Kedves Lelkiatya!
Nem tudom, de az előző kérdésből lehet, hogy kihagytam, hogy a római katolikusoknál bérmálkoztam.
Balázs
Kedves Balázs!
Ebből arra lehet következtetni, hogy Önt római szertartás szerint keresztelték, hiszen a görög szertartásban a keresztséggel együtt a bérmálásban is részesül a keresztelkedő. Újra hangsúlyozom azonban, hogy nem a keresztelési szertartás a perdöntő, hanem a szülők rítusa.
Kedves Lelkiatya!
Én a Nyírségben születtem és görögkatolikusnak kereszteltek, de 3 éves koromban Békés megyébe kerültünk és én itt is nőttem fel. Sajnos itt csak a római katolikusokhoz járhattam, ott is bérmálkoztam. Kérdésem, hogy attól azért még görög katolikusnak számítok-e? (most Budapesten élek és itt van lehetőségem a Rózsák terén görög katolikus templomba járni.) Válaszát előre is köszönöm!
Balázs
Kereszteléskor a gyermek a szülei rítusát követi, függetlenül attól, hogy történetesen milyen szertartással keresztelték meg. Vegyes rítusú házaspárok esetén az 1981-es új kánonjog érvénybe lépéséig az apa rítusát követték a gyermekek. Ez akkor annyiban változott, hogy a vegyes rítusú családban a szülők szabadon megválaszthatják, hogy gyermekük mely rítushoz tartozzon. Ha az Ön édesapja görögkatolikus volt, akkor Ön is az. Javaslom, hogy minél gyakrabban járjon a Rózsák terei templomunkba, hogy felnőtt fejjel újra fölfedezhesse Egyházunk mérhetetlen gazdagságát, az Isten kimeríthetetlen irgalmát és szeretetét.
Kedves Lelkiatya!
Az oly szép és ritkán, csak nagyböjtben (?) használt teljes leborulás eredetéről, használatáról, jelentéséről stb. szeretnék érdeklődni.
Válaszát köszönöm!
Szterka
A neve nagy metánia. A görög szó eredetileg megtérést jelent, de a liturgikus használatban már ezt a meghajló vagy leboruló mozdulatot. A kis metánia a mély meghajlás, amely után keresztet vetünk. Ezzel is az Isten előtti hódolatunkat, bűnbánatunkat, irgalmába vetett hitünket és iránta való mély szeretetünket fejezzük ki. Amikor mindezt teljes földre borulással tesszük, szintén keresztvetéssel együtt (ez a nagy metánia), akkor fokozott odaadással akarjuk kifejezni ugyanezt.
Nem csak templomban végezhető imádságforma. Egyéni imánkban is megtehetjük, hogy az ikon előtt háromszor vagy akár többször is teljes leborulást végzünk, miközben mondjuk a Jézus-ima fohászt. Minden ilyen mozdulattal a testünket is bevonjuk az Isten imádásába.
Tisztelt Lelkiatya!
43 éves vagyok, annak idején megkereszteltek.Nagyszüleim vallásosak voltak.Szüleim nem gyakorolták, hivatásuk miatt nem is gyakorolhatták vallásukat.Egyszer édesanyám elvitt templomba, másnap már a munkahelyén figyelmeztették.
Jómagam a nagyapám reggeli imádkozását hallgatva, valamint anyám otthoni tanítása alapán tanultam meg néhány alapvető imádságot.
Mindig éreztem - nem tudatosan- hogy van egy más világ is!
10 évvel ezelőtt volt egy nagy baj életünkben( betegség) és meghallgatott az Úr. Jártam templomba, elmélyedtem a vallásban, a Biblia olvasásában. Sajnos ez a folyamat megszakadt, kevesebbet mentem templomba, kevesebbet imádkoztam, a hitemet elnyomták a világi dolgok.
Egy újabba tragédia kapcsán jöttem rá, hogy a vallás nem csak a hit, hanem annak gyakorlása is. Látogatom a miséket, olvasom a Szent Írást.
Gyermekeimet járatom hittanra, próbálom a szeretetre nevelni őket. Munkámban is próbálom a hármas jelmondatot érvényesíteni, igaz jellegénél fogva nagyon nehéz.
Viszont irígykedve nézem azokat, akik áldoznak, és gyónni is szeretnék.....43 év után a bűnbánat nem elég szerintem.
Viszont gyermekkoromban nem járhattam hittanra sem, így nem voltam első áldozó sem. Római katolikusként kereszteltek meg, most görög szertartásokat látogatom. Ha felkészült leszek, áldozhatok a görög egyház tagjai között? Mi a véleménye,erről?
Köszönettel.LT
Az előttem kérdező fórumozónak esetleg segíthetek a fia felkutatásában, ez a munkám és szívesen adok tanácsot is, ha igényli!
Az előttem s
Milyen kár, hogy meg kell várnunk a tragédiákat ahhoz, hogy ráébredjünk, Isten nélkül nem érdemes és nem is lehet élni.
Azt mondhatom Önnek, hogy az egyszerű tiszta bűnbánat elég, és az Isten újra visszafogadja Önt. Ezt a bűnbánatot pecsételi és áldja meg a szent gyónás.
Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akiben szívesen megbízik, és jelezze neki, hogy gyónni szeretne, életében először. Ő nyomban tudni fogja, hogy mit kell tenniük.
Ugyanakkor valószínű, hogy Ön a bérmálás szentségében sem részesült. Ezt is jeleznie kell az atyának. Amíg erre fölkészül, addig nagyon sok mindent fog még megtudni az Isten titkaiból. Csodálatos folyamat ez. A bérmálás után gyónhat, utána pedig megáldozhat. Igaz, valóban ez lesz az Ön életében az első áldozás, de azért nem kell rá úgy tekinteni, mint a gyermekek megszervezett elsőáldozására. Nem baj, ha senki más nem tud róla csak Ön és a Jóisten. Persze, az szép, ha a gyermekeit is bevonja ebbe, de minden egyéb külsőség nélkül. Éppen emiatt az is mindegy, hogy ezt római vagy görög templomban teszi. Azt válassza, ahová reményei szerint családjával együtt hosszú időn át rendszeresen eljárhat.
Kedves Lelkiatya.Ne haragudjon,hogy levelemmel zavarom,csak annyit szeretnék megkérdezni öntől,hogy hogy érzi magát a mi kisvárosunkban.Azért nem irok nevet mert szeretnék anonim maradni.
Én is.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik alábbi válaszában ezt írja: "A református egyház a házasságot nem tekinti szentségnek, így a katolikus egyház sem tekintheti annak a református esküvőt." Azt szeretném kérdezni, hogy nem lehetne ezt valamiképpen a konkrét helyzetet figyelembe véve pontosítani, mert én viszont úgy tudom, hogy a katolikus egyház két református házasságát nagyon is szentségnek tekinti legalább is a nyugati egyházjog szerint két keresztény között csak szentségi házasság létezhet, vagy ez a CCEO-ban másképpen van? Pl. abból a szempontból is így van ez, hogy a (r.) k. egyház nem járul ahhoz hozzá, hogy ha egy ilyen házasság válással végzödik és valamelyik fél egy (suabad állapotú) katolikus féllel akar házasságot kötni, akkor ezt minden további nélkül megtehesse, hanem ennek a két reformátusnak a házasságát, annak létrejöttét katolikus egyházi bíróságon kell tisztázni.
Nem lehetséges, hogy inkább arról van szó, hogy ebben a konkrét helyzetben egy polgárilag elvált, de egyházilag "rendezetlen állapotú" katolikus fél házasságát egy református féllel (a kat. egyház) nem tekinti szentségnek - ám nem abból az okból, hogy a református egyház sem tekinti annak. Kicsit bonyolult ez a helyzet, lehet, hogy félreértettem valamit, talán ezért is lenne jó tisztázni.
Nem egészen pontos a megközelítés.
A református egyház nem tekinti a házasságot szentségnek. Azt fölbonthatónak tartja, és felfogásuk szerint lehet újra házasodni.
A katolikus egyház a természetjog alapján tekinti érvényesnek azokat a házasságkötéseket, amelyeket a felek a saját hitük és meggyőződésük szerint kötöttek. Két megkereszteletlen egyszerű polgári házassága - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság, két protestáns házassága saját szertartásuk szerint megkötve - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság. Hiszen a katolikus egyház nem csak a saját szertartását tartja érvényesnek, hanem tiszteletben tartja a más felfogásúak házasságkötési igényét. Ugyanakkor a természetjog alapján az érvényesen megkötött házasság felbonthatatlan. Ez Ádám és Éva óta így van, amikor még sehol sem volt a katolikus szertartás.
A római és a keleti katolikus jog ebben a kérdésben megegyezik, nem tér el egymástól.
T. Atya!
Arról szeretnék érdeklődni,hogy a Fő utcai templomban van-e gyóntatás és ha igen mikor ?
Jelenleg a Fő utcában állandó beosztással egy áldozópap és egy diakónus szolgál, így gyóntatás megbeszélés, illetve kérés alapján lehetséges, a parókus atya bármikor szívesen rendelkezésre áll. Március 25-től talán megváltozik a helyzet, és újra két pap szolgál majd, így akkortól a szertartások alatt is lesz állandó gyóntatás (amennyiben a szertartáson jelen vannak más, a gyóntatásban segítő atyák is, akkor természetesen most is van a szertartások alatt gyóntatás).
A Rózsák terén viszont állandó gyóntatás van.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy a divat,a facebook,a ps2 egyéb fiataloknak való dolgok istennel ellenszegülnek e?Össze lehet-e egyeztetni a kettőt?
Tisztelettel:
Egy KisKamasz
Kedves Testvérem!
Jól érzi, hogy nem kis veszélyt rejtenek ezek a dolgok. Sajnos, a mai bonyolult világunkhoz hozzátartoznak, s ha ki akarnánk zárni az életünkből, magunkat zárnánk ki az életből. Ilyen remeteélet csak igen keveseknek adatik meg. Nem is ez a cél. Inkább az, hogy megtanuljunk helyesen élni a világ dolgaival.
Most, a böjti idő különösen is lehetőséget kínál arra, hogy visszafogottan éljünk a világ kínálta élvezetekkel. Javaslom a Szentírás mindennapi olvasását. Ez segít helyére tenni ezeket is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves lelkiatya, szeretném mekgérdezni, hogyan tudnák igazán jó ember lenni. szeretném teljesen Istennek adni magam, és elérni a szentségi fokot. megszűnni az Istenben megélni a sötét éjszakát és átistenülni. de olyan kevés vagyok ehhez, és nincs lelki vezetőm. kérem szépen tessék tanácsot adni, merre induljak?
Ha megjelent szívében ez a vágy, ezt akár üzenetnek is tekintheti. Valójában Isten minden embert meghív erre a célkitűzésre, de nem mindenki hallja meg.
Ha pedig meghívta, akkor lehetőséget is ad rá, különben nem tárta volna föl ezt a lehetőséget.
Szentté válni kegyelem, Isten ajándéka. Ezért mindenekelőtt kérni kell. Ha kitartóan kéri Istentől, meg fogja adni Önnek!
Mindenképpen keressen lelkivezetőt. Ha mást nem talál, keresse meg a legközelebb élő atyát, és kezdjen el rendszeresen gyónni és áldozni. Ez a kegyelmi erő el fogja vezetni azoknak a lépéseknek a fölismeréséhez, amelyek továbbvezetik majd ezen a nagyszerű úton.
Tisztelt Lelki Atya!
A mi kis falunkban nagyon sok görögkatolikus vallású hívő ember lakik. ... új Tisztelendő érkezett a falunkba, akit nagyon sok falubeli tisztel, de van néhány rámenős ember, vagy inkább asszony, akik az Atyát bűnös, rossz irányba vitték el, mára tulajdonképpen ők irányítják az egyházat.
...
Mit lehetne tenni? Kihez fordulhatunk? ...
Úgy érezzük a Jóisten mellettünk áll, de mikor hallja már meg a szavunkat?
Megrövidítettem a levelét, hogy csak a kérdésre válaszoljak, és ne érezze senki azt, hogy vádaskodni akar bárki is.
Hallottam olyan helyzetről, ahol a hívek nagyobb buzgósággal imádkoztak, mint a vezető papjuk. Összefogtak, és elkezdtek imádkozni érte közösen. Ezt tudom javasolni Önnek, Önöknek is. Semmi sem gátolja meg Önöket abban, hogy összejárjanak imádkozni, pl. az imaórát végezni rendszeresen közösségükért, de elsősorban a papjukért.
Emellett, természetesen megtehetik, hogy értesítik a helyzetről az esperest, vagy akár a püspök atyát. De semmiképp sem aláírás nélküli levélben, mert azzal biztosan nem foglalkoznak. Mégis leghatékonyabbnak a szeretetből fakadó közös imádságot tartom.
Kedves Lelkiatya szeretném kérni hogy csak én láthassam a választ.
Milyen cimre írjak?
Köszönöm a válaszát.
+!
A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre írhat bátran.
KEDVES LELKIATYA A FIAM ELMEN ITTHONROL NEM TUDOM MERRE JÁR MITCSINÁLJAK
Ne rémüljön meg. Imádkozzék érte, és bízhat benne, hogy hazajön. A tékozló fiú apja élhetett át hasonlót. Hasonló lelkülettel várja vissza őt.
Kedves Lelkiatya!
Egyik válaszában olvastam a következő mondatot: "rendszeresen gyónjunk" Szeretném megkérdezni, mit nevez rendszeres gyónásnak?
Köszönöm Márti
Kedves Márti!
Általában az a jó, ha valaki havonta gyónik, vasárnaponként áldozik és naponta olvassa a Szentírást. Van, aki ennél még gyakrabban szeretne gyónni. Lehet akár hetente is, ha a lelkiatyja ezt jónak látja. Ennél gyakrabban semmiképp sem. Van, akinek a rendszeres gyónás azt jelenti, hogy két-három havonta jut el oda. Vannak - főként férfiak - akik évente 2-3 alkalommal gyónnak, de valóban rendszeresen, összeszedetten, fölkészülve. Ez is lehet jó. Különbözőek vagyunk tehát. Az általános tanácsom mégis ez, amit legelőször mondtam.
Kedves Lelki Atya!
A mi egyházközségünkben az ... évek óta nem köszön.
Haragszik, de azért vasárnaponként beáll a sorba részesülni a szentségekben. Gyűlöl, pedig semmi olyat nem tettem, ami ezt indokolná. Próbáltam vele szót érteni, de eredménytelen. Az ... atyának is lett szólva, de nem történt semmi, pedig a figyelmébe ajánlhatná Máté 5:23-24 részét.
Én azért kitartóan köszönök, addig míg meg nem unom. Más ötletem nincs. Önnek talán lenne. Ennyi idő után azt már lassan elfogadom, hogy nem köszön, de az zavar, hogyan lehet valaki ilyen viselkedéssel világi elnök?
Köszönettel:Z
Kedves Z!
Mint talán látja, néhány szót kihagytam a leveléből, hogy senki se vegye személyesen magára a panaszt. Így én is könnyebben tudok választ adni a lelki kérdésére.
Meglepőnek tűnhet mai világunkban Jézusnak az a szava, amellyel ellenségeink szeretetére buzdít bennünket. Ma nincsenek is ellenségek - vélhetnénk. Lám, vannak. Akiket nehezen tudunk szeretni, akiktől bántást, sebeket kaptunk, azokat nyugodtan tekinthetjük ellenségeinknek, legalábbis olyan ellenségeinknek, akikről Jézus beszél, és akiket szeretnünk kell.
Jól teszi, hogy nem hagyja magát és nem hagyja abba a köszönést. Ne unja meg mindvégig! De ennél többet is kell tennie. Imádkozzék érte, és imáiban kérje azt is Istentől, hogy tudja ezt az illetőt szeretni. Nem kis dolog ez, főként nem könnyű. De azzal teszi a legnagyobbat az egyházközségében, ha lelkében le tudja győzni ezt az ellenérzést.
Ha elindul feléje a szeretet útján - amely nem vár viszonzást! - akkor könnyebb lesz őt elfogadni, akár világi elnökként is. A többit pedig bízza a Gondviselőre. Mindig kegyelmi megoldást kell keresnünk és találnunk, annak lesz meg a kegyelmi gyümölcse.
D. J. Kr.!
Kedves lelkiatya!
Köszönöm az angyalokkal kapcsolatos alábbi pontosítását. Ebből idézek röviden: ?Csupán a játék kedvéért megszámoltam, Ő maga hányszor említi az angyalokat. A négy evangéliumban ennyit találtam: Mt - 11, Mk - 4, Lk - 7, Jn - 1. Ezen a 23 helyen kifejezetten Jézus beszél róluk, de a négy evangéliumban ennél többször, összesen 52-szer szerepel az angyal szó. (?) Az angyalok léte kétségtelen, a szerepük az életünkben fontos, a helyük az imádságainkban nem nélkülözhető. Mégis inkább figyeljünk Jézusra, az Ő szavaira, az Ő tanítására, és akkor minden a maga megfelelő helyére kerül az életünkben, az imádságainkban.?
Nem érthető számomra a válaszában tükröződő konfliktus oka, főleg a mennyiségi megközelítés indoka. A Szűzanyáról is csak alig szól a Szentírás, az Úr Jézus még kevésbé, mégis mint Istenszülő és minden kegyelmek kiosztója első a teremtmények között. Az angyalokra vonatkozóan is érvényesnek kell lennie, hogy nem a Szentírásban előforduló említésük mennyisége, hanem az előfordulásuk ?minősége? alapján kell a fontosságukat besorolni. Gondoljunk pl. csak arra, hogy az üdvtörténeti események többségét is angyalok által hirdeti meg Isten, az angyal (angelosz ? küldött) pedig Isten küldötteként a küldő megjelenítője, amint az apostol is.
Köszönettel,
Attila
Kedves Attila!
Köszönöm a kiigazítását. Valóban nem lehet darabra, centire mérni a lelkiélet, az imaszándék mennyiségét, mértékét. Így van, az Istenszülőről alig esik szó a Szentírásban, mégis az Egyház hite annál gazdagabb tanítást bont ki belőle.
Mivel ma nagy divatja van az angyalok tiszteletének, ezért vagyok kénytelen inkább visszafogottságra inteni e téren. Sokan hiszik az angyalok létét, segítségét, de nem vagy alig törődnek a szentekkel, vagy még inkább azzal, Akinek a szentségét minden értelmes teremtmény köszönheti.
Ezért továbbra is az a tanácsom, hogy legyünk buzgók az Istennel való együttlét keresésében, és ez a buzgóság majd elvezet a helyes ismeretre az Isten egyéb titkaiban is.
