Kedves Lelkiatya!
Kérem adjon tanácsot, hogy az alább belinkelt videót milyen lelkülettel kell fogadnia egy keresztény embernek. Véresen komolyan fel kell-e hördülnie rajta, hogy már megint Jézusunkat gúnyolják (mint ahogy én is tettem, mikor megláttam a cikk címét) vagy utólag egy csendes mosollyal annyit mondani: "bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek"? Nem tudom eldönteni melyik a helyesebb gondolkodás, válaszát előre is köszönöm: Anna
/Természetesen, ha nem találja megfelelőnek a link közzétételét itt, akkor ne tegye, Önre bízom./
Én inkább mulattam rajta. Olyan kandi-kamera felvételek ezek, ahol egy férfi Jézusnak öltözve csodákat tesz. (De minthogy első levelében Ön sem írta ide, én sem reklámozom.)
Kedves Lelkiatya!
A cél szentesítheti az eszközt?
Köszönettel:
Balázs
Az erkölcsileg jó cselekedet feltételezi egyszerre a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. Ebben az összefügésben a cél az alany szándékát jelenti. Az alany rossz célja, szándéka megrontja a cselekvést, még akkor is, ha önmagában a tárgya jó (pl. csak azért imádkozik valaki, hogy mások lássák.)Viszont az önmagában helytelen cselekedetet (pl. hazugság) sem helyessé teszi a helyes szándék. A végcél nem szentesíti az eszközöket. Így pl. nem lehet szentesíteni egy ártatlan elítélését, mint a nép megmentésének
eszközét. A cselekvő célja tehát a rossz tettet még rosszabbá, vagy kevésbé rosszá teheti, de jó cselekedetté sohasem.
Vannak kettős hatású cselekedetek (dupplex effectus), melyekben egyszerre
bennük rejlik a jó és a rossz eredmény, hatás. Ezek kompromisszum
vállalására kényszeríthetik az embert, melyeket csak akkor lehet vállalni,
ha az alany szándéka, célja direkte csak a jóra irányul, a rosszat
mellékhatásként, mint a tett velejáróját, eltűri. (Mint a gyógyszerek is van mellékhatásuk.)
bevétele.)
Tisztelt cím!
Közvetlen a Lelkiatyanak lehet írni amit más nem lát?
Köszönöm
Ezt a felületet sem látja más, csak én, és ha ezt külön kérik, akkor nem jelentem meg a honlapon. De lehet írni közvetlenül is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
a lelkiatya
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok férjemmel együtt de kislanyunkat gorogkatolikusnak szeretnénk, a helyi plébános nem ad erre ki engedélyt:( viszont a görög pap anélkül nem kereszteli meg:(! Mi lehet a megoldás, felmerült egy olyan lehetőség hogy atkeresztelkedunk görög katolikusnak! Lehetséges e ez? Köszönöm Eniko
Valóban nem lehetséges két római katolikusnak a gyermekét görögkatolikusként keresztelni. Miként fordítva sem. Ez csak görögkatolikus szülők esetében lehetséges, vagy ha legalább az egyik az.
Általában nem javasoljuk a rítusváltást. Indokolt esetben a két illetékes püspök jóváhagyásával azonban lehetséges.
Kedves Lelkiatya!
Kihagyásokkal régóta nézek egy rendkívül izgalmas sorozatot. Rengeteg szörnyűség történik benne. Néha úgy érzem, rossz kedvem lesz azokban az időszakokban, mikor nézem, rossz dolgok jelennek meg az életemben, de lehet, hogy ezt csak beképzelem. A másik, ami nagyon fáj: folyamatosan káromkodnak benne. Vajon bűn nézni egy ilyen sorozatot? Helyesebb, ha csak pozitív dolgokkal táplálkozik az ember és a negatívokat elkerüli, akkor is, ha érdeklik? Köszönöm!
Lassan már érlelődik Önben a felismerés, hogy ezt a filmet egyáltalán nem kellene néznie. A hozzám fordulásával csak ennek utolsó megerősítésére volt szüksége. Önmagától is belátja, hogy milyen következményei vannak a lelkére, lelki állapotára nézve. Ezek egyáltalán nem véletlen, van képzelt dolgok. Miként a szervezetünk állapota is függ attól, hogy mit viszünk be, mivel táplálkozunk, éppen így a lelkünk, a szellemünk is csak abból tud építkezni, amit beviszünk, ami behatol. Csaknem rejtély számomra, hogy a szörnyűségeket fölhalmozó filmek miért vonzóak sokak számára. Erről bizonyára vannak lélektani tanulmányok. Mindenesetre egészen biztos, hogy nagyon károsak, hosszú távon teljesen tönkre tehetik az embert. Igen, sokkal helyesebb, ha derűs, tiszta hatásokkal, igaz értékekkel táplálja az ember a lelkét.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a Katolikus Egyház szerint, mely egyházakban/felekezetekben van jelen érvényes apostoli succesio.
- Melyik ortodox autokefál egyháztestben, melyikben nem?
- Mely anglikán közösségben áll fenn ha fennáll egyáltalán? Gondolom az amerikai episzkopális közösségben, ahol nőket is felszentelnek és női püspökök is vannak, ott gondolom nem, de mi van a többivel?
- Az északi skandináv lutheránus felekezetben töretlen apostoli jogfolytonosságra hivatkoznak, lehetséges ez?
- Legvégül mi a helyzet az ókatolikusokkal, és azokról "Free Chatolic" és "Continuing Anglican" felekezetek sokaságáról, ahol hosszas listával bizonygatják apostoli eredetüket?
- Ezen utóbbi közösségekből sokan bizonyos Carlos Duarte Costa püspökre hivatkoznak (http://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bduco.html), akit ha jól tudom kiközösített a pápa.
Köszönöm megtisztelő válaszát.
János
Kedves János!
Bocsásson meg, de nem tudok kielégítő választ adni a kérdésére. Láthatóan még annyira sem vagyok tájékozott ezen a téren, mint Ön. Az Unitatis Redintegratio kezdetű zsinati dokumentum (http://www.katolikus.hu/zsinat/zs_05.html) hosszan beszél arról, hogy milyen közösségi lehetőségeink vannak az egyes egyházakkal, felekezetekkel.
Az apostoli folytonosság - a püspökök szentelésének megszakítás nélküli sora egészen az apostolokig visszamenően - nem egyetlen, s még csak nem is a legfőbb mérce abban a kérdésben, hogy ki tartozik Krisztus egyházához. Ezt sokkal inkább a hit szerinti hovatartozás határozza meg. Vélhetően azok a vallási közösségek, amelyek túlzott erővel próbálják igazolni az apostoli folytonosságukat, megvan a kockázat, hogy a lényegesebb köteléket háttérbe szorítják.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy alkalommal már kerestem kérdésemmel, melyre választ is kaptam.
Most szeretném megkérdezni, hogy amennyiben római katolikusnak keresztelt gyermekem görög katolikusként lesz elsőáldozó, a későbbiekben római katolikus szertartás keretében bérmálkozhat-e?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Andrea
Természetesen. Ennek nincsen semmi akadálya. Bár teológiai értelemben az a jobb, ha előbb történik a bérmálás, vagyis a Szentlélek erejének átadása, és utána az Eucharisztia. Ezért van az, hogy a görögkatolikusoknál a keresztség után nyomban megadjuk a bérmálás szentségét, utóbbi időkben pedig vele együtt az Eucharisztiát is. Ez a három, úgynevezett bevezető szentség, melyet ősi hagyomány szerint egy szertartás keretében adunk át. A rítushoz tartozás azonban nem ezektől függ, még a keresztségtől sem - legalábbis a gyermekeknél -, hanem a szülők hovatartozásától.
Tisztelt lelkiatya.
Én vagyok az az aggódó édesanya aki a ,,nem tudta,hogy esküdött-e vagy sem a dohányzással kapcsolatban.Először is nagyon szépen köszönöm válaszát megnyugtatott amit írt,hálát adok Istennek,hogy rátaláltam önre,nagy segítséget tud adni a lelki szenvedőknek.Másrészt szeretnék kérdezni a válaszával kapcsolatban,egy gondolatát nem tudom értelmezni,hogy itt mire gondol a lelkiatya.Idézem: Csak arra jó, hogy megbontsa a lelki békéjét, következésképp a családjának a békéjét is, ráadásul szembefordítsa a jóságos Istennel, mivel olyan dolgot tulajdonít neki, amihez semmi köze sincsen".Onnan nem értem,hogy ez mit jelent,hogy mivel olyan dolgot tulajdonít neki,amihez semmi köze sincsen.Megkérhetném,hogy ezt fejtse ki nekem legyen szíves csak,hogy tisztán tudjam értelmezni.Mégegyszer nagyon köszönöm a segítségét,Áldja meg az Isten.
Köszönettel:T
Bocsásson meg, hogy nem fogalmaztam elég világosan. A rossz gondolat nem más, mint kísértés. Ha hallgatok rá, bűnt követek el. Éppen ezért kerülni kell, nem szabad hagyni, hogy hatalmába kerítsen. A kísértő ezen az úton akar eltávolítani minket az Istentől. Az Ön esetében ez a rossz gondolat azt késztette, hogy féljen az Isten büntetésétől. Holott Isten egyáltalán nem akarja Ön büntetni, amiatt, mert nem sikerült megtartania az ígéretét. Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy olyat tulajdonít Neki, ami Őbenne egyáltalán nincsen meg.
Kedves lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy mit tehetek az ellen,hogy engem mindig megtalál a baj, mindig csak nagy nehézségek árán sikerülnek a dolgaim, ok nélkül felhúzom magam a semmiért, másnak mindig olyan könnyen megadatik minden, másnak nem kiváncsiskodnak a magánéletéről (mert a közelmúltban meghalt édesapám és a városomban nagyon kiváncsiak az emberek), más mindig olyan könnyen vesz mindent. Mikor készültem a nyelvvizsgára, én mindent megtettem a siker érdekében, nem jártam hétközben bulizni, nem vállaltam plusz dolgot, csak azt csináltam ami a kötelességem és mégsem sikerült. Tudom, hogy a nyelvvizsgához szerencse is kell nem csak tanulás. Áprilisban megpróbáltam egy könnyebb fajtát. A szerencsés, sikeres embereknek mikor lesznek már gondjaik, hogy ököllel törlik majd a szemüket? Ne értse félre, nem kívánok senkinek semmi rosszat. A kivácsiskodóknak mondjam meg, hogy ne foglalkozzanak velünk és törődjenek a maguk dolgaival? Nem igazán hiszek a jó Istenben sem, mert úgy gondolom, hogy mindenki jobb, szebb, ügyesebb, okosabb mint én. Valamit nagyon rosszul csinálok? Válaszát előre is köszönöm. Ági.
Kedves Ági!
Helyesen tette fel a kérdést, mert azt keresi, hogy Önnek mit kell tennie, hogy ez a helyzet megváltozzon. Igen, Önnek kell változnia, hogy ez a rossz sorozat ne folytatódjon. A velünk történt eseményeket a legtöbbször nem tudjuk befolyásolni, azok történnek velünk, akár embereken keresztül érkezik hozzánk, akár személytelenül ér minket. A dolog ott dől el, hogy én hogyan fogadom.
Egy keleti történet szerint az egyik vándor meglát valami furcsa dolgot, és megrémül tőle, mert azt véli, hogy egy kígyó. Mire közelebb ér, meg is marja. A másik vándor is arra megy, és nézegeti a furcsa dolgot, majd megörül, mert úgy látja, hogy az egy kismadár. Mire odaér, az elkezd gyönyörűen énekelni. Olyan a világ, amilyennek látjuk. Van, aki azt mondja, olyan, mint a visszhang: amit belekiáltok, az jön vissza.
Minden bizonnyal sok keserűség érte már Önt. Ilyen az édesapja halála is ? mely bármelyikünkkel előfordulhat, nem kerülhetjük el. Az érdeklődő kérdéseket kíváncsiskodásnak érzi. Hiba még az is, hogy másokkal hasonlítja önmagát. Ennek semmi alapja, de értelme sincs. Mindenki a maga életét éli, azzal számol el, amit kapott az Úrtól. A másik ember bajába nem látunk bele, csak a sajátunkat ismerjük.
Javaslom, hogy törekedjék úgy nézni más emberre, hogy próbálja megismerni az ő nehézségét, próbáljon együttérezni vele, és segíteni neki. Ha ezt teszi, jobban elterelődik a figyelme a saját bajairól. Másik tanácsom, hogy egyszer üljön le, és higgadtan gondolja át az életét. Keresse meg azt a tíz dolgot, amit kapott a Jóistentől, aminek örülhet, ami értékesebbé teszi vagy teheti az életét. Legalább tízet kell találnia, különben nem jól végezte ezt a játékot. Persze, tíznél sokkal több van, ez csak az első lépés lenne. Ezt kell folytatnia, hogy a látásmódja megváltozzon. Erre van, Ági, Önnek szüksége. Ha szemed ép, egész tested világos, de ha a szemed rossz, egész tested sötét (Lk 11,34).
Tisztelt Lelkiatya!
Arra a kérdésemre szeretnék kapni mi az elmúlt idöszakban nyugtalanít!! Gyerekkoromtól fogva rendszeres templombajáró ember vagyok!! 2002-ben kötöttem házasságot elsö férjemmel aki nem hívö emberként nem szogalmazta hoy templomban is megesküdjünk!! Valamiért én sem bántam! Utólag már sejtem, hogy a jó Isten vezérelt így mert válás lett a vége, családon belüli eröszak miatt!! Jelenlegi párommal már jó ideje együtt vagyunk 7 év és eljött az az idö amikor úgy gondoljuk hogy szeretnénk összekötni életünket hívatalos módon is!! Mivel az ö családja is vallásos reformátusok és én is járok templomba gyermekeim hittanra, felvetödött a kérdés hogy van-e rá lehetöség , hogy az Úr szine elött is fogadalmat tegyünk? Egyrészt mert számunkra így lenne teljes közös életünk másrészt pedig ugye a görögkatolikus egyházelöírja aki nem esküdött,nem gyónhat nem áldozhat!! Elfogadom, mert tudom hogy ez így van, de érdekelne hogy ha mód van rá hogy megesküdjünk ez változna-e?? Én katolikus vagyok még nem kötöttem házasságot Isten színe elött, a párom református, de elsö feleségével eskütek katolikus templomban ám ezen házasságból gyermeke nem született!!
Válaszát elöre is köszönöm!! Andrea
Kedves Andrea!
Nagyon helyénvaló gondolat, hogy a párjával az Úr Isten előtt is össze akarják kötni az életüket. Az első kérdés, hogy ezt mindketten végleges döntésnek szánják-e. Meg kell beszélniük, hogy most már valóban egész életükre megmaradnak-e ebben a kapcsolatban, ezt egymásnak (és Istennek) megígérik, s bármilyen nehéz is lesz az élethelyzetük, egymás mellett minden körülmények között kitartanak.
Ha igen, akkor keressék fel az illetékes görögkatolikus atyát, aki segíteni fog a szükséges dolgok elrendezésében. Egyik kérdése lesz majd, hogy mindketten szabadállapotúak-e. A leírásából ítélve Ön igen, de a jövendőbelije nem biztos. Ha ő érvényesen kötött korábban házasságot, akkor ez őt az első feleségéhez köti. Ebben az esetben nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, mert nem házasodhatnak össze. Ha így van, akkor nem tudok tanácsot adni, de az illető atya a személyes beszélgetésben bizonyosan. Tehát ekkor se adják fel!
Ha pedig a párja is szabadállapotú, akkor igazán semmi akadálya, hogy a házasságukat rendezhessék.
Kedves Lelkiatya!
Tudom, hogy már volt kérdés, de nem találtam választ arra, hogy mi történik a halálunk után a keresztény tanítások szerint. A Bibliát olvasva több lehetséges út fogalmazódott meg bennem:
1. Halál után közvetlenül elhagyja testét a lélek, és megy a pokolba, a tisztítótűzbe (van ilyen?), vagy egyből a mennybe (kicsi az esély).
2. Máshol azt olvashatjuk, hogy a halál a teljes megsemmisülés, a halottak nem tudnak és nem éreznek semmit, és tenni sem képesek semmit.
3. A föltámadás nem a halál után, hanem majd az ítélet napján következik be, ITT a Földön, hús-vér emberként (ahogy Jézus is tette).
Nem ellentmondások ezek?
Gyakran bizonyítékul hozzák fel azt a keresztények, hogy a halálból visszahozott emberek alagútról, fényről, boldogságról, testük elhagyásáról számolnak be. Sajnos az igazság az, hogy a visszahozott emberek nagy része semmit nem érzékelt, mint ha csak aludt volna.
Köszönöm előre is válaszát! De kérem, ne csak annyit írjon, hogy "nem tudhatjuk, mert onnét még nem jött vissza senki"!
Köszönettel:
József
Sajnos, pontos információval valóban nem szolgálhatok. Egyházunk tanítása azonban biztos, és vigasztaló.
Az életünk nem fejeződik be a halállal. Isten minden embernek örök életet ad. A halállal csak a földi életünk zárul le, de folytatódik az örökélet. Ha nem így volna, semmi értelme nem lenne az ember életének, sőt, az egész világnak sem.
Minden ember a halála után kilép az időből, ami a teremtett világnak a sajátos korlátja. A halál után olyan állapotba, helyzetbe kerül, ahol megszűnik az előbb és utóbb. Ezért nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy már akkor a mennybe vagy pokolba kerül-e, vagy csak később, amikor már minden ember meghalt. Mivel, ugye, nincsen: később.
A föltámadás nem ezen a földi életben folytatódó élet. Jézus világosan megmondta: ég és föld elmúlnak (Mt 24,35). Az nagyon földhöz ragadt gondolkodás, ha valaki ennek a földi életnek a folytatására tud csak gondolni. Az Isten világa egészen más, transzcendens. Ebbe a világba hív, akar fölemelni minket.
A halál utáni életnek nem a tetszhalálból visszatértek beszámolói adnak bizonyítékot. Arról csak néhány évtizede tudunk ilyen széles körben, s valóban nem egységesek a beszámolók. Jézus az, aki tapasztalható módon visszajött a halálból, éppen azért, hogy minket is átvezessen a halálból az életbe. Neki köszönhetjük hitünket a feltámadásban. Annak részleteiről azonban majd csak odaát bizonyosodhatunk meg.
Tisztelt lelkiatya.
Én római katolikus vagyok,vallásos.Házasságban élek és van 2 gyermekem.Minden nap imádkozom és Mária,Jézus képei több helyen ki vannak rakva a lakásomban.Minden gondomban,bajomban hozzájuk fordulok de a jókért köszönetet is mondok.Néhány hete azonban nem tud megnyugodni a lelkem már szinte teljesen felőröl egy gondolat.Én sajnos dohányzom és már többször próbáltam abbahagyni de sajnos mindig visszaszoktam,néhány hete azonban a szűzanyát hívtam segítségül,hogy adjon elég erőt,hogy abba tudjam hagyni végleg meg is ígértem neki,hogy abbahagyom attól a bizonyos naptól kezdve,és néhány nap után újra rágyújtottam nagy volt a kísértés mert a környezetemben akikkel napi kapcsolatban állok mindenki dohányzik,férj,barátnő,szomszédok.Egyrészről bánt,hogy a szűzanyának tett ígéretem nem tudtam megtartani teljesen és remélem ezért megbocsát nekem.Másrészt nem emlékszem hiába próbálom felidézni szó szerint az akkori beszélgetésemet a szűzanyával,hogy nem mondtam-e olyat az ígéretemen kívül,hogy,,esküszöm a gyerekeim életére",hogy abbahagyom attól a naptól a dohányzást.Nem szoktam esküdni semmire ezért nem értem magam miért jár azon az eszem azóta,hogy mi van akkor ha megesküdtem és nem tartottam be.Most újra kitűztem egy dátumot amikortól újra nekifutok mert a gyerekeimet fel kell nevelnem,nem lehet a cigarettától bajom mert ők a legfontosabbak nekem ezen a földön.Lelkiatya amitől rettegek és se éjjelem se nappalom ha megesküdtem valóban a gyerekeim életére,de nem tudom,hogy megtettem-e,hogy abbahagyom és nem sikerült attól a naptól betartani,nem fognak meghalni a gyerekeim ez miatt?Nagyon bűntudatom van nehogy valami bajuk legyen miattam.Köszönöm ,hogy megoszthattam önnel ezt a terhet és előre is köszönöm válaszát.
Köszönettel:T
Kedves Aggódó Édesanya!
Mindenekelőtt meg kell értenie, hogy gondolati kísértésről van szó, amelyet egész egyszerűen el kell űznie magától. Semmi jelentősége nincsen. Csak arra jó, hogy megbontsa a lelki békéjét, következésképp a családjának a békéjét is, ráadásul szembefordítsa a jóságos Istennel, mivel olyan dolgot tulajdonít neki, amihez semmi köze sincsen. Nem attól függ az ígéret, hogy milyen szavakkal mondta ki, hanem, hogy milyen lelkülettel. Ez a nagyon súlyos eskü nyilván csak később, mint rossz gondolat jutott eszébe. Ha valóban ilyen esküt tett volna, az úgy élne emlékében, mint a tűz, nem töprengene rajta, hogy vajon mondta-e vagy sem.
A másik fontos dolog, hogy megvan Önben a jó szándék a káros szenvedéllyel való leszámolásra, de még nem képes rá. Saját erejéből próbálja megtenni, és bár segítségül hívja a Szűzanyát, valójában mégis a saját elhatározásában bízik. Egyelőre nem sikerült. Ezért nem haragszik Önre senki Odaföntről. Természetesen próbálja újra és újra, de ha még mindig nem sikerül, ezt egyszerű bűnbánattal tegye az Úr lába elé, kérjen Tőle bocsánatot, és haladjon békével tovább a küzdelmében. Bízzon abban, hogy egyszer bekövetkezik ez a csoda az életében! Most már jól látja, hogy a saját erejéből erre képtelen. Adjon hálát az Úrnak, hogy Ő ennyire irgalmas, még a bukásait is megköszönheti Neki.
Még egy tanács. Még a gyermekeivel is megoszthatja, hogy ez milyen nehéz küzdelem Önnek, és kérje az ő imáikat is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya szeretnék információt azzal kapcsolatosan ha Magyaroszágon élő és az egyház megyéhez tartozok ettől függetlenül lehetséges e hogy az orszáhgahtáron túl szeretnék szerzetes közösségbe lépni és ott élni szerzetesi életet milyen szükséges dokumentációkra vagy engedélyekre van szükség válaszát előre is köszönöm kedves lelki atya
Igen, lehetséges. Ennek jogi akadálya nincsen. Mégis nagyon meggondolandó egy ilyen lépés. A nyelvi nehézségeken túl számos egyéb megpróbáltatások is érik az embert, ha erre vállalkozik. Van rá példa, de éppen az ezekből származó tapasztalatok igazolják, hogy az egyébként sem könnyű szerzetes életet egy ilyen helyzet még tovább nehezíti. Tanácsom inkább, hogy lépjen be egy itthoni közösségbe, még ha az nem is tűnik tökéletesnek. Egyáltalán nem biztos, hogy a külföldi jobb, csak innen, messziről nézve annak látszik.
Kedves atya!
Egyszer hallottam egy ilyet: "tiszteletbeli esperes". Ez létező titulus? Ha igen, akkor milyen jelentősége van?
Iza
Ha valaki esperesi kinevezést kapott, akkor rá van bízva egy egész kerület papsága. Általában idősebb, a papság körében nagyobb tekintélyű atyákat nevez ki a püspök esperesnek. Adódhat azonban, hogy az illetőt áthelyezik másik kerületbe, s ott nem ő tölti be ezt a tisztséget. Maga a cím azonban megmarad, őt szokták tiszteletbeli esperesnek mondani. Egyes egyházmegyékben elismerésként is adományozza a püspök ezt a címet anélkül, hogy valóságos kerületet bízna az illetőre. Ekkor is tiszteletbeli esperességről van szó.
Tisztelt Lelkiatya,
Ami irant erdeklodom, az foleg doctrinalis jellegu. Ahogy olvastam az Ujszovetsegi irasokat feltunt hogy az egyhaz milyen nyilt allasponton volt kezdetben ( as elso evekben ) doctrinalis kerdesekben. Nem volt egy kiforrott theologiai rendszer, ami minden hivo altal elfogadott lett volna. St. Pal theologiaja es az O-szovetsegi biblia kereszteny ertelmezese vita targya lehetett. Harom peldat hozok fel erre:
Az uj hivok olvastak es tanulmanyoztak az irasokat hogy megtudjak "ugyvannak-e ezek"
(szorol szora ideztem ) Mashol St.Pal rosszalva hegyzi meg hogy a gyulekezet megoszlott, vannak "akik Chrisztus-ei, es akik Pal-ei" Itt az a fontos, hogy akik a ketto allaspontot nem tudtak ossze-egyeztetni, nem lettek kizarva a gyulekezetbol. St. Peter folytatta a torveny altal megkivant "cselekedeteket" es maguszta azzal hogy "kepmutatonak" tartotta Pal ( valoszinu hogy nem fogadta el mindenben Pal tanitasat.) Ugyancsak erdekes, hogy Mathias evangeliumat a korai egyhaz, mar teljesem St.Pal felugyelete alatt, kanonizalta, annak ellenere hogy a Jezus magatartasa a torveny iranyaban ebben az evangeliumban Pal theologiajanak ellentmond.
Mindezek utan felmerul a kerdes hogy mennyire "nyilt" a mai egyhaz doctrinalis kerdesekben. Mennyiben ervenyesul a Vatican II -es "lelkiismereti szabadsag"?
Bun-e ha valaki mas meggyozodesre jut mint az egyhaz hivatalos tanitasa ilyen kerdesekben, vagy a bun csak erkolcsi termeszetu "dissent" re szoritkozik. Hol a hatara annak ami vitathato, es ami nem vitathato es ez utobbi esetben ha valaki nem koveti a tanitast, talan nemcsak bunos, hanem hivatalosan is "excummunikalja" magat az egyhazbol? ( gondolom Jezus feltamadasa nem vitathato, sem a St. Haromsag tana. de mi a helyzet az u.n. "megvaltas" doctrinajaval, es hogy Jezus, a "kiralyi messias", David fia??)
Ezek tisztazasaert elore is koszonom valaszat.
Az újszövetségi iratokban valóban nem található kiforrott teológia rendszer. Jézus életpéldáját és tanítását adták tovább, ki-ki a maga ismeretei, a maga adottságai szerint. Ezek azonban nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást, s ezek alapján épült tovább az egyház egységes bár mind a mai napig nagyon gazdag és sokszínű tanítása.
Az Ön által hozott példákat némileg pontosítanom kell. Nem az új hívők, hanem a zsinagógában lévők forgatták az írásokat, hogy úgy van-e, és amikor erről megbizonyosodtak, akkor lettek hívőkké és keresztényekké (Apcsel 17,11). A másik helyen Szent Pál valóban korholja a korintusi híveket, hogy megoszlottak, s éppen úgy megfeddi azokat, akik Pállal - azaz vele - tartanak, mint akik Péterrel, Apollóval vagy Krisztussal. Vélhetően nem tanításbeli különbségről van szó - legalábbis erre nincsen utalás a szövegben - hanem az egyes emberekhez való ragaszkodás miatti pártokra szakadásról (1Kor 1,11-13).
Arról nincs tudomásom, hogy Pál felügyelete alatt kanonizálták volna Máté evangéliumát. A törvény felfogásában pedig nincsen ellentét az Evangélium és Szent Pál teológiája között, csupán eltérő szemlélet jelenik meg.
Ahogyan említi, a teológiában létezik az igazságok hierarchiája. De minden egyes tantételről lehet, szabad vitázni, hiszen az a cél, hogy azokat minél jobban és minél mélyebben megértsük. Azt feltételezni, hogy egy-egy ember jobban tudja, helyesebben ismeri az igazságot, mint az Egyház kétezer éves hagyománya, az enyhén szólva a bölcsesség hiányára utal. Mindenesetre exkomunikációról, kiközösítésről szó sincs abban az esetben, amikor valaki nem fogadja el az Egyháznak egyik vagy másik tanítását. Az őskeresztény egyház ezt az eszközt sokkal erőteljesebben használta, de akkor is fegyelmi, erkölcsi okokból, nem pedig tanbeli különbségek miatt. Ez ma sincsen másként.