Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkettő meg hat? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni Öntöl, hogy a görög katolikus keresztszülőség van e korhatárhoz kötve? Szeretnénk egy 16 éves testvérünket keresztanyának. Előre is köszönöm válaszát.
A Keleti Törvénykönyv (CCEO) a részleges jogra utalja a keresztszülőség korhatárának megállapítását. Éppen azért, mert ez a korhatár esetleg kultúránként változhat. A latin jog (CIC) pedig és a jogszokás is a 16. életévet írja elő, s ettől még el is tekinthet a püspök, sőt, a plébános is, ha ennek megfelelő indoka van. Tehát 16 éves leány már mindenképpen lehet keresztszülő. Fontosabb azonban, hogy ő is értse és komolyan vegye ezt a felelősségét.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Van egy ismerosom aki hiteben megingott es a sztliturgiara sem akar jonni ezen ok miatt. Alapvetoen is zarkozott, nagyon csendes. Ha jol tudom o gluten es laktozerzekeny is egyben. Hogyan lehet hozza kozeledni? Segiteni szeretnek neki, mert a parokus atya nem torodik vele.
Az első, nyilvánvalóan az imádság. Mindenekelőtt imádkozzék érte erős hittel és kitartással. Enélkül fabatkát sem ér bármilyen jó szándékú erőfeszítése. Imádság közben aztán sok minden megvilágosodik az emberben. Innen, a messzeségből aligha tudok használható javaslattal szolgálni, hogy hogyan közelítse meg, hogyan segítse ezt a testvérét. Az alapvető elveket tudom csupán mondani én is. Kell, hogy érezze, hogy szeretve van, hogy nincs egyedül. Lehet, hogy a parókusnak nincs ideje, netán már türelme hozzá, dehát azért van az egyházi közösség, hogy együtt szeressük testvéreinket, ne mindent a paptól várjunk el. Olyan is van, egyébként, hogy nem egyszerűen a pap közömbössége az oka az ilyen elszigetlődésnek, hanem mélyebb pszichikai okok is rejlenek, amelyeket nem könnyű fölismerni. Nos, tehát szeresse Ön ezt a személyt, illetve tegyen azért, hogy másoktól is kapjon hasonló törődést, figyelmet. Hívják, vigyék el bizonyos rendezvényekre, ahol emberekkel találkozhat. Majd csak ez után lehet arra buzdítani, hogy Szent Liturgiára is járjon. Az élelmiszer érzékenysége sohasem lehet akadály senkinek sem. Ezek többnyire látszat akadályok, amelyek könnyű szerrel leküzdhetők, illetve megoldhatók. Mindig van megoldás a Szentségben való részesülésre. Persze, ehhöz szükség van az atya figyelmességére, de a közösség támogatására is. Türelemre is szükség van, ha meg akarjuk nyerni testvérünket. Történhet többször is elutasítás, kudarc. De nem szabad föladni, nem szabad magára hagyni. Újra azt mondom, az imádság találékonnyá tesz.
Jó estét kívánok Tisztelt Lelkiatya! Csak annyi lenne a kérdésem, hogy az egyháznak ugyan nem mindegy ki a pgármester??? Hogyan folyhat bele az egyház a poltikiába??? Felháborító.... Hogy lehet egy pap képviselő?? Hogy járhat egy pap vadászni???? Undorítónak tartom. Hiszek Istenben, de ezek a dolgok vérlázítóak. Üdvözlettel: Egy Istenhívő, de nem pap hívő
Az Egyháznak, természetesen nem mindegy, hogy ki a polgármester. Nagyon sok múlik egy település polgármesterén, hogy a hitélet mennyire tud fejlődni. Persze, az is igaz, hogy amikor üldözték az egyházat, az inkább lelki megerősödését szolgálta, a gazdag egyházban pedig nagy a kísértés az elvilágiasodásra. Ezzel együtt is azt mondhatjuk, hogy fontos, hogy keresztény gondolkodású, lehetőleg minél buzgóbb lelkiéletet élő emberek vezessék a településeket. Az egyház akarva-akaratlan belekapcsolódik a politikába, hiszen nem maradhat ki a közéletből. A közéletben keresztények vannak, akiknek a gondolkodását, helyes magatartását a papoknak segíteniök kell. Viszont abban igaza van, hogy a közvetlen politikai életbe nem kapcsolódhatnak be a papok, egy fölszentelt pap nem lehet képviselő.
Krisztusban szeretett Lelkiatya! Vajon mit kell majd tennünk, ha e földi életünkben jön el Krisztus? Felkészültek nem lehetünk rá, de vágyhatjuk-e a viszontlátást bízva az irgalmában? Hogyan állhatunk meg Krisztus előtt? Válaszát köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Az ősegyházban, s talán később is kifejezetten erős volt Krisztus második eljövetelének a várása. Az első korintusi levél ezzel zárul: maranatha, ami azt jelenti: Jöjj el, Uram! (1Kor 16,22). A Jelenések könyvében is találunk hasonlót (Jel 22,20). Tehát szabad, ma is szabad kérnünk az Urat, hogy jöjjön el, s helyes kérnünk, hogy következzék ez be mielőbb. Ez nem életellenes kívánság, hisz nem a halált kívánjuk vele, hanem a beteljesedést, a Krisztussal való élő találkozást. Hogy aztán hogyan állunk meg előtte, azt nem tudhatjuk előre. Aki magabiztosan készül, annak félő, hogy csalódás lesz, de aki meg túlzott félelemmel, az meg esetleg ezért nem láthatja meg Krisztus szerető tekintetét. A kettő között van a megoldás, vagy inkább a kettő együtt szükséges: bizalommal teli istenfélelem. Egyébként úgy fogunk ott állni, mint ma itt. A mostani lelkiállapotomon múlik, hogy ott mi fog történni. Úgyhogy nem a jövőre kell készülni, hanem a jelenben keresni és meglátni ugyanannak a Jézusnak a jelenlétét, szerető tekintetét.
Tisztelt Lelkiatya! Mit lehet tenni a lelki restség/lustaság kísértésének legyőzéséhez? Újra és újra támad és azzal gyötör, hogy imáim amúgy is haszontalanok és testi fáradságommal próbálja lelkem vágyát elaltatni, hogy az Úrral legyen. Tanácsát köszöni: Anna
Kedves Anna! Vannak ilyen időszakok, nem kell tőle megijedni. Olyan, mint amikor beborul az ég, sötét lesz és lehűl a levegő. Ez az időváltozás általában erősen hat a lelkiállapotunkra is. De tudjuk, hogy egyszer a borús idő is véget ér, ki fog derülni újra, majd kisüt a nap, megint meleg lesz. Így van ez az imádság állapotával is. Nem mindig megy lendületből, van amikor cipelni kell erőből. Az atyák azt tanácsolják, hogy ilyenkor ne változtasson az ember semmit, ugyanúgy, ugyanannyit imádkozzék, mint előtte, ami a saját napi "adagjának" tekinthető. Az fontos, hogy ilyenkor sem abbahagyni, sem kurtítani nem szabad az imát. Erőnek erejével ki kell tartani. Van, amikor ezzel küzdelemmel, ebben való hűséggel mutathatjuk meg a szeretünket az Úrnak. Azt a gyakorlati tanácsot szokták még adni, hogy amikor elterjed az emberben a lustaság, akkor nagyon erősen tudatosítani kell, hogy ez kísértés, a sátántól van, aminek nem akarok semmi körülmények között engedelmeskedni. Van azonban egy vicc is erről, amely ezt a módszert cáfolja. A szerzetes mindig elkésett a reggeli imáról, s a lelkiatyjának azt panaszolta, hogy kora reggel képtelen kibújni a takaró alól. Azt tanácsolta tehát neki a lelkiatyja, hogy gondoljon arra, hogy ez a sátántól van, maga a pokol van itt a takaró alatt. Megfogadta a tanácsot a fiatal szerzetes, de másnap mégis elkésett az imáról. Amikor kérdőre vonta az atya, elmesélte neki: Pontosan úgy tettem, elképzeltem, hogy itt a takaró alatt ez maga a pokol. De aztán arra gondoltam, szenvedj csak, te bűnös itt a pokolban, megérdemled...
Áldott Lelkiatya! Miért fontos katolikus Egyházunkban, hogy csak férfiak válhatnak papokká? Melyik bibliai részre/hagyományra lehet támaszkodni, ha protestáns testvéreink ezt a kérdést szóba hozzák? A szentélybe való belépés csak a férfiaknak lehetséges a görögkatolikusoknál, ennek miért van jelentősége? Nőként hogyan lehet jól szolgálni az Urat a templomtérben? Gondolatait köszönve: Sára
Sztem ugyanazért, amiért a családban a férj a családfő. Krisztus a fő mi pedig testének tagjai vagyunk 1Kor 12,27. Ugyanerről beszél a Római levél is (Róm 12,5). S ott ki is emeli: "nem minden tagnak ugyanaz a feladata," (Róm 12,4), s ezt hosszan taglalja az említett szakasz a Korintusiaknak írt levélben (1Kor 12,12-30). Krisztus, bár kiszolgáltatott lett, elfogták és megölték, mégis ő a legfőbb pap (Zsid 7,15-28). Minden püspök és pap az ő szolgálatát viszi tovább. Kell, hogy legyen fő, aki föláldozza magát, aki első a szeretetben és a szolgálatban - Krisztus mintája nyomán. Igaz, be kell látnunk, hogy ez nagyon sokszor nem ismerhető föl rajtunk, papokon. Sokszor megcsúfoljuk ezt a krisztusi szolgálatot, s ez lehet az oka, hogy a hívek is elbizonytalandonak, s a világ szemlélete szerint kezdenek gondolkodni a papokról, papságról, egyházról. A családban sem lehet következmények nélkül fölcserélni a szerepeket. A közösség vezetője, krisztusi áldozatbemutatója a pap, ahogyan a családban is az édesapa a család papja. Nem az hoz egyenjogúságot, hogy ugyanazokat a feladatokat látják el férfiak és nők. Hanem az, hogy minden szeretetben történik. Szent Pál is alkalmazza magát a házastársi kapcsolatot is Krisztus szerepére (Ef 5,21-30). A szentélybe való belépés tilalmának azonban elsősorban nem ez az oka. Oda a lehető legnagyobb tisztelet megtartása miatt nem (volna) szabad belépnie csakis a szolgálattevőknek. Tehát ez a tilalom alapvetően nem a nőknek szól, hanem azoknak, akiknek nincs semmilyen feladatuk a szentélyben. A nők a maguk nőiességével szolgálhatják az Urat a templomban. A templom gondozottsága, tisztasága mindig arról árulkodik, hogy ott van egy vagy több női személy, akik erre gondosan ügyelnek. Ahol csak férfi látja el a templom rendbentartását, ott sohasem tud olyan szép és tiszta lenni az Isten háza, mint amikor ebben nők is részt vesznek. Nyomban szembetűnő. Különösen a gyertyatartók, gyertyák, mécsesek gondozása szokott a nők, leányok feladata lenni a keleti templomokban. Valójában a liturgikus szolgálatokba is bekapcsolódhatnak nők és lányok, azokba a mozgásokba, amelyek a szentélyen kívül vannak. Láttam ilyen Liturgiákat, ahol nők, lányok zászlókkal, gyertyákkal kísérték a kis és nagy bemeneteket. Nagyon szép volt. S nem feledkezhetünk el az énekről. Egy szép kórus még méltóbbá teheti az Isten dicséretét a templomban, ahol a nők csengő hangja sokkal jobban segít fölismerni, hogy a templomi szolgálatban angyalok is jelen vannak.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy az apostolok "püspökké szentelése" mely eseményhez köthető? A meghívásukhoz, a mennybemenetel előtt kapott küldetésükhöz, vagy egyetleg más eseményhez? Válaszát előre is köszönöm!
Először is azt kell megértenünk, hogy az apostolok nem voltak püspökök abban az értelemben, ahogy ma azt értjük. A ma ismert hierarchikus egyházszervezet fokozatosan alakult ki, beleértve a püspök személyében történő egyszemélyes vezetést is. Az egyes helyi egyházak vezetése eltérő módon folyt, nem feltétlen úgy, ahogy ma egy püspök irányítja egyházmegyéje életét. A püspökök szolgálata valóban visszavezethető az apostolokéra, de az apostolok szolgálata nem szűkíthető le a püspökire. Ez az egyik szempont. A másik, hogy Pünkösd előtt nem beszélhetünk semmilyen szentségről. A szentségek lényege, hogy bekapcsol bennünket Krisztus misztériumába, az idő és tér korlátait legyőzve. Miért lett volna erre szükségük az apostoloknak, ha Krisztus oldalán jártak-keltek, "azon időben" éltek? Ahogy Eucharisztiát sem ünnepeltek, amíg a Vőlegény velük volt, úgy nem volt szükség semmilyen egyházi szolgálattevőre sem. Azt mondhatjuk, hogy a föltámadás után, de leginkább pünkösdkor fontos változás állt be; igen, ettől kezdve számítható a szentségi üdvrend az Egyházban. Egyetlen momentumot keresni az apostolok életében, ami megfelel a "püspökszentelésnek" ugyanakkor fölösleges. Hiszen még meghívásukat sem tudjuk egyetlen pillanathoz kötni! János, András, Péter és Jakab, mind hosszú folyamaton mennek át, és meghívásuk is több lépésben történik. Péter esetében, pl., mikor történt a meghívás: az első találkozáskor, vagy a csodálatos halfogáskor, vagy akkor, amikor ő Jézust Messiásnak vallja, és új nevet kap, vagy a feltámadás után, a Genezáreti tónál?
Kedves Lelkiatya! Római katolikus vagyok, de foglalkoztat néhány kérdés a görög katolikusokkal kapcsolatban. Illetve inkább a görög katolikus papokkal kapcsolatban. A római katolikus papok kapnak autót, mivel ez szükséges a munkájukhoz. A görög katolikus papoknál is kapnak ingyen autót vagy ez ott nem úgy működik? Plébánia gondolom azért ott is jár. De ez hogy működik pontosan? Vannak a római katolikusoknál egészen kicsi plébániák is, de azokban nem férne el 2-3 gyerek, nem is erre lett nyilván az kitalálva. De akkor a görög katolikus plébániák ennek megfelelően nagyobbak? Köszönettel: Ildi
Kedves Ildi! A görögkatolikus egyházmegyében kicsit más rendszerben van a gépkocsik támogatása. De ennek nincs különösebb jelentősége, ez a gyakorlat nagyjából egyházmegyénként más és más. Nálunk, úgy tudom, nem kapnak autót a papok, csak bizonyos mértékű támogatást, azt hiszem, havonta kb 15 ezer forintot, de saját autót kell használniuk. Amikor a püspök valahová helyezi, akkor az egyháznak kötelező a pap számára tisztességes lakhatást is biztosítani. Ezek értelemszerűen olyan lakások vagy házak, ahol egy pap család megfelelő életteret nyújt. Vannak ezek közül kisebbek és nagyobbak, mint ahogyan papcsaládok is vannak kisebbek és nagyobbak. Értelemszerűen a püspöknek mindig arra is figyelnie kell, hogy egy 5-6 gyermekes papcsaládot nem tehet olyan helyre, ahol legföljebb 2-3 gyermekkel rendelkező család fér el.
DJK! Kedves Lelkiatya! Mostanában elkezdtem érdeklődni a vallások iránt. Rádöbbentem, hogy a Görög és a Római katolikus mellett van még Örmény katolikusság is. Ez valóban igaz? Ez milyen? Ugyanolyan, mint a Görög és a Római? Ugyanolyan elismert Magyarországon? Vagy csak külföldön? Ugyanúgy bárki csatlakozhat hozzá vagy ez származási alapú? Ez melyik rítushoz áll közelebb? Vagy ez egy teljesen különálló? A cölibátus kérdéssel hogy állnak? Melyik oldalt követik? Vannak Magyarországon ilyen templomok? Tudna nekem ezekre válaszolni, vagy valami írást tudna küldeni, amelyben ezekre választ tudok kapni? Nem igazán találtam az interneten erről bármit is. Köszönöm szépen, Eszter
Az Örmény Katolikus Egyház saját jogú egyház, teljesen önálló rítus mely nincs alárendelve más rítus családnak. Hazánkban jelen idő szerint helyi hierarcha híjján az Esztergom?Budapesti Főegyházmegye felügyeletére van bízva. Az Örmény egyházba történő keresztséggel lehet felvételt nyerni. Rítus váltással csak engedély útján és igazolt örmény felmenők esetén lehet egyháztagságot szerezni. Az örmény katolikus papok felszentelésük előtt házasságot köthetnek, de diaszporális helyeken többnyire a cölibátust preferálják (az erős latinizáló hatásra) főleg ott, ahol latin előljáróra van bízva az örmények felügyelete pl. Erdély, Magyarország. Magyarországon egy templomuk van Budán a Szent Gellért tér mellett az Orlay utcában. Ezeken a címeken lehet többet megtudni róluk: www.armeniancatholic.org, magyar nyelven a www.ararat.hu Ez utóbbi az apostoli egyházzal foglalkozik de katolikus adat is van benne.
Kedves Lelkiatya! Egy nagyon gyakorlati kérdéssel fordulnék Önhöz. A keresztszülőség témájában. A családunkban és ismeretségünkben sokkal több a férfi/fiú, mint a nő. Így adódott az a faramuci helyzet, hogy két keresztapa jelöltünk van és keresztanya még nincs. Van arra bármiféle megkötés, hogy milyen neműek legyenek a keresztszülők? Vagy lehetnek az apa és az anya öccsei? Válaszát előre is köszönöm T.
A keresztségkor anyakönyvezni egy vagy két katolikus keresztszülőt lehet. A keresztszülők nemére vonatkozóan nincs előírás, de fontos, hogy nem lehetnek a szülők vagy - felnőtt keresztelés esetén - a házastárs. Ebben az esetben lehetnek a szülők férfitestvérei, amennyiben ők maguk már megkapták a bevezető szentségeket, és ennek megfelelően keresztényi életet élnek. (Keresztség, bérmálás, Eucharisztia)
Kedves Lelkiatya! Szeretném visszaszerezni a szívem tisztaságát. Már felnőtt vagyok, vallásos életet élek, rendszeresen gyónok és áldozom, de mégsem érzem tisztának a szívemet. Előítéletekkel teli lett a lelkem, főleg az un. "sznobokkal" kapcsolatban,akik a környezetemben vannak. Sokat bántottak és gúnyoltak, amit gyakran vissza is adtam, de ettől nem lettem boldog, de mégis megtettem. Ezeket meg is gyóntam, de nem éreztem nyugalmat, vagy azt, hogy valami jobb lett volna. Sajnos az önbizalmam is tönkre ment és sokszor emiatt vagyok keserű és ezért bántok meg embereket. Hiányzik az a lány, aki gyerekkoromban voltam.
Amikor Jézus arról beszél, hogy ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába, akkor ezzel nem arra buzdít, hogy maradjunk gyermekdedek, ne lépjünk át a felnőtt korba, hanem azt, hogy annak elkerülhetetlenül elveszített kincseit szerezzük meg újra. Ebben áll az igazi érett felnőttség, hogy nem félek újra gyermeki lelkületű lenni. Tehát ha keresi azt az ártatlan kislányt, aki gyermekkorában volt, akkor azt sohasem találja meg. Mert nem visszamenni kell, hanem előre. Az Ön megszerzett tisztasága, tisztaszívűsége sokkal magasabb rendű lesz majd, mert megedzette a sok tapasztalat. Ezeken keresztül elvehetlenné válik ez a tisztaszívűség, míg a gyermek ártatlansága csak nagyon törékeny. Újra mondom tehát, ne visszatérni akarjon. Ha követi az Evangéliumot, ha imádságban egyre mélyebb kapcsolatba kerül Krisztussal, akkor egyre jobban fog tudni hasonlítani őrá. Rajta keresztül fogja megérteni és megélni ezt a krisztusi gyermekséget. Kétségtelenül ennek érdekében sok seben és sérülésen át kell esni. De ha ezt tűzi ki célul maga elé, akkor ezek az emberi bántások mind eszközökké válnak. Persze csak akkor, ha a reakciói valóban krisztusiak. Erre törekedjék tehát. Az alázat gyakorlása vezet el az alázat elnyeréséhöz. Ez, persze, folyamat. Nem remélheti, hogy majd egy nagy lelki élmény eredményeként egyszerre csak elnyeri. De ha törekszik rá, ha kéri hozzá Isten kegyelmét, észrevétlen megadatik. Annyira észrevétlen, hogy Ön nem is fog tudni róla, de a környezete már érzékeli.
Kedves Lelkiatya! Hogy él egy katolikus feleség, egy anya. ? Tudna ajánlani olyan oldalt ahol utána tudnék nézni?
Nem könnyű erre az átfogó kérdésre jó lelkiismerettel válaszolni. Valószínűleg nincs egyetlen oldal, amelyen megmondják erre a pontos receptet. Vannak persze 3, 5, 10, 20 pontba szedett bölcsességek, amelyek keringenek az interneten. És vannak keresztény portálok, ahol felvetik újra és újra a házasság kérdéseit. https://katolikus.ma/hogyan-mutatkozik-meg-a-ferj-becsulese-felesege-irant/ https://szoljbeapapnak.blog.hu/2017/11/28/a_kereszteny_no_8_tipusa_akit_el_kellene_venned https://www.magyarkurir.hu/hirek/hazassag-legalattomosabb-ellensege https://katolikus.hu/articolo/mit-mond-a-szentiras-a-felesegeknek Ugyanakkor talán nem helyes külön tárgyalni a feleségek szerepét. Mindig a férj és feleség egységében érdemes gondolkodni erről. Persze, vannak asszonyokat és férfiakat érintő speciális kérdések a házasságban, de a válasz ezekre mindig kettejük egységét nézve születhet csak meg. A feleség életének boldogsága, erkölcsössége, életszentsége a férjével együtt valósul meg. Legalábbis ez volna az eszményi állapot.
Kedves Lelkiatya! Mit kell tenni akkor, ha a miséző pap leejt egy darabot a már átváltoztatott Szentostyából? Mi az előírás? Köszönöm válaszát! Ágota
Kedves Ágota! Ilyenkor a papnak magának kell gondoskodnia, hogy minél kisebb méltatlanság érje a Szentséget. Azon nyomban abba kell hagynia az áldoztatást, saját magának kell fölvennie a Szent Ostyát, lehetőleg még azon nyomban szárazra törölni azt a felületet a kehelykendővel. Ezt a kendőt egyébként szintén egyedül a pap moshatja ki, legalábbis az első lében, amelyet minél méltóbb helyre kell önteni, általában a virágágyásra szokták. A hívőnek ilyenkor csak annyi a feladata, hogy nyomban szól a papnak, hogy intézkedjék. Bevallom, azt nem tudom, hogy a római rítusban ilyenkor mi is a teendő, hiszen ott a hívek saját kezükkel érinthetik az Eucharisztiát, tehát, ha ilyen dolog történik, akkor, gondolom, szintén megfoghatja a Szent Ostyát.
Tisztelt Lelkiatya! Az egyház, a keresztény vallás mennyire fogad el bizonyos "láthatatlan" dolgok létezését, mint pl. az aura jelensége, vagy a csakrák, szellemek stb. Elég sok ilyen dologról hallani, és nem tudom mennyire összeegyeztethető ez a vallással, nem tudom hova tenni ezeket. Köszönettel: Lia
Kedves Lia! Az efféle dolgokkal való foglalkozást nem javasolja az Egyház. Sok veszélyes dolgot hordoznak ezek magukban, amelyekkel való foglalatoskodás nem teljesen veszélytelen. Nem tagadható, hogy ezeknek van bizonyos létalapjuk, de nem érdemes az érdekességükön túl sokat foglalkozni velük.
Kedves Lelkiatya! Milyen időközönként szoktak "papot cserélni" az egyházközösségekben? Úgy érzem az utóbbi időben, hogy igaz, hogy a paróchusunk nagyon jól végzi a gyakorlati oldalát a lelkipásztori teendőknek, viszont már nem nagyon tud újat mondani nekünk hívőknek. Ez a beszédein is meglátszik, kicsit összeszedetlen bennük. Nagyon szeretjük őt, de lelkileg már nem tud akkora pluszt nyújtani. A másik kérdésem pedig az lenne, hogy választják ki az egyházközségek a kántoraikat, hogy lesz valakiből kántor? Az országban sokfelé jártam már görög miséken és nagy különbségeket tapasztaltam színvonalban, illetve adottságokban egyaránt. Számomra az a legfontosabb, hogy együtt tudjak énekelni velük. Megtisztelő válaszát köszönöm. Üdvözlettel: T.
Nagyon sok tényezőtől függ, hogy mikor váltja az egyik parókus a másikat. Van rá példa, hogy sok évtizeden át ugyanaz a pap szolgál egy parókián, de van, hogy 4-5 év után cserélnek. A mi egyházunkban nincsen ennek megszabott rendje, vagy legalábbis én nem tudok róla. Fontos, hogy legyen a papnak lehetősége visszajelzéseket kapni. Ez nyilván bizalmas és jó viszonyt föltételez egyes személyekkel, dehát elengedhetetlen, hogy a pap közelében legyenek ilyen emberek is. Az ő nem könnyű feladatuk, hogy adjanak jelzést, ha a pap munkájában bármilyen területen hiányosság van. Elhiszem, hogy nem kellemes az erről szóló beszélgetés, de még mindig jobb, mint őt megkerülve az esperesnek vagy a püspöknek benyújtani a panaszt. Ha beszéltünk vele, vagy változtat az atya, vagy elfogadja, hogy helyet kell váltania. De ha nem szólunk neki, akkor maga sem érti, hogy a püspöke miért helyezte el. Ebben őszintének kell lennünk. Sajnos a kántorképzésünk mind a mai napig nem megoldott. Valójában van már lehetőség magas szintű kántori képzést és végzettséget szerezni a Szent Atanáz Főiskolánkon, de sajnos nagyon kevesen élnek ezzel a remek lehetőséggel. A parókiák általában nem sokat válogathatnak a lehetséges kántorok közül, hanem örülnek annak, aki van, s jó esetben megvan a törekvés a korábban szerzett ismeretek gyarapítására. Erre is vannak különböző lehetőségek az egyházunkban.
  1 2 3 4 
5
  6 7 8 9 10 11 ...