Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megtudni, hogy a szentendrei ortodox (Belgrád)
székesegyházban vasárnaponként mikor kezdődnek a szentmisék,
ill. a szent eukarisztia-ünnepek, ha jó a megnevezés, mivel
egy honlapot sem találtam, ahol ezen információk elérhetőek
lennének. Én római kat. vallású vagyok, és már szívesen részt-
vennék egy igazi ortodox misén ill. eukarisztia-ünnepen.
Lenne egy további kérdésem is. Ha esetleg részt vennék egy ilyen
szertartáson, az ugye érvényes vasárnapi szentmise részvételnek
minősülne és ki is mehetnék-e szentáldozásra? Hiszen a 7 szentség
ugyanaz, mint a római egyházban, csak nagyon kevésben térnek el, ugye
mint pl. a pápaság elismerése, a tisztítótűz, Mária szeplőtelen fogantatása. A miserend.hu oldalon sajnos nincsenek fenn az ortodox
szentmisék kezdési időpontjai.
Hálásan köszönve fáradozását, üdvözlettel: Péter
Sikerült megtudnom, hogy vasárnaponként de. 10 órakor van Szent Liturgia Szentendrén a székesegyházban. Télen ugyanebben az időpontban tartják a Liturgiát, de nem itt, hanem az Örömhírvétel (Blagovescsenyszkaja) templomban.
A Katolikus Egyház szükség helyzetben engedélyezi a szentségek vételét az ortodox egyházban, hiszen lényegileg ugyanazt valljuk róluk. Viszont jó tudni, hogy az ortodoxopk ezt nem engedik. Ha megtudják, hogy valaki katolikusként szeretne gyónni vagy áldozni, akkor többnyire elutasítják. Ezért az ő teológiai felfogásuk tiszteletben tartása miatt jobb, ha inkább mi magunktól tartózkodunk attól, hogy náluk részesüljünk a szentségekben.
Kedves Lelkiatya! Nincs munkahelyem, és már nagyon kétségbe vagyok esve, hogy miből fogunk megélni. Hiába küldözgetem a pályázatokat. Felsőfokú végzettségem van, számítógépes ismereteim és B kategóriás jogosítványom. Miskolcon vagy környékén keresek állást. Megkerestem korábban a miskolci apostoli hivatalt is, de mindhiába. Hihetetlen, hogy sehová, semmilyen munkakörbe nem kellek. Volna valami ötlete mivel próbálkozzam??
Segítségét előre is nagyon köszönöm.
Sokunk nagy gondja ez ebben a mai kifordult világban. Gyakorlati tanácsot sajnos nem tudok adni. Bizonyára Ön is böngészi azokat a honlapfelületeket, amelyek állásokat kínálnak. Az ott található lehetőségek közül egyiket se zárja ki, adja be a jelentkezését, menjen el a meghallgatásokra. Ez az emberi teendő, amelyet nem szabad elhanyagolni. Ugyanakkor imádságban kérje az Istent, hogy Ő vezesse az életét. Sokszor abba a hibába esünk, hogy megvan az elképzelésünk a saját életünkről, és csak azt fogadjuk el isteni segítségnek, ami ebbe az elképzelésbe beleillik. Közben pedig az Úr sokkal merészebb kalandokra is hívna, ha mernénk ráhagyatkozni. Imádkozzon tehát buzgón és főként bizalommal. Ne kétségbeesve, mert abból hiányzik a bizalom. Ha most nem is látja a holnapi napot, végezze el a mai feladatokat. Így minden napja értékessé válik, miközben az Úr kezébe teszi a jövőt.
DJK!
Kedves lelkiatya!
Mi a helyzet a magyarországi görög katolikus egyházmegyékkel? Hány egyházmegyénk van? Van két püspökünk. Abból Atanáz atya exarhcha, tehát hozzá csak az exarchátus tartozik?. Akkor a többi egyházmegye ami az országba van azokat mind Fülöp atya irányítja?
Válaszát előre is köszönöm
A magyarországi görögkatolikusok területi hovatartozása jogilag még nem teljesen rendezett. Ez egy igen hosszú folyamat, amely fokozatos előrehaladást jelent, melynek azonban még nem értünk a végére. 1980-ban történt meg az az esemény, amikor a Szentszék kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát egész Magyarország területére. Ekkor jött létre a Szórvány helynökség, amely magába foglalta a Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön lévő akkori parókiákat. Azóta ezeken a területeken számos új parókia is létrejött, tehát a Szórvány helynökség egyre erősödik. Ez a terület ma is a hajdúdorogi egyházmegye része, tehát Fülöp püspök atya vezetése alá tartozik. A Hajdúdorogi Egyházmegye pedig történelmi örökségként az Esztergomi Bíboros fennhatósága alá.
A Miskolci Apostoli Exarchátus területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye területével azonos (illetve idetartozik még Eger és környéke is). Ez azonban egyházjogilag még nem egyházmegye, hanem közvetlenül a Szentszék alá rendelt exarchátus. Ez azt jelenti, hogy ők nem a Hajdúdorogi egyházmegye része, következésképp nem is az Esztergomi bíboros alá tartoznak. Ennek ellenére Orosz Atanáz atya meghívás alapján teljes jogú tagja a Magyar Katolikus Püspök Karnak. Ennek következtében nem tisztázott a két egyházkormányzati egység és a két püspök jogi viszonya sem. Nyilván testvéri kapcsolatban vannak, de egymásnak nem alárendeltjei, és nem is egymás melletti párhuzamos jogi állapotban vannak.
Összefoglalva: Magyarorszgáon csak egy görögkatolikus egyházmegye van, a Hajdúdorogi, amelyhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül az egész országban élő görögkatolikusok tartoznak. Ennek vezetője Fülöp püspök. A többi terület az Exarchátus, amelynek vezetője Atanáz püspök.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Jézus Krisztus Urunk Feltámadt, alleluja!
Római katolikus ministráns vagyok. azt szeretném megtudni, mi a neve annak a piros szegélyű fekete ruhának és annak a fejfedőnek, amit a görög katolikus püspökurak viselnek a katolikus.hu püspökök feliratú részében a képeken? http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=6
És annak az eszköznek, ami önöknél az Eucharisztikus résznél a pixisen van, raja egy Dávid-csilaggal és csengetnek vele a papok? Önök nem is használhatnak ostyát, mint mi, a misében?
Miért ragaszkodik a Vatikán a teljesen különálló latin és teljesen különálló keleti rítushoz? Nyilván nem a keverése miatt, csak például miért nem használhatják egymás liturgikus ruháit, ha Egyazon Egyház papjai?
A két görögkatolikus püspök atyát szerzetesi öltözetben láthatjuk a képeken. Ezek tehát nem kifejezetten püspöki jelvények. A piros szegélyű fekete köpeny a rászon (hazai nevén gréka). Ilyet más papok is viselnek - sőt, már alszerpapok és felolvasók is -, csak nem piros béléssel. A püspök atyák fején pedig szerzetesi fejfedő, un. kamilafka, fátyollal ellátott klobuk (sapka) van. Nem tudom, van-e ezeknek magyar nevük.
A Szent Liturgia elején a kovászos kenyeret a talpas diszkoszra helyezzük, és nagy bemenetkor azon visszük fel az oltárra. Ez az aranyozott tányér Jézus jászlát is jelképezi, a kereszt alakban ráhelyezett csillag pedig a Betlehemi csillagot. Ez egészen addig rajta van a diszkoszon, amíg el nem érkezik az Utolsó vacsora szavainak felidézése. Az előtt veszi le, miközben ezt énekli: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván...
Inkább azt kérdezzük meg, miért kevernénk ezeket? Mindegyiknek megvan a maga szépsége, sőt, a maga teológiai kifejező nyelve. Ha kevernénk ezeket, esetleg csupán esztétikai igény szerint, akkor keveredhetnének a kifejező szimbólumok és nagy teológiai káosz keletkezne. Ezt lehet, hogy a legtöbb ember észre sem venné, de a kevert rítus teológiai üzenete mindenképpen gyengébb, homályosabb, és így nem tudja szolgálni a hívek hitének mélyülését is erősödését.
Tisztelt Lelkiatya! Mi oka lehet annak ha az egyik fel egy házasságban elrontja a másik életet? Mivel a szeretet mindent eltűr. S utána megbánja. S igaz e az hogy senkit sem tudunk megvaltoztatni? Csak akkor, ha engedélyt kérünk a személytol egyéniségenek a megváltoztatására. S mitől van az ha az egyik hitvestars gyakran mondja hogy bár csak meghalna, hogy soha sem született volna.....stb. Mitől van a hitvestars mely depresszioja. Miért nem tudja valaki élvezni az életet? A gyakori meghalas gondolata mitől van? Hogyan tudnék hitvestarsamnak segíteni? Lehet-e egyáltalán? Ezek a gondolatok, ( mar mint a rossz gondolatok meg vannak hitvestarsamnak régóta). Talán házasságuk elott kezdődött neki? Több mint 25-26 éve. Meg mielőtt én nem ismertem öt. Hangulat embere, van amikor vidám, aztán egyszerre csak átmegy depresszióba. A depressziója nem sokáig tart csak ideig, óráig. Aztán ujra jókedvű.
A depresszió betegség, sajnos, egyre jobban terjed. Érdekes módon leginkább a fejlett nyugati országokban. A férje állapota valószínű bipoláris depresszió, amely azt jelenti, hogy néha kicsattanó jó kedve van, máskor meg vigasztalhatatlan szomorúság tör rá. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ez a betegség bizonyos mértékben gyógyítható, vagy legalábbis a tünetek csökkenthetők.
Ne arra gondoljon, hogy a férje ezzel a magatartásával elrontotta volna az Ön életét. Hordoznunk kell egymás terhét. Nem könnyű megváltoztatni a másik embert, pontosabban szólva nem is lehet. Változni csak ő maga tud, illetve még ehhez is az Isten segítsége szükséges. Ugyanakkor mi is segíthetünk embertársunknak a megváltozásban, de - mint mondja - csak akkor, ha ezt ő is akarja, ha ezt ő kéri.
Nem tudom, lehet-e erről beszélni a férjével. Ha igen, az már fél győzelem. Akkor el kell magyarázni, hogy ebből lehet gyógyulni, meg kell őt győzni, hogy keressen fel pszichológust, és kövesse annak tanácsait.
Ha esetleg nem látná be, akkor azzal kell kezdeni, hogy tapintatosan, szeretettel mégis rá kell vezetni ennek felismerésére.
Természetesen mindehhez nagyon sok imádság kell. Az Úr nem egyszer azért enged meg nekünk betegségeket, nehézségeket, hogy éppen ezzel vezessen rá minket a buzgóbb imára!
Kedves Lelkiatya! Az ördögűzésről szeretnék kérdezni. A hétvégén láttam A rítus c. filmet, ami minden bizonnyal tele van túlzásokkal, de ennek kapcsán szeretném kérdezni, hogy az ördögűzés szertartását még mindig végzik-e? Magyarországon vannak erre kijelölt személyek? Ha igen, akkor kb. hány fő és ki lehet ördögűző?
Tudna esetleg ajánlani irodalmat, ahol utána lehet olvasni, akár online is. Köszönöm.
Igen, ma is van ördögűzés. Ennek külön szertartása van, melyet püspök engedéllyel lehet végezni. Elvileg minden egyházmegyében ki kell nevezni erre a szolgálatra egy papot, vagy pedig maga a püspök végzi szükség esetén az ördögűzést. Úgy tudom, Magyarországon csak néhány egyházmegyében van erre kijelölt pap.
Erről a témáról igen jó könyv jelent meg: DON GABRIELE AMORTH, EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI. Ez a könyv a világhálón is olvasható:
https://docs.google.com/document/d/1nhcRw1hBwKN-1uIU0q-Jnwe2nfu15PqMAfSzJ5xnQbY/edit?hl=hu
Kedves Lelkiatya!
Nem tudna nekem abban segíteni, hogy a teológus szakra jelentkezőknek melyik tanév eredményeit kell beszámíttatni a felvételi eljárás során, és melyik tárgyakat kötelező beírni? Tehát ha a matematikát nem szeretném beleszámíttatni akkor azt értelemszerűen nem kell beírni?
Tetszene tudni segíteni hogy erről hol kaphatnék bővebb információt?
Válaszát előre is köszönöm
Richárd
Kedves Richárd!
Az Ön kérdését - több más kérdéssel együtt - a Szerkesztő válaszol rovathoz továbbítottam. Azokra a kérdésekre, amelyekre nem tudom a választ, vagy nem lelki természetűek, reményeim szerint ott fog, fognak választ kapni. Köszönöm megértését.
Kedves lelkiatya!
Valaki,aki közeli volt számomra,és nagy veszekedés volt köztünk,furcsán viselkedik.Amikor azt látja,hogy tartom vele a távolságot,vagy rossz passzban vagyok,meg ha társaságban vagyunk,akkor kedves velem.Ha viszont kicsit oldottabb vagyok,vagy ennek hatására feloldódok,akkor ö visszalép.Számomra ez nagyon fáj.Nem tudom hányadán állok vele.Az is lehet ez az ember csak a saját lelkiismerete megnyugtatása végett viselkedik igy.Könnyebb lenne teljesen megszakitani ezt a kapcsolatot.Egy atya azt mondta mindenkinek megkell adni a tiszteletet,még az ellenségeinknek is.Ezzel egyezek,de ha valaki veszélyezteti a lelki egészségünket akkor annak hogy adjuk meg a tiszteletet?Nem lehet csak úgy csevegni a másikkal mintha mi sem történt volna,vannak esetek amikor talán jobb teljesen elhatárolódni a másiktól,mégha ez fájdalmas is,és annyiban megadni a tiszteletet,hogy csak üdvözöljük.Ön hogyan látja ezeket a dolgokat?
Tisztelettel:Mary
Kedvesw Mary!
Azt gyanítom, hogy kettejük között különbséget jelent a kapcsolat kifejező eszközeinek használata. Elképzelhető, hogy az illető, akiről beszél, megelégedne kevesebb kapcsolati eszközökkel, s talán ezért zárkózik el, amikor Ön oldottabb. Nem kell, hogy az Önnek fájjon. Egyszerűen különbözőek, és e különbözőségből fakad a kapcsolattartás igényének különbsége is.
Ha Ön mégis úgy érzi, hogy a kapcsolatuk felszínes, akkor nyugodtan hátrébb léphet Ön is, és megmaradhatnak csupán üdvözlési közelségben. Ez nem tiszteletlenség egyáltalán, sőt, inkább a másik igényeinek tiszteletben tartása.
Kedves Lelkiatya !
Már többször nekifutottam a szabad akarat kérdésének, de nem sikerül felfognom.Én ezt gondolom: Ha két jó között választhatok akkor az igazán szabad akarat. Ha azonban Krisztus követése vagy nem követése között választok, akkor egyik esetben az abszolut jót választom , illetve az abszolut rosszat.Azt mondja Szent Pál, hogy "őrizzétek meg józan eszeteket". Hát igen. Józan ésszel nem akarhatom magamnak a rosszat,a jót kell választanom, ámde akkor hol ebben a szabad választás. Mert ezek szerint csak egyet választhatok. Az más kérdés, hogy a jót Isten kegyelme nélkül nem tehetem, ill. hogy csak bukdácsolva tehetem.
Egy töprengő
A kérdés merőben filozofikus. Megpróbálom inkább lelki értelmezés felé alakítani a kérdést. A józan ész használata is akarati döntést igényel. Megtehetem - sajnos, sokan meg is teszik -, hogy nem használják a józan eszüket. De még azt is hozzá kell tenni, hogy a józan ész belátását is sok minden befolyásolhatja. Mindez mégsem veszi el a döntésem felelősségét, tehát a szabad akaratomat, mégis befolyásolja azt. Sokszor éppen a rossz döntések bénítják vagy gátolják a szabad akarat használatát. Lám, ezek is befolyásoló tényezők, melyek szintén az én korábbi szabadakarati döntésemnek a következményei. Igen összetett tehát a kérdés, nehezen kibogozható. Pontosabban szólva nincs remény arra, hogy a rosszra hajló emberi természet adottságai tökéletesen józan belátásra és tökéletesen szabad döntésre tegyenek képessé. Mégis számon kér az Isten. Ő tudja, miért, mennyiben, mi módon vagyok felelős egyes döntésemért. Ezt én magam sem tudom megállapítani. Ezért magamat sem szükséges megítélnem. Az igazán jó törekvés az, hogy minden helyzetben teljes odaadással keressem és válasszam a jót, a legjobbat, az abszolút jót. Minél inkább törekszem erre, annál tisztább lesz a látásom, józanodik a gondolkodásom, s annál szabadabban tudom majd valóban a jót választani.
Föltámadt Krisztus!
Kedves lelkiatya! A szentelményekről szeretnék kérdezni.Pontosabban a húsvéti szentelt ételek hulladékainak sorsáról.Szüleim mindig azt mondták,hogy a szentelt ételek maradékait és a hulladékokat: pl. tojáshéj,morzsa,stb.nem kidobjuk,hanem elégetjük.Még az állatoknak sem adjuk.Ahol erre nincs mód,a panellakásokban,és más helyeken mi a helyes cselekedet? Kíváncsian várom a választ: Marika
Kedves Marika!
Bocsánatát kérem, hogy kicsit megkésve válaszolok a kérdésére. Azóta már bizonyára talált valami megoldást, hogy mit tegyen a szentelt étel maradékával. Valóban nem könnyű ezt méltó módon elvégezni a mostani, városi civilizációs világunkban. Ha nincs mód arra, hogy elégesse kályhában, kandallóban, akkor egyik sétája alkalmával vigye ki az erdőbe és ott szórja szét. Ez nem szemetelés, hiszen csak szerves dolgokról van szó, és maga a természet hamar elvégzi a méltó eltakarítás munkáját. Más szentelményekkel: szentelt víz, szentelt barka, szentelt búza, hasonló gondossággal kell bánnunk.
Tisztelt lelkiatya!
Romai katolikus vagyok. Rendszeresen gyonok. Azt szeretném tudni mi okozza azt hogy időként eszembejutnak régi idők gyonásai és hogy mindtha roszul mondtam volna el valamit ,vagy masképp emlékszek valamire mint amit akkor gyontam. Igy időnként nagyon erős lelkiismeret furdalásom van hogy roszul gyontam vagy mintha elhalgattam volna valamit szándékosan. Nem tudom mit kezzek ezzel a dologgal.
Válaszát köszönöm szépen.
Semmi jelentőséget ne tulajdonítson ezeknek a gondolatoknak. Ez kísértés, amely gyengítené az Istenbe és az Ő irgalmába vetett bizalmát. Minden szentgyónását fejezze be azzal a mondattal, hogy: Mindezeket a bűnöket és minden más bűnt, amelyet kifelejtettem teljes szívemből bánom. A Mindenható, mindent tudó Isten helyére teszi ezeket a mi lelkünkben. Ha netán maradna kétség Önben, hogy korábbi gyónásait esetleg nem így fejezte be, és így mégis kimaradtak volna bűnök, akkor is elegendő a legközelebbi gyónásában ezzel a záró mondattal az összes eddig elkövetett és esetleg meg nem gyónt bűnét az Úr lába elé tenni.
DJK!
Hogyan lehet egy papnak doktori címe?
Több olyan hivatás is van, hogy valaki már diplomát szerzett, és utána jelentkezik a papságra. Ezek között doktori címmel rendelkezők is vannak, és úgy váltak később pappá.
A másik eset az, amikor valaki teológiai tanulmányai során szerzi meg előbb a licenciátust - ezt néhány vidéki hittudományi főiskolán is meg lehet szerezni (ilyen a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánk is) -, utána pedig a doktorátust, amelyet Magyarországon a Pázmány Péter és a Sapientia katolikus egyetemeken lehet elérni. Többen vannak továbbá, akik külföldön, leginkább Rómában végzik a tanulmányaikat egészen a doktori fokozat eléréséig.
Kedves lelkiatya!
Egy ideje belemásznak a magánéletembe, tanácsokat osztogatnak arról, hogy kellene élnem, de ha elmondok valamit soha nem adnak igazat semmiben. Mindenki úgy gondolja, hogy nekem is olyan könnyen sikerülnek a dolgok mint nekik, de nekem mindig vértizzadva kell megküzdenem az elismerésért, a sikerért, türelemmel kell várnom, hogy valami sorra kerüljön az életemben. Egyeseknek már az is baj, hogy kiállok a magam igazáért. Én nem szólok bele senkinek az életébe, mert úgy gondolom, hogy mindenki foglalkozzon a saját életével, problémájával. Lehet e az ilyen embert "barátnak" nevezni?
Nem vezet jóra az a magatartás, hogy mindenki foglalkozzon a saját életével, problémájával. Ez hamar önzővé tehet minket. Van ebben egyfajta védekezési törekvés, de lustaság is. Egyszerűbbnek tűnik elhatárolódni másoktól, senkit nem beengedni a lelkivilágunkba és másokat sem zavarni ilyesmivel. Csakhogy ez nem lehetséges. Összetartozunk, és bizonyos mértékben mégis kötődünk egymáshoz. Az más kérdés, hogy nem egyforma mértékben és mélységben. Ebben is megmutatkoznak a különbségeink. Van, aki nagyon könnyen és hamar megnyílik, mások nehezebben. Ez alkat, neveltetés és még sok más egyéb tényező függvénye.
Meglep, hogy Ön úgy beszél a többi emberről, mintha mindenki ellensége lenne. Azt írja: soha nem adnak igazat semmiben, mindenki úgy gondolja, hogy Önnek is könnyen sikerülnek a dolgok, stb. Mintha nem is egyes személyekről, hanem az emberek összességéről beszélne. Persze, gondolom, hogy néhány személyt akár meg is tudna nevezni, mégis ez a megfogalmazás arra utal, hogy általánosságban nem tud megbékélni az emberekkel. Erre oda kell figyelnie, mert, mint mondtam, ez önzővé teheti. Annál boldogabb az ember, minél inkább meg tud feledkezni önmagáról, minél készségesebben tud szolgálni másokat. Alighanem a mennyországban is így leszünk. (Ezt érzékelteti az az ismert kép, hogy az asztalnál hosszú kanállal a kézben ülnek az emberek, csak a pokolban attól szenvednek, hogy a hosszú kanál miatt nem tudnak enni, a mennyben pedig nagy nevetések közben egymást etetik.)
Azt javaslom, hogy senkit se okoljon a hibái miatt, inkább önmagát vizsgálja meg, a saját lelkét, hogy miért érzi mostanában ezt az ellenséges közeget.
Tisztelt Lelkiatya!
Romai Katolikus Vagyok. Több éve szentségi házasságban élek. Az évek alatt egy párszor a feleségemet önkielégitésre biztattam, kértem. Az oka nagyobb részben az hogy nem mindig sikerült kielégitsem a feleségemet .Semi esetre sem akartam hogy egyedül csinálja hogy bünt kövessen el. Azt szeretném tudni hogy én emiat követteme el bünt.
Válaszát köszönöm szépen !
A házaséletben a testi kapcsolatnak nagyon nagy szerepe és jelentősége van. Fontos, hogy a házastársak őszintén tudjanak erről egymással beszélni. Közösen alakítsák ezt a testi kapcsolatot úgy, hogy a legjobb legyen. A jó házasságban ez is nagyon szép fejlődést él meg. 50 évesen sokkal nagyobb örömöt tudnak egymásnak okozni, mint tapasztalatlanul, kezdő házas korukban.
Az nem helyes megoldás, ha bármelyikük saját magát elégíti ki, még akkor sem, ha a házastársa biztatja rá. Mindketten törekedjenek arra, hogy megtalálják ennek a kölcsönös örömszerzésnek a legjobb módját. Itt is alapelv az, hogy egyik fél se a saját örömét akarja elérni, hanem az legyen a célja, hogy a másiknak legyen a legjobb.
A szentgyónásban is el lehet mondani ezeknek a nehézségeit, és meg is gyónni, ha akár önzésből, akár más okból nem az Isten akarata szerint éltünk ezzel az ajándékkal.
DJK
Tisztelt lelkiatya. Hasonló problémám van amit András írt előttem. Édesapám sokat iszik és mindig veszekszik rám és acsalád ötbbi tagjával is olykor csúnyán, agresszívan viselkedik. A kérdésem az lenne, hogy normális-e illetve bőn e az hogy emiatt nem tudom szeretni és felnézni rá. Mert egy fiúgyermeknek az apjának kellene lenni a legjobb példának, de úgy érzem hogy nem tudok ilyen példaképet állítani magam elé.
Üdv
Csaba
Igen, az bűn, ha valakit nem tudunk szeretni. Még az ellenségeinket is szeretnünk kell, ezt parancsként kaptuk az Úrtól. Lehet parancsra szeretni? Ez az elsőhöz és legfontosabbhoz hasonló második parancs. Még ha nem is könnyű teljesíteni. De az Úr nem kér tőlünk olyat, amire nem lennénk képesek. Nem mondhatom tehát egyszerűen azt, hogy ez lehetetlen. Minden lehetséges annak, aki hisz. Az Úr nem azt várja Öntől, hogy érzelmi vonzódást gerjesszen fel a lelkében. A szeretet nem ez. De meg kell adni a köteles tiszteletet a szülőnek. Nem azért, mert megérdemli, hanem, mert Isten úgy rendelte, hogy tőle, tőlük kaptuk az életet. Az a gondolat igaz, hogy a szülőnek példát kell mutatni a gyermekei előtt. De ha nem is akarjuk követni az ő példájukat, attól még szerethetjük, tisztelhetjük őt. Ismétlem, nem az érdem, hanem az isteni rend miatt. Ráadásul, ha az édesapja sokat iszik, valószínű, alkoholfüggő, akkor ő szenved legjobban ettől a helyzettől. Ezt nem szokták bevallani, de belülről nagyon nagy fájdalmakat élnek át. Ezen tud mérhetetlenül sokat enyhíteni, ha a gyermekeik ezért nem vetik meg őket, hanem annál nagyobb szeretettel, megértéssel fordulnak feléjük. Amikor az alkohol miatt agresszív, akkor ez szinte lehetetlen, de meg kell várni, meg kell keresni azokat a pillanatokat, amikor mégis nyitott az Ön szeretetére. Áldozatot is kell hoznunk szeretteinkért.
Ne az édesapját okolja tehát ezért a helyzetért, hanem lássa benne az Istentől kapott feladatát: mindezek ellenére mégis szeretnie, tisztelnie kell őt.