Kedves Lelkiatya!
Gondjaim vannak egy közeli baráti kapcsolatomban,mondhatni a legközelebbiben,bári amiröl azt hittem,hogy az.Mindketten változásokon mentünk keresztül mostanában.Ö az utóbbi idöben nagyon furcsán viselkedik.Egyszerüen nem értem öt.Eddig sok mindenröl beszéltünk kötetlenül,szabadon.Az utóbbi hónapokban az kezdte el zavarni,ha megkérdezem töle hogy van,mit csinál,vagy amikor kirándulásra készült arról kérdeztem.Erre ö azt mondja,hogy nagyon kikérdezgetem,pedig nem kérdezgetem jobban mint régebben,és azelött ez nem volt neki probléma.Me sokkal mélyebb dolgokról is beszéltünk.Nem értem a mostani viselkedését.Egyébként ö is ki szokta kérdezgetni az embereket,engem is.Azt is mondta ,ha valaki nem akar beszélni,akkor azt a z embert hagyni kell,hogy ellegyen önmagában.Meg hogy a kérdések eröszakoskodások.És nem szeretne ilyen barátságot tartani.Pedig tényleg nem kérdeztem semmi egyebbet csupán hogy hogy van,meg minden rendben van-e nála.Az utóbbi idöben azt is észrevettem,szóba is került,emlitettem neki,hogy ugy veszem észre kerül társaságban,mintha menekülne tölem.Mondta is,hogy legszivesebben kerülne,mert elege van a kikérdezésböl,meg folyton analizálom hogy van.És annyira elege van,hogy egyenlöre nincs kedve találkozni velem.Meg hagyjam öt haragudni.Szeretné ha olyan lenne velem is a kapcsolata mint a közösségünk többi tagjával,de ez most lehetetlen,amig nem mulik el a haragja.Azt is mondta lehet nem fog tetszeni a reakciója nekem a jövöben,de ahhoz taratni fogja magát.Volt egy vitánk is ö akkor piócának nevezett,meg mondott más sértö dolgot is.Erre kikeltem magamból és megmondtam neki,hogy az utóbbi idöben nagyon beképzeltül viselkedik,meg nagy valakinek érzi magát.Ezt igy is látom.Nem tudom kihatással lehetnek-e rá bizonyos emberek,mert arra is gondolok a munkahelyén sok ember magatartását magába szivja.Szeretne külön menni,függetlenedni a szüleitöl,ez folyamatban is lesz hamarosan.Meg egy hete amikor komolyabban beszélgettünk egymással,azt is mondta,hogy neki nem csak velem,hanem másokkal is van gondja,meg megakar tanulni nemet mondani másoknak meg kifejezni az érzéseit.És úgy érzi talán ezek a változások miatt ilyen,meg,hogy az édesanyját is is kiszokta osztogatni a ragaszkodásról,meg egyéb dolgokról.Ö otthon kicsit elnyomásban él a szülök részéröl.Ez a beszélgetés alkalmával azt is mondta,hogy jó,hogy egyszer felhivtam a figyelmét arra,hogy öszintén mondjon meg dolgokat és vállalja a véleményét.De egy kicsit átesett a ló másik oldalára ebben.Ön szerint fejlödö képes még ez a barátság?A barátnöm az elmondottak alapján tényleg akarja még velem tartani a kapcsolatot vagy csak kifogásokat keres?Lehet-e még ebböl jó barátság vagy helyezhetö-e új alapokra?Elnézést a részltezésért,de nincs kitöl tanácsot kérnem ebben a dologban.Nagyon fáj és bánt,a szivem mályéig hatol ez a dolog.Kérem imádkozzon értem,hogy az Ur segitsen át ezen a megpróbáltatáson.Elöre is köszönöm!
Tina
Kedves Tina!
Attól tartok, ez a barátság most nem tartható tovább. Bizonyosan sok változáson mentek át az elmúlt időben, mint írja is, s ez eredményezheti az ilyen jellegű eltávolodást. Ne vegye zokon, hogy a közeledése, a próbálkozásai csak bosszantják, sőt, haraggal töltik el a barátnőjét. Láthatóan ő most nem vágyik erre a barátságra, márpedig ezt erőltetni nem lehet. El kell fogadnia a mostani helyzetet. Ha egy ideig nem keresi a társaságát, akkor van esélye, hogy esetleg később újra közelebb kerülnek egymáshoz, de ha most bármivel erőltetni akarná ezt a kapcsolatot, az csak annál rosszabbá teszi.
Természetesen imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy az istenkáromló de borzasztóan istenkáromló KÉNYSZER gondolatok bűnnek számítanak? (Nem az egyszerű káromló gondolatok hanem valódi diagnosztizált kényszer.) Azért kérdezem mert az ember úgy érzi hogy nem tehet ellene semmit csak jönnek próbál az ember ellene küzdeni kevés sikerrel.
Válaszát előre is köszönöm.
A kényszeres magatartás már betegségtünet. Leírásából nem tudom megállapítani, hogy Ön ebben a helyzetben van-e, de azt sejtem, hogy ez a vesződsége, vergődése nem beteges. Nyilván megvannak a lélektani okai. Meg is teheti, hogy elmegy szakemberhez, pszichológushoz, hogy ő megmondja, mennyire súlyos az esete. Ön azonban főként arra kérdezett, hogy bűn-e ez az állapot. Nem tudom. Nagyon sok mindentől függ. Mégis azt javaslom, hogy rendszeresen gyónja meg. Ne túl gyakran, de rendszeresen. Eleinte akár hetente is lehet (gyakrabban ne!), később pedig ritkíthatja (de legalább havonta). Ez is egyfajta terápia. Miközben kegyelmet is kap a küzdelméhez, lélektanilag is megkönnyebbül azáltal, hogy kimondja ezt a terhét, beszél róla. Ne azt firtassa, hogy ez bűne-e, hogy súlyos-e vagy sem. Tekintse inkább a lélek gyengeségének, és minél többször forduljon a legfőbb Orvoshoz, Krisztushoz. Lehetőleg áldozzon is rendszeresen. Ez vezethet fokozatosan a szellemének a megtisztulásához. De bűntudata emiatt egyáltalán ne legyen, hanem köszönje meg, hogy ilyen küzdelmeket enged meg Önnek az Úr.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A mi községünkben nagyon szép 12.-i engesztelések vannak, ami már évtizedek óta hagyomány. A görög-, és római katolikus asszonyok ilyenkor összegyűlnek a templomban és közösen imádkoznak. Még soha nem kellett eltérni az adott hónap 12-étől, de a mostani pap aki alig nyolc hónapja szolgál itt már ezt is felborította, csak azért, mert a községben választási fórum lesz át tette 13.-ra. Sajnos nem ez az első eset, hogy nem tiszteli hagyományainkat, ha merünk neki szólni ezekről akkor virág nyelven kitér és minden félét mond. Mit lehet még tenni? Már templomba se szívesen járunk, de ezek az engesztelések mindig nagyon sokat jelentenek lelkiekben.
Érdekes módon több személy is hozzászólt ahhoz a kérdéshez, hogy egy pap mennyire felel, feleljen, felelhet meg a hívek elvárásainak. Többen nem is fogalmaztak meg lelki természetű kérdést, ezért ezeket a szokott módon a Fórumra tettem: A rovatba érkezett levelek papjainkról, papnövendékeinkről, egymásról... cím tárába. Ott esetleg mások is hozzászólhatnak a kérdéshez.
Önnek azt tudom mondani, amit korábban is, hogy alapvető magatartásunk mindig az elfogadás kell, hogy legyen. Szokták mondani, nincsen olyan pap, aki mindenkinek megfelelne. Ezért legjobb, ha nem emberek tetszését keresi, hanem legjobb lelkiismerete szerint az Úrnak kíván egyedül megfelelni.
Jogos lehet az Ön javaslata is, hogy az odakerülő pap ne akarja megváltoztatni a helyi szokásokat, mégis a pap legfőbb kötelessége ezen a téren, hogy a liturgikus előírásokat tartsa meg, s ezekben nem szerepel az adott naphoz kötött ájtatosság. Talán ezért is nem mutat ebben olyan nagy buzgóságot az atya, mint amennyire az érintett hívek szeretnék.
Tisztelt Lelkiatya! Szeretném megtudni,hogy a görögkatolikus énekeskönyv is zsoltárokra és dicséretekre tagolódik? Horvátországi református hivő kérdezi.
A görögkatolikus Énekeskönyv igen összetett szerkezetű. Tartalmazza az utrenye (reggeli dicséret), majd a Szent Liturgia és a vecsernye (esti dicséret) állandó énekeit. Utána következnek ugyanezen szertartások változó énekei a nyolc hangnak megfelelően nyolc hetes forgásban. Ezt követik a változó, tehát Húsvéttól függő ünnepek (nagyböjt előtti vasárnapoktól egészen Pünkösdig), majd az állandó, vagyis naptárhoz kötődő ünnepek változó részei. Ezeken kívül még egyéb szertartási szövegeket és zsoltárok is vannak benne. Azt hiszem, jelentősen eltér a református énekeskönyv szerkezetétől.
Kedves Lelkiatya.
Tetszenek nekem tudni abba segíteni, hogy mik a feltételek annak hogy kispapok legyünk? vagy mire van szükségünk az elhivatottság mellett? Érettségi átlag számít? esetleg nyelvvizsga? Kérem írjon nekem részletes választ a felvételiről és a feltételekről.
álaszát előre is köszönöm
Ádám
Az elhivatottságon kívül, mely az első és legfontosabb feltétel, szükség van még néhány dologra. Az illetőnek a Hittudományi Főiskola honlapján megtalálható jelentkezési lapot (teológus szak) kell kitöltenie. Ezen kívül szükség van keresztlevélre, lelkészi ajánlásra, önéletrajzra, felvételi kérelemre. Mindezeket az iratokat arra a püspökségre kell beadni (Hajdúdorogi Egyházmegye, Miskolci Apostoli Exarchátus), ahova jelentkezni szeretne. Június végén, július elején szokott lenni a felvételi, mely írásbeli és szóbeli vizsgából áll, s amely orvosi és pszichológiai vizsgálattal is kiegészül. A felvételi követelmények, illetve a felkészülést segítő feladatok szintén a Főiskola honlapján találhatók: http://www.atanaz.hu/?q=node/167. Mindezzel együtt azt javaslom, hogy akit komolyan foglalkoztat a szemináriumi jelentkezés, az mindenképpen keresse fel saját parókusát, aki ezekben a gyakorlati dolgokban is fog segíteni, de ennél fontosabb, hogy lelkileg is tudja egyengetni a hivatás útját. A felvételivel kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban a Főiskola Tanulmányi Osztályán örömmel segítenek, melynek elérhetősége a honlapon szintén megtalálható: www.atanaz.hu
Tisztelt lelkiatya!
Az önkielégítés bün?
Beszennyezi a testet és a lelket egyaránt. Testi örömet szerez, de csak egészen rövid időre, néhány percre, ugyanakkor a lelket terheli, béklyóba köti. Nehéz küzdelem ellenállni neki, de ha az ember hosszú időn át le tudja győzni, akkor lassan megérzi, hogy ezáltal egyre inkább tisztul a lelke. A nemiségből fakadó testi vágy Isten ajándéka, mely emberi mivoltunk természetes eleme. De ha csak saját öröm gerjesztésére használjuk, akkor megcsaljuk és megszégyenítjük vele Isten csodálatos tervét, amely ennek révén a szeretet általi teremtésbe akar bennünket bevonni.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a Katolikus Egyház nézőpontja az antropozófiával (pl. Rudolf Steiner tanításaival, nézeteivel) kapcsolatban?
Megfér egymás mellett az, hogy valaki katolikus és az antropozófiával is foglalkozik?
Köszönöm szépen a válaszát!
Bár az antropozófia hivatkozik a kereszténységre, Jézustól és a Bibliából sokat merít, de ezt mindig csupán saját elméletének alátámasztására teszi. Az antropozófia jellemzően a gnosztikus tanítások közé sorolható, amelyeket sorra elítélt az Egyház, mert a hitet felcseréli egyfajta magasabb rendű tudással, más típusú megértéssel. Holott a hit elsősorban személyes tapasztalat, isteni ajándék, és nem fogható fel úgy, mint az emberi erőfeszítés eredménye.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a Katolikus Egyház hivatalos álláspontja a halál utáni léttel kapcsolatban, konkrétabban, a reinkarnáció lehetőségét teljesen kizárja, vagy bár nem vallja/tanítja, a lehetőségét azért nem tagadja?
A halál után következik a feltámadás. A feltámadás olyan örök életre vezet bennünket, amelyben személyesen egyesülhetünk Istennel, ez az üdvösség, vagy végérvényesen elzárjuk magunkat Tőle, ez az örök kárhozat. A halál utáni élettel kapcsolatban figyelmébe ajánlom ezt a két szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/F/f%C3%B6lt%C3%A1mad%C3%A1s.html és
http://lexikon.katolikus.hu/H/halottak%20f%C3%B6lt%C3%A1mad%C3%A1sa.html
Mivel az emberi személynek lényegi része a teste is, ezért a személy fogalma kizárja a reinkarnációt, ti. hogy ugyanaz a lélek másik testet, főleg másfajta szervezetet (állatét, növényét) vegyen magára. Az ember személy, Isten képmása, egyedi, megismételhetetlen. A hit szempontjából a lélekvándorlás tana ellentmond az ember idő- és történelem-tapasztalatának, nem ismeri a kegyelmet és kizárja a reményt.
Ez utóbbi gondolatokat pedig szintén a Katolikus Lexikonból vettem, ahol bővebben olvashat érdekes dolgokat erről a kérdésről:
http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lekv%C3%A1ndorl%C3%A1s.html
Kedves Lelkiatya!
Azt hiszem, nagyon furcsa kérdést teszek fel.
Az Úr hosszú évtizedek után fordította vissza a szívemet maga felé. Miután meg- illetve visszatértem, nagyon megváltozott az életem. Sohasem gondoltam volna, hogy én valaha vágyni fogok a gyónásra, egész vasárnap alig várom az esti szentmisét, többek között ezért is járok az estire, hogy egész nap várhassak valami jóra. Saját hitemről is van bőven tanulnivalóm, katekézisre is járok. Az ott és a szentbeszédekben elhangzottak néha napokra töprengeni valót adnak.
De mi az, amikor a plébános atya szentbeszédét hallgatva, és mise után is valami furcsa vágyakozást érzek? Mintha valami hiányozna, de mégsem hiány. Mintha valamire vágynék, de hiába kutatom hogy mi lenne az, nem tudom okát adni. Nem a szentmise hagy bennem hiányt, az biztos, és igazából nincs is semmi bajom, kérdeznivalóm sincs, nem is tudom ezt mihez hasonlítani. Ez elég gyakran előfordul, de érdekes módon, ha szentségimádásra megyek, akkor utána sohasem érzek ilyet, pedig az is mise után van.
Biztos bennem van a hiba, és csak remélni tudom, hogy ez nem valami beteges dolog. De miféle vágy az, amit egy szentbeszéd, vagy egy mise kelt fel?
Arra gondolok, hogy Önben még nagyobb vágy él az Élő Isten iránt, mint amit a mostani vallási gyakorlatával teljesíteni tud. Jó, hogy elmondta, hogy a szentségimádás nem hagy ilyen hiányérzetet. Ezért is gondolom, mélyebb Isten-kapcsolatra vágyik. Természetesen mindez nem beteges, hanem nagyon is egészséges dolog. Nem kell tennie semmit, mint a belső vágyra hallgatni. Ha teheti, menjen el ezekre a szertartásokra. Akár minden nap részt vehet szentségimádáson. Legalábbis Budapesten van erre lehetőség, vagy néhány szerzetesi templomban másutt is. De otthoni imaéletében is beillesztheti, hogy szavak nélkül csak csendben Istennel lélekben egyesülve imádkozik.
Kedves Lelkiatya!!
Egy kis faluból írok.Pár hónapja kaptunk egy új Papot aki nagyon nem jó irányba fordult!A vasárnapi misékre már nem szívesen megy az ember az egyik ok hogy nem fűtött a másik hogy értelmetlen hosszú szentbeszédeket tart ami nem kapcsolódik az evangéliumhoz össze vissza idézget zenészektől mindig az előző helyeken szerzett eseményeit mondja ami nem tetszik az embereknek!!!!Mi falubeliek meg voltunk szokva a rövid és szép érthető szentbeszéddel most már annyira nem is szeretünk templomba járni a Pap miatt!!!!A legutóbbi probléma amivel nagyon felháborított az elsőáldozás!!!Eddig 4ben áldoztak a gyerekek most pedig egy pár jómódú család 3 os gyerekét megáldoztatta volna ezt meghallva mi szülők felháborodtunk hogy a mi gyerekünk is van olyan mint a másé csak azért mert nem olyan vastag a pénztárcánk attól megáldoztathatja,így belement hogy a 3 és 4 osztályos gyerekek egyszerre áldoznak!!!Kérdem én hogy egy Papnak illő e így viselkedni?Ennyire kimutatni hogy akinek pénze van az mindent megtehet?Így megkülönböztetni a gazdagot és szegényet?A pénzröl szól már minden?Így nem közeledni tudunk Istenhez hanem eltávolodni egy Pap miatt akitől nem kapjuk meg a lelki békénket hanem csak a felháborodást váltja ki az emberből!!!!!Köszönöm válaszát!!!P.T
Kedves P.T.!
Bizony, keserű tapasztalat ez, amikor nem azt kapjuk meg az Egyháztól, amit várunk tőle. Helyesebben a paptól, aki annak képviselője, s akitől joggal várjuk el, hogy munkájával, sőt, személyiségével segítsen bennünket az Isten felé haladásban. Amikor azonban ez nem történik meg, tudnunk kell, hogy Isten választott és felszentelt embereként akkor is tudja nekünk közvetíteni a kegyelmet. Ha egy pap szörnyen bűnös életet él, akkor is tud bűnöktől feloldozni, akkor is teljes kegyelemmel tudja végezni a szent misét. Éppen ezért jól el kell különíteni magunkban az embert és a papot: az emberrel szembeni elvárást és az Isten eszközét a kegyelemközvetítésben.
Sok indulatot is érzek viszont az Ön sorai között. Ezt nem szabad hagyni. Ez mindenképpen a sátán munkája, hogy szembeállítsa az embereket egymással, sőt, még inkább az Egyházzal. Sajnos az illető atyán mi ketten nemigen tudunk változtatni - ha csak az érte mondott imádsággal nem. Az a kérésem, hogy ezt mindenképpen tegyék meg érte (én is megteszem), és próbálják meg különválasztani a kettőt. Ez most a hitük próbája is, hogy még ha a pap személye nem is tud segíteni, az Isten vonzásának mégis engedelmeskedjenek. Semmiképp se hagyják el emiatt a szent misét, a templomot, a Jóistent! Ha az atyával beszélnek, ne szemrehányással, vádaskodással, hanem nagy megértéssel és szeretettel. Neki is erre van szüksége. Sok példát ismerek, hogy a hívek az imádsággal, a hűségükkel meg tudták változtatni a papjukat. Ez Önöknek is sikerülhet, ez legyen a fő célkitűzésük!
Tisztelt Lelkiatya!
Ha valakit felnőttként az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg bemerítéssel, de nem az úgynevezett történelmi egyházak egyikében, ill. azok közül egyiknek sem tagja még hivatalosan (nem konfirmált, vagy bérmálkozott), viszont rendszeresen jár misére (mert érdeklődik a katolicizmus iránt), élete összhangban van a tanításokkal, az milyen állapotban van éppen, a Katolikus Egyház tanításai szerint üdvösség szempontjából?
Válaszát előre is köszönöm!
Keresztény ember, aki úton van az üdvössége felé. Természetesen még sokat kell tennie, rengeteg ajándék vár még rá. Javaslom, hogy minél mélyebben igyekezzen megérteni az egyházunk tanítását, és vagy római, vagy görögkatolikus rítusban vegye fel a bérmálás szentségét, s a Szentlélek már újabb erőt és lehetőségeket kap a továbblátásra és a továbblépésre.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Véleményét szeretném kérni a Waldorf iskolákkal kapcsolatban. Tetszik a módszerük, de nem tudom, hogy nincs - e valamilyen scientológiai stb háttér mögötte.
Válaszát előre is köszönöm!
P
Vannak érdekes, követendő, hatékony pedagógiai módszereik. Ezeket érdemes megvizsgálni, és ami jó, azt átvenni. Viszont az emberről és világról való felfogásában egyértelműen az antropozófia gondolatvilága áll, ami ellentétes a kereszténységgel.
DJK.
Kedves lelki atya.
Népénekes könyv jelent meg a kárpátalján,olvastam róla a leírást.
Szeretném kérdezni hol és hogyan lehet megvásárolni? -magyar nyelven.
Több mint 70-éves énekeket kutattak fel az ottani atyák és tették közzé.
Köszönöm a válaszát!
Köszönettel: Miklós
A szergiosz@gmail.com címen személyesen érdeklődhet ez ügyben.
CD-re irt görögkatolikus liturgiákat hol lehet vásárolni, vagy az internetről letölteni.
Ilyen CD lemezeket a Szent Atanáz könyv és kegytárgyboltunkban lehet vásárolni. Sajnos még nincsen igazán sok. Hangfelvételekkel sem bővelkedünk. A médiatárunkban talál még néhány szertartást, de ezt is mindenképp bővítenünk kell még. http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=mediatar
Tisztelt Lelkiatya!
Kérem, adjon igaz útmutatást az alábbi helyzetemre vonatkozóan.
Továbbá, amit leírok, az a bennem felötlő őszinte kérdések, meglátások.
Senki hitét megbántani NEM akarom, tehát ezt legyen szíves annak tudatában kezelni.
Felnőttként (25+) készülök a keresztelőmre és bérmálkozásomra.
De ahogy egyre jobban megismerem a Római Katolikus Egyház tanításait, elbizonytalanodom.
Megijeszt a kötöttség - pl. mi lesz, ha nem tudok vasárnaponként rendszeresen misére járni, vagy az egyházi adót becsületesen befizetni, mi lesz, ha a leendő párom protestáns lesz, akkor választanom kell a hit és a párom között?
Idegenkedem attól a tanítástól is, hogy a bűnöket nem volna elég őszintén meggyónni, megbánni Istennek és Jézus nevében kérni a megbocsájtást - kihagyva az atyát ebből a folyamatból. Valóban csak akkor nyerhetünk bocsánatot, ha egy atyának is gyónunk?
Valóban csak az Egyház képes helyesen értelmezni a Bibliát és a "hétköznapi hívő ember" nem képes annak helyes értelmezésére?
Mi történik, ha időközben a Pápa olyan szabályt hoz, ami ellen minden porcikám tiltakozik legbelül?
Bűn az, ha nem értek egyet minden egyes szabállyal, de azzal kárt nem okozok senkinek?
Érdemes-e úgy katolizálni, hogy tudom, nem vagyok képes egyetérteni minden egyes tanítással?
Viszont valami legbelül mégis arra ösztönöz, hogy a keresztséget vegyem fel...
Kérem, adjon útmutatást, mert legbelül nagyon kínzó és fájó ez a helyzet, nem lelek nyugalmat jó ideje.
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Az az érzésem, hogy bár megszületett Önben a vágy a keresztségre, de még nem érett meg rá a helyzet. Még kívülről szemléli Krisztus egyházát, és ezért, mint idegen tekint rá. Ez az oka annak, hogy némi gyanakvással fogalmazódnak meg Önben ilyen kérdések. Az a tanácsom, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel minél behatóbban. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen olyan lelki atya, aki segíti, vezeti Önt. Hiszem, hogy az a Szentlélek, aki indította Önt az Istenhez való közeledésre, tovább is vezeti, és eljuttatja arra a felismerésre, hogy már csupán értelmi érvekkel közelítsen feléje, hanem átfordulva, mintegy határt átlépve a szívével próbálja megérteni ezt a titkot. Ahogy egy gyermek bizalommal ráhagyatkozik a szüleire, és fel sem merül benne a gondolat, hogy becsapják őt vagy félrevezetik, úgy, a katolikus hitű ember is, bár sok minden rosszat is lát, sok mindent megbírál, de tudja, hogy ez az egyház az, amelyet a Szentlélek vezet, és ez a Szentlélek segíti őt megtalálni az üdvösség útját.
