Tisztelt Lelkiatya!
Általában hogyan történik az egyházi adó fizetése római katolikusként?
Egyedülálló vagyok.
Még éppen a keresztségre készülök, és vannak ismerőseim, akik azzal akarnak "elriasztani", hogy majd utána fizethetem is az egyházadót, ami nem kevés. Persze összeget nem mondanak.
Dolgozom, tanítok, de mellette költségtérítéses szakra járok, így jó ideig mindenre meggondolom a kiadásokat, mert nagyon be kell osztanom, amit kapok. Ilyen esetben mi alapján állapítják meg, hogy mennyit kell befizetnem? Nem akarom, hogy "tartozással indítsak" a közösség felé, de a katolizálást sem akarom ez miatt halasztgatni. Mi a teendő ilyen helyzetben?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.
Tisztelt Lelkiatya!
Nemrég tettem fel 3 kérdést a felnőtt római katolikus keresztséggel kapcsolatban, amire nagyon szépen köszönöm segítő válaszát és az idejét, amit egyáltalán erre a rovatra szán. Ugyanis mások kérdéseiből és válaszokból is sokat tanultam már.
Most felvetődött egy újabb kérdés a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
mivel egyszerre kiszolgáltatják a három bevezető szentséget, szeretném kérdezni, hogy a leendő keresztszüleim közül a keresztanyum lehet-e egyben bérmaszülőm is, még ha van is már neki másik két keresztgyermeke és egy bérmagyermeke?
Segítő válaszát köszönöm!
Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a görög katolikus gyakorlat szerint milyen előírásai vannak az adventi, az apostolfejedelmek előtti és a Nagyboldogasszony ünnepe előtti böjti időszakoknak?
Ezekkel kapcsolatban ugyanis általában csak annyit szoktak elmondani, hogy péntekenként hústilalom van. Ez idáig rendben is van, de aki egyébként is megtartja a pénteki hústilalmat (a szabad heteket és a főünnepeket kivéve), annak esetében semmilyen különbség nem lesz a nem nagyböjti böjti időszakok és az egyházi év többi része között.
Ugye a Nagyböjt ebből a szempontból más, hiszen ott szerdánként is hústilalom van, illetve liturgikai gyakorlat szerint ilyenkor van szerdánként és péntekenként az Előszentelt áldoztatok liturgiája.
Római katolikusként a saját rítusom gyakorlata szerint adventi időben a a lila (bűnbánati) színt használják (kivétel december 8-a, és a szó szoros értelemben vett rorate mise, amely votív mise meghatározott olvasmányos renddel Szűz Mária tiszteletére [helytelenül rorate misének nevezik a hajnalban végzett normál adventi misét is, mintha kizárólag az időpont döntené el, hogy milyen miséről is van szó]), s elmarad a Gloria (Nagy Doxológia), december 8-a kivételével.
Görög katolikus rítus szerint viszont nem tapasztalok semmilyen változást a Szent Liturgiában az említett nem nagyböjti böjti időszakok idején.
Tisztelettel László
Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.
Tisztelt Lelkiatya!
Az alábbi kérdéseim vannak a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
1) Felnőtt keresztség esetén a római katolikus egyház is egyszerre kiszolgáltatja-e a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül? Vagy felnőttként is ezeket külön alkalmakkor adják át?
2) Ezen szentségek kiszolgáltatásának van-e konkrétan meghatározott időszaka pl. csak húsvétkor vagy más keresztény ünnepnapon történik-e, vagy amennyiben az atya úgy látja, hogy a felnőtt keresztelendő már felkészült, akkor ez megtörténhet bármelyik vasárnapon (persze előkészülve arra)?
3) Tudom, furcsa lehet ez a kérdésem, de számomra fontos (bár nem ezen múlik, csak szeretném előre tudni, mire kell számítani). Az úgynevezett bevezető szentségek kiszolgáltatásának van-e anyagi vonzata akár a (már felnőtt) keresztelendő vagy a keresztszülők részéről? Profán módon megfogalmazva: Kell-e ilyen szentségek esetén fizetni? Ezzel kapcsolatban hallottam már azt is, hogy igen, de azt is, hogy nem.
Mi a hivatalos álláspont? (A szívből adott felajánláson kívül.)
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Felnöttek eset?ben mind a három szents?get egyszerre unneplik, s erre megfelelö módon fel kell keszülnie a keresztelendönek.
Erre legalkalmasabb nap a H?sv?t ünnepe, de lehets?ges más napokon is.
Semmif?le szentség kiszolgáltatásakor nem szabad (!) pénzt kérni. (Házasságkötés esetén templom használati díjat szoktak felszámolni.)
A beavató szentségeknek semmiféle díja nincsen.
Tisztelt lelkiatya!
A kérdésem lenne,hogy:a görög katolikusok temetnek e-el öngyilkosokat és van -e reményük az öngyilkos lelkeknek az üdvözülésre?
Ma már a katolikus egyház, benne a görögkatolikus is, de az orthodox egyház is eltemeti az öngyilkosokat. Ennek az az oka, hogy ma már többet tudunk arról, hogy a lélek távozásának pillanataiban még nagyon sok minden történhet. Felt?telezzük, hogy az illetö megbánhatja a büneit, így bár utolsó tette egy gyilkosság volt, mégis van reménye, hogy üdvözülhet.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon szenvedek a lustaságtól. Hogy lehet tőle megszabadulni? Mit tehet az ember, ha úgy érzi pályát tévesztett? Válaszát köszönöm!
Egy egyetemista
Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell. Ennek ellenére nem tanácsolom, hogy azonnal hagyja ott, amit csinál, és minél hamarabb váltson. Nem, a gyors fordulatok, hirtelen irányváltások nem tesznek jót a kiegyensúlyozott életútnak. Mindnyájan hozunk rossz döntéseket, követünk el téves lépéseket. Ezeket belátni már bölcsességre vall. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy nem mindig tehetjük azt, amihez igazán kedvünk van.
Tanácsom, hogy bátran vizsgálja felül a tanulmányait érintő döntéseit, és, ha úgy látja, hogy valóban nem ezt kellene tennie, akkor ne habozzon a váltásban. De azt jól készítse elő. Valójában az volna legjobb, ha vért izzadva bár, de elvégezné ezt a mostani szakot, s majd csak után kezdene bele abba, amihez igazán kedve is van. Így hozzáedződik a küzdelemhez, amely amúgy is életünk elkerülhetetlen része. Tehát ne maradjon tétlen most sem. Kérje az Urat, vegyen erőt magát, és ne hagyja, hogy legyőzze a test lehúzó kívánsága. Persze, imádkozzon is azért, hogy megkapja a cselekvés kegyelmét. Ha látja a végét, ha meghozta döntését, hogy e mostani tanulmányok után mit tegyen, akkor meglátja, könnyebb lesz a mostani kínkeservest is elvégezni.
Kedves Lelkiatya! Korábban egyik válaszában azt írta, hogy az önkielégítés nem a legnagyobb bűnünk, csak ezt szégyelljük a legjobban. Azt írta akkor a kérdezőnek (ha jól emlékszem), hogy a szentáldozást ne ettől tegye függővé. Felmerült bennem mégis a kérdés, hogy mekkora bűn az, ha valaki úgy áldozik, hogy előtte ily módon vétkezett? Hiszen sok embernél véleményem szerint az önkielégítés bűne pillanatnyi gyengeség következménye, amit talán azonnal meg is bán és lelkiismeret furdalása van miatta. Mi a helyes ilyenkor?
Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.
T.Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy miben különbözik a görögkatolikus, a római katolikus keresztelőtől. A görögkatolikus vallásnál is ugyanúgy kisgyermekkorban kell keresztelkedni, továbbá elsőáldozónak lenni, és bérmálkozni, mint a római katolikusoknál?
Vegyes katolikus házasságnál, a születendő gyermek melyik szülő vallását kell, hogy folytassa? Miben különbözik a két katolikus vallás egymástól?
KÖszönettel:
Éva
Kedves Éva!
Jól érzékelhető különbség a keresztelés szertartásában, hogy míg a római rítusban ezeket különböző alkalmakkor adják, a bizánci rítusban a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül adják át. Igaz, egyelőre nálunk is az az elterjedtebb, hogy a szentáldozásban 8-10 éves korban részesülnek először a gyermekek, a pápai tanítás azonban arra buzdít, hogy térjünk vissza erre az ősi hagyományra. Más országokban már több helyen újra gyakorlat e három szentség közös ünneplése. Ezeken a helyeken az ünnepélyes első szentgyónást tartják meg a 8-10 éves gyermekeknél.
Vegyes rítusú szülőknél a szülők maguk megválaszthatják, hogy melyik gyermekük melyik rítust kövesse. Ezt a kereszteléskor kell közölni és az anyakönyvben a megjegyzés rovatban írásban is rögzíteni.
Kedves Lelkiatya!
Van-e olyan, hogy Isten nem bocsát meg, hogy "távol tartja " magától az embert? Mert én mostanában így érzek. Nagyon eltávolodtam Tőle, és ha probálok közeledni, sírva kérni imáimban, hogy segítsen, úgy érzem, hogy nem törődik velem. Valójában tudom, hogy nem így van, de azt érzem, mintha elhárítaná a közeledésemet. Mit tehetnék?
Nem, ilyen nincs. Ez teljes félreértés, vagy lehet mondani: félreérzés. Saját lelkében érzi azt, hogy távol van az Úr, holott éppen ilyen helyzetekben van legközelebb hozzánk, bátorít, segít a Szentlelke által.
Javaslom, hogy szentgyónásban tegye le a bizalmatlanságnak, a félreérzésnek ezt a bűnét. Nem, mintha olyan rettentő súlyos bűn volna, hanem, hogy ezen az úton is részesülhessen az Isten szeretetének kegyelméből, utána pedig a szentáldozással egyesüljön Vele még mélyebben. Kérje továbbra is a segítségét, de azt is, hogy adja meg a bizalom, a ráhagyatkozás kegyelmét is. Meglátja, ez most csak egy rövid időszak, egyfajta próbatétel ideje, amely után még erősebben fogja szeretni az Urat és bízni benne.
Kedves lelkiatya!
Az lenne a kérdésem Önhöz, hogy a mi családunk római katolikus vallású, ebbe születtünk bele és ezt rendszeresen gyakoroljuk.
A leány is szintén római katolikus, a leendő férje, akivel szeretnének szentségi házasságot kötni, ő pedig görög katolikus vallású.
A kérdésem az volna, hogy milyen katolikus vallás alapján köthetnek házasságot. A leányom és mi is szeretnénk, ha római katolikus szertartás szerint eskethetnének.Erre ebben az esetben van lehetőség?
Isten áldásával.
Köszönettel: Judit.
Javaslom, hogy ennél a kérdésnél elsősorban azt tartsák szem előtt, hogy hol fognak élni a fiatalok, hogy később melyik közösségbe fognak tartozni. Lehetséges, hogy a különböző rítusúak szabad döntés alapján megválaszthassák, hogy milyen rítus szerint kössenek házasságot, sőt, azt is, hogy gyermekeik melyik rítus szerint legyenek megkeresztelve, melyikhez tartozzanak. Sok olyan család van, ahol ennek megfelelően van gyermek, aki görög-, van, aki római katolikus. A kisebbség védelme miatt az egyház ajánlja a keleti rítus használatát, de ismétlem, ezt akkor érdemes megtenni, ha van remény arra, hogy később is kapcsolatot tudnak tartani a görögkatolikus közösséggel.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni. Egy gégészeti probléma miatt a beszéd nagy fájdalmat okoz és nem is mindig szabad beszélnem. Minden nap mondom a rózsafüzért, ha van rá mód több félét is. De most gondot okoz hangosan mondani, sőt néha még suttogni is. Ilyenkor magamban szoktam mondani a gondolataimban. Nem tudok mást tenni. Így is ér valamit? Nem szeretnék lemondani erről a szép imádságról. Nagyon megnyugtat és vígaszt ad.
Előre is nagyon köszönöm!
Igen, nagyon sokat ér a hang nélkül mondott imádság. Igaz, nehezebb, mert így könnyebben terjengenek a gondolatok. De éppen ez az erőfeszítés teszi majd még értékesebbé az imádáságát. Itt is az történik, hogy a rossz dolog jó gyümölcsöt eredményez. A betegség, az imádság látszólagos akadályozása még értékesebbé teszi a törekvését, ha ki is tart abban. Adjon hálát Istennek ezért a tapasztalatért és folytassa az imádságát csöndben, még mélyebben.
Kedves lelkiatya!
Egy utazás során megismerkedten egy fiúval,mivel egymás mellett ültünk igy sokat beszélgettünk.Néhány hónap elteltével találkoztunk is,közben néhányszor hallottuk egymást üzenetben.Nekem az volt az elsö benyomásom,hogy teljesen mások vagyunk,és az utóbbi találkozásunk óta is ez a véleményem.Teljesen másfajta szórakozásokat kedvelünk és más k9rökben mozgunk.Bár eltudunk beszélgetni egymással,inkább hétköznapibb dolgokról,és számomra ebböl a kapcsolatból hiányozna valami.Mégis érzek iránta valamilyen szintü vonzalmat,gondolok is rá,de erre nem lehet kapcsolatot alapozni.Hosszútávon nem biztos,hogy lenne miről beszélnünk egymással.Próbálom mérlegelni,átgondolni és elvonatkozatni egymástól a dolgokat.A lelkiatyának erröl mi a véleménye?Érdemes folytani az ismerkedést?
Válaszát szivböl köszönöm!
Tina
Persze, miért ne? Levelezzenek egymással nyugodtan - hiszen, ahogyan szavaiból kiveszem, nem egy helyen laknak. Nyilván ne csak rövid sms-ekkel tartsák a kapcsolatot, az nem sokat ér. Cseréljék ki a gondolataikat, ismerjék meg jobban egymást. Nem biztos, hogy párkapcsolat bontakozik ki ebből, de az emberi kapcsolat, a barátság mindig értékes, érdemes építeni. Ezzel együtt is azt javaslom, legyen tartózkodó. Inkább ne találkozzanak, bár az is lehetséges, de a beszélgetés, a gondolatcsere legyen akkor is a legfontosabb. Aztán, ha tovább erősödik Önben az érzés, hogy ez csak felszínes társalgás, hogy nem tudnak mélyebbre jutni a kapcsolatban, akkor ezt is meg kell mondani. Semmiképp se legyen érzelmi közeledés, kézfogás, ha nincs mögötte igazi érzelmi vonzódás. De ismétlem, barátságot szőni szép dolog.
Kedves lelkiatya!
A tavlayi évem nagyon nehéz volt anyagilag,lelkileg egyaránt.Különösen a téli hónapok és a Karácsonyi,majd pedig Újjévi idöszak.Az idén ezek a dolgok valamelyest rendezödtek,van azóta munkám,igaz ott rengeteg kellemetlenség adódik...ami miatt sokszor vagyok feszült,ideges,ma felmondás is gyakran eszembe jut.Most,hogy közelegnek az ünnepek ismét eszembe jutnak a tavalyi "rossz" emlékek,abból a rossz idöszakból.Bár visszagondolva abból az idöszakból sok mindent tanultam,tapasztaltam.Különösen a jó Isten gondoskodását,és számos szép ima meghallgatást,segitséget is kaptam töle,olyan megtapasztalásokat,amilyeneket csak ö tud megcselekedni,de akkor annyira magam alatt voltam,hogy sajnos nem igy tekintettem ezekere a dolgokra,szinte észre sem vettem,nem tudatositottam magamban öket.Ezeket csak most visszamenöleg tudom,igy szemlélni,és sajnálom,hogy akkor nem tudtam igy gondolni ezekre a ma már értékes megtapasztalásokra.A megváltozott körülmények ellenére is,most érzelmileg újra átélem azokat az érzéseket,amelyek akkor voltak bennem.Az is lehet,hogy nem jó helyen keresem ezekenek a dolgoknak gyökerét?Mi okozhatja ezeket és hogyan tudnám megtalálni?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
T
Lám, mennyire sok múlik azon, hogy mire figyelünk, még erősebben fogalmazva: hogy minek szentelünk figyelmet! Ha most Istenre tekintve elsősorban azt tartja a szeme előtt, hogy az elmúlt nehéz időszak mennyi kegyelmet termett, végeredményben hálát adhat minden percéért, mert ha azok nehezek voltak is, szép gyümölcsöket termettek. Most is erre kell irányítania a figyelmét. Mélyen tudatosítani, hogy - ha már Isten a korábbi nehéz helyzetekben Önnel volt, akkor - most sem fogja magára hagyni. Történhet bármi, az Istent szeretőknek minden javára válik.
Ne hagyja, hogy az érzelmei, a félelmei elhatalmasodjanak a lelkében. Ezeket tudjuk irányítani, úgy, ahogyan a figyelmünket is. Igaz, nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Imádságában kérje ezt a helyes irányú figyelmet, és törekedjen is arra, hogy Isten tetteit szemlélje, ne pedig az események külső, felszínes történéseit!
Kedves Lelkiatya!
A Máriapócsi búcsúk és zarándoklatok rendjében olvastam ,hogy december 9.-én lesz a Gyemekáldást várók zarándoklata ,viszont semmi konkrétat nem találtam erről.Hol tudnék utánna nézni?
Szeretném meg kérni az Atyát hogy imádkozzon értünk,és mindazokért akiknek sokat kell várni gyermekáldásra.Hálás köszönet érte.
A Kegyhely honlapján néhány egyéb részletet is talál: http://www.mariapocskegyhely.hu/
Természetesen imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! Gyónás előtt állok, de szeretném a véleményét kérni. Testi kapcsolatom után megijedtem, hogy esetleg terhes leszek. Pár napig olyan gyógyteát ittam, ami méhösszehúzó hatású is. Aztán néhány nap után a fejemhez kaptam, hogy nehogy ártsak egy esetleg bennem fejlődő magzatnak. Nem is ittam többet a teából. Azután attól féltem, mi történt, ha mégis lett volna egy magzatom. Megkérdeztem egy orvost, hogy ezzel megakadályozhattam-e egy terhességet, azt mondta, nem. Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, meggyóntam, már csak azért is, hogy ezt egyáltalán megpróbáltam, képes voltam rá. A pap csak annyit mondott, van ilyen. Ám nem nyugodtam meg. Mi van, ha esetleg mégis ártottam. Talán csak a lelkiismeretem vádol fölöslegesen, de azóta nem mertem menni áldozni sem. Ez már vagy két és fél éve történt. Azóta a férjemmel kisbabánk született, és még jobban értékelem az életet. Talán magamnak nem tudok megbocsájtani? Szeretném a hitemet megélni, áldozni, újra elmegyek gyónni, de ezt előtte szeretném tisztába tenni. Köszönöm!
Az orvos bizonyára elmagyarázta Önnek, hogy gyógyteával nem lehet terhességet megszakítani. Néhány napi teázással egészen biztosan még csak ártani sem tudott volna egy esetleg megfogant magzatnak. Félelme tehát teljesen alaptalan. A bűntudata egyáltalán nincs arányban az elkövetett bűnnel. De ami fontosabb, az Isten megbocsátása sokkal hatalmasabb, mint mi gondolnánk. Ő már régen eltörölte ez a vétkét, csak a saját lelkiismerete marcangolja. De ismétlem, tévesen. Javaslom, hogy menjen el Máriapócsra, vagy más kegyhelyre, és ott adjon hálát azért, hogy az Úr Önnek egészen új életet adott. Ennek egyik világos jele ez az új kisbaba, aki Önöknek született. Ott, a kegyhelyen gyónjon és áldozzon meg, s ettől kezdve rendszeresen gyónjon és áldozzon. Lehet, hogy még egy ideig kísérteni fogja ez a gondolat, de már tudni fogja azt is, hogy nincs semmi jelentősége. Szépen lassan elhalványul még az emléke is.
