Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkettő meg kettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! Igaz az, hogy a lelki vezetőnek nem tanácsot kell adnia hanem sokkal inkább szeretni és imádkozni a vezetettért? Nagyobb ereje/haszna van az imának, mint a tanácsnak? Köszönve: Sára
Kedves Sára! Egy jó lelkivezető ráérez arra, hogy adott helyzetben mivel, hogyan tudja segíteni a rábízott személyt. Általában arra érdemes törekedni, hogy az illető maga találja meg a megoldást, saját maga ismerje föl, hogy mit érdemes, mit kell tennie. Ha a lelkiatya megmondja, hogy mit tegyen, akkor azt engedelmesen elfogadhatja, és épp ezen engedelmesség miatt lelkileg gyümölcsöző is lehet számára, de sokkal mélyebben éli át a továbblépést, ha nem külső tanácsként, hanem belső felismerésként követi azt. Mindazonáltal a lelkiatya adhat tanácsot is, az is nagyon hasznos lehet. Hogy imádkozik az illető személyért, az pedig magától értetődő kötelessége, ez nyilván nem áll szemben azzal, hogy elmondja neki a meglátásait is.
Tisztelt Lelkiatya! Tudna ajánlani olyan könyvet amibe a szentek élére van Leirva?
Görögkatolikus egyházunknak van egy szép kiadványa erről. Lakatos László atya állította össze az ÜNNEPI KÖNYV című gyűjteményt. Ebben nem csak a szentek élete van leírva, hanem az egyes ünnepeink története, rövid lelki, teológiai magyarázata is. Ezen kívül a világhálón számtalan lehetőségünk van utána olvasni az szentek élettörténeteinek.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Úgy érzem az életem nagy mélypontban van éppen. Amihez már kevésnek érzem a hitemet. Úgy érzem végtelenül rossz ember vagyok és a bűneimnek száma nincs. Alapvetően vallásos családból származom, hála Istennek úgy alakult, hogy eddigi életemet Istennek tudtam szentelni. Örömömet találom Isten szolgálatában, igyekszem aktívan részt venni a Liturgiákon és az egyházközség életében. Sajnos mégis úgy érzem, hogy a bűneim egy falat húznak közém és Isten közé. Havonta élek a gyónás szentségének lehetőségével, igyekszem a lehető legtöbbször Szentáldozáshoz járulni. De akárhányszor valami bűnt követek el úgy érzem nem vagyok méltó Isten szeretetére. Nem érdemlem meg, hogy teljesítse kéréseimet de még azt sem hogy meghallgassa az imáimat. A tenger fövenyénél többet vétkeztem. Gyakorlatilag nincs olyan parancsolat ami ellen ne vétettem volna vagy ne vétenék 2 gyónás között, hiába próbálok nemet mondani a sátánnak. Hiszem és tudom, hogy Istennek az irántunk érzett szeretete és kegyelme végtelen. Mégsem tudom felfogni, hogy megtud nekem bocsátani. Úgy érzem szeretem Őt, és Őt akarom szolgálni egész életemben. De nem érzem magam méltónak hozzá, hogy belépjek az Ő Szent Hajlékába és ott bármilyen formában(szertartás előkészítés, énekes szolgálat) dicsőítsem. Ilyenkor azt szoktam kérni, hogy legalább erre a kis időre tekintsen el az én bűneimtől, és adja, hogy szolgálhassam az Ő dicsőségére és a hívek javára. Igyekszem mindent megtenni, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Több kevesebb sikerrel. Aztán mikor eltelik a Liturgia, hazamegyek és ugyanabba a bűnös életbe térek vissza. Képmutatónak és hitetlennek érzem magam. Pedig olyan jó lenne ha nekem is azt mondaná Jézus, hogy: menj békével, a hited meggyógyított téged! De.. sajnos nem érzem elégnek a hitemet a bűnök elkerüléséhez. Önző vagyok, akaratos és csak kihasználom a körülöttem élőket. Nincs sok barátom. Egy kezemen megtudom számolni hány emberre számíthatok legalább annyiban, hogy meghallgat. De hiába gondolom azt, hogy ha nekik szükségük van valamire akkor én is segítek. Úgy érzem ez a kapcsolat egyoldalú. És nem viszonzom eléggé. Hiába próbálom mindenem odaadni. Kedveskedni nekik egy egy apró dologgal, vagy finom falattal, vagy csak egy jó szóval. Úgy érzem a panaszkodásom teher számukra. Pedig nem csak ebből áll a beszélgetés. Nekem fontosak az Ő érzéseik. Szóval hogy akarom és Istent szolgálni, ha a családomat vagy a felebarátaimat megbántom, kihasználom, tönkre teszem, csalódást vagy fájdalmat okozok nekik bármivel is? Vagy túlzásba viszem az önsajnálatot. Tudom, vannak akik embert ölnek vagy más szörnyű dolgot tesznek. De nekem az én bűneim a legnagyobbak. Én is ember vagyok. Lusta, önző, parázna, akaratos gyarló ember. Hogy bocsáthat meg Isten? Mikor bűnt követek el és elkeseredem, hogy tud jönni és a legrosszabb, legnehezebb helyzetekből hogy tud mindig legjobbat csinálni? Tudom. Úgy hogy az Ő hatalma végtelen és bármit megtehet. Nagyon sok betegségből mentett már meg. Úgy érzem célja van velem. De lehet csak amiatt érzem így mert Őt szeretném szolgálni. Viszont annyiszor mikor felvállalom a hitemet mások előtt, nagyon sok bántást kapok érte. Legyen az elítélés, kinevetés, vagy az, hogy én vagyok hívő? Én járok a templomba? Én aki annyi bűnt követek el? Én aki káronkodom, megbántok másokat, panaszkodom, dühösen veszekszem másokkal? Ilyenkor mindíg tudom: igazuk van. És ilyenkor fokozottan előjön, hogy nem érdemlem meg Isten szeretetét. Ilyenkor csak úgy imádkozom, hogy Istenem! Tudom hogy nem érdemlem meg hogy meghallgasd az én bűnös ajkaimról eredő imáimat, de kérlek csak a családomra és a szeretteimre vigyázz. Rajtam pedig könyörülj, mint Irgalmas és Emberszerető. És emlékezzél meg az én bűnös lelkemről az utolsó napon. De nem merek tovább imádkozni vagy akár vasárnap Szentséget magamhoz venni. Mert nem érzem magam méltónak rá. Aztán Isten valahogy mintha mindig megbocsátana. Lehetséges, hogy én nem bocsátok meg magamnak? Hogyan tudnék a hitemben fejlődni, hogy tudnék tartósan a Krisztusi úton járni ha folyton bűnt követek el? Az életben sajnos nagyon magányos vagyok. Egyrészt a már említett barátok hiánya miatt, másrészt a megfelelő társat sem találtam meg magamnak. A huszas éveim vége felé járok, és nagyon szeretnék már egy olyan embert találni akivel közösen családot tudok alapítani, akivel építhetem a közös jövőmet. Lehetséges hogy túlzásba viszem a keresést. Sőt. Több mint valószínű. De az Isten miért nem adja meg nekem ezt a kegyelmet? A bűneim miatt? Ez még jobban elkeserít és depresszióba nyom. Próbálom rábízni ezt, hogy adjon Ő valakit nekem. De egyszerűen már úgy érzem nem tudom kivárni. De mikor kérem hogy, adja meg a páromat az életben úgy érzem ezzel is megbántom Őt. Mert ha Isten velem van, akkor mindenem megvan. De nekem ez mégsem elég. Elnézését kérem, hogy ilyen kuszára sikeredett a mondani valóm. A két fontos kérdésem tehát: Isten megtud nekem bocsátani még akkor is ha képmutató keresztény vagyok és bűnt bűnre halmozok? A másik kérdésem: Hogyan imádkozzak hogy Isten siettetése és terve kétségbevonása nélkül kérjem Őt hogy küldjön nekem valakit? Válaszait előre is köszönöm. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt gyanítom, kedves Testvérem, hogy a párnélküliség szomorú állapota okozza vagy legalábbis nagyítja fel Önben a bűntudat erejét. Ha nem haragszik, azt mondom, szinte belekapaszkodik a saját bűnösségének felismerésébe, hogy így arra gondolhasson: bizonyára ezért nem kap megfelelő társat. Így legalább érvet talál jelenlegi szomorúságának megmagyarázására. Az embernek szüksége van magyarázatra, keres vagy kreál magának okot, hogy az élete, még a kudarcai is értelmesek legyenek. Úgy érzem, kicsit rossz irányba tapogatózik, amikor jelen életállapotának magyarázatát, okozóját saját bűnösségében keresi. Hogy bűnösnek, botladozónak tartja magát, ez teljesen helyes fölismerés. De mint Ön is írja levelében: Isten irgalma sokkal nagyobb, mint a mi bűnösségünk, legyen az bár tengernyi is. S itt mindenképp hibát követ el a lelkiismerete. De, ha jól emlékszem, Ön is kimondta, hogy saját magának nem tud megbocsátani. Márpedig erre is vonatkozik - kicsit változtatva eredeti értelmén, hogy amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza! És amit ő feloldott, azt az ember ne kösse meg újra. Isten a bűnbánatában, gyónásaiban újra és újra feloldozza Önt, ne akarja visszakaparni saját bűneit! Jobban higgyen az ő irgalmában, mint a saját bűnösségében! Ön mégis ragaszkodik a bűnösségéhöz, mert ebben látja kudarcának okát, hogy még nem talált párt magának. Az a nagyon fontos tanácsom, hogy e kettőt teljesen és tudatosan válassza szét: ne keressen, ne akarjon látni összefüggést a kettő között. Az első kérdésére a válasz tehát egyértelmű. Isten irgalma végtelen, kimeríthetetlen, újra és újra megbocsátja ismételt botlásainkat. Ebben bíznia kell, ennek hite kell, hogy Önt éltesse. A másik kérdésre pedig azt tudom mondani, hogy azzal tudja a hitét megmutatni, hogy nem türelmetlen. Higgyen, hittel kérjen és bízzon! A türelmetlenség bizalmatlanságról árulkodik. Persze, ugyanakkor tegyen is meg mindent, hogy tudjon ismerkedni, keresztény emberek társaságában feloldódni, közösségi életet élni. Én is imádkozom, hogy vágya minél hamarabb teljesüljön.
Az előző kérdésemhez még egy aspektus. Ha feltételezi az orvos, hogy máshogy nem lehet megmenteni az anyát egy konkrét életveszélyes szituációban, akkor az elegendő indok, hogy elvégezzék az abortuszt? S mi van, ha az orvos tévedett, és lett volna más lehetőség a magzat életének megmentésére? Ezekről a problémákról soha nem esik szó, amikor ilyen általános jellegű válaszokat fogalmaznak meg a híveknek bioetikai kérdésekben.
Nem, ez nem elegendő ok, hogy elvégezzék az abortuszt. A magzatot megölni, erre irányuló műtétet végrehajtani semmi körülmények között nem szabad. Nem ölhetünk azért, hogy mást megmentsünk. Ezek nagyon is éles kérdések, amelyekről a bioetikában gyakran esik szó. Háború kapcsán szoktak még hasonló kérdéseket feszegetni. Nyilván ez is súlyos kérdés, amellyel az erkölcsteológia mélyrehatóan foglalkozik. Ölni nem szabad, ez az alapigazság. Hogy adott szituációban az ember mit dönt, az egyéni felelősség kérdése. De a helyes erkölcsi döntés nem attól függ, hogy előtte eleget beszélgettek-e már róla. A pillantnyi döntés az ember saját erkölcsiségétől függ. Azt kell művelni, erősíteni, folyamatosan az evangéliumhoz igazítani. De meggyőződésem, hogy nem az segít hozzá a helyes döntséhöz, hogy a közbeszédben ezekről részletesen tárgyaljunk.
Kedves Lelkiatya! Egyik válaszában azt írja: "Amikor az édesanya életét kell megmenteni, akkor szabad olyan műtétet végezni, amely esetleg a méhében lakó gyermek életébe kerülhet". Hogy kell egy ilyen beavatkozást elvégezni? Elképzelni sem tudom, milyen gyakorlati esetben fordulhat ilyen elő. Ha egy kismamát elönt a vér, és azzal akadályozzák meg a vérzést, hogy abortálják a magzatot, az ennek felel meg? Válaszát előre is köszönöm!
Nem, az Ön által említett eset nem annak felel meg, amire utaltam. Lehet, nem jól fogalmaztam meg ezt a fontos erkölcsi igazságot. Nem lehet abortuszt elvégezni még az édesanya életének megmentése érdekében sem. De olyan életmentő műtétet lehet végezni az édesanya érdekében, amely veszélyeztetheti a magzat életét.
Mikor jelenik mar meg a 2022/23-as szertartasi utasitas?
Némi késéssel, de remélhetően szeptember első hetében fog megjelenni nyomtatott formában. De elektronikusan már most is megtalálható az egyházmegyék honlapján.
Kedves Lelkiatya! Egyik ismerősöm azt mondja, hogy katolikusként tilos részt venni ortodox liturgián, mert az ortodoxok nem említik a pápát a szertartásaikon. Van olyan hivatalos egyházi állásfoglalás, amely megengedi a részvételt, kifejezetten úgy, hogy ha elmegyünk katolikus szentmisére/szent liturgiára is? Én csak ezt találtam: "A katolikus krisztushívők megfelelő okból jelen lehetnek más keresztények istentiszteletein és azokon részt is vehetnek, megtartva mindazt, amit a Katolikus Egyházzal való közösség fokát figyelembe véve az eparchiás püspök vagy a felsőbb hatóság elrendelt." (Keleti Kódex 670. kánon) Segítségét előre is köszönöm!
Nem bűn részt venni ortodox liturgián. Sőt, nagyon is dicséretes dolog, nagyon szépen és mélyen lehet ott is imádkozni. Az a kerülendő, hogy a vasárnapi kötelezettséget elhanyagolva vegyen részt valaki ortodox Liturgián. Tehát, ha van lehetőségem elmenni katolikus szent misére, Szent Liturgiára, akkor azt meg kell tennem, s emellett nyugodtan elmehetek az ortodox templomba. De még arra is kitér a katolikus tanítás, hogy ha nincs mód, vagy csak nagyon súlyos áldozatok árán tudna valaki katolikus szentmisén részt venni, akkor az ortodox liturgián való részvételt ajánlja. Sőt, meg is lehet áldozni a katolikus embernek. Más kérdés, hogy ezt viszont maguk az ortodox előírások nem engedélyezik. Szóval szép és dicséretes elmenni és részt venni más keresztény felekezet imádságán, főként az ortodox egyházban, csak a magunk kötelességeit emiatt ne hanyagoljuk el!
Tisztelt Lelkiatya! A véleményét szeretném kérni valamivel kapcsolatban, tulajdonképpen az érdekel, hogy mi a véleménye a véleményemről. Egy bizonyos személy mindig olyan rossz érzést vált ki bennem hogy így fogalmazzak. Ez a személy régebben pornószínésznő volt és már emiatt egyébként sem az az ember, aki számomra a legszimpatikusabb lenne, szerintem ez még rosszabb mintha valaki minden héten más férfival szexelne, mert az interneten bárki megnézheti, láthatja, hogy néz ki meztelenül, pénzért odaadja magát. Ezzel kapcsolatosan mondjuk eszembe jutott, hogy Jézus házasságtörő asszonyoknak és prostituáltaknak is megbocsátott szóval akkor én magam se ítélkezhetek. Eközben tudom arról a nőről, hogy barberként dolgozik szóval fodrász, de csak férfiaknak vállal hajvágást és szakálligazítást. ... Tudom, hogy az a megoldás, hogy ne nézzem meg, de amikor megnéztem, mikor egy ismerősöm által megismertem, akkor azok többsége már régebbi kép volt, nem most kezdte már az új foglalkozását, addigra már felgyűltek, az utóbbi alkalommal meg csak kíváncsiságból néztem meg, hogy vajon mit osztott meg, de persze nem azért, mert tetszene nekem, én is nő vagyok és nem úgy tekintek rá. Keresztény szempontból elfogadható, hogy ez engem felháborít? Már szinte hányingerem van tőle, nem fizikailag, hanem átvitt értelemben. Azért gondolkodtatott el a saját véleményem, mert ha minden ember bűnös és csak Jézus bűntelen az emberek között, akkor lehet, hogy nekem semmi jogom mást elítélni. Vagy jogom van hozzá, mert bár én sem vagyok bűntelen, attól még elítélhetek egy ilyen személyt? ... Atyám, mit gondol, igazam van ezzel kapcsolatban, vagy inkább ne is legyen rossz véleményem, hiszen minden ember bűnös? Vannak jó tulajdonságai, mert adománygyűjtést is szervezett rászoruló gyerekek részére és ételosztáson is részt vett, de azért azok a képek és a viselkedése akkor sem helyes szerintem. Isten hogy vélekedik egy ilyen emberről, aki állandóan kihívó, magamutogató, de közben azért törődik másokkal? Ilyenkor azt nézi, hogy vannak jó cselekedetei is és akkor a rosszat el lehet felejteni és üdvözül vagy szervezhet akármennyi adománygyűjtést ha a férfiaknak mindig kelleti magát és pornóban szerepelt? Azért is érdekel Isten véleménye, mert az irányadó lehet a sajátomhoz. Nem tudom róla, hogy keresztény vagy sem, de én azt gyanítom, hogy nem keresztény és a jó cselekedeteit kereszténység nélküli jóságból teszi, de amennyire én sejtem, Istennel és Jézussal nem foglalkozik. Ha lehetek őszinte, ez csak sejtés, de aki tényleg keresztény, az nem mutogatja úgy magát gondolom, meg semmi utalás sem volt rá, hogy keresztény lenne. Nem akarom én mások hibáit keresni mindig, de ez eléggé hatással volt rám rossz értelemben, felháborított. Mégha csak ennyi lenne. Még azon is elgondolkodtam, hogy lehet, hogy majd Jézus ugyanúgy fogja kezelni őt mint egy olyan nőt, aki sosem szerepelt pornófilmben és sosem mutogatta magát, hiszen ő gyakran megbocsátott bűnös nőknek vagy lehet azt nézi, hogy tett jó dolgokat is és onnantól kezdve ez félre van söpörve. Én teljesen egyetértek azzal, hogy üdvözüljön minél több ember és senki sem tökéletes, de mikor erre gondoltam, akkor az bizony elég rosszul esett nekem, mert sok olyan nő van, aki nem tökéletes, de nem látta a fél ország meztelenül és nem mutogatja magát, ugyanígy tesz jó cselekedeteket, ahogy néha ez a fodrásznő is, és lehet még gyakrabban vagy Istenben sokkal jobban hisz és képtelen lenne rá, hogy mutogassa magát, mert nem csak jó cselekedeteket igyekszik tenni (ahogy az a nő), hanem még ennél is fontosabb neki a hite és azt akarja, hogy az élet minden területén a hite érvényesüljön. Én belátom, nem látok bele más hitébe, de egészen biztos, hogy vannak nála sokkal erkölcsösebb nők. Nagyon kifogásolható az, ha nekem rosszul esne ha Jézus előtt ugyanabba a kategóriába esne egy ilyen nő is meg egy amolyan is? Én is próbálok megbocsátó lenni, Jézus is ezt tanította, de nem tehetek róla, megfordult a fejemben.
Lehet, hogy az ítélkezés bűne azért ilyen felfokozott az Ön érzelmeiben, mert ezt a nagyon kényes és érzékeny területet érinti, a szexualitást. Akár nőként, akár férfiként tekintünk rá, nagyon gyakran mélyen érint, nehezen tudjuk magunkból kizárni, elfordulni tőle. Ráadásul az ítélkezésben - s ezt legtöbbször észre sem vesszük - irígykedés is vegyül, s főként, ha ez nem tudatosul bennünk, akkor megint nehéz bánni vele. De meg még sok minden más is szerepet kap ezekben az érzelmekben, képtelenség mindet felsorolni. Szóval, összetett helyzet, nem könnyű leküzdeni. Mindenesetre, amiről Ön ír, az egyértelműen ítélkezés. Mint látta, a leveléből több részt ki is hagytam, mert szükségtelennek tartom a részleteket taglalni. Szóval, aki a szexualitás terén követ el bűnt, az éppen olyan bűn, mint minden más. A maga összetettségével, teszem hozzá. Legalábbis a mi emberi megítélésünk szempontjából. Éppenúgy nem vagyok feljogosítva megítélni őt, mintha bármi más vétkes embertársamat. Még akkor sem, ha a bűnös magatartásával nem hagy fel. A leírásából arra lehet következtetni, hogy az illető, még ha párja is van, ma sem szakított ezzel a bűnnel, még ha olyan filmekben nem is szerepel, mint korábban. Hogy jót is tesz, ez derék dolog, de ebbe megint nem látunk bele, hogy mi indítja őt erre, mint a bűneibe. Nem tudjuk, hogy mi lakik a másik emberben. Egyszerűen az az irányadó, hogy nem vagyok feljogosítva az ítélkezésre. Imádkozni kell érte, hogy Isten őt is üdvözítse. Ha arra gondolok, hogy ő ne üdvözüljön, az a sátántól jövő gondolat, menekülni kell tőle. Hogy aztán a Jóisten hogyan számolja el az ő tetteit, lelke hozzáállását, azt végképp nem tudjhatjuk. Ez nem kiszámítható, nem kitalálható. Az a tanácsom, hogy ha lehet, kerülje egy idegig ezzel a személlyel való találkozást, mert most érzelmileg erősen negatív hatással van Önre. Jót tesz, ha nem látja, ha nem találkoznak. Ugyanakkor imádkozzék érte, hogy Isten segítse meg őt is. Ezzel az Ön lelke is gyógyul. Törekednünk kell arra, hogy mindenkit tudjunk szeretni.
Kedves Lelki Atya! Esetleg kérhetném, hogy imádkozzon értem mostanában? Nagyon szeretnénk a férjemmel saját gyermeket, orvostól orvosig járunk, de tudom, hogy a Jóisten nélkül nem fog sikerülni. Én évek óta imádkozom, lehet, hogy én kevés vagyok....kérném szépen, ha volna erre ideje, imádkozzon Ön is értünk. Köszönöm
Imádkozom Önökért. Javaslom, hogy menjenek el Máriapócsra, és ott tárják égi Édesanyánk elé ezt a nagy kérésüket. (Bevallom, én is hozzá fordulok az Önök érdekében. Még sosem csalódtam közbenjáró segítségében!)
Kedves Lelkiatya! A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán miért nincsen pszichológia oktatás már 3 éve? A mindenkori kispapságnak nincsen szüksége az ilyesfajta képesítésre? Várható az elkövetkező években változás? Szeretettel várom válaszát! :)
A növendékpapság képzése alapvetően két intézményben történik. A főiskolán és a szemináriumban. A nyilvánosság előtt nyilván csak az előbbi programja ismeretes. A növendékek alapos pszichológiai ismeretekre is szert tesznek a szemináriumi képzés során.
Tisztelt Lelkiatya! Mekkora bűn és megbocsátható-e Isten szemében,ha a nö egészségügyi okok miatt az abortusz mellett dönt? Közeli,istenfélö barátnőmnek 2,egymastól független,nagy szaktekintélyű orvos is az abortuszt javasolta,mondván,hogy az az ő es a gyermek életébe kerülne. Óriási dilemma ez neki,mert az egeszseges,korábban született gyerekei is picik még,akiket fel kell nevelnie,de a gyilkosság bünét is szeretné elkerülni. Válaszát köszönöm, Margit
Amikor az édesanya életét kell megmenteni, akkor szabad olyan műtétet végezni, amely esetleg a méhében lakó gyermek életébe kerülhet. De ebben az esetben sem irányulhat a beavatkozás a gyermek életének kioltására. Még ha nemes cél érdekében tennék, az akkor is gyilkosság. Ott van egy élő, védtelen csecsemő, ki hozhat arról döntést, hogy neki meg kell halnia? Azért is mindenképpen kerülendő az ilyen tett, mert később az édesanya egész életén keresztül hordozza majd a súlyos lelkiismeretfurdalást a jóvátehetetlen cselekedet miatt. Azt javaslom, abban segítse a barátnőjét, hogy még jobban merjen hinni Istenben, az ő csodatevő erejében. Persze, ismétlem, ha az anya életveszélyben van, akkor meg kell őt menteni. Csak sok olyan esetet láttam, amikor könnyebb volt meghozni a döntést a magzat életének kioltásáról, holott lehetett volna más megoldást is találni. Én ezt javaslom, hogy Istenben bízva lehetőleg keressenek más megoldást. Egyébként Isten mindent megbocsát. Csak ennél sokkal szörnyűbb teher, amikor a nő egész életén át saját magának nem tud megbocsátani.
Kedves Lelkiatya! Van az Evangéliumban egy olyan rész Máténál (8,18-22): Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat! Ezt hogyan kell helyesen értelmezni? Mikor vagyunk halottak Isten szemében és hogyan válhatunk élővé? Köszönve: Lea
Kedves Lea! Mint oly sokszor, ennek a szövegnek az értelmezésénél is zavarban vagyunk. Jézusnak vannak rejtélyes mondatai, amelyeket, nyilván, fontos értelmeznünk, de azt is tudnunk kell, hogy Jézus szavainak végtelenül mély értelme miatt nem ragadható meg annak tanítása egyetlen értelmezési megoldással. Ennél a szakasznál Jézus követésének különböző módozataival találkozunk. Mindegyiknek a fő mondanivalója, hogy Jézus követését komolyan kell venni, nem lehet fél szívvel vállalni. Ha szó szerint értelmezzük Jézus szavát, azt látjuk, hogy meglehetősen kegyetlen feltételt szab: még saját apját sem temetheti el az illető, ha őt akarja követni. De máskor is találkozunk erős kifejezésekkel, melyek inkább irodalmi túlzások, s azért mégsem szó szerint értendők. Ahogy kedves Lea is gondolja, vélhetően ennek a mondatnak szimbolikus értelme is van. Jézus követése új életet jelent. Nem a halott dolgokkal kell foglalkozni, nem a múlttal, hanem az élettel, a jövővel. Értelmezhetjük a halott kifejezést az ószövetségre is, illetve a törvények rideg követésére, ahogyan Szent Pál tette: "Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet" 2Kor 3,6. Vagy ugyanezt a gondolatot folytatva a test és a Lélek kettősségére: "A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit." Jn 6,36
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya! Először is szeretném megköszönni, hogy válaszolt a levelemre, melyben leírtam, hogy miként viszonyulok Jézushoz és miért vannak problémáim vele kapcsolatban. Nagyon hasznos tanácsokat kaptam Öntől (zsoltárok olvasása, részvétel a vecsernyéken), ezeket nagyon köszönöm, mindenképpen ki fogom próbálni. Valóban érzem én magam is, hogy a Jézushoz fűződő viszonyommal valami nem stimmel, de nagy megnyugvás nekem, hogy nekem kell félnem emiatt az Úr haragjától és hogy Ön sem ítél el engem. Már ez is bátorságot ad, hogy helyrehozzam. Remélem sikerül végigmennem azon az úton, melyről Ön is írt. Ha lehetséges, feltennék még két kérdést. Az egyik ahhoz kapcsolódik, amit a teológiáról írt. Levelében azt írta, ez segíthet abban, hogy bővítsem ismereteim és jobban megismerjem a Szentháromságot és annak személyeit. Arra irányulna kérdésem, hogy néhány teológiai cikk, szöveg olvasását, néhány előadás meghallgatását javasolja-e számomra vagy akár egy egész teológiai kurzus/képzés elvégzését. Meg kell mondjam, én egyébként is érdeklődök a teológia iránt. Esetleg tudna-e nekem ezzel kapcsolatos olvasmányokat javasolni, melyek nem túl nehezen érthetőek, de hasznosak szóval akár otthon egyedül is olvasható? Egy teológiai képzés elvégzésének Ön szerint lenne-e, illetve mi lenne a következménye a hitemre és az életemre nézve? Megéri elvégezni egy ilyen képzést azoknak is, akik nem az egyházban fognak dolgozni? Egyúttal szeretnék megfogalmazni egy másik kérdést is. Valamelyest kapcsolódik előző levelemhez is, melyben arról írtam, hogy többek között a saját testemet érzem akadálynak a Jézushoz való kapcsolatomban (arra utalnék itt, amikor azt írtam, hogy az esetleges kellemetlen testi állapotaim és tökéletlenségeim miatt szégyelltem magam előtte és nem tudtam elhinni, hogy akkor is szeret ha nem tökéletes a külsőm). Ön azt írta, hogy Jézus nem olyan, nem felel meg annak a képnek, ami kialakult bennem róla. Hogy Jézus nem a külsőségek és a testi dolgok alapján szeret vagy nem szeret. Jól sejtem, hogy ez a női havi vérzésre is vonatkozik? Történt már, hogy imádkoztam egy ilyen időszakom során mert akkor igencsak megviselt fizikailag és úgy éreztem, szeretnék segítséget kérni onnan fentről. Azóta viszont elgondolkodtam ezen, hogy egyébként szabad-e ilyenkor imádkozni egy nőnek. Az alapján, amit Ön Jézusról írt, én azt sejtem, hogy igen mert ha szeret minket feltétel nélkül akkor bizonyára szeret akkor is amikor "tisztátlanok" vagyunk.
Jó szívvel ajánlom Önnek, hogy olvasson teológiai könyveket, vagy akár be is iratkozhat valamelyik teológiai főiskolára. Ha a keleti teológia és lelkiség érdekli, akkor leginkább a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolát ajánlom. Ott sok civil hallgató is van, akik vagy hitoktatók lesznek majd, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a teológiai kérdések iránt. Nem egy diplomás ember is beiratkozott, hogy többet megtudjon Istenről, Egyházról, életről, emberről. A női havi vérzés teljesen természetes biológia folyamat. Ezt az állapotot vagy jelenséget a keresztény tanítás nem tartja tisztátalannak. Ilyenkor éppenúgy imádkozhat Istenhöz, mint bármikor máskor. De a legméltatlanabb, legnyomorúságosabb helyzetünkben is imádkozhatunk hozzá. Ő mindig szeret minket ott, ahol vagyunk, úgy, ahogy vagyunk. Ez a mi hatalmas vigaszunk!
Kedves Lelkiatya! 11 éves koromban halt meg a nagyapám. Rákos beteg volt. Megkapta a betegek kenetét (már nem tudott beszélni akkor), katolikus temetése volt, imádkoztunk érte...Kb egy héttel a halála után azt álmodtam, hogy találkoztam vele az udvarán, és azt mondta, hogy a pokolba került, de meg tudott szökni. Ugye nem került oda? Nem tudom, miért álmodhattam ilyet.
Az álmainkban visszaköszönnek azok a gondolatok, amelyek napközben foglalkoztatnak. Gyermekként ezt a nagy kérdést élhette meg, hogy vajon hová került a nagyapja. Amit álmodott, t.i., hogy a pokolba került, de onnan megszökött, ez nyilvánvalóan nem valami teológiai üzenet, sokkal inkább egy gyermek elképzelése mennyről és pokolról. Úgyhogy nem kell jelentőséget tulajdonítania ennek a mégoly különös álomnak sem.
Tisztelt Lelkiatya! Amikor a gazdag ifjú megkérdezte Jézust,mi jót tegyen,hogy örök élete legyen,az Úr a válaszában a főparancsot és a parancsolatok megtartását írta elő. Azonban a felsorolásában nem mindegyiket említette,kimaradt az elő három parancsolat,mely az Istenre vonatkozik. Ez véletlen,vagy szándékos?Jézus nem tartotta kiemelendőnek,vagy az evangélista?
Hogy Jézus is Isten szeretetét tartotta legfőbb parancsnak, ezt más szövegekből nagyon jól tudjuk (Mk 12.30). Ebben a beszélgetésben Jézus érzékelhetően nem a parancsokra helyezte a hangsúlyt. Ha úgy tetszik, ötletszerűen mondott néhány parancsot, mert ez csak a bevezető volt. A lényeg ez után következett. "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van... és kövess engem."
  1 2 3 
4
  5 6 7 8 9 10 11 ...