Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi egy meg tizenhárom? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Atya! Jézus anyanyelve az arámi volt, de tudott héberül, kicsit latinul és ha minden igaz görögül is. Azt is olvastam, hogy "nincs egyértelmű bizonyíték, hogy Jézus tudott volna írni bármelyik nyelven is." Ez igaz lehet?
Van egy apró bizonyítékunk mégis, hogy Jézus tudott írni. János evangélista mondja el, hogy a házasságtörő asszony elleni vádaskodók jelenlétében elkezdett írni valamit a porba. Egyesek föltételezik, hogy a jelenlevők bűneit írhatta. Ezt nem tudjuk, de a szöveg egyértelműen lejegyzi, hogy Jézus lehajolt és ujjával írt a porba (Jn 8,6). Mivel minden tekintetben zseni volt, nem okozott nehézséget neki sem a nyelvek tanulása, sem a betűk olvasásának és írásának elsajátítása. De tény, hogy ez csak következtetés, ezekről nincs egyéb bizonyítékunk a Szentírás alapján.
Tisztelt Lelkiayta! Mit tegyek hogy ujra érezzem Istent a szívemben? Templomban nem tudok jarni van egy eves es 3hobapos gyerekem.
Hékás! Valami súlyos betegsége van annak a gyermeknek, hogy nem lehet elvinni a templomba? Önnek most is ott van a helye a templomban minden vasárnap. Természetesen a csöppségnek is. Lehet, nem egyszerű dolog ilyen kis lurkóval részt venni a szentmisén vagy Szent Liturgián, de ennek mindenképpen meg kell találni a módját. Egyszerű a válaszom: a gyermekkel együtt menjen el minden vasárnap a templomba, lehetőleg áldozzon is. Ha görögkatolikusok, akkor akár a kisgyermek is áldozhat. Tanácsom, hogy tanítsa meg a gyermekét az Isten szeretetére, közelségére, s miközben ezt az édesanyai feladatot végzi, közben a szíve is újra fölmelegedik Isten iránt.
Kedves Lelkiatya! Nem szeretnenk a falunkba megkeresztelni a gyerekünket mert s templom gondozója mindenkinek elmondja es azok is oda állítanak akit nem szeretnenk. Nem sok pénzből élünk nem tudunk utána ünneplést tartani . Lehetséges lenne hogy a szomszéd faluba kereszteljuk meg ?
Bizonyos súlyos okok indokolttá tehetik, hogy a gyermek ne ott legyen megkeresztelve, ahová a család tartozik. Ilyen volt például a kommunista diktatúra ideje. Az Ön által említett nehézséget egyáltalán nem érzem annyira súlyosnak, hogy emiatt a gyermek másutt legyen megkeresztelve. Az atya mit tanácsol? Tartok tőle, hogy ő is ugyanezt mondhatja. Az csak szép dolog, ha egy gyermek keresztelésekor minél többen ott vannak a közösségből. Hiszen a keresztelés a krisztusi közösségbe való belépés is. Ezért javasolt egyházközségi keretek között, akár vasárnapi Szent Liturgiához kötve végezni a keresztelés szertartását. S ha így van, ha sokan el is mennek, azért még nem kell mindenkit megkínálni, szó sincs róla. Lehet, megszólják Önöket, hogy nem kínáltak süteményt, üdítőt. Ez hasonló balgaság, mint amikor egyesek a temetésre még kölcsönt is vesznek föl, olyan nagy rendezvényt csinálnak belőle. Ma már alig halljuk ezt a mondást, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, pedig ma is igaz. Én legalábbis azt tanácsolom, hogy tartsák meg a keresztelőt a saját templomban.
Kedves lelkiatya! Istenkáromló gondolataim vannak egy pár éve. Mit csináljak? mennyit imádkozzak, hogy elmúljon? Köszönettel: Gábor
Ha csak gondolat, és nem mondja ki, akkor el fog múlni. Ne aggódjék emiatt. Gyónja meg minden alkalommal, de különösebben nem kell rágódnia rajta. Minden bizonnyal megvannak a lélektani okai, körülményei, hogy miért alakult ez ki. Ezzel nem fölmenteni akarom, mert nyilván Ön is felelős emiatt, de nem lényeges. Bízzon abban, hogy ha kéri az Urat, akkor el is veszi Öntől. Gyakorlati tanácsom pedig, hogy amikor előjönnek ilyen gondolatok, akkor egész egyszerűen mondjon ki mást: lehet a Jézus-imát: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" De lehet mást is, a Szentírásból egy rövid mondatot. Akár ennél még tudatosabban, kereshet is egy mondatot a Szentírásból, amit majd erre fog alkalmazni. Meglátja, ilyen egyszerű módon kell ellene küzdenie és meg is lesz az eredmény. Az a küzdés, amit ezzel tölt, már az is értékesebbé teszi az életét.
Kedves Lelkiatya! Néhány éve liturgiánkon az áldozás előtti imában" hiszem uram..." nem a szokványos mellverést végzem, hanem keresztet vetek, nekem ez olyan" görögös" a másik latinos. Ha megkérdezik miért így teszek,mi lenne a pontos és kielégítő válasz erre? Válaszát előre is köszönöm! Imádságos szeretettel: "Virág"
Kedves Virág! Valójában ilyenkor, ezeknél a keresztvetéseknél egy kis metániát végzünk. Persze, nagyon kicsit, alig látszik a meghajlás. Vagy akár egyáltalán nem, de a bűnbánó lelkület ennél fontosabb. Tehát helyes dolog ezeknél a részeknél keresztvetéssel fejezni ki a bűnbánatunkat. A rómaiaknál nincsen ilyen imádság. Talán a szentmise elején mondott bűnbánati imából jöhetett át ez a szokás, ahol háromszor mellveréssel mondjuk: "én vétkem..." Szép gesztus ez a mellverés is. De valóban, inkább a római katolikus rítus eleme, míg nálunk a keresztvetés a szokásos. Jól teszi, tehát, ha ennél a résznél keresztet vet, de az sem ejt hibát, aki mellveréssel mondja ezt a részt.
Kedves Atya! Lelki gondozást szeretnék kérni egy Atyától, de nem tudom, hogy szólítsam meg, mivel nem ismer engem személyesen. Hogy zajlik egy lelki gondozás? Vajon vállalni fog, úgyis hogy ismeretlen vagyok?
Egy-egy atyánál más és más a hozzáállás. Van, aki időt kér, hogy megfontolja, el tudja-e vállalni. Van, aki próbaidőt javasol, néhány beszélgetés után derül ki, hogy tudnak-e jól együttműködni. Van, aki azonnal igent mond, s olyan is lehet, aki azonnal nemet - nyilván a sok elfoglaltsága miatt. Egész egyszerűen szólítsa meg, lehet akár email-ben is egy első találkozót kérni. De ha tudnak személyesen is találkozni, kérje meg rá. Azt teljesen őrá bízza, hogy később ez milyen gyakori találkozást jelentsen. Ha azzal áll elé, hogy szeretne hetente beszélgetni vele, akkor nagy valószínűséggel elutasítja. Ám az sem kizárt, hogy megismerik jobban egymást, és esetleg épp az atya javasolja a gyakori, akár hetenkénti találkozást. Leginkább havi találkozást szoktak javasolni, s ha lehet, összekötve szentgyónással. De van atya, aki teljesen különválasztja a szentgyónástól. No, ezeket nem szükséges mérlegelni. Szólítsa meg, kérjen tőle egy lelki beszélgetést, s ha az jól sikerült, akkor kérje meg, hogy más alkalmakkor is találkozhassanak. Elég egyszerű ám ez, nem kell annyira túl bonyolítani, kivált nem kell félni tőle. Csak az első lépés tűnik nehéznek. Pedig még az sem nehéz...
Kedves Lelkiatya! Szeretnénk házasságot kötni a jövőben, viszont nem kedveljük azt az atyát, aki a mi templomunkban van. Hogyan lehet megoldani, hogy egy régi ismerős papot hívnánk egy másik településről és a helyi templomban adna össze minket? A plébániára be kell menni és közölni kell, hogy ez a kérésünk?
Ha abban a templomban szeretnék az esküvőt, akkor mindenképpen beszélni kell vele. Javaslom, hogy előbb szólítsák meg a kedvelt atyát, és tőle kérjenek tanácsot. Erre van lehetőség, hogy más pap vezesse az esküvői szertartást. Ezt általában az atyák meg szokták beszélni egymás között. De azért jó, ha a fiatalok a saját papjukkal maguk beszélnek erről a szándékukról. Például azért is, mert két atya között is feszültséget szülhet, ha nincsenek tisztázva a részletek. Esetleg - a jóindulatot kicsit hátrébb tolva - azt is gondolhatja a helyi plébános, hogy nem is a fiatalok kezdeményezése volt, hanem az a másik atya javaslata volt. S így nézeteltérést szülhet a dolog Isten két papja között. Azért, ha lehet, ezt is érdemes kerülni. Szóval, beszéljék meg a saját papjukkal is.
Kedves Lelkiatya! Olvasom Péter apostol első levelét, melynek alábbi részletén elcsodálkoztam, különösen az utolsó mondatán: ?Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek. Töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsőséget. Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.? (1Pét 1,10?12) ?Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.? Tehát az angyalok, akik ?szüntelenül látják az én mennyei Atyám arcát? (Mt 18,10), vágyják a krisztusi misztérium megismerését. De miképpen lehetséges, hogy nem ismerik, amikor ?angyalok szolgáltak neki? (Mk 1,13)? Köszönettel: Zsolt
Kedves Zsolt! Igen, az angyalok vágynak bepillantani ezekbe a titkokba. Ez nem az angyalok képességeinek korlátairól szól, hanem az Isten kimeríthetetlenségéről. Isten végtelen. Semmilyen teremtménye nem végtelen. Ő mindig tud újat hozni, mindig tud meglepetést okozni még az angyaloknak is. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy milyen nagyszerű kincset kaptunk mi a megváltással. Az angyalok korlátai közé tartozik az is, hogy nem ismerik a mi emberségünket, csak kívülről. Krisztus magára vette azt, de az angyalok ebből (is) kimaradtak. Aztán, ők nem részesültek a megváltásban sem. Csak vágynak arra, hogy ők is fölfoghassák ezt a félelmetes titkot, amit csak a megváltott ember élhet át. Tehát nem kell különösebben csodálkozni, hogy ez a szöveg Szent Péter levelében látszólag az angyalok korlátairól szól. Ismétlem ezzel a túlzó(nak tűnő) kifejezéssel a levél szerzője az Isten kimeríthetetlenségét kívánta hangsúlyozni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Illik meghívni az ismert atyákat, -akikkel már találkoztam és akiknél gyóntam- az egyházi esküvőnkre? Szívemben érzem, hogy jólesne a jelenlétük, csak azt nem tudom, hogy hogyan kivitelezzem. Ezért kérem Lelkiatya tanácsát. Egyébként hány pap végezhet esküvői szertartást? Hogyan illene meghívnom őket, csupán mint jelenlévő? Személyesen találkozva, esetleg postázva a meghívót? Éppen most szedem össze, hogy hány meghívót csináltassunk. Meglehet nem tudnak eljönni, de mégis szép gesztusnak érzem. Ők azok az emberek, akik mondhatom kiválóan értik, hogy mi fog ott és akkor történni velünk. Ez számomra jóleső gondolat. Aki középiskolában tanított nekem hittant, Ő is közel áll a szívemhez, azonban azóta nem találkoztam vele. Kedves Lelkiatya jobban ismeri paptestvéreit, kérem adjon tanácsot! Hálásan Köszönöm!
Én azt tanácsolom, ne szabódjék meghívni őket. Valóban, minden bizonnyal jólesik nekik, hogy van, aki szeretettel hordozza őket a szívében, jóleső emlékkel gondol rájuk. Hogy aztán el tudnak-e menni, azt majd ők eldöntik. Általában a papok szeretnek be is állni a szertartást végezni. Bár van olyan is, hogy inkább az imádkozó hívek közé áll. Ezt rájuk lehet bízni, de érdemes megemlíteni, hogy szívesen veszi, ha a szertartásba papként kapcsolódnak be. Persze, ha egyszerre 6-8 papot is szeretne hívni, az már kicsit túlzásnak tűnhet, hogy ennyien vezessék az esküvőjük szertartását. Esetleg megalomániának tartják, hogy ennyire "sok papos" esküvőt szeretne. De ha őszintén vonzódik, ragaszkodik hozzájuk, nyugodtan hívja csak meg őket, s beszéljen velük, bízza rájuk, hogy hányan állnak be. Már csak ezért is jobb személyesen meghívni őket. De abból sincs semmi sértődés, ha csak írásban küldi el nekik a meghívót. Legyen szép esküvői szertartása és áldott házassága!
Kedves Atya! Egy lelkileg és testileg is bántalmazó házasságból, hogy tudok kilépni úgy, hogy az egyház tagja maradhassak és áldozhassak? Kihez fordulhatok, ha érvényteleníteni szeretném a házasságot?
Bármelyik papnál kezdeményezheti. Legjobb, ha a saját parókusánál (plébánosánál), aki aztán, ha maga esetleg nem tudja megoldani, akkor továbbítja az egyházmegye erre képzett szakemberének. Ne féljen tőle, van megoldás!
Kedves Lelkiatya! Egy keresztény orvos elfogadhat hálapénzt?
Lehetőleg ne tegye! De ezt csak az orvosnak mondom, nem másnak. Mi, akik nem vagyunk orvosok, nekünk nem tisztünk megítélni azt az orvost, aki esetleg elfogad ilyet. Tehát, ha Ön, aki ezt kérdezi, orvos, akkor azt mondom, ne fogadjon el. Ha viszont Ön nem orvos, akkor azt mondom, ne törődjünk ezzel, ez az ő dolguk.
Tisztelt Lelkiatya! Kérem minél elobb válaszoljon! Görögkatolikus vagyok a ferjem református most szeretnenk megkeresztelni a kislanyunkat.Az elso gyerekunkmek az egyik keresztszulo katolikus volt. Most akit választottunk mind a ketto református. Most tudtunk meg muszaly az egyiknek katolikusnj lenni. De ha nem ok lennének. Akkor egy lehetőségünk van még a hugom aki 17 eves . Keresztapja nem lenne majd idővel esetleh lehetséges lenne igy? Jankmajtisrol irtam
Igen, lehet így. És ha nagyon szeretnék a kiválasztott két református keresztszülőt, ők is maradhatnak. Lehet akár három keresztszülője is egy gyermeknek. Lényeg, hogy az egyik - aki valójában az igazi keresztszülője - az katolikus legyen. Csak kérem, készítse föl a húgát arra, hogy ez felelősséggel is jár. Rendszeresen imádkozni kell majd a keresztgyermekéért, gondoskodnia kell a keresztény neveléséről - ha ezt netán a szülők elhanyagolnák. Ezért nem lehet más vallású személy a keresztszülő, mert akkor nem tudja segíteni a katolikus nevelését.
Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok. Arról szeretnék érdeklődni, hogy a tized befizetése tényleg csak személyesen, a plébánosnál lehetséges? Néhány helybeli hívőtől ugyanis ezt hallottam. Valamint azt is szeretném kérdezni, hogy mennyi a tized mértéke? Köszönöm válaszát előre is. .
Bármilyen módon lehet fizetni egyházi hozzájárulást. A tized befizetése azonban egyáltalán nem előírás, nem elvárás. Nagyon szép dolog, s vannak is, akik így élnek. Ez azt jelenti, hogy minden bevételük egy tizedét fölajánlják az Egyháznak, pontosabban az Istennek. Aki így él, az sem szűkölködik, mert az Úr bőségesen megáldja azt a maradék 9/10-edet, amelyből él. Magyarországon a katolikus egyház azt fogalmazta meg, hogy hozzájárulásként lehetőleg mindenki jövedelmének 1 %-át adja oda az egyház részére. Itt sincs pontosan meghatározva, hogy ez a bruttó vagy a nettó jövedelem 1 %-a, hogy ebbe főállású jövedelem vagy a mellékesen érkező bevételek is számítsanak-e bele, stb. Ez az egyén lelkiismeretére van bízva. Én azt tanácsolom, hogy az ember minden egyes jövedelmét, jöjjön az a kiskertből vagy akár a lottón nyerte, úgy számolja, mint Istentől kapott ajándék, amelyből neki visszaad legalább 1 %-ot. Ez igazán nagyon kevés. Faluhelyen utána számoltunk, némelyeknél az éves kukadíj többre jön ki. Ami pedig a módját illeti, nagyon sokféle úton lehetséges. Azonban valóban jó, ha a pap vagy ha nem is ő, de az egyházközség hivatalos alkalmazottja (gondnok, pénztáros, sekrestyés, aki ezekkel foglalkozik) tud róla, hogy dokumentálni tudja. Tehát csak a perselybe bedobni nem szerencsés. Viszont ma már sok helyen lehet átutalással is.
Kedves lelkiatya, sok rózsafüzér között hogy lehet eligazodni? Hogy melyik az egyház által javasolt és melyik eretnek? Szeretnék többet imádkozni és a tisztítóhelyen lévőknek is segíteni, de most összezavarodtam. Van Szent Mihály rózsafüzér, Szent sebek rózsafüzér, irgalmasság rózsafüzér, Szent József rózsafüzér, utolsó idők rózsafüzér, a hagyományos rózsafüzéren felül. Egy atya mi alapján dönt arról hogy ez egyház által javasolt vagy eretnek?
A három hagyományos rózsafüzér (örvendetes, fájdalmas, dicsőséges) mellé Szent II. János Pál pápától a világosság rózsafüzérét kaptuk. Ez a négy számít ma hivatalosnak, de utánanéztem a többinek is, egyik sem eretnek, csak különféle engesztelő mozgalmakhoz tartoznak. Alapvetően ezekkel sincs probléma, mégis ha valaki bizonytalankodik, akkor jobb, ha a négy hivatalos rózsafüzér imádkozásánál marad, hisz azok is nagyon mély titkok hordozói, és különféle magánkinyilatkoztatásokkal vagy külön lelkiséggel nincsenek terhelve.
Kedves Lelkiatya! A párommal lassan két éve vagyunk együtt, mindketten fiatalok vagyunk (tizenévesek), és távkapcsolatban élünk. A párom a lelkészi hivatást szeretné választani, az én római katolikus családom pedig nem igazán támogatja a kapcsolatunkat (nem tiltják, hogy találkozzunk, csak szerintük nem lesz hosszútávú). Mi a párommal komoly, hosszútávú célokban is gondolkoztunk (házasság), viszont ez nagyon elbizonytalanít minket. Mit gondol, mit kellene tennünk ebben a helyzetben?
Kedves fiatalok! Először is ki kell mondanom, hogy sokkal nehezebb az a házas kapcsolat, amikor a házasfelek nem azonos hitet vallanak. Ez néha még görög- és római katolikusok között is okozhat feszültséget, de ott nyilván ritkábban. Protestáns és katolikus felek között már nem kis nehézséget jelent ez a valláskülönbség. Például a gyermekek nevelésében nagy kérdés, hogy melyik templomba járjanak el, melyik közösségbe tartozzanak. Vajon jó az, hogy a család egyik fele az egyikbe, másik a másikba? De ennél még nagyobb nehézség lehet a hit mélyebb titkainak a megoszthatatlansága. Egy katolikus fél számára nagyon fontos, hogy az Istenszülő Máriával, a szentekkel is bensőséges kapcsolata legyen, s éppen ezt nem tudja megosztani a párjával, vagy a liturgia szeretetét, ami főleg nálunk, görögkatolikusoknál erős elem szokott lenni. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy vannak szép példák is, ahol nagyon tartalmasan tudják megélni ezeket a nehézségeket. Az Önök helyzete azért is tűnik különlegesnek, mert, mint írja, a párja lelkész szeretne lenni. Ez azonban szinte magával vonja azt, hogy Önnek is a protestáns egyház tagjává kell válnia. Ez íratlan szabály, kimondatlan közösségi elvárás. De talán természetes is, hiszen egy gyülekezetben nehezen tud szerves részévé válni az egyházi közösségnek az, aki maga is nem tagja annak. Márpedig a lelkész házastársa mindenképp a helyi közösségnek is szerves része kell, hogy legyen. Ennek ellenére ismerek olyan példát, igaz, Svájcból, ahol az igen közkedvelt protestáns lelkipásztornak buzgó hitéletet élő katolikus felesége van. De ez ritka, mint a fehér holló. Lehet, hogy ezekkel a sorokkal még jobban elbizonytalanítom Önt, dehát ezekkel a tényekkel számolni kell. Azonban a szülei hozzáállását is bölcsnek tartom, mert nem tiltják Önt, talán lebeszélni sem akarják, csak hasonló módon jelzik az ilyen kapcsolat nehézségét. Én is azt mondom, ismerjék meg egymást minél mélyebben. Az ilyen előrejelzések ne elbizonytalanítsák Önöket, hanem serkentsék arra, hogy a nehézségekkel szembenézzenek. De ne adják föl a saját identitásukat sem! Az nem vezet jóra. Önt arra bíztatom, hogy mélyüljön el minél jobban a katolikus hitben, hogy ne annak felszínessége, kiüresedése miatt álljon át a kedvese vallási meggyőződésére. Ugyanakkor a párját is bíztatom, hogy vegye komolyan ezt a belső indíttatást. Minden bizonnyal Istentől származik, még ha nem is azzal a végeredménnyel, hogy neki mindenképp lelkésszé kell válnia, de ezzel a hivatással komolyan szembesülve akármivel is fog foglalkozni az életben, értékesebb személyiséggé válik. Az idő aztán megmutatja, hogy az Önök szerelme végleges házatársi kapcsolatban teljesül-e be, vagy pedig életük egy szép és értékes szakasza volt, amelyet már most is fontos szépen megélniük.
  1 2 3 4 
5
  6 7 8 9 10 11 ...