Tisztelt Lelkiatya!
Tanácstalan vagyok. Ahol én dolgozom,megjelelent egy srác aki elég szegény és auto kell a munkájához amit tőlem akar elkérni egy hónapra.Nevét se tudom.Nagyon megsajnáltam,de attól félek hogy én is pórul járhatok mert nem kis felelősség.Én jót akarok tenni,de nem tudom mikor vagyok az.Úgy küldték hozzám hogy majd a Richard úgy is odaadja.
Szeretnék Isten előtt kedves lenni,de nem akarom azt se,hogy kihasználjanak vagy valami károm legyen.Mit tanácsol?
Köszönettel,
Richard
Kedves Richard!
Felelősen kell élnünk. Egy autó nem olyan érték, amelyet bárkinek odaadhatnánk. Még barátnak sem, akár egyetlen útra is. Erős bizalmi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az autót kölcsönadjuk másnak. Tehát semmiképp sem javaslom, hogy a munkatársának hosszabb időre odaadja. Valószínű Ön igen jó szándékú ember, sokat segít másoknak. Ez helyes, de figyelnie kell, hogy ne használják ki Önt. Nem csak az Ön érdekében, hanem azok védelmében is, akik ebbe a súlyos hibába beleeshetnének. Ezt jelenti a felelős élet.
Tisztelt lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy a házasság előtti tisztaság mit jelent pontosan?
A barátommal mindketten vallásos családban nevelkedtünk, gyakoroljuk is a hitünket, és komolyan vesszük az alapelveit.
A házasság előtti testi kapcsolat kérdésében azonban úgy érzem, ő sokkal megengedőbb lenne. Én nagyon fontosnak tartom, hogy megfelelő határokat húzzunk e téren, és úgy gondolom, tudom is kezelni ezt a kérdést. Ő azonban sokkal több mindent szeretne már a házasság előtt, én viszont azt gondolom, már maga a kísértés keresése, a próbálkozás is bűn.
A barátom szerint fontos lenne megismernünk egymás testét e téren egy kicsit, hogy a házasságkötés után már ne legyen gond, ne akkor kelljen egymást ilyen módon megismerni.
Hogy lehet a házasságig úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy az mindkettőnknek megnyugtató legyen?
Köszönettel:
Tímea
Kedves Tímea!
Szoros értelemben a házasság előtti tisztaság azt jelenti, hogy a fiatal pár az esküvő előtt nem létesít testi kapcsolatot, tehát mindketten szűzen őrzik meg magukat a nászéjszakáig. De jól sejti, hogy ez még önmagában kevés. Ügyelni kell arra, hogy az egymást szerető fiatalok ne is játszanak a tűzzel, a kapcsolatukban ne engedjenek szabad utat az érzékiségnek.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az udvarlás időszaka arra való, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék, minél jobban megszeressék egymást. Ismeret nélkül nincs szeretet! Ha egy fiú udvarol egy lánynak, akkor elsősorban egymás lelkét kell megismerni, nem egymás testét. Ez utóbbi természetes módon velejárója a lélekismeret folyamatának. Önbecsapás azt mondani, hogy azért közeledjenek egymáshoz testileg, hogy ezzel a házasságkötés után már ne legyen gond. A házasságban évtizedeken át folytatódik egymás megismerésének ez a csodálatos folyamata. Amit ilyenkor a fiatal test kíván, az valójában az érzékiség. Ennek természetesen megvan a maga helye és szerepe, Istentől áldott ajándék ez a képességünk is. De vigyázni kell vele, mert ha nincs megszelídítve, akkor könnyen megvadul, és ellenünk fordul. Még azt hazudja, hogy szép, de már magával ragadja a hév, és ha nem tud az ember rajta uralkodni, akkor már egyáltalán nem a szeretet kifejezője.
Amikor egy barátkozó kapcsolat elér oda, hogy bizonyos testi közeledés is legyen (kézfogás, ölelés, csók), akkor is ügyelni kell, hogy sohase az érzékiség kerekedjen felül. Ezért érdemes tartózkodónak lenni, a fiúnak is, a lánynak is, mert azzal semmit sem veszítenek, sőt, a kapcsolat lelki oldala ilyenkor sokkal nagyobb teret és hangsúlyt kap. Ha viszont nem tartózkodók, ha többet megengednek maguknak a kelleténél, akkor elszabadul az érzékiség, és bármilyen közös fogadalmat, elhatározást tettek is, nagyon könnyen belecsúszhatnak a testi kapcsolat bűnébe. Ez a tartózkodás, ennek kemény küzdelme tanít meg arra, hogy majd a házasságban, a házaséletben se legyenek önző módon csupán az érzékiségtől vezetve, hanem mindig egymás örömét keressék.
tisztelt lelkiatya!
polgarilag elvaltam es szeretnek tenni orok tisztasagi fogadalmat. ezt most is megtehetem e hogy az egyhazi valas meg nincs?
Igen, megteheti. Hiszen, még házas ember is tehet tisztasági fogadalmat. Nyilván ebben az esetben csakis a házastárs beleegyezésével, vagyis közös megegyezéssel. Ugyanakkor nem javaslom, hogy ezt a fogadalmát elkapkodja. Még a szerzetesi fogadalmat is sok-sok év előzi meg, legkevesebb 3-4, de van, ahol 8-10 esztendő. S itt az illető a vele egygondolkodásúak közösségében él, tehát a külső körülmények segítik e súlyos fogadalmának megtartásában. Aki a világban él, annak sokkal nehezebb a fogadalmához hűségesnek maradni. Az ilyen életre szóló fogadalmat nagyon meg kell gondolni, és csakis saját lelkivezető mellett és annak áldásával szabad megtenni.
Kedves Lelkiatya
A férjem évek óta nem gyónt, nem áldozott, sajnos bűnös viszonyban él, és ez biztosan visszatartja őt ettől a szentségektől. Kérdésem az lenne, hogy van-e rá lehetőség, és megoldás, hogy ez az ördögi kör a családunk életében megszűnjön, és a férjem is testben, lélekben megtisztuljon. Biztosan érzem, és tudom, hogy a sátáni erő, amely ehhez a helyzethez, a nőhöz odakötötte, nem tud megszakadni. Itt elsősorban én un.ördögűzésre is gondoltam, amit hallottam a katolikus egyházban szokott működni.
Köszönettel: Zsuzs
Kedves Zsuzsa!
Kétségtelen, hogy az ilyen szörnyű esetekben a sátán működik az emberi lélekben. Viszont nem az emberi akarat felfüggesztésével, hanem annak beleegyezésével. Ilyen esetekben nem az ördögűzést kell alkalmazni, hanem az állhatatos imát és böjtöt. Sajnos nem létezik olyan szertartás, amely - mint egy kúra - eltávolítaná ezt a jelenséget. Hiszen ez nyilvánvaló bűn, amelyből csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Viszont az érte mondott imádságok, érte felajánlott áldozathozatalok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a kegyelem hatására a férje végre fölismerje tettét és elinduljon a bűnbánat útján.
Kedves Lelkiatya! Ha Sebastian atya verbita szerzetes, akkor miért görögkatolikus liturgikus öltözékben láthatjuk a honlapon képeken? Talán birítusú az atya?
Sebastian atya Indiából származik, malabár, tehát keleti rítusú áldozópap. Ugyanakkor szokott latin rítusú szentmisét is végezni, tehát minden bizonnyal megvan a birítusú engedélye. Ez hazánkban igen ritka, de az ő esetében érthető. Igaz, ez sem indokolja, hogy bizánci rítusú liturgikus öltözéket vegyen föl.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy már felnőtt hölgy kért fel keresztszülőnek, amit szívesen és őszinte örömmel el is fogadtam.
Ilyen esetben mit illik ajándékba adni neki? Olyat akarok, ami maradandó, amire ha rátekint, tudja, hogy kitől és milyen alkalomból kapta.
Köszönöm a válaszát!
Hadd igazítsam ki a szándékát. Olyan ajándékot adjon, ami a keresztségre emlékezteti, nem pedig a keresztszülőjére. Bár, gondolom, Ön is elsősorban erre gondolt. Nos, legjobb ajándéknak egy falra akasztható szép keresztet javaslok, amelyet a szobájában elhelyez, amelyet gyakran lát, ha belép az otthonába, vagy egyenesen az ágya fölé helyez, vagy más kiemelt helyre. Ez segítheti őt abban, hogy gyakran elé álljon is imádkozzon, hogy egész életében ne halványuljon el az a buzgó szeretet, a mely most benne él, a keresztségre készülés időszakában.
T.Lelkiatya!
Én római katolikus vagyok, nem tudnák más vallást,rítust elfogadni a miséken. A görög katolikus vallás, egészen más rítus szerint működik.
Ha nézem a görög katolikus templomokban,nem a szentek szobrait láthatjuk,hanem ikonokat. A szertartás is, az énekek is egészen mások.Azt szeretném kérdezni, hogy tudomása szerint miért kellett a római katolikus vallásról leválni, mi volt az értelme, mennyiben látja ön ezt, hogy a két katolikus vallás ennyire különbözik egymástól. Én úgy gondolom, hogy nem tudnám elfogadni, azonosulni vele. A görög katolikus templomokban, tudomásom szerint, nem a Boldogságos Szűz Máriát, mint Jézus édesanyját nevezik, hanem Istenszülőként emlitik a Szűz anyát, vagyis a Jézus, mint egyszülött fiú istengyermeket igy nem emlitik. Az Istenszülő nem világos számomra, mert az Isten a mennyei Atyaúristent kell érteni rajta, nem pedig a Jézus krisztust. Ez szerintem alapvető lenne számomra, vagyis Atya,Fiú,Szentlélek.
Tisztelettel: Katalin.
Kedves Katalin!
Ön bizonyára nagyon szereti a latin rítust, szereti a római katolikus szentmisét és más latin rítusú szertartásokat. Ezért is érzékeli olyan nagynak a különbséget a bizánci rítussal szemben. Két nagyon ősi hagyományról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy egyik levált a másikról, hiszen már a II-III. századtól kezdve az egyes területeken különböző imarendek, különböző dallamvilág alakult ki. Nem is csak ez a két rítus van, hanem még ezeken kívül nagyon sok más is a Katolikus Egyházon belül. El kell tudnunk fogadni egymásét, csak akkor tudjuk elfogadni egymást is.
Önnek a szobrok segítenek jobban az imádságban, másoknak meg az ikonok. Különbözőek vagyunk.
Helyesen figyelte meg, hogy a bizánci rítusban gyakran említjük az Istenszülő nevet. Ez fontos hittétel, melyet már 431-ben megfogalmazott az Anyaszentegyházunk: mivel Jézus Krisztus valóságos Isten, ezért az ő édesanyja, Mária valóságos Istent szült, tehát ő Istenszülő. Való igaz, hogy ezt az értelmünkkel felfogni szinte lehetetlen, mégis fontos hittétele a katolikus egyháznak is, amelyet vallanunk kell, még ha ritkábban említik is így a latin rítusban.
Hitünk fontos tétele az is, hogy amikor Istenről beszélünk, akkor egyaránt vonatkozik az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.
Kedves Lelkiatya!
Sok feszült helyzettel kell szembesülnöm mostanában.A munkán is,meg a magánéletemben is...
A napokban egy közeli,úgy érzem a legjobb barátnömmel is akadt konfliktusom.Elég durva dolgokat irt meg sms-ben,érezetem az üzeneteiböl, hogy valami mintha nem lenne rendben,de gondoltam csak feszült,meg túlterhelt ö is.Amikor találkoztunk nem érzödött semmi a viselkedésén,mélyen és jól elbeszélgettünk,ezért is nem értem a viselkedését.Amikor irt egyik nap megkérdeztem haragszik-e azt mondta nem,de elöjönnek régi dolgok benne...
Otthonról is elakar költözni egy lánnyal a közösségböl,és amióta együtt keresik a lakást azóta lett ilyen,ez a benyomásom,lehet,hogy az illetö személynek a hatására,akivel összeakar költözni,mert úgy veszem észre imponál neki az ö személyisége,nézetei.Dicséri is azt a személyt.Ez a lány majd szerzetes növér szeretne lenni,és azóta már ö is mondott ilyet,hogy lehet ez az ö hivatása is,pedig régen ódzkodva beszélt ilyen dolgokról...
Amióta ezek a dolgok történnek velem a munkán,ebben a barátságban is,úgy érzem el kell innen mennem kicsit hosszabb idöre.Valahova,ahol Isten közelében lehetek,magamba tekinthetek,átértékelhetem ezeket a dolgokat.A belsö felzaklatottságban egyedül amikor ez az elvonzulási gondolatom van,akkor érzek magamban békét,és érzem az Úr jelenlétét is a lelkemben.Helyes ez az elgondolás,hogy kis idöre elmenjek?Lenne is hová,csak meg kellene kérdeznem.Próbálok az Úr útmutatására figyelni ebben,meg a helyszinben is.A fent emlitett kapcsoaltot Ön hogyan látja?
Válaszát elöre is köszönöm!
Mea
Kedves Mea!
Mint látja, nem a teljes levelét közlöm, csak néhány részletet.
Soraiból azt érzem, valóban fordulatot kell tennie az életében. Azt érzem, szüksége van arra, hogy meg tudjon feledkezni önmagáról. Ezért nagyon jó gondolat az elvonulás. Persze, ez nem lehet menekülés, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy az Úrra figyelhessen. Nem tudom, volt-e az utóbbi időben lelkigyakorlaton, vagy volt-e lehetősége néhány napot szerzetesek között töltenie. Ezek mindig segítenek a lelkünk hullámzását lecsendesíteni, és tisztultabb látással jobban az Úr Istenre figyelni.
Nyilván a barátnője sem hibátlan. Mégis el kell gondolkodnia azon, amit mond a kapcsolatukról. Valószínű, Ön észre sem veszi, hogy túlságosan kötődik hozzá. Ilyenkor szokta ugyanis azt érezni a másik, hogy nincs meg a kellő szabadsága. Ha ez az ő érzése, akkor bizonyára nem alaptalan.
Ez a javasolt elvonulás ebben is segítheti Önt, hogy az emberi kapcsolatait is átgondolja. Engedje el mindazokat a gondolatokat, amelyek bármilyen vádat, szemrehányást fogalmaznak meg a lelkében bárkivel szemben. Ezek saját magunkat mérgezik. Soha ne azt nézze, hogy a másik mit tett, mit vétett, hanem mindig saját magában keresse a hibát. Ez az egyetlen útja az igazi kiengesztelődésnek.
Tisztelt Lelkiatya!
Általában hogyan történik az egyházi adó fizetése római katolikusként?
Egyedülálló vagyok.
Még éppen a keresztségre készülök, és vannak ismerőseim, akik azzal akarnak "elriasztani", hogy majd utána fizethetem is az egyházadót, ami nem kevés. Persze összeget nem mondanak.
Dolgozom, tanítok, de mellette költségtérítéses szakra járok, így jó ideig mindenre meggondolom a kiadásokat, mert nagyon be kell osztanom, amit kapok. Ilyen esetben mi alapján állapítják meg, hogy mennyit kell befizetnem? Nem akarom, hogy "tartozással indítsak" a közösség felé, de a katolizálást sem akarom ez miatt halasztgatni. Mi a teendő ilyen helyzetben?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.
Tisztelt Lelkiatya!
Nemrég tettem fel 3 kérdést a felnőtt római katolikus keresztséggel kapcsolatban, amire nagyon szépen köszönöm segítő válaszát és az idejét, amit egyáltalán erre a rovatra szán. Ugyanis mások kérdéseiből és válaszokból is sokat tanultam már.
Most felvetődött egy újabb kérdés a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
mivel egyszerre kiszolgáltatják a három bevezető szentséget, szeretném kérdezni, hogy a leendő keresztszüleim közül a keresztanyum lehet-e egyben bérmaszülőm is, még ha van is már neki másik két keresztgyermeke és egy bérmagyermeke?
Segítő válaszát köszönöm!
Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a görög katolikus gyakorlat szerint milyen előírásai vannak az adventi, az apostolfejedelmek előtti és a Nagyboldogasszony ünnepe előtti böjti időszakoknak?
Ezekkel kapcsolatban ugyanis általában csak annyit szoktak elmondani, hogy péntekenként hústilalom van. Ez idáig rendben is van, de aki egyébként is megtartja a pénteki hústilalmat (a szabad heteket és a főünnepeket kivéve), annak esetében semmilyen különbség nem lesz a nem nagyböjti böjti időszakok és az egyházi év többi része között.
Ugye a Nagyböjt ebből a szempontból más, hiszen ott szerdánként is hústilalom van, illetve liturgikai gyakorlat szerint ilyenkor van szerdánként és péntekenként az Előszentelt áldoztatok liturgiája.
Római katolikusként a saját rítusom gyakorlata szerint adventi időben a a lila (bűnbánati) színt használják (kivétel december 8-a, és a szó szoros értelemben vett rorate mise, amely votív mise meghatározott olvasmányos renddel Szűz Mária tiszteletére [helytelenül rorate misének nevezik a hajnalban végzett normál adventi misét is, mintha kizárólag az időpont döntené el, hogy milyen miséről is van szó]), s elmarad a Gloria (Nagy Doxológia), december 8-a kivételével.
Görög katolikus rítus szerint viszont nem tapasztalok semmilyen változást a Szent Liturgiában az említett nem nagyböjti böjti időszakok idején.
Tisztelettel László
Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.
Tisztelt Lelkiatya!
Az alábbi kérdéseim vannak a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
1) Felnőtt keresztség esetén a római katolikus egyház is egyszerre kiszolgáltatja-e a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül? Vagy felnőttként is ezeket külön alkalmakkor adják át?
2) Ezen szentségek kiszolgáltatásának van-e konkrétan meghatározott időszaka pl. csak húsvétkor vagy más keresztény ünnepnapon történik-e, vagy amennyiben az atya úgy látja, hogy a felnőtt keresztelendő már felkészült, akkor ez megtörténhet bármelyik vasárnapon (persze előkészülve arra)?
3) Tudom, furcsa lehet ez a kérdésem, de számomra fontos (bár nem ezen múlik, csak szeretném előre tudni, mire kell számítani). Az úgynevezett bevezető szentségek kiszolgáltatásának van-e anyagi vonzata akár a (már felnőtt) keresztelendő vagy a keresztszülők részéről? Profán módon megfogalmazva: Kell-e ilyen szentségek esetén fizetni? Ezzel kapcsolatban hallottam már azt is, hogy igen, de azt is, hogy nem.
Mi a hivatalos álláspont? (A szívből adott felajánláson kívül.)
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Felnöttek eset?ben mind a három szents?get egyszerre unneplik, s erre megfelelö módon fel kell keszülnie a keresztelendönek.
Erre legalkalmasabb nap a H?sv?t ünnepe, de lehets?ges más napokon is.
Semmif?le szentség kiszolgáltatásakor nem szabad (!) pénzt kérni. (Házasságkötés esetén templom használati díjat szoktak felszámolni.)
A beavató szentségeknek semmiféle díja nincsen.
Tisztelt lelkiatya!
A kérdésem lenne,hogy:a görög katolikusok temetnek e-el öngyilkosokat és van -e reményük az öngyilkos lelkeknek az üdvözülésre?
Ma már a katolikus egyház, benne a görögkatolikus is, de az orthodox egyház is eltemeti az öngyilkosokat. Ennek az az oka, hogy ma már többet tudunk arról, hogy a lélek távozásának pillanataiban még nagyon sok minden történhet. Felt?telezzük, hogy az illetö megbánhatja a büneit, így bár utolsó tette egy gyilkosság volt, mégis van reménye, hogy üdvözülhet.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon szenvedek a lustaságtól. Hogy lehet tőle megszabadulni? Mit tehet az ember, ha úgy érzi pályát tévesztett? Válaszát köszönöm!
Egy egyetemista
Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell. Ennek ellenére nem tanácsolom, hogy azonnal hagyja ott, amit csinál, és minél hamarabb váltson. Nem, a gyors fordulatok, hirtelen irányváltások nem tesznek jót a kiegyensúlyozott életútnak. Mindnyájan hozunk rossz döntéseket, követünk el téves lépéseket. Ezeket belátni már bölcsességre vall. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy nem mindig tehetjük azt, amihez igazán kedvünk van.
Tanácsom, hogy bátran vizsgálja felül a tanulmányait érintő döntéseit, és, ha úgy látja, hogy valóban nem ezt kellene tennie, akkor ne habozzon a váltásban. De azt jól készítse elő. Valójában az volna legjobb, ha vért izzadva bár, de elvégezné ezt a mostani szakot, s majd csak után kezdene bele abba, amihez igazán kedve is van. Így hozzáedződik a küzdelemhez, amely amúgy is életünk elkerülhetetlen része. Tehát ne maradjon tétlen most sem. Kérje az Urat, vegyen erőt magát, és ne hagyja, hogy legyőzze a test lehúzó kívánsága. Persze, imádkozzon is azért, hogy megkapja a cselekvés kegyelmét. Ha látja a végét, ha meghozta döntését, hogy e mostani tanulmányok után mit tegyen, akkor meglátja, könnyebb lesz a mostani kínkeservest is elvégezni.
Kedves Lelkiatya! Korábban egyik válaszában azt írta, hogy az önkielégítés nem a legnagyobb bűnünk, csak ezt szégyelljük a legjobban. Azt írta akkor a kérdezőnek (ha jól emlékszem), hogy a szentáldozást ne ettől tegye függővé. Felmerült bennem mégis a kérdés, hogy mekkora bűn az, ha valaki úgy áldozik, hogy előtte ily módon vétkezett? Hiszen sok embernél véleményem szerint az önkielégítés bűne pillanatnyi gyengeség következménye, amit talán azonnal meg is bán és lelkiismeret furdalása van miatta. Mi a helyes ilyenkor?
Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.