Kedves Atya! Miért van az, hogy valaki olyan családba születik, ahol anyagilag korlátlan lehetőségek vannak, vagyis mindene megvan, amit csak szeretne és valaki meg majdhogynem a megélhetésért küzd (albérlet, számlák kifizetése is súlyos gondot okoz)?

Tisztelt Lelkiatya! Kérem oldjon fel egy ellentmondást, ha az valóban csak látszólagos. Isten mérhetetlen és végtelen, mégis Fiának leszületésével Őmaga is (hiszen egyek) e világ és az emberi test határai közé szorult, ami hús-vér valóság, tapintható, érezhető, mérhető. Mégis azt mondjuk és gondoljuk, hogy Isten kiismerhetetlen maradt? Olyan közvetlen, mint Ő volt Szent Fiában, ki lehetne? Azt mondjuk rejtély és titok, pedig Ő mindent kinyilatkoztatott. Hogyan érezhetjük az Istent mégis e világtól távolinak, a testtől elvontnak, valakinek aki csak az imában tapasztalható meg és az atyák szerint teljes valójában fel nem fogható. Vajon ez így van? Vajon ezen a földre születése sem változtatott? Segítsen felfogni m, amennyiben ezt emberi ésszel de Isten kegyelmével lehet. Köszönve: Lívia

Tisztelt Lelkiatya! Egy gyerek megfoganhat úgy hogy Isten ne akarna. Van 2 kislányom. Szeretnenk 3dikat hogy igénybe tudjam venni az anyasagit. Nem tudom hogy Isten hogy látja e jónak hogy még tudok e birkózni 3 gyerekkel vagy sem. Van egy 3 éves és 2 éves gyerekünk.

Kedves Lelkiatya! Köszönöm válaszát az 5:2 diétával kapcsolatban. Az én esetemben ez egy hosszú távú (évekig tartó) elköteleződés lenne a konkrét étkezési forma mellett, amin "felül" ételböjtöt nem tudok vállalni. Ez azt jelenti, hogy amíg ezt az étkezési rendet tartom, addig nem tudok böjtölni? Az igazán szomorú.

Kedves Lelkiatya! Azért írok Önnek, mert sajnos sokszor követtem el bűnt az utóbbi 1-1,5 évben. Részben megszabadultam a bűneimtől, de másrészt meg elbuktam a harcot a bűneimmel szemben. El is mondom röviden hogyan értem ezt. Azt, hogy megszabadultam a bűneimtől, ezt úgy értem, hogy sokkal gyakrabban imádkozok mint azelőtt és fontosabb nekem az Istennel való kapcsolat, azelőtt évekig hidegen hagyott. A hitetlenség bűnétől tehát megszabadultam. Másrészt viszont sajnos sok bűnt követtem el az utóbbi 1-1,5 évben. Nem egészen csak emiatt, de lehet szerepet játszott benne egy közeli hozzátartozó halála. Ez vitt engem közelebb Istenhez, ezért szeretnék annyira közel lenni hozzá és változni jó irányba, ez sikerül is, mert empatikusabb, segítőkészebb vagyok másokkal, imádkozok másokért és ha bűnt követek el, bűntudatom van. Közben viszont mióta ez a haláleset történt, azóta sajnos néha agresszív vagyok. Pedig nő vagyok. Régen nem volt jellemző rám. Akkor indult el, amikor a hozzátartozómat elveszítettem és emiatt el voltam keseredve és bevallom, mérges voltam az egész világra. Azóta is agresszív vagyok néha, persze utólag megbánom. Arra gondolok, hogy sokszor apróságokon is összeveszek másokkal, a páromat is sokszor megbántottam, de sajnos meg is ütöttem már nem is egyszer (ő férfi, nem üt vissza rám ilyenkor, de igyekszik arrébb lökni, kitessékelni a szobából, akár erővel, de nem üt meg). Én nem tudom miért, de azt sejtem, hogy ez részben a gyászból maradt fenn nálam, illetve lehet, hogy mivel boldogtalan vagyok és nem tudok magamban mit kezdeni ezzel az érzéssel, ezért ez így jön ki rajtam, így nyilvánul meg. Ennek sok összetevője van, de összességében véve boldogtalan vagyok és elégedetlen az életemmel. Voltak olyan napok, hetek, amikor nem volt ez a probléma (mármint, hogy agresszív lettem volna és bármilyen más bűn se került elő nálam, de tényleg). Sejteni vélem, hogy miért. Akkor nagyon közel éreztem magam Istenhez. Eléggé nehéz ezt megmagyarázni, mert nem csak arról van szó, hogy gyakran imádkoztam, hanem ez egy érzés volt. Egy nagy nyugalom belül, amit szerintem csak Istentől kaphat az ember. És akkor úgy éreztem, az életem értelme az, hogy Istennek tetsző életet éljek. Amikor beültem egy misére, utána olyan boldognak éreztem magam, olyan jó érzés volt, hogy azt szavakkal el se lehet mondani. Szóval volt egy ilyen időszak, amikor a bűneimtől teljesen meg tudtam szabadulni. Ezzel csak az lenne a probléma, hogy szerintem az ilyen érzések vagy jönnek maguktól vagy nem és nem mindig jön, illetve sok külső tényező is befolyásolhatja. Szóval ha sokszor követtem el bűnt, akkor eláshatom magam és Isten haragszik rám? Vagy megbocsát? Ha nem mondom ki, hogy megbántam, de a szívem mélyén érzem, ő akkor is tudja? Önnek lenne bármilyen tanácsa számomra, hogy hogyan szabaduljak meg örökre a bűneimtől? Ha mástól nem is, de legalább az agresszív viselkedéstől jó lenne. Megfordult a fejemben, hogy esetleg újra meg kellene keresztelkednem és azután kezdeni új életet (lelkileg). Ez csak egy kósza gondolat volt, de ha már leírtam, megkérdezném Öntől, hogy egyáltalán szabad-e ilyet és ha igen, várható-e ettől bármiféle változás? Arra is gondoltam, hogy esetleg valahogy rá kellene venni magam, hogy megszabaduljak az agresszív viselkedésemtől és mindenféle más bűnöktől például azzal, hogy minden nap elmegyek a templomba vagy hetente megyek áldozni. Ha arra gondolok, hogy aznap megyek a templomba és valamilyen értelemben találkozok Istennel, márpedig vele érdemes tiszta állapotban találkozni, áldozni pedig szintén nem lehet bűnnel, így talán ez motiválna. Tudom, hogy szégyenletes vagyok, de szeretnék megszabadulni a bűneimtől és nem akarom feladni. Támadt egy másik ötletem is, talán kissé morbid, de arra gondoltam, hogy az íróasztalomra kiteszek egy Jézus-képet, egy képet a szenvedő, megkínzott, sebekkel teli Jézusról, mert ha erre pillatanék, akkor valószínűleg eszembe jutna, hogy milyen kínokon ment keresztül értem és akkor szerintem nem lennék képes bűnbe esni. Ez viszont lehet az Úrnak nem tetszene, nem tudom. Ha ilyet csinálok, az baj? Szégyellem magam, kedves Atyám, Ön előtt is, de azt hiszem valamilyen tanácsra lenne szükségem. Imádkozni szoktam, tegnap este is imádkoztam és ma reggel mégis összevesztem megint a párommal és sajnos kikarmoltam szóval valami mással is kellene próbálkoznom az imádság mellé. Nem akarom feladni. Nem akarok ilyen maradni.

Tisztelt Lelkiatya! Amikor Jézus azt kéri, hogy legyünk ravaszak, azt hogy érti? Lehet esetleg az általa gondoltra találóbb magyar megfelelőt talâlni? A ravasz elég rosszul cseng. Köszönöm!

Kedves lelkiatya, frissen diagnosztikált cukorbetegségem van. Azt szeretném kérdezni hogy nagypéntek szigorú böjti napján bűn e ha háromnál többször eszem (a szénhidrát bevitel elosztás miatt)? Még nem kell inzulin csak a diéta és a gyógyszer doktor úr szerint ez ha jól van tartva így is marad.

Kedves Lelkiatya! J?zus azt mondta, hogy akik a Világosság fiai azok a világosságban járnak, a sötétség fiai pedig a sötétben. Ezért imádkozott Jézus is mindig a sötétben, vagy mert akkor különösen is nehéz vagy mert ez volt az egyetlen lehetősége hogy hosszabban az Atyával lehessen kettesben? Köszönve: Adél

Kedves Lelkiatya! Miért van az, hogy a szenvedés pozitívumként van tálalva? Olyasminek ami elengedhetetlen a lelki fejlődésnél, mindannyiunknak fel kell venni a keresztet. Mégis, és amire a kérdésem irányul, ezzel ellentétesen azt tanuljuk, hogy a szenvedőket segíteni kell. Most akkor jó vagy rossz a szenvedés? Mármint én azt tapasztalom, hogy szörnyűrossz és nem értem, hogy miért lenne ez jó bárkinek is?

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy ha a nőgyógyász petefészek elégtelenség miatt fogamzásgátlót ír fel az bűn beszedni akkor is hogy ha nincs pár kapcsolatban az ember és egyáltalán nem él nemi életet? Úgy tudom hogy az egyház tanítása szerint bűn fogamzásgátlót szedni, de ebben az esetben is? Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Lelkiatya! Az anyagi javakról és a keresztényekről szeretnék kérdezni. A kereszténység a szerénységet, alázatot tartja fontosnak, az Istenhez nagyon közel álló emberek mint a próféták, szerzetesek, apácák is szerényen élnek, anyagi értelemben véve. A Bibliában ezt olvashatjuk: ?Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.? Mt6,19-21 Jézus azt is mondta, hogy "Sőt azt mondom nektek, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, semmint a gazdagnak az Isten országába bejutnia." Mt19,24 A kérdésem az lenne, hogy tulajdonképpen milyen mértékben lehet gazdag egy keresztény ember. Arra gondolok, hogy egyáltalán mennyi vagyona lehet, hol van az a határ, ami fölött már a vagyona elválasztja Istentől. Esetleg arról van szó, hogy nem számít az anyagi helyzet mert lehet akár milliomos is a keresztény ember ha eközben gondol másokra is és adakozik azoknak akik jobban rászorulnak? Az előbb konkrét helyzetekről írtam amikor tényleges vagyona van az embernek, no de mi a helyzet a vágyakozással? Mekkora az a vagyon, amire még keresztény ember vágyhat, amit kívánhat anélkül, hogy bűnös lenne? Feltételezem, hogy a pénz iránti túlzott vágyakozás maga bűn vagy ha nem bűn, akkor abba viszi az embert. Mindenben a mérték a fontos, jól gondolom? Ha például én arra vágyok, hogy legyen egy 3 emeletes villám egy nagy udvarral és szép bútorokkal, az bűn, az Istennek nem tetsző dolog? És ha arról álmodozok, hogy egy lakást szeretnék, egy sajátot, szép berendezéssel, kellemes erkéllyel, szépen felújítottat, az is túlzás Isten számára vagy ez még teljesen belefér? Ami engem illet, egyszer valóban nagyon szeretnék saját lakást vagy házat. Örülnék ha lenne egy nagy házam vagy udvarral, elegánsan berendezve, nagyon jó lenne, de tudnék örülni egy társasházi vagy panel lakásnak is ha lehetnének benne nekem tetsző bútorok és az erkélye is tetszetős lenne. A kérdésem az, hogy számít-e, hogy mennyi pénze van egy keresztény embernek ha egyébként imádkozik, adományozik és nem fordul el Istentől emiatt vagy van egy határ ebben, hogy meddig mehet el, milyen igényei lehetnek és mettől kezdve számít ez bűnnek? Kedvesebb Isten számára az aki úgy él, hogy hálószobájában csak egy ágy, egy szék, egy asztal van, nincs televíziója, laptopja, nincs sok ruhája, nagyon egyszerű ételeket eszik, kenyéren és vízen él? Most lehet túloztam de gondolom érti mire gondolok, bár akár szó szerint is érthetnénk a kérdést. Függ-e Isten véleménye velem kapcsolatban attól, hogy nekem milyen vágyaim és anyagi javaim vannak amennyiben nem fordulok el tőle és másokkal adakozó, segítőkész vagyok?

Tisztelt Lelkiatya! Lehet-e imádkozni azért, hogy mondjon le az ukrán kormány, akkor ugyanis azonnal véget érne a háború. Vagy az?rt hogy fejeződjön be az orosz emberek üldözése a közéletben?

Gyülekezetes keresztelésben keresztelt nő, házasodhat templomi szertartásban? Ha nem, akkor leírná kedves atya a biblia alapján miert nem?

Kedves Lelkiatya! Pontosítani szeretnék az egyik kérdésen. Az lenne a kérdés, hogy ha már nagyon nem bírom megtartani a böjti fogadalmamat(ennivalóban), akkor kérhetek e felmentést erre? És ha igen, akkor azt csak a lelki atyámtól kérhetem, vagy bármelyik föl szentelt paptól? Válaszáért hálás vagyok! G.

Kedves Lelkiatya! Nemrég hallottam az 5:2 diétáról, ami arról szól, hogy a hét során két napon csak minimális (500-600 kcal) táplálékot viszünk be a szervezetünkbe, a fennmaradó öt napon pedig normál (mérsékelt) étkezést folytatunk. Rögtön eszembe jutott Egyházunk böjti fegyelme, amely szerdára és péntekre böjtöt javasol. Szívesen kipróbálnám ezt a módszert (mind lelki, mind testi szempontból értékesnek tűnik számomra), felajánlva a böjtöt a Szentatya szándékára. Sok kritika érte ugyan ezt az étrendet, de a kritikák nagyrészt arra vonatkoztak, hogy a nem böjti napokon az emberek túleszik magukat (mégpedig főleg szénhidrátból). Nyilván ezt el lehet kerülni, ha a "normál napokon" inkább fehérjével és zöldségekkel lakunk jól, a szénhidrát fogyasztást pedig minimalizáljuk. Amennyiben kenyéren és vízen való böjtölési formát vesszük alapul, akkor a 600 kcal körülbelül négy zsemlének felel meg. Ezt mennyire reális hetente kétszer követni? A szerzetesek hogyan böjtölnek, amikor csak kenyeret és vizet vesznek magukhoz? Válaszát előre is köszönöm!