Kedves Lelkiatya!
Maga szerint rossz dolog,ha egy hitoktató mindenféle ma nagyon divatos,
de csöppet sem vallásos témájú könyvekkel próbálja feldobni a hittanórákra?
Példaként említeném a Harry Pottert és a Narniát.
Ezek a bizonyos hitoktatók vallásos könyvnek kiáltják ki ezeket
az írományokat,holott teljesen szembefordul a vallással,
tele van new age-es gondolatokkal.
Szerintem ez nagyon nem helyes.
Egy hitoktatónak nem az a feladata,hogy a gyerekeknek jó példát,
erkölcsösséget és tartalmas olvasmányokat mutasson?
Köszönöm válaszát.
Bevallom, nem olvastam egyik könyvet sem ezek közül, mégis bátorkodom azt mondani, hogy nem baj, ha ezek előkerülnek a hittanórán. Mivel a gyermekek nélkülünk is olvassák őket, jobb, ha beszélünk róluk. Természetesen nem keverhetők össze ezek a mesék a hittel és a valósággal. Éppen ebben kell nekik segíteni. A hitoktatónak nem csak az a feladata, hogy jó példát, erkölcsösséget és tartalmas olvasmányokat mutasson, hanem az is, hogy megtanítsa a gyermekeket gondolkodni, s ezáltal minél tudatosabb és mélyebb Isten- és emberkapcsolathoz segíteni őket.
Tisztelt Lelkiatya!
Fel kellene hagynom a vegetáriánus életmóddal, ha vissza akarok térni a kereszténységhez?
Eredetileg egy nem vallásos családból származom.
Gimnazista koromban kezdtem el érdeklődni a kereszténység iránt.
Jártam is néhány évig (4-5 évig) egy protestáns közösségbe. Ekkor még nem okozott számomra problémát a hús elfogyasztása.
Aztán elfordultam a keresztény úttól, és keleti tanok kötötték le figyelmemet, amik általában ellenzik a hús fogyasztását, azzal is indokolva azt, hogy az állat leölése szenvedés az állatnak, amely ugyanúgy érzi a fizikai fájdalmat, mint az ember. Ez engem teljes mértékben meggyőzött, és már évek óta vegetáriánus vagyok. Ezt mai napig tartom is.
Most éppen keresztelő előtt állok, mert visszatértem a kereszténységhez (katolikushoz), és tudom, belülről, hogy ez az én utam. Viszont ami megmaradt a kitérőmből, az az, hogy a húst továbbra sem vagyok hajlandó elfogyasztani. Néhány keresztény ismerősöm ezt rossz szemmel nézi, és azt mondja, hogy a Biblia megengedi a hús fogyasztását. De ha én önkényesen megtagadom azt, az azt jelenti, hogy még részben a keleti tanokat követem esetleg.
Viszont az igazi okom a húsfogyasztás megtagadása mellett ez:
végiggondoltam, hogy mit érezhet az az állat, amit húsfogyasztás céljából leölnek. Szenved, fizikai fájdalomtól, stb. Én nem tudom ennek tudatában elfogyasztani a húst.
Ha belenézek egy nyúl szemébe, az életet látom abban is, még egy kicsi csirke is nagyon aranyos, és élet van benne, vagy bármelyik állattal így vagyok. Számomra nincs különbség pl. egy levágásra nevelt nyúl és egy hűséges kutya között. Mindkettőnek ugyanazt látom a szemébe tekintve. Tudom, hogy a levágásra nevelt állatok mind fizikai fájdalmakon menne át, teljesen értelmetlenül, csak hogy az ember kielégíthesse az éhségét, pedig lehetne azt mással is.
Ön mit gondol erről a helyzetről?
A kereszténység nem függ össze a húsevéssel. Sok olyan szerzetes van, akik egyáltalán nem esznek húst (igaz, más okból, mint amit Ön leírt). Nyugodtan megtarthatja ezt az étkezési törekvését, amikor felveszi a keresztséget.
Ugyanakkor kicsit ki kell igazítanom. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy emberi gondolatokat, érzelmeket tulajdonítanak az állatoknak. Érzelmek, igazi, emberi félelmek nincsenek az állatokban. Még akkor sem, ha a szemükben, a viselkedésükben látni véljük azt. Amikor petárdától riadoznak az állatok, akkor ösztönösen menekülnek, vagy menekülési viselkedéselemeket produkálnak. Ez merő ösztön, nem érzelem. A ragaszkodás a gazdihoz sem egyéb, mint nagyon kifinomult ösztön. Minthogy bennük semmi tudatosság nincs, ezért nem is tudják, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Ösztönösen érzik, és ennek megfelelően válaszol a viselkedésük.
Valaki tréfásan azt mondta: micsoda erőszakos dolog kirángatni szegény sárgarépát a földből csak azért, hogy megegyük. Nos, a síró, nyüszítő állat sem tud többet a sorsáról, mint a sárgarépa.
Kedves Lelkiatya, elnézését kérem, most látom csak, milyen rosszul tettem fel a kérdést, én voltam, akinek az egyházból kilépésről válaszolt. Eszem ágában sincs kilépni, ez csak egy vita tárgya volt, azért kérdeztem.
Viszont a vita folytatódik, az a kérdés, hogy a keresztségre nem vonatkozik az "én" szabad akaratom? Tehát a megkérdezésem nélkül, kéthetes koromban megkereszteltek, semmi beleszólásom nincs tehát abba, hogy milyen vallást követek? Még akkor sem, ha csak hagyományból lettem megkeresztelve, a szüleim és keresztszüleim hite sem ért semmit? Eltörölhetetlen jegyet kaptam, de nem ebben hiszek. Rám erőltettek valamit, ami nem én vagyok, nem az én hitem, életem, vallásom. Akkor miféle joguk volt ahhoz, hogy megkereszteljenek?
Újra hangsúlyozom, hogy ez egy elméleti vita, nem akarok a kereszténységtől "megszabadulni"!
Természetesen valóban érdemes erről nagyokat beszélgetni, hogy minél mélyebben megismerjük ezt a kérdést, a mögötte rejlő fontos igazságot.
Számtalan olyan dolog van, amit kaptunk anélkül, hogy megkérdeztek volna, hogy kérjük-e. Ilyen mindjárt az életünk. Igaz, ezt az Isten adta, de kétségtelen, a mi megkérdezésünk nélkül. Aztán még a szüleink nagyon sok mindent adnak, ha úgy tetszik, ránk kényszerítenek: a nyelvünket, a hazánkat, a testvéreinket, a civilizáció megannyi elemét. Ezekbe mind belenövünk, s balgaságnak tűnik lázadozni ellene. A kamaszkor egy bizonyos szakaszában megtesszük, ugyan, de ez a lázadás sem másért van, mint az egyre tudatosabb élet elmélyítéséért. Később sok mindent megért a fiatal, és rájön, hogy nem lázadnia kell ellene, hanem a miértek mélyére hatolni. Akkor sok mindent megért.
Az írás, olvasás, ruházat és sok egyéb mellett a legfontosabb, hogy minél kisebb korunktól kezdve készüljünk az örök életre. Ennek része, hogy szüleink már magzati kortól kezdve imádkoznak értünk, velünk, s amikor világrajövünk, akkor pedig ugyanezt folytatják, s ezzel hatnak ránk, alakítják gondolkodásunkat, személyiségünket. Ez az ő felelősségük. Ha nem teszik, akkor megteszi az az ezer más hatás, amely körülveszi a felnőtté érlelődő csecsemőt. A legjobb és legegészségesebb környezetet kell biztosítani a gyermeknek, ha azt akarjuk, hogy testileg-lelkileg egészséges legyen. Ennek elengedhetetlen része, hogy a megtestesült Isten ajándékaival minél bőségesebben élhessen.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya.
Az lenne a kérésem ha a házastársak különböző felekezetüek a gyerekek miért állnak
el a vallásuktól,hogy hallani sem akarnak a vallásgyakorlásról. Gyerekkorukban gyakorolták.
Következő kérdésem,mit jelent a házastársi kötelesség? A különböző felekezetüek részére?
Az anya református,a gyerekek és apa gkatolikus.
Köszönöm szépen megtisztelő válaszát.
Vegyes házasok.
Nem a felekezeti különbség okozza azt, ha a gyermekek elfordulnak a hittől. Az igaz, hogy a legjobb alapállás, ha a házastársak ugyanabba az egyházba, ugyanahhoz a rítushoz tartoznak, hiszen, a gyermekek számára is világos és egyértelmű, hogy melyik templomi közösségen keresztül nőnek bele az egyházba. De ez a helyzet nem mindig adatik meg, sokfélék vagyunk. A párválasztásnál érdemes erre törekedni, de ez még nem biztosíték arra, hogy a gyermekek majd kitartanak a hitben. Az nem a felekezeti hovatartozáson, hanem a szülők Istenhez való hűségén, hiteles keresztény életén múlik. Ám sajnos, még ez sem biztosíték. Félve-remegeve munkálja minden szülő a gyermekeinek üdvösségét! (vö. Fil 2,12). Ennek fontos része az értük mondott imádság is, valamint az a bizalom, hogy ha mégis eltávolodtak volna, elég hatalmas az Isten, hogy visszatérítse őket.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy agy keresztény ember járhat harcművészetre/küzdősportra? Illetve baj, hogyha ilyen tartalmú Tv csatornákat néz?
Továbbá egy keresztény ember lehet testépítő?
Tudom ezek kissé bugyuta kérdések. De ha megtenné, hogy válaszol rájuk annak nagyon örülnék.
Köszönettel: Imre Balázs
Miért ne? A harcművészetben sok értékes dolog van. Főként az önfegyelemben, az összpontosításban segít. Úgy tudom, elvi alapjaihoz tartozik, hogy nem szabad mások bántására használni. Nem tudom, mennyire hasznos ilyen filmeket nézni. Az biztos, hogy nem érdemes túlzásba vinni, mert vannak ennél értékesebb dolgok is.
A testépítés is lehet éppen jó, ha igazi egészséget szolgál, nem pedig buta hiúságot. Jó az, ha a fiatalok testileg keményen edzik magukat, ez később - már kicsit bölcsebbé válva - a lelki küzdelemben is segítheti őket.
Kedves Lelkiatya!
annak a lánynak szeretnék néhány bátorító szót küldeni, aki elbizonytalanodott, érdemes-e várni a testi kapcsolattal a házasságig. Nem tudom, milyen idős vagy, de együtt tudok veled érezni, nem könnyű kitartani. Én 27 évesen ismertem meg a férjem, amikor már nem sok esélyét láttam annak, hogy megtalálom a társam. De nem bántam meg, hogy nem hasonlottam meg önmagammal a várakozás éveiben, nem kötöttem kompromisszumokat. Pár gondolat, ami nekem sokat segített: 1. Én szeretnék hűséges lenni a házasságban a leendő férjemhez, és ezt a hűséget már most tudom gyakorolni. És milyen jó is volt később azt mondani: te vagy az, akire ennyi ideig vártam! 2. Mi van, ha belemegyek egy nekem nem tetsző kapcsolatba, csak azért, hogy legyen valaki az életemben, közben pedig megjelenik az, akire várok, de nem veszem észre, mert épp mással vagyok elfoglalva?
Egyébként pedig sokszor megkaptuk a barátnőimmel fiúktól, akik eljöttek hozzánk beszélgetni (sok fiúhaverunk volt), és kiöntötték nekünk a szívüket, hogy ők néha csak szórakozni akarnak, de velünk tudják, hogy azt nem lehet, mert mi olyan feleségnek valók vagyunk... Hát erre mit mondjak? Ők is megérzik, ha mi nem csak szórakozni szeretnénk és bizony van, akit ez elrettent. De erre csak azt lehet mondani, jobb most, mintha később derülne ki, hogy mást szeretnénk a kapcsolattól.
Mikor először pendítettem meg a mostani férjemnek, hogy én bizony senkivel sem szeretnék együtt élni házasság előtt, mert szeretnék hűséges lenni leendő férjemhez már most, ő meglepődött. Elmondta, hogy igazából még sosem gondolkodott ezen, én vagyok az első barátnője, eddig úgy gondolta, mindenki úgy csinálja, biztos úgy van rendjén. De adjak neki egy kis időt és átgondolja. Kb. 2 hét után egy este így szólt: átgondoltam és rájöttem, hogy csak így érdemes. Két év együttjárás után házasodtunk össze, az együtt töltött években pedig számtalan más módját fedeztük fel egymás iránti szeretetünk kifejezésének, mint a testi kapcsolat. Prózai, de így van: a mosogatás is lehet szerelmi vallomás. És milyen sok ilyen vallomásról maradtunk volna le, ha rögtön az ágyban kezdjük... ráadásul (ahogy Varga Péter is írja a Spílhózni c. könyvében) én magamnál többet nem tudok ajándékozni neki, ha már az esküvő előtt odaadom a legnagyobb ajándékot, akkor mikor tényleg hozzámegyek, mit fogok neki ajándékozni, talán egy pár papucsot?
Sokan csodálkoztak, hogy mi várunk egymásra, de volt olyan élettársi kapcsolatban élő kolléganőm, akinek az első reakciója az volt: Milyen jó, hogy van valaki, aki rád vár!
És tényleg, két év úgy, hogy tudom, hogy van valaki, aki csak rám vár - életre szóló élmény! Ezt kívánom neked is:
egy sok-sok éve már boldog házasságban élő feleség, sok gyermek édesanyja
Többek nevében köszönöm, hogy ezt megosztotta velünk.
Kedves lelkiatya,
Újraírom az első kérdést.Nálunk a parókus atya azt hirdette hogy nem csak a pap szentelheti meg a házat hanem bárki, tehát ellentétes a lentebb feltett egyik érdeklődőnek adott válasszal.Kinek van igaza?
Köszönettel
Janó
Önnek van igaza, kedves Janó, hogy újra feltette ezt a kérdést. Köszönöm, és elnézést kérek, hogy nem voltam elég világos.
Bárki megáldhat bármit és bárkit. Igaz, elgondolkodtató erről Szent Pál tanítása (Zsid 7,7). A szentelt vizet is használhatja nem felszentelt személy, hogy azzal meghintve lakást, személyt, egyebet megszenteljen. Amire én utalni akartam, az az, hogy a Vízkeresztkor szokásos házszentelés szertartását papnak kell végezni. Szükség esetén még az ott található imát is elmondhatja más, mégis, ez a pap feladata, nekünk, híveknek pedig az, hogy elhívjuk az egyház papját, hogy végezze el ezt a szertartást.
Kedves Atya! A körülöttünk lévő országok több görögkatolikus püspöke valójában római katolikus vallású, pl. Lucian Muresan, Ján Babjak, Milan Sasik, Cyril Vasil, stb. Sem Munkácson, sem Ungváron nem találtak a gör.kat papság körében alkalmas személyt, aki püspök lehetne?
Nem értem, pontosan, mire gondol. Cyril Vasil édesapja görögkatolikus pap. Ján Babják is görögkatolikus, csak belépett a jezsuita rendbe. Milan Sasik családjában is vannak görögkatolikusok, csak ő meg a redemptoristák közösségébe lépett be, onnan hívták a püspöki székbe. Ismereteim szerint Lucian Muresan is görögkatolikus, de azelnyomatás évei alatt a görögkatolikus egyház egyáltalán nem létezhetett Romániában.
Kedves Lelkiatya!
A szentirásban is olvasható,hogy:"Nem jó az embernek egyedül lenni."
A kérdésem az lenne,hogy miért engedi meg a jó Isten,hogy egy fiatal mindig vagy tartósan egyedül legyen?Még másoknak megadatik ez a boldogság.Ez sok fájdalmat,elutasitottságot,mellözöttséget és önértékelési zavart is tud okozni tud okozni,és sokszor nehéz lenyelni az élettöl kapott keserü cseppeket.A magány keserves óráit.
Válaszát elöre is köszönöm!
Hát, mit tegyen a Jóisten?
Az életünk, a dolgaink nehézségeiért sohasem Őt kell számon kérnünk. Ő csodálatos világot teremtett, amelyet mi egy kicsit elrontottunk, az tény. Ő azon fáradozik, hogy segítsen nekünk helyrehozni, s amire mi nem vagyunk képesek, azt Ő meg is teszi helyettünk.
Annyi igazsága van az Ön szemrehányásának, hogy a sorsunk nem csupán a magunk felelőssége. Mások is okozhatnak nekünk rosszat, mint ahogyan jót is. Ez a közösségi életünk törvényének következménye, amely megint önmagában nagyon jó, és isteni boldogság lehetőségét hordozza, de ezt is egy kicsit elrontottuk.
Tanácsom, hogy mindenekelőtt igyekezzen átértékelni az Istennel való kapcsolatát. Ne őbenne, és lehetőleg ne másban keresse a hibát. Ez mindig félrevezető. Fogadja el az alaphelyzetet úgy, ahogyan van. Egyáltalán ne másokhoz hasonlítsa magát. Vagy ha mégis, akkor olyanokhoz, akiknek még annyi sem adatott meg, mint Önnek. Higgye el, ha körülnéz, nagyon sok ilyet talál! Vizsgálja meg, mit tehet másokért. Ne azt várja, hogy mások Önt boldoggá tegyék. Fedezze fel annak örömét, hogy másokat boldoggá tesz, akár csak néhány szóval. De feltétlen önzetlenül tegye, hiszen, ha viszonzást vár, az már nem is igazi segítőkészség. A magány keserves óráit használja fel imádságra, szentírásolvasásra vagy más értékes olvasásra. Eljön majd az idő, amikor már lesz párja, és sóvárogva fogja felidézni ezt az időszakot, amit - akkor majd belátja - sokkal értékesebben is tölthetett volna. Töltekezzen, tehát, lelkileg, szellemileg, és keresse mások társaságát, de csak azért, hogy nekik örömöt, bátorítást adhasson. Ha ezt követi, igen hamar fel fogja fedezni, micsoda örömöket tartogat Önnek is az élet - végső soron, a Jóisten.
Kedves Lelkiatya!
A hazugság minden esetben halálos bűnnek számít? Vannak könnyebb illetve súlyosabb kategóriák? Ha meggyótuk, utána be kell vallani annak akinek hazudtunk, vagy e nélkül is érvényes?
Válaszát köszönöm! M
A hazugság nagyon szövevényes, ingoványos terület, nem érdemes arra tévedni. Nagyon sokféle lehet. A halálos bűnt az indítóoka teszi azzá: amikor valaki tudatosan cselekszik súlyos bűnt azért, hogy azzal az Istent megbántsa, a parancsolatát szándékosan megtagadja. A legtöbb hazugság nem ilyen indítékkal születik. Vannak kisebb és nagyobb hazugságok. Erősen számít, hogy saját érdekből vagy mások érdeke, esetleg önzetlenül, mások megsegítése céljából történik-e. Vigyázat, ez is bűn, és minden módon kerülendő, de kétségtelenül nem annyira súlyos, mint ha valakit csak önző szándék vezet.
Többnyire az a helyes, ha az ember a gyónás után, vagy akár előtte is már bevallja, de lehetnek olyan esetek, amikor nem okos dolog ezt megtenni, mert esetleg nagyobb kár származik belőle. Mindenesetre éppen e bonyodalmak elkerülése végett érdemes teljesen kizárni az életünkből a hazugságokat.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!/ Dicsőség Istennek!
Kedves Atya! 3 hónapja szültem első gyermekemet, miután évekig próbálkoztunk, majd az Úr eszközei által az Ég felé tekintettünk és kérni kezdtük a gyermekáldást, ami meg is adatott. Most azonban nagyon tanácstalan vagyok. Hiányzik a férjem testi közelsége, én is neki, ám nem tudok együtt lenni vele, mert tudom, ha védekezünk, az bun, viszont ha nem, akkor ismét megfoganhatok, ami túl korai lenne, hiszen még csak 3 hónaposan a babánk, s mivel császároztak, a sebem is be kellene forrjon. Ilyenkor hogyan kell cselekedni, hogy jól cselekedjünk?
Előre is köszönöm válaszát!
Mindenekelőtt meg ne feledkezzenek nagy hálát adni ezért a gyermekért, az Isten áldásáért.
Ha mindketten vágynak az együttlétre, akkor éljenek nyugodtan ezzel a csodaszép örömmel. Persze, ha a seb gyógyulása miatt ez még nem lehetséges, akkor ezt az időszakot ki kell várni. De a testi közelség és együttlét öröme most is kifejezheti a szerelmüket.
Arra máskor is figyelhetnek, figyelniük kell, hogy a havi ciklushoz igazodva vannak olyan időszakok, amikor nem is lehetséges a foganás, vagy legalábbis egészen kicsi az esélye. Ha a testi egyesülést ezekre az időszakokra teszik, akkor nem kell attól tartaniuk, hogy túl hamar jön a kistestvér. Ezt nevezik természetes családtervezésnek. (Részletesebben a http://www.novedelem.hu/upload/novedelem/document/csaladtervezes_term_modszerei.htm vagy a http://www.jegyes.hu/csalterv/termeszetes.html címek alatt olvashat, illetve más, hasonló tartalmú oldalakon.)
Mindezzel együtt szükséges, hogy a Jóistenre bízzák az életüket, Aki bölcsebb, mint mi vagyunk, és jól tudja, hogy mire van szükségünk, még nálunk is jobban tudja.
Kedves Lelkiatya!
A polgári vállást követően- a katolikus keresztény gyakorolhatja e a
gyónás és áldozás szentségét, amikor az egyházi esküvő még érvényben van?
Válaszát előre is köszönöm.
Maga a polgári válás még nem zár el a szentségek vételétől. Sőt, ilyenkor még nagyobb szüksége van a magányossá vált félnek (mindkettőnek), hogy Isten erejét a szentségeken keresztül megkaphassa. Akkor volna lehetetlen szentségekhez járulni, ha más kapcsolatot véglegesítene az elvált (vagy elhagyott) fél. Tehát, ha együtt élne valaki mással úgy, hogy Isten előtt nem kötöttek szentségi házasságot. Ekkor ugyanis bűnös kapcsolatban élne, amelyet nem tud meggyónni, mert nem tudja megígérni azt, hogy törekszik nem elkövetni ezt a bűnt.
Tisztelt lelkiatya!
Nagycserkesz melyik parochiához tartozik?Köszönöm válaszát!
Kegyelemteljes,békés,boldog új évet kívánok!
Lili
Nyíregyháza-Kertvároshoz tartozik. Parókusa Dr. Obbágy László, címe pedig: 4400 Nyíregyháza, Legyező u. 3. Tel.: (42) 341 257
Kedves lelkiatya!
Már kezdek elbizonytalanodni, hogy tényleg jó-e a házasságig várni a testi kapcsolattal. A környezetem nagy része hülyének tart emiatt, ismerős lányok és nők vidáman élik az életüket úgy, hogy együtt élnek a barátjukkal, velem meg több férfi nem is akar kapcsolatot kezdeni, amikor megtudja, hogy mik az elképzeléseim ezen a téren. Lehet, hogy van egy csomó gátlás is bennem emiatt, és ezt megérzik a férfiak és inkább könnyebben elérhető partner után néznek. Hogy lehet békésen élni egyedül úgy hogy közben nagyon vágynék egy Isten akarata szerinti párkapcsolatra?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Húgom!
Nagyon kérem, tartson ki az Isten iránti hűségében. E mostani kitartása egész életére kihat, és nagy segítséget ad abban, hogy majd hűséges legyen férjéhez, elveihez, egyházához és mindenhez, ami érték. Tudom, hogy a környezetében a legtöbb társa ezt ostobaságnak tartja. Ám tudnia kell, hogy e mai, divatos tévedés miatt van romokban a családok helyzete, törnek szét a legszebbnek induló házastársi kapcsolatok, válnak a gyermekek személyiségükben sérültté. Sorolhatnám még a szabados erkölcsi élet egyéb szörnyű következményeit. Éppen emiatt nagyon nehéz is megtartani az Isten szavát, az Evangélium parancsát.
Ne is bánkódjon a férfiak miatt, akik e szép tisztaságra törekvésére hivatkozva hagyják faképnél. Nem is érdemlik meg az Ön szeretetét. Feltételezem azonban, hogy nem pusztán e tisztaságra törekvése, hanem inkább zárkózottsága okozhatja ezeket a kudarcokat. Ezen érdemes változtatnia, kérve hozzá a Mindenható segítségét. Hiszen az erkölcsös élet, a hithez hűség nagyon jól összeillik a derűs, nyitott magatartással.
T lelkiatya,Nálunk a parókus atya azt ez nem csak áldozópapi tehát ellentétes az alábbival.Kinek van igaza?
A masik kérdésem h miert nincs varosainkban olyan misszio mint amilyen Budapesten volt az esztergom bp főegyházmegyében 2007 ben .Megszólítani az embereket az utcán evangelizálással fiatalokat ének közösségbe hívni.szerintem Jézus is utcán tereken is hirdette az Isten országát.Persze a megtért émber a szentségi Jézust a templomban taalálja meg aztán.És egy utolsó kérdés miért keresztelnek -bérmálnak sok gyermeket felnőttet a templomainkban és nem járnak sem előkészítésre sem utána templomba.A katekumenatus szerintem fontos periodus lenne sokaknap alapos hitismeretresajnoos a sulis hittanok nem sokakat vezetnek a megtérés felé/ es a bevezetése a hivek közösségébe.Ezekből lennének az uj megtérők és rendszeres közösségi tagjaink.Példaként Dr Tomka Feri atya bp lakotelepi dszungelét hozom fel ahol egy jol működő szeretetközösség alakult és egyház közösségé formálódott.Miért nem követendő a görögkatlikus egyházunkban ez a termékeny példa?
köszönettel Janó
Kedves Janó!
Az első kérdését, sajnos, nem értem. Ha fontos, kérem, írja le újra, hogy tudjak rá válaszolni.
Nekünk is megtetszett a városmisszió gondolata. Ennek jegyében szerveztük meg a Görkapocs fesztivált először Nyíregyházán, egy évvel később pedig Debrecenben. Úgy tudom, az idén is lesz valamelyik városban. Kicsit más eszközökkel, de nekünk is az a célunk, hogy az Egyházunktól távolabb levő embereket is megszólítsuk, mégpedig azzal, amik vagyunk, azt mutassuk fel, amink van. Ha ezt vonzónak találják az emberek, akkor késztetést éreznek arra, hogy közelebb jöjjenek egyházunkhoz, életünkön keresztül jobban megismerjék az Urat. Ez talán nem annyira célirányos, de szerintem nem rossz út, hiszen a vonzerő is ezen az úton tud hiteles lenni. Ha kiállnánk gitárral igét hirdetni, de utána a templomunkba belépve valami egészen mást találnának az emberek, akkor becsapva éreznék magukat, s nem is alaptalanul. Görögkatolikus egyházunknak kicsit más eszközei vannak, amelyeket nekünk, híveknek kell jól ismernünk és élnünk, s így az életünk, a megélt hitünk lesz vonzerő mások számára.
