Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi hét meg négy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Orosz-magyar kettősállampolgárként szeretnék az ortodox vallásról a görögkatólikus vallásra áttérni. Kérdésem, hogyan vehetem fel a görögkatolikus vallást?
Javaslom, hogy keresse föl az Önhöz legközelebb található görög atyát, és beszélgessenek el. Ő majd segíteni fog Önnek. Vagy ha ez bármilyen nehézségbe ütközik, akkor írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Kedves Lelkiatya! A betegseg elviselhetetlen terhet jelent. Mit lehet tenni ekkor? Elofordul, hogy ez tart tavol a sztliturgiatol. Osszefugges van a betegseg es a sztaldozas kozott. Valaszat elore is koszonom.
Kedves Testvérem! Igen, tudom, a betegség iszonyú teher. Akkor is ha nekem magamnak kell hordoznom, de néha még rosszabb, ha tehetetlenül látom, hogy valamely szerettem szenved kegyetlenül. Mit is tehet ilyenkor az ember? Nagyon fontos alapelv, hogy a szenvedés, bármilyen hatalmas is, nem távolíthat el az Istentől, az imádságtól, a Szent Liturgiától, az Eucharisztiától. Időlegesen talán megérthető. De sokkal inkább azt hangsúlyozom, hogy nem szabad hagyni ezt a hangot eluralkodni magamban. Ez maga a kísértőnek a hangja, amely fölhasználja a testi-lelki gyöngeségemet, és ebben a sebzett állapotomban vesz rá arra, amire mindig is szeretne, hogy hagyjam el at templomot. Ha elhagyom a templomot, az imát, az Eucharisztiát, akkor még gyöngébb leszek. Következésképpen épp a gyógyulásom miatt fontos, hogy továbbra is kapaszkodjam ebbe az isteni erőbe.
Kedves Atya! Egy római katolikus Atyának pár évvel ezelőtt gyereke született egy fiatal lánytól, viszont az Atya továbbra is pap maradt, csak elhelyezték más településre. Az ottani hívek nem is tudnak erről. Nem igazán értetem a helyzetet. Ilyenkor az Egyház, a helyileg illetékes püspök dönt az Atya sorsáról, hogy pap maradhat-e vagy kilép és apuka lesz? Ilyen esetben a papnak nem a fiatal kismama mellett kéne lenni? És nem csak látogatás szintjén, hanem teljes mértékben, a napi teendőkben. Köszönöm a válaszát!
Ez a helyzet rendkívül nehéz, s a kérdésére is nagyon nehéz választ adni. Jó válasz nincs is. Minthogy jó megoldás sem. Mindenképpen mindenki sérül. Ha az édesanya oldaláról nézem, akkor a legkedvezőbb az lenne, ha a gyermekének az apja ott volna mellette. De valószínű, hogy sohasem lesz boldog az a férfi, aki a papságát ilyen módon, egy felelőtlen és bűnös lépése miatt elveszítette. Az Egyház megpróbálja irgalommal kezelni ezeket a helyzeteket. Ha a pap kéri a laicizálását (papi szolgálatából való elbocsátását), akkor azt általban megadja a papi ügyekért felelős kongregáció. De ez mindig sok évbe telik. Ugyanis sohasem szabad elkapkodni ezeket a lépéseket. A papságra legalább 6-7 évig készül az ember. Sajnos egy ballépés nagyon rövid időn belül megtörténhet, de ez még nem egyenlő azzal, hogy a pap föl is akar hagyni a szolgálatával. Tehát egy ilyen végleges döntést sem szabad túl gyorsan véglegesíteni. A másik oldalról megközelítve, ha a pap, eredeti, talán gyermekkorától táplált hivatásában szeretne megmaradni, nyilván ott marad a súlyos lelkiismereti teher, hogy neki gondoskodnia kell egy gyermekről és bizonyos mértékig a gyermek édesanyjáról is. Ebben az esetben azonban semmiképp sem tanácsos szoros kapcsolatot tartani, mert akkor mind a három szereplő élete megnyomorodik. A gyermeknek nem lesz igazi édesapja, az édesanyjának ez a férfi sohasem lesz igazi társa, a papnak nem lesz nyugodt, terhektől mentes papi élete. Jobb, ha végérvényesen lezárják a kapcsolatot, és a gyermek édesanyja, már egy gyermekkel, de új életet kezd. Hosszú távon mindenképpen ez tűnik jobb megoldásnak. Természetesen ilyenkor is megmarad az anyagi kötelezettsége az adott papnak.
DJK! Kedves Lelkiatya! A távolabbi ismeretségi körömben van egy hölgy, aki látónak vallja magát. Nagyon érdekes, hogy olyan dolgokat, információkat is tud rólam, mondott nekem, melyeket száz százalék, hogy más információforrástól nem tudhatott meg. Furcsa helyzet ez nekem. Sok ember jár hozzá rendszeresen beszélgetni, de hirdeti magát sehol, nem hangoztatja az ő állítólagos képességeit, nem beszél az egyház ellen, stb. Valóban felmerült bennem a kérdés, hogy lehetséges ez? Tényleg sokszor mondott olyan dolgokat, melyeket nem tudhatott, hanem valóban mintha belém látott volna... Tanácstalan vagyok. Vannak fenntartásaim, nehezen tudom ezt elhinni és összeegyeztetni az egyház hitével, tanításával, de elbizonytalanít az, amiket tud rólam, meg másokról is...
Igen, létezik ilyen parapszichológiai jelenség. Egyes emberek rendelkeznek ilyen képességgel. Az én véleményem az, hogy legjobb nem élni ezzel az adottsággal, nem használni, mert nagyon sok kockázatot hordoz magában. Maga a jelenség sem világos, hogy csupán pszichés adottság, vagy már ebben is vannak jelen szellemi erők. De ha csupán emberi képesség volna is, a legtöbb esetben, amikor elkezd vele élni az ember, akkor hamar belefut ezeknek a szellemi erőknek a markába. Hiszen lehetséges velük kapcsolatba kerülni, különböző dolgokat elérni, de ettől kezdve az már csak látszat, hogy az ember a kezében tartja a dolgokat. A szellemi erők összehasonlíthatatlanul hatalmasabbak nálunk. Azokat nem lehet ilyen vagy olyan bűbájos praktikákkal kézben tartani, szolgálatunkba állítani. Aki egyszer elkezd foglalkozni velük, az pillanatok alatt a hatalmukba kerül, s onna szabadulni csak nagy küzdelmek árán, bűnbánat, böjt, szentségekkel való élet útján, vagyis csak Krisztus segítségével lehet. Nem szabad belemenni ezekbe a veszélyes játékokba. Önnek nincs ezzel különösebb feladata. Nem is kell, hogy zavarja Önt az ismerősének ez a képessége. Kérdésére összegzésül ezt tudom válaszolni: igen, létezik ilyen jelenség. Maga a jelenség nem áll szemben az Egyház tanításával. De a fentebb vázolt figyelmeztetéseket mindenképp érdemes megfontolni.
Kedves Lelkiatya! Római katolikus sztmisén miért nincs lehetős?g sztv?rrel tört?nő sztáldozásra, annak aki nem tud a csökkentett gluténtartalmú ostyával sztáldozáshoz járulni? A testvérnek egy éve már nincs sztáldozása. Ha testv?r k?ri, hogy saját felelőss?g?re járulhasson sztáldozáshoz, k?rés?t rendszeresen megtagadják. Mit lehet ekkor tenni?
Ilyen jelenség miatt nem maradhat el valaki az Eucharisztiától. Én úgy tudom, hogy a római katolikusoknál glutén mentes ostyával lehet áldozni, aki ezt kéri. Igaz, akár az is lehetséges volna, hogy Szent Vérből áldozzon meg valaki. De megértem a plébánost, aki vonakodik ezt bevezetni, mert akkor esetleg indokolatlanul többen is kérhetik ezt a különlegességet. Mégsem kérhet orvosi papírt azoktól, aki ezzel a kéréssel állnak elő. S nem is való az Eucharisztiához, hogy az ember követelésekkel lépjen föl. Elsősorban lelkileg és csak másodsorban gyakorlatilag orvoslandó ez a helyzet. Mindenképpen meg kell beszélni a lelkiatyával és annak a tanácsait követni. Nem helyes ezt az embernek saját magának megoldani, s azt a megoldást követelni a plébánostól. Tehát javaslom az illetőnek, hogy keressen föl egy olyan lelkiatyát, akiben megbízik, akinek meg tud nyílni. Lehetőleg szent gyónásban mondja el neki ezt a nehézségét. Ő pedig majd fog tudni valamilyen tanácsot adni. Hiszen többféle megoldás is van.
Tisztelt Lelkiatya! Az édesanyánk nemi viszonyt folytat a szomszed férfival, aki elvált. ... Apukánk tudja, de őt nem zavarja sőt támogatja is.... Elöttünk titkolja, de mi már kezdetektöl tudjuk, de nem merjük elmondani neki, hogy tudjuk, mert akkor kiabálna ránk. Engem és a testvéreimet nagyon zavarja, hogy ezt müveli, sokszor van álmatlan éjszakánk miatta(külön élünk). Mit tegyünk?? Kérem imádkozzon, hogy megszünjön ez a viszony. Köszönöm elöre is. D.
Kedves D.! Nagyon nehéz erre bármit is mondani. Hisz leginkább az Édesanyjával vagy legalább az Édesapjával kellene beszélni. Talán annyit megtehetnek, hogy megszólítanak egy atyát, a helyi plébánost vagy másik elérhető atyát, aki megpróbál beszélni vele, velük. Hisz az Édesapjának is van némi része abban, hogy ez a súlyos helyzet kialakult. Valóban az imádság a legtöbb, amit tehetnek, s kérése szerint én is csatlakozom Önökhöz ebben. Még esetleg azt is megtehetik, hogy a gyermekek közösen írnak egy levelet az Édesanyjuknak. Ebben leírják, hogy tudnak a dologról, leírják, hogy ez mennyire fáj Önöknek, és kérik, hogy változtasson a magatártásán. Általában nem javasolják közvetlen személyes kapcsolatokban a levél formát, de vannak kivételes esetek, ez talán most az. Ebben a levélben közösen meg tudják fogalmazni gondolataikat, melyeket élő szóban esetleg nagyon nehéz volna kifejezniök. A levél forma abban is segít, hogy érzékelheti az Édesanya, hogy ez mindenkinek rossz, hogy ez tarthatatlan. Persze, nyitottnak kell lenni arra is, hogy utána pedig ezt élő szóban meg is beszéljék. Akár az erre való készségre is kitérhet a levél. De beszélhetnének az Édesapjukkal is - javaslom, szintén inkább közösen - hogy ezt Önök mennyire rossznak tartják, s kérik is az együttműködését az áldatlan helyzet megváltoztatatásában. De mindenekelőtt az ima. Ebbe én is besegítek.
Tisztelt Lelkiatya! A 15.honapos gyermekem templomi énekre alszik el,ugy hogy én éneklem neki. Pl: Egek Királynője, Mennyei király....stb... Ez bűn hogy éneklem neki. ??
Drága Édesanya (vagy Édesapa)! Hogy is gondolhatná, hogy ez bűn? Alig van szebb és alkalmasabb helye ezeknek az énekelt imádságoknak, mint a gyermekünk elringatásakor. Aki ebben nő föl, annak mélyen a lelkébe gyökerezik az ima ereje és szépsége, nem kevésbé az Isten iránti bizalom. Önnek is és más szülőknek is csak javasolni tudom, és bíztatni arra, hogy gyermekeiknek minél többet énekeljenek imádságokat. A görögkatolikus szülőknek pedig még azt, hogy ezek lehetőleg minél nagyobb számban liturgikus énekek legyenek, mert azok a legmélyebbek, legtartalmasabbak, azokból tanul a legtöbbet a gyermek.
Tisztelt Lelkiatya! Mit jelent az, mikor Jézus példabeszédben (Lk. 14,22) azt mondja: Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat?
Egy másik helyen, Szent Máté evangéliumában ezt olvassuk - ugyanennek a példabeszédnek a tanulságaként: "Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak" (Mt 22,14). A Szent Lukács fogalmazta részben erősebb kifejezést találunk, de az értelme ugyanaz. Nem egyforma a köre a meghívottaknak és azoknak, akik ezt a meghívást el is fogadják. Máskor is találunk olyan szóhasználatot, amely a keleti ember túlzásának tűnik. Például éppen az említett rész után beszél arról Jézus, hogy "aki nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,25). Aki ezt szó szerint akarnáná értelmezni, az akár azt is kiolvashatja, hogy Jézus gyűlöletre szólít föl. Erről természetesen szó sincs. Viszont nagyon nyomatékos kijelentés ez, amelyet mélyen meg kell érteni és megfogadni. Nem babra megy a játék! Ha "kevesen vannak a választottak" vagy azt halljuk, hogy a meghívottak közül "senki sem"... jut be, ez nagyon komoly figyelmeztetés, hogy senki sem bízhatja el magát, senki sem lehet biztos a saját üdvösségében, senki sem hivatkozhat az elhivatottságára, vagy bármilyen más isteni ajándékra. A kegyelem mindig ingyenes, ugyanakkor a mi erőfeszítéseinknek mindig tőlünk telhetően teljesnek kell lennie. Alázattal teli bűnbánat és megrendíthetetlen bizalom - számomra ez az egyik legfőbb üzenete ennek a mondatnak.
Kedves Lelkiatya! Hogy kell érteni: "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kivülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek." /Máté 4,11.12./
Ha az idézett mondatokat csak önmagukban és a mai szóhasználatunk szerint szemléljük, akkor bizony meglepő érzést támasztanak bennünk, hiszen azt sugallják: Jézus azért mondta a példabeszédeket, hogy a hallgatók meg ne térjenek. Éppen ezért szükséges, hogy az értelmezésnél több szempontot is figyelembe vegyünk: 1) Mindenekelőtt érdemes nagyobb összefüggésben, vagyis az evangélium egészét szem előtt tartva értelmeznünk (Ez egyébként alapvető követelmény a Szentírás minden egyes mondatának a magyarázatánál). Márpedig az evangéliumok nem hagynak kétséget afelől, hogy Jézus küldetésének célja az emberek megtérítése és üdvözítése volt. Ezt a tényt jól mutatja az, ahogyan Jézus megkezdte tevékenységét: "Ekkor kezdte Jézus mondani és hirdetni: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa" (Mt 4,17; vö. Mk 1,14-15; Lk 19,10). 2) Jézus arám nyelven tanított. A "példabeszéd" főnévnek megfelelő arám szó (mathla) több értelmű. Jelenthet szemléltető beszédet, de "rejtélyt" is. Ha ez utóbbi kijelentést vesszük alapul, akkor Jézus mondása a következő értelmet kapja: A tanítványok, a Jézusba vetett hitük miatt, ismerik Isten országának titkát, vagyis azt, hogy Isten uralma Jézus működése által már megtapasztalható valóság. A kívülállók számára, vagyis azoknak, akik nem tartoznak a tanítványok körébe, mindez rejtély marad. Amíg valaki közömbösen vagy elutasítóan viszonyul Jézushoz, addig számára Jézus tanítása csupán rejtélyes valóság. 3) Az idézett mondatok vége ("nézzenek, de ne lássanak...") Izajás könyvéből vett idézet, amely nyomatékosító szerepet tölt be. A "kívülállók" magatartása (közömbösség, kétely, elutasítás) lényegében az Iz 6-ban leírtaknak felel meg. Az izajási idézetet bevezető "hogy" szócska nem szükségképpen célhatározói értelmű. A következményt is kifejezheti ("úgyhogy"). Mivel a kívülállókból hiányzik a nyitottság, ezért (bár látnak és hallnak) képtelenek megérteni Jézus tanítását.
Kedves Lelkiatya! Melyek a gyászliturgia igeszakaszai?
Naponként más és más: Hétfő: Róm 14,6-9 Jn 5,17-24 Kedd: 1Kor 15,39-45 Jn 5,24-30 Szerda: 2Kor 5,1-10 Jn 6,35-39 Csütörtök:1Kor 15,20-28 Jn 6,40-44 Péntek: 1Kor 15,47-57 Jn 6,48-54 Szombat:1Tessz 4,12-17 Jn 5,24-30
Kedves lelkiatya! Református egyházhoz fiatal vagyok. Hogy vehetem fel a görögkatolikus vallást?
Javaslom, hogy keresse föl az Önhöz legközelebb álló görögkatolikus atyát. Vagy esetleg írjon személyesen a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Kedves Lelkiatya! Hit?letiváls?g jelen lehet a gyászfeldolgozás során? Mit lehet kezdeni az önváddal, amit a sztgyónásban sem tud letenni?
Igen, a gyászban nem ritkán előfordul, hogy az ember fájdalmában éppen az ellen fordul, aki legjobban szereti őt. Ez nem tudatos döntés, nem igazi szembefordulás, hanem épp annak a jele, hogy ebben a nehéz lélektani helyzetben éppen az jut eszünkbe, akitől a létet kaptuk. Nem is igazi hitválság ez, mint inkább érzelmi hullámzás. Miként arra Ön is utal, hogy ebben az érzelmi viharban az önvád is jelen van. Tehát az ember azt sem tudja, kire haragudjék, önmagára vagy a Jóistenre. Ilyenkor legnehezebb a szentgyónás, mert ebben az érzelmi zűrzavarban az ember azt sem tudja hányadán áll Istennel, önmagával, embertársaival. Ilyenkor - lelki szempontból - a tanács az imában való kitartás. Amit addig tett végzett az ember, azt nem kell elhagyni. Az imádságnak megvan ez az értelem alatti, inkább értelem mögötti vonala, amely mélyebben érinti az embert, noha az értelem akár még ellenkezhet is vele. Lehet, hogy lázadozom Isten ellen, mégis hozzá fohászkodom, megmaradok az imában, a szentáldozásban. A szentgyónás helyett lehet lelki beszélgetést kérni az atyától, s ebben pedig ő megmondja, hogy annak végén föloldozza-e, egyáltalán van-e szükség föloldozásra, mert könnyen kiderülhet, hogy nem bűn az, ami nyomasztja, hanem a nehezen földolgozható érzelmi válság. Jó eszköz még ilyenkor a Jézus-ima, egyetlen, sokat ismételt fohász: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Ennek gyakori ismételgetése, akár kiáltásszerű használata nagyon erős gyógyító hatással bír. Jelen van benne a megszorultság, a szükség, amelyben az ember Istenhöz fordul, de a bizalom is. A sokszori ismétlés - itt is az értelem alatti, értelem mögötti tevékenységet bekapcsolva - hozzásegíti az embert, hogy mintegy kapaszkodónak használja az imádságot, hogy az érzelmi viharok el ne sodorják.
DJK! Tisztel Lelkiatya! Lehet már volt kérdés,de nem találtam meg. Az érdekelne,hogy a Magyar Görögkatolikus Egyházban melyik bibliafordítást használják/ajánlják? Köszönöm, Zoltán
Hosszú időn át a megújított Káldi féle Biblia fordítást használtuk mind a Szent Liturgia újszövetségi szövegeihöz, mind az egyéb szertartások ószövetségi szövegeihöz és a zsoltárokhoz. Ez ma már kiveszőfélben van. Az Evangéliumot a Szent István Társulat által kiadott szöveg alapján egy szakértői bizottság igazította a görög kiadásokhoz. Ez jelen pillanatban ideiglenes elfogadást kapott a Szentszéktől. A zsoltárfordításunkat Orosz Atanáz atya fordította, ez már véglegesen jóváhagyott saját liturgikus szöveg. Folyamatban van a Szent Liturgián használt Apostolos könyv kiadása, amely az Apostolok Cselekedeteit és Szent Pál leveleit tartalmazza napokra lebontva. Ennek alapja a Simon László féle új fordítás lesz. Az ószövetségi parímiák (vecsernyei olvasmányok) szintén Orosz Atanáz atya liturgikus fordításából valók.
Kedves Lelkiatya! Nagyon megromlott a kapcsolatom édesanyámnal. Szeretnék imát kérni. Lehet?
Imádkozom Önökért. Ha Ön is tud imádkozni az Édesanyjáért, akkor nincs igazán nagy baj. Egy nehéz időszakról van szó csupán, amely el fog múlni.
Dicsős?g Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Kérd?seim a sztgyónással kapcsolatosak. Az elvégzett sztgyónás utan is megmarad az elviselhetetlen nyomaszt? lelkiteher. Érv?nyes-e egyáltal?n a sztgyónás? Irtózni kezdtem szgyón?stól es emiatt a sztáldoz?shoz sem járutam. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Ilyen ok miatt semmiképp se vonja meg magától az élet kenyerét és az üdvösség kelyhét. Hacsak más akadálya nincsen, feltétlen járuljon Szentáldozáshoz, hisz éppen erre van Önnek legnagyobb szüksége. Hogy mit érez, hogy saját magának meg tud-e bocsátani, az egészen más kérdés, mint hogy az Úr Isten hogyan tekint Önre, mivel akarja Önt megajándékozni. Ha a bűne(i)n túl még ezzel a továbbélő lelkiismeretfurdalással is kínlódik, hogy ne tekintene a jóságos Isten nagy megértéssel, szelídséggel és segítő szándékkal Önre ebben a nagy szükséghelyzetben. A gyónás természetesen érvényes, hiszen, ha jól sejtem, elmondta a bűneit, nyilvánvalóan nagyon bánja, a pap pedig feloldozta Önt. Akkor hát hol az akadály? Az Ön érzelmeiben, az Ön gondolataiban? Ezek nem teológiai akadályok, ezek nem gátolhatják meg az Ön egyesülését a mindenható Istennel, aki végtelenül szereti Önt, és jobban vágyik az Önnel való egyesülésre, mint a házastársa - ha van. Tudnia kell, hogy amit a gondolataiban átél, az kísértés. Arra kísérti Önt a gonosz, hogy ne közeledjék az Úrhoz, sem fizikailag, sem lelkileg. Azt próbálja elhitetni, hogy nincs is igazi bocsánat, hogy az Úr nem bocsát meg. Ez hazugság! Ennek ne higgyen! Minden szentírási mondat, a teljes kinyilatkoztatás arról beszél, hogy a mi Istenünk irgalmas Isten, aki mindig kész a megbocsátásra. Mit is lehet tenni ebben a helyzetben? Áldozzék minél gyakrabban, ha teheti, hétköznapokon is. (Persze, szentmiséhez kapcsolva, nem annak keretén kívül!) Tudatosítsa, hogy ez a nem múló lelkiismeretfurdalás csupán kísértés, a gonosztól van, amelyre nem szabad hallgatnia. Sokkal inkább hallgasson a szerető Istenre, aki arra vár, hogy mikor bocsáthat meg.
  1 2 3 
4
  5 6 7 8 9 10 11 ...