Kedves Lelkiatya!
Voltam a nyíregyházi belvárosi templomban a feltámadási utrenyén és utána a püspöki liturgián. Úgy terveztem, hogy megadom a módját a Húsvétnak idén részt veszek ezen.
Viszont mélységesen csalódottan jöttem ki (a püspöki liturgia közben). 'Idegfeszítően' hosszú volt a szertartás, pedig nem is voltam végig. Amúgy se voltak sokan idén, pedig minden évben, ha nem is tömve, de azért teli templom szokott lenni.
Kérdésem az lenne, hogy mi értelme van ennek az elnyújtott liturgiának? Feltehetném úgyis a kérdést, hogy mi értelme van annak, hogy 'kiürítik' a templomokat?
Szerény véleményem szerint lehet erre magyarázatot adni, hogy az ember megadja a módját és nem rövidíti a szertartásokat. De én nem látom ennek jövőjét. Az emberek vagy átmennek a római katolikusokhoz, vagy szép lassan eltávolodnak a templomtól.
Tisztelettel:
H.K.
Nem tudom. Biztosan sok itt a szubjektív elem. Tavalyról az a panasz maradt meg, hogy túl gyorsan énekeltek a kispapok. Én is hallottam, hogy Nyíregyházán a belvárosi templomban a föltámadási szertartás után mindjárt elvégezték a Szent Liturgiát és a pászkaszentelést. Vélem, hogy akik végig imádkozták, azok nem idegfeszítően hosszúnak találták, és nem kínjukban maradtak ott. Hogy hányan voltak, nem tudom. De aki csak a körmenetre és az utrenyére akart elmenni, semmi nem akadályozta meg abban, hogy utána hazatérjen, a nap során pedig újra eljöjjön valamelyik Liturgiára. De voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, hogy mindjárt hajnalban fogyasztottak a pászka-eledelből.
Az elnyújtott liturgiának semmi értelme nincsen. Sem a templom kiürítésének. Sajnos, sok más okot is adunk mi, papok annak, hogy kevesen jönnek a szertartásainkra. Kötve hiszem, hogy a szertartás megfelelő sebességének és hosszának eltalálása az igazi misszió.
Az én véleményem az, hogy annál jobb, minél többet imádkozunk, minél többet vagyunk a templomban. Ezt, persze, csak úgy lehet elérni, ha az imádság, a szertartás igazán vonzó, lelki és mély, valósággal késztet arra, hogy jó volna, ha minél hosszabban benne maradhatnánk.
Lehet, hogy az idei föltámadási szertartás nem volt ilyen a nyíregyházi templomban. Ezt nem tudom megítélni.
Feltámadt Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Segítséget szeretnék kérni. Édesapám és ikertestvére Máriapócson születtek, és gondolataim szerint ott is keresztelkedtek. Szeretném a gyökereimet felkutatni, és ehhez szeretném kikérni a keresztlevelüket.
Milyen módom lehetséges ez? Írásban is kérhetem-e, vagy személyesen kell Máriapócsra utaznom?
Válaszát köszönöm!
Feltámadt Krisztus!
Magdi
Kedves Magdi!
Ha levélben fordul a máriapócsi parókiához, bizonyosan akkor is segítségére lesznek (mariapocskegyhely.hu). Bár, ha megteheti, hogy személyesen odautazik, sokkal többet nyer, mint anyakönyvi adatokat.
Valóban föltámadt!
FK!
Örömmel olvastam ma a roma szakkollégiumról. Nagy öröm a környékünkön. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e lelkivezetője és ki az, ha van? Azért fontos ez számunkra, hogy így egy-két fiatal számára még hitelesebben tudjunk beszélni a miskolc-tapolcai körülményekről, felkészíteni őket az ottani életre.
Köszönjük még egyszer.
László
A görögkatolikus Roma Szakkollégium lelkivezetője Makkai László atya. Sok jót hallottam már róla. Szakértelmével és főként hitével bizonyosan nagyon jól fogja vezetni ezt a munkát.
mejik oldalrol lehet gorog katolikus enekeket letolteni
A mi honlapunk ezt egyelőre nem tudja kínálni. Javaslom viszont a parochia.hu oldalt. Az is a "mienk". Igen sok liturgikus ének megtalálható ott (http://parochia.hu/Egyhazismeret/Hangtar.htm), meghallgatható formátumban.
Tisztelt Atya!
A keleti liturgiában miért olyan gyakori a keresztvetés
egy szentmise alatt?
Sohasem tudunk eleget imádkozni. Sosem tudunk elég mélyen belemerülni. Szeretnénk minél teljesebben, minél odaadóbban imádkozni. Mondják: aki énekel, kétszeresen imádkozik. Hozzá lehetne tenni, aki "táncol" az háromszorosan. No, nem szoros értelemben vett táncra gondolok most - jóllehet, vannak rítusok, ahol még táncra is perdülnek - hanem egyszerűen a testi mozdulatokra, hiszen a test bekapcsolása szintén hozzásegít ahhoz, hogy még teljesebb legyen az imánk. Szépen imádkozzuk a 3. zsoltárban: "...szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is".
A keresztvetés nagyon ősi mozdulat. Lendületes hitvallás. Ősi keleti szokás, hogy a Szentháromság említésére, a dicsőség és áldás mondásokra keresztet vetünk, ezzel téve még teljesebbé (megkétszerezve, megháromszorozva...) az imádságunkat.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon el vagyok keseredve. A helyzet nem javul. Több hónapja, majdnem féléve külön rózsafűzért mondok a lelkiatyámért, akinek a lelkiállapota, beállítottsága nem javul. Úgy tűnik, hogy nem akar megbocsájtani nekem, most beszéltem vele telefonon. Azt mondja, hogy nincs harag, soha nem is volt, de ő velem teljesen lezárta a kapcsolatot. Nem értem, hogy ez, hogy történhetett. Eddig mindig meg tudott bocsájtani, még karácsonykor is nagyon kedves volt. Azóta elromlott minden. Ő nemcsak a lelkiatyám volt, hanem jóbarátom is, a szó legnemesebb értelmében. (nem volt köztünk férfi-női viszony, ha erre gondol. Az én lelkiismeretem teljesen tiszta!). Felnéztem rá és szent embernek tartottam, úgy éreztem, hogy működik a Szenlélkek rajta keresztül. Több éve ott akartam hagyni az Egyházat és az ő hatására tértem meg igazán, méllyültem el a hitemben. Most minden összeomlott bennem, úgy érzem, hogy Isten teljesen elhagyott. már orvosokkal is beszéltem, de nem tudnak rajtam segíteni. Úgy érzem, hogy már én sem tudok hinni (nemcsak a lelkiatyám, aki már csak puszta kötelességből végzi a liturgiát és a gyóntatást már kb. 3 éve!). Itt a Húsvét és nem tudom, hogy mit tegyek. Elmentem 1 hete gyónni egy idegen paphoz, de nem úgy sikerült, hiába imádkoztam előtte egy teljes délutánt, ahogy kijöttem a fülkéből, újra elkövettem halálos bűnöket. Így úgy érzem, hogy ennek semmi értelme. Lehet, hogy nem megyek templomba Húsvétkor, mert annyira összevagyok törve. Egy világ omlott össze bennem! Sírok állandóan és nem tudom, hogy mit tegyek? Isten látja lelkem és nem tesz semmit? Miért hagyott el?
Válaszát előre is köszönöm! Macika
Kedves Macika!
Nagyon bízom abban, hogy azért sikerült eljutnia a templomba Húsvét szent ünnepén, s hogy sok kegyelemben is volt része, még ha a volt lelkiatyjával nem is sikerült a kapcsolatot rendeznie. Számomra az Ön által leírt sorok arról árulkodnak, hogy Ön mégis túl erősen kötődött ehhez az atyához. Nem gondoltam férfi-női viszonyra. Mégis olykor megesik, hogy az erős emberi kötődés egy ponton túl nem segít az Isten felé közeledésben. Véleményem szerint az Ön lelkiatyja fölismerte ezt, és éppen az Ön érdekében vált elutasítóvá. Az nem lett volna helyes, ha erről külön hosszasan beszélgettek volna. Általában igen rosszat tesz, ha lelki kapcsolatban szóba kerül, főként, ha hosszan beszélgetnek a kettejük viszonyáról. Egy tapasztalt lelkivezető ezt mindig próbálja kerülni.
Az a javaslatom, hogy most egy ideig járjon gyónni rendszeresen anélkül, hogy lelkiatyát keresne. Ugyanis, most egy jó ideig óhatatlanul az előző lelkiatyját, annak tulajdonságait próbálná keresni az "új atyában", akaratlanul is vele hasonlítgatná. Ez csak annál nehezebbé tenné, hogy találjon új lelkivezetőt. Márpedig hosszú távon erre lesz szüksége.
Nézze, ez a szakasz lezárult az Ön életében. Sok kegyelmet kapott, adjon hálát érte. Immár tovább kell lépnie. Gyónjon továbbra is rendszeresen, s egy idő múlva (1-2 év?) újra megállapodhat valakinél. Ez a tanácsom, s imádkozom is, hogy legyen ebben kitartása, s kapjon hozzá kegyelmet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Én ugyan baptista vagyok, de gyermekeim görög katolikus iskolába járnak, ezért, hogy "képben legyek" az egyházról, gyakran meg szoktam látogatni ezt az oldalt. Az Ön rovatára azonban csak ma kattintottam. Jó volt olvasni Istentől kapott bölcsességről tanúskodó sorait.
Lejjebb találtam egy kérdést a Mai Ige c. kiadvánnyal kapcsolatban. A kérdéses szakasz az "én-itisz"-ről valóban a beteges énközpontúságról szól.
Egy másik helyen a Golgota gyülekezetről szóló véleményét olvastam. Kérdésem csak annyi lenne, hogy ez a véleménye minden neo-protestáns egyházra vonatkozik-e, vagy csak konkrétan a golgotásokra?
Én eddig a görög katolikus ismerőseimtől nagyobb ökumenikus nyitottságot tapasztaltam, gondolom a "rendes"=nem szektás egyházaktól Ön sem zárkózik el ilyen mereven. A mi egyházunkból is ismerek olyanokat, akik átmentek a Golgotába, főleg fiatalok, régebben néhányszor én is voltam a budapesti gyülekezetükben. A tanításukat nagyon biblikusnak találtam, bár a keretek számomra túlságosan "Amerika-ízűek", de komoly teológiai problémát nem láttam náluk.
Őszinte tisztelettel:
Szűcsné Nikodém Noémi Miskolcról
Kedves Noémi!
Főként az egyházak közötti vándorlás ellen kívántam szólni. Mi késztet valakit arra, hogy váltson? Mit keres? Önmagát? Társaságot? A Jóistent? Ha ez utóbbit, akkor a saját egyházának az elhagyása fölér egy tagadással. Miszerint tettével azt állítja, hogy ott nem található meg. Ez súlyos állásfoglalás! Ha azt mondja, hogy a másik gyülekezetben könnyebben megtalálja, ezzel pedig önmagára tesz ítéletet, hisz a könnyebb utat választja. Küzdenünk kell a hitünkért, küzdenünk kell saját gyarlóságaink ellen. A mai világ különösen azt tanítja, hirdeti, szinte sulykolja belénk, hogy válasszuk a könnyebb utat. Talán azért is mert tudja, ezen az úton hitványodunk leginkább.
Bevallom, az "amerikai-ízű" gyülekezetekért különösen nem lelkesedem. Vajon van-e szükség efféle számtalan, újabb és újabb alapításra és azok importálására? Mindenkit arra buzdítok, élje meg a hitét és az Istennel való kapcsolatát a saját közösségében.
Kedves Lelkiatya!
Nagy örömmel olvasom válaszát, amelyet testvérünknek adott a KEFIT csoporttal kapcsolatban. Nagyszerű kezdeményezés. A kérdésem az lenne, hogy a csoportnak mindig egy lelki vezetője van, vagy időközönként váltakozni is fog? Nagyon szívesen látnék más atyákat is a csoport lelki vezetőjeként. Vagy ez nem megvalósítható?
Köszönöm válaszát
Nem tudom, van-e erre szükség. Mindenesetre úgy tűnik, a csoport "önjáró" lett, vagy még inkább úgy mondhatjuk: maga az Isten kegyelme vezeti. Meglátjuk, merre vezeti tovább. Bízzuk Őrá!
+!
Nagy öröm és büszkeség töltött el,mert a Lateráni bazilikában úgy láttam,hogy Nyirán János diákónus énekelte az evangéliumot a pápai misén.
drtk
Mindnyájunkat.
Kedves Lelkiatya!
Kérdésem a következő: Jézus elárultatott nagycsütörtökön, keresztre feszítették és kínhalált szenvedett nagypénteken, azért van sírba tételi vecsernye, "harmadnapra feltámadt az írások szerint" ami viszont már nagyszombat este, vagy éjjel megtörténik. Nos, már többször megmagyarázták nekem és néha értettem is, de nekem most megint nem jön ki a három nap. Értem én, hogy a sírba tétel az pénteken hajnalban történhetett, és nem szombaton, hanem szombatról vasárnapra virradóan támadt fel, így ha számolom: péntek reggel, szombat és vasárnap reggel, de ez számtanilag nem 3 nap, nem 72 óra. Hol van a tévedés?
A nyugati ember szeret precízen számolni. A keleti embernek a tények a fontosabbak, nem a precizitás. Valószínű, az Úr Jézus sem, a mennyei angyalok sem az órájukat nézték, hogy mikor telik már le a 72 óra, mikor lehet elgörgetni a követ.
A számolást tekintve ott a megoldás, hogy a keleti ember számára minden megkezdett nap már egész napnak számít. Egyébként a "harmadnapra" is inkább erre az értelmezésre késztet, mint arra, hogy három nap (72 óra) eltelte után...
Annyi igaz, hogy a liturgikus ünneplésben éppen ezért érdemes megvárni a vasárnapi virradatot vagy legalább az éjfélt.
Christos Anesti! Az lenne a kérdésem, hogy egy görög katolikus áldozhat-e ortodox liturgián?
Alitosz Aneszti!
Épp az imént kérdezte valaki ugyanezt. Amennyiben nincs mód katolikus egyházban részesülni, akkor lehetséges az ortodox Liturgián Eukharisztiához járulni.
Újra megerősítem azonban, hogy ha tiszteletben tartjuk a testvéregyház álláspontját és meggyőződését, akkor jobb, ha inkább elkerüljük ezt a helyzetet. Nagyon szép és hasznos együtt imádkozni velük, a szentségekben pedig a saját katolikus egyházunkban részesülni. Ezzel a fájó hiánnyal, ennek elszenvedésével jobban hozzájárulunk az annyira áhított egységhez, mint ha csupán saját lelki hasznunkra tekintve figyelmen kívül hagynánk az ő erre vonatkozó tanításukat.
Tisztelt Lelkiatya!
Görögkatolikus hívő részesedhet-e ortodox áldásokban, szentségekben(Szentáldozás), részt vehet-e szertartásaikon alkalmanként?
Köszönettel: Isván
Katolikus ember részt vehet ortodox szertartásokon, nagy lelki haszna származhat belőle. Áldásokban is részesedhet, hiszen az ortodox egyház éppen úgy apostoli egyház és Krisztus üdvösségszerző letéteményét hordozza, mint a katolikus egyház. Testvéregyházak.
Mivel azonban e testvéregyházak még nincsenek egymással teljes közösségben, ezért szentségekben csak akkor lehet részesülni, ha erre nincs mód a katolikus templomban.
Hozzá kell tennem, hogy az ortodoxok közösségek nagy része viszont nem szolgáltat ki szentségeket más felekezetűek számára, sajnos, még nekünk, katolikusoknak sem.
Kedves lelki atya!
Megnyugodtam válaszát olvasva.
Ami azt illeti jól elfelejtettem ezt, hogy a bűnömet el is törli a gyóntató pap által a Jóisten, mióta hittanra jártam. Régen volt, hiába!
Nem baj! Most már tudom, és ezentúl ezzel a tudattal megyek a gyóntatószékbe.
Ahogy olvastam levelét, felszabadultam az engem nyomasztó rossz érzés alól a gyóntatással kapcsolatban. Most csupa mosoly a lelkem. Hálásan köszönöm Önnek!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Gabi
Istennek legyen hála!
KRISZTUS FELTÁMADT. Kedves Lelkiatya,igazából nem is tudom,hogy kérdezzek. Mert régóta őrlődik bennem amit kérdezni szeretnék.Volt az egyháközségünkben lelkész váltás.Mint később kiderült az új lelkész nem vetette meg az italat és ez nagy felháborodást váltott ki az emberekben.Sajnos én is köztük voltam oly anyira,hogy más helyre jártam templomba.Szóval elhagytam az egyház községemet. Vissza gondolva nagyon nehéz erről beszélni.Voltak viták és hagytam magam az árral sodródni,de az a gondolat foglalkoztatott,hogy egy földi halandó,hogy mondhat itéletet afölött akit ISTEN kiválasztott.Mai napig nem tudom ezt magamban elrendezni.Mikor elhelyezték máshelyre és másik atya lett helyette akkor ált vissza az ami az előtt volt.Jártam rendszeresen templomba de rossz érzés volt,hogy nem a lakóhelyemen történt ez.Azt szeretném kérdezni,hogy ilyen esetben mit tehetek vagy mit kell tennem. Nem tudom ,hogy érthető-e amit kérdezni szeretnék. Köszönöm a türelmét és további ÁLDOTT HÚSVÉTOT kívánok.M.
Kedves M.!
Teljesen megértem lelkének nyugtalanságát. Voltaképpen most bántja már igazán a dolog, amikor úgy tűnik, nem is változtathat rajta, nincs már lehetősége helyretenni. Amíg még ott volt az illető atya ezzel a gyengeségével, addig mindig élt a remény a lelke mélyén, még ha nem is tudatosodott, hogy azért mégis megnyílhat feléje.
Nézze! Számunkra, keresztények számára Krisztus kegyelméből mindig minden helyre hozható. Nem javaslom, hogy menjen és keresse föl ezt az atyát. Bár, ha van alkalma, ne kerülje el a vele való beszélgetést. A múltat hánytorgatni, persze, nem szükséges, nem is hasznos. Egyszerűen imádkozzék érte, ajánljon fel érte egy Szent Liturgiát (Szentmisét), és a többit bízza az irgalmas Isten kegyelmére. Lehet, hogy ezzel a szíve mélyéből jövő imádsággal többet tud neki így, utólag segíteni, mint korábban cselekvően tudott volna. Higgye el, ezzel eleget tesz a lelkiismereti kötelességének.
Annyi tanulság még származik ebből, hogy a mostani atyát, vagy bárkit, aki jön, kevesebb bírálattal, nagyobb megértéssel fogadja. Esetleg a mostaninak fölajánlott nagyobb szolgálattal pótolhatja a régi hiányt. Saját gyöngeségeinkből is tanulhatunk. Sok kegyelmet hozzá!
KRISZTUS FELTÁMADT! Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves lelkiatya a kérdesek között olvastam a gyónásról.szerintem az szent gyónás és nem a pappal való négyszemközti beszélgetés mint ahogy azt írta a kérdező.Én a kérdezőnek azt szeretném mondani hogy a szent gyónás után az ember megtisztul és érezhetően könnyebbé válik a lelke mert a Jóistentöl teljes bűndocsánatot nyerünk,és ezt nem a pap adja.Köszönöm szépen a türelmet.Miki
Hadd egészítsem ki azzal, amit korábban is leírtam. Nem mindig érezhető ez a megkönnyebbülés. De ennek nincs is jelentősége. Ami igazán lényeges, a szentség kegyelmi közvetítő ereje, amit semmi más nem adhat meg.
