Tisztelt Lelkiatya!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Egy korábbi kérdés - feleletben olvastam az apoteózis fogalmáról, ahol azt írja, hogy ez a római katolikus irányzatban nem kap olyan hangsúlyt, mint az ortodoxban / görögkatolikusban.
De ez ugye nem jelenti azt, hogy római katolikusként nem kaphatna személyesen számomra sem olyan hangsúlyt, mint egy ortodox / görögkatolikus számára? Tehát az apoteózis nincs összeütközésben a római katolikus tanokkal, ugye?
Éppen most találtam rá, és kezdtem el olvasni György archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés c. könyvét. Továbbá érdekel e téma tanulmányozása, római katolikus keresztényként.
Kis szembeállítás: az egyértelmű számomra, hogy keresztényként nem fogom a többistenhitet kutatni, hogy az mennyire lehetne elfogadható számomra, tudva, hogy az egyértelműen tiltott a Bibliában.
De van-e egy ilyen "határ" az egyéb katolikus irányzatok között, vagy azok között szabadabban lehet mozogni?
Segítő válaszát köszönöm szépen!
Az átistenülés teológiája, természetesen, teljesen egybecseng a katolikus tanítással. Kevésbé hangsúlyos talán, de egyáltalán nem idegen attól. Főként ma, amikor már jobban ismerjük egymás gondolatait, gondolkodását, egyre több olyan dolog van, amit Kelet és Nyugat megtanulhat egymástól.
Nagy szabadság van a keresztény gondolkodásban, hiszen mindenkinek meg kell találnia, föl kell építenie a saját, személyes hitét. Gyakran kell hallgatni teológiai tartalmú előadásokat, olvasni ilyen könyveket, állandó kapcsolatot tartani a lelkiatyával, s ezeken keresztül a hitünk folyamatosan tisztul, fejlődik, érlelődik. Fontos, hogy alapvetően katolikus tanításokkal tápláljuk a lelkünket és ne mással. Ennek köszönhető az, hogy ilyen táplálék mellett szabadon gondolkodhatunk és kereshetjük Istent.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy problémámra szeretnék tanácsot kérni.
Általam a világon a legjobban szeretett férfi szeretetét elvesztettem. És azzal, hogy őszintén elmondtam neki az érzéseimet, meg is bántottam. Nem bocsátotta meg ezt nekem, és semmilyen formában nem hajlandó velem felvenni a kapcsolatot sem. Fontos lenne hogy megbocsásson. Hogyan érhetném ezt el és kérhetem-e Istent, hogy nyissa meg felém a szívét?
Egyébként református vagyok, nem gyakorlom teljes mértékben, de hiszek... Egy boldog életszakasz fűződik Hajdúdoroghoz, ezért fordulok Önhöz.
Válaszát köszönöm!
Edit
Kedves Edit!
Nagy titok a szerelem. Még a saját szívünkben ébredőt sem könnyű kezelni, nem hogy a másik szívében kelőt vagy elhalót. Meg kell próbálnia tisztábban, világosabban átértékelnie ezt a kapcsolatot. Az bizonyos, hogy nem azért haragudott meg Önre ez a férfi, mert őszintén elmondta neki az érzéseit. Inkább arról lehet szó, hogy mivel ő (már?) nem viszonozza ugyanezeket az érzéseket, ezért az csak zavarba hozza, s nem nagyon tud mit kezdeni az Ön vonzódásával. Azt kérheti Istentől, hogy teljesüljön a szíve vágya, de mégse ragaszkodjon túlságosan ehhez az érzéshez. Hiszen lehet, hogy mindez szép időszakot jelentett, de változni fog az élete, és Isten Önnek valami szebb, értékesebb ajándékot tartogat. Legyen nyitott erre is!
Tisztelt Lelkiatya!
Isten folyamatosan próbára tesz, rosszabbnál rosszabb dolgokkal. Persze emellett sok jóban van részem, ami másnak nem adatik meg.
De már nincs erőm megküzdeni ezekkel a feladatokkal és nem értem mire akar ezzel tanítani.
Fel akarom adni az egészet. Szeretném kérni a bűneim megbocsátását. Hogyan kérhetem? És honnan tudom, hogy megbocsátást nyertek?
Köszönöm!
Tisztelettel:
Halász
Kedves Halász testvérem!
Az már nagy dolog, több, mint biztató, hogy észreveszi a jó dolgokat is. Sok küzdőtársa megakad még ott, hogy csak a rosszakat látja meg. Holott mindenki kap ilyet is, olyat is, éppen, amire szüksége van. Tehát a felismert jó ajándékokba kapaszkodjon. Szánjon időt arra, hogy el-eltöpreng, mit miért kapott. Ez egyébként lehetőséget nyit arra, hogy lassan felismerje, még a rossz dolgok is megtermik a maguk jó gyümölcsét. Bár, úgy sejtem, ma már ezt is egyre inkább belátja, csak mégis néha fáradtnak érzi magát a küzdelemhez. De még ennek az okát is nagyon jól érzékeli. Nem is annyira a kapott nehéz helyzetek, mint inkább a saját bukásai, elkövetett bűnei teszik erőtlenné.
Fedezze fel a legnagyobb ajándékok egyikét, amellyel élhetünk: a szentgyónást. A pap előtt sorolja fel mindazokat a bűnöket, amelyek terhelik a lelkét. A pap pedig fel fogja oldozni, erre Krisztus Urunk adott garanciát (Mt 18,18). Valójában Ő szabadít meg minket bűneinktől, hiszen ezért jött közénk Karácsonykor.
Kedves Lekiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy van-e az interneten
olyan oldal,ami görög katolikus fiataloknak szól.
Köszönöm:Roberta
Kedves Roberta!
E honlapon keresztül el tudja érni az egyházunk facebook oldalát is (jobb oldali oszlop). Ott többnyire fiataloknak írunk, vagy ők írnak magukról egymásnak. Remélem, talál magának való dolgokat rajta. Jó böngészést!
Tisztelt lelkiatya!
Római katolikus vallású vagyok, és az egész családunk is ennek a vallásnak a tagja. Rendszeresen járok templomba, a gyermekeim is, kivéve a /volt/ férjemet. Ezt azért tettem zárójelbe, mert csak egy lakásban lakunk, de ő már hosszú évek óta egy más személlyel él együtt,un.házasságtörést követett el.(szentségi házasság lévén).
Semmi, és senki nem tud neki parancsolni, a lelkére hatni, legalább a gyermekei jövőjét nézte volna, de sajnos az a másik (aljas) személy (nő) a legfontosabb számára.Ez az állapot hosszu évek óta fennáll.
Kérdésem az lenne, hogy mit tudnánk tenni ebben a helyzetben? Az életünket szörnyen befolyásoló helyzetet, válással kellene talán rendezni?Mi az Ön véleménye ebben a helyzetben? Sokat imádkoztam, próbáltam változtatni, de semmi eredményt elérni nem tudtam.Köszönettel:
Emma
Jaj, kedves Emma, valóban nagyon nehéz helyzetben van. S én is, hogy mit is tanácsolhatnék.
Váláson ne is törje a fejét. Az nem hoz megoldást, csak újabb, sokkal súlyosabb bonyodalmakkal terhelné az életüket. Nem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy tartson ki. Bízzon abban, hogy bár most teljesen kilátástalan, de egyszer mégiscsak rájön a férje, hogy hol kaphat igazi szeretetet. Ha végképp lehetetlenné válik az együttélés, akkor meg kell próbálni külön költözni, de továbbra is hordozza szívében azt a reményt, hogy egyszer majd ki fog józanodni a férje, és újra egymásra találnak. Félő, hogy ez még újabb hosszú éveket jelenthet, de Ön szívében jól megélheti ezt az időszakot is. Imádkozzon minden nap a férjéért és mindazt a rosszat, amit tőle el kell viselnie, ajánlja fel őérte. Ezzel segítheti őt legjobban, s közben az Ön lelke is erősödik, egyre jobban igazodik az Isten akaratához.
Tisztelt Lelkiatya!
... Jézus azt mondja: Legyetek olyanok másokkal amilyennek szeretnétek, hogy veletek legyenek. Illetve szeresd felebarátodat mint önmagadat. ... Ezt, hogy kell érteni? Szószerint? Esetleg határt kell szabni? Nem tudom mikor csinálok jót és hol a határ ahol már magammal kell törődnöm. Isten előtt mi lenne kedves? Attól is félek, hogy visszaélnek a jó indulatommal. Igy van ez amikor pénzt kérnek kölcsön. Volt, hogy nem kaptam vissza. Amikor odajönnek kérni valamit, mindíg megesik rajtuk a szívem. Ez egészséges dolog lelki értelembe, vagy gyengeség?
Nagyon várom válaszát!
Tisztelettel és köszönettel,
Ricardo
Kedves Ricardo!
Mások szükségén megindulni nem gyengeség, hanem értékes emberi viselkedés. Segítsen is, ahol csak tud. Ugyanakkor mindig meg kell gondolnia, hogy az az igazi segítség-e, ha nyomban teljesíti, amit kérnek Öntől. Sajnos, vannak emberek, akik visszaélnek mások segítőkészségével. Az ilyen magatartásnak nem szabad táptalajt adni. Néha határozottnak is kell lenni, és tudni kell nemet mondani. Egyszerű alapképlet például, hogy ha valaki tartozik Önnek egy korábbi kölcsönből, akkor nem lehet adni neki újabb kölcsönt addig, amíg meg nem adja az előzőt. Ettől soha, semmilyen okból és semmilyen formában nem szabad eltérni! Kell segíteni másoknak mindig, minden helyzetben, de felelősen, átgondoltan. Ehhez kérjen bölcsességet az Istentől, és erőt ahhoz, hogy követni is tudja.
Kedves lelkiatya!
Egy hozzám közelálló személy nagyon megváltozott az utóbbi idöben.Nagyon elvan szállva önmagától.Ez a viselkedés forma nagyon sértö és bántó.Nem csak számomra,maások is tapasztalták ezt.És azon a véleményen van egy másik személy is,akivel ö a munkájából kifolyólag együttmüködik,hogy nagyon rossz érzés az amikor a másik önmagát tartja a legfontosabbnak,és nem figyel oda az ö érzéseire.A beszólásai,kiszólásai nem helyénvalóak.Nem tudom mi okozhatja nem volt ilyen,és ez a viselkedésforma nem áll jól neki,természetellenesen hat.Bár vannak ennek az embernek bizonytalanságai és a stressz is kihathat rá,talán okozhatja ez is.De ezzel a felfuvalkodott viselkedéssel,elfog távolitani magától másokat.Ön hogy látja ezt?Jogos-e figyelmeztetni és felhivni a figyelmét a viselkedésére?
Válaszát elöre is köszönöm!
Ha jó barátok (voltak), akkor igen. De nagyon jól válassza meg ennek a módját, idejét, még a helyét is. Van, amikor befogadó az ember, van, amikor nem. Félő, hogy ez az illető elvakulttá lett ebben az utóbbi időben, tehát nem biztos, hogy sikerül vele megláttatni, hogy hol a gond. De mégis próbálja meg, ne hagyja ebben a vakságban, mert valóban önmagának lesz ellensége ezzel a viselkedéssel - nem csak másoknak. Sokat imádkozzon előtte, hogy kapja meg a Szentlélek bölcsességét, hogy mit mondjon. Ha pedig beszélnek, legyen vele szemben nagyon határozott. Ne féljen, ez nem szeretetlenség. Amikor a szakadék szélén áll valaki, akkor rákiáltunk. Szinte ilyen helyzetben lehet ez az illető. Persze, hozzá kell tenni, az sem biztos, hogy most, egyetlen beszélgetésük eredményeképpen megváltozik. Lehet, hogy több ilyen hatásra, még egy kicsit több időre van szüksége, hogy ráébredjen, nem jó úton jár. Ezért kell a még több imádság.
Kedves lelkiatya!
Mit tanácsolna egy olyan munkahellyel kapcsolatban aminek tartósan az egészségre káros hatásai vannak?Nem is teljesen tisztán mennek a dolgok,hanem feketén.A pénzt azt megkapjuk idöben,de a szabadnapok kevesek,meg sehol sincs nyoma annak,hogy itt dolgozunk.Kérdés a gazda egyáltalűán fizet-e adót a hely után.Sokat gondolkodom,hogy mitévő legyek.Ez nem egy olyan munka amit éveken keresztül lehet végezni.Úgy érzem nem itt van a helyemKözel egy éve vagyok itt.Nem jók a körülmények sem a fizikai olykor a pszichikai egészségre sem.De a kereset viszont jól jön,mert nagyon nehéz munkát találni.
Válaszát elöre is köszönöm!
Léna
Kedves Léna!
Nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy meneküljön onnan, keressen más munkahelyet mielőbb. Érzi is, hogy nem ott van a helye, nem is egészséges körülmények között van, nincs is távlata ennek a helyzetnek, nem is törvényes. Akkor mi tartja ott? Nyilván az a kis pénz, amit kap érte. Állítom, nem ér meg annyit. Keressen valami mást, és lépjen minél hamarabb tovább. Sokat imádkozzon azért, hogy mutassa meg az Úr az Ön útját, merre menjen! Higgye el, meg fogja mutatni, csak bízzon Őbenne!
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy keresztény fiataloknak mennyire helyes Discoba járni szórakozni?Mivel ez világi szórakozóhely,és a szórakozásnak nem épp minőséges formája.Érdekelne,hogy mi erről az egyház és a lelkiatya álláspontja?
Elöre is köszönöm!
Kétségtelen, hogy nem egy épületes dolog. A fiatalok szeretnek táncolni, együtt lenni, sokat beszélgetni. Ez természetes, Isten ilyennek alkotott meg bennünket. De mint ahogy minden tevékenységünket emberhez méltó módon és Isten dicsőségére kell végeznünk, ez a fiatalok szórakozására is érvényes. Zenét hallgatni, táncolni, beszélgetni lehet nagyon igényesen is, úgy, hogy attól az ember lelke is épül, gazdagodik. Én azt javaslom, hogy táncolni, szórakozni is csak olyan helyekre menjenek a fiatalok, ahol lelkileg is épülnek. A diszkóban nagyon sokszor nem csak az alkohol, hanem még a drogok is könnyen terítékre kerülnek. Már csak ez is leleplezi ezt a fajta szórakozást, hogy nem építő, hanem romboló.
Kedves Lelkiatya ! A karácsony előtti szentgyónás kapcsán merült fel bennem az a kérdés, hogy a hívek gyónnak, gyónunk, és a papok, püspökök is szoktak gyónni ? Ő rájuk is minden ugyanúgy vonatkozik, mint a többi emberre ?! Érdekelne a válasza ! Köszönettel.
Igen, természetesen. Hiszen ők is bűnös emberek, rászorulnak a bűnbánat szentségére. Sőt, a lelkivezetés számukra talán még fontosabb, hiszen állandó lelki készenlétben kell lenniük, és a lelkiélet fejlődésében is csak akkor tudnak segíteni, ha azt az utat maguk is járják. Nem beszélve arról, hogy éppen e lelki munka miatt ők még nagyobb kísértéseknek, az ellenségtől jövő támadásoknak vannak kitéve. Tehát, a papok is, püspökök is rendszeresen gyónnak.
Kedves lelkiatya!Zsuzsa néven írt levelemre válaszolt.A levelében azt írta Ön, hogy ettől a bűntől, csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Ez a személy erre nem mutat hajlandóságot, tehát nem akar megtérni.Az érte mondott sok imádságok, felajánlások eddig úgy érzem nem voltak hatásosak számára, hogy megváltozzon.Kérdezem az Atyát, hogy ezek után mit kellene tennem másképpen, hogy ha ő nem akar, akkor hogy oldódik meg ez a szörnyű helyzet.
Köszönettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Még a testileg beteg ember sem tud egyik pillanatról a másikra meggyógyulni. A betegség természetétől függően akár évekig is eltarthat egy-egy kúra, vagy gyógyulási folyamat. Így van ez a lelki betegségeknél is. Lehet, hogy hosszú ideig kell még kitartani a férjéért mondott imádságban és abban a hitben, hogy a Mindenható nem hagyja Önt védelem, megerősítés nélkül. Nyilvánvalóan nagyon súlyos a baj, de ne adja fel a reményt. Az így elviselt szenvedéseket is ajánlja fel a férjéért, és kérje azt az erőt, hogy mindennek ellenére tudja őt szeretni, ki tudjon tartani mellette, és ki tudja várni azt az időt, amikor önmagára ébred. Elhiszem, hogy nehéz, de meglátja, ha megőrzi ezt a jó szándékát, akkor meg fogja tapasztalni az Isten segítő szeretetét.
Kedves Lelkiatya! Én a házassági szerződéssel kapcsolatban tennék fel egy kérdést. Mi az Ön ill. az egyháza véleménye erről. Ha abból indulunk ki, hogy egy házasság "holtomig-holtodig" tart, akkor miért ragaszkodnak egyesek a házassági szerződéshez. Véleményem szerint ha ezt megkötik, akkor az már sejtet némi bizalmatlanságot, bizonytalanságot. De mi van abban az esetben, ha az egyik fél nagyon ragaszkodik hozzá, mert jóval nagyobb anyagi háttérrel rendelkezik, mint a másik fél, s félti a vagyonát vagy a szülői nyomás miatt ragaszkodik a házassági szerződéshez. Mi a helyes viselkedés ilyenkor? Válaszát köszönöm.Anita
Kedves Anita!
Bevallom, először nem is értettem a kérdését. Talán arra gondol, hogy az esküvő során egy külön szerződéses megállapodást kötnek a vagyoni helyzetükről? Erre semmi szükség nincs, ezt a polgári törvénykönyv pontosan szabályozza. Ha valamelyik fél vagy annak családtagjai ehhez ragaszkodnak, az valóban súlyos bizalmatlanság jele. De nem is csak utal. Magának a házasságkötésnek az érvényességét is megkérdőjelezheti. Hiszen mi másért készítenék el ezt a szerződést, mint azért, hogy az esetleges váláskor majd ennek alapján rendezzék az anyagi kérdéseket? Lehet, hogy rosszul gondolom, de én másra nem tudok következtetni. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a fél szinte előre beépíti a válás lehetőségét, és nem véglegesnek tekinti a házasságot.
Nem javaslom, hogy olyan emberrel kösse össze az életét, aki eleve ezzel a bizalmatlansággal indítja az életét. Még ha nem is válnának el, akkor is nagy az esélye, hogy állandó veszekedés forrása lesz az anyagiak kérdése.
Kedves lelkiatya!
Nagyon zavaró számomra otthon,hogy a szüleim kopogás nélkül jönnek be szobámba.Már szóvá is tettem néhányszor,hogy kopogjanak,mert engem ez zavar.Erre felindulva olyan választ kaptam több izben is,hogy a saját házukban nehogy még kopogni kelljen nekik,amikor bejönnek a szobámba.Ez több okból is kellemtelen:lehet,hogy épp öltözködöm amikor bejönnek,naplót is irhatok,személyes jegyzeteimet,dolgaimat rendezem,arról nem is beszélve,hogy van egy szekrény az ajtóhoz közel és amikor ott pakolok,vagy kinyitom és valaki benyit a szobámba,akkor annak neki csapódik az ajtó és valaki könnyen megsérülhet,ilyenkor nagyon kitudok akadni.Amikor egy szerzetesnöi közösségben voltam lelkigyakorlaton,és közös szobában voltunk néhány lánnyal az egyik szerzetesnövér,aki rendszeresen meglátogatott bennünket,mindig bekopogott és megvárta,hogy válaszoljunk mielött belépett volna.Mi a lányokkal egymás közt ezt nem praktizáltuk, mivel többen voltunk egy szobában,de a növérek kivétel nélkül mind igy tettek.A szüleim viselkedését sértönek érzem ilyen téren.Meg nincs is köztünk olyan bizalmi kapcsolat.A nagymaám is szóvá tette,hogy a testvérem se szerette,ha kopogás nélkül mennek be hozzá,ő is azzal érvelt,hogy az a saját háza.Kinek van ilyenkor igaza?Hogy lehetne az ilyen helyetet megoldani?
Válaszát elöre is köszönöm!
Amit szeretne, jogos igény, hogy bárki belép az ajtaján, előtte kopogjon, még akár a saját szülei is. Gondoljon azonban arra, hogy az Ön szüleinek annak idején volt-e saját szobája. Mert ha nem, akkor ne csodálkozzon azon, hogy ők erről másként gondolkodnak. Ők talán nem ebben éltek, nem ebben nőttek föl. Ha tanácsot adhatnék a szüleinek, én is azt mondanám, hogy kopogjanak. Ez a szeretet és figyelmesség jele is. Ha szeretik Önt, akkor figyelembe veszik ezt a kívánságát. Ugyanakkor ezt nem követelheti meg tőlük. Főként, ha veszekedés kerekedik belőle. Akkor inkább jobb, ha elfogadja a kopogás nélküli benyitást.
Azt javaslom, hogy beszéljen erről a szüleivel nagyon higgadtan. Nem az Ön szobájában, vagy legalábbis nem akkor, amikor éppen benyitottak, s ilyenkor úgyis paprikás a helyzet. Várja ki az alkalmas helyzetet, jól imádkozza meg előtte, s egyszer ültesse le őket, és mondja el a kérését és az érveit. Így van esélye, hogy valóban be is tudják azokat fogadni, és megértik Önt.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Megvettem a Görögkatolikus Szemle 2014-es asztali naptárát. Ahogy lapozgatom, feltűnt, hogy a Nagyböjt hétköznapjain, az ünnepeket kivéve sehol sincs Evangélium, csak (több) ószövetségi olvasmány. A feleségem azt mondta, hogy biztos, azért, mert olyankor Előszentelt áldozatok liturgiája van, s abban nincs Evangélium. Igen ám, de tudomásom szerint csak szerdán és pénteken van Előszentelt áldozatok liturgiája (kivéve a Nagyhetet), a többi napon Szent Liturgia van. Ha valóban így van a keleti hagyomány szerint, akkor a többi napon (hétfő, kedd, csütörtök és szombat) milyen olvasmányrend szerint végeznek Szent Liturgiát? Hol végeznek Nagyböjtben minden hétköznap Előszentelt áldozatok liturgiáját? A szerzetesházakban?
Üdvözlettel László
A nagyböjt hétköznapjai úgynevezett aliturgikus napok. Ezt azt jelenti, hogy ezeken a napokon nem végzünk Isteni Szent Liturgiát. Sok más szertartás van helyette. Előszenteltek Liturgiája csak szerdán és pénteken van, még a szerzetesházakban is. Ugyanakkor van rá példa, hogy megfelelő okokból más napokon is végezzenek.
Ezért nincsen a Szertartási Utasításban jelölve újszövegségi szentírási szakasz a hétköznapokra.
Ahol valami oknál fogva mégis végeznek Szent Liturgiát, akkor a melkita rendet követik, de ezt nem közli a mi Utasításunk.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön szerint rossz vagy elítélendő az, hogyha 1 héttel ezelőtt (11.09-én) elkövettem egy nagyon csúnya és súlyos bűnt, amellyel több embernek is csalódást és szomorúságot okoztam, de ennek ellenére teljes szívemből várom a karácsonyt és adventi időszak során is izgatottan készülök az ünnepre (adventi koszorúval és gyertyagyújtással, adventi naptárral, ajándékokkal)?
(Azért merült fel bennem e kérdés, mert kaptam már olyan "kritikát" is, hogy pont én vagyok ebben a meghitt készülődésbe aki ilyen nagy vétekbe esett.
Előre is köszönöm a válaszát!
A karácsonyi készülődésünk lényege a bűnbánat. Hiszen azért jön közénk Krisztus, hogy a bűneinktől megszabadítson. Azért várjuk annyira az ünnepet, hogy megélhessük az Istennek ezt a végtelen szeretetét, amellyel átölel minket. Ezzel a szeretetével vált meg bennünket. Nagyon helyes, ha izgatottan és örömmel készül az ünnepre. Ez az elkövetett dolog pedig késztesse Önt még mélyebb készületre. Ennek része a karácsonyi szentgyónás is.
