Kedves Ádám!
Megértem égető kérdéseit. Amíg ezekre nem talál választ az ember, addig csak sodródik az eseményekben, gyötrődik az értelmetlenségben.
Kár, hogy hanyagolta a hite gyakorlását, mert ez is szerepet játszhatott a mostani kilátástalanságában. A hitünket ápolnunk, erősítenünk kell, hogy fejlődni tudjon, mint egy élő virág. Ha nem tesszük, egy idő után kókadozik, elhervad, és végül meg is halhat.
Azt gyanítom, hogy korábban volt egy aránylag elfogadható Isten-képe, amely még gyermekkorában alakult ki. Azóta sok minden változott az életében, sok ismeretet szerzett. Ehhez képest azonban a hit-ismerete nem növekedett kellőképpen. Az az Isten, akihez eddig imádkozott, már távolinak tűnik, nemigen tud vele mit kezdeni. Imádkozni sem tud hozzá, így egyre inkább eltávolodik Tőle. Ebből fakadnak a kissé vádló kérdései.
Jézus azzal váltotta meg a világot, hogy elhozta nekünk az isteni életet. Aki Jézussal egyesül, az isteni erőt kap a bűn legyőzésére. De csak akkor, ha ő maga is akar élni ezzel az erővel, és ő maga is le akarja küzdeni a természetében tapasztalható rosszat. Fájdalom, hogy nem mindenki él ezzel a csodálatos lehetőséggel. Ám ne feledjük, ha valaki küzd is a benne lakó rosszal szemben, azért még követhet el bűnt. Lehet, hogy minden jóra törekvésem ellenére én is ellenszenvesnek tűnök ezek miatt a bűneim miatt. Ezért is kell rendszeresen gyónni, mintegy kitakarítani a lelkemet, hogy ne uralkodjon, ne hatalmasodjon el bennem ez a bűn.
Ez a küzdelem csodálatos életcél. De nem is a bűneinkkel küzdünk igazán, hanem azért, hogy Jézussal minél mélyebben egyesülhessünk. Ennek eredménye az, hogy egyre tisztábban tudunk élni, egyre jobban van erőnk legyőzni ezt a rosszat.
Miért is lennénk bábjai egy felső hatalomnak. Éppen azért tudunk farizeus módjára élni és viselkedni, mert az Isten nem kényszeríti ránk ezt az erőt. Felkínálja, és amilyen mértékben kérjük, olyan mértékben adja nekünk (ld. Lk 6,38). Szabadságunkban van rosszat tenni, de szabadságunk van arra is, hogy minél közelebb kerüljünk Hozzá. Küzdelem ez, de csodálatos küzdelem.

Hadd pontosítsam a szót: nem érvénytelenítésről van szó, hiszen ha egy házasságot érvényesen megkötöttek - "azt ember el ne válassza". Az egyházjog ismeri az érvénytelen kötés fogalmát. Amikor azt vizsgálják, hogy valaki szabad állapotú-e, vagyis köthet-e házasságot, akkor ha volt előtte kísérlete a házasságra, akkor azt a házasságkötést vizsgálja meg az egyházi bíróság. Ha a vizsgálat kimutatja, hogy valami oknál fogva érvénytelen volt, akkor nincs akadálya az ezúttal érvényes házasságkötésnek. Az valóban furcsa, hogy egy evangélikus ember egy református féllel katolikus esküvővel kösse össze az életét.
Keresse fel a parókusát/plébánosát, mondja el neki az esetet, és ő segíteni fog felvenni a kapcsolatot az egyházi bírósággal.

Kedves Mea!
Az emberi lélek kifürkészhetetlen, sok rejtélyes folyamat játszódik le bennünk. Van, aminek fölismerjük az okát, van, aminek nem. Sokszor segít, ha megleljük az okot, és azt tudjuk orvosolni, de azt is be kell látnunk, hogy ez nem mindig sikerül. Vagy inkább azt mondhatom, hogy többnyire utólag értjük meg, mi miért is történt, minek mi volt az értelme. Az előretekintő ember mindig abba kapaszkodik, amit kapni fog, vagyis egyenesen az Isten akaratába. Nem tudja, mi az, mit eredményez, milyen feladatot jelent, de a hívő ember tudja, hogy abban bízhat egyedül, az Isten akaratában. Ezért is kérjük a Miatyánkban, hogy legyen meg.
Azt javaslom, azzal kevésbé törődjék, hogy mi is ez, mi lehet az oka ennek a jelenségnek. Bízón tekintsen előre, és higgyen az Isten akaratában, hogy ez is a helyére kerül az életében, a lelkében. Alighanem ez az állapot érzékenyebbé teszi Önt arra, hogy az Isten akaratára jobban odafigyeljen. Ezért is nyújtott némi enyhülést, amikor az Isten dolgaival behatóbban foglalkozott. Tegye ezt! Olvassa a a Szentírást minden nap ezzel a szándékkal, hogy meghallja belőle az Isten akaratát. Ha megteheti, menjen el kicsit gyakrabban templomba, szertartásokra, s ott is ez legyen a szívében: Legyen meg a Te akaratod! Ez nyitogatja az Ön szívét is, ugyanakkor az értelmét is más irányba tereli, s nem hagyja, hogy a belső folyamatok miatt szomorkodjon.

Egy teljes felvétel meghallgatható a liturgia/liturgikus dallamvilágunk mezőben. A szövegét pedig hamarosan föltesszük, amely a szertartásaink mezőben található meg, de hallgatás közben a szöveg is elérhető. Iparkodunk, hogy mihamarabb fent legyen. Köszönjük a kérést.

Ez szinte elképzelhetetlen, annyira szomorú. Mégis tudom, előfordulhat ilyen súlyos visszaélés. Mit is tanácsolhatnék? Akit ilyen súlyos fájdalmak értek, annak sebeit orvosolni utólag nemigen lehet. Valószínűnek tartom, hogy nem is tisztelendő atya irányítja ezt így, hanem más valaki lehet a háttérben, aki a temetői ügyeket, annak anyagi dolgait rendezi. De ez sem enyhít semmit a helyzeten. Kérem, tegyenek lépéseket, még így, utólag is, hogy ez ne folytatódjék. Értesítsék az esperest, vagy akár az illetékes püspök atyát, hogy más személyek ne kerülhessenek ilyen fájdalmas helyzetbe.

Kedves Balázs!
Ebből arra lehet következtetni, hogy Önt római szertartás szerint keresztelték, hiszen a görög szertartásban a keresztséggel együtt a bérmálásban is részesül a keresztelkedő. Újra hangsúlyozom azonban, hogy nem a keresztelési szertartás a perdöntő, hanem a szülők rítusa.

Kereszteléskor a gyermek a szülei rítusát követi, függetlenül attól, hogy történetesen milyen szertartással keresztelték meg. Vegyes rítusú házaspárok esetén az 1981-es új kánonjog érvénybe lépéséig az apa rítusát követték a gyermekek. Ez akkor annyiban változott, hogy a vegyes rítusú családban a szülők szabadon megválaszthatják, hogy gyermekük mely rítushoz tartozzon. Ha az Ön édesapja görögkatolikus volt, akkor Ön is az. Javaslom, hogy minél gyakrabban járjon a Rózsák terei templomunkba, hogy felnőtt fejjel újra fölfedezhesse Egyházunk mérhetetlen gazdagságát, az Isten kimeríthetetlen irgalmát és szeretetét.

A neve nagy metánia. A görög szó eredetileg megtérést jelent, de a liturgikus használatban már ezt a meghajló vagy leboruló mozdulatot. A kis metánia a mély meghajlás, amely után keresztet vetünk. Ezzel is az Isten előtti hódolatunkat, bűnbánatunkat, irgalmába vetett hitünket és iránta való mély szeretetünket fejezzük ki. Amikor mindezt teljes földre borulással tesszük, szintén keresztvetéssel együtt (ez a nagy metánia), akkor fokozott odaadással akarjuk kifejezni ugyanezt.
Nem csak templomban végezhető imádságforma. Egyéni imánkban is megtehetjük, hogy az ikon előtt háromszor vagy akár többször is teljes leborulást végzünk, miközben mondjuk a Jézus-ima fohászt. Minden ilyen mozdulattal a testünket is bevonjuk az Isten imádásába.

Milyen kár, hogy meg kell várnunk a tragédiákat ahhoz, hogy ráébredjünk, Isten nélkül nem érdemes és nem is lehet élni.
Azt mondhatom Önnek, hogy az egyszerű tiszta bűnbánat elég, és az Isten újra visszafogadja Önt. Ezt a bűnbánatot pecsételi és áldja meg a szent gyónás.
Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akiben szívesen megbízik, és jelezze neki, hogy gyónni szeretne, életében először. Ő nyomban tudni fogja, hogy mit kell tenniük.
Ugyanakkor valószínű, hogy Ön a bérmálás szentségében sem részesült. Ezt is jeleznie kell az atyának. Amíg erre fölkészül, addig nagyon sok mindent fog még megtudni az Isten titkaiból. Csodálatos folyamat ez. A bérmálás után gyónhat, utána pedig megáldozhat. Igaz, valóban ez lesz az Ön életében az első áldozás, de azért nem kell rá úgy tekinteni, mint a gyermekek megszervezett elsőáldozására. Nem baj, ha senki más nem tud róla csak Ön és a Jóisten. Persze, az szép, ha a gyermekeit is bevonja ebbe, de minden egyéb külsőség nélkül. Éppen emiatt az is mindegy, hogy ezt római vagy görög templomban teszi. Azt válassza, ahová reményei szerint családjával együtt hosszú időn át rendszeresen eljárhat.

Én is.

Nem egészen pontos a megközelítés.
A református egyház nem tekinti a házasságot szentségnek. Azt fölbonthatónak tartja, és felfogásuk szerint lehet újra házasodni.
A katolikus egyház a természetjog alapján tekinti érvényesnek azokat a házasságkötéseket, amelyeket a felek a saját hitük és meggyőződésük szerint kötöttek. Két megkereszteletlen egyszerű polgári házassága - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság, két protestáns házassága saját szertartásuk szerint megkötve - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság. Hiszen a katolikus egyház nem csak a saját szertartását tartja érvényesnek, hanem tiszteletben tartja a más felfogásúak házasságkötési igényét. Ugyanakkor a természetjog alapján az érvényesen megkötött házasság felbonthatatlan. Ez Ádám és Éva óta így van, amikor még sehol sem volt a katolikus szertartás.
A római és a keleti katolikus jog ebben a kérdésben megegyezik, nem tér el egymástól.

Jelenleg a Fő utcában állandó beosztással egy áldozópap és egy diakónus szolgál, így gyóntatás megbeszélés, illetve kérés alapján lehetséges, a parókus atya bármikor szívesen rendelkezésre áll. Március 25-től talán megváltozik a helyzet, és újra két pap szolgál majd, így akkortól a szertartások alatt is lesz állandó gyóntatás (amennyiben a szertartáson jelen vannak más, a gyóntatásban segítő atyák is, akkor természetesen most is van a szertartások alatt gyóntatás).
A Rózsák terén viszont állandó gyóntatás van.

Kedves Testvérem!
Jól érzi, hogy nem kis veszélyt rejtenek ezek a dolgok. Sajnos, a mai bonyolult világunkhoz hozzátartoznak, s ha ki akarnánk zárni az életünkből, magunkat zárnánk ki az életből. Ilyen remeteélet csak igen keveseknek adatik meg. Nem is ez a cél. Inkább az, hogy megtanuljunk helyesen élni a világ dolgaival.
Most, a böjti idő különösen is lehetőséget kínál arra, hogy visszafogottan éljünk a világ kínálta élvezetekkel. Javaslom a Szentírás mindennapi olvasását. Ez segít helyére tenni ezeket is.

Ha megjelent szívében ez a vágy, ezt akár üzenetnek is tekintheti. Valójában Isten minden embert meghív erre a célkitűzésre, de nem mindenki hallja meg.
Ha pedig meghívta, akkor lehetőséget is ad rá, különben nem tárta volna föl ezt a lehetőséget.
Szentté válni kegyelem, Isten ajándéka. Ezért mindenekelőtt kérni kell. Ha kitartóan kéri Istentől, meg fogja adni Önnek!
Mindenképpen keressen lelkivezetőt. Ha mást nem talál, keresse meg a legközelebb élő atyát, és kezdjen el rendszeresen gyónni és áldozni. Ez a kegyelmi erő el fogja vezetni azoknak a lépéseknek a fölismeréséhez, amelyek továbbvezetik majd ezen a nagyszerű úton.

Megrövidítettem a levelét, hogy csak a kérdésre válaszoljak, és ne érezze senki azt, hogy vádaskodni akar bárki is.
Hallottam olyan helyzetről, ahol a hívek nagyobb buzgósággal imádkoztak, mint a vezető papjuk. Összefogtak, és elkezdtek imádkozni érte közösen. Ezt tudom javasolni Önnek, Önöknek is. Semmi sem gátolja meg Önöket abban, hogy összejárjanak imádkozni, pl. az imaórát végezni rendszeresen közösségükért, de elsősorban a papjukért.
Emellett, természetesen megtehetik, hogy értesítik a helyzetről az esperest, vagy akár a püspök atyát. De semmiképp sem aláírás nélküli levélben, mert azzal biztosan nem foglalkoznak. Mégis leghatékonyabbnak a szeretetből fakadó közös imádságot tartom.