Kedves Richard!
Felelősen kell élnünk. Egy autó nem olyan érték, amelyet bárkinek odaadhatnánk. Még barátnak sem, akár egyetlen útra is. Erős bizalmi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az autót kölcsönadjuk másnak. Tehát semmiképp sem javaslom, hogy a munkatársának hosszabb időre odaadja. Valószínű Ön igen jó szándékú ember, sokat segít másoknak. Ez helyes, de figyelnie kell, hogy ne használják ki Önt. Nem csak az Ön érdekében, hanem azok védelmében is, akik ebbe a súlyos hibába beleeshetnének. Ezt jelenti a felelős élet.

Kedves Tímea!
Szoros értelemben a házasság előtti tisztaság azt jelenti, hogy a fiatal pár az esküvő előtt nem létesít testi kapcsolatot, tehát mindketten szűzen őrzik meg magukat a nászéjszakáig. De jól sejti, hogy ez még önmagában kevés. Ügyelni kell arra, hogy az egymást szerető fiatalok ne is játszanak a tűzzel, a kapcsolatukban ne engedjenek szabad utat az érzékiségnek.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az udvarlás időszaka arra való, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék, minél jobban megszeressék egymást. Ismeret nélkül nincs szeretet! Ha egy fiú udvarol egy lánynak, akkor elsősorban egymás lelkét kell megismerni, nem egymás testét. Ez utóbbi természetes módon velejárója a lélekismeret folyamatának. Önbecsapás azt mondani, hogy azért közeledjenek egymáshoz testileg, hogy ezzel a házasságkötés után már ne legyen gond. A házasságban évtizedeken át folytatódik egymás megismerésének ez a csodálatos folyamata. Amit ilyenkor a fiatal test kíván, az valójában az érzékiség. Ennek természetesen megvan a maga helye és szerepe, Istentől áldott ajándék ez a képességünk is. De vigyázni kell vele, mert ha nincs megszelídítve, akkor könnyen megvadul, és ellenünk fordul. Még azt hazudja, hogy szép, de már magával ragadja a hév, és ha nem tud az ember rajta uralkodni, akkor már egyáltalán nem a szeretet kifejezője.
Amikor egy barátkozó kapcsolat elér oda, hogy bizonyos testi közeledés is legyen (kézfogás, ölelés, csók), akkor is ügyelni kell, hogy sohase az érzékiség kerekedjen felül. Ezért érdemes tartózkodónak lenni, a fiúnak is, a lánynak is, mert azzal semmit sem veszítenek, sőt, a kapcsolat lelki oldala ilyenkor sokkal nagyobb teret és hangsúlyt kap. Ha viszont nem tartózkodók, ha többet megengednek maguknak a kelleténél, akkor elszabadul az érzékiség, és bármilyen közös fogadalmat, elhatározást tettek is, nagyon könnyen belecsúszhatnak a testi kapcsolat bűnébe. Ez a tartózkodás, ennek kemény küzdelme tanít meg arra, hogy majd a házasságban, a házaséletben se legyenek önző módon csupán az érzékiségtől vezetve, hanem mindig egymás örömét keressék.

Igen, megteheti. Hiszen, még házas ember is tehet tisztasági fogadalmat. Nyilván ebben az esetben csakis a házastárs beleegyezésével, vagyis közös megegyezéssel. Ugyanakkor nem javaslom, hogy ezt a fogadalmát elkapkodja. Még a szerzetesi fogadalmat is sok-sok év előzi meg, legkevesebb 3-4, de van, ahol 8-10 esztendő. S itt az illető a vele egygondolkodásúak közösségében él, tehát a külső körülmények segítik e súlyos fogadalmának megtartásában. Aki a világban él, annak sokkal nehezebb a fogadalmához hűségesnek maradni. Az ilyen életre szóló fogadalmat nagyon meg kell gondolni, és csakis saját lelkivezető mellett és annak áldásával szabad megtenni.

Kedves Zsuzsa!
Kétségtelen, hogy az ilyen szörnyű esetekben a sátán működik az emberi lélekben. Viszont nem az emberi akarat felfüggesztésével, hanem annak beleegyezésével. Ilyen esetekben nem az ördögűzést kell alkalmazni, hanem az állhatatos imát és böjtöt. Sajnos nem létezik olyan szertartás, amely - mint egy kúra - eltávolítaná ezt a jelenséget. Hiszen ez nyilvánvaló bűn, amelyből csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Viszont az érte mondott imádságok, érte felajánlott áldozathozatalok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a kegyelem hatására a férje végre fölismerje tettét és elinduljon a bűnbánat útján.

Sebastian atya Indiából származik, malabár, tehát keleti rítusú áldozópap. Ugyanakkor szokott latin rítusú szentmisét is végezni, tehát minden bizonnyal megvan a birítusú engedélye. Ez hazánkban igen ritka, de az ő esetében érthető. Igaz, ez sem indokolja, hogy bizánci rítusú liturgikus öltözéket vegyen föl.

Hadd igazítsam ki a szándékát. Olyan ajándékot adjon, ami a keresztségre emlékezteti, nem pedig a keresztszülőjére. Bár, gondolom, Ön is elsősorban erre gondolt. Nos, legjobb ajándéknak egy falra akasztható szép keresztet javaslok, amelyet a szobájában elhelyez, amelyet gyakran lát, ha belép az otthonába, vagy egyenesen az ágya fölé helyez, vagy más kiemelt helyre. Ez segítheti őt abban, hogy gyakran elé álljon is imádkozzon, hogy egész életében ne halványuljon el az a buzgó szeretet, a mely most benne él, a keresztségre készülés időszakában.

Kedves Katalin!
Ön bizonyára nagyon szereti a latin rítust, szereti a római katolikus szentmisét és más latin rítusú szertartásokat. Ezért is érzékeli olyan nagynak a különbséget a bizánci rítussal szemben. Két nagyon ősi hagyományról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy egyik levált a másikról, hiszen már a II-III. századtól kezdve az egyes területeken különböző imarendek, különböző dallamvilág alakult ki. Nem is csak ez a két rítus van, hanem még ezeken kívül nagyon sok más is a Katolikus Egyházon belül. El kell tudnunk fogadni egymásét, csak akkor tudjuk elfogadni egymást is.
Önnek a szobrok segítenek jobban az imádságban, másoknak meg az ikonok. Különbözőek vagyunk.
Helyesen figyelte meg, hogy a bizánci rítusban gyakran említjük az Istenszülő nevet. Ez fontos hittétel, melyet már 431-ben megfogalmazott az Anyaszentegyházunk: mivel Jézus Krisztus valóságos Isten, ezért az ő édesanyja, Mária valóságos Istent szült, tehát ő Istenszülő. Való igaz, hogy ezt az értelmünkkel felfogni szinte lehetetlen, mégis fontos hittétele a katolikus egyháznak is, amelyet vallanunk kell, még ha ritkábban említik is így a latin rítusban.
Hitünk fontos tétele az is, hogy amikor Istenről beszélünk, akkor egyaránt vonatkozik az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.

Kedves Mea!
Mint látja, nem a teljes levelét közlöm, csak néhány részletet.
Soraiból azt érzem, valóban fordulatot kell tennie az életében. Azt érzem, szüksége van arra, hogy meg tudjon feledkezni önmagáról. Ezért nagyon jó gondolat az elvonulás. Persze, ez nem lehet menekülés, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy az Úrra figyelhessen. Nem tudom, volt-e az utóbbi időben lelkigyakorlaton, vagy volt-e lehetősége néhány napot szerzetesek között töltenie. Ezek mindig segítenek a lelkünk hullámzását lecsendesíteni, és tisztultabb látással jobban az Úr Istenre figyelni.
Nyilván a barátnője sem hibátlan. Mégis el kell gondolkodnia azon, amit mond a kapcsolatukról. Valószínű, Ön észre sem veszi, hogy túlságosan kötődik hozzá. Ilyenkor szokta ugyanis azt érezni a másik, hogy nincs meg a kellő szabadsága. Ha ez az ő érzése, akkor bizonyára nem alaptalan.
Ez a javasolt elvonulás ebben is segítheti Önt, hogy az emberi kapcsolatait is átgondolja. Engedje el mindazokat a gondolatokat, amelyek bármilyen vádat, szemrehányást fogalmaznak meg a lelkében bárkivel szemben. Ezek saját magunkat mérgezik. Soha ne azt nézze, hogy a másik mit tett, mit vétett, hanem mindig saját magában keresse a hibát. Ez az egyetlen útja az igazi kiengesztelődésnek.

Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.

Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.

Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.

Felnöttek eset?ben mind a három szents?get egyszerre unneplik, s erre megfelelö módon fel kell keszülnie a keresztelendönek.
Erre legalkalmasabb nap a H?sv?t ünnepe, de lehets?ges más napokon is.
Semmif?le szentség kiszolgáltatásakor nem szabad (!) pénzt kérni. (Házasságkötés esetén templom használati díjat szoktak felszámolni.)
A beavató szentségeknek semmiféle díja nincsen.

Ma már a katolikus egyház, benne a görögkatolikus is, de az orthodox egyház is eltemeti az öngyilkosokat. Ennek az az oka, hogy ma már többet tudunk arról, hogy a lélek távozásának pillanataiban még nagyon sok minden történhet. Felt?telezzük, hogy az illetö megbánhatja a büneit, így bár utolsó tette egy gyilkosság volt, mégis van reménye, hogy üdvözülhet.

Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell. Ennek ellenére nem tanácsolom, hogy azonnal hagyja ott, amit csinál, és minél hamarabb váltson. Nem, a gyors fordulatok, hirtelen irányváltások nem tesznek jót a kiegyensúlyozott életútnak. Mindnyájan hozunk rossz döntéseket, követünk el téves lépéseket. Ezeket belátni már bölcsességre vall. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy nem mindig tehetjük azt, amihez igazán kedvünk van.
Tanácsom, hogy bátran vizsgálja felül a tanulmányait érintő döntéseit, és, ha úgy látja, hogy valóban nem ezt kellene tennie, akkor ne habozzon a váltásban. De azt jól készítse elő. Valójában az volna legjobb, ha vért izzadva bár, de elvégezné ezt a mostani szakot, s majd csak után kezdene bele abba, amihez igazán kedve is van. Így hozzáedződik a küzdelemhez, amely amúgy is életünk elkerülhetetlen része. Tehát ne maradjon tétlen most sem. Kérje az Urat, vegyen erőt magát, és ne hagyja, hogy legyőzze a test lehúzó kívánsága. Persze, imádkozzon is azért, hogy megkapja a cselekvés kegyelmét. Ha látja a végét, ha meghozta döntését, hogy e mostani tanulmányok után mit tegyen, akkor meglátja, könnyebb lesz a mostani kínkeservest is elvégezni.

Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.