Nagyon sokszor önkielégitek és nem tudom abbahagyni nagy bun ez ?
Kedves M.!
A bűnt nem azért kell elkerülnünk, mert tilos, főként nem azért, nehogy büntetést kapjunk érte. Azért tanít minket Isten a helyes életre, mert ezzel vezet előre. Mindaz, ami Isten akaratával ellenkezik, az hátráltat bennünket ebben az előre jutásban. Ezek a bűnök, s ezért kell kerülnünk ezeket, hogy ne hátra, hanem előre haladjunk. Az önkielégítés - a szó maga is elárulja - saját öröm keresése, ráadásul eléggé alpári, lecsupaszítottan testi öröm ez. Az emberben azért is marad lelkiismeretfurdalás, mert éppen ez önző és lecsupaszított volta miatt sohasem ad igazi örömet, csak pillanatnyi jóérzést. E beteljesületlensége, és alantassága miatt pedig mindig többet és többet követel. Nem ad teljesség élményt, ami a szexualitásnak, mint isteni ajándéknak egyik különleges adottsága - amikor azt helyesen, a házaséletben élik meg. Mindenképpen javaslom, hogy keresse a módját annak, hogy kiszabaduljon ennek bűnnek az ördögi köréből. Ha már néhányszor sikerül leküzdeni, ez mindig egy kicsi erőt ad a következő támadáshoz. Tekintsen Jézusra, hívja segítségül az Ő nevét a küzdelemben. Javaslom még, hogy forduljon imádságban Magyar Mózeshez, aki a férfiúi tisztaság vértanúja és védőszentje. Nekem is ő szokott segíteni az ilyen jellegű küzdelmekben.
Kedves Lelkiatya!
Zarándokútra készülök hamarosan.Azt szeretném kérdezni,hogyan lehet helyesen felkészülni erre?Van balami különleges módja a felkészülésnek ha egy Mária kegyhelyre tervezünk zarándokolni?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nagyon jól teszi, hogy megpróbál komolyan készülni rá. Persze, mindenre nem lehet felkészülni, hisz a zarándoklatnak épp az a lényege, hogy nem tudjuk, mi vár ránk, mit fogunk ott kapni. Egyfajta kiszolgáltatottságot vállalunk. Ez azért jó, mert ez jobban megnyitja a lelkünket. Erre van szükség ugyanis, a nyitott lélekre. A zarándoklat nyitogatja a lelkünket, s mire odaérünk, már nagyobb készséggel tudjuk befogadni az ott kapott kegyelmeket.
Hogyan készüljön minderre? Ha több napja van még hátra, akkor minden nap legyen külön imádsága, amelyben ezt a nyitottságot kéri. Ne elképzelései legyenek, vagy kitűzött céljai. Egyetlen célja legyen, hogy közelebb kerüljön az Istenhez. Mária azért hív bennünket, mert közvetlenül tudja nekünk nyújtani az ölében tartott Kisdedet. Mária szeretete átjár bennünket, és mi is úgy tudunk szeretni (vagy inkább hasonlóan), ahogyan Ő szereti Fiát, és szereti az embereket. Más készületet én nem tartok fontosnak, mint ezt: imádságban kérje ezt a nyitottságot, s legyen kész elfogadni mindent, amit a zarándokút magával hoz. Készüljön fel sok nehézségre, kellemetlenségre, megpróbáltatásra (Zsid 12,11). Ezek is a zarándoklat elengedhetetlen velejárói.
Tisztelt Atya ! Így 59 évesen úgy érzem, megkérgesedett a szívem. Sokat harcoltam közügyekben, vélt vagy valós igazságtalanságok ellen. Megérte ? Nem mérlegelem, de tudom, talán ha 100 esetből egy az elmúlt 20 évben .De azért az egyért már érdemes volt , hiszem. Gyönyörű családom van, békés keresztény életet élhetnék, de valami mindig hajt , űz , hogy tovább . Valami belül. Az eszem azt mondja elég ! Oldja meg mindenki a gondját . Mert szenved a család és kínlódom én is . De ha olyan dolgot látok, hallok, ami nincs a rendjén, márpedig kis városunkban bőven van ilyen ügy, vagy kérik , hogy szóljak, mindíg kiállok , nyíltan ,ha kell indulatosan. Többször magam is érzem, hogy túlléptem egy határt, de a belső késztetés nagyobb. Rendszeresen imádkozok, kérem Jézust, hogy segítsen visszavonulni,de valahogy nem sikeredik. Rosszul imádkozom ? Sokat fecsegek ? Nem hiszem eléggé, hogy Jézus egy szóból is tudja mire van szükségem ? Pedig akarom hinni . Jó úton járok, vagy két végén égetem a gyertyát és mégis azoknak jut a legkevesebb fény , akiket legjobban szeretek ? Néha azon kapom magam, hogy a papokkal, atyákkal szemben is kritikusan lépek fel, pedig emberként nagyon tisztelem szeretem őket, jó barátságban vagyunk. De a papi munkájukban töretlen kiállást várnék el . De ki vagyok én ? Mindnél bűnösebb ! Honnan a bátorság ? Néha én sem értem. Jó volna megnyugodni, megtalálni a lelki békét, a világ dolgait Istenre bízni . Hogyan imádkozzak, hogy ne legyen " sem túl sűrű, sem túl híg " az ima ? Hogy Istennek tetsző legyen ! Sokszor kérem az Urat, ha már engedte" viharnak fújni számat" adjon hitet , hogy hallgatni is tudjam a csendet ! De jól teszem -e ? Nem akarok e olyan szerepet osztani megváltómra
, amit nekem kellene eljátszani ? Kaptam már Öntől, kész megoldást kérdésemre, de ezt nem várom , nem várhatom . Csak az utat mutassa én megjárom ! Bocsánat a sok beszédért, de Római .kat.-ként, ezt egy 3 perces gyónásban nem lehet érdemben elmondani. Várom, megtisztelő válaszát, de ha Ön most nem tartja aktuálisnak, csak azt kérem , imádkozzon értem , útkeresőért . Krisztus föltámadott ! Valóban föltámadott !
Ha úgy érzi, hogy a sok harc után megkérgesedett a szíve, ez azt jelzi, hogy valamit valóban elhibázott. Korántsem azt mondom, hogy mindent, de valamit mégis. Vélhetően azért is adott Önnek az Úr harcos jellemet, hogy azt használja. Lám, ezt mások is észrevették, többször is fordultak, fordulnak Önhöz, hogy álljon ki az igazukért. De egyre bölcsebbé válva kezdi látni, hogy az igazság kiharcolása nem minden. Egyrészt nem is mindig lehetséges, másrészt megtörténhet, hogy nem helyesen mértük fel a magunk vélte igazságot, és a nagy harc után inkább visszafordítanánk mindent. Most már szeretne egyre békésebb lenni. Ez is a bölcsesség jele. Természetesen ez lehetséges, sőt, be is fog következni. Jól teszi, ha nem vár vele, hanem elébe megy, és keresi is ezt a békét, megbékélést.
Javaslom, hogy húzódjon vissza egy időre, legalább néhány napra vagy egy hétre. Legjobb, ha erre egy szerzetesházat választ, ahol együtt imádkoznak Önnel. Tekintse át az életét, vizsgálja meg, melyek voltak a jó, melyek voltak a hiábavaló harcok. Mindezeket köszönje meg az Úrnak. Meg fogja látni, hogy az Úrral töltött beszélgetés több napos csendjéből más emberként fog majd visszajönni.
Mivel három perces gyónást említett, arra kell gondolnom, hogy az eddigi gyónásai talán csak ilyen hárompercesek voltak? Akkor egy igen alapos szentgyónásra is szüksége van. Talán épp e csendes napok után.
Az itt felvetett kérdése már lépés volt ebben az irányban. Folytassa nyugodtan ezt az utat!
Kérdezném megkereszteli-e azt a babát akinek a szülei nincsenek összeházasodva?Egyépként katolikusok. KÖszönöm
A kereszteléssel Krisztus egyházának tagjává válunk. Nyilván az a szülő kéri gyermekének a keresztelését, aki azt szeretné, hogy gyermeke is az Egyház tagjává váljon. A papnak meg kell bizonyosodnia, hogy ez a kérés valóban komoly szándékból származik-e. Ez magától értetődik azoknál, akik maguk is gyakorolják a hitet, életükkel igazolják, hogy az Egyházhoz tartoznak, s hogy ezt fontosnak tartják. Akik viszont nem élnek az Egyházban, nem gyakorolják a hitüket, azoknál joggal teszi fel a kérdést a pap, hogy miért akarják a gyermek keresztelését. Azok a szülők, akik nem tartják fontosnak, hogy összeházasodjanak, tehát az Egyház imáján keresztül áldja meg Isten a házasságukat, azok talán nem is veszik komolyan a keresztséget sem, s abban csupán megszokást, külsőséget látnak. Ilyen esetekben előírja az Egyház, hogy házasodjanak össze, s ha ezt megtették, akkor kérjék a gyermekük keresztelését. Mai kusza világunkban, sajnos, sok olyan helyzet adódik, hogy bár a szülők szeretnének összeházasodni, de ennek valós akadályai vannak. Ilyen esetben nem feltétele a keresztségnek a szülők Egyház szerinti házasságkötése.
Kedves lelkiatya!
Mit jelképez Jézus szívén ábrázoláskor a tűz? ( a töviskoszorú gondolom a szenvedést, de javítson ki ha tévedek)
És Mária szívén mit ábrázol a tűz, a rózsa, valamint a tőr? És miért kapta a szűz azt a megjegyzést hogy "a te szíves is tőr járja át"?
Sajnos nem tudok megbízható választ adni ezekre a kérdésekre, mivel az említett jelképek jellemzően nem a keleti ikonográfia sajátjai. Azt szívesen megosztom, hogy szerintem miket jelképeznek.
A tűz általában a Szentlélek, vagy a nagyfokú szeretetnek a jele. Jézusban mindkettő megvan, joggal kapcsolhatjuk hozzá. A töviskoszorú valóban a szenvedést jelképezheti, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem csupán jelkép, hiszen Jézus fejére valóságosan is tettek ilyet (Mk 15,17). Máriát gyakran ábrázolják rózsával. Ez a kép először a 12. századból származó litániában jelenik meg, amely Máriát Titokzatos Rózsának (Rosa Mystica) nevezi. Nem kizárt, hogy ez a Mária-himnusz a keleti Akathisztosz hatására íródott. De abban nem szerepel a rózsa kép. A tőr megint jelképes, de bibliai gyökere is van. Simeon jövendölte meg Máriának, hogy sokat fog szenvedni, s ő mondja neki, hogy a te lelkedet is hét tőr járja át (Lk 2,35).
mikor fordul jobra az életem abátyám 7 honapja nálam lakik egyedől neveltemfel 2 gyermeket ésaz unokámatis nagyon nehéz rolais gondoskodni meg vele egykislakásban élni márbele fárattam nem tudommár idegileg ésanyagilag medig biom kérem atanácsát atyám
Vajon szokott-e rendszeresen elmenni és elidőzni a templomban? Lehet, hogy a sok családi teendő mellett ez lehetetlennek tűnik, mégis meg kell próbálnia. Enélkül ugyanis nagyon hamar kifárad nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. éppen a családja érdekében kell megtennie, hogy rendszeresen, ha lehet minden nap kiszakadjon legalább néhány percre a napi teendők szorításából, és megálljon az Úr előtt. Ha messze laknának a templomtól, akkor a háza, lakása közelében keressen egy olyan helyet, ahol csöndben együtt tud lenni az Úrral. Ő nagyon sok segítséget és erőt tud és akar nekünk adni, de ehhez oda kell mennünk Hozzá. Meg kell állni előtte. Még csak kérni sem kell, hiszen jól tudja, hogy mire van szükségünk (Mt 6,8). Egyszerűen csak legyen Vele együtt. Meg fogja látni, hogy ettől előbb a saját lelke, majd nem sokkal később a környezete is meg fog változni.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Mil yen mellekhatasai lehetnek annak ha valaki cask nagyobb unnepekben megy a templomba.
Szeretetünk hőfokának hűlése.
Az Egyház kincseinek életünkben való értéktelenedése.
Életünk végső céljának elhomályosulása.
A másik ember megbecsülésének csökkenése.
Saját szeretetkapcsolataink gyengülése.
Az Eukharisztia, vagyis Krisztus legnagyobb ajándékának fokozatos elvesztése.
Sorolhatnánk még. Nem érdemes kockáztatni. Életünkben egyre növekvő buzgósággal kell keresni Istent, az Ő országát és annak igazságát. Ez nem csak halálunk után juttat a mennybe, hanem már itt, a földön is odaemel.
Dicsőség Jézus Krisztusnak !
Kedves Atya ! Hogyan tudjam valakinek a bűnét elválasztani magától a személytől. Nekem valahogy ez a kettő egybefolyik, ezért szörnyű nehéz szeretnem az illetőt.De hát hogyan szeressek valakit aki hazug, sunyi, engem becsap, stb. és erre én rájövök, ez kiderül. Ugyanakkor tudom, hogy a bűnöst is szereti az Isten, nekem felebarátom, és ő is Isten képmása - bár ez utóbbi tanítás is gondot okoz - mert miféle képmás volna is ilyenformán ő. De gyötör, hogy a felebaráti szeretet a legfőbb parancs és ez nekem nem megy sokszor.
Úgy érezzük, hogy parancsra szeretni lehetetlen. Ez talán igaz is, ha a szeretetnek csak azt az érzelem fűtötte vonzódást nevezzük, amely barátainkhoz, közeli rokonainkhoz köt. A szeretetnek számtalan formája, fajtája és fokozata van. Már csak azért is, mert a szeretet végtelen. Amikor nehéz szeretni, akkor érdemes mindig csak egy lépést, egy fokozatot törekedni előre lépni. Már az is nagy dolog, ha ezért a hazug, sunyi alakért el tud mondani egy imádságot, vagy többet, vagy akár rendszeresen is imádkozik érte. Megint nagy lépés, ha nem akar neki visszavágni, hasonló módon bánni vele. Inkább megszánja e kicsinyes és méltatlan magatartásáért. Következő lépés, ha tud érte tenni valami jót, bármilyen kicsikét, ha megsegíti valamiben. Lehetőleg úgy, hogy ő ne is tudjon róla. Megint egy lépés, ha egy kis időt szán rá, elbeszélgetnek, érdeklődik az életéről, a gondjairól. Sok-sok lépés lehetséges még, amelyek végén egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is haragszik rá, sőt, már megkedvelte. Ez a gyakorlati része.
Ennél fontosabb a kegyelmi rész, hogy mindezt az Istentől kérje. Belátva, hogy saját erejéből nem tudja szeretni ezt az embert, kéri Istent, hogy belépve a Maga szívébe, Ő szeresse onnan...
A bűnt pedig a bűnöstől elválasztani nagyon könnyű. Az egyik egy kegyetlenül rossz cselekvés, vagy éppen hiány, a másik pedig egy ember, aki sokat szenved, lehet épp a saját hitványságai miatt. Hogy is lehetne összekeverni ezt a kettőt? Alanyt az állítmánnyal vagy tárggyal összekeverni nem lehet. Ez a tisztánlátás segíthet a helyes szeretetben.
Kedves Lelkiatya, az a Hívő, aki a Jehova Tanús könyvet kapta!
Hasonlóképp jártam egyszer én is, olyan formán, ökumenizmussal kapcsolatban kerestem könyvet antikváriumba. Konkrétan meg volt mit, s hát kaptam egy hasonlót, amit J.T.-i adtak ki. 1. Határozottan vissza lehet adni, visszaadtam hivatkozva mit kértem. Persze, Egyházunk minden volt csak jó nem. De én mondtam, hogy épp azért nem kérem 2. felvállaltam, gyakorló katolikus vagyok. Ha ez kiderül a könyvvisszaadásnál kiderül milyen is az a friss barátság. Sajnos, amiben reménykednénk, hogy lehet egy témáról úgy beszélgetni, hogy nem sértjük egymás felekezeti identitását, velük nem megy. Ezeket is gyakran tapasztalom egy vonatút, vagy orvosi rendelőben várva. Volt egy református néni, azzal pl. imádkoztunk úgy mentünk a vizsgálatra, de a Tanúkkal ezt nem lehet. Bocsánat, de úgy éreztem ezt meg kell osztani. Isten segítségét kívánom továbbra is! Szilvia
Köszönöm, kedves Szilvia. Tanulságul közzéteszem a sorait.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya, azt szeretném megkérdezni, találhatok-e interneten ingyenes katolikus ill. görög katolikus tudományos irodalmat, mint például filozófia, teológia, egyháztörténet, antropológia. Egy görög katolikus pap, aki jóbarátom, eddig ellátott ilyen témájú, komoly hangvételű könyvekkel, főiskolai anyagokkal, de sajnos néhány hónapja elég messzire helyezték, így alig tudunk találkozni. Próbáltam keresgetni, nem sok mindent találtam.
Válaszát előre is köszönöm!
Általános, magyar nyelvű keresztény irodalom összegyűjtésére vállalkozik a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: www.ppek.hu
Érdemes figyelemmel követni a Magyar Tudományos Akadémia által működtetett honlapot: http://real.mtak.hu/repozitóriumot.
Kifejezetten görögkatolikus egyháztörténelmi, művészet- és liturgiatörténeti gyűjtőoldal a www.byzantinohungarica.hu
Ajánlható még az academia.edu honlapra való regisztrációt. Ez a weboldal gyakorlatilag a tudományos világ facebookja. Nagy előnye az, hogy a felhasználó megjelölheti azokat a témákat és kutatókat, amelyek és akik iránt érdeklődik, s emailben értesítést kap, ha valamelyik megjelölt témában, vagy követett kutatótól újdonság jelenik meg. Mivel egyre több magyar kutató regisztrál, ez az oldal is hasznos lehet a magyar nyelven irodalmat kereső számára.
Kedves Lelkiatya!
Azt hiszem egy hónappal ez előtt írtam ide azért,
mert a hittantanárunk nem megfelelő módon tartja az óráit.
Nem mentem át evangélikus hittanra,maradtam az eddigi csoportomban.
...
Köszönöm válaszát: Juli
Kedves Juli!
Itt valóban nagy lehet a baj. Azt javaslom, ne tartsa csupán önmagában ezt az élményt. Keressen fel egy másik atyát. Ha faluban lakik, akkor menjen át a szomszéd faluba, ha városban, akkor egy másik plébániára, és ott mondja el ezeket a szomorú tapasztalatait. Hátha ő tud közelebbi tanácsot is adni.
Ne feledjen el azonban imádkozni ezért a tisztelendő úrért és a hittanos társaiért. Én is fogok Önökért.
Kedves Lelkiatya!
Én egy 25 éves nő vagyok, és egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon félek bizonyos dolgoktól. Félek a szellemektől, már ha léteznek, a haláltól, a betegségtől. Ezek az érzések főleg este sötétedéskor törnek rám, mert egyébként a sötétségtől is félek. Egyszóval elég sok mindentől félek, alapvetően tehát a sötétség, halál, szellemek, betegség köre az, ami szorongást, pánikot, félelmet kelt bennem. Nem tudom, hogyan küzdhetném ezeket le, próbálkozok mindig, de nem igazán sikerül leküzdenem. Kicsit már elkönyveltem magam olyannak, amilyen vagyok, meg a gyerekkoromat hibáztatom érte, hogy akkor történtek olyan dolgok, amik ezt okozzák. Szeretném elengedni ezeket a dolgokat. Tudom, hogy Istenhez kellene imádkoznom, de félek, hogy ez nem fog megoldást jelenteni, mármint félek, hogy a félelem megmarad bennem az imák ellenére, pedig elég vallásos vagyok, vagyis hiszek Istenben és a jóban, de mégis félek a "rossztól". Nem tudom mit tehetnék. Ön mit gondol erről? Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Heni
Kedves Heni!
Bizonyára van igazság abban, hogy félelmeinek okai, legalábbis azok egy része a gyermekkori élményeiben keresendő. Javaslom, hogy ezeket valóban keresse is meg, próbáljon meg ezekkel szembesülni, ezeket feldolgozni. Ehhez feltétlen szakember segítségére van szüksége, ezért nem is részletezem, hogy milyen lépéseket tegyen. Tegye meg azt a nagy lépést, hogy felkeres egy pszichológust (feltétlen keresztény legyen!), és vele beszélje át ezeket a dolgokat. Ez nem betegségtünet, hogy orvoshoz kellene fordulnia, de szüksége van, hogy valaki szakember segítsen ezeket feldolgozni. Az is lehetséges, hogy egy lelkivezetőt választ, és hozzá jár rendszeresen átbeszélni ezeket a dolgokat.
Ezzel együtt pedig tartózkodás nélkül forduljon Istenhez, hogy adjon belső erőt és békét. Nem kell félni a félelmektől sem. Ezt akkor fogja megérteni, amikor megtapasztalja lelkében a békét, amelyet Isten közelsége nyújt. Minél többször találja meg ezt az imádságban, annál inkább fogja tudni kezelni ezeket a félelmeket más helyzetekben is. Kezdje el bátran ezért a szívbeli békéért való imádságot. Ezzel bizonyosan nem jár rosszul. Aztán türelmesen várja ki az eredményt. Persze, közben keresse fel az említett szakembert is!
Kedves Lelkiatya!
A szentáldozásról kérdeznék.
Tudom, hogy súlyos bűnben nem áldozhatok. De velem sokszor előfordul, hogy úgy érzem, ha éppen nincs is ilyen, mégis méltatlan vagyok az áldozásra, nem is megyek áldozni. Vagy ha mégis megyek, utána rosszul érzem magam, mintha az áldozással bűnt követtem volna el. Egyre gyakrabban érzem, hogy nekem ez nem jár, én erre érdemtelen vagyok. Kb. havonta járok gyónni, de ott is gondok vannak, régen meggyónt bűnök állandóan velem vannak, és ha nem is gyónom meg ezeket újra (ezt ugye nem is lehet), állandóan úgy érzem, mintha gyónás után is szennyes lennék. Mintha Isten megbocsátása nem is létezne, a bűneim mindig megmaradnak. A lelkiismeretem szerint mindig súlyosabb a bűn, mint a gyóntató atya szerint. Lehet, hogy jobb lenne, ha egy ideig nem áldoznék?
Jaj, azt semmiképpen! Menjen áldozni minél gyakrabban, mert annak gyógyító ereje van. Kezd erősödni Önben egy lelki betegség: az Isten irgalma iránti kétség. Ez, persze, inkább kísértés, mint valódi betegség, de ha nem áll neki ellen, akkor elhatalmasodhat. Elhiszem, hogy bűnösnek érzi magát, nyilván joggal. De kérdem én, mi a nagyobb: az Ön bűne vagy az Isten irgalma? Nem tarthatja önmagát annyira bűnösnek, hogy azt kellene gondolnia, ezt már az Isten irgalma nem múlja felül. Valóban arcpirító, megszégyenítő az Isten irántunk való szeretete, hogy a legszégyenteljesebb bűneinket is egyetlen, szentgyónásban kimondott -bánom- szóval egész egyszerűen eltörli, megsemmisíti. Kedves Testvérem! Ez éltet, ez tart életben bennünket! Azt is helyesen érzi, hogy ha rendszeresen gyónik is, az Szentáldozáshoz méltatlanul járul. De vajon el tud képzelni olyan helyzetet, amikor megérdemli?! Amikor úgy állhat oda, hogy lám, most joggal veszem magamhoz az Úr Jézus Testét? Nem, ilyen soha nincs. Előtte bűnbánatot tartunk, és hálás szívvel vesszük magunkhoz ezt a csodálatos, kimondhatatlan erejű ajándékot.
Az Ön növekvő bűnbánata lehet jó jel is. Lelkileg előre haladva, az Istenhez egyre közelebb kerülve egyre inkább érzi, hogy mennyire bűnös. De ezzel együtt látnia kell azt is, hogy az Isten ennek ellenére mondhatatlanul szereti Önt, és arra vár, arra vágyik, hogy Önnel egyesülhessen az imádságban, a Szentségben, hogy átadhassa Önnek Önmagát. Ne vonakodjék befogadni Őt!
DJK!
Kedves Lelkiatya!
Eljut a szentekhez, akarom mondani hallják a szentek a szívemben, gondolataimban elmondott imát?
Isten mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlevő. Ezért ha nem hangosan imádkozom, csak a gondolataimmal mondom el az imát, ő meghallja.
De mi van a szentekhez intézett közbenjáró imákkal? Ezeket hangosan ki kell mondanom (mivel nem látnak gondolataimba, szívembe)?
Ez a mai napon jutott eszembe, amikor a munkahelyemen magamban, gondolataimban imádkoztam egy szenthez. Vagy esetleg ilyenkor a Mindenható Atya "átpattintja" imámat az adott szenthez, aki közbenjár Istennél értem?
Köszönöm válaszát.
Sándor
Hogy hogy is történik odaát, ezt nem tudom pontosan. Az bizonyos, hogy minden ima meghallgatásra talál. A szentekhez intézett imádságunk is az Istenhez száll, nem lehet olyan mennyei ügyintézés, amiből Ő - hogy úgy mondjam - kimaradna. Ezért az átpattintás kifejezést sem tartom szerencsés megközelítésnek. Nem hiszem, hogy a Jóisten bizonyos ügyeket kiadna egyes szenteknek. Ez csak innen, a mi világunkból megközelítve látszódhat így. A szentekkel való barátságunk gazdagabbá teszi az Isten-kapcsolatunkat, érzékelhetőbbé teszi irántunk való szeretetét, foghatóbbá teszi az egyházi közösségünket. Bármilyen formában imádkozunk is a szentekhez, az mind célba ér. Hogy aztán odaát hogyan folytatódik az ima és rá feleletül a kegyelem útja, ezt nem érdemes firtatnunk.
Tisztelt Lelkiatya!
A bérmanevet jegyzi hivatalosan a Római Katolikus Egyház valamilyen formában, valamilyen dokumentum részeként?
Felnőttként egy mise keretében szolgáltatták ki a három bevezető szentséget (keresztelés, bérmálás, első áldozás).
Előtte az oktatás során kellett egy bérmanevet is választanom, az alapján, hogy melyik szent élete a legnagyobb példakép számomra.
Tudom, hogy ez a bérmanév a "világi" hivatalos dokumentumok egyikén sem szerepel.
De az egyház jegyzi a bérmanevet?
Ha valamikor valamilyen okból igazolást kell kérnem róla, tudnak kiállítani róla igazolást a plébánián?
A bérmanevet nem szoktuk külön jegyezni. Mégis, legtöbbször bekerül a Kereszteltek Anyakönyvébe második névként. Van rá példa, hogy ha a bérmálás a kereszteléstől külön történik, és a tudatos bérmanév választást szeretnék rögzíteni is, akkor külön kérésre ezt a nevet is beírják, ekkor is második névként az Anyakönyvbe.
Ha erre később külön szükség volna valami ok miatt, akkor a keresztlevél kikérése nyomán láthatóvá válik a második, azaz a bérma név.
