Kedves Edit!
Nagyon sok kérdést tett fel, s főként olyanokat, melyekről napokon át lehetne magyarázni. Egészen szűkszavúan a következőket mondhatom.
Mikor imádkoznak és hogyan?
Az ima és miserend sok ponton hasonlít a római katolikusokéhoz. Néálunk talán hangsúlyosabbak az egyéb szertartások. Például vasárnaphoz és ünnepnapokhoz hozzátartozik a vecsernye (latin megfelelője: vesperás) és az utrenye (latin megfelelője: laudes). Hasonlóképpen a szerzetesi zsolozsmából gyakrabban vesszük az imaórákat (latin megfelelője: kis hóra).
Mit imádkozunk? Jellemző az imaéletünkre az ősi liturgikus himnikus költészet, melyek szinte mindig bibliai ihletésűek. Emellett pedig egyéni imában elterjedt az un. Jézus-ima, amely viszont csupán egyetlen sokszor ismételgetett fohász: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!
Mikor áldoznak? A római katolikusokhoz hasonlóan lehetőleg minden szent Liturgián.
A gyónási rend is egészen hasonló a római katolikusokéhoz. Legalább évente szükséges, de buzdítjuk a híveket ennél jóval gyakoribb, rendszeres szentgyónásra.
A mise szó helyett többnyire Szent Liturgia kifejezést használunk. Az egyház parancsai között szerepel, hogy vasárnap részt kell venni Szent Liturgián. Ez - ha úgy tetszik - kötelező. De ebben az esetben is az a fontos, hogy az ember ne kínos kötelességből, hanem odaadó szeretetből vegyen részt a szertartásokon minél gyakrabban.
A szertartásaink általában hosszabbak, mint a latin rítusban. Vecsernye 3/4 óra, Szent Liturgia 1 óra, utrenye kb. 5/4 óra. Ám ezek is már rövidített változatai az előírtaknak.
Bocsánatot kérek, hogy csak ilyen szűkszavúan tudtam válaszolni a kérdésekre. Böngésszen nyugodtan a honlapunk többi felületén, és további sok érdekeset megtudhat az egyházi életünkből.

Kedves Péter! Érdekes kérdésére két teológus is válaszolt. Közlöm mindkét választ. Amit a kedves levélíró megfogalmaz, az lenne a nesztorianizmus. Egyfajta kettős látás. Jézusnak nem az isteni természete halt meg, olyan értelemben, hogy megszűnt volna létezni, viszont mégis mondhatjuk, hogy isteni személy halt meg. Nemde azt is mondjuk: Isten született Betlehemben? Ha született, akkor meg is halhatott. Az Efezusi zsinat 12. kánonja ezt mondja: Ha valaki nem vallja, hogy Isten Igéje megízlelte a testi kínszenvedést és a testi keresztrefeszíttetést és a testi halált is és Elsőszülött lett a holtak közül, amiként éltet és éltető, mint Isten, az legyen kiközösítve. A másik kérdés kapcsán: egyfajta fejlődést figyelhetünk meg a Szentírásban. A feltámadásról szóló első teológiai reflexiók szerint, (ApCsel 3,15; ApCsel 5,30, Róm 4,24 2Kor 4,14; Ef 1,20), az Atya támasztotta föl Krisztust. Idővel, amikor egyre világosabban látták Jézus Krisztus istenségét, éppen ezt az istenséget hangsúlyozandó úgy fogalmaztak, hogy ő maga támadt föl (vö. főként a későbbi keletkezésű evangéliumokban: Mk 16,6; Lk 24,6; Jn 2,22; Mt 28,6). Valójában teljes összhang van a kijelentések között, hiszen, Krisztus akarata teljesen megegyezett az Atyáéval (Jn 4,34), az Atya pedig mindent átadott neki (Mt 11,24).

Tanácsom, hogy mielőtt vállalkozna rá, alaposan ismerje meg, milyen kísérletről van szó, milyen kockázattal jár. A Katolikus Egyház tanítása arra figyelmeztet, hogy úgy lehet végezni ilyen jellegű kísérleteket, ha azok nem kockáztatják a benne résztvevők, megfelelően informált és beleegyezésüket adó személyek életét, illetve testi és lelki épségét (Vö. KEK Kompendiuma,Bp. 2006, 475.pont). Hasonló módon figyelmeztet az Egészségügyben Dolgozók Chartája(ECH,1998.) című római dokumentum is: ...van a veszélynek
olyan szintje, amit az erkölcsi törvény nem engedhet meg (ECH 78. pont).
Nem szabad olyan dologra vállalkoznia, amelyről nem tudja, hogy milyen veszélyeket rejt. Ha ezekről sikerült megbizonyosodnia, csak akkor javaslom, hogy fogadja el ezt a lehetőséget.

Kedves Liza!
Valóban nem könnyű helyzetben van. Nagy ajándék azonban, hogy a barátnője - elmondása alapján - nagyon bölcs és mélyen gondolkodó ember. A tapintaton túl belátása is van, hogy mit kell tennie ebben a helyzetben. Azt javaslom ugyanakkor, hogy egyszer, minél hamarabb tárja fel neki ezeket a gondjait. Még akkor is, ha ő már tud róla. Erre elsősorban Önnek van szüksége, hogy lehetősége legyen kibeszélni, magát kipanaszkodni.
Amíg nem beszélik ezt meg, addig palackba zárt szellemként rágja tovább is a lelkét ez a kísértés. Föl kell fedni, akkor erejét veszti! Ugyanakkor tudatosan örüljön, barátja, embertársa örömének. Ezt is meg lehet tanulni. A sok hálaadás gyakorlása pedig hozzásegíti ahhoz, hogy fölfedezze, mennyi örömmel ajándékozza meg Önt az Úr, s egyre kevesebbet fog gondolni arra, hogy mi hiányzik.

Első tanácsom, hogy a férjével nagyon vigyázzanak a kapcsolatukra, ápolják, gondozzák, erősítsék azt. Ha magányosnak érzi magát, ez elsősorban azért van, mert ővele kezd hidegülni a kapcsolat. Fontos jelzés. Lám, még ha kettesben vannak is a társaságban, unatkoznak! Természetesen semmi sincs veszve, de a házastársi kapcsolatukon mindenképp dolgozni kell. Ezt meg kell beszélniük, hiszen csak együtt tudják tenni. A barátok, régi ismerősök nem tudják betölteni azt az űrt, amelyet a saját családja hiányosságai miatt él meg.
Második tanácsom, hogy legyen türelmes. Ha egyelőre csak egy személy van, akivel jól el tud beszélgetni, akkor már ennek is örüljön. Idővel szépen fog ez még alakulni. Közben nézzen szét, hogy hol tud segíteni másoknak. Ezzel a szándékkal hamarabb talál társakra, mint ha azzal a szemmel nézné az embereket, hogy ki lehetne Önnek jó barátja, beszélgető társa.
Harmadik dolog: a templom mindenekelőtt az Istennel való találkozás színhelye legyen. Ne azért menjen oda, mert ott legalább némi társasági életet élhet, még ha igen visszafogott módon is. Akkor lesz otthon a templomban, ebben az új környezetben, ha rátalál arra, hogy mennyire jó társa Önnek az Isten, mennyire boldogító Vele lenni, a közelében lenni.

lelkiatya@gorogkatolikus.hu címen.

Valóban így van. Mivel azonban nem tett fel kérdést ezzel kapcsolatban, ezért a Fórumra továbbítottam az ezzel kapcsolatos gondolatait.

Sajnos látnunk kell, hogy ma Európában (de Amerikában is) óriási erőket mozgatnak meg a kereszténység eltörlése érdekében, és ezt egészen rafinált módon, a szabadság, szabadelvűség jegyében teszik. Nyilvánvaló ennek hazugsága, de erőszakossága és pénzbeli hatalma nem hagyja leleplezni. Pedig csak kicsit kellene józanul gondolkodni, hogy belássuk, az igazi szabadságot Krisztus hozta, a kereszténység kínálja, de talán éppen emiatt számít egyik legfőbb ellenségnek a hazug szabadelvűség szemében.
A beszámolókból arról hallhattunk, hogy valóban riasztó az Európai Parlament keresztényellenessége (egyetlen kápolna vagy imaszoba nincsen az egész épületben!), de annál lelkesítőbb, hogy a mi magyar görögkatolikusaink nem röstelltek énekelni, imádkozni azon a helyen.
Én is ilyen jeleket látok. A pénz és a földi hatalom mindig csak ideig-óráig tart, a valóságos hatalom, az Isten hatalma viszont mindig megmarad. Érdemes ehhez kapcsolódni, egyedül ebben bízni, erre hagyatkozni.S természetesen ehhez igazítani egész életünket.

Kedves Mel.!
Sajnos nem tudok jó választ adni a kérdésére. Voltam már hasonló helyzetben, amikor egy elképzelt helyzet elemzése kapcsán kértek tőlem tanácsot. Nem tudom. Ha ilyen szorongatott helyzetben lévő személy megkérdez, hogy mit tegyen, akkor talán tudnék válaszolni, de ennek az elméleti okfejtésnek nem sok értelmét látom. Én legalábbis tehetetlen vagyok vele.
A Ne ölj! parancsot nem semlegesíti semmi, sem a Ne paráználkodj! parancsot. Hogy adott helyzetben ki hogyan ítéli meg, hogy mit kell tennie, ez személyes döntés kérdése, nem lehet előre vegytisztán megfogalmazni, hogy mit tegyen.
A második kérdésére sem tudok pontos választ adni. Fizikai, biológiai értelemben el lehet veszíteni a szüzességet más módon is, mint a testi kapcsolat. Ezzel nem szabad játszani, de még beszélgetni róla sem érdemes. Minden módon kerülni kell az ilyen méltatlan helyzeteket.

Az Emmánuel nevet az Újszövetségben Máté evangélista leírásában találjuk, ahol ő idézi Izaiás prófétát: Iz 7,14. A szó jelentése miatt lehet Jézusra alkalmazni, hiszen - miként a szövegben is szerepel - azt jelenti, velünk az Isten.
Jézusnak másik neve a Krisztus, ami görögül fölkentet jelent. Ennek héber megfelelője a Masiah, vagyis Messiás. Ezért találjuk többször így a kifejezést, hogy Jézus a Krisztus, vagyis Jézus a Messiás, akit vártak a zsidók.
De még a Jézus névnek a jelentése is fontos, hiszen azt jelenti: Isten megszabadít. Láthatjuk tehát, hogy ezeknek a neveknek a jelentése nagyon fontos.
Vélhetően a környezetében leginkább Jézusnak szólították (az ószövetségi Józsue is ugyanez a név), és később állandósult névként a többi, szintén mély tartalmú kifejezés.

Nem. A levitáció (lebegés) nem képesség, és nem is valami lelki fokozat, amire el lehetne jutni.
Voltak szentek - ki tudja, talán ma is vannak - akiknek az Isten megadta, hogy imádság közben felemelkedtek a földről. A leírások szerint arra következtethetünk, hogy az illetők erről nem is tudtak, inkább jelként szolgált a körülállók számára, talán hitük megerősítése érdekében. Ez annyira különleges, egyedi dolog, hogy erre törekedni nem érdemes, és nem is szabad, mert téves út volna. A buzgó imádság nagyon jó dolog, arra szabad, helyes és jó dolog törekedni, de annak külső jeleivel egyáltalán nem kell törődni.

Inkább egy másik szempontból tudom megközelíteni a kérdést.
A szentségi házasságban titokzatos módon Isten országa van jelen. A házasfelek az Isten országának előízét élvezik saját kis birodalmukban.
Nos, nyilvánvaló, hogy egy második vagy harmadik kapcsolat nem lesz olyan tökéletes képe ennek az országnak, mint az első. A Keleti Egyház atyái mégsem akarták, hogy ezek az emberek meg legyenek fosztva a Mennyország egy másik előízétől, az Eucharisztiától. A második házasság megengedése eleinte ennyit jelentett: bűnbánati idő elteltével újra fölvették a párt az egyházi közösségbe. Hiszen azon kívül élni igencsak veszélyes. Szóval ez valóban az irgalmasság cselekedete volt. Tehát volt idő, amikor az egyetemes egyház gyakorlata volt ez, nem csak a keletié.
Hogy mi az igazi és mi nem Isten színe előtt, azt mi nem tudjuk. Az biztos, hogy a házasságot sem lehet abszolút értéknek mondani, mert csak addig jeleníti meg az Isten országát, míg abban teljességgel nem részesülünk: Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna. (1Kor 7,29).

Kedves Péter! Érdekes kérdésére két teológus is válaszolt. Alább közlöm mindkét választ. Ez a kérdés a hiteles keresztény hitünk és életünk legmeghatározóbb titka, ami minket keresztényeket nem mások ellenére, de mégis mindenki mástól identitásunkban is megkülönböztet . Teológus Szent János, az apostol és evangélista azt írja: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. (Jn 3,16) Krisztus az emberré lett örök isteni Ige hitünk szerint önként vette fel értünk a mulandóságnak alávetett és sebezhető teremtett emberi természetet, de valóságosan fölvette azt. Ezért mindaz ami embersége miatt történt vele, az valóban Ővele történt meg. Krisztus Urunk halála eseményében ezért az igazságok hierarchiája szerint az emberi teste fizikai halálánál is jelentősebb tényező, hogy mindezt a személye és isteni természete szerint halhatatlan Ige szenvedte el testileg értünk, azaz valóban Ő halt meg és Ő is támadt fel, minthogy Ő is testesült meg az írások szerint. ? Ugyanezért kell nagyon komolyan érteni annak jelentőségét, hogy a kereszt sem önmagában életadó, hanem csakis Krisztus keresztje az, és az Eukharisztia sem azért több a földi eledelnél, mert hús és vér, hanem azért, mert Krisztus teste és vére a kenyér és bor színe alatt. ezért is nem vagyunk kannibálok, amikor magunkhoz vesszük azt. Vö.: Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak. (Jn 6,32-33.) és Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért. (Jn 6,50-51) Ezért látja a keresztény kelet a megtestesülés titkát és jelentőségét a legfényesebben a kereszt titkán keresztül szemlélve a feltámadás fényében ragyogni. Ez a legfőbb oka, hogy húsvét vasárnapján a keleti egyházak elgondolkodtató módon nem feltámadási evangéliumot olvasnak, hanem részekre osztva és sok-sok nyelven a János evangélium Logosz himnuszát, ami azt visszhangozza, hogy az Ige testté lett (Jn 1,14a) és mi láttuk az Ő dicsőségét... (Jn 1,14b) ? Mert, csak aki megtestesült, csak az halhatott meg, és csak aki meghalt, az támadhatott fel. Ezért vallja az egyház, hogy Krisztus teste valóságos emberi test, mert ha az embersége nem valóságos, akkor a halála sem lehet az, és a feltámadása is csak illúzió. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, ahogy Szent pál apostol tanítja: Hiábavaló a mi hitünk, mert még mindig bűneinkben vagyunk. (1Kor 15,13kk.) Itt mutatkozik meg az egyházatyák nagy szótériológiai tanításának túlhangsúlyozhatatlan jelentősége, ti. hogy amit -- az Ige valóságosan -- nem vett magára, azt nem is válthatta meg. Jézus Krisztus megtestesülésnek kinyilatkoztatott titkában kiemelkedő jelentőségű annak a ténynek bizonyossága, hogy az Ő személyében, a teremtetlen isteni és a teremtett emberi természet a Szentlélek közreműködése által egyesült. Ettől még az isteni és az emberi tevékenység különböző és megkülönböztethető is marad. Éppen emiatt lehetünk biztosak benne, hogy csak Isten műve lehet a feltámadás, úgy Krisztus, mint a mi esetünkre vonatkozóan. Személy szerint az örök Ige, aki öröktől egy az Atyával biztosan nem csak passzív, hanem aktív részese a feltámadásnak, de nem feltétlenül ugyanolyan módon mint az Atya vagy a Szentlélek. Isten minden tette közös műve a Szentháromságnak, de a Szentháromság személyei nem egyformán vesznek részt bennük. A halálban és a feltámadásban az Ige aktivitása a személyes és tudatosan megélt engedelmesség, mindannak a tudatos elvállalása és megcselekvése, ami nélkül a megsebzett és halandó emberi test nem ölthetné fel a romolhatatlanságot. Ettől azonban még teljesen és tökéletesen igaz marad a feltámadás szentháromságos művének páli megfogalmazása, miszerint, Isten ... feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. (1Kor 6,14) Ha bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. (Róm 8.11)

A máltai Szeretetszolgálatot, meg a Karitászt egyaránt jó intézménynek tartom.Bármelyiket felkeresheti, bizonyára szívesen fogadják az Ön felajánlását. Legyen áldott ebbéli törekveseiben!

Természetesen, ez nagyon jó gyakorlat. Sok fiatalnak, sőt, idősebb embernek is van a kezén - általában - 33 szemes csotki. Akinél így van, annak ez lehetőséget ad, hogy bármikor elővegye a Jézus-imát. Persze, akinek a csuklóján ott van, azért lehetőleg valóban használja is, még ha csak olykor- olykor jut is eszébe.