nem hoz bölcs döntéseket ,világéletében a könnyűt kereste,lusta ,márminthogy ezek ilyen jelek,tények,mert kívülálló is látja,hogy milyen ember,tehát ha erről beszélünk, megbeszéljük a másik ember milyen( de ismerjük jó tulajdonságát is,még ha kevés is ) meg közben az is szóba kerül hogy lehetne az anyagi gondból kikerülni,ez a fajta emberi hiba beszélése bűn?Vagy elmondhatjuk,hogy ez és ez,nem helyénvaló benne? Ez lenne a megítélem a tettét,mert helytelen ,talán ebből megtér,vagy ez az elítélem?És Isten ítélhet meg embert csak!! Másik példa ami eszembe jut,ha valamelyik családtagomon azt látom templom kerülő ,ha csak nagy nehezen akkor megy be,ha temetési mise,vagy keresztelő,esküvő kapcsán,és jelzi ,hogy nem szereti a miséket,mondhatnám azt,hogy halálod után mégis hogy akarsz te egy örökkévalóságot a jó Istennel tölteni,ha itt a földön nem érdekel? Mondhatná ő is,hogy nem törődtél velem ,míg földi életeden lehetett volna, már én sem fogok ,valahogy úgy volt ez írva,nehogy ezt mondja az örök bíró majd nekünk,vigyázzunk,hogy élünk,hogy keressük őt...Olvastam ilyesmit régebben!Vagy amit itt mondanék az az elítélem? Milyen az amikor megítélünk vagy elítélünk valakit,ha példával elmagyarázná,hogy tudjam pontosan nagyon hálás lennék. Tisztelettel! Köszönöm!
Látni nem bűn, sőt, nagy bölcsességre vall. Az látja igazán a hibát, aki legalább annyira érzékenyen látja a jó dolgokat is. Hogy erről, mármint más hibáiról beszéljünk-e? Ha van értelme, akkor igen. Ha csak ezzel töltünk egy délutáni csevegést, akkor teljesen értelmetlen. Ha közösen keressük a megoldást, akár azért, hogy az illetőnek, akár azért, hogy a környezetének segítsünk, ekkor joggal tárhatjuk föl a helyzet minden fontos részletét. Az dönti el tehát, hogy mi a cél. Sokszor, ha társaságban beszélnek más hibáiról - többnyire arról, aki épp nincs jelen! -, ezzel önkéntelenül azt mondjuk ki közösen, hogy mi jobbak vagyunk nála. Ez valahogy jól esik, de teljesen téves, félrevezető. Néha beszélni kell a másik ember hibájáról, például a szülők a gyermekük rossz magaviseletéről. De ilyenkor ők nem megítélik, hanem segítő szándékkal beszélik át a helyzetét. Mert szeretik a gyermeküket és segíteni akarnak rajta. Ha ez vezet minket, akkor szabad beszélni egyik vagy másik ember hibájáról. A másik ember hitetlensége, persze, fáj. De emiatt soha nem tehetek szemrehányást neki, ezzel nem vezetném őt közelebb Krisztushoz. Márpedig ez a cél. Se gyúnnyal, se éllel, sem egyéb korholással nem szabad beszélnem, de még gondolnom sem a testvérem hitetlen életvitelére. Elég nagy baj az neki, nem segít, ha még ráadásul én is bántom. Nagy-nagy szeretettel és türelemmel kell megpróbálni őt Krisztushoz vezetni. Ez leginkább úgy lehetséges, hogy ahogy Isten fordul hozzám, én is végtelen szertetettel és türelemmel bánok a másik emberrel. Ez talán meghatja. Vagy, ha nem, lehet, hogy majd a halálos ágyán eszébe jut, hogy volt valaki, aki már az életében irgalmas volt vele, így eszébe juthat Isten irgalma is, amelyet soha nem késő kérni tőle - már legalábbis, amíg itt a földön élünk.
Kedves Lelkiatya! Teljesen tanácstalan vagyok már öcsémmel kapcsolatban, már nem igazodok el rajta,szélsőségesen viselkedik. Még kismama sem voltam mikor mondogatta jöhetne következő baba mert már a többi tesók keresztszülők ,ő is szeretne nagyon az lenni,viccesen mondtuk is más tesónk által is lehet keresztszülő majd.Már van 3 gyermekünk! Az élet mégis úgy adta áldott állapotba kerültem újra a negyedikkel , én még azt is hittem na tessék a jó Istennek más tervei vannak örültem,úgy is volt ő lesz a keresztapuka de előtte neki voltak hiányosságai szentség terén ami feltétel.Keresztelve van csak. Elis kezdte a hitoktatást de hirtelen abba hagyta. A héten mondtam az atyának kereszteljük meg a gyermeket mert hiába várunk nem látok esélyt,hogy tesóm meggondolja,mondta az atya próbáljak már meg hatni utoljára rá,had legyen meg amúgy is már hamarosan a keresztelő igen fontos az is ,meg hogy folytassa ne adja fel,ha esetleg mégsem ő lenne a keresztapa mert végképp ellene áll,attól az atya szivesen fogadja járhat hozzá az elsőáldozás bérmálkozás szentsége kapcsán,hogy pótolva legyen. Nagyon segítene az atya , jószívű de átadtam volna az üzenetét ,de mindhiába. Telefont nem vette fel,így ráírtam messengeren tudunk e beszélni. Vissza írt ,ha a keresztelő miatt keresem ,hagyjam is. Majd írtam ,ha nem vállalná is,de az atya is szeretné ha folytatná a többi szentség felvételét.Segítene neki minden téren az életben. Erre semmit nem írt ,fogta és letiltott messengeren!! Gondoltam ilyen nincs .... Kéri had legyen keresztszülő ,elkezdi ,majd abbahagyja ,és makacsul ellenáll,nem is értem mi baja van. Hozzáteszem alkohol beteg,de 9 hónapja tiszta.Egyedül él,nincs senkije csak macska,kutya ,pedig 29 éves. Mondogatta szüksége van Istenre ,kiszedje ebből a pokolból,de mikor meg segítséget kapna eldobja magától. Én ezt nem értem ez már mi nála??? Sajnos már bennem is jelentkezett minden csalódás,szomorúság,düh,harag,hogy segíteni ,beszélni ezek után vele egy jó darabig biztos nem fogok ,a többi testvérünket is letiltotta messengeren. Az atya mondta nekem,hogy összekellene már szednie magát megemberelni, önállósodni is nem aputól várni segítséget ,hogy a döntéseiben kitartson,bár ott a kísértés mert könnyebb nem csinálni semmit ... Ön mit lát ki ebböl a viselkedéséből? Nagy baj ,ha haragszok rá mert ezt tette?De fáj,de nem akarom megutálni ,nem is ez van bennem, csak düh,csalódottság inkább,sértettség. De érthetetlen nekem mi baja .... Köszönöm szépen a segítséget!! Isten áldja érte!
Igen, valóban érthetetlen ez a viselkedés. De ha nem érti, azért még nem kell elítélni. Nem tudja az okát, akkor nem kell haragudnia rá. Ki tudja, mi játszódhat le a lelkében? Most még inkább úgy tekintsen rá, mint nagy bajban, nagy veszélyben lévő testvérére. Ha letiltotta a kapcsolat tartásról, ez, persze, még rosszabb. De ne adja fel! Legalábbis a reményt semmiképp. Zaklatni nem kell, mert valószínű, az csak rosszabb. Erre lehet következtetni ebből a nagyon erősen elutasító magatartásából. Mindaz, amit őrá fordítana a beszélgetésben, azt az időt szánja az érte mondott imádságra. Most ne Istenről akarjon neki beszélni, hanem Istennel beszéljen őróla! Valószínű, most erre van legnagyobb szükség. És ez Önnek is jót fog tenni.
Kedves Lelkiatya! Létezik olyan,hogy van amikor bölcsebb,jobb nem adni egy szegénynek pl ételt,bármit ? Mert felvetődött már bennem az ,hogy kihasználnak ,fiunk szerint biztosan,egy olyan középkorú roma házaspárról van szó akik sehol nem dolgoznak évek óta ,betegesek is,elmondásuk szerint semmi pénzre nem jogosultak támogatásra is értem ezt pl önkormányzatilag sem! Ez számomra is furcsa,hogy semmijük nincs...Azért sok ember ha szorgalmasan dolgozik azért juthat valamire ,romák is !! Ismerek olyat. Az egész úgy kezdődött ,hogy megláttam őket a bolt mellett,amikor elmentem mellettük azt éreztem ,gondoltam adok nekik 200 ft ot.Olyan volt mint valami sugallat,belső hang.Azt hittem jól teszem ,segítek ,mintha Jézusnak segítenék!! Meglepődtek,megköszönték. Utána mindig felismertek ,kérdezték lenne e otthon kerti munka ,mondtam nem ,nincsen! Pár hétre rá,megkérdezték tudnák e adni nekik ételt. Igent mondtam ,sajnos elkövettem egy olyan hibát,hogy a férjemnek ezt nem mondtam el,kiderült és dühös ,csalódott lett,hogy miért titkolózok,meg,hogy kiviszem a kaját ,azt se tudja kiknek ,amiért ő pl keményen megdolgozik !! Szóltam nekik,hogy nem tudok többet adni,hát utána már mi lettünk szinte a rossz család,a férjem mert szívtelen ember!! Utána hónapokkal később megint kértek ételt, hogy éheznek,mondtam megbeszélem a férjemmel, ha belemegy rendben. Megengedte. De akkor is az lett a vége,hogy tudnék e többet vinni,mást is vinni . Már én éreztem magam kellemetlenül,hogy semmi nem elég nekik. Szóltam nekik,hogy már nem tudjuk megoldani az ételt,mert örülünk ha kijövünk mi is ilyen árak mellett hatan itthon.Úgy tűnt megértették. Meg az is bennem volt titkon, vajon ez a megoldás etetni egy olyan családot aki nem dolgozik,gyermekei elsődleges kötelessége segíteni őket,nem nekünk mindenáron!! Tudj?k,hogy hiszek Istenben,mindig mondják is Isten áldjon meg mert segítessz ,tudsz e segíteni? Fiunk szerint ezzel próbálnak befolyásolni. Fiunk mondta a bácsika oda ment hozzá mikor a barátaival volt,hogy tudna e adni neki pénzt? Mondta miért is adnék? Mert rendes,jószívű kisfiú vagy. Azt mondta odaadta az 500 ft - ot ami n?la volt,de szerinte kihúzta furfangosan tőle. Vagy rosszul gondololjuk?? A napokban kértek tőlem pénzt egy ezrest adtam infuzíós receptet kiváltani . Én ilyenkor jól járok el ? Vagy nem baj,ha nem adok nekik máskor ? Olyan is van bennem,amit a biblia is ír ha egynek is adtál,olyan mintha nekem adtad volna Jézusnak! Éhezés kapcsán pl De mi van ha én jót akartam ,de kihasználtak .... Atya ön mit tenne? Adna ? Köszönöm bölcs válaszát!!
Igen, természetesen van, amikor bölcsebb nem adni. Én azt tartom, hogy amikor adunk valami támogatást, segélyt, akkor felelősségünk az is, hogy az valódi segítség, valóságos támogatás lesz-e. Ez nem mindig kiszámítható, nem mindig előre látható, de amennyire ez lehetséges, a valós szükséghöz kell igazítanunk a segítő szándékunkat. Fontos segítenünk. Akár olyan áron is, hogy mi rosszabbul járunk. Például, ha csak egy szendvicsem van, és egy éhes kéregetővel találkozom, nyugodtan odaadhatom azt az egy szendvicsemet, hogy legalább ő lakjon jól. Vélhetően nekem lesz alkalmam majd egy másikat venni vagy beszerezni. Ugyanakkor ez nem parancs, ezt nem kötelező minden alkalommal megtenni. Annál is inkább, mert könnyen kialakulhat hasonló helyzet, mint az Önök esetében. Ha valaki kéregetésből él, és látja, hogy van olyan jószándékú ember, aki mindig ad, mondhatni természetes, hogy mindig őhozzá megy az illető, mert biztosra akar menni. Csakhogy nem biztos, hogy ez a legjobb segítség a számára. Ha ilyenkor mérlegelés nélkül adakozik a jószándékú barátunk, akkor ezzel a magatartásával mintegy hozzászoktatja a kéregetőt, hogy ezt mindig ki is használja. Ezzel nem tesz neki jót. Nem mindig azt kell adni a kéregetőnek, amit kér, netán követel. Tehát nem a jézusi parancsot szegi meg, aki mérlegelve ad, hanem jó cselekedetében is a józan eszét használja. Ez nemhogy nem evangélium ellenes, hanem éppen ezzel valósíthatjuk meg igazán azt, amit Krisztus a helyes szeretetről tanít. Nem tagadom, én sohasem szoktam pénzt adni a kéregetőknek. Ha kérnek, mindig szóba állok, beszélgetek velük, tehát emberséget kapnak, s ha elfogadják, akkor élelmiszert, ennivalót, akár ruhát is, ha van erre mód. Elutasítónak nem szabad lenni, de okosan és körültekintően kell adni.
Kedves Lelkiatya! Sikerült pár súlyos bűnömet elhagynom az Úr kegyelméből, de egyet nem tudok. Ha egyáltalán bűn, nem vagyok benne biztos. Mégpedig az, hogy ha bárhol feljön a téma, legutóbb pl facebook-on volt egy fotó a vajdahunyadi várról egy angol oldalon, rengeteg hozzászólás volt alatta, hogy milyen szép vár, de mégtöbb román kommentelő írta büszkén, hogy igen, ezt románok építették, innen védték Európát, Hunyadi is román volt stb..ilyenkor elgurul a gyógyszerem, nem tudom megállni, de leállok vitatkozni, akkor is ha ez szélmalomharc. Nagyon mérges vagyok trianon miatt, mérges vagyok a románokra, amiért tudatosan történelmet hamisítanak. Bűn ez? Ha feljön a téma álljak tovább, vagy helyes ha kiállok az igazság mellett?
Néha harcolni kell az igazságért, néha bölcsebb elengedni. Én úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben bölcsebb elengedni. Legalábbis a fészbukon üzengetést mindenképpen. Teljesen értelmetlen! Meggyőzni nem fog senkit, Ön sem kerül tőle jobb állapotba. Hogy bűn-e? Egyrészt szép, hogy a szíve dobog a hazáért, a magyarságért. De a szájhősök sohasem vitték előbbre a dolgokat. Ezek üres szócsaták, amelyekre nem érdemes energiát vesztegetni. Ha ostoba, téves, vagy egyáltalán csak az Ön nézetétől eltérő vagy azzal ellentétes hozzászólásokat olvas, akkor imádkozzék azokért az emberekért, akiket emiatt nemigen tud a szívébe fogadni. Ez tartalmas és értékes cselekedet, az írott szövegelés nem az. Ezt az utat javaslom, tehát. Ne engedjen az indulatainak, még amikor a hazát védené is! Ha látja a bajt, a hazugságot, imádsággal billentse azt helyre!
Kedves Lelkiatya! Azt tapasztaltam mostanában magamon,hogy nem haladok itthon egyről a kettőre,amiket eltervezek,hogy kitakarítom a házat,nem mindig úgy sikerül. Halogatni is tudok!! Bár azt hozzá kell tennem egy éves kisfiúval vagyok gyeden. Tehát sok odafigyelést igényel,napközben keveset alszik már,de én azt vettem észre, hogy a napjaim olyanok,hogy rohan az idő ,pikk pakk dél van ,és inkább úgy mondanám, hogy el is vagyok itthon kényelmesedve,sokkal szebb rendnek kellene lennie. Sokszor érzem úgy ,nem úgy látom el anyai feladataimat,ahogy kellene. 4 gyermekes anyuka vagyok, házas,a férjem is sokat segít boltba megy,szeret főzni is. Sokszor már szégyellem magam, hogy jobban megcsinál dolgokat mint én. Hogy tudnék változni? Mi a legjobb halogatás,és lustaság ellen? Köszönöm szépen!
Ha Ön négy gyermeket nevel, akkor elég annyi munka, hogy szereti őket. Ez óriási kincs, hatalmas érték az Egyházban, a társadalomban. Nagyon köszönjük. Lehet, hogy első hallásra ez nem vigasztalja meg, pedig nagyon szeretném Önnek hangsúlyozni, hogy ez a legtöbb, amit a világban tehet. Ha szalad is a ház, de a gyermekei békében, megértésben, egymás iránti szeretetben nőnek föl, akkor ehhöz alig tesz hozzá valamit, ha közben rend és tisztaság van a lakásában. Persze, ezzel is nevelheti a gyermekeit, tehát jó az, ha törekszik erre, csak azért a hangsúlyokat ne veszítsük el! Első lépésben azt javaslom, hogy beszélje meg ezt a dolgot a férjével. Ő hogy látja, őt mennyire zavarja ez? Kérdezze meg, hogy ő mit szeretne, mit tartana legfontosabbnak. Ha ezt megbeszélik, akkor már azonnal van valami kézzel fogható, amire érdemes odafigyelnie. Ha a tisztaság, a rend, a konyha, a fürdőszoba, a ruhák, stb. Tudja, hogy a férjének mi számít legjobban, és arra már úgy fog odafigyelni, hogy azt érte, a kedvéért, a jó hangulatáért teszi meg. Személyessé válik a tennivaló. Ez jó serkentő lehet. Jó tanács még, hogy az ember a napját minél hamarabb kezdje. Ha csak 8 után, netán még később, akkor tud nyúlni a nap, halogatódnak a dolgok. Paraszti bölcsesség, hogy amit az ember reggel 8-ig megcsinált, aznap az már el van végezve, már nem kelt föl hiába. Egy következő tanács, hogy mindig kezdje a tennivalóit egy olyan dologgal, amihez nem fűlik a foga. Kezdje a rosszabbal, amit nem annyira szeret! Legyen túl rajta mihamarabb! Érdekes jelenség, hogy utána a kedvesebbekre már nagyobb kedve lesz. Ilyen apró dolgokat tudok Önnek mondani. De a legfontosabb a legelső: élje szeretettel a napjait, a körülötte élők sok szeretetet kapjanak Öntől! Ez teszi legértékesebbé az életét.
    ... 20 21 22 23 24 
25
  26 27 28 29 30 ...