Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhárom meg kettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

Mi a különbség szeretni és imádni között? Csak fokozati különbség van és imádni annyi, mint nagyon-nagyon-nagyon szeretni vagy annál valami sokkal többet is jelent? Az "imádni" szóból származik az "imádkozni" igénk vagy fordítva? Bűn e azt mondani valakinek, hogy (sokszor mondják szerelmesek egymásnak, de gyermekeknek is) "Imádlak!"? Köszönöm a választ. Mel.
Jelentős különbség van a két kifejezés között. Sajnos a köznyelv gyakran figyelmen kívül hagyja ezt. Az imádat vallásos tiszteletet jelent, ez pedig egyedül az Istennek jár. Téves azt mondani bármire és bárkire az Istenen kívül, hogy "imádom". Ezt mindig kerülnünk kell!
Az imádkozik igénk az imád szóból származik. Igaz, hogy imádkozunk a szentekhez, az Istenszülőhöz is, mégsem imádjuk még őket sem, csak egyedül az Istent.
Kedves Lelkiatya!
A Melissza névnek van védőszentje? Ha valakinek nincs védőszentje, de szeretne, annak a bérmálkozáson kívül más lehetősége van még?
Köszönöm a választ! Mel.
Kedves Mel!
A Melissza pogány görög eredetű név (Melitta=méh), tudomásom szerint nincs keresztény megfelelője. Aki ezt a nevet kapta, az jól teszi, ha "keres magának" egy védőszentet. Nem kell elkapkodni. Ismerkedni kell a szentek életével, és akit valami oknál fogva különösen is közelállónak érzi, azt imádságaiban megkérheti, hogy legyen égi pártfogója. Ha ezt egy atyával meg is beszéli, az még nyomatékosabbá teszi ezt a "szent választást". Erre valóban jó alkalom a római katolikusoknál a bérmálás, de nem az egyetlen módja. Ezt is érdemes megbeszélni a közelálló tisztelendő úrral.
Kedves Atya! Miért mondhatjuk, hogy a templom az Isten háza, hiszen Ő nem lakik kézzel épített házban? Valamiképpen mégis ott "lakik", hiszen
ott találkozhatunk Vele legteljesebben.

köszönöm
Nem lakóhelye az Istennek a templom, hanem olyan otthon, amelybe befogad bennünket. A mi értelmezésünk, a mi emberi gondolkodásunk mondja a templomot Isten házának, mert számunkra az, nem pedig az Ő számára. Hiszen Ő mindenütt ott van, mindenütt lehet vele találkozni. Számunkra mégis úgy jelenik meg a templom, mint a vándorló zsidóknak a sátor: a találkozás helye.
Kedves Lelkiatya!

Előre bocsátom, hogy 25 éves vagyok, nem idős, talán már nem fiatal. Kicsit ítélkezve megmosolyogjuk, hogy különböző újonnan alakult felekezetek gitáros-zenés misével hirdetik az igét, és talán egy kis sznobsággal, de büszkék vagyunk a görögkatolikus liturgikus rendünkre és dallamkincsünkre.

Ugyanakkor azt látom, hogy az egyházunkban is minden ifjúsági programon tetovált rockzenekarok üvöltenek a mikrofonokba, pedig hiszem, hogy a fiatalok nem erre vágynak. Az exarchátusban ilyet még nem láttam, csak a hajdúdorogi egyházmegyében. Talán a két püspök közötti gondolkodásmódot tükrözi ez az ellentét? Vagy az egyházmegyei pasztorációs helynök tévedt vakvágányra - Fülöp püspök úr teljes támogatásával? Nem tudom, de valami nincs rendben.

Köszönöm, hogy leírhattam!
Valóban büszkék lehetünk görögkatolikus kincseinkre, de jogos lehet a figyelmeztetés, ebben sohase legyen mások lenézése, szánalmas sznobizmus.
Az azonban talán túlzás, hogy minden ifjúsági programon rockzenekarok üvöltenének. Sok ifjúsági program van, de a rockzenekar jelenléte egészen ritka. Hogy ez is sok? Megítélés kérdése. Tanulságos elolvasni a Szemlében megjelent interjút Kowalsky Balázzsal, aki mostanában többször is "beleüvölt" nálunk a mikrofonba, de nem mindegy, hogy mit kiált. Megvan a helye komoly és a könnyű zenének egyaránt. Ezeknek helyszínét, célját összekeverni, az volna komoly tévedés.
Abban biztos vagyok, hogy ezen a téren sincsen különbség a két Püspök atyánk gondolkodásmódja között.
Kedves lelkiatya!
A titok című filmben szereplő vonzás törvényéről hogyan "illik" vélekednie egy keresztény embernek? Mert végülis, lényegét tekintve szerintem hasonlít egy igazi keresztény hozzáálláshoz. Itt is arról van szó, hogy a negatív gondolatokat ki kell zárni az elménkből, illetve hogy minden nap hálásnak kell lenni azokért, amink van, valamint azokra kell gondolni, amiket szeretnénk igazán.
Ez végülis ugyanaz mint a vallás, csak más szavakkal: egy keresztény ember mindig legyen derűs, mindenekért hálát kell adni, illetve ahogy Jézus mondja, akármit kérhetünk az Ő nevében az Atyától, megadja nekünk.
Köszönöm a válaszát!
Isten áldja!
Tamás
Ez a fajta gondolkodás valóban hasonlít a keresztény tanításhoz. Nagyjából az is, csak éppen lenyakazva. A köntöse teljesen olyan, úgy mozog, sok tekintetben úgy működik, csak éppen nincsen feje. S ami még ennél is rosszabb, nincsen arca! A pozitív gondolkodás szép lehet, de vagy képes rá az ember vagy nem. Általában akkor működik, amikor az ember lelkiállapota is rá tud hangolódni. Mert ha nem, akkor hiába a nagy tanítás, hiába a titok hangoztatása, az ember saját erejéből csak földhözragadt ember marad. Olyan, mintha az Istenből merítene erőt, csak éppen nem ér túl az égig, csupán a saját maga kreálta ideológiába kapaszkodik.
Éppen ezért nagyon veszélyes az ilyen hazug ideológia. Ugyanis az Istent akarja helyettesíteni, s éppen azzal vezeti félre az embert, hogy azt állítja, az Isten nélkül is "működik".
Fontos a krisztuskövető embernél a derű, de csak akkor, ha az az Isten jelenlétéből fakad, nem pedig egy elsajátított módszer eredménye. Igen, mindig hálásnak kell lennünk, de az Istennek, nem pedig holmi vak sorsnak, vagy az öntudatlan Életnek. Bármit kérhetünk az Atyától - de Jézus nevében. Ez azt jelenti, hogy az Ő hitében, az Ő személye által. Nem az a hit, hogy bármi megtörténik, amit szeretnék, hanem az, hogy bármi történik, azt az Istentől fogadom. Akit szeretek, s ami fontosabb, Aki szeret engem. Ezt a személyességet - mely az ember boldogságának lényege! - nem tudja megadni ez a hamis ideológia.
DJK!

Kedves Lelkiatya!

Elfogadható-e önmegtagadásnak/böjti felajánlásnak, ha valaki az Eucharisztiáról mond le önként? A böjt célja, hogy általa végső soron közelebb kerüljünk a Jóistenhez, de az Eucharisztiában érhető el a legteljesebb közelség itt a földi életben, ez pedig ellentmondásnak tűnik.

Köszönöm válaszát:

K.
Nem. Az Eukharisztiától tartózkodás nem böjti cselekedet. Ilyet egyáltalán nem javaslok. Valóban, ahogy írja, a böjtnek is az a célja, hogy közelebb vigyen az Istenhez. Az Eukharisztia vételére mindig törekedni kell.
Nagyböjtben nem azért tartunk aliturgikus (Szent Liturgia nélküli) napokat, mert lemondunk az Eukharisztiáról is, hanem inkább a Liturgia ünnepélyességét váltjuk fel más szertartásokkal, amelyek még jobban késztetik az embert a bűnbánatra.
Kedves Lelkiatya!
Házasság érvénytelenítése ügyében szeretnék kérdezni.Miskolcon lakunk,szeretném kérvényezni a házasságunk érvénytelenítését.Hol kezdjem? A kerületi atya, akihez tartozunk, nagycsaládos, szerintem tőle ez merőben távol áll.Kezdeményezhetem a püspöki hivatalban?Mit tanácsol?
9 évig voltunk polgárilag házasok a római katolikusnak keresztelt férjemmel, aki megismerkedésünk előtt nem gyakorolta a hitét, a családja sem.Velem kezdett templomba járni, elsőáldozott, jegyesoktatásra jártunk, görög szertartás szerint esküdtünk.Másfél év után teljesen megváltozott, közölte, hogy milyen unalmas liturgiára járni és nem is hajlandó eljönni.Tőlem is eltávolodott,jobb-rosszabb időszakok, ismétlődő megcsalások után kértem, hogy költözzön el, mert ebbe belebetegszünk mindannyian.2 óvodáskorú gyermekünk van.Kértem segítséget pszichológustól 10 hónapon keresztül, de ő nem jött el velem, paptól, a családtól, ügyvédtől,hosszú vívódás után jutottunk el a válásig. Van olyan barát, aki azt mondja, hogy már az együttjárásunk alatt is volt más lány az életében.Nem éltünk együtt a házasság előtt,hetente 2-szer találkoztunk.Nekem az első kapcsolatom volt.Nem voltam biztos a választásomban, többször szakítani akartam, de ő mindig kikönyörögte,hogy béküljünk ki.Ezzel ő tűnt a kitartó, határozott,szenvedélyes embernek, aki mellett biztonságban érezhetem magam, kiáll mellettem, megszerettem.Ezért volt hatalmas csalódás, hogy nem lehet rá számítani.Mindkét terhességem alatt elhagyott, többször elköltözött.Tartós házassági krízis alakult ki.Fél éve a kolléganőjével és annak a gyerekével él.Közös gyermeküket elvetették.A mi közös gyerekeinket rendszeresen látogatja, azóta gondoskodóbb apa, és én is felszabadultabb, kevésbé gondterhelt vagyok. Kérném az Atya segítő válaszát!T.
Ezt a bírósági eljárást legegyszerűbben a saját parókusán keresztül kezdeményezheti. Ő segít fölvenni a kapcsolatot az Egyházmegyei Bírósággal. Az merőben örvendetes, hogy a tisztelendő úr nagycsaládos, s az egyáltalán nem befolyásolja ennek a jogi lépésnek a menetét. Megteheti azt is, hogy keresetlevelét egyenesen a püspöki hivatalba juttatja el.
Kedves Lelkiatya!
Van egy hosszú évek óta tartó barátságom,vagyis amit annak hiszek/hittem.Összekötnek bennünket a közös tanulmányok,a hit és más dolgok is.Sokszor órákig tudunk beszélgetni egymással,nem felszínes dolgokról.Ezzel az a gondom,hogy legnagyobb esetben az utcán vagy a buszon történik.Például hittanóra után az ő házuk előtt vagy a buszon,vagy más ha más rendezvényeken veszünk részt utána.Sok mindenről beszél olyankor az otthoni problémáikról,a munkahelyén lévő nehézségekről,az ő személyes problémáiról,intim gondjairól.Emiatt nem értem miért van az ha elhivom sétálni,hozzám vagy kávézni vagy máshová általában vonakodik eljönni.
...
Pozitiv tulajdonsága,hogy segit másoknak,szivesen ad is másoknak,elintéz dolgokat,és ezt szivesen megteszi.Úgy érzem ez a kapcsolat így nem folytatódhat tovább,ez már nagyon nyomasztó és fárasztó.Nagyon bánt az egész.Azon gondolkodom tisztázzam-e vele ezeket a dolgokat?Ha igen hogyan?Szeretek tisztán látni dolgokban.A Lelkiatya mit tanácsolna?Milyennek látja az ő személyiségét a leirtak alapján?
Válaszát előre is köszönöm!
Mara
Kedves Mara!
A leírása alapján nem merek arra vállalkozni, hogy véleményt mondjak arról a fiatalemberről, akiről csak Öntől származnak ismereteim. Ezek természetesen helytállóak lehetnek, de mégis az Ön látásának, érzéseinek szűrőjén keresztül érkeztek hozzám.
A helyzetében azt tanácsolom, hogy ne erőltesse a külön sétákat, találkozásokat. Ha egyébként Önnek is örömet okoznak ezek a beszélgetések, akkor attól sem kell elzárkózni, de nyugodtan fölhívhatja a figyelmét az illetőnek, hogy ne legyen önző, ne csak az ő dolgairól folyjon a szó. Fontos, hogy Ön is legyen vele őszinte, az együttlétük igazi beszélgetés legyen. Ha ezek után esetleg végleges szakítás következne, azt pedig ne bánja, Önnek is nyugodtabb lesz utána az élete.
Kedves Lelkiatya!

Római katolikus hívő vagyok, gyakran járok zarándoklatokra, különböző célokból: kérés, felajánlás, stb. Végigmentünk az El Caminon egy atya vezetésével, minden nap több órát töltöttünk imádkozással. Sok hazai zarándoklaton is részt vettem. Azért írok egy görög katolikus lelki atyának, mert véleményem szerint Önök túl sokat használják a zarándoklat szót a honlapjukon. Pl. egy motoros örömkirándulást miért neveznek zarándoklatnak? Azzal tetézve, hogy a motorosok több mint fele még csak nem is vallásos - egy résztvevő elmondása alapján. Az egyházközségünk 2-3 évben vett már részt a görög ifjúsági zarándoklaton is, az is inkább egy jó kirándulós buli, mintsem zarándoklat.

Biztosan olvasta Tisztelt Lelkiatya is A Zarándok c. könyvet, ahhoz képest nem túl (mű)fenkölt dolog-e minden kirándulásra, túrára, motorozásra, ifjúsági bulira rámondani, hogy zarándoklat? Ez kb. olyan, mint ha a sima fogyókúrát böjtnek felmagasztalnának az írásaikban.

Köszönöm válaszát!
K. Dani
Kedves Dani!
Azt hiszem, igaza van. Talán nem abban, hogy túl sokat használjuk a zarándoklat szót, hanem, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor az valójában nem az, vagy nem teljesen az. Magam is bosszankodom, amikor búcsújáró helyre szervezett utat zarándoklatnak neveznek, s közben tengerparti fürdőzéssel, elengedhetetlen vásárlással színesítjük azt. Attól tartok azonban, hogy e téren nem csak a mi honlapunk vét. Vitathatatlan, hogy újra divattá lett a zarándoklat, s ennek számtalan formája van, amely nem érdemelné meg ezt a nemes elnevezést. Azt tehetjük inkább, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor megpróbáljuk valóban lelki programmá teszi azt.
Lehet, hogy már az én érzékenységem is eltompult e téren, mert ugyanakkor én örömmel vettem a kerékpárosok, motorosok zarándoklatának hírét. Beszámolóik alapján kétségtelen, jól érezték magukat az azokban résztvevők, de ahogy tudom, kijutott nekik bőven a megpróbáltatásokból is. Lehet, hogy voltak közöttük nem hívők, de hogy visszafelé nem volt, azt szinte biztosra veszem.
Az ifjúsági zarándoklatunkon a fiatalok napi 20-30 km-t gyalogolva elmondják a teljes zsolozsmát - ami nálunk, görögkatolikusoknál nem kis teljesítmény. Vannak csöndben végiggyalogolt szakaszok, szentgyónási lehetőség. Lehetne mindebből több, elhiszem, de örülök, hogy több, mint 500 fiatal lelkileg feltöltődve érkezik Máriapócsra és folytatja tovább az életét. Ne nevezzük zarándoklatnak? Szerintem mindig az egyéntől függ, hogy az számára zarándoklattá válik-e vagy sem. Próbáljuk megadni nekik ezt a lehetőséget!
Kedves Lelkiatya!
Ismét a pápa körüli elnevezések kapcsán szeretnék írni.
A Szentatya (avagy Pápa úr, ahogy a ferencesek nevezik)szerdánként a Vatikánban pápai kihallgatást tart... Audientia - meghallgatás. A magyarban a kihallgatás szónak nagyon rossz a csengése, olyan, mintha egy bűnvallatásnál valakit a lámpa fényében kihallgatnának... Tehát akit kihallgatnak, az beszél! A pápa esetében ugyan ő beszél, de miért kihallgatás? A pápai kihallgatás kifejezés olyan, mintha a pápa maga hallgatna ki egy bűnöst (a lámpa fényénél...) Sehogyan sem jó ez így, amikor valójában a zarándok hívek hallgatják MEG a pápát (s nem KI), hiszen a pápa egy tanítást, beszédet ad a híveknek. nem párbeszéd, ha jól tudom! Egy kihallgatás pedig inkább párbeszéd lenne... Jobb lenne: a pápa meghallgatása. Így világos lenne, hogy ki beszél s ki nem.
Tudom, a kihallgatás régi kifejezés, de annyira helytelen így, mára rég le kellett volna ezt is cserélni más kifejezésre.... Mert egy egyszerű emberben, aki átélte az 50-es éveket, nagyon másképp csenghet...!
Köszönettel: László
Kedves László!
A "kihallgatás" szó valóban nem szerencsés kifejezés arra, hogy a Pápával való találkozást jelöljük vele. Amikor azonban pápai kihallgatást mondunk vagy írunk, akkor nyilván senki nem arra gondol, hogy ott a pápa úr valakit kihallgat. Főként nem az ávós módszerekkel. Egyébként gyakran "általános kihallgatásnak" is nevezzük, mintegy jelezve, hogy egy mindenki számára nyitott lehetőségről van szó.
A pápai audiencia is állandósult szókapcsolat, amelyben az audiencia talán jobban kifejezi a hallgatást, a tanítás meghallgatását. Mindenesetre nem áll módunkban megváltoztatni sem a latin, sem a magyar szó használatát. Talán a Magyarán szólva rovatunkban lehetne javaslatokat adni arra, hogyan nevezhetnénk másként a pápai kihallgatást.
Igen, ez a kispap-kérdés bosszantó egy témakör. Mégis, úgy érzem én is, hogy jogosak voltak a kritikák amiket ide beírtak és nem jött semmi érdemleges válasz rá.
Egyedüli érdemleges az volt, hogy leírta, hogy milyennek kell lennie egy (kis)papnak. Ezzel csak az volt a probléma, hogy egy olyan idilli képet rajzolt elénk, aminek egy ember sem tud külön-külön tökéletesen (de még részlegesen sem) megfelelni...nemhogy egybe az egésznek.

...

Lehet kemény kérés lesz, de szeretném, ha a Lelkiatya őszintén írna erről,mert szerintem nem csak az én lelkemet háborgatja ez.

Egy "belvárosi" hívő
Kedves Hívő Társam!
Az írását rövidítés nélkül a Fórumra helyeztük át, ha valaki szeretne, akkor ott hozzászólhat. Ezen a felületen nem feladatom, hogy ítéletet mondjak az egyházunk, a papság, a papnevelés és egyebek helyzetéről. Ha valaki lelkileg szeretne előrejutni, azt a magam sekélyes tanácsaival próbálom segíteni, valamint imádságaimmal. Ennél többre nem vállalkozhatom.
Ezt a feladatot szem előtt tartva a következő tanácsokkal tudok szolgálni:
Alapvetően legyünk jóindulatúak, és a jót hamarabb halljuk meg, mint a rosszat. Ez főként akkor érvényes, amikor nem feladatunk megítélni a másik embert, annak munkáját. Amikor nincsen felelősségünk abban, hogy azt kiigazítsuk. Ekkor a felelősség terhe nélkül nyugodtan lehetünk jóindulatúak, akár naivok is, ezzel mindenki jobban jár.
A szemináriumi elöljárók bizonyára el fogják olvasni az Ön által leírt panaszokat is, megszívlelik azokat, s ha kell változtatnak. Nekem még az sem feladatom, hogy továbbítsam nekik. Önt a lelkiismerete arra késztette, hogy ezeket elmondja. Megtette, amit a szíve diktált. Ön és én ezen a ponton nem tehetünk többet.
A továbbiakban pedig törekedjünk arra, hogy ezzel a jóindulattal szemléljük környezetünket. Ez nyitottabbá teszi lelkünket, ami pedig a dolgok még helyesebb értelmezésében is segít.
Én korántsem látom ennyire sötétnek a papnevelésünk helyzetét, de sorai olvastán még buzgóbban szeretnék imádkozni érte.
Kedves Lelkiatya!

Talán nem annyira lelki jellegű az én problémám, de amit okoz számunkra az komoly lelki sérülés. Templomba járó görögkatolikus vagyok, szinte minden vasárnap jelen vagyok a Liturgián. A közösségünk problémája már elég régre nyúlik vissza..a liturgián résztvevők száma ma már szinte alig ha vagyunk 20-an, hol ott régen 100-an is voltunk. Nem csak a halálozás az ami gondot jelent, hanem a helybeli parókus, aki viselkedésével és életvitelével egyre inkább megbotránkoztatja a híveket és megbánt embereket. ....
Kérdem én Püspök atyánk miért nem tesz valamit? Nem ismeri papjait? Bár amikor egyszer itt járt..akkor szinte meg sem ismertük a tisztelendő urat, teljesen másképp viselkedett..már akkor el akartam mondani gondunkat a Püspök úrnak..de amilyen hirtelen jött olyan gyorsan távozott is. ... éve van nálunk atyánk, talán ideje lenne cserélni, egy fiatalabb lelkesebb aktívabb pásztorra, aki valóban példásan járna előttünk. Nagyon fáj látnom, hogy egykori virágzó egyházközségünk ...év alatt szinte semmivé válik...

László
Milyen lelki tanácsot adhatok ilyen helyzetben?
A legjobb volna, ha a Tisztelendő úr magába szállna, ha újra olyan lelkes és lelki emberré válna, amilyen - gondolom - fiatal korában volt. Mit tehetünk ennek érdekében? Én innen messziről, Önök közelebbről imádkozzunk érte.
Ezen túl pedig, ha úgy érzik, hogy ez szükséges, nyugodtan jelezzék ezt az egyházi elöljáróknak, esperesnek, vagy akár Püspök atyának, hogy tudjanak róla. Persze, gyakran nem könnyű orvosolni ilyen helyzetet, hiszen mi a biztosíték arra, hogy az illető atya új helyen újra lelkes és lelki ember lesz?
Az a javaslatom, hogy a hívek fogjanak össze az imádságban, kezdeményezzenek saját imakört, amelynek egyik legfontosabb célja az egyházközségük lelki megújulása. Ezáltal a hátrányos helyzetből új lehetőséget alakítanak ki, amely idővel bizonyosan meghozza kegyelmi gyümölcseit. Én is imádkozni fogok a paptestvérért.
Kedves Lelkiatya! Meg kell-e gyónnom, ha az együtt járás ideje alatt félreléptem (mással csókolóztam)?

Gábor
Igen, mindenképpen. Súlyos tett a hűség ellen. Nem csak a párjával szemben, hanem az élet rendje, a Teremtő terve ellen is. Ha most, az udvarlás alatt előfordul ilyen kicsinynek vélt "félrelépés", akkor nagyon félő, hogy a házasságában is könnyen belecsúszik hasonlóba. Azért is javaslom, hogy gyónja meg, hogy ezzel önmagát is távol tartsa attól, hogy újra előforduljon ilyesmi.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a Balaton környékén hol van görögkatolikus templom?
Köszönettel: Mariann
Sajnos nincsen templomunk a Balaton közelében. Dunántúlon - a Fővároson kívül - csak Győrben, Pécsett, Dunaújvárosban és Esztergomban van saját görögkatolikus templomunk illetve Érden kicsi kápolnánk. Épülőfélben van Budaörsön és Veszprémben.
Tisztelt Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát, többször elolvastam, és nagyon sokat segített.
Én kérdeztem az agykontrollos barátommal kapcsolatban.
Valóban igaz ez az "agymosás", szegény tényleg nagyon szét van esve lelkileg, de testileg is, mert ehhez a filozófiai rendszerhez még pluszban szigorú vegetáriánus is lett.
Semmit sem eszik, ami állati eredetű, tejterméket sem, valamint kenyér és tésztafélét sem, sem pedig krumplit, vagy rizst.
Magokat áztat be és azt eszi, meg zöldséget, gyümölcsöt.
Ezért is olyan egészségtelen és sovány, hozzá jön még a teljes mentális zűrzavar, tényleg olyan szegény mint egy elmebeteg.

De, mivel ő meg van győződve róla, hogy ez "spirituális fejlődés", így persze nem megy orvoshoz, pedig olvastam az orthorexia betegségről, és szerintem neki az van, ezzel az egészséges életmód mániával, meg amúgy is zavart és beteg, mert ahogy látom ő meg van győződve róla, hogy ha eleget meditál, akkor belőle is Isten lesz.

Ez nem igaz, és nem is értem, hogyan hitethették el ezt vele.

Ahelyett, hogy normálisan élne, ezekkel a dolgokkal tölti a napjait, a munkáját is elhanyagolja, csoda, hogy még van állása!
És nagyon kifordult önmagából, olyan, mintha nem is ő lenne.
Elmarja a barátait maga mellől, és "osztja az igét", mint egy megvilágosodott "guru".
Csak sajnos emellett szomorú és depressziós, nem is nevet már szívből, szinte nincs is egy őszinte gesztusa.

Szegény!

Sajnálom, mert ő egy normális ember volt, csak nagyon rossz útra lépett, ami a pusztulásba és az elidegenedésbe viszi.

De mivel magától nem jön rá, hogy mit művel, imádkozom érte, mert tudom, hogy az őszinte ima segít.

Ha szívből imádkoztam, Isten engem is mindig meghallgatott!

Csak annyit kérek, hogy ébressze föl Isten, és nézzen már a tükörbe, aztán pedig változtasson, mert ez az út a semmibe, vagy ami még rosszabb az elmegyógyintézetbe vezet.

Köszönöm a tanácsát, megfogadom, és mellette vagyunk, nem csak én, de még egy páran, akik TÉNYLEG szeretjük őt.
Sose bántanánk, és nem tömnénk a fejét ilyen dolgokkal, hogy "Meditálj, és Isten lesz belőled!"

Köszönöm szépen még egyszer!
Anna


Segítsünk Annának és társainak az imában, hogy meggyógyuljon ez a fiatalember!
    ... 360 361 362 363 364 
365
  366 367 368 369 370 ...