Kedves Walaki!
Mivel nem lelki kérdésre kért választ, hanem saját gondolatait mondta el a fölvetett dologgal kapcsolatban, ezért a véleményét továbbítottuk a Fórum rovatba. Ott másnak is van lehetősége hozzászólni.
Annál is inkább, mivel más is megfogalmazta az ezzel kapcsolatos gondolatait, s azt is oda irányítottuk

Kedves Zoltán!
Fontos, hogy ne csak egyszer menjen el a templomba, hanem szokjon hozzá, hogy rendszeresen elmegy oda. Így az életének részévé válik, hogy a Jóistenről hall, megtanul vele beszélgetni. Egész egyszerűen azáltal, hogy rendszeresen eljár a templomba, azt fogja észrevenni, hogy a szívében már beszélget is az Istennel.
Ez azért is fontos, mert még sok mindent meg kell tudnia Róla. Ő akkor is megbocsát, ha mi nem tudunk magunknak megbocsátani. Az a baj, hogy ilyenkor még mi magunk nem vagyunk képesek befogadni az Ő szeretetét, irgalmát. Mintha zsilip zárná el a vizet, a zsilip másik oldala pedig száraz marad.
Tudnia kell azt is, hogy az Isten nem büntet bennünket. A saját tetteink következményei miatt szenvedünk, de Isten éppen azt akarja, hogy ki tudjunk emelkedni a saját tetteink sötétségéből. Ennek is az a módja, hogy keresi Ővele a kapcsolatot, beszélget Vele. Javaslom, hogy gyakorolja a hálaadást. Menjen be a templomba és köszönjön meg mindent, amit kapott az életében. Ezt tegye meg többször is. Ez is egyre inkább segíti majd megnyílni azt a bizonyos zsilipet, a szíve ajtaját.

Szerzetesnek mindig adott közösségbe lehet jelentkezni. Érdemes felkeresnie a lakhelyéhez legközelebb eső szerzetesházat, és ott beszélnie az elöljáróval, aki ellátja további tanácsokkal. Ha nem ismer a közelében szerzetesházat, akkor a következő címen böngészhet: http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13

A kínai hazafias egyház nincs egységben a Szentszékkel. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után nem sokkal hozták létre ezt a nemzeti egyházat, amely püspököket is szentelt, de ezeket Róma nem ismerte el. Ma már a Vatikán tárgyal a nemzeti egyház képviselőivel, és lehetőséget ad arra, hogy a kinevezett püspökök utólag fejezzék ki Rómával való egységüket.
Kínában létezik a földalatti egyház is, amely egyáltalán nem egységes és nem mindig van egységben Rómával sem. Kinában a katolikus egyház helyzete rendkívül bonyolult. Részletesebben a http://terebess.hu/keletkultinfo/salat1.html címen lehet erről olvasni.

Nem sok rang és beosztás van a görögkatolikus egyházunkban. S minthogy nem is hiszem, hogy valahol egybeszerkesztve megtalálná, hamar leírom.
A vezető a püspök. Vannak helynökök (egyházmegyénkben három), akik őt helyettesíthetik majdnem minden dologban. Két helynöki tisztség van még, amely nem jelenti a püspök helyettesítését: a gazdasági és a bírósági helynök.
Az egyházmegyét esperesi kerületekre osztjuk. Minden kerületnek van egy felelős vezetője, az esperes. Általában hat-nyolc parókia tartozik egy kerületbe. Több esperesi kerület (általában három) alkot egy főesperességet, ezek élén állnak a főesperesek. A nagyobb parókiákon esetleg több pap is teljesít szolgálatot, akkor a vezető a parókus, a beosztott lelkész(ek) pedig a káplán(ok).
Ez az egyházunk hagyományos fölépítése. A parókiák mellett azonban egyre több oktatási és szociális intézményünk van. Ezek mindegyikében teljesít szolgálatot áldozópap - vagy főállásban, vagy csak oldallagosan - de ők is mind a helyi parókus vezetése alá tartoznak.

Igen, nagyon súlyos bűn. Talán erre lehet legvalóságosabban mondani, hogy halálos bűn. Nem csak azért, mert utána következik a halál, hanem, mert utána a lelki halál következik. Az ember utolsó tette egy gyilkosság, amit már megbánni sem tud, tehát az örök kárhozat következik utána.
Iszonyú hazugság, becsapás a sátán részéről, amikor ezzel a gondolattal kísért, és azt próbálja elhitetni, hogy ha az ember véget vet az életének, akkor megszűnnek a fájdalmak, megszűnik a kilátástalanság. Épp ellenkezőleg, csak még szörnyűbb pokol következik utána, amit a kísértő elfed, vagy az ember saját magát becsapva le akar tagadni.
Nem, még ha nehéznek is tűnik az élet, küzdeni kell, és előbb vagy utóbb megnyílik a megoldás kapuja, s szépen arra lehet, arra kell tovább menni.

A saját püspöknek kell benyújtani a kérelmet, amelyben bemutatkozásképpen önmagáról is ír. Szükséges még ehhez a beadványhoz a saját parókus ajánlása is. Aki ezeket eljuttatja a püspökségre, utána megkapja a tájékoztatást a további szükséges lépésekről.

Kedves Zoltán!
Láthatóan a szíve diktálja, hogy az Istenhez forduljon, sőt, saját szavaival fejezze ki iránta a hódolatát. Fontos, hogy ne csak akkor szólítsa Őt, amikor bajban van, amikor valamit nagyon kérni akar Tőle, hanem máskor is. Ne feledje sohasem megköszönni is azt, amik kapott. Ha ezt rendszeresen teszi, egyre jobban látja majd, hogy nap nap után mennyi mindent kap a Jóistentől. Azt mondja, nem szokott járni templomba. Javaslom, hogy menjen el olykor. Ott jobb imádkozni, ott békére talál az ember lelke.
E mostani tettét is a templomban tárja föl az Úrnak, ott kérjen Tőle bocsánatot, és utána pedig azt, hogy segítsen jóvátenni. Hogy a kedvese mikor fog megbocsátani, ez nem az Isten jóságán múlik. Ebben őneki szabad akarata van. De ha megtalálja lelkében a békét, és úgy közeledik feléje, akkor idővel enyhülni fog, és megérzi az Ön közeledésében is a tiszta szeretetet. Hogy ez a béke minél nagyobb legyen, azért imádkozzon minél többet!

Jézus korában már nagyon elterjedt volt a hellén kultúra. Egyes próféták, rabbik, tanítók nagy erővel tiltakoztak ellene - egyebek között erről szól a Makkabeusok könyve -, mégis jelentős hatással volt a vallásos zsidó emberekre is. Más görög eredetű névvel is találkozunk az Újszövetségi iratokban (András, Fülöp, Bertalan, stb.).

Sőt, elsősorban ővelük kapcsolatban kell megélnünk az önzetlen szeretetet. Természetesen kötelességünk is, de kötelességünk ez mindenki felé. Akikkel legtöbbet vagyunk, akikhez legközelebb állunk, azok felé kell sugározni leginkább a szeretetet.

Kedves Levente!
Nem mindenben értek egyet Önnel. Igaz, nekem nincs alkalmam sok pap prédikációját hallgatni, hiszen csak ilyen helyzetben lehetne ennyire általános véleményt megfogalmazni. Akiket szoktam hallgatni, azoktól mindig tanulok valamit. Sok múlik azon, hogy hogyan hallgatja az ember.
Nem ismerek olyan biológiai kutatási eredményt, ami cáfolná Istent vagy az Ő létét. Ha erről jelenne meg bármilyen ismeretterjesztő anyag, az nyilvánvalóan felszínes, tudománytalan írás lenne, hiszen Isten létét sem bizonyítani sem cáfolni a természettudományok által nem lehet. Ugyanis teljesen más területtel foglalkoznak.
Kétségtelenül nagy hangsúlyt kell fektetni a felkészültségre, de az embereket nem a színvonalas beszédekkel lehet meggyőzni. Azok esetleg elgondolkodásra késztethetik őket, amely nagyon hasznos, és jó alapja a hitre térésnek, a hitben való megerősödésnek, de a meggyőződés sohasem csupán értelmi belátáson alapszik.
Nem volt alkalmam még a televízióban ennek az egyházi vezetőnek a beszédét hallgatni, de bármilyen fölkészült és meggyőző legyen is, ha az igazságtól eltérő dolgot hirdet, nem kíséri az Isten áldása (Gal 1,8).
Krisztus evangéliumának hirdetése nem a filozofikus gondolkodás, hanem elsősorban az azt hirdető ember életpéldája által válik meggyőzővé. Az apostolok a Szentlélekkel eltelve hirdették erővel és hatékonysággal az evangéliumot, jól lehet sokan közülük tanulatlan emberek voltak (ApCsel 4,13).

Kedves Tina!
A kérdésfölvetése teljesen jogos. Nagy kár, hogy egyáltalán léteznek olyan gépek, játékok, rendszerek, ahol az emberek szórják a pénzüket akár szenvedélyből akár csak szórakozásból. Nem volna szabad ilyennek lennie. A bűnt az követi el, aki ilyet létesít, működtet vagy fenntart. Ön nyilván jó szándékkal keresett munkát, így jutott ehhez a céghez. Jobb lenne, ha más munkát találna, de nem követ el bűnt azzal, hogy itt dolgozik. Bizonyos mértékben kényszer helyzet, hiszen az is fontos, hogy legyen munkája.
Azt tanácsolom, hogy végezze a mostani feladatát a legnagyobb keresztény elhivatottsággal. Mivel ennek során sok emberrel találkozik, azok felé mindig próbálja a krisztusi szeretetet közvetíteni. Most ezt tudja tenni. Ha pedig mégis adódik más munka, amely közelebb áll az Evangélium szelleméhez, csak akkor váltson.

A Keleti Kódex 831. kánonja szerint: A házasságot a jegyes fél parókusa előtt kössék meg, hacsak a részleges jog mást nem tartalmaz vagy megfelelő ok nem mentesít.
Nálunk, Magyarországon ez azt jelenti, hogy bármelyik jegyesfél rítusa szerint érvényesen meg lehet kötni a házasságot. A keresztlevelet az illető helyről ki kell adni. Ha a püspökségre is írt már, akkor azt javaslom, hogy vagy írjon újra, vagy telefonáljon oda, hátha elkeveredett a levél a postán. Ha a helyi pap valami miatt nem hajlandó az együttműködésre, akkor a püspök atya fogja orvosolni a nehézséget.

Azt írja, több, mint két éve tart ez a szörnyű állapot. Ha ez azt jelenti, hogy mindjárt a házasságuk kezdetétől fogva, akkor alaposan megkérdőjelezhető, hogy miféle házassági indokok alapján kötötték össze az életüket. Ha így van, ez nyomós ok arra, hogy egyházi bíróságon keresse élete boldogtalanságának az okát.
Ha már több év óta házasok, és csak az utóbbi időben vált ilyenné a férje, akkor pedig az ennek kiváltó okát kell megkeresni. Nyilvánvalóan van valamilyen oka. Persze, ha Ön egyedül van ebben, akkor nagyon nehéz józanul és higgadtan cselekednie. A legjobb szándék vezette abban, hogy eddig teljes erejét összeszedve próbált mindent elviselni, de már fogytán az emberi ereje. El is fog fogyni, mert az véges. Kell, hogy találjon olyan lelkiatyát, akivel ezekről a dolgokról tud beszélgetni. Ha netán a lakóhelyén valami ok miatt nem talál ilyet, akkor keressen más helyen, de mindenképpen legyen pap, akivel ezt meg tudja osztani, aki Önnek tanácsot, bátorítást, erőt tud adni.
Keresni kell tehát az okot és a megoldás lehetőségét. Mai világunkra jellemző, hogy a megoldás keresésében első lépésként a válásra gondolnak. Holott ez csakis a legvégső lehet. Azzal egyetértek, hogy nem szabad így folytatni, vagy egyáltalán hagyni folytatódni ezt a helyzetet. Valóban teljesen tönkre mehet ebben. Nem ezt kéri, nem ezt várja Öntől az Úr. Más megoldást kínál. De ne zárja rövidre azzal, hogy elválik a férjétől, hogy elhagyja őt. Keresse az okot, keresse a megoldást, keressen ehhez hiteles tanácsadót.
Amikor nem mutatkozik semmi egyéb megoldás, akkor az Egyház lehetőséget ad az elválásra. Ezt is a lelkiatyával kell megbeszélnie. Viszont, ha a házasságuk érvényesen lett megkötve, akkor Önnek nincs lehetősége újra házasságot kötni valaki mással. Mégis élhet továbbra is békében és nagy lelki mélységben. Részesülhet a szentségekben.
Azt remélem, azonban, hogy megtalálja azt a rejtélyes okot, amiért ilyen lett a férje, és sikerül kigyógyítania belőle. Imádkozzék ezért sokat! Én is fogok imádkozni érte.

Hogy ne ítélnénk el a háborúskodást, amely embereket fordít egymással szembe, terjeszti az erőszakot, az ebből fakadó számost egyéb bűnt?
Súlyos és szerintem megoldhatatlan kérdés, hogy mit tegyen az ember, ha háborús helyzetbe kerül. Tanácsom, hogy erről nem érdemes töprengeni, szóvitákba bocsátkozni, mert lehet, hogy most meg tudunk fogalmazni szépen hangzó elveket, de ki tudja, hogy az adott helyzetben melyikünk hogyan viselkedne? Törekedjünk arra, hogy a béke idejében is mindig békességszerzők legyünk (Mt 5,9), akkor van reményünk, hogy más helyzetben is ezt a magatartást tudjuk követni.
Azok a katonák, akik bármilyen okból háborús helyzetbe kerülnek, még jobban rászorulnak az imádságra, a lelki támaszra, az Egyház áldására.
Azt nem látom át, hogy Afganisztában mi a szerepe a magyar katonáknak, de amennyire értesültem róla, egyáltalán nem lövöldözni mennek oda, hanem rendfenntartás a feladatuk. Erőszak cselekedet viszont, sajnos mindenütt van, idehaza is. Szóval, itt is, ott is van feladata a békességszerzőknek. Elsősorban mi magunk legyünk azok!