Kedves Lelkiatya! Néhány hónapja beszélgetek egy lánnyal, a szerelem fel is lángolt. Azonban a napokban derült kiy hogy más fiúkban jobban bíziky mimt bennem. Ez engem nagyon elbizonytalanított, és emiatt sajnos össze is vesztünk. Jelenleg ott tart a helyzetünk, hogy véget vetünk ennek az egésznek, ami köztünk volt, pedig én szerettem volna mindent megtenni annak érdekében, hogy kibéküljünk és újra megpróbáljuk ezt az egészet, ami köztünk volt, de persze nyilván úgy, hogy változtatunk néhány dolgon. Az illető sajnos még ebbe sem ment bele teljesen, mert bár részben meg tudtuk beszélni a dolgokat, kizárta annak a lehetőségét, hogy új esélyt adjunk egymásnak. Mit tudna javasolni a tisztelt Lelkiatya? Hogyan lenne érdekes folytatni ezt? Indítsunk tiszta lappal? Vagy pedig keressek mást, akivel kapcsolatban nem merülnek fel ilyen bizalmi problémák? Válaszát előre is köszönöm.
Ha a leány kizárta annak lehetőségét, hogy esélyt adjanak egymásnak, akkor ez igen világos válasz arra, hogy ő nem kívánja folytatni ezt a kapcsolatot. El kell fogadni ezt a döntést, nincs mese. Igaz, hogy a férfi feladata, hogy meghódítsa a leány szívét, de ebből a leírásból én azt olvasom ki, hogy ez inkább csak egyoldalú vonzódás, ezért nem érdemes rá energiát pazarolni. Valószínű, nem ő lesz a gyermekeinek az édesanyja. De kérjen erről tanácsot imádságban az Úrtól. Csak fölkészítem ennek a lehetőségére is.
DJK! Kedves Lelkiatya! Tegnap követtem a megbékéléses papi szertartást. Jó volt látni, hogy a papok keresik egymással a kapcsolódási pontokat. Persze kérdés, hogy ez csak látszat, kirakat, vagy pozitív tartalma is megvan ennek, azaz a hétköznapokban is ilyen megbékéléssel, jóindulattal vannak egymás iránt és környezetükre az atyák. Vagy éppen ezzel a jó irányba való inspirálás a cél a rossz tapasztalatok miatt? ...
Lelkiatyához azzal az engem sokat gyötrő kérdéssel fordulok (kicsit kapcsolódik a fentiekhez is) - mivel jómagam nagyvállalat igazgatója lettem nemrég és lelkiismeretesen, az életükre pozitív hatást gyakorolva szeretném az általam beosztottokat irányítani, vezetni - , hogy mi az, amit vezetőként megengedhetek, mi lehet az, amit elnézhetek? Tudom, ezek általánosságokként hatnak, kicsit cizelláltabban fogalmazva: mi az, ami nem fér bele egy hitét gyakorló vezető cselekedetébe? Mert tudom, legyek alázatos és emberséges, ez keresztényi alapmagatartás. De ha például valaki csupán nem szimpatikus nekem, nem kedvelem, pedig szakmailag teljesen rendben van, elbocsájthatom-e (persze itt a jogi feltételek vizsgálatát hagyjuk)? Ha pedig nagyobb probléma miatt kell ?rendet tennem?, számításba kell-e vennem az érintett családi hátterét, körülményeit a döntésemhez? Tiszteletteljes köszönettel maradok, Dr. K. Gábor
Tisztelt Dr. K. Gábor úr!
Mint látja, a levelének egy részét inkább nem tettem közzé. Az erős vádak, amelyeket megfogalmazott, különböző híreszelésekből származnak, amelyek valóságtartalmát egyáltalán nem könnyű ellenőrizni. Ezért mindig többet ér, ha a jobbat feltételezzük az embertársainkról, s ha rosszat hallunk róluk, akkor annak nem azonnal adunk hitelt, hanem vélelmezzük az ártatlanságot. Érdekes, hogy Szent Pál a papokkal szemben még fokozottabban kéri ezt a jó feltételezést. Az írja Timóteusnak: "Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú szavára" (1Tim 5,19).
Nagyvállalat igazgatójaként valóban kiemelt felelőssége van, hogy a beosztottjai hogyan érzik magukat, milyen életvitelt tudnak vinni. A Mária rádióban hétfőn reggelenként keresztény vezetőknek adnak szaktanácsokat. Nagyon tudom javasolni ezek hallgatását. Azt hiszem, hétfőn reggel 7.25 tájban szokott lenni. Azokból általában azt hallom ki, hogy mindig a keresztény magatartás egyben a leghatékonyabb cégvezetés is. Valójában nincs ellentét. Lehet rövid távon nagyobb hasznot termeltetni az emberekkel, de hosszabb távon csak az a célravezető, ha a munkahelyen emberséges körülmények vannak, tehát a vezető figyel az emberi szükségleteikre is. Természetesen a testi szükségleteken túl is. Keresztény magatartás, de jó vállalati vezető is, aki nem fél a konfliktusoktól, azoktól nem elmenekül, hanem nagyon őszintén keresi a legjobb megoldást. A legjobb megoldás pedig mindig az, ami mindenkinek jó (nyer/nyer). Egy érdekes könyv szól erről: A legeredményesebb emberek 7 szokása. Ez nagyon szépen kimutatja, hogy igazából nincs ellentét a jó vállalati vezető és a jó keresztény között. Az Ön által említett két példára térve: ha valaki nem rokonszenves, de jó szakember, akkor nem a kereszténység, hanem a cég érdekében érdemes őt elviselni, keresni vele az együttműködést. Egy elbocsátáskor pedig igenis szabad és kell is nézni az illető életkörülményeit. Ez nem azt jelenti, hogy az irányítson, hiszen az a karitász, amely ezzel foglalkozik. De a döntéseknél figyelembe kell venni ezeket is. Ez pedig a cég hosszútávú érdekeit szolgálja, mert elterjed, hogy ez családbarát cég, ahová érdemes fölvételt kérni. S idővel a legjobb emberek között válogathat, amikor új munkaerőre van szüksége.
Kedves Lelkiatya! 40 éves vagyok, de eddigi életemben egyik évben sem tartottam a böjtöt. Kemény fizikai munkát végzek, elhagy az erőm hús nélkül. Dohányzásról, édességről netezésről, szexről is le szoktam mondani, de a húst nem tudom elhagyni, csak pénteki napokon.Veszelyezteti ez az üdvösségemet?
Szó sincs róla. A húsevés nem bűn. Kivált nem lehet halálos. (Csak valami elvetemült esetben.) Ha az említett dolgokban gyakorol önmegtagadást, az nagyon is áldásos lehet. Ha így tett, akkor nemigen mondhatja, hogy negyven éven keresztül még egyszersem böjtölt. Aki ínyenc módon vegetariánus étkeket eszik egész nagyböjtben, vajmi lelki haszna származik abból. Mindenki a maga saját módján tud böjtölni. Ezért nem is lehet áltatlános előírást megfogalmazni. Keleti egyházunk inkább tanácsokat ad, melyekből ki-ki annyit tart meg, amennyire képes.
Kedves Lelkiatya! A budapesti ferences templomban idén is lesz Előre Megszentelt Aldozatu Liturgia?
Igen, tervezik a fővárosi atyák, de még nem tudják biztosan a napját. Szerintem hamarosan közzé lesz téve.
Kismamaként kis tartani kell a szigorú böjti napot?
A kismamának legfontosabb feladata, hogy óvja, erősítse magzatát. De fontos feladata az is, hogy Istenhöz emelje. Ezért azt javaslom a kismamáknak, hogy ők is éljék meg odaadóan a szent nagyböjt időszakát. Ők is lemondhatnak például édességről, kávéról. A szigorú böjti napon legalább húst ne egyenek, minden egyebet lehet. Valamint egész böjti időben ők nem annyira a fizikai böjttel, mint inkább a szellemi böjttel harcolhatnak (tévé, telefon és számítógép korlátozása).
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Itt olvastam hogy írta a Görög Katolikusok a vasárnapot is beleszámítják a böjtbe.
2 éve tértünk meg...
Azt hittem eddig hogy vasárnap nem szabad böjtölni.
Kifejtené nekem hogyan is kell a böjtöt ilyenkor értelmezni?
Főleg táplálkozásban.
Mi ritkán eszünk húst és ha eszünk is akkor halat.
Viszont azt hittem szerdán kezdődik a böjt nem pedig Hétfőn és Húst készítettem a családnak. Ezért bűntudatot érzek.
Kicsit zavart vagyok a böjttel kapcsolatban
Köszönöm ha erre válaszol!
Talán az atya, akinek a Szent Liturgiájára járnak, nem készítette föl kellőképpen. De igazán nem kell aggódnia. A mi Istenünk irgalmas Isten, megértő minden emberi gyarlóságunkkal szemben. Valóban a vasárnapok másként vannak jelen a szent negyven napban, mint a hétköznapok. Sőt, szombatokon is van némi enyhület. Igazából ezek a különbségtételek akkor érzékelhetők igazán, ha erős böjtöt tartunk. De ha csak gyengébbecskét is, akkor is lehet különbség a vasárnap és a hétköznapok között. Azt is jó tudatosítani magunkban, hogy a negyven napos böjt nem állandóan ugyanazt írja elő. A vasárnap másként tartozik bele ebbe az időszakba. Például, ha valaki nem eszik csokit egész nagyböjtben, megteheti, hogy vasárnaponként viszont eszik. De nyilván nem követ el bűnt az sem, aki vasárnap is lemond a csokiról. Ha húst ettek tiszta hétfőn, az bizony nem helyes, de nem is olyan egetverő vétség, hogy ne haladhatna továbbra is jó lélekkel a böjti időben.
Dicsős?g J?zus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
15 ?vvel ezelőtt m?g a h?zass?gom előtt nemi kapcsolatban volt r?szem nővel 2 alkalommal. En nő l?temre ezt szörnyen b?nom, sz?gyellem.
?n ezt többször is meggy?ntam de mivel ?gy tudtam hogy par?znas?g ezt a sz?t haszn?ltam a bűn megnevez?s?re a gy?ntat?m nem k?rdezett r? konkr?tan, szeretn?m megk?rdezni hogy ez elfogadhat? volt ?gy a bűn megnevez?se? Sok katolikus oldalon a paraznasaghoz sorolj?k. Ez nagyon r?gen tört?nt ?s ?n ezt a megnevez?st ismertem.Szörnyen b?nom ?s gyötör hogy ilyet tettem. Rendszeresen gy?nok ?s ?ldozok m?gis b?nom a m?ltamat.Előre is köszönöm v?lasz?t.
Legyen nyugodt. Isten megbocsátotta ezt a bűnét is. Általában a paráznaság bűnét egyébként sem kell részletezni. Néha a súlyának megítélése végett rákérdez a pap, de nyilván nem a részletekre. Mindegy, hogy mi történt az Ön életében 15 évvel ezelőtt. Csak az számít, hogy most milyen lélekkel, milyen szívvel áll az Úr elé. Isten szeretete és irgalma tart meg bennünket. Hála legyen neki ezért!
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Keresztény vagyok gyermekkorom óta és a nagyobb ünnepeken mindig mentem templomba, ünnepeken kívül is. Az elmúlt pár hétben sokat olvasgattam a nagyböjti időszakról és most tudtam meg, hogy van hamvazószerda és mit is jelent. A hitem elmélyülése óta érdekel jobban minden ami a hittel kapcsolatos, pár éve csak Húsvétkor mentem templomba, a böjti időszak nem jelentett nekem semmit, ezért vagyok tájékozatlan. Nem volt egyértelmű, de azt szűrtem le az általam olvasottakból, hogy hamvazószerda a görög katolikus egyházban is van. A római katolikusok írnak általában erről, a római katolikus egyházban beszélnek inkább róla, de az olvasottak alapján azt gondolom, hogy a görög katolikus egyházban is tartjuk ezt az ünnepet. Jól gondolom, van ilyen ünnep a görög katolikus egyházban? Most felteszem, hogy igen, mert kérdezni szeretnék mást is. A szerdai napon csak az esti szentmisén lehet hamvazkodni? Amennyiben nincsen a görög katolikusoknál hamvazószerda, de szeretnék részt venni egy ilyen misén, elmehetek a római katolikus misére és hamvazkodhatok is? Egy római katolikus pap egy Youtube-videóban, amikor a témáról beszélt, azt mondta, bármilyen felekezetű keresztény hamvazkodhat mert ez nem szentség. Az utolsó kérdésem az, persze csak akkor érdekes ha hamvazkodhatok, hogy a hamut mennyi ideig kell meghagyni, van-e szabály arra, hogy mennyi ideig hagyjam magamon, ha magam dönthetem ezt el, akkor ha úgy tetszik három napig vagy egy hétig is? A bűnbánat jele, így ha sokáig hagyom meg, akkor úgy tűnhet Istennek, hogy elnyújtom a bűnbánatom és nem fogadom el a megbocsátását vagy nem így van? Lehet, hogy pont jót teszek azzal ha sokáig hagyom magamon, mert emlékeztet a bűneimre? Köszönöm ha időt szán kérdésemre.
A Szentlélek vezeti a gondolatait ebbe az irányba, hogy a hitét, és az ahhoz kapcsolódó életvezetését egyre komolyabban vegye. Istennek legyen hála! Ebben a folyamatban fontos fölfedezés, hogy a föltámadási ünnepre rendkívüli hatású előkészület a nagyböjt, ahogyan azt az Egyház fölkínálja. Mindenképp érdemes vele élni, azt komolyan venni.
A római katolikusoknál a nagyböjt hamvazószerdán kezdődik. Ez idén február 22-ére esik. A görögkatolikusok a nagyböjtöt két nappal hamarabb, az un. tiszta hétfőn kezdik (idén február 20.). Nálunk nincsen hamvazkodás. Ezen a szerda estén a görögkatolikus templomokban énekeljük az első Előszenteltek Liturgiáját. Ez egy esti bűnbánati szertartás, amely előtt komolyan böjtölünk és a szertartás keretében meg is áldozhatunk. Az említett atya jól mondta, és felekezettől függetlenül bárki részt vehet a hamvazkodásban. Ennek pontos részleteit, bevallom, nem ismerem, de úgy sejtem, hogy aznap szokták a homlokukon tartani, amíg az természetes módon el nem tűnik onnan. Több napon át ott tartani inkább hivalkodásnak tűnik. Ez elsősorban minket emlékeztet, nem másokat a bűnbánatra. A hamvazószerda olyan kezdő nap, amely után 6 héten át készülünk a föltámadásra. Tehát annak nincs nagy jelentősége, ha ennek az időszaknak az elején még néhány napig a homlokunkon látszik a hamu nyoma, hiszen e kezdőnapnak épp az a lényege, hogy a figyelmünket húsvétig a bűnbánaton tartsa.
Érdekességként mondom, hogy a római katolikusoknál a nagyböjt tehát hamvazószerdán kezdődik és nagycsütörtökig tart, viszont a 40 napba nem számítanak bele a vasárnapok. A keleti egyházban mi másként számolunk: a nagyböjt tiszta hétfőn kezdődik, a szent 40 napba minden nap beletartozik, és ez az időszak virágvasárnap előtti péntekig tart. A másnapi Lázár-szombat már nem része.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy van e az egyház által is elfogadott lehetőség ami segítség lenne ha valakinek nem lehet gyermeke? Egyáltalán mit tanácsol annak aki ilyen helyzetben van?
A gyermektelenségnek nagyon sok oka lehet. Elsőként ezt kell alaposan megvizsgálni. Jó, ha tudja az ember, hogy mi miért van az életében. Ennek a kivizsgálásában, de még ennek lelki krízisében is segít a Budapesten működő Irgalmasrendi kórházban működő Keresztény Család Centrum. Ezt az intézményt jó szívvel ajánlom a figyelmébe: http://www.irgalmasrend.hu/site/budapest/gyogyitasapolas/keresztenycsaladicentrum
Üdvözlöm! Mi a jelentőssége a kereszt vetésnek? Vannak fajtái? Mikor szokták csinálni?
Mi, görögkatolikusok sokkal többször használjuk, mint a római katolikusok. Az evangéliukusoknál is ismert a keresztvetés, csak a reformátusoknál nincsen. Az imádság, Isten előtti hódolat, Jézus Krisztus iránti szeretet testi kifejezése. A kereszt Jézus jele, halálának eszköze, amelyet ő bitófából győzelmi jellé alakított át. Amikor magamra rajzolom, akkor vele együtt a megfeszített Krisztus szeretetének jelét is magamra rajzolom. Kifejezi tehát, s egyszersmind erősíti ezt a szeretetkapcsolatot Jézussal.
Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye az önkielégítésről AMI nem társul pornográfiával és fantáziálással? Bűn? Lehet vele házasságig élni? Válaszát előre is köszönöm!
Nem tesz jót a későbbi szexuális életnek. Nem tesz jót a későbbi szerelmi kapcsolatnak. Olyan, mintha egy nekem készített születésnapi tortából titokban előre nyalakodnék. Mire eljön a nagy nap, igen nagy csalódás lesz, amikor előveszik az ünnepi tortát. Nyilván nem olyan nagy bűn, mintha pornográfiával, fantáziálással párosulna, de önzésre használom az isteni ajándékot, amelyet a szeretet kifejezésére kaptam. Tehát ez is bűn, mindenképpen kerülni kell.
Kedves Lelkiatya! Hogy értette ezt Jézus? :Aztán még hozzáfűzte: Mk 9.1?Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.? egy ismerősöm ezzel magyarázza, hogy nem igaz a Biblia.
Csak tovább kell olvasni a Bibliát, és máris érthető lesz. A 2. vers így folytatódik: Hat nappal később... és következik a Tábor-hegyi jelenet leírása. Jézus ezzel a mondatával előre jelezte, hogy mi fog történni, hogyan kell majd értelmezni azt a jelenséget. Isten hatalomban eljövő országa ott, a hegyen megvalósult, s ennek látványában a kiválasztott három tanítvány, Jakab, Péter és János részesültek.
A Bibliában ennél sokkal zavarba ejtőbb ellentmondások is vannak. Ám amikor valamit nem értünk benne, akkor nem érdemes azza rövidre zárni, hogy ez értelmetlen, hanem alázattal kell feléje közeledni, Istentől pedig a kegyelmet kérni, hogy valamiképpen megérthessük.
Kedves Lelkiatya! Lehet már tudni, hogy ebben az évben mikor is lesz zsolozsmastabor? Sajnos tavaly egyikre sem tudtam menni.
Igen. Már benne van a honlapunk érseki naptárába: Létavértesen július 20-23; Irotán 24-27-én.
Kedves Lelkiatya!
Reggelente autóval járok dolgozni. Épp akkor indulok, amikor a katolikus rádióban a szentmise kezdődik. Az út majdnem fél óra. Általában hallgatom a reggeli misét és imádkozom. De sokszor jobban szeretném a könnyűzenét egy másik adón és elkapcsolok. Aztán hatalmas lelkifurdalásom lesz.
/Egyébként minden vasárnap járunk templomba./ Kérdezném, bűn-e az, ha a reggeli mise helyett mást hallgatok a rádióban?
Ezt csak az Ön lelkiismerete tudja eldönteni. Mondanom sem kell, hogy sokkal értékesebb, ha imádkozik, mint ha könnyűzenét hallgatna. De az is igaz, hogy ezt nem lehet kényszerből, még lelkiismereti kényszerből sem. Javaslom, haladjon abba az irányba, hogy az imádság mindennél fontosabb legyen Önnek. Alighanem abból fakad ez a kérdése, hogy az értelme már belátja, hogy sokkal értékesebb az ima, mint a könnyűzene, de a hite mégsincs még ott, hogy ezt saját meggyőződéseként vallja és kövesse. Innen van a belső ellentmondás, a zenehallgatás utáni lelkiismeretfurdalás. A következő a tanácsom. Szánjon külön egy kis időt arra, hogy átgondolja, hogyan utazzon reggel a kocsiban. Imádsággal gondolja végig, és úgy hozzon döntést. Ne féljen ettől. Előre mondom, egyáltalán nem biztos, hogy az lesz az eredmény, hogy zene nuku, csak ima. Az is lehet, hogy olyan megoldásra talál, hogy egyik nap zene, másik nap ima. Vagy csak egy-egy nap ima. Szóval, ne gondolja ki előre, hogy úgyis ez vagy az lesz a megoldás. Teljesen nyitottan menjen bele abba a beszélgetésbe az Úrral, amelyben ezt megkérdezi tőle. Imádságban hozza meg ezt a döntést. A végén megismétlem, az a jó irány, ha az autóban minél többet imádkozik, de az az egészséges, ha ezt belső indíttatásra, nem külső erkölcsi kényszerre teszi.
Kedves Lelkiatya! Nagyon félek a vérvételektől és sajnos egy betegségem miatt évente 1-2 vérvételt muszáj kibírnom. Nem kell havonta, de nekem az a pár alkalom is ijesztő. Gyerekkoromban is féltem a vérvételtől, akkor az oltásoktól is, azoktól már most nem félek. A vérvételtől annál inkább. A tű gondolata is zavar, de a legjobban az kelt bennem félelmet, hogy ki kell nyújtanom a karom, tapogatják, szorítják. A félelmem nem attól függ, hogy mennyire jól csinálják hanem maga a tény, hogy velem ezt fogják csinálni. Amikor közben beszélgetek azzal, aki csinálja, az eltereli kicsit a figyelmem, de azért eléggé egy szenvedés nekem ez az egész, felkészülni lelkileg meg túl lenni rajta. Az a jobbik eset ha gyorsan sikerül. Az utóbbi 1-2 évben mindig a hitem ad nekem erőt. Sokat imádkozok előtte, kérem Jézust, hogy adjon nekem lelki békét és arra gondolok, hogy ennél sokkal rosszabbat átélt az emberiség bűneiért, akkor ki kell bírnom ezt a keveset. Csináltam már olyat is, hogy odaképzeltem magam mellé Jézust, mintha ott lenne velem és elkísérne a megpróbáltatásom helyszínére. Konkrétan úgy, hogy tényleg ott megy mellettem az utcán, bejön velem az ajtón. Nagyon szánalmas felnőtt létemre, hogy enélkül még így se megy, de így tudtam kicsit csökkenteni a szorongásom. Mikor leültem a székre bent, hogy kezdjük a procedúrát, akkor már ez a kép eltűnt a fejemből és újra megijedtem, de legalább addig kevésbé szenvedtem. Nem vagyok már gyerek, de a vérvételtől félek és sajnos akkor is félek ha előre nem is tudhatom, hogy milyen lesz. Maga a tudat, hogy a kezem nyújtsam ki, tapogatják, szorítják, ez készít ki. Az oltástól azért nem félek annyira, mert ott hiába van tű, de máshova szúrnak, nem a karom belső részére és nem is tapogatják úgy, nyilván azért, mert más az oltás célja, működése. A koronavírus elleni oltástól sem féltem. Hétfőn megyek vérvételre és már előre félek. Fogok sokat imádkozni, de még így is félek. Ha nem is imádkoznék, akkor nem tudom mi lenne velem, még így is úgy szokott kezdődni, hogy gyomorgörcsöm van és ahogy imádkozok, képzelem magam mellé Jézust, úgy oldódik a félelmem. Nem vagyok én hálátlan, hálás vagyok, hogy ilyenkor nem kell egyedül éreznem magam, tényleg nem tudom mi lenne velem enélkül, de még így is rossz és nagyon jó lenne ha olyan lennék mint sokan mások, hogy nem izgulnak, hidegen hagyja őket, nyugodtak, nem mennek végig ezen a lelki nyűglődésen amin én. Már most is ideges lettem ahogy ezt írom. Ahogy gondolkodtam mit tehetnék még, lett egy szokatlan ötletem és érdekelne, hogy Isten szerint elfogadható-e, alkalmazhatnám-e vagy szembemegy Istennel, hogy Lelkiatya mit gondol erről. Az egész levelet ezért írom, csak fel akartam vázolni a körülményeket és háttértörténetet. Azt találtam ki, hogy kipróbálhatnám azt, hogy felajánlom Jézusnak ezt a szenvedésem, kérem is a segítségét és közben felajánlom neki mintha ezzel én is részesülnék a fizikai szenvedéséből és nem csak a szenvedést hanem azt mondanám neki, hogy ezt miatta csinálom és felajánlani neki a véremet. Szimbolikusan. Ha úgy ülnék ott, hogy Jézusnak adom a véremet és emiatt van erre szükség és szeretetből, akkor lehet könnyebben menne. Nem tudom, nem próbáltam, de ha ez segítene nekem, így csinálnám. Úgy talán jobban meg tudnám őrizni a nyugalmam akkor is amikor már a széken ülök és kezdődik a művelet. Meg akartam kérdezni, hogy nem ellenkezik-e ez Istennel hiszen neki nem kell az én vérem. Az Atyának Jézus vére kellett, ő volt az Isten báránya, Jézusnak meg nem kell az én vérem, mert én nem vagyok bárány meg miért is kellene neki. Én nem is úgy érteném ezt, hogy én mint egy áldozati bárány hanem teljesen csak szimbolikusan, ebből a szempontból nem lenne jelentősége. Szabad ilyet csinálnom (mondanom) (hogy neki adom a véremet, neki ajánlom fel, miatta csinálom ezt) akkor is ha szó szerint ez nem így van, mert természetesen nem Jézus fogja a laborban elemezgetni és nem is fogja vallásos szertartásokhoz a mennyben felhasználni? Csak a saját lelki megnyugvásom érdekében, talán ez segítene. Éppenséggel még úgy is fel lehet ezt fogni, hogy jó az, amikor a hívő ember mindenben Istent keresi és rá támaszkodik, de mivel Jézusnak nincs szüksége az én véremre és az Atyának még kevésbé sincs, ezért gondoltam, mi van ha ezzel valami Isten ellenit tennék. A szenvedés felajánlása könnyebb eset, arra azt mondanám, hogy biztos nincs vele semmi baj, de konkrétan azt a levett vért szeretném felajánlani.Nem hiszem magam áldozati báránynak, csak szimbolikusan. Próbálkozhatok ezzel ha hétfőn oda kerül a sor? Legalább egyszer megpróbálnám, hogy lássam, segít-e rajtam. A félelemtől és a szenvedéstől bármilyen szokatlan ötlet is jobb lenne.
Mindenekelőtt tudnia kell, hogy ezzel a rossz érzéssel, ezzel a félelmével egyáltalán nincs egyedül. Mások is vannak, akik éppenígy félnek a tűszúrástól, a vérvételtől. Még olyan is van, hogy valaki ápolónő, maga számtalanszor szúr meg másokat, de a saját vérvételétől irtózik mint a tűztől. Szóval, ez egy személyi adottság, igazán nincs mit szégyelnie rajta. Persze, nem túl kellemes, ezt belátom, dehát nem vagyunk tökéletesek. Ön is kénytelen elfogadni ezt a tulajdonságát. Jónak tartom azt a próbálkozását, hogy maga mellé képzeli Jézust. Illetve azt mondom, nem is kell oda képzelnie, mert Jézus ott baktat Ön mellett az utcán, belép Önnel a váróba, majd az orvosi szobába. Nem hagyja magára. S ezzel a gondolattal mintegy tudatosíthatja is, hogy Jézus most is ott van. Kár, hogy akkor elterelődik róla a figyelme, amikor már a kezét nyomogatják. Akkor még jobban gondoljon Jézusra. Ennek egyik nagyon jó módja, ha közben mondja a Jézus-ima fohászt: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam." Vagy bármi más hasonlót, akár csak annyit, hogy "Jézusom, szeretlek!" A fölajánlás is nagyon jó gondolat. Azt nem tanácsolom, hogy a vérét ajánlja föl, mert annak valóban nem sok értelme van, az nem lesz áldozati vér. De a fájdalmát, a félelmét fölajánlhatja. Akár az Úrnak, akár másoknak. A szerettei közül valakinek: "Uram, fogadd el tőlem ezt a kis szenvedést XY-ért." Ezzel a fölajánlással értékesség tehetjük az amúgy is elkerülhetetlen szenvedéseinket. De hangsúlyozom, mindezt ne azért tegye, hogy ezzel csökkentse a félelmét. A cél nem ezt, hanem a fölajánlás, Isten iránti szeretetének kifejezője.
