Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkilenc meg tizennyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

Engem az érdekelne,hogy hogyan lehet felismerni,megtalálni azt az életutat,amelyet Isten öröktől fogva eltervezett a számunkra.Vonzalamat érzek a szerzetesnői hivatás iránt,de sokszor az iránt is,hogy legyen mellettem valaki.Van bennem egy tartás,hogy ha mondjuk döntést hoznék a szerzetesnői hivatás mellett,és megtenném az ehhez szükséges lépéseket,mi lenne akkor ha jönne egy olyan hullám,hogy szerelmes lennék valakibe.Az életutunk megválasztásánál kell,hogy legyen bennünk egy szikla szilárd döntés,hogy mit szeretnék,amiből nem engedek történjék bármi is?Válaszát előre is köszönöm!M
A döntés attól lesz sziklaszilárd, hogy megbizonyosodom, az Isten ezt várja tőlem, ezt adja nekem. Akkor a hűség nem az elhatározáshoz köt, hanem ahhoz a Személyhez, aki meghívott.
Hogy mire is hív az Isten, mit vár tőlem, ezt keresni kell, kérni kell ennek kinyilvánítását. Közben az embernek saját magának is kell keresnie a választ, nem lehet ölbe tett kézzel várni rá. Aki kéri, megkapja, aki faggatja Őt, az választ is kap Tőle.
Ugyanakkor nagyon fontos az ilyen döntés meghozatalánál a lelkivezető véleménye. Ezért elengedhetetlen, hogy legyen lelkivezetője, akivel minden kérdést meg tud beszélni.
Ha a döntés után másféle érzelmek kerítenék hatalmába, ezen nincs mit csodálkozni, a hivatásunknak ilyen próbákat ki kell állni. De csak akkor állja ki az ember, ha Isten akaratát követve indult el a szerzetesség felé. Akkor Tőle kapja az erőt a hűséghez.
Üdvözlöm Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy XIII. Gergely pápa, amikor 1582-ben elrendelte a ?gregorián-naptár? bevezetését, akkor mi még nem voltunk a Katolikus Egyház része, és a naptár is Ónaptár volt. Szóval amikor 13 Gergely pápa korrigálta az akkori naptár csillagászati késését, amely mára már 13 nap

különbséget jelent a Julián-naptárhoz képest, ám ezzel megszüntette az

Antiochiai zsinat 1. kánonjának a figyelembevételét,

miszerint a keresztény Húsvét nem ünnepelhető együtt a zsidó Húsvéttal.

A kánont nem valamiféle anti-judaista szándék motiválta, hanem az a tény, hogy mind a négy evangélium egybehangzó tanúsága szerint Krisztus feltámadása vasárnap, a hét első napján, a zsidó Húsvét ünnepe után következett be. A kánon tehát a húsvéti eseményeknek ezt a kronológiai sorrendjét őrzi.

Hát mi a helyes, és mi a magyarázat?

Válaszát előre köszönöm.

Nagy László
Kedves László!
A Húsvét számítása kezdettől fogva vitákat keltett. s nem csupán a Gergely-naptár bevezetése okozott e téren megoszlást. Akkor is volt, ma is van többféle törekvés az egységes ünneplésre is. Nem lehet azt mondani egyikre vagy másikra hogy helyes vagy helytelen. Különböző hagyományok befolyásolják a számítást.
A Gergely naptár használatát Magyarországon a görögkatolikusoknál a 20-évektől kezdve lassú átmenettel sikerült bevezetni. Az ukrán görögkatolikusok a Julián-naptár szerint ünnepelnek, viszont vannak ortodoxok, akik pedig már a Gergely-naptárat használják (románok, görögök). Viszont az ortodoxok ennek ellenére együtt ünneplik a húsvétot, ugyanazon a napon. Ehhez némely országokban igazodnak a keleti katolikusok is (Románia, Szíria). A kérdés tehát roppant összetett, és jó, hogy van törekvés az egységes ünneplésre, de ez a törekvés még nem elég hatékony.
Kedves Lelkiatya!

Már hosszú ideje komolyan foglalkozom a papi hivatás gondolatával. Római katolikusnak kereszteltek, római rítus szerint bérmálkoztam, de magamat görög katolikusnak tekintem és görög katolikus papságra készülök. Mivel a hivatást még alaposan érlelnem kell magamban, a szemináriumba lépéssel még legalább 3-4 évet várni szeretnék. Erről az elhatározásomról a családomon kívül még senki sem tud. Lehetek-e görög katolikus kispap úgy, hogy római katolikusnak kereszteltek és római rítus szerint bérmálkoztam?

Megtisztelő válaszát és bizalmát előre is köszönöm! Áldott és Békés Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Hálás köszönettel
Ez mindenképp rendkívüli esetnek számít. A rítusváltást általában megpróbálja elkerülni az Egyházunk, hiszen ajándéknak kell tekinteni azt, amit kaptunk, amibe születtünk. Főként a cölibátus védelme miatt van egy íratlan szabály is, hogy az a fiatalember, aki római rítusról görög rítusra akar váltani, annak pappá válása esetén mintegy kötelessége a cölibátust választania. Ezt tehát alaposan meg kell gondolnia Önnek is.
Mindazonáltal van példa arra, hogy görög rítusú emberből római rítusú pap legyen és fordítva. De ezek rendkívüli esetek, inkább kerülendő ez a gyakorlat.
Kedves Lelkiatya!

A böjtölésre vonatkozó egyházi előírások kapcsán lenne egy kérdésem. A szerdai és pénteki hústilalom kiterjed-e a hal vagy más vízi állat húsára is? Én logikám szerint a hal húsának is ide kellene tartoznia, tekintve, hogy élő állatról van szó (én ezt is követem személyesen is saját böjtölésemben). Ugyanakkor római katolikus tesvérektől többször hallottam, hogy a hústilalom nem terjed ki a halra, görögkatolikus vonatkozó előírást pedig tényszerűen nem találtam.
Köszönöm előre is válaszát, illetve ha iránymutatást ad arra is, hogy a böjtölési előírások részletesen mely könyvben érhetőek el esetleg laikus testvérek részére is.

Köszönöm szépen válaszát.

H.Dániel

Néhány évvel ezelőtt készült egy kis kiadvány, mely összefoglalja, hogy mi, görögkatolikusok hogyan böjtölünk.
Igen ősi gyakorlatra vezethető vissza az, hogy a hústilalom nem vonatkozik a hidegvérű állatok húsának fogyasztására. Mégis, aki úgy szeretné tartani, hogy szerdán és pénteken halat sem fogyaszt - ha ezt Krisztusért teszi -, akkor igen dicséretes dolgot művel. Annál is inkább, mivel a görögkatolikus egyházban a halfélék is, sőt az egyéb állati eredetű táplálékok (tojás, tejes ételek) a szigorú böjti értelmezés szerint szintén kerülendők. Eredeti előírás alapján nagyböjtben halat csak két napon lehet enni: Örömhírvétel és Virágvasárnap ünnepén.
?Az ételtől való megtartóztatás, amit látszatra teszünk, gyűlöli az Úr lelke, de a megtartóztatást, ami a testi bölcsesség leigázására szolgál, szereti az Úr, mert az a test elnyomása által megszentelést eredményez.?

(Nagy Szent Bazil)

Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az idézetben a testi bölcsesség?
Andi



A böjt nem korlátozódhat csupán az étrend megváltoztatására. Akkor lehet böjtről beszélni, ha azt valóban Istennek ajánljuk fel. Ha hozzákötünk más, világi célokat (fogyókúra, méregtelenítő kúra, vagy éppen az emberek elismerése), akkor az ilyen törekvésnek semmi lelki haszna, gyümölcse nincs. Sokszor belevegyül a lelki dolgainkba az, hogy közben emberi hasznot is akarunk húzni belőle. Ez a testi bölcsesség nem válik javunkra, sőt, elveszi a gyümölcsét még annak is, amit egyébként szerezhetnénk a lelki cselekedet által.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy lehet-e valamit tudni annak a bazilita rendből már korábban kizárt, a minap exkommunikált négy ukrajnai/ukrán atyának az indítékairól, akik állítólag püspökké lettek szentelve és megalakították "Ukrajna Ortodox Görög-Katolikus Egyházát"? Lehet, hogy ők is "vissza a gyökerekhez" mottó szerint akartak volna élni és cselekedni, de elszigetelődtek és végül hasonló helyzetbe sodorták magukat, mint Lefébvre érsek követői? Válaszát köszönöm.
Igen fájdalmas és szomorú eset.
Ismereteim szerint eredetileg hárman voltak. A szlovákiai bazilita rendtartományhoz tartoztak. Nagyon sok fiatalt vonzottak, hatékonyan térítettek, betegeket gyógyítottak. Alighanem ez szállhatott a fejükbe, mert elhatározták, hogy új egyházat alapítanak. Egymást püspökké szentelték, ami önmagában is képtelenség, majd pedig átmentek Ukrajnába, és ott terjesztették ezt az egyházukat. Néhány idős püspököt sikerült maguk mellé állítaniuk, a többieket viszont "kiközösítették". Ugyanígy a római pápát is. Nyilván ezekkel a lépésekkel csak saját magukat zárták ki az egyházból. Lefebvre érsek ennél sokkal tisztább szándékkal tanított. Az eredmény valóban hasonló. Hogy mi lesz a sorsuk, a jövőjük, azt csak egyedül a Mindenható tudhatja.
Tisztelt Lelkiatya!
Két dologgal kapcsolatban szeretnék kérdezni, az egyik az előző kérdező levelével kapcsolatos. Vannak teológusok, akik egyre kevésbé hisznek a sátán létezésében, azt mondják, hogy a rossz az megvan minden emberben és nekünk magunknak harcolni kell, hogy ez ne törjön felszínre. Tehát nem gy külső lényről, személyiségről van szó, ezek szerint. Tehát nem egészen világos: személy vagy nem személy a sátán? Én úgy érzem-másokkal együtt-hogy egy szimbólum, nem önálló szellemi lény, mert ha az lenne, akkor lenne önálló személyisége? A mai amerikai filmek-határtalan az emberi fantázia ugye?-egyre gyakrabban ábrázolnak ördögűzést, démoni megszállottságról beszélnek stb, ha jobban utána jár az ember, akkor kiderül, hogy ezek az áldozatok súlyosan skizofrének. Tehát azt is szimbolikusnak kell venni amikor Krisztus az evangéliumokban ördögöket űz ki???
A másik kérdésem a gyónással kapcsolatos. Egyre többen vannak nálunk a nyugati egyházban azok, akik már nem paphoz járnak gyónni, hanem egyenesen Istennek gyónnak meg otthon egy sarokban, jobb esetben egy szentkép, ikon előtt. Németországban és Hollandiában ez egyre jobban terjed, már egy ottani pap is írta a neten, hogy lassan kimegy "a divatból" a gyónás hagyományos fajtája, az un. fülbegyónás. Én is egyre inkább emellett volnék, különösen azután, hogy már a harmadik pap akar pszihológushoz küldeni (mellesleg az elmúlt években folyamatosan jártam pszihológushoz!) mikor a gyónásban azt fejtettem ki, hogy sokszor nehezemre esik az ima, nem mindig tudok imádkozni, lelki szárazságot érzek vagy valami hasonlót, úgy érzem, hogy Isten nagyon távol van. (Ezekről a dolgokról hiába beszélnék a pszihológusomnak-van állandó-úgyse értené. Ön is hasonló tanácsot adna egy ilyen-kimondottan hitbeli, lelki problémára?
Válaszát előre is köszönöm! M
A sátán egyik módszere, hogy elhitesse, ő nincsen. Innen már csak egy-egy lépés azt gondolni, hogy akkor kísértés sincsen, sőt bűn sincsen. Így pedig Krisztus megváltására sincsen szükség. Teljesen félrevezető és igen káros ilyet mondani, netán tanítani, bármilyen nagy teológus tenné is ezt.
A szentgyónás elhagyása is kicsit hasonló jelenség. Kétségtelen, hogy Nyugaton sajnos manapság igen csökken a rendszeres gyónók száma, de nem ez az egyetlen dolog, amit nem kell megtanulnunk Nyugattól. Kezdetben, az ősegyház gyakorlatában még nyilvános bűnbevallás tartottak. éppen azért, mert minden egyes bűn az egész közösséget is sérti, gyöngíti, ezért nyíltan be kellett vallani, ha valaki bűnt követett el. Lehet azt mondani, hogy irgalomból, a bűnbevallás megkönnyítése végett változtatott az egyház ezen a nehéz feladaton, és így alakult ki az un. fülbegyónás, vagyis, amikor valaki személyesen a közösség vezetője előtt tesz vallomást, nem pedig mindenki előtt. Számolni kell azzal, hogy minden bűn, még a legtitkosabb, legelrejtettebb is az egész közösségre vonatkozik. Nem szabad azt a könnyebb utat választani, hogy egy ikonkép előtt gyónom meg és vallom meg a bűneimet. Krisztus nem az ikonképeknek, hanem az apostoloknak adta meg a bűnbocsátó hatalmat.
Hogy miért akarják Önt pszichológushoz küldeni, természetesen nem tudhatom. Ha ezt többen is, egymástól függetlenül tanácsolták, akkor mindenképpen elgondolkodtató. Kétségtelen, vannak olyan helyzetek, amikor jót tesz az ilyen jellegű szakember segítsége. Nyilvánvaló, hogy csakis keresztény, lehetőleg katolikus pszichológus jöhet szóba. Mással nem is igen érdemes megbeszélni a lelki gondjainkat, mert úgysem látja át az emberi psziché lényegét: hogy az Isten képére vagyunk teremtve és ezt a gyönyörű természetünket megrontotta a bűn, amelyet viszont Krisztus maga helyreállított. Csakis ebből az alapállásból lehet megérteni az ember lelki kérdéseit.
Tisztelt Lelkiatya!
Kanadában egy érdekes beszélgetés részese voltam. Egy magyar görög katoliukus főpap (?) és egy magyar római katolikus pap azon vitatkoztak, hogy a Kanadában levő négy kis magyar görögkatolikus közösség hova tartozik. A római pap azt hangsúlyozta, hogy tekintet nélkül arra, hogy a magyar görög katolikusokat a Torontói ukrán egyházmegye gondozza,akkor is a Magyar Katolikus Püspöki Kar és ezen belül a Hajdudorogi Egyházmegyéhez tartozbak, mint külföldön élő migrációban. Már csak azért is, mert Miklósházy emigráns püspök nyugalomba vonulásával, Róma úgy rendelkezett, hogy minden külföldön élő magyar is az anyaország részese. Tehát a magyar görög katolikusok csak gondozásilag vannak az ukrán egyházmegyére bízva, és igen is megtarthatják a Hajdudorogi Egyházmegye sajátosságaít.Az más dolog, hogy a MKPK kifejezetten nem rendelkezett, és Cserháti püspököt nem ruházta fel a görög katolikusok gondozásával is (habár ő ezt megteszi). Ellentétben a római atyával, a magyar görög katolikus atya azt állította, hogy teljes egészében az ukrán püspökséghez, szertartáshoz tartozunk, tehát ukránok vagyunk, hisz a pénz is teljes egészében oda megy. A római atya még próbálkozott, de nem nagy eredménnyel az atyánál, hangsúlyozva hogy a hovatartozás nem pénz kérdése. Lelkiatya valójábban hová is tartozunk? Ez különben több magyar görög katoliuks kérdése is! Valahogy a római pap válasza tűnik elfogadhatónak.
A Kanadában élő görögkatolikusok mindnyájan az ukrán püspökség fennhatósága alá tartoznak. Miklósházy Attila és nyugdíjba vonulása után Cserháti Ferenc püspök atya csupán testvéri támogatást nyújt a külföldön élő magyar katolikusoknak - természetesen rítustól függetlenül mindegyiküknek. De püspöki joghatósággal nem rendelkezik fölöttük.
A torontó ukrán püspök azonban nagy gonddal tiszteletben tartja a magyar közösségeket, ezért számukra külön esperességet létesített, holott mindössze három egyházközségről van szó.
Kedves Lelkiatya!
A legutóbbi válaszában a KEFIT-tel kapcsolatban azt írta, hogy április 20-22 között kerül megrendezésre, nem tudom, hogy a szervező figyelembe vette-e, hogy munkanap áthelyezése történt, mely érinti a szombati napot!
Kérdésem a következő lenne: Megoldható lenne-e más időpontban megrendezni ezen találkozót? Vagy ez túl nagy kérés lenne?
Válaszát köszöni egy csatlakozni vágyó fiatal
A Kefit legközelebbi találkozója április 27-28-29-án lesz. Hamarosan megjelenik a honlapon is a kedvcsináló. Érdemes szemmel tartani.
Kedves Lelkiatya!


A Szent öregek könyvében az alábbi két részben mire céloz pontosan Sziszoész abba, hogy kell értelmezni?

843. Sziszoész 40.
Sziszoész abba mondta; "Keresd az Istent, de ne keresd, hol lakik!"
844. Sziszoész 41.
Ismét ő mondta, hogy a szemérmetesség és a félelemnélküliség gyakran eredményez bűnt.

Itt az utolsónál vagyok leginkább bajban, mert furcsállom, hogy a "szemérmetesség" amit alapvetően jó tulajdonságként szoktak definiálni (~szemérmetlenség ellentéte) miért lenne bűnforrás. Aztán eszembe ötlik az Ádám és Éva esete, akik a bűnbeesés után takarták el maguk (tehát az általunk jónak tartott tulajdonság a bűnnel jelent meg! vagy inkább vált szükségessé?).

Aztán értdekes párhuzam: Pezenhoffer Antal Apologetikájából:

"A gyónástól is hogyan rettegnek sokan, s mégis általában éppen azok mennek leginkább gyónni, akik legjobban félnek tőle. Hogyan szégyellik magukat gyónás közben, s mégis mennyire megmondanak mindent: azt is, amit legjobban szégyellnek! Még akik csak kényszerből gyónnak (például iskolába járó nagyobb diákok, esküvő előtt a jegyesek) gyónásukban óriási többségükben még azok is megmondanak mindent! Tehát még az átlagemberben is nagyobb a lelkiismeret ereje és az Istentől való félelem, mint az önérzet és szégyenérzet (!), azaz az önfenntartó ösztön."

Most megint 2 jellegzetesen emberi tulajdonságot látunk: önérzet és szégyenérzet, melyek csupán ösztönöknek vannak beállítva. Dehát lehet az állatnak szégyenérzete vagy önérzete?
Amikor Ádám és Éva ettek a fáról, rögtön valami megszakadt bennük, rádöbbentek arra meztelenek: szégyenérzetük keletkezett, eltakarták maguk. Ezt általában úgy szokás magyarázni, és az átlagemberek is valahogy úgy képzelik el, hogy öntudatára ébredtek valaminek: tehát mintha okosabbakká váltak volna. Mert tudjuk, hogy az állat meztelen. Aztán ott van még az a zavar a dologban, hogy a szégyenérzet (egyik válfaja a szemérmesség) ugye egyenesen jó tulajdonság. Az is bizonyítja, hogy a szégyenkezés jó tulajdonság, mert ellentéte a szégyentelen kimondottan rossz tulajdonság. Aztán érthetetlenül állunk a dolog előtt: a bűnbeeséssel szereznek Éváék egy jó tulajdonságot? A megoldás az lenne, hogy valójában visszaesés volt ez, mert addig értelmük irányította minden cselekedetük és uralkodtak testük felett, most pedig zavar állt be. Na de valóban így van ez?
Nagyon köszönöm szépen a válaszokat! És elnézést kérek, amiért egyszerre ilyen sok kérdést tettem fel. Isten áldja meg, amiért fáradhatatlanul válaszol a kérdésekre.

Dénes
Kedves Dénes!
Igen fontos kérdéssel keresett meg. Jól látható, hogy Ön gondolkodó, kereső ember. Isten meg is áldja ezt a keresését, s ha valamit éppen nem tud megoldani, megérteni, akkor is biztos lehet abban, hogy idővel majd megvilágosodik, érthetővé válik. Ezek a kérdések is ilyenek, ha esetleg nem is tudok kimerítő és teljesen elfogadható választ adni rájuk. Persze, azért igyekszem.
Gyerekek teszik fel ezt a kérdést: Hol lakik a Jóisten? A kíváncsiság nem ugyanaz, mint az igazságkeresés. E megkülönböztetésben érthető meg Sziszoész atya válasza is. A kíváncsi ember kutakodó elmével akar minél többet megtudni az Istenről, míg az istenkereső magával az Istennel akar együtt lenni.
A második fölvetése már összetettebb. Helyes irányú az a gondolata, hogy a szégyenérzet a bűnnel hozható összefüggésbe. De nem csak azért, mert ha nem követnénk el bűnt, akkor nem szégyenkeznénk, hanem azért is, mert a szégyenkezésbe többnyire önös érdek, hiúság is vegyül. Sziszoész atya a bűn miatti szégyenkezést tartja veszélyesnek. A hiúság miatt szégyelljük azt, amit elkövettünk, és emiatt nem akaródzik bevallani. Ez a szégyenérzet késztet arra is bennünket, hogy palástoljuk a bűneinket, hogy mentegessük magunkat. Már ez is önmagában bűn, mert ilyenkor nem az Isten irgalma felé fordulunk, hanem emberi megoldást keresünk az elkövetett bűnre.
A szemérmességgel kapcsolatos szégyenérzet is a bűnnel hozható kapcsolatba, és nem pusztán az ember értelmével, öntudatával. Hisz nem csak az állatok nem szégyenkeznek, de a gyermekek sem. Igaz, ennek is egyik oka a tudatlanságuk, de jelen van benne az ártatlanság is. Ádám és Éva ezt a tiszta ártatlanságot veszítette el, amikor engedetlen volt Isten szavával szemben. A szemérmesség nagyon jó, egyfajta védelem, de már abban az állapotban, ami a bűn következménye. Ha nem lett volna bűn, nem lett volna szükség a szemérmességre sem. Ezért amíg a gyermekek nem tudnak bűnt elkövetni, addig szemérmesség sincsen bennük, egyszerűen nincs rá szükség.
Sziszóész atya szembeállítja a szemérmességet (más fordításban szégyenkezés) és a félelemnélküliséget. Két véglet, s mindkettő azt a veszélyt rejti magában, hogy az ember nem helyesen találja meg a saját helyét és értékét.
Kedves lelkiatya!
Ha csúnyán beszélnek körülöttem a barátaim nem tudom,hogy mit tegyek.Többször figyelmeztettem őket,hogy ne tegyék,mert engem zavar.De mindig elfelejtik amikor mérgesek így fejezik ki a bánatukat,ilyenkor én is szomorú leszek.Nem akarom,hogy még szomorúbbak legyenek,mikor rájuk szólok.Így is már szent fazéknak tartanak.Mit tegyek,akkor amikor ilyen történik?
Válaszát előre is köszönöm!
Zsófi
Kedves Zsófi!
Sokan szenvednek hasonló helyzetek miatt.
Nagyjából elegendő, ha a körülötte élők tudják Önről, hogy ez bántja, hogy ez Önnek fáj. Ha van bennük kicsi tisztelet, szeretet, akkor ez arra készteti őket, hogy legalább a jelenlétében tartózkodjanak e szavak használatától. S ez már nagy eredmény, kisebb misszió, amellyel fölhívjuk mások figyelmét bizonyos értékekre. Ha netán ennél durvább lelkületű emberekről volna szó, akkor pedig nem érdemes még szólni sem, hiszen az esetleg még nagyobb ellenszenvet váltana ki belőlük a tiszta beszéddel szemben.
Sokat jelent, ha őszinte szeretettel érzékelteti velük, hogy jobb szeretné nem hallani ezeket a szavakat. Nehogy úgy érezzék, hogy emiatt megveti őket. Épp ellenkezőleg, annál nagyobb szeretetet kell irántuk tanúsítani. Sokat jelent, ha humorral tudjuk oldani, csillapítani az ilyen kényes helyzeteket. A legfontosabb viszont, hogy imádkozni tudjon értük ("...mert nem tudják, mit cselekszenek").
Van, aki azzal próbálja ezt orvosolni, hogy ha káromló szót hall, akkor magában áldást is mond.
Igazi lelki feladat, lelki munka ez, amelynek eredményeképpen másokon is tud segíteni, és az Ön lelkét is neveli, erősíti.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...

Minap a szemle egyik írására lettem figyelmes. ...
Kérem ezt is közölni.
Tisztelt Olvasónk!
Minthogy külön kérte, közlöm az Ön írását is. Igaz, csak annyit, amennyit a jó érzés megenged. Elnézését kérem, hogy nagy részét kihagytam.
Azért nyitottuk ezt a lehetőséget, hogy lelkileg segítségére legyünk azoknak, akik ezt kérik, és még azoknak, akik hasonló szándékkal idetérnek. Sem ezen a helyen, sem az életünk semmilyen pontján nincs helye egymás becsmérlésének, gúnyolásának. Sajnos mindnyájan követünk el hibákat. Ennek legfőbb ellenszere az, ha a magunk hibáit tartjuk szem előtt és nem a másik emberét. Krisztus Urunk is erre tanított bennünket.
Kedves Lelkiatya!

Hol találok rítusváltáshoz szükséges elengedő nyilatkozat nyomtatványt és befogadó nyomtatványt amit tudok továbbítani az illetékes püspökökhöz.

Tisztelettel: Katalin
Nem létezik ilyen nyomtatvány. Éppen azért, mert ez a lépés általában nem tanácsolt, az Egyház szervezeti formában egyáltalán nem támogatja.
Kedves Lelkiatya

olvastam egy hírt, miszerint Szőregen a szerb ortodox papok találkozót szerveztek, amelyen elvégezték a "papi gyónást" és megbeszélést tartottak.

Mit jelent az, hogy papi gyónás? Külön szertartás ez, vagy csak meggyóntak egymásnak (de akkor miért kell bejelenteni?)
Nem tudom egészen pontosan, hogy az újságíró szóhasználata vezet félre bennünket, vagy valóban van erre kifejezett szakkifejezés a szerb ortodox egyházban. Ebben tájékozatlan vagyok.
Az bizonyos, hogy a papoknak is szükségük van a szentgyónás szentségére. Természetesen egy másik papnál gyónnak meg. Mivel ezen a találkozón több pap is volt jelen, elképzelhető, hogy némileg szervezett formában ezt az alkalmat használják föl arra, hogy Húsvét ünnepe előtt meggyónhassanak. Mivel ez alighanem hosszú időt vesz igénybe, ezért jelölhették meg külön is az esemény egyik fontos pontjaként.
Mit tanácsol lelkiatya, mit gondoljuk a homokosokról? Természetellenes, hiszen gyermekáldásra, fajfenntartásra képtelen kapcsolat, Isten nem erre a kapcsolatra teremtett bennünket. Betegség vagy perverzió?

Nem is zavarna, ha nem vonulnának fel évente, keresztényellenes jelszavakat feliratozva, rózsaszínű papi ruhában vagy éppen bikiniben riszálva hím valagukat. Lehet, hogy nem vagyok keresztény, de ezért nem tudom elfogadni őket, sőt gyűlölöm őket a tudatos provokációért.
A bűnt kell elítélni, nem a bűnöst. Gyanítom, hogy a legtöbb homoszexuális ember nem fogja föl, hogy amit tesz, az bűn Isten ellen, embertársai ellen és önmaga ellen. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a bűn akkor még súlyosabb, ha valaki hivalkodik is vele. Mégis azt mondom, nehéz, sőt, lehetetlen eldönteni, hogy az egyes embereknek a bűneikben mennyi a saját felelőssége. Jézus magatartását érdemes követni, aki a kereszten az őt megkínzókért így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
    ... 369 370 371 372 373 
374
  375 376 377 378 379 ...