Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhét meg négy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves lelkiatya! Sajnos elég erős facebook függő vagyok. Mit javasol mit tegyek, hogy ne legyen elviselhetetlen késztetés, hogy újra és újra fel menjek a facebook-ra?
Azt javaslom, ne egyedül küzdjön. Van-e valaki a közelében, akivel ezt meg tudja osztani, akivel tud erről beszélni, aki figyelmeztetni tudja? Ha igen, akkor ővele kössön egyességet, hogy szóljon, figyelmeztesse, amikor arra van szükség. De ha inkább magányban él, és nincs a közvetlen környezetében ilyen ember, az sem baj, akkor is alakítson ki egy külső személlyel egy megállapodást, hogy neki nagyon őszintén jelzi, hogy hol tart, mennyit töltött a fészbukon, mennyit sikerült lefaragnia belőle. Ugyanis, ha nem egyedül küzd, úgy sokkal könnyebb. Legjobb, ha egy lelkiatya segíti ebben, ha rendszeresen meggyónik nála. Esetleg a kezdeti időben hetente is, mondjuk, húsvétig. Utána lehet ritkítani, de az elején nagy intenzitással forduljon a szentség felé, éljen annak erejével. Ha már beteges jelenségről van szó, akkor szakorvoshoz kell fordulni. Ettől sem kell tartania. Sok esetben nagyon kézenfekvő terápiával tudnak segíteni a szakemberek. Természetesen mindezek előtt és mindenekfölött az Urat kérje erre a szabadításra. Itt, a nagyböjt elején erre különösen is nagy kegyelmet kaphat. Éljen a nagyböjt gazdag lehetőségeivel. Nálunk, görögkatolikusoknál különleges és szép szertartások vannak ebben az időszakban. E téren változtasson az életén, hogy gyakran, ha lehet, minden nap elmegy a templomba. Ezeket az egyszerű dolgokat tudom tanácsolni, és még az imáimat tudom fölajánlani, hogy gyógyuljon meg ebből a megkötözöttségéből.
Kedves Lelkiatya! A papság sapka és mellény viseléséről tudna mondani egy pár szót? Mikor hordhat egy diakónus, áldozópap a reverendájához a kerek sapkát és mellényt? Püspök atyáinkat mindig sapkában látom (A liturgikus öltözeten kívül). Van erre valami szabályozás, vagy esetleg saját belátás alapján viselhetik? Válaszát köszönöm Üdvözlettel, Marcell
Azt hiszem, erre nincs kifejezett előírás a magyar görögkatolikus egyházunkban. A püspök atyák fölszentelt szerzetesek, ez a szerzetesi öltözetük része. Viszont nem csak szerzetesek hordanak papi sapkát, hanem világiak is. A fátyol az, ami igazán megkülönbözteti a szerzetesi és a világi papi fejfedőt. Diakónusi fölszenteltség után már mindenképpen lehet hordani, de talán előbb is, alszerpapi vagy akár felolvasói rendben lévők, akik már rászont (grékát) is hordhatnak.
Kedves Lelkiatya. Az aggódás érzése íratja velem ezeket a sorokat. Nyíregyházi görögkatolikus, templomba járó hívő vagyok. Munkám miatt több helyen is megfordulok a városban. ... Kérdésem, hogy ha ezek a fiatalok is ily módon viselkednek, mit várhatunk más emberektől? Az egészség isteni ajándék melyet mindannyiunknak értékelnünk kell és vigyázni rá. Olyan sok beteg ember él manapság akik mindent elkövetne azért (beleértve engem is) hogy újra egészségesek legyünk. Önnek mi a véleménye?
Mit is mondhatnék Önnek? Teljes mértékben osztom a véleményét és osztozom a szomorúságában. Sajnos hatalmas és félelmetes erők veszik körül, bombázzák a fiatalokat, s próbálják letéríteni őket az Isten követésének útjáról. Azokra még nagyobb erővel támadnak ezek az erők, akik már elköteleződtek, vagy legalábbis megvan bennük az elhatározás, hogy Istent fogják követni és életükben ennek örömét és erejét fogják ők is továbbadni. Nyilván ezt a nemes elhatározást, ezt a belső örömet és derűt ezek az alvilági sötét erők tőlük még inkább törekszenek elvenni, rávenni őket az út elhagyására, mert ez még nagyobb pusztítást hozhat más fiatalok körében. Mindent meg kell tennünk, hogy ifjaink vegyék észre a csapdákat, legyen tiszta gondolkodásuk és Istenben bízó akaraterejük, hogy ne hagyjanak a világ csábításainak. Ezért pedig nekünk, idősebbeknek nagy hittel kell imádkoznunk. Ezt kérem Öntől is.
Kedves Lelkiatya! Kicsit ledöbbentem, amikor egy korábbi kérdésre válaszolva azt írta, hogy nem okos dolog, nem tesz jót, ha valaki egy LMBT irányultságú előadó zenéjét hallgatja. Elnézést a kifakadásért, de ezt végképp nem értem, hogy a szexuális irányultságnak mi köze van az illető szakmai tudásához? Ezek szerint nem helyes az sem, ha a Magyarország című dalt hallgatjuk, hiszen az előadója egy nyíltan LMBT-ember? Az egyik sütőüzemben dolgozó pék például nyíltan meleg, ezek szerint ne vegyek onnan kenyeret, mert egy meleg ember sütötte? Miért ilyen ellenségesek az egyházban az LMBT-emberekkel szemben? Válaszát előre is köszönöm!
Lehet, hogy nem voltam eléggé körültekintő a válaszban, elnézést kérek. Arról szó sincs, hogy bármilyen szexuális irányultságú embernek minden produktuma hordozná ezt a saját irányultságát. Ha kenyeret süt vagy villamost vezet, vélhetően a munkájára semmiféle hatással nincsen az, hogy közben kire gondol, milyen neműekhöz vonzódik. Nagyjából ugyanezt mondhatjuk el a foglalkozások legtöbbje esetében is, legyen az orvos, műszerész, portás, karosszérialakatos vagy bármi. Azonban vannak olyan foglalkozások, amelyek erőteljesebben hatnak a másik ember gondolkodására, személyiségének alakulására. Ilyen a tanár, a művész, a politikus, a pap. Adott esetben náluk is lehet közömbös a szexuális irányultság, ha azt nem terjeszteni akarja, hanem csöndben megéli a személyes életében. Azt látjuk azonban, hogy sokszor, ha nem is minden esetben, de nagyon sokszor ez a fajta természetidegen, a természetestől eltérő irányultság egyfajta harcias eltökéltséggel is párosul, amely szinte minden lehetséges eszközt megragad, hogy ezt a fajta gondolkodását terjessze. A zenész, az énekes olyan eszközzel rendelkezik, amely nagyon hatékonyan képes befolyásolni az emberek gondolkodását, lelkivilágát. Ezért mondtam, írtam, hogy nem okos dolog ezekbe belemenni, veszélyt jelent, ha az ember ilyeneket rendszeresen, kivált, ha nagy rajongással hallgat, mert az esetek nagy részében igenis propagandát is jelent ez a fajta előadóművészet (már amennyire művészetnek lehet nevezni azt, ami nem a transzcendensről beszél). Egy homoszexuális pék aligha terjeszti saját nemi identitásának megvallását a pékárukon keresztül. Egy ilyen zenész, énekes azonban nagy hatással tudja azt terjeszteni. Ennek a nagy hatású terjesztésnek az eredménye, hogy ma sokkal több személy érzi, vallja magát ilyen vagy olyan szexuális beállítottságúnak, mint korábban, amikor ez a fajta ideológia nem terjedt el ennyire, nem volt ennyire erőszakos mások meggyőzésében. Erre a veszélyre igyekeztem fölhívni a figyelmet.
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Hogy lehet egyensúlyba hozni a serény, alkotó (aktív) és a visszahúzódó, csendes (passzív) lényünket/lelkünket? Ennek feszültsége mintha az Egyházunkban is érezhető lenne: rengeteg videó és média megjelenés szinte harsogja, hogy lássa a világ, mi élünk és mennyire hatékonyan szerepet vállalunk minden fontos kérdésben, de vajon, ha ezt ennyire mutatni kell, nem azt jelzi, hogy nem érezzük a hitünk a rejtekben is él és Isten csendesen áthatja a világot, úgyhogy azt figyelő lélekkel ezek nélkül is érezni lehet.. Magam sokat szenvedek tőle, hogy a szertartások, előadások alatt folyamatosan videóznak, fényképeznek hívőket, hallgatókat, s ezzel pont a liturgia csak akkori és ottani üzenete és isteni kegyelme veszik el, sőt mintha egyenesen ki lenne árusítva. Bocsánat a kemény szavakért, de nagyon nehéz hitelesnek maradni, ha folyton szerepekbe/viselkedésekbe kényszerítenek az ilyen helyzetek és félek nem csak a híveket.. Tünde
Kedves Tünde! Azt hiszem, sok igazság van abban, amit mond. Gyakran élünk annak kísértésében, hogy csak az létezik, amiről hírt tudunk adni. Ez ma nagyon elterjedt közgondolkodás, amely jelentős mértékben beszüremkedett az egyházi életünkbe is. Ugyanakkor nem zárja ki egyik a másikat. Az Egyház a médiát arra használja föl, hogy azon keresztül is továbbadja a hírét, a jóhírt. Nem önmagát ünnepli, hanem a rábízott üzenetet akarja minél több csatornán, minél hatékonyabban továbbadni. Az igazán nem mondható, hogy minden egyes rendezvényről fényképes híradás volna. Nagyon sok olyan esemény van, amely nem kerül föl sehová, amelynek nincs hírértéke, de belső kegyelmi értéke annál nagyobb. Talán csak az érzi, hogy "mindig" fényképezés van, aki nem a csöndes eseményekre megy el, hanem a különlegesekre, amelyről viszont valami ok miatt mégis érdemes hírt adni. Az egyházban mind a kettőre szükség van. A csöndes, észrevétlen, hűséges, kitartó munkára, imádságra is és a híradásra, a közzétételre is, hogy minél több emberhöz jusson el az adott ünnep, esemény híre, teológiai, hitbeli tartalma.
Kedves Lelkiatya! Mik a Nagyböjt legszigorúbb előirásai? Eddig a szerda-pénteki húsmentességről tudtam, ha jól tudom bele lehet venni a hétfőt is. Ezen kivül miket nem szabaad még fogyasztani ha szeretném mélyebben megélni a böjtöt? Természetesen a lelki részét sem szabad elfelejteni, de most kifejezetten az étkezésre vonatkozik a kérdésem.
Nem csak, hogy nem szabad elfelejteni a lelki részét, hanem azt kell mindenek előtt szem előtt tartani. A lelki hozzáállás ad eligazítást abban is, hogy magát a böjtöt az ember milyen mértékben, milyen módon tegye. Fokozatok vannak. Annyi, ahány ember van. A minap egy érdekes leírást találtam arról, hogy azok az emberek, akik nagyböjt első hetében egyáltalán nem vesznek magukhoz ételt, abban a meggyőződésben teszik, hogy jobb volna az egész negyven napot teljes megtartóztatásban végigvinni, de minthogy érzik gyöngeségüket, ezért csupán ezt az első hetet próbálják ezzel az odaadással megtartani. Ilyen is van. Ennél szelídebb, hogy nem a pénteki előszenteltek után esznek először, hanem már az első után, tehát már szerdán este vesznek magukhoz eledelt, addig koplalnak. De tovább lehet szelídíteni, hogy csupán az első napon, a tiszta hétfőn nem vesznek magukhoz sem ételt sem italt, de másnap már azért esznek valamit. Az általános rend, hogy vajhagyó vasárnaptól kezdve egészen húsvét éjszakáig nem esznek semmilyen állati eredtű eledelt, tehát tejes, tojásos ételt sem, sem halat, viszont kiemelt ünnepeken (Örömhírvétel, virágvasárnap) azért halat fogyasztanak. Illetve szombaton és vasárnap olajosat is. Viszont a kiemelt bűnbánati napokon (szerdán és pénteken) még főtt ételt sem esznek csak nyerset. Lehet tovább is szelídíteni, hogy azért főtt ételt máskor is vesznek magukhoz, csupán a bűnbánati napokon valami erősebb megtartóztatást tesznek. Akik a nagyböjt folyamán fogyasztanak állati eredetű ételt, és csupán húst nem vesznek magukhoz egész nagyböjtben, azok is jól teszik ezt. Vagy ha valaki húst csak szombat és vasárnap eszik, de hétköznap nem, szintén helyesen böjtöl. Ami nálunk, magyar görögkatolikusoknál előírás lesz, hogy szerda és pénteken semmilyen húsos eledelt nem veszünk magunkhoz, ez már igazán könnyen megtartható. De lehet még tovább részletezni, hiszen van, akinek nem a húsról, hanem az édességről, a kávéról, a dohányzásról, a számítógépezésről, a tévézésről nehéz lemondania, s ezekben igyekszik valamit fölajánlani az Úrnak. Helyesen teszi. Mint látható, a böjtölésnek és lemondásnak ezer módja lehet. A lényeg, hogy mindebben a lelki odaadás vezessen, bármiről lemondok, kicsi vagy nagy dologban, az mind fölajánlás legyen az Úrnak. A böjt elsősorban imádság!
Kedves Lelkiatya! Vajon, ha valaki élete végén sok testi szenvedést él át, bízhatunk abban, hogy halálában nagy eséllyel kegyelmet talál Istennél? Ha nem is ő készítette számára a szenvedéseket, de ő engedte meg, hogy megtörténjenek, mint mindenható Isten; bizonyára nem ok és cél nélkül, hiszen Emberszerető, még ha előttünk ezek rejtve is maradnak. Mint igazságos Bíró a szenvedéseket ugye, be is számítja félelmetes ítélőszéke előtt? Persze, be. De ha valaki sokat szenved, bízhatnak a hozzátartozói abban, hogy nagy eséllyel kegyelmet nyert odaát? Még ha nem is tudják, hogy hívta-e végül az Urat, amíg még volt erre lehetősége. Annyi szenvedés után Isten ugye ebből a világból addig nem engedte el, amíg fel nem ismerte őt?
Igen, meggyőződésem, hogy így van. Több elköltözést is látva én is így gondolom, hogy az Úr a földi szenvedéseket szépen beszámítja odaát. Sok haláltusában láttam, hogy mintha még szüksége lett volna szegény testvérünknek ezekre az utolsó szenvedésekre, hogy ezeket már ne kelljen átvinni oda. Amiket életében itt a földön elmulasztott megtenni, amelyek netán elzárták volna az örök élet reményétől, azok e földi szenvedésekkel még valami rejtélyes módon pótolhatók, helyreállíthatók legyenek. Ez az Isten irgalma, aki mindenkinek a legpontosabban tudja, hogy mire van szüksége, s aszerint adja vagy engedi a rajtunk kívül álló dolgokat velünk történni. Ehhez még egy fontos kiegészítést szeretnék tenni. Azt is láttam nem egyszer, hogy egymásért is szenvedhetünk. Főként a házastársak ajánlhatják föl szenvedéseiket a párjuk üdvössége érdekében, ezzel mentvén meg őket. Ami még rejtélyesebb, hogy lehet, éppen az üdvösségtől távol járó házastárs okozza ezeket a szenvedéseket, de ha a hitben élő párja azt nem csak elszenvedi tőle, hanem föl is ajánlja érte, akkor ezáltal is segítheti az üdvösségét.
Kedves lelkiatya! Tudna ajánlani egy jó könyvet, vagy honlapot, ami segít értelmezni a Szentírást. Elkezdtem rendszeresen olvasni és nem mindent értek belőle, hogy mit akar Jézus mondani, mit jelent számunkra, hogy tudjuk napjainkban megvalósítani üzenetét, tanácsát? Ma pl: Lukács evangéliumából azt a részt, olvastam, ahol Jézus az új és a régi tömlőről, az új és az ó tömlőről beszél. Ezzel mit szeretett volna nekünk üzenni? Segítségét előre is köszönöm: fradistákgyöngye
Sajnos magyar nyelven nincs olyan katolikus kiadású könyv, amely a Biblia minden könyvéhez bővebb magyarázatot adna. Bár a Szent István Társulat által kiadott Szentírás viszonylag bőséges jegyzetanyaggal rendelkezik, de nem tér ki minden mondat magyarázatára. Ugyanakkor mindegyik evangéliumhoz írtak olyan kommentárt, amely elég közérthető, de bizonyos teológiai jártasságot feltételez, s így igazából nem kezdőknek való. Mindenesetre felsorolom ezeket: Jakubinyi György, Máté evangéliuma. Martos Levente Balázs, Márk evangéliuma. Kocsis Imre, Lukács evangéliuma. Gál Ferenc, János evangéliuma. Mindegyik kommentár a Szent István Társulatnál jelent meg. Évtizedekkel ezekkel Solt Jenő megjelentetett könyveket, amelyek segítenek tájékozódni a Biblia világában. Bár ezek nem kommentárok, de haszonnal forgathatók. Interneten az alábbi linkeken érhetők el: http://www.ppek.hu/konyvek/Solt_Jeno_Igy_ertsd_az_Oszovetseget_1.pdf http://www.ppek.hu/konyvek/Solt_Jeno_Igy_ertsd_az_Ujszovetseget_1.pdf Illetve itt van még néhány javaslat: Jeromos Kommentárt (Szent Jeromos Társulat kiadása) Székely János: Az Újszövetség teológiája Tarjányi Béla: Találkozások c. könyvét. A régi és új tömlő hasonlata eredetileg a Jézus által hozott újdonságot emeli ki. Jézus újat hozott (ez az új bor), s ezért már nem a zsidó vallás gyakorlatait kell követni. Ha nem is megalapozta vele, de egyértelműen utalt az egyház létrejöttére, amely már nem a zsidó szokásokat követi, hanem új rendet formál. Egyúttal arra is lehet utalás, hogy azért kell az új tömlő is. Akik az egyház intézményei ellen ágálnak, azoknak erre is lehet hivatkozni, hogy azért az új bor is szétfolyna, ha nem volna hozzá illő új, megtartó rend. Ez az egyház.
Kedves Lelkiatya! Bűn-e, ha a liturgián elkalandozik a figyelmünk, nem tudunk úgy kognitívan részt venni, hanem csak a lelkünk vesz részt? Egész mise alatt, a jó nekem itt lenni érzés van bennem és hogy bárcsak mindig így lenne (hosszú idő után tértem vissza az egyházhoz és a rendszeres misejáráshoz, szentségvételhez). Most valahogy úgy érzem magam, mint egy kisbaba, akit az édesanyja újra magához vett és emlőivel táplál. Tudom, hogy figyelni kellene, de egész mise alatt a zene, a tömjén illata (gyerekként ez volt a kedvenc) és a szép képek kötik le a figyelmem és a hála, hogy újra otthon vagyok, ezért nem tudok úgy figyelni atyára, mint kellene.
Élvezze most ezt a helyzetet! Nem fog mindig megmaradni, de most nagy kegyelem ez. Ilyenkor nem az értelmével, hanem a szívével van jelen. Nagyon jó! Hosszabb távon érdemes a szövegekre is figyelni, mert akkor azokon keresztül még többet kap az ember. De ahogy mostani állapotát leírta, inkább azt mondom, nagy kegyelem ez, amelyért adjon hálát!
Bűn, hogyha LMBTQ szexuális irányultságú előadó zenéjéért rajongok?
Legalábbis nem okos dolog. Nem tesz jót. Olyan bűnök közé tartozik, amelyeket nem szoktunk meggyónni, pedig valójában ezekre kellene sokkal jobban odafigyelnünk. Ezek a rendszerszerű, vagy életbűnök. Amelyekben nem a tettek a bűnösek, hanem az a felelőtlen magatartás, amely nem számol a következményekkel. A zenének nagyon erős személyiségformáló hatása van. Már egyszeri meghallgatás is jelentős hatással van a hangulatunkra, a többszöri meghallgatás pedig még mélyebbre hat a lelkünkben. Egészen biztos vagyok abban, hogy hosszú távon nem tesz jót, sőt, kifejezetten kárt okoz a lelkének, ha ilyen zenéért rajong. Nem azt mondom, hogy ezt a rajongását kell meggyónnia, de azt igen, hogy egyszer, a templom csöndjében, vagy otthon a saját szobájában, ahol imádkozni szokott, szépen, csöndben gondolkodjék el ezen a helyzeten. Imádságban, a Szentlelket kérve gondolja végig, hogy jó-e, Istennek tetsző dolog-e ezt a zenét hallgatni vagy nem. Ha igazán, őszintén és mélyen a lelkébe tekint, meg fogja kapni a választ, hogy ez egyáltalán nem hiányzik az életéből.
Tisztelt lelkiatya! Az egyik ismerősöm gépjárművezető szakoktató lett és megkérdeztem tőle hogy adna e órát nekem ha lesz rá ideje, mert ritkán vezetek. Az egyik hétvégén fotót küldtek az egyik barátjáról és a barátnője belenézett a facebookjába és visszapörgette a 3 héttel ezelőtti beszélgetésünket amiben megkérdeztem hogy lehetne e rá lehetőségem és neki ideje. A leányzó obszcén módon beszélt velem és mikor az ismerősömnek említettem a dolgot nem írt semmit se, magától se hozta fel a témát. Én elhiszem, hogy féltékeny de én úgy gondolom hogy szakmai segítséget lehet kérni. A fiatalember szégyelli e a kedvese viselkedését? Ezügyben kérem a véleményét.
Azt javaslom, ne foglalkozzék azzal, hogy a fiatalember szégyelli-e a kedvese viselkedését. Nincs jelentősége. Annyi sok félreértés történik ezeken a csatornákon! Nincs ember, aki ezekben el tudna igazodni. Felejtse el a dolgot! Mondjon egy imádságot azért a hölgyért, aki ok nélkül lett indulatos. Ha ezt netán nem vagy nehezen tudná megtenni, akkor félő, hogy Önnek mégsem közömbös teljesen ez a fiatalember. Ez esetben pedig egyáltalán nem javaslom, hogy órát kérjen tőle. Mivel van kedvese, ez nem volna tisztességes. De ismétlem, ebben is segít az ima.
Kedves Lelkiatya! Olyan kérdésem lenne, hogy római katolikusként a Szent Liturgián a hitvallást ugyanúgy elmondhatom? Vagy csak fordításban tér el a Szentmisén elhangzóval? Valamint hogy keresztet görög módra szabad-e vetnem? Köszönöm válaszát, Üdvözlettel, Marcell
Kedves Marcell! A római katolikusok kétféle hitvallást mondanak. Többnyire az Apostoli Hitvallást, amely rövidebb, tömörebb, nem foglal magában annyi hittételt, mint a másik. De nagyobb ünnepeken a rómaiak is mondják a Nicea-Konstantinápolyi hitvallást. (Egyébként ugyanez a helyzet a történelmi protestánst egyházaknál is, ők is ugyanúgy mondják mind a két hitvallást.) Magyarországon a görögkatolikusok egy kicsit régebbi fordítású szöveget használnak, ennyi a különbség, semmi más. Úgyhogy ezt nyugodtan mondhatja velünk együtt a római katolikus testvérünk is, sőt, mondom, még a protestáns testvérek is. Van két említésre érdemes pont. Mi úgy mondjuk a Fiúról: "Született, de nem teremtmény, az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek."; a római katolikusok pedig ugyanezt így mondják: "Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általa lett." A régies szóhasználaton kívül észrevehető a szókülönbség is. El kell mondani, hogy a római katolikusok által használt fordítás pontosabb. A Szentháromság személyei külön isteni valóságok, akik egyként hordozzák ugyanazt az isteni lényeget. Tehát nem teljesen pontos megfogalmazás, hogy az Atya és a Fiú "egyvalóságú", jobb lenne úgy mondani: "egylényegű". Ez azonban nem jelent dogmatikai tévedést, a szentháromsági személyekről ugyanazt valljuk mi is, mint az egész katolikus egyház. A másik jelentős elem a vége felé van, ahol a ma használt Hitvallás szövegben úgy mondjuk: Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik". Ugyanezt a római katolikusok így mondják: "Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik." Itt tehát nincsen különbség a római és görögkatolikus gyakorlat között, viszont érdemes megjegyezni, hogy ezen a ponton az ortodox hitvallás tér el. Ugyanis az eredeti Nicea-Konstantinápolyi hitvallásban nem volt benne az "és Fiútól" betoldás. Ezt az ariánusokkal való küzdelem idején Hispániában csatolták hozzá, kiemelve, hogy a Fiú éppen úgy Isten, mint az Atya. Sajnos ennek az lett a teológiai következménye, hogy ezt úgy is lehet érteni, hogy a származás forrása nem egyedül az Atya. Olyan értelemben lehet ezt jól érteni, hogy csak akkor van Szentlélek, ha van Atya és Fiú. De mégsem lehet a Fiú a származás forrása, hiszen az Atya atyasága éppen ebben különül el, hogy ő minden származás forrása. No, de ez további mély teológiai eszmefuttatásokhoz vezetne, amelynek itt nincs helye. Csupán arra akartam rámutatni, hogy ha nem is teljesen pontosan ugyanazt a szöveget mondjuk, azért a hit lényegében és annak megvallásában nincsen különbség, mondhatjuk "egymás hitvallását". Ami a keresztvetést illeti, tegye úgy - a görög templomban - ahogy Önnek jólesik. Nem kötelező de nem is tilos rómaiakak a görög keresztvetés.
Kedves Lelkiatya! Mely könyvek (a Biblián kívül, természetesen) tekinthetők a keleti keresztény lelkület "alapműveinek", amelyekben össze van foglalva, ami szerint kellene egy keleti keresztény embernek (esetleg szerzetesnek) gondolkoznia és élnie? Köszönöm. Sándor
Csak néhányat kóstolónak (nehézségi sorrendben): Velünk az Isten - keleti hittankönyv Adalberto Piovano: Alázatban járni Istennel Áthoszi Porfíriosz atya tanításai Szofronyij Szaharov: A Szent Hegy titka. Áthoszi Szent Sziluán tanításai Ezeket mind érdemes lassan olvasni, naponta egy kis fejezetet belőle, különben elsiklik az ember a lényeg fölött.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy honnan lehet felismerni, ha valakit az Isten papságra vagy szerzetességre hív? Nagyon gyakran fordul meg a fejemben ez a két gondolat, mikor erősebben, mikor gyengébben. Viszont ezek mellett egyfajta félelem is van bennem, hogy "Mi van ha elindulok az egyik úton, aztán évekkel később rájövök, hogy mégsem ez?".
Ne féljen elindulni! Ha nem erre hívja Önt az Úr, igen hamar, de legkésőbb néhány éven belül megmutatkozik, hogy ez nem az Ön útja. S az egyáltalán nem lesz elvesztegetett idő, mert mindaközben rengeteg mindent megtanul a teológiából, a lelkiéletből, sok imatapasztalatra tesz szert. Tehát, ha mégis más életutat szán Önnek az Úr, azon is tudja majd ezeket használni, másoknak tovább adni. Ha azonban el sem indul, akkor csak állandó töprengés marad a lelkében, hogy valamiről lemaradt. Nem biztos, hogy papi vagy szerzetesi hivatása van, csak most így érzi, de minthogy nem járt a végére, akkor később, az egyes életszakaszokban, amikor nehézség, kudarc éri, nyomban az fog megjelenni, hátha mégis arra hívott volna az Úr. Emiatt félő, hogy nem lesz nyugta, nem lesz békéje. Szóval bátorítom, kóstoljon bele. Ha inkább a szerzetességre érez hívást, menjen el egy monostorba, töltsön el ott egy kicsit hosszabb időt, ha lehet, néhány hónapot, s próbálja meg belülről megismerni, hogy milyen a szerzetesi élet. Ha meg inkább a papság felé, akkor csak azt tudom mondani, vegyen részt egy nyílt napon a szemináriumban. Vagy jelentkezhet is akár, mert ott a fölvételinél az atyák leginkább azt vizsgálják, hogy van-e hiteles hivatástudata az illető jelöltnek. Aztán - legalábbis nálunk, a görögkatolikus egyházban - van még egy előkészítő év, amikor még csak készülnek a kispapi életre, eközben is sok minden kiderülhet. Szóval, ne féljen odaadással elindulni az Úr felé!
Kedves Lelkiatya! Legyen szíves reagálni egy 17 éves római katolikus fiatalember üzenetére. Az a helyzet, hogy már kb. másfél éve látogatok görögkatolikus szertartásokat, és egyre jobban kezd előtörni egy olyan érzés, hogy itt a helyem. Persze amikor ez előjön, eszembe jut, hogy hiányozna a latin rítus, amiben felnőttem, ami meghatározta az eddigi kis életemet, ahol rengeteg remek embert és papot megismertem; félek, hogy gyökértelenné válnék. Ez a legfőbb oka annak, ami miatt később nem tudnék rítust váltani. Ahogy egyszer dr. Papp Miklós atya is mondta az egyik videóban, hogy "A teofánia dicsősége hasson vissza életvezetésünkre" - mindig ezt érzem. Liturgia után annyira lelkes, boldog és kegyelemérzettel teli leszek, hogy ez egykét hétig kitart, persze ha meg tudom tartani. Szóval csak annyi kérdésem lenne, hogy mégis hogyan tudnék később úgy görögkatolikusként élni, hogy ne "hiányozzon" a római rítus. Válaszát előre is hálásan köszönöm!
Minden bizonnyal mostanában több ponton, több helyről is megérintette Önt a keleti rítus, annak szépsége, különlegessége. Azt javaslom, hogy ássa bele magát a római rítusba is. Ott lehet, hogy nem ennyire látványosan mutatkozik meg a teológia szimbolikája, a lelkiélet teológiája, az aszkézis misztikája, de éppen úgy jelen van. Leginkább egyes szerzetesi közösségben látszik jobban. Javaslom, hogy menjen el Pannonhalmára, Tihanyba, Bakonybélbe. Éljen néhány napot együtt az ottani szerzetesekkel, beszélgessen velük. Szavamra, meg fogja tapasztalni ott is az egyházunknak ezt a mélységét, amely jelen állapotában a keleti katolikus közösségekben közvetlenebből megélhető. A római katolikusoknak is éppen úgy szükségük van lelkes és lelki emberekre, akik értik a misztika nyelvét, és a latin rítuson keresztül tudják azt megélni és továbbadni. Tehát nem javaslom Önnek, hogy térjen át görögkatolikusnak. Merítsen a keleti egyház kincseiből, de ne hagyja el a sajátját sem. Ha nagyobb erőfeszítés is kell ott előbányászni azokat, azért csak szánjon rá energiát! Megéri.
  1 2 3 4 
5
  6 7 8 9 10 11 ...