Érdekelne ,hogy mennyi a magyar görögkatolikusok lélekszáma a Felvidénen és Erdélyben ?
a magukat magyarnak valló görögkatolikusok !
Köszönettel !
Varga Ferenc, facebook, Pécs
Felvidéken 20 ezer, Kárpátalján 40 ezer, Erdélyben, pontosabban Partiumban 15-20 ezer magyar görögkatolikus hívő él. Ezek, természetesen csak becsült értékek, pontos adataink nincsenek.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam Jánosnak írt válaszát a védőszentről. Ez adta az ötletet, hogy én is kérdezzek.
A szüleim hosszas gondolkodás után a lehető legrondább nevet választották nekem: Juditnak hívnak. Fogalmam sincs, van-e ennek a névnek védőszentje. De ha van is, azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye a névváltoztatásról? Nincs második nevem, megbérmálva sem vagyok, öreg is vagyok már hozzá. De érdemes egyáltalán a változtatáson gondolkodni? Van valami vonzata, ha az ember nevet változtat?
Kedves Judit!
Kicsit félve teszem közzé a sorait, hiszen sok Judit nevű olvasónk lehet, akik viszont ki vannak békülve a nevükkel, nem hiszem hogy szabad volna ilyen általánosan kimondani, hogy ez a legrondább név. A védőszentjük az a zsidó nő, aki a Biblia leírása szerint hitével és bátorságával megmentette a várost és az egész népet az ellenségtől. Javaslom, hogy olvassa el a Szentírásból Judit könyvét. Ha nyitott lélekkel olvassa, bizonyára talál benne olyan lelki üzenetet, amely Önnek szól, amelyből erőt meríthet. Ez hátha segít abban is, hogy megbarátkozzon a nevével és saját magával is. A bérmálkozásról viszont ne mondjon le. Az nincs életkorhoz kötve. A bérmálás a Szentlélek ajándéka, ereje. Lehet, hogy az életében sok mindenkivel azért is nem tudott még megbékélni, mert ehhez szüksége van a Szentlélek erejére és segítségére. Keresse fel, szólítsa meg a parókusát (plébánosát), és kérdezze meg, mi szükséges ahhoz, hogy megbérmálkozhasson. Meglátja, nagy lelki örömére lesz.
Kedves Lelkiatya!
Az egyház, amikor arról beszél, hogy liturgikus görög, ez mit takar? Ógörög nyelv?
Példa képpen le tudná nekem írni - ezen a liturgikus görög nyelven - az átváltoztatás szavait kiejtéssel?
Köszönöm megtisztelő válaszát!
Xinax87
Ógörögnek is mondjuk, mert ma már nem beszélik azt a görög nyelvet, amely a liturgikus könyveinkben szerepel. Legtöbbször maguk a görög emberek sem értik, csak bizonyos tanulmányok után. Kb. a III.-VIII. század között használták ezt a nyelvet, persze, már akkor is sok átalakuláson ment keresztül. A mi Liturgikonunkban is vannak bizonyos részek ezen a liturgikus görög nyelven, de ma már nem használjuk.
A kért szövegrész is megtalálható a Liturgikonunkban:
lávete, fágete, tútó mu esztí tó szóma tó hüper hümon khlómenon eisz áfeszin hamartión
píete ex autú pántesz tútó eszti to Áimá mú tó tész káinész diathékész tó hüper hümón kái pollón ekhünómenon eis áfeszin hamartión
Lehetséges egy másik kiejtési mód is. Magyarországon ezt a kiejtési változatot használták évtizedeken át.
Ajánlom a Csodáséremről a jelenleg kapható könyveket !
1. A Csodásérem újabb csodái (Szent Gellért Kiadó 2010)
2. Labouré Katalin élete (Ecclesia kiadó 1991)(Használt)(Pl:Vatera)
Köszönjük.
Kedves Lelkiatya!
Amit kérdezek, a megbocsátással kapcsolatos. Csak két ember van, akivel kapcsolatban ez gond: az egyik nagyon durván, megalázóan viselkedett velem, és a szemembe is hazudott. Odáig sikerült eljutni, hogy akkor sem állnék rajta bosszút, ha tehetném, sőt, volt már, hogy segítettem is neki, és próbálok vele normálisan viselkedni. De elfelejteni nem tudom amit tett. Viszolygok tőle, még akkor is, ha csak eszembe jut. Ha meglátom, szinte fizikai undort érzek. Hiába imádkozom, a helyzet nem javul. Ez már mindig így marad? (Bocsánatot soha nem fog kérni.)Hogyan felejthetném ezeket el?
A másik ilyen ember én magam vagyok. Úgy érzem, a már meggyónt bűneim itt vannak velem, azok már "el vannak követve", meg nem történtté tenni nem lehet őket. És bizony vannak olyanok is, amiket a lelkiismeretem mindig előhoz. Felhánytorgatom saját magamnak. Olyanok, mint egy lerakhatatlan csomag, mindig velem fognak maradni. Azt gondolom, az is bűn, ha meggyóntam, és akkor Isten megbocsátott, de én nem tudok magamnak megbocsátani, bizony még kis dolgokban sem, hát még a nagyobb bűnök esetében. (Nem a bűnök következményei zavarnak - ilyenek nem is nagyon vannak -, hanem maga az, hogy elkövettem őket.)Sokszor hallom másoktól, hogy milyen megtisztulást ad számukra a gyónás, hát én még sajnos ilyennel nem találkoztam, igazából semmit sem érzek gyónás után. Biztosan bennem van a hiba, de nem tudom, hogy hol. Félek, ezek már mindig így maradnak, lassan lemondok róla, hogy változzam ezen a téren.
Egy fontos kötőszót emelek ki a soraiból, mely alig észrevehetően bújt meg: még. ...én még ilyennel nem találkoztam...
Még nem elég érett a hite, még mélyülnie kell az Istennel való kapcsolatának. De ne féljen, éppen ebben a folyamatban van benne. Azzal, hogy írt nekem erről, máris megindult a lelkében valami. Felismeri, hogy oktalanul ragaszkodik a saját bűneihez. Amikor majd jobban megismeri Jézus szeretetét, hálás szívvel fogja majd fel, hogy ezeket már senki sem őrizgeti, ezek már sehol nincsenek. Még nincs tapasztalata az igazi megbocsátásról, de majd lesz.
Így van ez a nehezen kezelhető emberi kapcsolattal is. Már az is eredmény, hogy segített neki, hogy próbál vele normálisan viselkedni. Meglátja, idővel kopni fog ez a keserű neheztelés vele szemben. Jól teszi, ha imádkozik is érte. Ezért az emberért is, meg azért is, hogy tudjon megbocsátani. Most még nem tud, de ha kéri az Urat, akkor megkapja ezt a kegyelmet. Ha kéri, megkapja majd a saját magának megbocsátás kegyelmét is. Kérje Tőle minden nap!
tisztelt Lelkiatya
szeretnek lelki beket
de egy kozeli emberre ha arra gondolok amit tett egy jo szo nem jut az eszembe. eromhoz merten megtettem mindent hogy ne tudjon rosszat tenni. es felek hogy meg mit tudhat artani.
utalom azt aki nem tudott segiteni.
nem szeretem azt akitol nem kaptam szeretetet. elofordul hogy gyulolom a kotott imat. sosem hallom mit mond nekem Jézus. akik ugy erzem megbantottak azoktol teljesen elzarkozom.
es gyakran van elmehetnekem.
egy fiatal anya aki szeretne jo anya lenni
Kedves Édesanya!
Vajon szokott-e rendszeresen templomba járni? Az Egyház imádsága a legerősebb. Ez még akkor is így van, ha ezt nem érzem, nem érzékelem, netán még idegesít is a papnak vagy más ott lévőknek a magatartása. A másik igen erős imádságunk még a Szentírás olvasása. Ez is olyan, mint a szertartások, hogy csak bele kell kapcsolódni, és visz magától, közvetíti a kegyelmet, akár észreveszem, akár nem. Ezért kell ezekben kitartani.
Most azt tapasztalja meg, hogy saját erejéből nem tudja szeretni és elfogadni azokat, akik rosszat tettek. Ez nem helytelen felismerés, ez a saját gyengeségének a bevallása. Mit is tegyen?
A saját szavaival való imádság mellett ezt a kettőt kell tartania hosszabb időn át, kb. 2 hónapig (minden nap szentírásolvasás, legalább vasárnaponként templomi szertartás). Meg fogja látni, hogy egyszer csak megjelenik a béke a szívében. Persze, akkor se ezt keresse. Az Istennel való kapcsolatunkban nem az számít, amit érzünk, hanem az, amit teszünk. Ez az imádságban való kitartás arra fogja majd késztetni, hogy valakivel jót tegyen. Ez lesz az első hallható üzenet az Úrtól. Ezt az irányt kövesse!
Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusnak kereszteltek, itt is kaptam meg a beavató szentségeket (keresztség, szentáldozás, bérmálás) és szeretnék pap lenni,és azon gondolkoztam, hogy van-e értelme a rítusváltásnak abban az esetben ha nem szeretnék a családalapításról lemondani a papság mellett. Hiszen tudom, hogy a görög katolikusoknál még a pappá szentelés előtt meg lehet házasodni. Egyébként, hogy működik a görög katolikus papképzés? Lehetséges-e (van-e értelme) a rítusváltásnak (római katolikusból görög katolikusba) ilyen szituációban? (Alapvetően úgy tudom,hogy csak rítusbeli különbségek vannak, dogmatikaiak nem)
Egy katolikus fiú aki pap akar lenni
Kedves Fiatalember!s
Ha Önt hívja az Úr a papságra, akkor meg is adja hozzá az erőt. Eszébe jutott, hogy ha görögkatolikus lenne, akkor akár házas is lehetne a papság mellett. Ez a gondolat nem a Jóistentől van. Ez a könnyebb út választása lenne. Mélyüljön el, töprengjen sokat ezen, hogy mit vár, mit kér az Úr, és közben mind erősebben fejezze ki feléje az odaadását.
Rítust váltani a nősülés lehetősége miatt nem érdemes, és nem is lehet. A rítus hatása nagyon széleskörű. Valóban, dogmatikai különbségek nincsenek, de a szemléletbeli különbség annál nagyobb. Nem könnyű ezt a szemléletbeli váltás megtenni. Ráadásul van egy íratlan szabály, hogy ha fiatalember akar rítust váltani, akkor előtte nyilatkoznia kell, hogy papság esetén a cölebsz hivatást fogja választani. Ez a megkötés éppen azért van, hogy pusztán a nősülés lehetősége miatt senki ne akarjon rítust váltani.
Kedves Lelkiatya!
Sokat imádkoztam a munkahelyem miatt. Rosszra fordultak a dolgok. Sok minden megváltozott, nem az én hibámból. Bejárós vagyok, és nem tudom összeegyeztetni a munkaidőt a bejárássál.( Odaköltözésre nincs lehetőségem.) Sajnos nem hallgatta meg a Jó Isten az imámat. Még rosszabb lett. Így felmerült a kérdés bennem, hogy más munkát keressek. Mi a Jó Isten célja ezzel? Kérem a Lelkiatya tanácsát!
Ha nehézzé is vált a munkája, ha csak lehet, maradjon meg benne. Csak akkor keressen új munkahelyet, ha valóban lehetetlenség összeegyeztetnie életének egyéb fontos körülményeivel. De ha így lenne, nem is töprengene, hanem már azonnal váltott volna, vagy legalább elindult volna keresni. Ebben nem tudok tanácsot adni. Viszont az sem kizárt, hogy az Úr ezen az úton Önnek új lehetőséget kínál. Nem szabad azt gondolnia, hogy nem hallgatta meg a kérését. Ilyen soha nincs. Az Úr mindig meghallgat, és amire szükségünk van, azt meg is adja. Sokszor utólag tudjuk, értjük meg, hogy Neki volt igaza, és jobb, hogy akkor nem adta meg azt, amit kértem.
Javaslom, hogy menjen el a templomba, ott töltsön el imádságban egy fél órát. Ne faggassa az Urat, hanem egyszerűen csak legyen Vele. Meg fogja látni, hogy sok minden letisztul majd, és jobban látni fogja, hogy mit kell tennie.
Kedves Lelkiatya!
Milyen kiadványok vannak a Csodáséremmel kapcsolatban?
A alábbi könyvet már olvastam és nagyon tetszett: Karl-Maria Harrer ? Peter Matuska: A Csodásérem
Van még ezen kívül más könyv vagy kiadvány?
Előre is nagyon köszönöm!
Két régebbi könyvet ismerek erről:
Laboure Katalin élete, Székesfehérvár, 1922. és
A csodás érem és a hozzá fűződő kegyelmek. Bp., 1929.
Kedves lelkiatya! Egy egyszerű, de számomra mégis bonyolult kérdést tennék fel. Mi pontosan a különbség az alázat és a megalázkodás között? Mert néha úgy érzem, hogy ha nem teszek meg valamit másoknak, akkor nem vagyok alázatos, de amit meg kell tennem, az nekem pl. nem jó, s a barátaim erre mindig azt mondják, hogy nem állok ki magamért, s megalázom magam.
Az alázatot folyamatosan tanulni kell. Sokszor a környezet, a világias gondolkodású emberek nem tudják, hogy mi az alázat értéke, ezért még arról is le akarnak beszélni, ami pedig közelebb vinne az alázatos Jézushoz. Ezért bátor dolog alázatosnak lenni, mert azt senki nem értékeli a környezetünkben.
Az igazi alázat belső méltóságot ad. Akkor sem érzem magam megalázva, ha mások gúnyt űznek belőlem, mert tudom, hogy nem az emberek előtt akarok elismerést kivívni, hanem egyedül az számít, amit az Isten tart rólam. Ezzel szemben a megalázkodás gyávaság, mert mások elismerése miatt viselek, fogadok el olyan dolgot, amit magamtól nem tennék. Az alázat Isten előtt naggyá tesz, a megalázkodás az emberek tetszését keresi. Az alázat erőt ad, a megalázkodás megnyomorít. Az alázatos emberre föl lehet nézni, a megalázkodót méltán nézik le. Az alázat bátorság, a megalázkodás gyávaság.
Jézus alázatos volt, mégis megőrizte méltóságát. Az Ő alázatát kell követnünk, akkor lassan megértjük, hogy ez mit jelent és magunk is beletanulhatunk.
Kedves Lelkiatya! Első szombaton mikor lehet gyónni Máriapócson? Most tudok elutazni oda. Szeretném letenni egy bűnömet, amely visszatérő. Itt szeretném megfogadni, hogy nem fordul elő többet.
Máriapócson folyamatosan van lehetőség a szentgyónásra. Éppen most szombaton egész nap ott vagyunk, de ha mégsem találna papot a templomban, akkor az árkádok alatti bejáratnál csengetve hamarosan fognak tudni segíteni Önnek.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy kérdéssel fordulok önhöz,a történetem a következő: Görög katolikusnak kereszteltek. Tíz éve férjhez mentem egy római katolikushoz, római katolikus szertartás szerint. Sajnálatosan az én neveltetésemből kimaradt a vallásos hit így nem voltam sem elsőáldozó sem bérmálkozó . A férjemmel viszont szerettünk volna templomi esküvőt ez meg is történt és az azóta megszületett gyermekeinknek is szeretnénk megadni a katolikus vallás szerinti élet, értékeit.
A legnagyobb gyermekem elsőáldozás előtt áll. Megszületett a fejemben a gondolat hogy én is szeretnék gyónni és áldozni, (amit szülőként kötelességem is)
Kérdésem az lenne hogy római katolikus szertartás szerint én ezeket a szentségeket ezidáig nem vettem magamhoz most mire lenne szükségem és hova forduljak?
Köszönettel, Annamária
Kedves Annamária!
A Szentlélektől származik a gondolat és az indíttatás, hogy a gyermeke elsőáldozása kapcsán Ön is részesüljön ezekben a megerősítő szentségekben. Ennek nincs is semmi akadálya. Ennek részleteit, természetesen, valamelyik pappal kell megbeszélnie. Azt javaslom, hogy keresse fel a legközelebbi görögkatolikus atyát, és az ő segítségét kérve készüljön fel a szentgyónásra és szentáldozásra. Ezt követően pedig a család egységét szem előtt tartva éljék meg mindkét rítust.
Dicsertessek a Jezus Krisztust!
Kedves Lelkiatya, 55 eves vagyok, nem tudom, elmehetek e meggyonni es utanna megaldozni ha nem fejeztem be a hittant es nem voltam elsoaldozo?
Nyugodtan menjen el gyónni. Az atya majd segíteni fog Önnek, hogy mit és hogyan kell mondani. Valójában ez most egy nagy beszélgetés lesz, amelyben elmondhatja eddigi gondjait, nehézségeit. Persze, nagyon fontos, hogy ezekben senki mást ne vádoljon, csak egyedül a saját hibáit akarja feltárni. De mondom, ebben segíteni fog az atya. És majd a továbbiakat is ő fogja Önnek elmondani.
Lehetőleg még ezen a héten, Húsvét hetében menjen el.
DJK! Az Exarchátus honlapján a nagypénteki szertartásokról feltöltött képeken több egyházközségben is fekete felont viselt a pap. Ha nem tévedek, akkor Timkó püspök megtiltotta a fekete színű liturgikus ruhák használatát. Esetleg ez változott volna meg? Ha mégis lehet használni, akkor milyen alkalmakkor még? Köszönöm!
Talán tiltás sohasem fogalmazódott meg, inkább erős ajánlás a piros ruha használatára. Azt vélem, hogy ezeken a helyeken korábban is megmaradhatott a fekete ruha használata, csak korábban nem volt alkalmunk ezekről értesülni, mint most, a világháló adta lehetőségnek köszönhetően.
Kedves lelkiatya!
Mi a véleménye egészséges-e a lelkünkre nézve fenntartani egy olyan kapcsolatot,ahol a másik fél nem kivánja tisztázni a dolgokat,figyelembe se veszi az érzéseinket?Helyes-e csupán köszönés szintjére redukálni az ilyen kapcsolatot?Mert felszines beszélgetést fárasztó fenntartani,az kissé arra hasonlit,hogy megjátsszuk magunkat mások elött,meg lelkileg is fájó és megterhelö.
Válaszát elöre is köszönöm!
T.B
Mély, közeli kapcsolatot így fenntartani nem lehet. Egy ideig nem érdemes erőltetni a kibeszélést, a mély dolgok érintését. Érdemes ezzel várni. Ez nem színészkedés, hanem nagyon is természetes viselkedés. Ha arra van szükség, akár ki is lehet mondani az illetőnek, még ha kínosnak tűnik is, hogy Ön úgy érzi, az okozott sebek miatt most egy ideig nem tudna őszintén és zaklatottság nélkül beszélgetni, ezért jobb, ha nem nagyon találkoznak. De a szívében azért ne zárja ki annak esélyét, hogy idővel majd ez jobbra fog fordulni.
