Kedves lelkiatya!
Van-e alapja annak,ha émelygö és nagyon nyugtalan,rossz érzést érzek valakinek a társaságában?Ezzel az emberrel volt már konfliktus közöttünk.Nem tudom mi okozhatja a ezt az érzést,de nagyon nyugtalanit,zaklatottá tesz.Nincs bennem akkora rossz érzés iránta,hogy igy érezzem magam.Lehet az az ember annzira rosszat akar,hogy ezt megérzem?Vagy a lelkem tiltakozik ellene?Vagy más dolog okozhatja?De ha nem vagyok a társaságában,nincs kontaktus közöttünk,akkor ezt nem érzem.Ön hogy látja és értelmezi ezt a dolgot?
Válaszát köszönöm!
Nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítania ezeknek az érzéseknek. Idővel csökkenni fog. Az vélhető, hogy az illető nem rokonszenves Önnek, s ezért a jelenléte feszültséget, nyugtalanságot ébreszt a lelkében. Ilyenkor imádkozzon érte, mondjon el egy fohászt, vagy valami más imát. Ezzel őt is segíti, és a lelke is megnyugszik közben.
Tisztelt lelki atya! Ugy erzem hogy egy olyan hazassagban elek amelyben en nem is letezem szinte, csak annyi hogy lelegzem, ami Igen nagy dolog szamomra. A sogornoim es sogoraim vezetik a hazassagunkat en nem tudom.
Mit tudok tenni,se veled se nelkuled.nagyon-nagyon fajt, faj a lelkem mindezek miatt.gyerekunk nincs. Olyan egyedul erzem itt magam, beszelgetni velem nehezere esett minding.valaki felhivott telefonon kb. 10 evvel ez elott hogy nem e akarok venni helyet a temetobe. S egeszen komolyan gondolta.
Főként akkor marad egyedül a házasságban az ember, ha távol él a saját családjától, esetleg külföldre kerül. Ilyenkor valóban nagyon nehéz közösségre találni, de azért nem lehetetlen.
Nem tudom, mit tanácsoljak, mert nem ismerem a helyzetét. Megvizsgálható, hogy helyes lépés volt-e hozzámennie ahhoz az emberhez, akit talán nem is ismert eléggé, hiszen, ezek szerint, alig beszélgettek. Ha még friss a házasságuk, akkor alaposan gondolkodjon el rajta, hogy ahhoz az emberhez ment-e feleségül, akit akart, vagyis, akit ismert. Mert ha úgy érzi, hogy becsapták, Ön sem ismerte a férje személyiségét, akkor erre az egyház is azt mondja, hogy nem érvényes kötelék. Magam is csodálkozom, hogy ezt mondom, hiszen mindig a házassági kötelék megtartása mellett kardoskodom, mégis úgy érzem, ezeket a súlyos kérdéseket is föl kell tennie, ha élni akar.
Ha azonban felelősen átgondolva azt mondja, hogy ez a kötelék érvényes, csak éppen csalódott a férjében, akkor ne a kimenekülésre gondoljon, hanem vállalja az életének ezt a nehéz keresztjét, imádkozzon minél többet, hogy maga az Úristen legyen a társa, a vigasza, és ebből erőt merítve próbáljon meg más embereken segíteni, ezzel alakítva hasznossá és elviselhetővé az életét.
Dicsőség!
Nem régen olvastam a honlapjukon, hogy aki megvallja Istent az emberek előtt, azt Jézus is megvallja mennyei Atyja előtt. És eszembe jutott, hogy a görögkatolikus papok nem járnak reverendában, de még csak kolláré sem mutatja a papi mivoltukat. Ruházatuk egyszerű trikó/ing és farmer/vászonnadrág. Miért? Jó ez így?
A püspök nem akar ebbe beleszólni, pedig dolga lenne! Fél, legalábbis tart a papoktól, pedig csak a néppel kellene foglalkoznia!
Ahogy a reverenda átalakul munkaruhává, úgy alakul át a hivatás is egy választott szakmává, semmi több!
Ezt kicsit sommás megállapításnak érzem, de van benne igazság. Én sok papot látok reverendában is. Bevallom, én is jobbnak tartom, ha a ruházatáról is látszik, ha valaki az Isten embere. De túlzásba sem szabad esnünk, mert az bizonyos, hogy nem ítélhetünk meg egy papot annak alapján, hogy hord-e reverendát vagy sem.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném tudni a véleményét a lelki vezetésről. Nekem nincs lelki vezetőm, és igazából nem is szeretnék egy másik ember előtt ilyen szinten megnyílni, még egy pap előtt sem. A gyóntató atya ajánlkozását is visszautasítottam, a gyónásban elmondok mindent, de ennyi. Soha nem tűrtem, hogy valaki bármiben is "vezessen", segítsen, tanácsoljon. A gyóntatótól sem várok tanácsokat, szabja meg az akármilyen kemény elégtételt, de a gondjaimat magam oldom meg.
Azt gondolom, nem kell mindenkinek lelki vezető. Vagy rosszul gondolom?
A lelkivezető nagy segítséget jelent abban, hogy az ember körültekintőbben lássa meg saját helyzetét. Ezt a lehetőséget visszautasítani nem bölcs dolog. Tanácsokat kapni, meghallgatni, elfogadni, ez is nagy segítség az eligazodásban. Senki sem gondolhatja azt, hogy mindent tud. Még a saját magáról sem. Igaz, hogy olyan közelről senki nem ismeri az embert, mint saját magát, de van, amikor kicsit messzebbről nézve kell bizonyos dolgokat megítélni. Erre az ember egyedül képtelen.
Ön vajon miért érzi úgy, hogy tűrnie kellene mások vezetését, segítségét, tanácsát? Hiszen a szenvedést, a rossz dolgokat kell tűrni, a tanácsokon pedig elgondolkodni kell. Ön valami ok miatt szenvedésnek, sőt, támadásnak érzi az esetleges tanácsokat. Ezen érdemes elgondolkodnia, hogy miért van így. Lehet, hogy éppen egy lelkivezető tudná jól megvilágítani.
Az én véleményem az, hogy mindenkinek szüksége van lelkivezetőre.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék az akolitus szolgálatról, egyházunkban (a keleti kereszténységben) mennyire jelenik meg ez a szolgáló rend, milyen egyházi szabályok jellemzik a tevékenységét, liturgikus megjelenését, öltözködését.. stb, ki hogyan válhat akolitussá?
Még egy kérdés: a dámóci szerzetesrendnek van-e úgynevezett világi un. harmadrendje, vagy a Bazilita harmadrend "gyűjtő" rendje a keleti szerzetesrendek világi segítőinek.
Üdvözlettel
Görögkatolikus egyházunkban alszerpapi rendnek felel meg az akolitusi szolgálat. Ezt előzi meg a felolvasói rend. Ezek az un. kisebb rendek.
Annak, hogy valaki alszerpap lehessen, a következő feltételeknek kell megfelelni:
betöltött 21. életév;
előzetes részesülést a bevezető szentségekben (keresztség, bérmálás, Eucharisztia);
példamutató, józan és a vallásgyakorlásban buzgó életvitel;
jó hírnév;
a klerikusokkal való példás együttműködési készség és a hierarchia iránti tisztelet és engedelmesség;
középiskolai érettségi, vagy a püspök megítélése szerinti megfelelő műveltség;
a saját parókus írásbeli ajánlása;
a liturgikus szolgálatokhoz szükséges jó hallás és énekhang;
legalább egy éves felolvasói szolgálat és
az előírt két éves képzés elvégzése.
Az alszerpap feladata a liturgikus könyvek előírásai szerinti szolgálatok végzése, valamint minden olyan egyházi tevékenység, mellyel parókusa vagy a püspök megbízza.
Alszerpap lehet nőtlen vagy nős férfi. Ez utóbbi esetében a kisebb rend felvételéhez szükséges a feleségének írásbeli beleegyezése.
A dámóci szerzetesrendnél nincsen harmadrend.
Kedves Lelkiatya!
Lelkem Húsvét előtt nem tud megnyugodni. Nem is tudom, hogy igazából a düh vagy a kétségbeesés van-e bennem.
Olvastam a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján, hogy lehetősége van bárkinek, aki megfelel a követelményeknek, hogy az egyházmegyénél, mint építészmérnök dolgozhasson. A jelentkezés leadási határideje április 23. A tegnapi nap megkérdeztem a parókus atyánkat, hogy tudna-e szívből ajánlani engem. Úgy gondoltam, hogy a Húsvét ideje alatt a családommal is átbeszélem a lehetőséget és beadom a jelentkezésemet, hátha a Szentlélek kegyelméből megkaphassam az állást, természetesen tudva, hogy több más ember közül kell választania püspök atyának. Azonban a parókus atya kijelentette, hogy az állás be van töltve. Ez teljesen érthetetlen számomra. Nem gondoltam volna, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegyében, mint keresztény közösségben létezik a protekció jelensége. Sajnálattal elszomorít és nagyon remélem, hogy imáim segítségével lelkem ismét nyugodt lehet.
Köszönöm, hogy meghallgatott!
Emiatt igazán nem kell aggódnia, főként nem szabad hagyni, hogy a Húsvét gyönyörű ünnepét ez megrontsa. Bizonyára valami félreértésről lehet szó. Utána érdeklődtem, és megtudtam, hogy az építészmérnöki előadói állás még nincs betöltve, továbbra is várják a jelentkezőket az eredeti kiírás szerint. Van azonban Egyházmegyénknek új főmérnöke, innen származhatott a félreértés.
Ne engedjük, hogy az emberi gyarlóságok, s az ebből származó gyanakvás, ítélkezés szembefordítson bennünket egymással!
Kedves Lelkiatya!
8. osztályos vagyok és egészen kis korom óta római katolikus
hittanórára járok. Sajnos amióta új tanárunk van egész órán filmeket nézünk és játszunk,többségében olyat,ami nem is kapcsolódik a hithez.
Nem csak erről van szó,hanem a tanár személyesen szégyenített meg az egész csoport előtt,mit sem törődve lelkivilágommal és érzékeny lelkemmel. A szüleim és én is azon gondolkodunk,hogy átiratkozom evangélikus hittanra. Elég jól ismerem az ottani hittantanárokat,a lelkészt és az egész családját,ők is engem. Tudom,hogy ők komolyan veszik a hit dolgait és ezt órán,közösségben is tovább adják.
Sajnos ezzel is van egy kis bökkenő:
Már nagyon kevés idő van az évből,nem tudom,alkalmas-e a váltás,
vagy vészeljem át ezt a kis időt.
A másik probléma,hogy van egy húgom,ő is abba az iskolába jár,
amibe én.Bár nekik más tanítja a hittant,nem akarom,hogy a csoportból való kilépésem futótűzként terjedjen az egyházközségben és végül a testvéremen csattanjon,aki még sokáig ide fog járni.
Ha átmennék az evangélikus hittanra én akkor is katolikus maradnék,szentmisére is járnék.
Egyedül nem tudjuk eldönteni ezt a kérdést...
Maga szerint is hittancsoportot kéne váltanom?
Köszönöm válaszát: Juli
Kedves Juli!
Valóban már egészen kevés van az évből. Ekkor már igazán nem érdemes váltani. De más miatt is megfontolandónak tartom ezt a lépést. Egyrészt jól látod, hogy ez másokra is erős hatással lehet, ezzel is számolni kell. Másrészt egy közösséghez tartozásban nem szabad csak azt nézni, ami nekem hasznos. Bár fontos, hogy a hittanon keresztül erősödjön, mélyüljön a hited, de az is sokat jelent, amit Te adhatsz a társaidnak, anélkül, akár, hogy ezt tudnád. Azt javaslom, hogy maradj meg a csoportodban, ugyanakkor nyugodtan tartsd a kapcsolatot az evangélikus lelkésszel és családjával is. A hittanról lehet más alkalmakkor is beszélni, beszélgetni.
Tisztelt Lelkiatya!
A válasza nagyon fontos és sürgős is...mert most hétvégén lesz a bérmálkozásom, felnőttként.
Azt tudom, hogy az ún. bevezető szentségek ingyenesek.
Viszont én mégis szeretném anyagilag támogatni azt a közösséget, amelynek a vezetője (az atya) kiszolgáltatja a keresztséget és bérmálkozást.
Ugyanakkor nem szeretném elrontani az ünnepet azzal, hogy anyagi dolgokról beszélnénk a szertartás előtt vagy után.
Ezért arra gondoltam, hogy egyszerűen a perselybe teszem azt az összeget,a perselypénzen felül, amelyet szeretnék felajánlani. Ez így megfelelő eljárási mód?
Vagy milyen megoldást tanácsol?
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Minden szentségben részesülés ingyenes. Ezt Krisztus nyújtja nekünk.
Nagyon jó módot talált viszont arra, hogy kifejezze háláját az Úrnak. Így titokban is marad az adománya, és valóban annyit adhat, amennyit Ön gondol.
Sok kegyelmet a mostani új életéhez!
Tisztelt Lelkiatya!
Az Én kérdésem nagyon súlyos .Szó szerint hiszen Én 9 éve nem gyóntam ,most a Nagyhéten szeretném rendezni azt amit elmulasztottam de nem tudom hogy lehetséges-e . Bemehetek-e én a gyóntató helyre? Tisztelettel:Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Jöjjön, várja Önt Krisztus, hogy letehesse, odaadhassa neki a bűneit, ne szorongassa tovább magánál. Keressen mielőbb papot, hogy meggyónhasson! Ennek nincs semmi akadálya.
Tisztelt lelki atya ! Nagyon meg van bantva a lelkem es nincs akinek itt igazan eltudnam mondani a problemam, a bajom, nincs aki igazan megertene. Sajnos. Ugy meg van bantva a lelkem.
Azt javaslom, hogy írjon nekem a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott csak én olvasom, és szívesen írok választ.
Tisztelt Lelkiatya!
Kissé kényes témával fordulok Önhöz...Az inteneten több helyre is küldtem imaszándékot,munkakeresés céljából,mert volt már tapasztalatom,ha sokan imádkoznak egy szándékért,az meghallgatásra talál.Az egyik külföldi oldalról irt vissza egy atya,váltottunk néhány e-mailt,skype-on is chateltünk.De elég furcsa volt...egyfolytában képet kért tölem,hogy jobban lásson,meg kérte,hogy a web kamerát is kapcsoljam be,kitértem ezek a dolgok elöl,de ilyenkor mégjobban hajtogatta.Azon gondolkodom,hogy letilto öt az ismeröseim listájárol,vagy uj oldalt nyitok.Állást is akart ajánlani a saját plébániáján,azt mondta felvesz pasztorális munkatársnak,utazzak el hozzá.Meg beszélt és célzott rá,hogy nem jó az embernek egyedül lenni,kell hogy legyen valaki,akivel bizalmasan megoszthat dolgokat,aki közel áll hozzá.Nem itélem el ezt az atyát,ki tudja mivel küzd,vagy mi inditotta arra,hogy pap legyen.De kicsit kiábránditoan hat ez rám,már nem tudom az egyházban vagy az Istennek szentelt emberekben mennyire lehet hinni.Nem régiben mély sebeket kaptam egy közeli személytöl.Nagyon rosszul érint,hogy az Isten emberétöl is ilyet kellett tapasztalnom.Mély belsö vivódásaim vannak az emberi kapcsolatokat illetöen is,az egyházzal kapcsolatban is.Egyedül Istenben nem ingott még meg a bizalmam a nehézségeim ellenére sem.de néha nagyon nehéz...sokszor élek át mély belsö szenvedést.Gondolkodtam sokat a szerzetesnöi hivatásról is már régebb óta,de ezek után nem tudom,nem kellene-e ehhez hasonló dolgokat elszenvednem,még akkor is ha Isten szolgálatába állitanám magamat.Az is lehet mindez próbatétel csupán,vagy ez a realitás?A tisztaság,a szép és jó keresése csupán illuzio?Sok kérdés vetödött fel bennem.Egyszer egy atya,aki valóban a szentségi életre törekszik,azt mondta,hogy az a pap aki a cölibátust nem éli,annak nincs meg az igazán mély és személyes kapcsolata Istennel,mert ha az meglenne,akkor nem keresne szeretöt,nem tartana titokban családot,mert Istentöl mindent megkap az akinek bensöséges kapcsolata van vele.Kérem Ön mit tanácsolna a leki vivodásaimban?Ha jónak látja és ez másoknak is segithet,kérem közölje teljes egészében a levelet,vagy egy részét.Vagy,ha ez a levél a tartalma
miatt,nemide való akkor kérem e-mailben válaszoljon.Szeretnék választ és útmutatást kapni ezekere a dolgokra.
Elöre is köszönöm!
Lina
Kedves Lina!
Fájdalmas tapasztalatok ezek. Vajon meggyőződött-e arról, hogy a világhálón keresztül jelentkezett illető valóban felszentelt pap-e? De akár az, akár nem, annyi bizonyos, hogy azonnal fel kell függesztenie az efféle kapcsolatot.
Egyelőre nem javaslom a szerzetesi hivatást, mivel ezen esetek miatt túl sok sebet hordoz a lelkében. Most még nem látszana igazán, hogy mi az igazi indítéka. Taszító élmények nem alakulhat ki hiteles hivatás, csak vonzó, lelkesítő szokások hatására alapján.
Az illető atya kijelentése nyilván csak a latin rítusban lehet helytálló. Hiszen vannak családdal rendelkező, ugyanakkor nagyon mély hitű és elkötelezett görögkatolikus papok is. De az biztos, hogy ha valaki pótcselekvést alakít ki magának, ezzel elárulja, hogy az Istennel való kapcsolata nem elég erős.
Tanácsolom, hogy keressen valós lelkivezetőt, akivel személyes kapcsolatot tud tartani.
Kedves Lelkiatya! Mi a különbség a boldog és a szent között?
A boldog tisztelete nem az egész katolikus egyházban, hanem csak az adott szent országában gyakorolt tisztelet. Ha pedig valakit szentté avattak (ez azt jelenti, hogy a Katolikus Egyház biztos tudással állítja, hogy az illető üdvözült, eljutott az örök boldogságra
Kedves Lelki Atya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Ki lehet az én védőszentem? A keresztségkor védőszentet kapunk.
Jánosnak hívnak. Sok János nevű szent van, sajnos nem emlékszem a keresztelőmre, hogy melyik János lett a védőszentem, mivel kisbaba voltam :).
A legjobban Istenes Szent Jánossal és Keresztes Szent Jánossal szimpatizálok.
DE tudom, hogy ott van még Szent János apostol, Keresztelő SZent János, Aranyszájú Szent János, Damaszkuszi Szent János, Alamizsnás Szent János, Kapisztrán Szent János, Nepomuki Szent János, Orosz Hitvalló Szent János, Bosco Szent János... és még ki tudja mennyi János nevű szentet fel sem soroltam.
Az egyik megoldás, hogy a névnapja alapján keresi vissza a védőszentjét. Gondolom, kisbaba kora óta már kialakult, hogy melyik napon tartja a névnapját. Egy évben 25 János-nap van, mindegyik mögött egy-egy Szent János. Igaz, Keresztelő Szent Jánosnak több is van. Megnézi a szentek leírásában, hogy az Ön neve napjához melyik Szent János kapcsolódik. Ő az.
Lehetséges azonban,hogy annak idején csak ötletszerűen választották ki az Ön névnapját. Ha így van, akkor megteheti, hogy egy nagyobb elmélyülés, esetleg lelkigyakorlat során megimádkozza a dolgot. Eközben érdemes a lehetséges szentek életét is elolvasni, megismerni, és ezek után választani, hogy ki is lehet az Ön védőszentje. Vélhetően e lelkigyakorlat alatt vagy után felfedi magát Önnek az illető szent.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Az életem nagyon zaklatott lett. Mindig kismillió dolgom van és állandóan fáradt vagyok. A munkahelyemen egy másik műszak is rámszakadt. A háztartás vezetése is ott van, amikre sokszor este hulla fáradtan kerül sor. Nagyon szeretek rózsafüzért mondani, de sokszor nincs rá időm, és nagyon hiányzik és bűntudatom is van miatta.
Kedves Lelkiatya!
Mit tegyek!?
Üdv?
Pihenje ki magát! Szánja rá magát arra, hogy akár el is vonul egy kicsit - legjobb volna egy szerzetesházba - és ott alaposan kialussza magát. A szervezet egy ideig tűri a kizsákmányolást, de egy ponton túl fellázad. Ezt ne várja meg! Ha megtette ezt a jóízű kipihenést, akkor utána már jobban tisztábban látni a helyzetét, jobban fogja látni, hogy mit változtasson az életvitelén
Tisztelt Lelkiatya!
Azon gondolkozom, hogy a bérmanevemet egy névváltoztatási kérelemmel hivatalosan is felveszem második keresztnévnek.
Semmi problémám nincs a mostani hivatalos nevemmel.
Arról van szó, hogy nagyon szeretem a keresztszülőmet és nagyon jó a kapcsolatunk. Az iránta való tiszteletem jeléül szeretném viselni az ő nevét is (ami egyben az ő keresztneve is, illetve közösen választotuk ezt bérmanevemnek annak idején), illetve ez a név a minennapokban is emlékeztetne Jézusra is, ugyanis ezt ugye az Egyházba való lépésemkor (egyben volt a keresztelőm és bérmálásom felnőttként katolizálva) kaptam.
Mit gondol erről a Lelkiatya?
Jónak tartom, ha az ember a bérmanevével együtt a tudatosabb keresztény életet is komolyan akarja veszi. Ha ebben segíti, akkor megteheti akár azt is, hogy nevet változtatva hivatalossá teszi ezt a nevet is. Azt viszont nem érzem helyes indoknak, hogy ezzel a bérmaszülőjéhez is jobban kötődne. Ez már túlságosan emberi kötődés, amely esetleg elterelheti a mélyebb, lényegesebb dolgokról a figyelmét, az érzelmeit. Szentekhez, az ő közbenjárásukhoz érdemes ragaszkodni, de emberekéhez nem annyira. Akkor óhatatlanul csalódás lehetőségének tesszük ki magunkat. Gondolja át jól, ne siessen ezzel a lépéssel. Ha nevet változtat, tehát felveszi ezt a kereszt- (illetve, bérma-) nevet, ez valóban szolgálja majd keresztény életének mélyülését, s ehhez segítse még nagyobb kegyelmekkel a mennyire pártfogója! Ez viszont akkor is éppúgy megvalósulhat, ha az igazolványába nem kerül bele.
