Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenegy meg tizenkettő? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
T.Atya!
Kerdesem a kovetkezo. Tizen eve Gorogkatolikus eskuvom volt ami eleg hamar valas kovetett. Fiatalok voltunk nagyon.Akkori feljemrol nem tudok semmit tizen eve.. Most 12 eve elek masik ferjemmel, 4 gyerekunk van, polgari eskuvonk volt 8 eve.Most nyaron szeretnenk Romai katoliku esluvot,kerdesem az lenne. Lehet igy egyhazi eskuvom,hogy regen gorog most romai lenne? Elore koszonom segitseget!
Nagyon jó, hogy szeretnék rendezni a házasságukat. Ez fontos lépés a kapcsolatukban, de az Istennel való kapcsolatukban is. Minél hamarabb jelezzék ezt a szándékukat a saját parókusuknál vagy plébánosuknál. Ugyanis nem olyan egyszerű az a vizsgálat, amelynek eredményeképpen esetleg kimutatható, hogy a fiatalon kötött házasságuk nem volt érvényes. Ugyanis csak ebben az esetben lehetséges, hogy a férjével valóban áldást kapjanak a házasságukra. Ismétlem, ez nem gyors folyamat, tehát minél hamarabb indítsák el. Ebben az esetben lehetséges egyházi házasságkötésük. De ha nem folytatták le a házassági vizsgálatot és az nem mutatta ki az első házasságának semmisségét, akkor sajnos nem lehet esküvőjük a nyáron.
Kedves Atya!
Öt gyermekem van, 9 év alattiak valamennyien. Szeretetben élünk, nincs különösebb probléma a gyerekek kapcsolatában. De amikor öten rendetlenek, képzelheti a felfordulást! Ilyenkor nem találok eszközt a kezemben. Nem szeretnék rájuk ütni, nem szeretnék kiabálni, a beszéd nem használ (nem is hallják persze). Ilyenkor rikácsolok és csapkodok. Édesapjukkal szeretnénk következetesen és szigorúan nevelni őket, de sajnos elég gyengék vagyunk magunk is, sokszor nincs bennünk elég kitartás és önfegyelem. Imában az Úrral vagyunk, de böjtölni nem tudok. Egyszerűen nem tudok kitartani. Arra gondolok, talán ha ebben megerőltetném magam, akkor közelebb juthatnék a vágyott következetességhez. Ebben való megerősítésben kérném jótanácsát és imáját és ha tud, kérem ajánljon olvasmányt a következetességről, helyes szigorról. Válaszát nagyon köszönöm! Dicsőség Jézus Krisztusnak! K. Éva
Kedves Éva!
Nyilván nem könnyű feladatot kaptak ezzel a gazdag áldással. Nem is lehet csodálkozni azon, ha néha nehéznek tűnik. Mindennél fontosabb, hogy a látszólagos kudarcok ellenére is tudjon bízni abban, hogy az Isten a mi hiányosságainkat kiegészíti, pótolja. Ezt kérni is kell Tőle, és bízni abban, hogy meg is kapjuk.
Biztatom arra, hogy tartson, tartsanak minél nagyobb fegyelmet. Lehet, hogy a rakoncátlan lurkók ez ellen tiltakoznak, lázadoznak, de ez természetes is. Viszont nem szabad hagyni, hogy ők uralják az életet. Különben később sem tanulják meg, hogy igazodni, alkalmazkodni kell.
Ismeri önmagát, ismeri azt a gyengéjét, hogy nem tud kitartani. Javaslom, hogy mindezek ellenére ne mondjon le a böjtről. Vállaljon valami egészen kicsi dolgot, amit még meg tud tartani, s ezt ne változtassa. Később majd lehet ebben továbblépni. A böjtnek ezzel a vállalásával és ebből fakadó kegyelmekkel szépen ki fog alakulni a nagyobb következetesség.
A férjével is erősítsék azt egymásban, hogy amit kérnek a gyermekektől, azt be is kell velük tartatni. Jól látja, hogy ez a következetesség nagyon fontos a nevelésben. A következő könyvet ajánlom, amelyben ezekről részletesebben is olvashat: James Dobson, Fegyelmezz! Megéri! (Kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban.)
Kedves Lelkiatya!
Az egyik ismerősömnek ki kellett venni az egyik szervét, azóta teljesen elfordult Istentől utálja, gyűlöli. Azt mondja miért adta ezt neki Isten, amikor mindig azt kérte tőle, hogy jó döntést hozzon. Úgy gondolja, hogy túl elhamarkodottan döntött a műtét felől. Azóta templomba se akar menni.
Ilyenkor mi mit tehetünk, mit lehet neki mondani?
A másik kérdésem: hogyan viselkedjem az olyan emberrel, akit már teljesen nem bírok elviselni, azért, mert mindenbe beleavatkozik, azt hiszi Ő okosabb mindenkitől, akit nem kedvel, azt mindennek elmondja.
Köszönettel: Ilike
Kedves Ilike!
Ennek az ismerősének elsősorban saját lelkével van gondja, nem a Jóistennel. Most nem fog megbékélni Vele, mert saját magára haragszik legjobban, és ennek csupán tehetetlen kivetülése ez az Istentől való elfordulás. Ki kell várni, hogy megbékéljen a helyzetével, önmagával, és akkor érdemes majd a Jóistenről is beszélni vele. Most azt tanácsolom, hogy abban erősítse, hogy igenis jól döntött. Utólag már nem tudjuk megítélni, hogy valóban ez volt-e a helyes döntés, de a jelen helyzetében már egészen biztos, hogy úgy kell erre a tényre tekinteni, mint megváltoztathatatlanra, s ezért már csak előre érdemes belőle haladni. Tehát elfogadni, hogy ez van, ebből is származhatnak jó dolgok - mint mindenből! Ezt most még nem kell neki így elmagyarázni, mert valószínű, nem fogadná be, az érvelés ilyenkor nem segít. De érzelmileg segítse hozzá, hogy fogadja el a helyzetet. Ezért mondom, hogy erősítse benne ezt a tudatot, hogy igenis jó döntést hozott.
A másik kérdésére pedig a következőt tudom mondani. Általában azért kapunk nehéz embereket, hogy azok ráébresszenek bennünket a saját gyöngeségünkre, szeretetünk korlátaira. Nem őrá kell haragudni, hanem bűnbánatot tartani, hogy még gyenge vagyok a szeretetben. Mindenképpen imádkozni kell érte, ez az első szeretetcselekedet, amit tehet érte. Utána pedig keressen benne jó tulajdonságokat is. Próbáljon meg főként ezekre tekinteni, ezt tartani a szeme előtt. Igen, Önnek az a feladata, hogy bár ilyen nehéz természetű emberrel van dolga, de akkor is meg kell tanulni megszeretni őt. Tudom, hogy nem könnyű, de Istennel minden lehetséges.
Lelkiatya! Jézus hol beszél arról a Bibliában, hogy nem közvetlenül Istennek kell megvallanunk (nyilván megbánnunk) a bűneinket, hanem egy papnak, aki UGYANOLYAN gyarló, bűnös ember, mint maga a gyónó fél?
Valójában az sincs benne a Bibliában, hogy az Istennek közvetlenül kell megvallanunk a bűneinket. És sok minden más egyéb sincs benne a Bibliában, amit nekünk magunknak kell a tanítás alapján értelmeznünk.
Az emberek előtti bűnbevallás - pontosabban annak elmaradásának - egy esete például Ananiás és Szafira története (ApCsel 5,1-11). A gyülekezet előtt kellett volna bevallaniuk a vétküket, de mivel ezt nem tették meg, súlyos büntetést szabott ki rájuk Péter, az egyház vezetője.
Jézus több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a bűnbocsátás (Jn 20,23), az oldás és kötés hatalmát átruházza az apostolaira (Mt 18,18; Mt 16,19). Az apostolutód (pap vagy püspök) viszont csak akkor tud feloldozni, ha előtte tudja, hogy milyen bűnök történtek. Ilyen egyszerű következtetésből is nyilvánvaló, hogy az egyháznak ez a kezdetektől való és 2000 éven át tartó gyakorlata helyénvaló és Isten akaratával egyező.
Tisztelt Lelkiatya!

Az egyházak - mi egyházunk is - valóban elutasítják az evolúciót, a tényekre és kutatási eredményekre való tekintet nélkül? Vagy ha nem utasítják el, akkor hogyan képzelik a teremtés elmélettel "összhangba hozni"?
Sem a katolikus, sem az ortodox egyház nem utasítja el az evolúció elméletét. Az egyház ma már nem tesz természettudományos megállapításokat, az nem az ő feladata. Az evolúció elmélete az anyagvilág kibontakozását magyarázza meg, amely anyagvilág azonban mégiscsak valahonnan létrejött, a Teremtő alkotta. A kettő egyáltalán nem áll ellentétben egymással. Talán kevesen tudják, hogy Darvin is hívő ember volt, és tudományos megfigyelései nem cáfolják a teremtés tényét, arra vonatkozóan semmilyen következtetést nem vont le.
A Biblia leírása sem természettudományos értekezés. A teremtés leírását nem szabad szó szerint értelmezni, hanem annak lényegi tanítását kell megérteni. Ehhez van szükség az Egyház tanítására, hogy ne értsük félre a Szentírást, hanem helyesen tudjuk azt értelmezni.
kedves lelkiatya! van egy olyan email cim, ahol személyesen lehet tanácsot kérni? köszönöm
Igen, ezen a címen: lelkiatya@gorogkatolikus.hu
Tisztelt Lelkiatya!

34 éves budapesti férfi vagyok, aki római katolikusként lett megkeresztelve, azonban az elsőáldozás illetve a bérmálás szentségében nem részesültem. A menyasszonyom görögkatolikus vallású és vidéken él, az ő falujában tervezzük élni majdani közös életünket. Az volna a kérdésem, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a görögkatolikus egyházi szertartás szerint feleségül vehessem? (illetve ha valamelyik szentségre szükség van, abban részesülhetek-e a görögkatolikus egyház részéről is, avagy csak a római katolikus egyház adhatja nekem meg ezeket)

Válaszát előre is köszönöm!

Sándor
Kedves Sándor!
Semmi akadálya nincs annak, hogy Önöknek görögkatolikus szertartású esküvőjük legyen. Ehhez, lehetőleg attól az atyától vegyék a jegyesoktatást, aki majd esketni fogja Önöket. Ő majd elmondja a többi szükséges részletet. Előbb a bérmálás szentségét kell felvennie, s utána lehet elsőáldozó. Felnőttek esetében legalábbis ezt a rendet kell követni. A bérmálás szentségét lehetőleg a saját római katolikus püspökétől vagy annak engedélyével más megbízott paptól vegye fel. Ezek után az Eucharisztia szentségében már bármelyik rítus szerint részesülhet, s részesüljön is majd minél gyakrabban.
Kedves Lelkiatya!

Ön milyen fiataloknak (17-20 éveseknek) szánt elsősorban Görög katolikusok által írt könyveket (vagy akár interneten fellelhető írásokat tudna) ajánlani?
Témáját tekintve,nem valamilyen katolikus mondanivalóval rendelkező regényt vagy "tömény" hittételeket keresek,hanem főként elmélkedéseket a fiatalokat érintő aktuális problémákról, vagy ami útmutatásokkal tud szolgálni a felnőttéválás rögös útján.

Válaszát előre is köszönöm!
Néhány ezek közül: Carothers Merlin: Isten titkos fegyvere az öröm Andrea Fabro: Ő általa, Ő vele és Ő benne Jézusnak adtam az életem - Tanuságtételek Barsi Balázs: Jézus 33 szava /ez kicsit nehezebb/ Michel Quoist: Önátadás Nina Pavlova: Vérvörös Húsvét Mary Beth Bonacci: Igazi szerelem. Őszinte válaszok fiataloknak párkapcsolatról, házasságról, szexualitásról, Szent István Társulat Dr. Varga Péter: Spielhózni. Gondolatok férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról (leginkább fiatalabbaknak) Gary Chapman: Egymásra hangolva- az öt szeretetnyelv a házasságban Tomka Ferenc: Biztos út, Szent István Társulat, 2010 Ha a Szent Atanáz könyvesboltunk webáruházában böngészik, ott még több érdekes könyvet találhat: http://www.szentatanazbolt.hu/shop/index.php?cPath=21&osCsid=1b9d235f487e7568aca6a6327cfc4f6b Továbbá itt van még a honlapunkról néhány érdekes és tartalmas kisfilm. http://www.youtube.com/watch?v=kVNq7TgE7vQ&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=uBU-xaGJ6RI&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=av6mNpiZwBc&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=6TWmw3tgJqI&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=vX6UPWsIYsQ&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=HNQL2d984tE&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=WlF9NyF8TbM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=6BjMDbxFybM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=OQNL-_bwYxM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=kb3vYUEXziM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=nUNJAsUmqyM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=o6ZgOyc4COU&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=FVj6FQbwWpw&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=m2FpWaLv3KM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8
Kedves lelkiatya!
mik a kulonbsegek a romai ill gorog katolikus mise kozoztt?kosoznom
Laszlo
Lényegében szinte semmi, részleteiben igen sok.
Szembetűnő különbség, hogy míg a bizánci rítusban a Szent Liturgiának mindig ugyanaz a szövege - csupán a szentírási szakasz és az ahhoz tartozó zsoltárversek változnak -, a szentmise szövegének igen sokféle változata van. Igaz, az un. anaforából a latin rítusban is csak négy van, a bizánciban pedig kettőt használunk (Ar. Sz. Szt. János és N. Szt. Bazil liturgiája), de az ezekhez kapcsolódó szövegek mégis a latin szertartásban sokkal bőségesebbek. A szentírási szakaszok a keleti rítusban minden évben ugyanazok, a latinban pedig három éves forgásban térnek majd vissza. Még feltűnőbb, hogy az énekek, a dallamok egészen mások. Sorolhatnánk még a részleteket, de szétfeszítené e válaszadás kereteit. Magyarul is hozzáférhető Robert Taft: A bizánci liturgia című vaskos könyve, abban sok utalást talál ezekre a különbözőségekre is.
Kedves atya!Tisztelettel kérném leírni a hívek viselkedését/állás,térdeplés?/a szent liturgia alatt.Tehát mikor kell állni ill.térdepelni.
Ez egyáltalán nem egyszerű. Ugyanis erre nincs előírás, helye válogatja, hogy hol mi a szokás. Van, ahol végig állnak, van, ahol szinte végig ülnek, még az Utolsó vacsora szavai alatt is.
Inkább tanácsot adok. Bizánci rítusban az álló helyzet a legmegfelelőbb imaállapot. Így tud legösszeszedettebb lenni az ember. Persze, aztán, ha elfárad, akkor jobb, ha leül. A zsoltárolvasás alatt ülni szoktak, erről is kapta a zsoltározás a nevét: kathizma, azt jeleni, ülve. A térdeplés igen ritka a bizánci rítusban, többnyire csak nagyböjt egyes szertartásain van helye meg a pünkösdi térdhajtási imák alatt. Ennek ellenére nálunk sok helyen az utolsó vacsora szavai alatt is szoktak térdelni.
Legjobb, ha ezt a helyi atyával beszéli meg, ő mit tanácsol az adott helyen, s érdemes majd azt követni.
T. Lelki atya!
Személyes problémámmal kapcsolatban szeretném a véleményét kérni.
Én egy 28 éves lány vagyok, aki jelen állapot szerint jegyességben élek.
A vőlegényem miatt kérném a véleményét, miszerint az ismerkedésünk alatt nem mondott el nekem egy nagyon fontos információt, hogy ő folyamatos gyógyszerszedésre kényszerül, mivel ő epilepsziás. Ezt a tényt most is csak egy véletlen kapcsán, a gyógyszereit nézve vettem észre, tehát ő még mindig nem közölte velem. Talán attól félt, hogyha tudomásomra hozza, akkor én elhagyom őt. Én most viszont úgy érzem, hogy becsapott, tehát egymás előtt nem szabadna titkolni semmit. Itt vagyunk a jegyességben, tervezzük az esküvőnket, én nem szóltam még neki erről a sajnálatos tényről.
Nem tudom, hogy most ebben a helyzetben mi lenne a legjobb megoldás, hogyan szóljak neki erről, hogyan fogadja ezt az általam véletlenül kiderített információt. Nagyon tanácstalan vagyok, mert lehetséges, ha a kapcsolatunk elején tudomásomra hozza, akkor nagy valószínűséggel nem folytattam volna a kapcsolatot, mert ez véleményem szerint egy állandó odafigyelést is igényel a másik fél részéről is.

Várom szíves válaszát.
Üdv.
Anna
Kedves Anna!
Adjon hálát az Istennek, hogy ez most tudódott ki, és nem később. A Jóisten adott most esélyt ezáltal, hogy tudatosan dolgozhassa fel ezt a helyzetet, ne pedig később, kényszer alatt. Most még semmi sem dőlt el. Minél hamarabb tárja fel a jegyese előtt ezt a tényt. Lehetőleg szemrehányás nélkül. Azt mindenképpen adja értésére, hogy hiba volt rejtegetni ezt a fontos dolgot. Hiszen a házasság teljes bizalomra épül, nem szabad semmit eltitkolni egymás elől, semmi lényegeset. Amikor erről nyíltan tudnak majd beszélgetni, akkor vizsgálja meg, Anna, a saját szívét, hogy ezek után meg tud-e maradni mellette. Ha igazán szereti őt, akkor emiatt a betegség miatt nem kellene ott hagynia. Sok egyéb nehézséget is kell majd vállalniuk a házasságban. Ha viszont azt érzi, hogy ez a bizalomhiány továbbra is megmarad, akkor jobb most kilépni ebből a kapcsolatból. Egy epilepsziás férfihez nyugodtan hozzá lehet menni feleségül, de egy olyan emberhez, aki nem őszinte magával, azt nem javaslom.
Tisztelt Lelkiatya!
"Nos, a síró, nyüszítő állat sem tud többet a sorsáról, mint a sárgarépa."
Ezt a mondatát olvasva felszisszentem. ...
DJK
Egy állatbarát katolikus
Többen is hozzászóltak még ehhez a kérdéskörhöz. Szeretnék teret adni mások gondolatának is, erre pedig a Fórum rovatunk nyújt lehetőséget. Kérem, akinek ezzel kapcsolatban gondolata van, inkább oda írja le.
Tisztelt Atya!
Milyen irodalmat javasolna, ha szeretnék megismerkedni a görög és római katolikus vallás különbség?ről, illetve a görög katolikus házasságjogról, annak történelmi alakulásáról?
Köszönöm válaszát előre is.
A következő írásokat tudom javasolni:
- Kuminetz Géza: Katolikus házasságjog-a hozza a párhuzamos utalásokat.
- "A keleti teológia a házasságról, családról" - előadásgyűjtemény, Sapientia füzetek 22.
- Athanasiana folyóirat számaiban több publikáció (http://www.atanaz.hu/?q=content/athanasiana) is letölthető.
- Szabó Péter prof. egyetemi jegyzetei.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tehetnék, hogy szívesebben járjak gyónni? Jelenleg ugyanis nagyon nem szeretem, nem is érzem, hogy kapnék valamit, bár tudom, hogy az Egyház tanítása szerint Isten megbocsátja a meggyónt bűnöket. Ebből viszont semmit nem érzek, semmit nem tapasztalok. Az sem érdekel, hogy a pap titokban tartja-e, a bűneimet ugyanis szinte mindenki látja-hallja körülöttem, soha nem csináltam titkot belőle. Megtisztulást, újrakezdést viszont még soha nem sikerült éreznem. Már arra is gondoltam, beszéltem is erről a gyóntatóval, hogy nem jövök egy jó darabig gyónni, mert minek. Hátha hosszabb idő után inkább érezném szükségét. Majdnem ugyanez vonatkozik a szentáldozásra is, én semmit nem tapasztalok meg a lelki táplálékból. Biztos bennem van a hiba, rossz katolikus vagyok. De hogy lehet ebből kilépni? Vagy nem is kell kilépni?
Már nem is kell nagyon sokat várnia erre. Ha már felismerte, hogy itt valami hiányzik, ha már szeretné ezt mélyebben átérezni, ez annak a jele, hogy igenis fontos az Ön számára. Annyi tévedés van a gondolatmenetében, hogy a szentséget szeretné emberi érzésekkel érezni, de erre tehát hiába vágyik. Van, amikor Isten megajándékoz bennünket az érzelmek kegyelmével, de ennek ajándéka teljesen Őtőle függ. Nem tehetünk szemrehányást Neki, ha nem kapjuk meg, de magunknak sem, ha nem tapasztaljuk. Nem ezekért az édes érzésekért részesülünk a szentségben, hanem Isten ereje miatt. Amely, mondom, nem érzékelhető. Ne is kérje az Úrtól, mert az is félrevezetné. Azt kérje imáiban, hogy tudjon kitartani az Őutána való vágyakozásban, hogy legyen ereje ebben a kitartásban. Ha kitart, meg mégis meg fogja tapasztalni, milyen édes az Úr.
Főtisztelendő Lelki Atyám!

A kérdésem egyszerű: szentségi házasságot nem kötött, vallását azonban rendszeresen gyakorló, együtt élő görög katolikus pár részesülhet-e a bűnbánat és oltáriszentség szentségében? Bűn-e, ha igen mekkora és milyen súlyú Isten színe előtt az ilyen együttélés? Nyerhetnek-e feloldozást a gyónás által és járulhatnak-e szentáldozáshoz?
Megköszönve válaszát, Isten áldását kérve: F.M.K.G.
Férfi és nő között testi egyesülés csak a házasságon belül lehetséges, amikor már végérvényesen elkötelezték egymásnak magukat, és ezt az elköteleződést az Isten is megáldotta. Házasságon kívül ilyet tenni Isten akaratának megtagadása, vagy legalábbis annak semmibevétele. Ezt mindenképpen kerülni kell. Ha még nem házasodtak össze, akkor ne éljenek egy fedél alatt, mert az természetszerűen rendszeres testi kapcsolatot is jelent. Hiába gyónnák meg, azt nem tudják megfogadni, hogy többet nem vétkeznek, hiszen az együttélésből következik a bűn továbbélése. Ez az oka annak, hogy nem részesülhetnek feloldozásban, s így az Eucharisztiában sem. Nehéz volna azt mérlegelni, hogy ez mennyire súlyos bűn, mennyire nem. Távol tartja Önöket az Istentől, még ha ezt az egymás iránti szeretetük miatt nem is érzik. Javaslom, hogy minél hamarabb rendezzék a kapcsolatukat az Isten előtt, akkor az Istennel való kapcsolatuk is rendeződik majd. (Hozzáteszem, hogy az egymással való kapcsolatuk is megerősödik az által, ha tudnak egymásra várni.)
    ... 370 371 372 373 374 
375
  376 377 378 379 380 ...