Kérem az atyát tájékoztasson a Magyar Görög katolikus Egyház alapításának történéseiről, különös tekintettel a Kassai Egyház megalapításáról.
Köszönettel Dr. Gedeon András a kassai Görög katolikus Egyház alapításának kutatója
Ha az atanaz@atanaz.hu címre írja meg kérdését, ott már várják, és segítnei fognak Önnek.
Kedves Lelkiatya!
Mit ír elő egyházunk karácsony böjtjére?
Évközi időben mi, görögkatolikusok péntekenként tartózkodunk a hústól és húsos eledelektől, böjti időszakokban pedig ugyanezt tesszük szerdánként is.
Ezen kívül lehet még sokféle más lemondást is vállalni. A legjobb kétségtelenül a böjt, amit nem lehet mással kiváltani. Helyes, ha a bűnbánati időben többet imádkozunk, még több jót tenni törekszünk, de a böjt akkor is szükséges. Ha valaki valami oknál fogva nem képes rá, az bűnbánattal lássa be ezt a gyöngeségét, ám akkor is törekedjék valami lemondásra. Már a kisgyermekeket is inthetjük erre. Minél komolyabban vesszük a böjtöt, annál több kegyelmet hordoz és közvetít számunkra.
Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy a Görögkatolikus Egyház kíván e feljelentéssel, vagy legalábbis megjegyzéssel élni Korényi János ikonokat, Szent Györgyöt ábrázoló ikonokat megszentségtelenítő és gyalázó képe (Lovasroham) ellen?
F.Éva
Nem valószínű.
Kedves atya!
Annyira szeretném magam és az egész életem Istenre bízni, de nem merem, mert félek, hogy elveszi a szeretteimet, mint Jóbtól. Kérem, segítsen, mutasson nekem utat!
Köszönettel, Gabriella
Kedves Gabriella!
Vajon mitől fél? A Szeretettől? Vajon bármi kára származhat abból, ha odaadja magát az Úrnak, aki végtelenül szereti Önt, aki maga a Szeretet?
Érdemes viszont megvizsgálnia, honnan jön ez a félelem? Van-e helye az életében, a szívében? Ha Istentől tartja távol, akkor lehet gondolni, hogy honnan fúj a szél...
Százannyit kap! Most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet... (Mk 10,30).
Ne hagyja, hogy ez a félrevezető gondolat - mely most már tudjuk, honnan származik - megrontsa azt a csodálatos tervet, melyet az Úr Magáról elgondolt! Hogy ilyen erősen megjelent a szívében ez a hívás, elég egyértelművé teszi a boldogsága útját. Ne féljen! Bátran vesse bele magát az Úr ölelő karjaiba!
A kérdésem azzal kapcsolatos, ami a Lelkiatya Boldog Romzsa Tódor ünnepe ügyében föltett kérdésemre lévö válaszban hangzott el. A "tervéregyházakat követve" kifejezésröl lenne szó. Milyen értelemben használta ezt a szót Lelkiatya? Mert ha tágra fogjuk, a "hétköznapi ökumené" szintjén, akkor a testvéregyházak a protestáns keresztény (tehát nem unitárius) egyházakat is jelenthetik. Ök ugye október 31-én a reformáció ünnpét ülik, tehát öket itt nem érthetjük. Ha a Dominus Iesus értelmében használjuk a testvéregyházak (többesszámban) kifejezést, akkor az egyértelmüen az ortodox testvérekre vonatkozhat csak, tk. mert autokefál gk. egyház jelenleg nincs. Így én azt a problémát látom, hogy a latinokkal és a másik 10 egyesült ritussal a kapcsolat más jellegü - legalább is egyelöre - mint a Dominus Iesus értelmében vett ortodox testvéregyház kifejezés. Vagy lehet, hogy nem látok egy másfajta értelmezési lehetöséget? Esetleg egyszerüen csak a "latin ritusuakat követve" lett volna az a kifejezés, amire gondolt? (És többeket - velem egyetemben - szeretett volna megóvni egy fölösleges, de elég biztos emocionális reakciótól?) Válaszát köszönettel várom.
Köszönöm a pontosítást. Lehet, nem eléggé szabatosan fogalmaztam. Valóban többféle értelemben lehet beszélni testvéregyházakról, de ahogyan én e kérdésben használtam, az talán a legritkább. Értelemszerűen azokra az egyházakra gondoltam, akik velünk együtt ünneplik Boldog Romzsa Tódor fölszentelt vértanú ünnepét. Ezek pedig a környezetünkben élő görögkatolikusok. Elsősorban a Kárpát-alján lévők, de ide vehetjük a Felvidéken vagy Partiumban élőket is. Mindenképpen testvérekként tekinthetünk rájuk.
Kedves Lelki Atya!
Bizonyára emlékszik még rá, hogy korábbi levelemben kérdeztem Önt, hogy mit lehet tenni, ha a papunk majd minden hajnalban 5-6 óra körül ugyanarról a közeli településről érkezik haza a falunkba, azon túl persze, hogy imádkozunk érte?
Köszönöm a válaszát, melyben Ön azt tanácsolta, hogy keressem fel a papunkat és tisztázzam vele az ügyet, de ehhez sajnos nem volt elég lelki erőm.
Kérem adjon tanácsot, mert nem tudom, hogy kihez fordulhatnék ebben a helyzetben,Előre is köszönöm és nagyon várom a válaszát. Dicsőség a Jézus Krisztusnak.
Nagyon kérem, minél hamarabb írjon levelet a püspökének. Írja alá bátran, a Püspök atya teljesen diszkréten fogja kezelni. A névtelen leveleket ugyanis szemétkosárba szokták dobni. Ha bűnről van szó, akkor nem szabad hagyni, hogy folytatódjék. Nagy az Ön felelőssége, tegye meg ezt a lépést!
Tisztelt Lelkiatya!
Aziránt érdeklődnék, hogy római katolikus hívek járulhatnak-e
ortodox templomban /tehát nem görög katolikus/ szentáldozáshoz?
Mert lelkipásztorunk szerint ilyent ne tegyünk, mert nincsenek
közösségben a római katolikus Anyaszentegyházzal, pl. a pápát ugye
nem ismerik el. Szerintem viszont ki lehet menni ortodox templomban is áldozni, hiszen mindazt vallják, amit a római- vagy görög katolikusok
/pl. Mária-tisztelet, 7 szentség .../. Inkább ortodox templomban áldozzak, mint mondjuk református úrvacsorához járuljak, legalábbis én
ezt gondolom.
Köszönöm a Lelkiatya válaszát előre is! Péter.
Igen, a katolikusok járulhatnak szentséghez az ortodox templomban abban az esetben, ha valami oknál fogva nincs lehetőségük ezt megtenni a saját egyházukban. Valóban nincsenek teljes közösségben a római katolikus egyházzal, de ez még nem teszi érvénytelenné a szentségeket.
A protestáns egyházakban úrvacsorához járulni semmiképp sem tanácsos. Leginkább az irántuk való tisztelet miatt. Hiszen a katolikus ember hite szerint az Úrvacsorában nem Krisztus testében részesülünk. hisz ők sem vallják, hogy végérvényesen átalakul a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé.
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik levélíró a homeopátia iránt érdeklődött, hogy alkalmazza-e vagy sem. Ehhez szeretnék valamit hozzátenni, mégpedig lehet kapni ezzel kapcsolatban egy részletes könyvet (ebben benne van minden olyan gyógymód, módszer amivel nem ért egyet a katolikus egyház!): Kovács Gábor: Mágia és hit, kiadta a Szent István Társulat. A múlt héten még láttam az üzletükben, több kiadást megélt. Kovács Gábor atya (gyóntat hetente többszőr is a pesti ferenceseknél, személyesen is beszéltem vele ilyen témákban, csak ajánlani tudom!)részletesen levezeti a homeopátiát, ír az alapító orvosról is, rávilágít arra, hogy mi benne az okkult. Idéz az egyik homeopata orvostól is, mégpedig ezt: "A betegséget szellemi szinten kell kezelni, a homeopatikus terápiának ez a lényege. A homeopátia elmélete szerint nem a kémiai anyagok gyógyítják meg a betegséget, hanem az életrőnek nevezett szellemi hatalom. Az orvosságok arra vannak fölkészítve, hogy szellemi hatalom hordozói legyenek." Ezek szerint a homeopátia: mágikus eljárás, folytatja K. Gábor atya. Érdemes az egészet elolvasni, aki végigrágja magát az írásokon, megérti,hogy mi a probléma. Az írás a neten is megtalálható a www.hagiosz.hu oldalon.
Üdvözlettel: M
Köszönöm a kiegészítést. Más hozzászólások is vannak, mellette is, ellene is. Ezeket a Fórumon lehet olvasni.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában gyakran találkozom ezzel az igeverssel a Szentirásból:
"Mert igy szól a Fölséges és Magasztos,aki az örökkévalóságban lakik,és akinek Szent a neve:Magasságban és szentségben lakom,de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok,hogy életet adjak az alázatosak lelkének és éltessem a megtörtek szivét."(Izajás 57,15)Hogyan értelmezhető és mire vonatkozik ez az igevers?Van-e annak valami jelentősége,hogy erre az igeversre sokszor rátalálok?Köszönöm válaszát és segitségét!
Bizonyos, hogy van jelentősége, fontos üzenete annak, ha Ön többször is rátalál erre az igére, vagy éppen ez az ige találja meg Önt. Mivel személyes üzenetről van szó, annak igazi, személyreszabott tartalmát csak egyedül Ön találhatja meg. Ha imádkozik, kéri hozzá Isten Szentlelkét, akkor bizonyosan megkapja a megértéshez a világosságot, sőt, ha ez cselekvésre készteti, akkor az erőt is annak követéséhez. Ne kételkedjék és ne legyen bátortalan!
Ez az gazdag igevers nagyon sok mindent magába foglal. Nekem azt a liturgikus imádságot juttatja eszembe, amelyet a pap csöndesen mond közvetlenül az Eukharisztia megtörése ("Szentség a szenteknek") előtt: "Figyelmezz reánk, Úr Jézus Krisztus, mi Istenünk, a te szent lakodból s országod dicsőségének trónjáról. Jöjj el, szentelj meg bennünket, ki a magasságban az Atyával együtt ülsz és velünk itten láthatatlanul jelen vagy..." Nem kizárt, hogy ezt az imát az Ön igeverse ihlette annak idején, amikor Aranyszájú Szent János megírta. Ő már egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja az ószövetségi igét. Krisztus mondja magát szelídnek és alázatos szívűnek, ő az életadó (egy másik fordításban így olvasom az utolsó szavakat: "új életre keltsem a megtört szívűeket"). Ez a fent és lent, a Magasság szentsége és az alázatosak megtört szíve Krisztusban találkozik össze. Krisztusban mutatkozik meg, hogy a maga végtelen nagyságában bármilyen távol is van tőlünk az Isten, mégis egészen közel jön hozzánk, és éppen a legkisebbekhez, a legszorultabbakhoz.
Hogy az isteni irgalom, a megtestesülés titka tapasztalható valósággá váljék számunkra. Leginkább a megtört és kiosztott Eukharisztiában mutatkozik meg nekünk.
Kedves Lelkiatya!
Egyáltalán nem hittani, erkölcsi vagy lelkiségi kérdés merült fel bennem, de jobb ötletem nem támadt, mint hogy itt, Főtisztelendőségednek tegyem fel. Nemrég feltűnt ugyanis, hogy papjaink többségének reverendája "női gombolású", tehát oroszos szabású, átlapolt reverendájuk bal oldalon gombolódik, s nem a jobb oldalon, ahogy azt egy "férfigombolású" ruhadarabtól várná az ember, bár ritkán ugyan, de lehet látni jobb oldalon gombolódót is. Miután ez feltűnt, az interneten utánanézve azt találtam, hogy ez majdnem minden görög szertartású katolikus és ortodox egyházban így van, legyen az ott divatozó reverenda görögös vagy oroszos szabású. (A bolgároknál és a románoknál találtam a mainstreamtől eltérőt, illetve az amerikai ortodoxoknál találtam, hogy már ők is clergymant - fekete öltöny papi gallérbetétes inggel - hordanak, liturgikus szolgálaton kívül.)
A kérdésem tehát az, hogy van-e a reverenda külalakjának bármilyen jelentősége a görögkatolikus tradícióban? Létezik-e (legalább a sajátjogú egyházakon belül) valamilyen egységes (jog)szabály arra nézve, hogy milyen szabású legyen egy reverenda? Ha nem, akkor nem lenne-e érdemes szorgalmazni a "férfigombolású" változatot, mielőtt valaki a világból belekötne e gyakorlatba? Mivel pedig mind a clergyman, mind a reverenda egyfajta formaruha, ami "üzenetet" hordoz, nem lenne-e az egyház (de legalábbis a sajátjogú egyház) egységének szép kifejezése, ha mondjuk egy papi összejövetelen a résztvevők tudnának "egymáshoz öltözni", nem úgy tűnni a "formaruhában", mint a "pásztor nélküli juhok"?
Szeretettel és imával:
Tamás
Kedves Tamás!
Nagyra értékelendő ez a gondossága, amellyel utánanézett ennek a kérdésnek. Bevallom, én még sosem figyeltem ezt meg, nem is gondoltam rá. A kérdésére némi töprengés után a következőket tudom mondani.
Nem hiszem, hogy számottevő jelentősége volna annak, hogy a reverenda jobbra vagy balra "gombolódik". Maga a szó sem igazán alkalmazható, hiszen az sokszor nem is gombolódik. Legtöbbször patent, vagy tépőzár, sőt néha egyszerűen egy szalag köti össze a két oldalt. "Női gombolású" reverendáról pedig teljes képtelenség emlegetni. Hála Istennek sem a katolikus sem az ortodox egyház ide nem fog eljutni.
Algiha beszélhetünk e téren görögkatolikus tradícióról. Vélhetően az unió idején és utána még sokáig a görögkatolikus papok nem cserélték le a reverendát, ugyanolyat hordtak, mint az ortodoxok. Arra egy jó történész vagy néprajzos talán rá tud mutatni, hogy ez a viselet mikor lett "latinossá", mikor lett sok gombos reverendája a görög papoknak is. Mondom, teljesen járatlan vagyok ebben a kérdésben. (Érdemes esetleg a Fórumon hozzászólnia annak, akinek több erről ismerete van.)
Azt tudjuk, hogy a sok gombos reverendát Timkó Imre püspök atya kezdte el megváltoztatni, amikor római látogatása során ezt az egyik monsignore - némely hagyomány szerint maga a pápa - számonkérte rajta. Attól kezdve hordanak a kispapok, majd pedig ma már a papok is "keleti" reverendát. Annak azonban számos változata van. Véleményem szerint nincsen szükség arra, hogy ezen a téren egységesítsünk. (Volt már rá példa, hogy egy szerzetesrend ruházatát neves divattervező alkotta meg. De attól nem lettek sem hitelesebbek, sem lelkibbek.)
Úgy látszik, e ponton kettőnk véleménye eltér. Szerintem jól teszik egyházi vezetőink, hogy a reverenda viselésében szabadságot hagynak.
Dicsőség Istennek Atyám!
Jelentkezni szeretnék az Újfehértói Görög Bölcsi állás hirdetésére.
Legyen kedves visszairni,hogy hol is tudnék jelentkezni.
Előre is köszönöm.
Ezt a kérelmét már továbbítottam az illetékeseknek. Valószínű, keresni fogják Önt.
Kedves atya!
Egyik válaszában azt írta, hogy a paraklisz helyett "...ha nem jelenik meg jobb, például vecsernye..."
Miért jobb a vecsernye? Egyáltalán milyen rangsorba és hogyan lehet berakni a szertartásokat?
Személy szerint azon az állásponton vagyok (egyszerű "paraszti" ésszel és szívvel) hogy ha a vecsernyét úgyis az év során folyamatosan végzünk, akkor az októberi és májusi napokat, miért nem lehet meghagyni a Mária-ájtatosságoknak, ha azokat csak ekkor végezhetjük közösen a templomban, a vecsernyét meg egész éveben?
Köszönöm válaszát!
A vecsernye az egyház hivatalos imádságához, az "officiumhoz", a zsolozsmához tartozik, míg a paraklisz paraliturgikus imádság, népi ájtatosságnak számít. Ez pusztán a fogalmi megközelítés.
A vecsernye azért "jobb, mint" a paraklisz, mert az üdvösségművet hordozó liturgikus időhöz kötődik. Gazdag és átfogó szerkezetével kapcsolódik a napi és heti rendhez, a Húsvét-Pünkösd vezette énekrendhez, a naptári rendhez, ez pedig magában foglalja az ünnepi és böjti idők rendjét is. Hosszadalmas volna most részletesen elmagyarázni, hogyan s miként.
Ezzel szemben a paraklisz olyan szertartásunk, amely állandóan ugyanazt az éneksort ismétli gyakorlatilag változás nélkül. A májusi és októberi kiváltságos idő pedig talán magánkinyilatkoztatásokhoz kötődik, amelynek sokkal kisebb teológiai és lelki jelentősége van, mint a biblikus és egyháztani rendhez igazodó liturgikus időnek.
Persze, éppen azért van értéke a paraliturgikus imáknak is, a hívek általában jobban szeretik, hiszen könnyen énekelhető, imádkozható. Szép imádságunk is, nem szabad elhagyni, de a vecsernye még szebb és még értékesebb.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya. Szeretném megköszönni a korábbi kérdésemre a tartalmas és tanulságos választ.A kereszteléssel kapcsolatba szeretnék kérdezni,mert a népszámlálási szórólapon a keresztelendőt egy kádba mártja bele a keresztelést végző Lelkész.Lehet,hogy már kérdezte Valaki csak lemaradtam vagy az én tudatlanságom,hogy a MI egyházunk nem mártja vízbe a keresztelendőt. Ugy tudom ez Római Katolikus ritus.Következő kérdésem,több helyen voltam szentmisén és láttam,hogy egyes helyeken a Kirájyajtót nyitják és zárják.Erről szeretném kérdezni tisztelettel a Lelki Atyát.Olvastam a függöny szét-és-össze huzásáról is.
Köszönöm a türelmét és válaszát.
Miklós.
Kedves Miklós!
A bemerítéssel végzett keresztelés nagyon ősi szokás az Egyházban. A latin rítus is ismerte egészen a középkorig, a keleti rítus pedig megőrizte a mai napig. Mi, görögkatolikusok - nyilvánvalóan latin hatásra - szintén áttértünk a leöntéssel végzett keresztelésre. Róma azonban több buzdításában azt kéri a keleti szertartású katolikus egyházaktól, hogy fedezzék fel újra az értékeiket, ahol feledésbe merült, ott a ma is elevenítsék fel azokat (Lit. Instr. 42). A Liturgikus Instrukció kifejezetten beszél arról, hogy kívánatos visszavezetni a görögkatolikus egyházakban is az un. beavatás szép szertartását, amely azt jelenti, hogy egyszerre szolgáltatják ki a keresztelés a bérmálás és az Eukharisztia szentségét. Ennek része az is, hogy a keresztelést bemerítéssel végzik. Idézek annak 48. pontjából:
"Számos liturgikus könyv előírja, hogy a keresztség szokásos módja a háromszori alámerítés. Jelentős és igen kifejező szokásról van szó, amely hosszú időn át megőrződött s még ma is él a keleti egyházak hagyományaiban, s erre buzdít most már a nyugati egyház is. Igaz, gyakran mellőzik pusztán kényelmességi okok miatt. Következésképp az illetékes hatóságok bölcs belátással ugyanakkor kellő buzgósággal igyekezzenek visszaállítani a háromszori alámerítéssel végzett szertartást."
Egyházunkban még nem elterjedt gyakorlat ez, de szemlátomást a mi magyar görögkatolikus egyházunk is törekszik követni a pápai rendelkezést ezen a téren is.
Hasonlót mondhatok a királyi ajtó és a függöny használatáról is. Szintén ősi szokásról van szó, amely némileg feledésbe merült, de ma újra terjedőben van. Az ajtó és függöny a Szent Liturgia során ugyanazt szolgálja, mint maga az egész ikonosztáz: elválaszt és összeköt, elrejt azért, hogy megmutasson. A Liturgia legtitkosabb részein bezárul a királyi ajtó és a függöny, hogy érzékeltesse a titkot, amely aztán még érzékelhetőbb módon megnyílik majd azok megnyílásával.
Kedves Lelkiatya!
Hívő római katolikus vagyok, és a homeopátiás kezelésről szeretném a véleményét kikérni. Eddig már használtam jó eredménnyel, sok betegségből meggyógyított, de most azt hallom, hogy a Katolikus Egyház nem fogadja el, okkultnak tartja. Engem nem térített el használata a hitemtől, gyógyulásomért a Jóistennek vagyok hálás. Elképzelhető, hogy mégis a sátántól ered? A gyógyszerekben nem hiszek, többet ártanak mint használnak, és az ára is mutatja, hogy mekkora üzlet az egész. Válaszát előre is köszönöm!,
A gyógyszerekben valóban nem érdemes hinni. A homeopátiásokban sem. Hinni egyedül az Úristenben lehet, és bízni az emberekben.
Azt több vizsgálat igazolta viszont, hogy ha a beteg hitt abban, hogy a gyógykezelés a javára van, akkor az sokkal hatéknyabb volt, mint hogyha nem. Az un. placebo gyógyszereknek is éppen ez a titka. A homeopátiás készítményeknél jóval nagyobb szerepe van ennek a "gyógyszerbe vetett hitnek". Segít továbbá a természetesebb élet kialakításában. Összességében mégsem ajánlják a szakemberek, sem az orvosok, sem a lelkiatyák. Gyógynövényeket, teákat használni - megfelelő hozzáértéssel - természetesen szabad és hasznos is. Mégis, oly sok sarlatánság, valóságos emberi becsapás fűződik a homeopátiához, az ezzel a névvel jelzett tevékenységhez, hogy összességében jobb inkább elkerülni. Aki sok-sok tanulás után orvos, szakorvos lett, az bizonyára nagyon sokat tud a betegségről, a gyógyulásról. Ma már sok helyen követik az un. "holisztikus" szemléletet, amely az egész embert akarja gyógyítani, nem csak egy-egy tünetet. Jobb, tehát bízni azokban az emberekben, akik hivatásszerűen és szakértelemmel gyógyítanak. Mindig tudva azt, hogy az igazi gyógyulást a Mindenható Isten adja.
Kedves Lelkiatya!
Köszönöm, hogy föltették Boldog Romzsa Tódor officiumát.
Némi "megrökönyödéssel" fogadtam a Munkácsi Egyházmegye kérését, az ünnepnap előrehozására (arra a napra, amikor a latin naptárban is szerepel "Mindenszentek" miatt). Pontosan nem látom az okaikat. Talán Lelkiatya tudja. Olyat is hallottam, hogy tkp. október 31-i volt a vértanú halálának napja. (Ezzel szemben viszont azt kérdezném, hogy akkor miért nem erre a napra történt eleve is a kanonizáció mindkét ritusban.) No mindegy is. Tapasztalatom szerint a bizánci tradicióban kevésbé van meg a szentek ünnepeinek tologatása, és ez tetszik. Van benne következetesség. A latin liturgikus reformban ezzel kapcsolatban nagy a káosz. Vannak egyszerűen, akik ezt nem értik és a "régi naptár" szerint ünneplik a névnapjukat.
Mindenesetre ahogy én látom egy ilyen döntés teljességgel megalapozott lehet esetleg egy ortodox többségű országban, mint Ukrajna, ahol így a latinok és görögök legalább együtt ünnepelhetnek. Nagy veszteséget látok viszont Magyarország és Szlovákia gk. egyházai számára, ahol a latin többség miatt állami ünnep november 1-je. Boldog Romzsa Tódor ünnepének november 1-jén való hagyása szerintem igen üdvös dolog lehet ebben a kontextusban. Hiszen valljuk meg "egyedülálló" helyi illetőségű, kultúrákat összekötő, identitásközvetítő boldogról van szó, amilyen egyhamar nem lesz és akinek a tisztelete remekül összeegyeztethető lett volna Mindenszentekkel. Állami ünnep lévén talán többen jöhetnének templomba is.
A latin liturgikus gyakorlatban elképzelhető, hogy más és más lelkipásztori és történelmi háttér miatt különböző szentek ünnepét máskor tartják. Megfontolandónak tartanám, hogy ha a munkácsiak Rómához tudtak fordulni a saját lelkipásztori érdekeiket érvényesítendő, akkor ezt a magyarországi egyházmegyék is megtehetik és kérhetik maguk számára az eredeti november 1-jei dátum visszaállítását. Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy ha november 1-je Ukrajnában állami ünnep lenne, akkor kérték volna az áthelyezést.
Tavaly, a szórványban, ahol élek a latin és állami ünnep miatt, bár köznapi volt a liturgia (Kozma és Damján ill. Romzsa Tódor részéről püspök, vértanú szövegeivel), de volt prédikáció, amelybe belefért Mindenszentek, Kozma és Damján mellett Boldog Romzsa Tódor is. Idén 31-én már, hétköznap hétfő lévén liturgia sem volt. Nem tudom, máshol ez hogy van, de valami azt súgja nekem, hogy a tavalyi megoldás jobb volt és nem is tartom reménytelennek, hogy újra így legyen.
Véleményét kíváncsian és köszönettel várom.
Ismereteim szerint Boldog Romzsa Tódor november 1-jén halt vértanúhalált. Mint ismeretes, a Munkácsi Egyházmegye kérésére helyezte át Róma az ünneplését egy nappal korábbra. Igazat kell adjak Önnek, valóban rendkívül szép lenne, ha mi a Mindenszentek állami ünnep révén munkaszünettel ünnepelhetnénk hitvalló püspökünket. (Hasonlóan különleges helyzetben vagyunk, ha Szent Jakab liturgiáját akarnánk végezni, mert az egyedülálló módon szintén csak minálunk állami ünnep: október 23.) Az egyházi vezetőink, nyilván, a testvéregyházakat követve tértek át az október 31-i ünneplésre. Hátha ők is olvassák e sorokat, eljut hozzájuk e javaslat, s elgondolkodnak annak lehetőségén, hogy mi mégis november 1-jén ünnepeljük Boldog Romzsa Tódor emlékét.
