Kedves Lelkiatya!
Rossz érzéssel tölt el és felháborit a munkahelyemen,amikor az ahhoz közeleső kávézóban látom az embereket,akik nap mint nap odajárnak,és ott töltik az idejüket,csak költik a pénzt italra,játékszenvedélyekre...van aki kétszer-háromszor elmegy nyaralni is egy évben.Mi meg a munkahelyen bekell,hogy érjük egy szabadnappal,nem tudjuk bár fizetetlen szabadságra elmehetnénk-e...jó lenne kicsit kikapcsolódni,mert a munkahelyi stressz,az ott lévő emberek kiégetnek bennünket lelkileg.Csak pénz keresés szempontjából végezzük ezt a munkát,de jobb lehetőség egyenlőre nincs.Hálás is vagyok Istennek,hogy dolgozhatok,mert amikor nem volt munkám az sok szempontból nehéz volt,próbálok az apró dolgokért is hálás lenni mint pl.egy kedves gesztus,találkozás egy régi ismerőssel és ezeket jobban észrevenni a mindennapokban,tudatosan ezekre figyelni.De nagyon rosszul esik,hogy nem mehetek el egy szép zarándokútra,lelkiprogramra,úgy érzem jót tenne az elmúlt évek nyomorgása után egy kis kikapcsolodáás.Mit tanácsolna a Lelkiatya?Mi a legjobb módszer ezeknek az érzéseknek a leküzdésében?
Válaszát előre is köszönöm!
Az bizonyos, hogy az embernek szüksége van a kikapcsolódásra, a pihenésre. Ha olyan munkahelyen van, ahol kizsákmányolják, és nem engedik az egészséges pihenésre, azon sajnos innen a messziségből nem tudok segíteni. Azt javaslom, hogy legalább a vasárnapokat töltse teljes pihenésben. Természetesen menjen el, menjenek el együtt a templomba, mert az mindennél többet jelent, több erőt ad, mint amit fizikai pihenés nyújtani tud. Továbbá a napi imádságai is kikapcsolhatják. Az Istennel együtt töltött idejét tegyen egészen odaadóvá, ebből is olyan erőt meríthet, amelyet a világ nem adhat meg, és ebből a munkahelyén mások is töltekezhetnek majd. Nyitva áll ennek az útja Ön előtt. Lehet, hogy ez az áldatlan munkahelyi helyzet készteti, kényszeríti rá, de talán éppen ezért engedte meg az Úr. Használja fel!
Tisztelt lelkiatya.
Nemrégiben baleset érte az egyik gyermekemet,az orvosok szerint kisebb koponyatörése lett de csak tapintásos vizsgálatot csináltak neki sem röntgen sem MRI,hogy kizárják a későbbi problémákat,és én ez miatt nagyon ideges vagyok mert úgy érzem további vizsgálatokra lenne szükség.Az idegeim pattanásig vannak feszülve mert féltem a kislányt nehogy orvosi mulasztás miatt valami baja legyen,mert a gyerekeim az életem.A nagyobbik gyermekem pedig mostanában olyan szófogadatlan,hogy hiába szólok szépen,kérek tőle nem fogad szót van,hogy engem is megüt,próbálom tolerálni mert ilyen dackorszakban lehet de most,hogy az idegeim kivannak a másik gyermekem miatt,olyat mondtam neki amit nem kellett volna,de az idegi állapotom mondatta velem nem a tiszta elmém.Azt mondtam,hogy hagyjál békén tönkreteszed mindenki életét.Azt remélem,hogy a Jóisten megbocsájt érte mert nagyon bánt,hogy én az anyja,hogy mondhattam ilyet.Ugye megbocsájt Isten nekem lelkiatya mindenért ami rosszat ilyen nem teljesen tiszta ideg állapotban mondok?Isten tudja most mennyire szenvedek és mi zajlik valójában bennem.
Köszönöm,hogy kiönthettem a szívem.
Kedves Édesanya!
Egyáltalán nem kell aggódnia a gyermekei miatt. Azzal nem segít rajtuk semmit, és meg is tapasztalta, hogy csak rosszabb tőle a helyzete, sőt, az egész családnak. Bármi nehézség történik, vagy akár csak bizonytalanságot érez, tudnia kell, hogy ilyenkor kell legjobban az Úrra hagyatkoznia. Az orvosok bizonyára jól tudják, hogy mire van szüksége a gyermekének. Bízzon bennük! Ebben is megmutatkozik az Úrra hagyatkozása. A nagyobb gyermeke valószínű dackorszakban lehet. (Amennyiben valóban kisgyermekről van szó.) Azt azonban semmiképp sem szabad hagyni, hogy megüsse a szüleit. Legalábbis engedni, hogy ez szokássá váljon.
A Jóisten természetesen megbocsát. Mindent megbocsát. Arra kell figyelnie, hogy a gyermekei úgy viselkednek, ahogyan Ön. Azzal tudja őket legjobban nevelni, ha a magatartásában példát ad nekik. Ezért hatványozottan fontos, hogy Ön se legyen ideges és feszült, mert ez rájuk is átragad. Ha viszont tud bízni az Úrban, akkor az ragad rájuk.
Azt is megteheti, hogy ha kijött a sodrából, és olyat mondott vagy tett, amelyet maga is megbánt, akkor a gyermekeitől is bocsánatot kérhet. Ezzel megint a magatartás mintát tárja eléjük, és őket is jobban meg tudja tanítani, hogy amikor arra van szükség, ők is kérjenek bocsánatot.
Kedves Lelkiatya! Igaz-e az, hogy az égbe kiáltó bűnökre még a pap sem adhat feloldozást, hanem csak az Isten? Ha tényleg így van, akkor hogyan kell ezeket a bűnöket meggyónni?
Nem, ez nem így van. Az égbekiáltó bűnök külön elnevezése a késő középkortól terjedt el. Négy ilyen bűn van, amelyeket a Biblia is így jellemez: a gyilkosság (Ter 4,10), a homoszexualitás (Ter 19,13), özvegyek és árvák sanyargatása (Kiv 22,22), a munkás megszolgált bérének megtagadása (MTörv 24,14; Jak 5,4). Ezek nagyon súlyos bűnök, de ha az elkövető megbánja és meggyónja, akkor a pap feloldozhatja őket.
Kedves lelkiatya!
Napok óta imádkozom a Szűzanyához, hogy helyre jöjjenek és kialakuljanak a dolgaim. Egy nap kicsit azon gondolkoztam, hogy de jó lenne ha sikerülne a nyelvvizsgám. Próbálom változatosan eltölteni a napomat és nem gondolni a gondjaimra, de kicsit mégis elfog a félelem, és nem értem hogy nekem miért kell nekem ennyit küzdenem valamiért és miért ilyen nehéz az életem. Szerencsére a szóbeli már megvan. Nővéremnek már 2 nyelvvizsgája van nekem elég lesz egyet is letennem. Miért engedi a Jóisten hogy ennyit küzdjek egy papír miatt?
Köszönettel: Ági.
Ági!
Lehet, hogy most nagy küzdelemnek tűnik ez a nyelvvizsga. Előre elárulom, hogy később még sokkal több küzdelem vár Rád. De hát mi értéke volna, ha nem kellene érte küzdeni. Vajon mit érne az az élet, amelyben minden elérendő célt tálcán kínálnának, éppen csak le kellene emelni róla. Nem, az élet nagyon sok értéket kínál, de ezekért mindig küzdeni kell.
Az balga gondolat, hogy nekem többet kellene küzdenem, mint másnak. Mindenki úgy érzi, hogy a sajátja a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a máséba nem látunk bele, csak kívülről látjuk, csak az eredményét.
Afelől pedig biztosak lehetünk, hogy nem ad az Úr nehezebb küzdelmet, mint amit ne tudnánk elviselni, ami nem a javunkra válna. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1Kor 10,13)
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy házasságon kívül született gyermeket megkeresztelnek-e?
Szeptemberre várom a kisfiamat és mindenképpen szeretném, hogy meglegyen keresztelve.
Görög katolikus vagyok, párom nincs megkeresztelve. Magyarázkodhatnék, hogy miért nem házasodtunk össze, de ez egy hosszú történet. Már nem vagyok túl fiatal, de számomra nagyon fontos a hit. Az életem tragikus eseményein a hit segített át. Emiatt nagyon fontos számomra, hogy a gyermekem keresztényként nőjön fel.
Úgy gondolom, hogy minden gyermek Isten ajándéka és az én bűnöm miatt nem szenvedhet.
Kérem mondja meg mi a módja annak, hogy a kisfiamat megkereszteljék!
Előre is köszönöm a válaszát!
Márti
Kedves Márti!
Semmi akadálya annak, hogy a megszülető gyermekét megkereszteljék. Az a javaslatom, hogy ne is várja meg a születés idejét, hanem még előtte keresse fel a legközelebbi parókiát, és ott beszélje meg a helyzetét az atyával. Beszéljék át, hátha lehet rendezni a párjával a kapcsolatát. Ha valóban azt szeretné, hogy a gyermeke keresztényként a hitben nőjön fel, akkor tegye is meg az ehhez szükséges lépéseket, még ha nehéznek tűnnek is azok. Megerősítem, a gyermeke keresztelésének nem feltétele, hogy összeházasodjanak, ha az valós akadályok miatt esetleg nem lehetséges. De ezért is keresse fel az atyát minél hamarabb, hogy ezt közösen megvizsgálhassák. Nyilván jól tudja, hogy a gyermeknek édesapára is szüksége van, különben nemigen tud egészségesen fejlődni. Tehát a gyermeke érdekében több szempontból is fontos a házasság rendezése - ha csak lehetséges. De az még fontosabb, hogy Ön is eljárjon minél gyakrabban a templomba, bekapcsolódjon az Egyház életébe, és ezáltal tovább erősödhessen a hite, amit majd a megkeresztelt gyermekének is továbbadhat.
Kedves Lelkiatya!
Le tudná nekem írni görögül (koiné), latinul és héberül az alábbi részletet a Szentírásból (Főként ezt a mondatot: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!). Mt-nál és Lk-nál is megtalálható, ha onnan tudja, az is jó. Köszönöm a segítséget.
Mk 12.28
Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik az első a parancsok közül?"
Mk 12.29
Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
Mk 12.30
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
Mk 12.31
A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."
Mk 12.32
Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.
Mk 12.33
Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál."
Mk 12.34
Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Azt szeretném még kérdezni, hogy Interneten érhető e el teljes ógörög/latin/héber nyelvű az Egyház által jóváhagyott Szentírás? Ha nem, honnan lehetne ilyet beszerezni?
A görög liturgiában most a 2 szín alatti áldozást úgy valósítjuk meg, hogy a kenyér egy kis borban van megáztatva. Ez mindig a kezdetektől fogva így volt, vagy volt olyan, amikor Krisztus vérét külön kehelyből itták a hívek? Mikortól változott ez meg?
Az is érdekelne, hogy nyugaton mikor történt a változás.
Ezenkívül, ha tudna ajánlani néhány könyvet, amely ezzel a témával (a bizánci liturgia kialakulása a kezdetektől: hogyan zajlott a liturgia pl. a 6-7. sz.-ban, ill. a latin rítus változásai is) foglalkozik, nagyon megköszönném.
Köszönöm a segítséget;
Dénes
Kedves Dénes!
Bocsásson meg, hogy nem vállalkozom a kérésének teljesítésére. Viszont a második kérésének megfelelően meg tudok adni egy címet, amelyen elérheti a Szentírás héber, görög és latin nyelvű változatát. Ezek után Önre hagyom a feladatot, hogy az egyes verseknek megtalálja a megfelelő fordítást. A cím:
http://www.academic-bible.com/en/online-bibles/about-the-online-bibles/
A harmadik kérésére korábban egy külön levélben már válaszoltam.
Kedves atya!
Bennem az Evangélium olvasása közben merülnek fel sokszor kérdések:
Pl. Jézus egyszer azt mondja, hogy az asszonyok között nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála. De akkor ki üdvözülhet?
Mással kapcsolatban:
Úgy tudom, hogy egy szerzetes ha úgy dönt, hogy mégis inkább családot szeretne alapítnai, akkor kiléphet a rendből és megnősülhet. És ez fordítva is lehetséges? Ha valaki házasságban él de rájön, hogy ő valójában mindennél jobban szerzetes szeretne lenni, akkor neki már nincs lehetősége erre?
Előre is hálásan köszönöm az atya válaszát!
Üdvözlettel,
Miki
Az teljesen természetes dolog, hogy az Evangélium és egyáltalán a Szentírás olvasása közben az emberben kérdések merülnek fel. Érdemes ezeket a kérdéseket komolyan venni, tovább gondolni, utána olvasni, másokat, esetleg a lelkiatyát a világhálón keresztül megkérdezni.
Jézus idézett mondata elsősorban arra vonatkozik, hogy Keresztelő János az Ószövetségi korszak legnagyobb alakja. Egyrészt különleges kiválasztottsága miatt, másrészt, mert ő lett az a próféta, aki személyesen is láthatta a Megváltót, nem csak távoli jövőbe jövendölt róla. A mennyek országába tartozók az Újszövetség fiai, akik már Krisztus hitében élnek. Természetesen Krisztus kortársaiként vagy utána, egyszersmind Keresztelő Szent János után. Az Újszövetség fiai, vagyis a keresztények már mind Krisztus megváltásának kegyelméből, kegyelmében élnek. A kegyelem, Isten ereje miatt nagyobbak ők mind, mint Keresztelő Szent János.
Egyáltalán nem magától értetődő ha egy szerzetes kilép és megházasodik. Ez a fogadalmának az elárulása. Ha mégis megtörténik, akkor az Egyház irgalmas, és nem akarja az illető egész életét megnyomorítani, ezért találták ki azt, hogy megfelelő dolgok megtartásával felmentik a fogadalmai alól.
Ennél viszont egy fokkal természetesebb az, ha valaki házas emberként mégis szerzetes lesz. Ez nem a házassági esküjének az elárulása, hanem a lelki életben való tovább lépés. Természetesen ez csakis a házastárs teljes beleegyezésével történhet. Továbbá, ha vannak gyermekei, akkor előbb róluk kell gondoskodnia, s ha már ők megállnak a maguk lábán, csak akkor lehetséges, hogy házas ember elkezdje a noviciátust, és a szükséges idő eltöltése után szerzetessé legyen.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
A Szent Liturgiák formája mennyire kötött? Illetve mitől, vagy kitől függ az, hogy bizonyos görög katolikus templomokban a liturgia egyes részeit csak elszavalják, míg máshol énekelve mondják el (pl. az evangéliumi szakaszt)?
A Szent Liturgiát énekelni szoktuk végig. Még néhány dallamtalanul mondott szövegrészt is (Hiszekegy, Hiszem, Uram és vallom), inkább recitálni, tehát egy tartott hangon énekelni kellene - néhány helyen így is van. Ennek ellenére sok helyen él még az a gyakorlat, hogy egyes részeket csak mondanak, sőt, talán vannak teljesen ének nélkül végzett Liturgiák is. Ez a korábbi gyakorlat maradványa.
Jó, ha tudjuk, hogy a Vatikáni Zsinatig, illetve, nálunk annak hazánkba érkezett hatásáig, sok helyen még a görögkatolikus szertartásban is úgy végezték a Liturgiát, mint a rómaiak a szent misét, hogy miközben a pap mondta a maga imáit, a nép valami egészen más jámbor énekeket énekelt. Ez a gyakorlat mára már, hála Istennek, teljesen kihalt. Természetesen latin hatásra történt ennek kialakulása a mi egyházunkban is. Éppen így a latin rítus hatása ez is, ha nem teljesen énekelve imádkozzák végig a Liturgiát. Ezt mai gyakorlatunkban a helyi parókus határozza meg, hogy mennyit énekelnek a Liturgián. Természetesen az a követendő gyakorlat, hogy amikor Isteni Szent Liturgiát végzünk, akkor azt annak teljességében, és végig énekelve végezzük.
Tisztelt Lelkiatya!
Nem volt jó anya kép elöttem.Édesanyám bár nem rossz ember,de nem tudott velünk jó kapcsoaltot kialakitani.A közönye,az érdektelen vieselkedése sokszor bántólag hatott rám.Amikor szeretetre,támogatásra,megértésre,tanácsra lett vona szükségem nem kaptam meg.Ha valami rosszul sült el,nem sikerült sokszor jött az én megmondtam szöveggel.Igy nem is volt kedvem azéletmeben lévő dolgokrol beszámolni neki.Ha valamit felhoztam neki ilyen dolgokkal kapcsolatban mindig ugyanazokat a dolgokat ismételte.Mintha két külön világ lennénk.Mindezek a dolgok miatt nehetelek rá és fájdalom van bennem.Felnőttként is úgy érzem nem fogunk jó kapcsolatot kialakitani egymással.Meg már nem is igénylem.Soha nem értette meg a lelkemet,az érzéseimet,figyelembe se vette azokat.És azt hiszem ebből kifolyólag,a következő a problémám:él bennem bizonyos szintü ragaszkodás,néhány nő iránt akik kedvességet,megértést,törődést tanusitanak.Idősebb nök,barátnők iránt illetve egyszer egy tisztelendő nővér iránt.Bennük ideális anya képet illetve testvér képet látok,nekem egy öcsém van,de minmdig is nagyon szerettem volna ha lett volna egy idősebb lány testvérem.Igy érzelmileg előfordult,hogy nehezen éltem meg néhány barátság megszakadását,nehezen engedtem el ezeket az érzelmeket.Vagy fájdalmat okozott amikor az ő részükről megbántást kaptam.A Lelkiatyának mi avéleménye erről?Mi ad teljes szabadulást?
Válaszát köszönöm!
Dina
Kedves Dina!
Sokat segít Önnek, hogy ennyire világosan látja, és értelmezni is tudja az édesanyjával való kapcsolatát. Higgye el, hogy ez már nagyon jó alap arra, hogy idővel ezt a feszültségforrást fel is oldja. Persze, idő kell hozzá. Ha felismeri szívében a neheztelést, akkor bizonyos mértékben már el is távolodott ettől az érzéstől, hiszen rá tud nézni, meg tudja fogalmazni és fogni. Ha tovább tudatosítja magában, hogy ez az érzelem csupán az eddigi életünk következménye, de kimondja: ezzel nem akarok azonosulni, ez nem én vagyok -, akkor egyre inkább tisztul majd az érzésvilága az édesanyjával kapcsolatban. Természetesen ezzel együtt gyónja is meg rendszeresen, amikor tetten éri önmagában ezt a taszító érzést. Ez is a tisztulásnak, a gyógyulásnak a része.
Azt is mennyire világosan látja, hogy az édesanyjával annyira fontos egészséges kapcsolat elmaradása miatt szorosabb, kissé féloldalas kapcsolat formálódhat egy-egy idősebb barátnője iránt. Itt is sínen vagyunk. Már ez sem fog eltorzulni, beteges ragaszkodássá válni, ha látja, érzékeli, hogy ez így van, és törekszik tudatosan kézben tartani ezt az érzést is.
De fordítsunk is egyet ezen a gondolaton. Tudjuk, hogy a Mindenható mindent föl tud használni, hogy az Őt szeretőknek minden javára válik. Gondolkodjon el azon, hogy milyen nyereséget, milyen értéket lehet formálni ebből az adottságból. Szándékosan mondom adottságnak, még ha hiánynak élte is meg. Imádságban gondolja át, hogy ha már így alakult, akkor az Isten segítségével mire tudja használni. A teljes szabadulást az fogja jelenteni, amikor őszinte és hálás szívvel fogja tudni megköszönni az Úrnak, hogy így alakult az élete és nem másként.
Kedves lelkiatya!
az lenne a kérdésem,hogy a római katolikusoknál elfogják e valaha törölni a cölibátust?
Ezt nem tudom. Gondolom, a kötelező cölibátusra gondol. Remélem, nem fogják eltörölni.
Tisztlet Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni,
24 éves vagyok boldog házasságban élek a férjemmel és a 8 honapos lányunkkal!
Édesanyám mindig megprobál beleszolni mindenbe, irányítani. Eljön hozzánk és mindig csak beleköt mindenbe:(Egész gyermekkorombol nem sok szép emlékem maradt, ezeket most inkább nem sorolnám könyvet tudnék rola írni.
Sajnos most elérkeztünk odaáig hogy kitagadott azt monda szerinte nekünk ő nem kell és itt befejezte velünk ha szükségem lesz rájuk mehetek bármikor mert az anyám és számíthatok rá de ő soha többet nem jön, mert bebeizonyítottam a keresztszülőválasztással hogy a családom nekem nem fontos...:(Mert nem az lett akit ő akart. Engem nagyon bánt és még tetézi ezt az egészet az is hogy miota összevsztünk csak a baj baj hátán jön a családba nem tudom nem a Jóisten büntet... Nem tudom mitévő legyek felhívni sem merem, és nem akarok ugy gurálni ahogy ő fütyől tőlük elváltam és a férjemmel lettem egy. és neki ezt el kellene fogadnia szerintem. Tanácsát kérnék mitévő legyek, borzaszto érzés hogy nem kellek a szüleimnek de a legfájobb az hogy a gyönyörű lányom sem kell nekik!
Kedves Húgom!
Azt sejtem, hogy korábban már válaszoltam az Ön levelére. Kérem, nézze meg a korábbi válaszokat. Akkor is arra biztattam, hogy helyes úton jár, ha a férjéhez ragaszkodik. Sok döntést egyedül, vagy a férjével kell meghoznia, s már nem az édesanyja beleegyezése szükséges hozzá. Mindenképpen ezek közé tartozik gyermeke keresztszüleinek megválasztása is.
Szó sincs arról, hogy emiatt a Jóisten Önt büntetné. Vegye észre, hogy a rossz dolgok miatt sok áldásban is részesül. Az Úr segíti Önt a talpra állásban, az önálló életben. Bízzon Benne, hagyatkozzon Őrá. A férjével beszéljen meg mindent őszintén. A szülei egy idő után meg fognak engesztelődni. Ne keseregjen most emiatt. Imádkozzon is azért, hogy minél hamarabb meg tudjanak békélni egymással. De most nekik is segítenie kell abban, hogy elengedjék a gyermeküket. Ez a lépése is segítség ebben a folyamatban.
Kedves Lelkiatya!
Meglehet Önt személyesn is keresni egy beszélgetésre,tanácskérésre?Vagy csak levélben?Ha nem,akkor tudna ajánlani egy kedves,megértő lelki vezető atyát Nyíregyházán?
Köszönettel és tisztelettel:Lívia
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kérem, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, és akkor tudjuk pontosítani a dolgot.
Kedves Lelkiatya!
Van a Facebookon egy csoport, amely kereszténynek mondja magát, a nevüket inkább nem írom ki, talán nem kéne reklámozni. Szerintük a világvége közel van, talán napok kérdése, mert a Bibliában és a jövendölésekből származó jelek megvoltak az elmúlt 7 évben. Ez igaz? Egy cikket is közzétettek, amelyben bibliai idézetekhez kapcsolták az elmúlt 7 év eseményeit. Mennyire lehet az ilyennek hinni?
Válaszát előre is köszönöm!
Egyáltalán!
A Szentírást nem lehet jóslatokra használni. Nem azért adta az Úr, hogy vele a jövőről tájékoztasson bennünket, hanem, hogy a jelenben segítsen eligazodni. Főként a végidő eljöttének ismeretével szoktak előállni sokan. Holott Jézus világosan megmondta: Nem tudjátok, sem a napot, sem az órát... (Mt 24,36; Mt 25,13; Mk 13,32). Ne higgyünk az ilyen híreszteléseknek!
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék Máriapócson meggyónni. Mikor van erre lehetőségem hétköznap?
Előre is nagyon köszönöm!
Máriapócson állandóan van lehetőség szentgyónásra. A reggeli és esti imádságok idején kint is ül vagy ülnek a gyóntató atyák, de ha éppen nem is látni ott senkit, a sekrestyében vagy a zarándokházban szólva máris készséggel áll rendelkezésre az atya. A kegyhely főgyóntatója Ihnáth János atya, de a többi atyák, vagy a bazilita atyák közül is bárkit meg lehet erre kérni.
Kedves Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy hosszú idő után nem olyan rég óta (4 hónapja) ismét elkezdem járni rendszeresen templomba. Előtte 19 éves koromig rendszeresen látogattam a helyi római katolikus templom miséit és a közösséget is nagyon szerettem, mert ahol laktam a faluban nem volt más templom.(de görög katolikusnak vagyok keresztelve) Majd más pap érkezett a templomba és dolgozni is kezdtem egy másik városban, így mondhatjuk, hogy 13 évig nem jártam sem templomba, sem gyónni és áldozni sem voltam. Istenhez azonban ez idő alatt is sokat imádkoztam otthon, és kértem az útmutatásait, kegyelmét, és azt hogy vigyázzon rám és vezessen a megfelelő úton. Most úgy érzem szeretnék 13 év után újra gyónni. Tudom hogy mi a teendőm (önvizsgálat, életesemények felidézése), de nem tudom hol kezdjem el. Fogjam a 10 parancsolatot és ez alapján pontról pontra haladjak, vagy valahogyan máshogy? Kérem ha tud ebben segíteni, vagy lenne valamilyen tematikai rendszer, hogy ne maradjon el semmi, azt nagyon megköszönném.
Köszönettel: Timi
Kedves Timi!
Nagyon örülök, hogy erre a fontos lépésre szánta el magát. Istennek hála!
A következő a tanácsom. Még mielőtt nekikezdene a számvetésnek, előtte keresse fel a görögkatolikus parókus atyát. Ugyanis ez a lépés, illetve inkább folyamat, személyes kapcsolódás az Istenhez és az Egyházhoz. Ezért fontos, hogy ne csak egyedül akarja végbevinni. Mint ahogy a szentgyónást is egy pap mellett végezzük el - így rendelte az Úr - ugyanúgy, ezt az önmagába tekintést is érdemes már a lelkiatya segítségével végezni. Ő sokkal többet fog tudni mondani, mint amit itt pár sorban leírhatnék. Főként sokkal személyesebben tudja elmondani, hogy Önnek mire van szüksége. Ezért, ha megbocsát, most nem teljesítem a kérését a szempontok megadásával, hanem az az egyetlen tanácsom, hogy keresse fel Laci atyát, és vele beszéljék át a dolgot. Meglátja, nagyon sok kegyelmet fog rajta keresztül kapni.
