Kedves Lelkiatya,
egy kérdező a csodás gyógyulás után érdeklődött. Most Carlo Acutis szentté avatásának aktualitása kapcsán olvastam a hozzá kapcsolódó gyógyulásról itt: https://www.magyarkurir.hu/hirek/elismertek-boldog-carlo-acutisnak-tulajdonitott-csodat
Mivel súlyos koponyasérültről van szó, nem tudom, hogy mondták-e a betegnek, hogy imádkoznak érte, de ha esetleg igen, szerintem ilyen állapotban "logikusan" nem érthette meg akkor sem, de ha mégis megértette, talán az is jelen logikánkon túli, nem csak a gyógyulás. Hátha ez is segít a kérdezőnek, bár biztos talál jobb példákat is, ha keres.
Köszönjük szépen. Közzé is teszem, hátha a kérdező is olvassa ezt.
Tisztelt Lelkiatya!Ez a kijelentés mennyiben lehet igaz??Ez így lenne tényleg?Hálás köszönet a válaszért!!
Senki nem változik csak akkor, ha ő akar. Akkor sem, ha könyörögsz neki, akkor sem ha megszégyeníted. Nem tudsz hatni az érzéseire, az észérveire és azzal sem érsz majd el semmit, ha megvonod Tőle a szereteted.
Egyetlen dolog képes változásra bírni bárkit is: a saját felismerése, hogy meg kell tennie.
És csak egyetlen esetben jön el ez a pillanat: amikor készen áll.
Todorovits Rea írása
Az a véleményem, hogy ez alapvetően igaz, de túl erős mondatok. A szerző nagyot akar vele mondani, és azért fogalmaz ilyen erőteljesen. A tétel, tehát igaz, hiszen az embert kívülről legföljebb fizikailag lehet megváltoztatni, vagy esetleg sebekkel nyomorítani, de fejlődni csak akkor tud, ha ő maga akar. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy mégsem fölösleges a ráhatás, adott esetben a könyörgés, a megszégyenítés, az észérvek, az érzelmeire hatás, amiket a szöveg fölsorol. Ugyanis ezek azért elindíthatják benne a változás szándékát. Szóval, a titok marad, hogyan tudunk segíteni egymáson. Nincsenek receptek, nincsenek állandóan alkalmazható képletek. Minden ember és minden életút más és más. Ha valaki segíteni akar a másikon, akkor a legelső, hogy nagyon figyeljen oda rá, igyekezzék megérteni, s csak akkor tud bármilyen tanácsot adni, segítő hatásban részesíteni. Én így látom.
Kedves Lelkiatya!
Az Istenbe és a halál utáni életbe vetett hitemet szeretném növelni, mert sok évvel ezelőtt meginogott, de az az igazság, hogy talán sose volt igazán erős.
Sok módszert próbáltam (beleértve az imádkozást, dicsőítést, stb.), de rájöttem, hogy a hitem igazán az olyan dolgok növelik amikor 1-1 dologban ésszerűen meggyőződöm Isten létében. Ennek az az oka, hogy én egy reális beállítottságú, matematikát, logikát szerető ember vagyok.
Elkezdtem csodás eseteket tanulmányozni, de rájöttem, hogy a hitem azok a csodák növelik amiket szinte lehetetlen természetes módon megmagyarázni.
Mióta ezeket csinálom tényleg úgy érzem, hogy erősebb lett a hitem, sőt sokszor elég ha nem is tanulmányozom azokat a csodákat amikről olvasok, hanem már maga, ahogy értően olvasom, az növeli a hitem. Ezek a csodák lehetnek bármilyen fajták (gyógyulás, Mária-jelenések, Pio atyával kapcsolatosak, Oltáriszentség csodák, stb.).
A gyógyulásos csodáknál viszont önhibámon kívül, de tudomást szereztem arról, hogy ott fennállhat a placebo-hatás (valaki elhiszi, hogy meggyógyul, és tényleg meggyógyul), vagy egyéb más pszichológiai tényező, ami olyan hatást tud az agy által a szervezetben kiváltani, ami által felépülhet még súlyos betegségből is az illető.
Viszont ha találnék olyan gyógyulásos eseteket, ahol az illető egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy imádkoznak érte, semmit nem tudott róla, akkor azoknál már tényleg kizárható bármilyen magyarázat, a placebo is.
Ezért jöttem rá, hogy fontos lenne olyan eseteket találni, hogy az illetőnek súlyos gyógyíthatatlan betegsége van, amiből nem lehet felépülni, és más imádkozik érte úgy, hogy ő nem is tud róla, meg nem is mondják neki, hogy imádkozni fognak érte.
Tudna Lelkiatya mondani néhány olyan internetes forrást, vagy cikket vagy könyvet, vagy bármit, ahol ilyen eseteket tudnék nézni? Bármilyen gyógyulás jó, hallottam, hogy Pio atya által is gyógyultak meg sokan. Ha esetleg ott lennének olyan esetek, ahol nemtudott az illető arról, hogy imádkoznak érte, az is jó lenne. Nagyon sokat segítene nekem ha találna ilyen esete(ke)t. Beszéltem más papokkal is erről sajnos nem nagyon tudtak ilyen esetet.
Pedig nagyon jól jönne.
Rengeteg csodás gyógyulás volt az idők alatt a világban. Nagy számok törvénye alapján kell lennie néhánynak, ahol az illető egyáltalán nem tudott arról, hogy imádkoznak érte.
Mivel nekem ez most nagyon fontos lenne, előrébb tudná venni, és ha van ideje tudná rá mielőbb válaszolni?
A választ előre is nagyon köszönöm!
Először is bocsánatot kell kérnem, mert egyáltalán nem tudtam előrébb venni a kérdését, csak most jutok oda, hogy megírjam a választ. De még nagyobb szomorúságot is kell okoznom, mert nem fogok tudni kielégítő választ adni. Mivel én sokkal inkább kevés jelentőséget tulajdonítok ezeknek a csodáknak, éppen nem az az ember vagyok, aki tud Önnek segíteni. A magam tapasztalata alapján inkább azt tanácsolom Önnek, hogy ne ezen különleges történeteken keresztül erősítse a hitét. Talán soha nincs olyan élethelyzet, amelyet annak minden apró részletével föl tudnánk térképezni.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a szentségi dikasztérium éppen ezekkel az esetekkel foglalkozik. Ugyanis, amikor egy-egy szentség hírében álló ember szentté avatását vizsgálják, akkor éppen az ilyen csodás eseteket figyelik árgus szemmel, hogy valóban, emberi értelem számára megmagyarázhatatlanul történt-e a csoda, s ha igen, csak akkor mondja ki rá az Egyház, hogy az illető bizonyosan a mennyországban van, és az egész Egyház szentként tisztelheti. Javaslom, olvasson utána ilyen szentek életének, akik az utóbbi időkben avattak szentté. Az ő életükben találhat ilyen eseteket. Mégis hozzáteszem, az én véleményem szerint az igazán mély hit forrása nem a csodás eseményekben, hanem sokkal inkább Isten hétköznapokban is megtapasztalható szeretetében keresendő.
Kedves Lelkiatya!
Egy angol nyelvű katolikus oldalon (https://www.catholic.com/magazine/online-edition/is-judas-in-hell) azt olvastam, hogy Áthoszi Szent Sziluán szerint imádkoznunk kell Júdás üdvösségéért. Esetleg tudja a Lelkiatya, hogy ez milyen kontextusban hangzott el, s hogy miként kell viszonyulnunk ehhez?
Válaszát előre is köszönöm!
Köszönöm, hogy fölhívta rá a figyelmünket. Benedek pápa bölcs meglátásánál én sem tudok okosabbat mondani: "Hiába ment felakasztani magát (vö. Máté 27:5), nem rajtunk múlik, hogy megítéljük a tettét, a végtelenül irgalmas és igazságos Isten helyett. Az Úr választásának titka továbbra is fennáll."
Annak azonban én nem látom értelmét, hogy imakommandót hirdessünk Júdás megmentéséért. Bízzuk ezt a számunkra fölfoghatatlan ítéletet teljesen a végtelen hatalmú Istenre!
Tisztelt Lelkiatya! Az Egyház elismeri a nemzetek önrendelkezési jogát. Ez mindenkire vonatkozik, vagy egyes emberektől meg lehet vonni a szavazati jogot olyan indoklással, hogy" Az igaz, hogy maga itt született, és itt lakott egész életében, azonban a családja nem emberemlékezet óta lakik itt, hanem csak 2-3 generáció óta?" És ha e z így van, mennyi idő az, ami után már nem számít az, hogy mióta lakik ott a családja? Válaszát előre is köszönöm, egyúttal kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok.
Sajnos, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A kérdés föltételezi az egyházi jog és a világi jog harmonizálását is, amely ráadásul nemzetenként is különbözhet. Nem tudom, hogy lehet-e az Ön kérdésére pontos választ adni. Én nem tudok. Köszönöm megértését.
Tisztelt Lelki Atya ! Sokat kuzdok az elet nehezsegeivel bevallom sokszor nagyon nehez. A munkahelyem egy nagy semmi, raadasul nem eleg hogy nem valosult meg ami szerettem volna lenni asztalos vagy kertesz 45 eves letemre nem tudok semmit felmutatni magamnak pedig gyerekkent ilyen terveim voltak, amikor az egyik rokonom megkerdezte mi leszel ha nagy leszel ? En mint gyerek akkor voltam kb. 8 -10 eves ezt mondtam : -jogositvany,auto,haz,csalad. Semmi nem lett belole,de ami a legjobban bant az az hogy 45 eves letemre itt elek anyu "nyakan" a korombelieknek mindez megvalosult,es az vegkepp nem volt az almom hogy fillerekbol nyomorgok. Azt tudnam en is mondani amit a TNT egyuttes egykor slagere sirni tudnek hogy ilyen elrontott, nyomorult eletem van. Az igazsag az gyerekkoromtol kezdve egeszen idaig soha nem volt szerencsem semmiben. Most is probalkoztam egy masik munkahelynel kitorni, felvetelt nyerni, de eldobtak azzal a szoveggel hogy majd szolnak. Azota ugy szolnak sehogy. Nagyon elegem van mar ebbol a sok rosszbol legszivesebben vissza mennek a 80 - as evekbe mert akkoriban ertekeltek a becsuletes munkaerot es volt emberseg. Most a mai vilagban nagyon elterjedtek ezek a tulzott "okos" dolgok mar az is megfordult afejemben hogy e miatt az"okos" dolgok miatt nem tud az egyszeru ember ervenyesulni es ezert nem kellek sehova. Ugyan akkor nem ertem mit csinalok rosszul ? Ram van irva hogy te 45 eves ven oreg traktor nem kellesz sehova,vagy miert vonzom a gonosz, rossz, uralkodo embereket a nok helyett ? Vagy mert emberseges vagyok es felebarat kent,velem egyenrangukent kezelem a masikat, es megerto vagyok,es ez feljogositja a gonosz embereket hogy bantsanak ? Mit tud tanacsolni az Atya ? Elore is koszonom a valaszt ! Egy 45 eves ferfi
Nem tudom, szokott-e rendszeresen gyónni. Ha esetleg igen, akkor keressen egy másik lelkiatyát, aki jobb tanácsokat fog tudni adni Önnek. Ugyanis ezeken a dolgokon nagyon könnyen lehet segíteni. Csak meg kell értenie saját magát. Le kell cserélnie a szemüvegét. Nem gonosz emberek veszik Önt körül, hanem azokat látja meg. Elhiszem, hogy próbált munkahelyet váltani, de egyelőre ott él Önben ez a sötéten látás, ami sajnos látszik, kisugárzik. Mindenképpen nagy váltásra van szüksége. Az például teljesen rossz élethelyzet, hogy együtt él az édesanyjával. Ezen mindeképpen változtasson. Keressen albérletet, és kezdje el a saját életét (mosás, főzés, saját életritmus kialakítása, stb.). Ha ez nem lehetséges a lakóhelyén, akkor váltson lakóhelyet, ahol olcsóbbak a lakbérek.
Az életének a célját is sokkal alaposabban át kell gondolnia. Jogosítvány, autó, ház, ezek mire jók? Ezek nem célok, hanem eszközök. Voltaképpen a család is. Egészséges élettér, amelyben az ember szépen fejlődhet. De nem cél, hogy legyen feleség meg gyermekek. Az a cél, hogy Ön értékes emberré váljék, minél több embernek tudjon segíteni. Ezt kicsiben már most is megteheti, amíg még ebben a viszonylagos szegénységben él. Új és igazi célokat kell megtalálni és követni. Amíg csak a fenntartható vegetációra törekszik, addig az élete továbbra is lapos marad. Azt javaslom, hogy most, húsvét ünnepén, de lehetőleg még előtte is, menjen el minél többször a templomba, és ott az Úrral beszélje meg, hogy valójában mit vár Öntől, milyen célt szánt az Ön életének. Attól tartok, ezt még egyszersem beszélte meg vele. Ezért érzi céltalannak az életét. Most, a föltámadás ünnepén hátha fölismeri az Ön igazi, saját útját. Imádkozom is ezért, hogy megtalálja.
Kedves Lelkiatya!
Már írtam Önnek régebben azzal kapcsolatban, hogy pornóképek nézegetésébe menekültem a problémáim elől. Sajnos még mindig előfordul ez a sajnálatos dolog. A gyóntató atyám azt mondta, hogy minden bizonnyal végig fogja kísérni az egész életemet ez a bűn. Nagyon elkeserített ezzel. Bátorítást vártam volna, azt, hogy igenis vegyem fel a bűnnel szembeni ellenállást, küzdjek. Most arra gondolok, hogy "buta" telefonra kellene cserélni az okostelefonomat. Csak az a baj, hogy sok mindent interneten intézek, jelenleg munkanélküli vagyok.
Kedves atya, mit tanácsolna nekem?
Azt, hogy ne adja föl. Arra hív minket az Úr, hogy küzdjünk. Aki nem adja föl, annak nagyon szép tapasztalatai születnek arról, hogyan segít minket Isten. Ha jól értem, azért sok esetben sikerül legyőzni ezt a kísértést, de van, amikor elbukik. Nem tudom, mennyire erős ez a függés. Sajnos a mai áldatlan kultúrhelyzetben lépten nyomon ilyen jellegű kísértések érik az embert. Nagyon nehéz megmaradni. De egyáltalán nem lehetetlen. Ha kitart ebben a küzdelemben, s persze, kéri hozzá a Szentlélek segítségét, meg fogja tapasztalni nem csak a vígasztalást, hanem a diadalt is. Amelyet, persze, hálás szívvel kell fogadni, nem melldöngetéssel. Talán azért is engedi az Úr ilyen hosszúra ezt a küzdelmét, hogy valóban szíve mélyéből tudja majd kimondani, hogy nem a saját erejéből, hanem csakis az Úr kegyelméből tudott ettől megszabadulni. Én azt mondom, hogy ez az állapot már közel is van. Most, a húsvét csodálatos erőt fog tudni adni Önnek. Csak vegyen részt minél több szertartáson! Kapcsolódjék bele Krisztus Urunk szenvedésébe, hogy a föltámadásában is része lehessen!
Kedves Lelkiatya!
Helyes-e az, hogyha a pap az Előszenteltek Liturgiáján lehasal, amikor le kell borulni? Valamint mi arról a véleménye, hogy több pap is így csinálja?
Régen ez így volt, és akik így tanulták, közülök egyeseknek nehéz átvenni ezt a szokást. Ez lehet a hátterében.
Kedves Lelkiatya! Mostanában talán több kérdést kapott Júdásról és nekem is lenne egy, de ez teljesen más az eddigiektől. Többekben felmerül, hogy imádkoznának érte vagy csak a halál utáni sorsa, esetleg az életében történt dolgok érdeklik a kérdezőket, de én olyat kérdeznék, amit eddig még nem tett senki az olvasók közül. Olvastam egy levelet, amit egy bíboros írt és Júdásnak címezte. Most ide nem linkelem be, nehogy valami helytelenséget tegyek ezzel. Hogy mennyire vette komolyan és mennyire szólt Júdásnak az a levél és mennyire volt szimbolikus, azt nem tudom, de lenne egy kérdésem. Ha Júdásnak valaki ír egy levelet, akkor ő azt elvileg tényleg elolvashatja vagy ez kizárt dolog? Ha a mennyben van, az a jobbik eset, de ha a pokolba került, akkor van valamilyen rossz következménye egy ilyen levélnek? Hogy kell ezt elképzelni? Vagy elolvassa valaki helyette ha nem a mennyben van és Júdás meg kimarad ebből és ennyi? Most tegyük fel, hogy a levél nem szimbolikus hanem tényleg úgy ír Júdásnak, hogy közölni akar vele valamit. Szokatlan a kérdés, elismerem, de elgondolkodtam.
Érdekes a fölvetés. A válasz azonban egyértelmű. A kárhozottak nincsenek semmilyen kapcsolatban sem a világban, sem a mennyben levőkkel. Hogy egymással vannak-e kapcsolatban, ezt nem tudom, de ha igen, még rosszabb, mert gyűlölik egymást. Tehát oda nem jut el üzenet. A mennyben lévőknek azonban élő kapcsolatuk van a földön élőkkel. Mindenről tudnak. Ha készül egy ilyen levél, akkor megmosolyogják (nem kinevetik!), mert szükség nincsen rá, de a mögötte lévő jószándék szépen látszik. Arról is tudnak, ami a gondolatainkban van, ezért nem szükséges azokat papírra vetni. Ha egy bíboros ír egy levelet Júdásnak, az voltaképpen nekünk, földön élőknek szól, tanulságul szolgálhat. Minden bizonnyal ilyen szándékkal írta meg az illető főpap.
Kedves Lelkiatya! Van egy olyan gondom, ami néha-néha egész elviselhető, de máskor meg teljesen felidegesít. Gyermekkoromban görögkatolikus voltam, eltávolodtam a hitemtől, 4 éve "újra megtértem" ha szabad így mondani. Nem vagyok tökéletes, de az évek alatt egyre többet alakult a hitem, sok imába kezdtem, kezdtem megismerni a böjt jelentőségét, a lehető leggyakrabban járok Szent Liturgiára, az is nagy dolog volt nekem mikor összeszedtem a bátorságom az első gyónásomhoz és évek után először részesültem az eucharisztiában. ... Idáig ezzel nem is lenne gond, de nagyon szeretném, hogy jussanak el idáig a szeretteim. Éveken át imádkozok értük, felajánlom a betegségeim értük, a szenvedéseim értük. ...
Amíg én sem kezdtem gyakorolni a hitemet, addig nem értettem ennek a jelentőségét, de most, hogy már tudom, mi a bűn, halálos bűn, bocsánatos bűn, hogy majd egyszer mindenképp el kell számolnunk az Úr előtt, meg hogy milyen nehéz az embernek a hite mellett kitartani vagy legalább törekedni ahogy tud és akkor még keresztényüldözésről nincs is szó, így már nagyon aggódom a szeretteimért. ...
Kétségbe vagyok esve. Nem tudom mit tegyek, hogy legyen véget nem érő türelmem. Kezdem azt hinni, hogy egyetlen megoldás van erre: úgy szeretni mint Jézus és olyannak lenni mint Jézus. ...
Olyan gyengének és nevetségesnek érzem magam, hogy ezt egyáltalán kiírom ide és megosztom valakivel a gyengeségemet, mások szeme láttára és tulajdonképpen megalázom magam. A legnagyobb oka az az, hogy szeretem Jézust és szeretnék olyan lenni, mint ő, inkább kerüljek emiatt ciki helyzetbe, csak tisztuljon a lelkem és bízom benne, hogy Ön tudna nekem segíteni a válaszával. ...
Mint látja, sokat rövidítettem a levelén. A lényeget így is meg tudom írni.
A kitartás és türelem nem erőből jön. Abba valóban nagyon hamar, de legalábbis néhány év után bizonyosan belefárad az ember. Alapvető tanácsom, hogy fogadja el az életét, a helyzetét úgy, ahogyan van. Különösen a szeretteiét. Ne akarja őket minden áron megváltoztatni. Az a buzgó törekvés, hogy ők is hitre térjenek, természetesen nagyon helyes. De ne Ön akarja kitalálni, hogy ez mikor és milyen módon történjék. Önkéntelenül is él Önben a vágy, hogy ők is átélhessék azt, ami Önnel történt. Ez sohasem fog megtörténni, ezért ne is imádkozzék. Mindenkinek a maga útja van Istenhöz. Jól teszi, ha imádkozik értük. De nekik saját útjuk van, ami eltér az Önétől. Azt sem javaslom, hogy győzködje őket. Ugyanis, egyelőre még él Önben a megtérés kezdeti lelkesedése, amely sok esetben inkább taszító lehet másoknak. Ez az Ön élménye, az Önnek szóló ajándék, ne akarja kiterjeszteni másokra. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak, s a saját helyzetét is. Minden nap küzdjön meg a hitéért, igyekezzék a kísértéseket legyőzni, törekedjék arra, hogy az Úrra tudjon figyelni minél többet. Ennyi bőven elegendő. Teljesen bízza Istenre, hogy a szeretteit mikor éri el a megtérés. Lehet, hogy valóban 20-30 év múlva. Kibírhatatlannak tűnik addig várni? Csak akkor, ha nem tudja elfogadni a jelen helyzetet. Ha elfogadja, és ezt gazdagítja az értük mondott imával, akkor semmi kibírhatatlan nincs benne. Élvezze az aznapi örömöket, küzdjön meg az aznapi feladatokkal. Akkor mindig csak egyetlen napra kell tekintenie.
Júdással kapcsolatban - ezt a részt nem is vettem bele a közölt részbe - már nagyon sok választ adtam. Érdemes azokat visszakeresni.
Kedves Lelkiatya! Egy kèt éves gyereket hogyan avathatunk be a Húsvét csodájába az ő szintjén? Milyen szokásokat kezdjünk alakítani? Hogyan ünnepeljünk? Kérem adjon segítő eligazítást! Hálásan köszönöm!
Azzal, ha mi magunk minél nagyobb odaadással éljük át azt. Barsi Balázs atya úgy fogalmazott, hogy a gyermekek a szüleik bőrén keresztül részesülnek a vallási élményekben. Semmi különöset nem kell nekik mondani, magyarázni. Lehetőség szerint legyenek ott velünk a szertartáson, ünnepeljenek velünk, és annyit fognak föl ebből a nagy titokból, amennyire képesek, amennyire szükségük van.
Bűn a dohányzás?
Lehetőség szerint kerülendő. Az különösképpen, hogy függővé váljon az ember. Éppen ezért a fiataloknál ez kiemelten fontos, mert ők könnyen válhatnak annak rabjává. Ezért fiataloknak azt tanácsolom, hogy gyónják meg. Idősebbeknél egy-egy szál elszívását nem tartom bűnnek. Olyan élvezeti cikk, amely kis mennyiségben nem olyan ártalmas. Talán a kávéhoz lehet hasonlítani. Nagy mennyiségben azonban ez is, az is árt az egészségnek. Ha ilyen mértéket eléri, az már meggyónandó bűn.
Kedves Lelkiatya!
Ön szerint mennyire helyes, és mennyire vet "jó" fényt az az Egyházra, ha egy lelkész egy politikai eseményen olyan vállalhatatlan megnyilvánulást tanúsít, hogy a rendőröknek bilincsbe kelljen elvinni? (Megtörtént esemény alapján kérdezem, lehet, hogy még Ön is hallott róla és tudja, melyik eseményre utalok.)
Elmondom nagyon őszintén és kertelés nélkül a véleményem. Szerintem egyáltalán nem vet jó fényt.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Segítséget szeretnék kérni, hogy a Szent Sír őrzésekor abban az egy órában milyen imákat lehet mondani? Rózsafüzér imádkozás is megfelelő? Számomra ez lesz az első alkalom, viszont nem találtam erről sehol útmutatót. Köszönöm előre is segítségét! Áldott Nagyhetet kívánok! Zsuzsa
Igen, a rózsafüzér imádság is teljesen megfelelő erre. Lehet olvasni például Krétai Szent András nagy bűnbánati kánonjának sorait. (Megtalálható a honlapunkon.) Vagy más meglévő imákat. Lehet olvasni a Szentírást, azon elmélkedni. Legjobb ilyenkor talán a Jézus-ima, ennek a fohásznak folyamatos ismétlése: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön." De lehet mást is. A lényeg, hogy minél inkább lénye egészével legyen ott jelen az Úr közelében.
Kedves Lelkiatya! Az Eucharisztiával kapcsolatos kérdés miatt írok. Nem én tettem fel a kérdést, de nagyon meglepett az Ön válasza. Azt írta, hogy a Keleti Egyházban nincs lelki áldozás és vagy részesülünk az Eucharisztiában fizikailag is, vagy nem, nincsen köztes út. Én magam sem vagyok egészen biztos abban, hogy pontosan milyen a lelki áldozás, de nekem görögkatolikus atyák mondták már, ketten is, hogy létezik ilyen. Amikor nagyon szomorú voltam, hogy valamiért nem tudok részesülni, akkor azt mondták, ne bánkódjak, mert a lelki áldozás lehetséges számomra. Pontosan nem fejtették ki, de valahogy az volt szerintem a lényege, hogy egyesülhetek úgy Jézussal, hogy nem veszem a testét magamhoz.....szerintem erre gondolhattak.... Valamilyen lelki egyesülésre. Sok időnk nem volt mindenről beszélni és mindent kifejteni, de mondták nekem, hogy részesülök akkor a lelki áldozásban. Ezt mindenképpen meg akartam említeni itt, az Ön válasza után, mert bár én nem vagyok pap, de vagy tényleg van ilyen, de nekem sem teljesen egyértelmű a jelentése, vagy ennek a két atyának nincs igaza. Egy valami van még most a gondolataimban, de az nem tudom, hogy kapcsolódik-e ehhez szóval inkább egy másik levélben írnám le, ha kiderül, hogy valóban a témához kapcsolódik. Kérem, ne haragudjék, amiért írtam erről én is, de meglepődtem.
Hogy egyesülhetünk úgy Jézussal, hogy nem részesülünk az Euchatisztiában, ez igaz. Nem az Eucharisztia az egyetlen mód, amely megadja nekünk az Úrral való egyesülésünket. De nyilván más mód, mint amikor a testét és vérét magunkhoz vesszük, részt veszünk a Szent Liturgián. Tehát, amit az atyák Önnek mondtak, az helytálló, legföljebb én nem nevezném ezt lelki áldozásnak. Miként, ha jól értem, azért ezt ők sem pontosították. Én magam ezért nem javaslom ennek a kifejezésnek a használatát, mert egy kicsit félrevezető. Tény, hogy lehetséges egyesülnünk Jézussal. Erre való az imádság. Az imádságnak kiemelt volta a szentáldozás, lehet azt mondani, hogy a keresztény élet csúcsa, ugyanakkor forrása is, miként a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű konstitúciója is megfogalmazta. De nem egyetlen módja. Ez azért is fontos, mert ma sokan vannak, akik életállapotuk miatt nem részesülhetnek az Eucharisztiában, de a Jézussal való egyesülés tőlük sincs elzárva. Nekik ezeket a más utakat kell keresniök, követniök. Érdemes mindazokat a kegyelmi eszközöket használni, amelyeket az Egyház kínál nekünk. Van, amikor ezzel, van amikor mással van lehetőségünk élni. A legfőbb az a buzgóság, amely Jézushoz vezet minket minél közelebb.
