Tisztelt Lelkiatya !
Hatásos ha valamit megatkoztak?
Nem. Tárgyakra egyáltalán nincs hatása. Emberekre is csak a saját lelkükön keresztül. Ezalatt azt értem, hogy ha valaki fél az átoktól, akkor annak a félelme van rá rossz hatással. Ha hisz benne, azaz megnyitja lelkét a gonosz hatalmának, akkor igen, akkor ezen a félelmen keresztül engedte be a gonosz hatalmát. De önmagában az átoknak nincs ereje, nincs foganatja. Azt érdemes tenni, hogy ha valakiről tudjuk, hogy átkot mondott, hogy imádkozunk érte. Ezzel fityiszt mutatunk az ördögnek, aki ezt a gonoszságot a háttérben készteti, és jót is teszünk azzal, aki átokkal mesterkedik, nagyon rászorul Isten segítségére.
Kedves Lelkiatya!
Segíteni szeretnék annak a fiatalembernek én is, aki most készül az életgyónására. Felnőtt megtérő vagyok én is, annak idején, 11 éve, egy nagyon jó könyvből készültem fel az életgyónásomra. A könyv címe: Meghívás az életre (Lelkiismeret vizsgálat felnőtteknek). Szerzői: Katona István -Kunszabó Zoltán. Római katolikus vagyok én is, a könyvet szerintem még most is lehet kapni a római katolikus könyvesboltokban.
Köszönjük szépen.
Dicsértessék Jézus Krisztus! Üdvözlöm atyám!Többször is tettem már fel önnek kérdéseket,amikre kaptam is választ. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani.
29 éves felnőtt férfi vagyok, római katolikus. Úgy alakult,hogy 2 éve felnőttként találtam meg az Urat. Húsvétkor lesz az első áldozásom,rá 2 hétre pedig bérmálkozni is fogok. Első aldozas előtt gyónnom kell,ami jövő hét vasárnap fog megtörténni. Tudna nekem lelkitükröt ajánlani? Van az interneten rengeteg de egyiksem igazán első aldozoknak szól. Mivel ez lesz az első nem igazan tudom még,hogy kell csinálni. Mivel én felnőttkorban találtam meg a hitem,így szinte az egész eddigi életem meg kell gyónnom. Tud valami tanácsot adni így első alkalomra? Előre is köszönöm.
Papp Miklós atya által összeállított lelkitükröt tudom javasolni. Itt megtalálja a világhálón: https://drpappmiklos.hu/lelkitukor-felnotteknek/
Kedves Lelkiatya! Sajnos nagy hibát követtem el és már bánom, de nem tudom igazából helyrehozni. Fogszabályzót hordtam éveken keresztül. Egy ideig, pár évig, bár nem is volt egyértelmű, hogy meddig utána éjszakait kellett volna hordanom. Egy darabig hordtam, de egy idő után nem. El is felejtettem, nagyon feledékeny vagyok mindennel kapcsolatban és az is igaz, hogy reméltem, hogy nem lesz kára ennek. Néha-néha hordtam, de nem annyit amennyit kellett volna és egy idő után teljesen kiment a fejemből. Mire észrevettem, már a fogaim elmozdultak, illetve sokáig észre sem vettem. Az is igaz, hogy közben sokszor voltam beteg én is és édesanyám is és már gyermekkorom óta a betegségek vannak mindig, édesapámnak is súlyos betegsége volt, a nagymamámat is sokszor kellett műteni és úgy éreztem, belefáradtam minden betegséggel, testi egészséggel kapcsolatos nehézségbe. Ráadásul lyukas fogam is van. Mostanában gyűjtöttem össze a lelki erőm, hogy elmenjek fogorvoshoz. Igaz is, hogy nem fájt eddig, nem éreztem semmit belőle. Meg eddig kellett is mindig más orvoshoz mennem. Mióta ez az év megkezdődött, nagyon sokat kell(ett) járnom orvosokhoz, eleve a karácsony is úgy telt, hogy megbetegedtem és beteg voltam három hétig és így még az ünnep sem úgy telt, ahogy szerettem volna. Utána persze, mivel nem volt egyértelmű az ok, mennem kellett a háziorvosomhoz, vérvételre, van autoimmun betegségem is, amiatt is kellett mennem ellenőrzésre, mennem kellett egy másik szakorvoshoz is légúti betegségeim miatt (melyek állandóak), közben egy másik orvoshoz is más állandó betegségem miatt, közben a háziorvos gyanakodott egy betegségre és hogy megtudjuk van-e nekem, elküldött egy sokadik orvoshoz és még ezeken kívül is 2 vagy 3 orvoshoz mennem kell, olyan vizsgálatra is ami elég ijesztő nekem és még nem voltam olyanonon. Szégyellem magam Jézus előtt, apostolok előtt, orvosok előtt, Ön előtt, mindenki előtt, hogy lelkileg gyenge vagyok és megviselnek ezek a dolgok és hogy a fogszabályozásom is magam hibája miatt ment kárba. Tegnap már olyan szomorú voltam, hogy teljesen menthetetlennek éreztem magam mint Júdás, aki elrontott egy dolgot és onnantól kezdve vége mindennek. Két oka van a szomorúságomnak. Az egyik az alaphelyzet, a sok betegség, sok aggodalom. Édesanyámnál is nemrég diagnosztizáltak egy most még remélhetőleg nem súlyosbodó, de különben súlyos betegséget. A másik, hogy saját magamat hibáztathatom, például a fogszabályzásom elrontásáért. Van egy harmadik ok is, hogy lelkileg nem vagyok olyan erős. Mostanában jutok el oda, hogy jobban bele tudok törődni dolgokba és elviselem. Érthető ha a korábbi fogorvosomhoz szégyellek visszamenni ezek után és inkább egy újhoz mennék? Már régen voltam ott és szégyelleném is magam. Még egy új előtt is, a korábbi előtt meg főleg. A fogtömésre úgyis odamennék ahova leghamarabb lehet és anyukám ismer is egy rendelőt, ahol több orvos dolgozik, ő már volt ott és neki jók a tapasztalatai. Hogy a fogaimmal mit lehet kezdeni, azt nem tudom, de sajnos már nem tudom nem megtenni amit megtettem és megtenni amit nem tettem. Már tegnap az egész helyzetem meg sok szomorúságom miatt olyan gondolataim voltak, hogy attól féltem, halálos bűnbe estem. Olyanokat gondoltam, hogy jobb lenne ha nem lennék és nem értettem, Isten miért teremtett meg engem ha egyszer mindent elrontok, annyit hibázok, lelkileg olyan gyenge vagyok és nagyon nehezen fejlődök. Szégyellem magam még Ön előtt is, de hálásan köszönöm ha válaszol.
Soraiból azt olvasom ki, hogy igen eltúlozza ezeket a dolgokat. Hogy betegségek gyötrik, ez nem vidám dolog, belátom, dehát, ilyen az életünk, mikor több, mikor kevesebb betegség üti föl a fejét. Általában nem okos más életsorsokra nézni, de vannak olyan igazán súlyos betegségek, amelyek sok szövődménnyel, mellékhatással járnak, hogy ahhoz képest az Ön által fölsorolt dolgok, események csekélységeknek bizonyulnak. Persze, mindenki a maga életét éli, s saját terheit hordozza, néha azért mégis érdemes kitekinteni, és észrevenni nem csak a nálunk szerencsésebbeket.
Legfontosabb tanácsom: fogadja el önmagát, a sorsát úgy hogyan van. Vagy legalábbis ezen dolgozzék, ebben az irányban törekedjék fejlődni. Én az Ön helyében biztosan a korábbi fogorvoshoz mennék vissza. A tetteinkért vállalni kell a következményeket, nem lehetséges azok elől elbújni. Szépen el kell neki mondani, hogy mi s hogyan történt. Igazából nagyon is meg lehet érteni az Ön helyzetét, nincs ebben semmi félelmetes. Így alakult. Persze, van benne saját felelőssége, de mégsem jelentékeny dologról van szó. Ne kövessen el új hibát a szembesülés előli meneküléssel! Ha visszamenne ahhoz az orvoshoz, ezzel sokat segíthetne Önmagán, hogy le tudja győzni a kicsinyhitűségét. Abban higgyen, hogy az Úrnak Önnel is van szándéka, Önnek is kigondolt egy szép életutat. Azokkal a tulajdonságokkal és hiányokkal, amelyeken önmagában lát. Ezt kell megtalálnia, ezen dolgozzék!
Lehetséges e a lelki áldozás, mikor az Oltáriszentséget nem tudjuk magunkhoz venni testileg? Teljes-e?
Milyen ima kapcsolódik hozzá?
Nem tudom, ebben nem vagyok járatos. A Keleti Egyházban ilyen nincsen. Vagy részesülünk fizikailag is az Eucharisztiában vagy nem - köztes út nincsen.
Tisztelt Lelkiatya! Nekem a horoszkópokkal kapcsolatban lenne egy olyan kérdésem, hogy miért működhetnek? Egy kis történet az egészhez kapcsolódva: Sosem hittem benne és nem is különösen érdekelt az egész viszont van egy jó barátom, akinek egy ismerőse foglalkozik ezzel és sajnos más komolyabb dolgokkal is, és kíváncsivá tett úgyhogy elküldtem neki a születési dátumom és a teljes énemet körül tudta utána írni ez a személy persze voltak benne hibák és nem gyözőtt meg semmiről viszont voltak dolgok amiket eltalált és az érdekelne, hogy ez hogyan lehetséges mert a szimpla véletlennél ezek részletesebbek voltak. Ez az adott illető is úgy gondolja egyébként, hogy a napi horoszkópok tényleg csak véletlen kijelentések viszont mivel foglalkozik más dolgokkal is, ilyen szin látás, kártyák meg ilyenek nem ismerem ezeket nagyon. A történettől eltérve érdekelne, hogy ezeknek a dolgoknak, miért lehet bármilyen valóság alapja és miért találhatnak el dolgokat? Mert itt ezek többek a tiszta véletlennél. Továbbá tudom, hogyan ezek nem tesznek jót és ezért nem is foglalkoztam velük inkább itt szerettem volna megkérdezni. Szeretném még kérni a lelkiatyát, hogy imádkozzon az ismerősömért mert ezektől függetlenül elég nehéz az élete és szerintem, ezekben a dolgokban talált egy kis megnyugovást.
Én azt javaslom Önnek, hogy ne játsszék a tűzzel. A horoszkópok - Ön, s ha jól értem az említett ismerőse szerint is - butaságok. Ha a születési dátumból ki lehetne következtetni személyiségi karaktereket, netán sorsokat, akkor az ugyanazon napon születettek mind egyformák vagy legalábbis igen hasonlóak és hasonló sorsúak volnának. Ezt, persze, nem könnyű ellenőrizni, s így cáfolni sem, mégis ellenkezik a józan ésszel, hogy a sorsunk és a személyiségünk ilyen véletlenszerű eseménynek volna a függvénye. Ha kihagynánk a számításaink, a világfelfogásunkból Isten létét és szeretetét, akkor lehetne ilyen fátum szerű összefüggésekre gondolni. Dehát ne csak filozófiai, de személyes lelki értelemben sem szabad kihagyni Istent a számításunkból.
Az illető, ha sok baj éri, ha nehéz az élete, akkor nagyon sürgősen hagyjon föl ezekkel az értelmetlen praktikákkal. Mert miközben teljesen hatástalanok, ugyanakkor egyáltalán nem veszélytelenek, az embert könnyen behálózhatják, először csupán kicsiny, később egyre erőszakosabb mértékben. Hogy véletlenül bejön egy-két dolog, ennek semmi jelentősége nincsen. Ez se vezesse félre!
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves atya! Szeretném megkérdezni,hogy mit gondol a Konklávé című filmről. Köszönöm a válaszát.Máté.
Nem láttam, mégis van róla halvány véleményem. Állítólag filmésztétai, (filmipari?) szempontból jól össze van állítva. Azonban ez számomra csak még visszataszítóbbá teszi. Ugyanis, ha a részletek szakmailag jól ki vannak dolgozva, ez azt eredményezi, hogy az emberek szívesen nézik. Mivel azonban a mondanivalója nyilvánvalóan egyházellenes, a csattanója pedig teljesen életszerűtlen és abszurd, ezért nem tudok valódi jó szándékot föltételezni a film készítői részéről.
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Atya Ön szerint vannak igazán jó,hiteles Hollywoodi Katolikus filmek,sorozatok? Tudna ajánlani párat.köszönöm.Máté.
Az itt felsorolt filmek nem kifejezetten katolikusak és nem is mindegyik hollywood-i.
Ezeket a filmeket értékesnek találom, mély keresztény mondanivalóval. Jó szívvel ajánlható annak ellenére, hogy a katolikus dogmatika kézikönyv némelyütt ki tudná kezdeni.
Chosen - A Kiválasztottak - sorozat (Ezt nagyon tudom ajánlani)
Viskó - (Azonos című regény alapján készült amerikai film)
Fegyvertelen Katona (Amerikai film.)
Ha Isten úgy akarja - Olasz film
Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Lelkiatya! Júdással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Ugye sokan mondják hogy ő biztosan a pokolban van. De megbánta amit tett és tudom hogy önygilkos lett de előtte már nagyon megbánta az árulást,és kétségbe eséséből öngyilkos lett. Megbánta amit tett. Júdásnak megbocsájtott Jézus? és Júdás valóban a pokolban lenne? Hiszen Apostol volt. köszönöm a választ!
Az Egyház nem állítja, hogy Judás egészen biztosan a pokolra jutott volna. Senkiről sem mond ilyet. Csak azokról van biztos tudásunk, akik a mennyben vannak. Ők a szentek. Az biztos, hogy Júdás megbánta a tettét, hiszen benne is van a Szentírásban (Mt 27,3). Vissza is vitte a pénzt, csak nem fogadták el tőle. Hogy mi játszódhatott le szegénynek a lelkében, azt csak sejteni tudjuk. Az a tette, hogy a pénzt beszórta a templomba, már a kétségbeesett zaklatottságára utal. Ami ezután következett, az lett a végzete. Nem merte hinni, hogy Isten megbocsát neki. Ez vezette az öngyilkosságba. Egyik vétkét a másikkal próbálta kioltani, nem pedig az irgalmas Istentől kérte. Ha az öngyilkossági kísérlete esetleg nem sikerül, életben marad, és utána bocsánatot kér a föltámadt Jézustól, egészen bizonyos, hogy neki is megbocsátott volna, mint Péternek. De a gyilkosság már ebben megakadályozta. Ezért végzetesen súlyos bűn az öngyilkosság, mert onnan már nincs visszaút. Persze, a mai természettudományos ismereteink azt mondják, hogy az ember a halála pillanatában még nagyon sok mindenre gondolhat. Ha ott, agóniájában egyetlen sóhajtással akár, de bocsánatot kér Istentől, biztosra veszem, hogy a Mindenhatónak ennyi is elég, és magához emelje őt. Ezért nem tudhatjuk, hogy mi lett Júdás sorsa a túlvilágban. De azt nem feledhetjük el, hogy az öngyilkosság, ugyanúgy, mint a gyilkosság a legsúlyosabb bűnök egyike. Ha valakinek ez az élete utolsó tette, akkor valóban csak Isten tud neki irgalmazni - ha látja benne az utolsó pillanatban való megbánást. A kárhozatra azok kerülnek, akik még az utolsó pillanatban is szembefordulnak Istennel. Bármilyen megdöbbentő, rajtuk a Mindenható sem tud segíteni.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a véleménye az Egyházon belüli alkoholizmusról? Mennyire tartja ezt elfogadhatónak?
Bevallom, nehezen tudom értelmezni a kérdését. Ha pontosítani akarunk, akkor úgy lehet fogalmazni, mi a véleményem a keresztények alkoholizmusáról? Hiszen minden megkeresztelt ember Krisztus egyházának a tagja. A keresztények éppen úgy ki vannak téve az alkohol veszélyeinek, mint bárki más. Igaz, sokkal erősebb kapaszkodójuk is van a hitük által (a katolikusoknak és ortodoxoknak a szentségek által is), de fájdalommal látjuk, hogy azért sokan ezzel sem élnek. Tehát hívő ember is válhat függővé. Náluk éppen úgy működik ez a mechanizmus, mint a nem hívő embereknél. Azaz kicsi lépésekkel belecsúszik az ember, maga sem veszi észre, s ha már függő lett, onnan nagyon nehéz szabadulni. De azt látom, hogy ekkor is a hit nagy segítséget jelent.
Tehát semmiképp sem tartom elfogadhatónak, sőt elutasítónak kell lennünk vele szemben. Természetesen nem az ilyen bajban szenvedő emberrel kell elutasítónak lennünk, hanem ennek veszélyével, ennek kísértésével szemben.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya, a Nagybőjttel kapcsolatban
lenne kérésem, kérdésem. Nem csak a hús
tilalom a bőjt, segítsünk a rászorulók ön.
Találkoztam olyannal aki azt mondta, hogy
éhes. Mondtam neki, hogy megveszem
amit szeretne de ő azt mondta neki pénz
kell. Mondtam, hogy azt nem adok.
Ilyen esetben mi a helyes vagy kellett
volna pénzt adni neki?
Köszönöm megtisztelő válaszát. Üdv.: RM.
Szerintem jól tette, hogy pénz helyett ennivalót kínált föl. Ha visszautasította, akkor ez már az ő felelőssége, hogy nem élt a lehetőséggel. Vélhető, hogy ha valóban éhes lett volna, akkor elfogadta volna a fölajánlást. Én is ezt tettem volna az Ön helyében, s azt javaslom, máskor is így tegyen.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni, hogy lehetséges e hogy a jövőbeni társammal először csak Egyházi esküvőt kössek és csak később polgárit. Számomra ugyanis a legfontosabb, hogy ISTEN Színe előtt legyek házas. Azt szeretném még megkérdezni ezenfelül, hogy mennyi idő alatt lehet ilyen esetben jegyesoktatással együtt leghamarabb megkötni a házasságot ez pedig azért lenne fontos kérdés számomra mert a nemi életet és az összeköltözést is csak házasság után szeretném megélni.
A válaszát és segítségét nagy köszönöm!
Nagyon dicséretes az elhatározása, a vágya. Az egyházi esküvőt meg lehet kötni a polgári esküvő nélkül is. Valóban ez az, ami számít. Ettől kezdve már teljes értékű házaséletet élhetnek annak minden örömével és felelősségével. A jegyesoktatás általában hat hétig szokott tartani, hetenkénti, tehát legalább hat alkalommal való találkozással. Remélem, ugyanakkor, hogy az ismeretség már jóval korábbi. Legalább néhány éves udvarlás, ismerkedés kell, hogy megelőzze ezt az életre szóló kapcsolatot. Régen úgy mondták, hét nyár, hét tél kell hozzá. Ha nem is hét év, de azért hosszú időn át tartó őszinte, mély és sokoldalú ismerkedés szükséges, hogy megelőzze ezt a nagyon komoly döntést.
Kedves lelki atya én itt olvastam hogy vannak görög egyháznál nincs kántori szolgalat,én 10 évig voltam kántor szeretném tudni hogy hol és melyik településen nincs kántori szolgalat? van tíz éves tapasztalattal rendelkező kántor vagyok de most nem szolgálók sehol, itt ebben posztokban olvastam hogy hívek és pap énekel ,ha tud valamit üres helyet valamennyiK görög egyháznál, nincs kántori szolgálatra oda el menék ha tud segíteni lelki atya akkor várom a választ.
Javaslom, hogy írjon a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu oldalra. Jobb erről személyesen értekezni, nem ország-világ előtt.
Kedves Lelkiatya!
Összetett problémám van, kérem segítsen.
Fiatalon megházasodtam, de nem tartott sokáig, elváltam. Római katolikus életet éltem, de ugye a válás után már nem járulhattam szentségekhez.
Másodszor is megházasodtam, született is két gyermekem. Sajnos ez a házasság sem jó, tulajdonképpen egymás mellett élünk folytonos vitának és szidalmaknak vagyok kitéve. Én vagyok a rossz a családban. Nagyon rég, több, mint 30 éve kerültem kapcsolatba az ortodoxiával és az élet úgy hozta, hogy ortodox egyházba tértem. Van is nem messze ilyen templom, el is járogattam, gyóntam, áldoztak, de ez is konfliktus forráshoz vezetett, hogy én eljárok itthon meg nem vagyok stb. De nem a példa a lényeges, hanem katolikus templomba tudnék járni, a családom is eljár. Ahogy mondtam, nem élünk keresztény életet. Elvileg az egyházi kánon szerint ebben az élet állapotban tudnék szentségekhez járulnia, mégha pokol is az életem. Lehetséges így, vagy vissza kell térni?
A katolikus zsolozsma imaóráit szoktam imádkozni korábban, illetve a rózsafüzért.
Kérem segítsen nekem, mert lelkileg mélyen vagyok nagyon.
Köszönöm szépen!
Nem teljesen mindegy, hogy hogyan történt az az átlépés az ortodoxiába. Ha olyan hitvallást kellett letennie, amiben megtagadta a katolikus egyházat és annak tanítását, akkor ezt helyre kell tenni. Ha nem volt ilyen aktus, akkor szelídebb a megítélése, hogy jelenleg ortodox szertartásokra jár. De úgy sejtem, a szentségektől egyelőre továbbra is távol kell tartania magát, hiszen még érvényben van az első házassága, így nem tud szentségi házasságban élni jelenlegi férjével. Egyébként ez is okozhatja a házasságuk megromlását, hogy nincs rajta Isten áldása. Ezzel együtt is azt javaslom Önnek, hogy harcoljon ezért a házassági kapcsolatért. Ne adja föl. Talán gyermekeik is vannak. Borzasztó lelki sebekkel sújtjuk a gyermekeinket egy-egy válással. Megdöbbentő, hogy ezzel nem számolnak, ezt nem veszik figyelembe az egymástól elváló szülők. Szóval, hacsak lehet, maradjanak együtt. Ha jó esélyt lát az első házassági annulációjára, akkor indítsa el minél hamarabb. A saját parókusa/plébánosa fog segíteni ebben. Ha a családdal együtt tud járni a katolikus templomba, akkor percig sem kétséges, hogy ezt kell követnie. Járjon el velük együtt, és igyekezzék a saját életében megvalósítani az evangéliumi, a krisztusi életet! Hogy a férje vagy mások a családból nem ezt követik, ez nyilván szomorú, de Önt nem kell, hogy eltántorítsa ettől a krisztusi életre törekvéstől. Amíg nem járulhat szentségekhöz, addig ezt a különleges böjtöt ajánlja föl az Úrnak, mintegy a korábbi élete következményeként. Fontos tudnia, hogy ettől még az Úr ugyanolyan tökéletes szeretettel és megértéssel fordul Önhöz. A szentségektől való tilalom nem az Isten szeretetének elzárását jelenti. Megtalálja az Úr az egyéb csatornákat, csak Ön is keresse azokat. Törekedjék minél odaadóbb imaéletre, akár a rózsafüzérrel, akár szép ortodox imádságokkal, vagy éppen a zsoltárokkal. Ez az út vár Önre, ebben fog tudni fejlődni, előre lépni. Aztán ennek szép következménye lehet, hogy buzgó és hiteles imaéletével később hatni tud majd a környezetére is.
Kedves Lelkiatya! A böjti időszak szól az alazsmináról is és persze a böjtön kívül is fontos a szegények segítése. Nagyon szívesen megteszem ezt az év minden időszakában, részben adományokat adok (élelmiszert, tisztítószert, mikor mit) az adománygyűjtéseken, részben pedig önkéntes munkával mert én magam is szoktam segíteni több szervezetnek a gyűjtésben. Egy valami nem megy. Hogy odamenjek egy hajléktalanhoz egyedül és úgy segítsek neki. Amikor egy hajléktalan jön oda kérni és főleg ha mások is vannak körülöttem, akkor adok neki pénzt. Ha már sokadjára látom és tudom, hogy nem agresszív és mások is ismerik, akkor úgy még könnyebb. Olyan is volt már, hogy odamentem hajléktalanhoz egy kis pénzt adni neki, de akkor volt mellettem valaki, aki szintén adott és így nem féltem egyedül. Ezekben a helyzetekben nincs semmi problémám a hajléktalanok segítésével. Gondoltam is arra, nem tudom, ez lehet-e a Szentlélek sugallata, hogy akit eddig rendszeresen láttam egy helyen ahova mindig megyek, most a böjti időszakban akár élelmiszerrel támogassak, apró dolgokkal. Egy csomag kenyér, egy tábla csoki, ilyesmi. A kérdést most azért írom, mert bár ezeket meg merném tenni és próbálom, de ahhoz nincs bátorságom, hogy odamenjek egy hajléktalanhoz csak úgy egyedül, hogy nincs velem senki. Még ha vannak is körülötte mások, akik csak úgy ácsorognak az utcán. Így, hogy nem tudom, mennyire agresszív, milyen lehet a mentális állapota, így nem merek. Bűntudatom van ha nem megyek oda és nem adok neki semmit, de azért félek is és nem akarom kockáztatni a biztonságom. Kértem már barátomat, hogy menjen oda velem, de nem akart. Egyébként a szociális szférában dolgozik szóval amúgy segít rászorulókon sokat, de nemet mondott. Nem akarta részletezni, de szerinte nincs értelme. Bűnt követek el ha nem merek egyedül odamenni egy hajléktalanhoz és csak az imámat ajánlom fel érte? Azt megteszem. Gondoltam is, hogy mivel az üdvösség a legnagyobb érték, ezért lehet nem rosszabb az ima sem mintha máshogyan segítenék rajta. Vajon Isten megért engem és elfogadja az érte mondott imát irgalmas cselekedetként vagy egészen addig tartozásom lesz és akár bűnös is vagyok, amíg nem megyek oda, ha kell, akár egyedül, úgy, hogy félek? A köztes megoldás, amire gondoltam, az az lenne, hogy veszek némi élelmiszert, először akár egyetlen valamit próbaképpen, egy csomag kekszet vagy kenyeret, odateszem ahol az illető hajléktalan ülni szokott és remélhetőleg megtalálja majd mikor odamegy és el is viszi. Így nem kell közvetlenül találkoznom vele, amitől félnék, de mégis segíthetnék. Megvan a lehetősége, hogy nem ő találja meg hanem más vagy meglátja, de mégsem veszi el. Úgy érzem, ennél többre nem lennék képes. Isten hogy látja vajon ezt a helyzetet? Az imát, az anonim segítséget? Az én félelmeimet ezzel kapcsolatban?
Azt bátran leszögezhetjük, hogy Isten látja ezt a helyzetet, ismeri az Ön vívódását, jól érti, hogy mi vezeti Önt és mi tartja vissza s segítő cselekedettől. Szavaiból azt veszem ki, hogy több alkalommal is segít, adakozik pénzt vagy élelmet, ha olyan helyzetben van, amiben biztonságban érzi magát. Én azt mondom, ne gyötörje magát azon, hogy a hajléktalan egyéni fölkeresése még nem megy. Segít más módon, ez is nagyon jó. Azon sem kell erőlködnie, hogy a leírt rejtett módon juttasson valamit. A szegények, kéregetők mindig megtalálnak minket. Az én véleményem, hogy ne pénzt, hanem élelmet, innivalót, de leginkább néhány jó szót, figyelmet, emberi gesztust adjunk nekik, arra szorulnak rá legjobban. Az ima pedig mindig nagyon jó támasz. Én is gyakran alkalmazom, amikor úgy érzem, nem tudok segíteni - például egy elszáguldó mentőautóban nyilván rászoruló embert visznek, de én csak egy imával tudom őt megsegíteni - vagy amikor utólag tudatosodik bennem, hogy rossz lépést tettem vagy valamit elhanyagoltam, akkor utólag imádkozom azért, akit ilyen módon megkárosítottam, hogy az Istenszülő - többnyire tőle szoktam kérni ezt az utólagos kiigazítást - pótolja az én hiányosságomat. Tehát a hittel mondott imádsággal nagyon sokat tudunk tenni. Amikor olyan élethelyzet van, akkor tevőlegesen is tudunk segíteni. Mikor így, mikor úgy tudunk segíteni.
