Kedves Lelkiatya!
Hogy tudnék Önnel kapcsolatba lépni e-mailen keresztül?
lelkiatya@gorogkatolikus.hu címen.
Kedves Lelkiatya!
Nagy örömmel olvastam a mai újságban, hogy a Katolikus Karitász és az MKPK az országban 14 új inkubátort osztott szét a kórházakban, ...
Valóban így van. Mivel azonban nem tett fel kérdést ezzel kapcsolatban, ezért a Fórumra továbbítottam az ezzel kapcsolatos gondolatait.
Kedves Lelkiatya!
Szeretnénk az útmutatásait kérni a következő kérdésekben. Mit gondoljunk arról, hogy:
1. A hőn áhított Európai Unió központi városában nem állítottak karácsonyfát, nem ünnepelhetik Krisztus születését, mert a közel-keleti bevándorlók érzékenységét ez sértheti, ezért inkább betiltották. Csupán Tél-fa van Brüsszel főterén, a lényegét elvéve az ünnepnek.
2. Az Európai Parlament épületében ünnepélyesen hanuka gyertyákat gyújtottak, ám adventi koszorút nem - a keresztény Európában. Valóban ez volt a legalkalmasabb hely, ahol az egyházunk 100. évfordulóját ünnepelni kellett?
3. Úgy látom, hamarosan eljő az idő, amikor a nyugat helyett Kelet-Európa lesz Európa szellemi és erkölcsi motorja. De mivel nyugaton van a pénz és a hatalom, nagyon nehéz lesz szembe menni velük. Hogyan álljunk ellen mégis?
Köszönjük előre is válaszait!
Sajnos látnunk kell, hogy ma Európában (de Amerikában is) óriási erőket mozgatnak meg a kereszténység eltörlése érdekében, és ezt egészen rafinált módon, a szabadság, szabadelvűség jegyében teszik. Nyilvánvaló ennek hazugsága, de erőszakossága és pénzbeli hatalma nem hagyja leleplezni. Pedig csak kicsit kellene józanul gondolkodni, hogy belássuk, az igazi szabadságot Krisztus hozta, a kereszténység kínálja, de talán éppen emiatt számít egyik legfőbb ellenségnek a hazug szabadelvűség szemében.
A beszámolókból arról hallhattunk, hogy valóban riasztó az Európai Parlament keresztényellenessége (egyetlen kápolna vagy imaszoba nincsen az egész épületben!), de annál lelkesítőbb, hogy a mi magyar görögkatolikusaink nem röstelltek énekelni, imádkozni azon a helyen.
Én is ilyen jeleket látok. A pénz és a földi hatalom mindig csak ideig-óráig tart, a valóságos hatalom, az Isten hatalma viszont mindig megmarad. Érdemes ehhez kapcsolódni, egyedül ebben bízni, erre hagyatkozni.S természetesen ehhez igazítani egész életünket.
Kedves Lelkiatya!
Volt egy török filmsorozat, nem tudom, a kedves atya hallott e már róla, a címe Seherezádé. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kérdést feltenni. Itt a tartalma:
http://www.port.hu/seherezade_1001_gece/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=93962&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2
A főhősnő hosszas vekengés, lelkiismeretfurdalás miatt végül beleegyezik. A férje már meghalt, de házassáágon kívül történik, mondjuk bonyolítja a helyzetet, hogy nem keresztényekről van szó. Az lenne a kérdésem, a mi vallásunk szerint bűnt követett el vagy nem? Úgy tudom, hogy pl. önvédelemböl ölni jogos, ugyanígy gondolom ha más életéért öl valaki - mivel ez még önzetlenebb cselekedet - akkor az is. Tehát a ne ölj parancsát semlegítheti az életek megmentése, vajon a ne paráználkodj parancsát is? Én úgy érzem, hogy azt nem, de nehezen tudnám megokolni. Köszönöm a válaszát.
A másik kérdésem pedig az lenne, hogy az önkielégítéssel el lehet veszteni a szüzességet vagy azt csak egy másik személlyel? A fiatalok döntő többsége ma megvan győződve arról, hogy azt csak partnerrel lehet, nagy részük pedig még arról is meg van győződve, hogy az csak ellenkező nemű lehet és csak hagyományos szex közben. Szerintem ez sem így van, de várom a válaszát. Köszönöm.
Mel.
Kedves Mel.!
Sajnos nem tudok jó választ adni a kérdésére. Voltam már hasonló helyzetben, amikor egy elképzelt helyzet elemzése kapcsán kértek tőlem tanácsot. Nem tudom. Ha ilyen szorongatott helyzetben lévő személy megkérdez, hogy mit tegyen, akkor talán tudnék válaszolni, de ennek az elméleti okfejtésnek nem sok értelmét látom. Én legalábbis tehetetlen vagyok vele.
A Ne ölj! parancsot nem semlegesíti semmi, sem a Ne paráználkodj! parancsot. Hogy adott helyzetben ki hogyan ítéli meg, hogy mit kell tennie, ez személyes döntés kérdése, nem lehet előre vegytisztán megfogalmazni, hogy mit tegyen.
A második kérdésére sem tudok pontos választ adni. Fizikai, biológiai értelemben el lehet veszíteni a szüzességet más módon is, mint a testi kapcsolat. Ezzel nem szabad játszani, de még beszélgetni róla sem érdemes. Minden módon kerülni kell az ilyen méltatlan helyzeteket.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,a következő dolgot:
Több Szentírási részben,vallásos énekben is Jézust Emánuel néven emlegetik.Tehát Jézusnak az eredeti keresztneve Emánuel volt és a Jézus,meg az a név,ahogyan a tanítványok,többiek felnőtt korában emlegeték?Vagy az Emánuel nevet csak a nép írta hozzá?
Segítségét köszönöm.
Az Emmánuel nevet az Újszövetségben Máté evangélista leírásában találjuk, ahol ő idézi Izaiás prófétát: Iz 7,14. A szó jelentése miatt lehet Jézusra alkalmazni, hiszen - miként a szövegben is szerepel - azt jelenti, velünk az Isten.
Jézusnak másik neve a Krisztus, ami görögül fölkentet jelent. Ennek héber megfelelője a Masiah, vagyis Messiás. Ezért találjuk többször így a kifejezést, hogy Jézus a Krisztus, vagyis Jézus a Messiás, akit vártak a zsidók.
De még a Jézus névnek a jelentése is fontos, hiszen azt jelenti: Isten megszabadít. Láthatjuk tehát, hogy ezeknek a neveknek a jelentése nagyon fontos.
Vélhetően a környezetében leginkább Jézusnak szólították (az ószövetségi Józsue is ugyanez a név), és később állandósult névként a többi, szintén mély tartalmú kifejezés.
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya
szeretném meg kérdezni hogy a rózsafűzérrel vagy csotki által és egyéb szemlélődő meditatív ima által el lehet jutni a levitáció képességéig nekem személyes tapasztalatom volt egyszer amikor 7-8.osztályos koromban engesztelő virrasztást tartottam este 22:00-től reggel 05:00-ig térdepelve hogy azon vettem észre magam amikor ki nyitottam a szememet hogy lebegek
Nem. A levitáció (lebegés) nem képesség, és nem is valami lelki fokozat, amire el lehetne jutni.
Voltak szentek - ki tudja, talán ma is vannak - akiknek az Isten megadta, hogy imádság közben felemelkedtek a földről. A leírások szerint arra következtethetünk, hogy az illetők erről nem is tudtak, inkább jelként szolgált a körülállók számára, talán hitük megerősítése érdekében. Ez annyira különleges, egyedi dolog, hogy erre törekedni nem érdemes, és nem is szabad, mert téves út volna. A buzgó imádság nagyon jó dolog, arra szabad, helyes és jó dolog törekedni, de annak külső jeleivel egyáltalán nem kell törődni.
Kedves Lelkiatya!
Hogy lehet, hogy a keleti kereszténységben elfogadják a második és harmadik házasságot is? Ha egyszer felbonthatatlan a házasság, akkor ezek az újabb "nem szentségi, hanem bűnbánati jellegű házasságkötések" már nem igaziak Isten színe előtt? Nem csökkenti a "házasélet" értékét, hogy hiányzik a tényleges lelki kötelék az ilyen "igazi házasságon kívüli" kapcsolatokból? Összeegyeztethető a katolikus erkölcsi renddel az ilyen "újraházasodás"?
Inkább egy másik szempontból tudom megközelíteni a kérdést.
A szentségi házasságban titokzatos módon Isten országa van jelen. A házasfelek az Isten országának előízét élvezik saját kis birodalmukban.
Nos, nyilvánvaló, hogy egy második vagy harmadik kapcsolat nem lesz olyan tökéletes képe ennek az országnak, mint az első. A Keleti Egyház atyái mégsem akarták, hogy ezek az emberek meg legyenek fosztva a Mennyország egy másik előízétől, az Eucharisztiától. A második házasság megengedése eleinte ennyit jelentett: bűnbánati idő elteltével újra fölvették a párt az egyházi közösségbe. Hiszen azon kívül élni igencsak veszélyes. Szóval ez valóban az irgalmasság cselekedete volt. Tehát volt idő, amikor az egyetemes egyház gyakorlata volt ez, nem csak a keletié.
Hogy mi az igazi és mi nem Isten színe előtt, azt mi nem tudjuk. Az biztos, hogy a házasságot sem lehet abszolút értéknek mondani, mert csak addig jeleníti meg az Isten országát, míg abban teljességgel nem részesülünk: Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna. (1Kor 7,29).
Tisztelt Lelkiatya! Péter vagyok. Engem most az érdekelne, hogy
Krisztus a kereszten ugye csak emberi természete szerint halt meg?
Hiszen isteni természete szerint halhatatlan, sebezhetetlen, és az
isteni természete és öntudata ott volt benne a sírban is.
Még egy valami: Krisztust a halálból vajon az örök isteni természete
támasztotta fel emberi természetét tekintve, vagy a Mennyei Atya?
Köszönettel előre is! Boldog karácsonyt kívánok!
Kedves Péter!
Érdekes kérdésére két teológus is válaszolt. Alább közlöm mindkét választ.
Ez a kérdés a hiteles keresztény hitünk és életünk legmeghatározóbb titka, ami minket keresztényeket nem mások ellenére, de mégis mindenki mástól identitásunkban is megkülönböztet
.
Teológus Szent János, az apostol és evangélista azt írja: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. (Jn 3,16)
Krisztus az emberré lett örök isteni Ige hitünk szerint önként vette fel értünk a mulandóságnak alávetett és sebezhető teremtett emberi természetet, de valóságosan fölvette azt. Ezért mindaz ami embersége miatt történt vele, az valóban Ővele történt meg. Krisztus Urunk halála eseményében ezért az igazságok hierarchiája szerint az emberi teste fizikai halálánál is jelentősebb tényező, hogy mindezt a személye és isteni természete szerint halhatatlan Ige szenvedte el testileg értünk, azaz valóban Ő halt meg és Ő is támadt fel, minthogy Ő is testesült meg az írások szerint. ? Ugyanezért kell nagyon komolyan érteni annak jelentőségét, hogy a kereszt sem önmagában életadó, hanem csakis Krisztus keresztje az, és az Eukharisztia sem azért több a földi eledelnél, mert hús és vér, hanem azért, mert Krisztus teste és vére a kenyér és bor színe alatt. ezért is nem vagyunk kannibálok, amikor magunkhoz vesszük azt. Vö.: Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak. (Jn 6,32-33.) és Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért. (Jn 6,50-51)
Ezért látja a keresztény kelet a megtestesülés titkát és jelentőségét a legfényesebben a kereszt titkán keresztül szemlélve a feltámadás fényében ragyogni. Ez a legfőbb oka, hogy húsvét vasárnapján a keleti egyházak elgondolkodtató módon nem feltámadási evangéliumot olvasnak, hanem részekre osztva és sok-sok nyelven a János evangélium Logosz himnuszát, ami azt visszhangozza, hogy az Ige testté lett (Jn 1,14a) és mi láttuk az Ő dicsőségét... (Jn 1,14b) ? Mert, csak aki megtestesült, csak az halhatott meg, és csak aki meghalt, az támadhatott fel. Ezért vallja az egyház, hogy Krisztus teste valóságos emberi test, mert ha az embersége nem valóságos, akkor a halála sem lehet az, és a feltámadása is csak illúzió. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, ahogy Szent pál apostol tanítja: Hiábavaló a mi hitünk, mert még mindig bűneinkben vagyunk. (1Kor 15,13kk.) Itt mutatkozik meg az egyházatyák nagy szótériológiai tanításának túlhangsúlyozhatatlan jelentősége, ti. hogy amit -- az Ige valóságosan -- nem vett magára, azt nem is válthatta meg.
Jézus Krisztus megtestesülésnek kinyilatkoztatott titkában kiemelkedő jelentőségű annak a ténynek bizonyossága, hogy az Ő személyében, a teremtetlen isteni és a teremtett emberi természet a Szentlélek közreműködése által egyesült. Ettől még az isteni és az emberi tevékenység különböző és megkülönböztethető is marad. Éppen emiatt lehetünk biztosak benne, hogy csak Isten műve lehet a feltámadás, úgy Krisztus, mint a mi esetünkre vonatkozóan. Személy szerint az örök Ige, aki öröktől egy az Atyával biztosan nem csak passzív, hanem aktív részese a feltámadásnak, de nem feltétlenül ugyanolyan módon mint az Atya vagy a Szentlélek. Isten minden tette közös műve a Szentháromságnak, de a Szentháromság személyei nem egyformán vesznek részt bennük. A halálban és a feltámadásban az Ige aktivitása a személyes és tudatosan megélt engedelmesség, mindannak a tudatos elvállalása és megcselekvése, ami nélkül a megsebzett és halandó emberi test nem ölthetné fel a romolhatatlanságot. Ettől azonban még teljesen és tökéletesen igaz marad a feltámadás szentháromságos művének páli megfogalmazása, miszerint, Isten ... feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. (1Kor 6,14) Ha bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. (Róm 8.11)
Kedves Lelkiatya! Önkéntes munkát szeretnék végezni valamelyik katolikus segélyszervezetnél. A Karitásztól kicsit visszatart, hogy ott csupa idős ember dolgozik (én 29 éves vagyok), furcsán érezném magam köztük. Önnek talán nagyobb belelátása van. A máltaiaknál vajon vannak fiatalok, vagy más szervezetben? Köszönöm!
A máltai Szeretetszolgálatot, meg a Karitászt egyaránt jó intézménynek tartom.Bármelyiket felkeresheti, bizonyára szívesen fogadják az Ön felajánlását. Legyen áldott ebbéli törekveseiben!
DJK!
Kedves Lelkiatya! Egyszer egy korábbi válaszában arról írt, hogy aki divatból hordja a csotkit, az inkább gyorsan vegye le! Az őszi hónapo során munkába menet biciklivel többször is mondtam a Jézus imát, azonban ez szép lassan elkopott. Ez persze az én hibám, hiszen tudatosan kellett volna ill. kellene erre figyelnem.
Kissé elbizonytalanodtam viszont... Abban biztos vagyok, hogy ha esetleg hordanám a 33 szemes csotkimat a karomon, akkor eszembe juttatná, hogy ha 2-3-szor mondom is csak el a Jézus ima szövegét, de mégis csak a nap folyamán többször imádkozom, eszembe jut Isten.
Lehet, hogy kissé furán és nem túl szépen hangozhat a kérdés, de érdemes-e azért hordani a csotkit, ha napközben a munkahelyen, pl. biciklizés közben arra van csak lehetőségem/időm, hogy csupán néhányszor ismétlem el magamban az ima szövegét.
Természetesen, ez nagyon jó gyakorlat. Sok fiatalnak, sőt, idősebb embernek is van a kezén - általában - 33 szemes csotki. Akinél így van, annak ez lehetőséget ad, hogy bármikor elővegye a Jézus-imát. Persze, akinek a csuklóján ott van, azért lehetőleg valóban használja is, még ha csak olykor- olykor jut is eszébe.
Kedves Lelkiatya!
Csak megjegyzem, a világ másik felén, Japánban is olvassuk a válaszait :-)
Áldott Karácsonyt és sok kegyelmet további munkájához!
Üdv:
G.
Köszönjük szépen a jelzést.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya,
Sajnos nem lehettem ott a keresztállításnál, de azt tudom, hogy mi hangzott ott el....
Tisztelettel,
P
Kedves P!
Bocsásson meg, hogy bár kérdezte a véleményemet, de mivel nem érzem igazán lelki jellegűnek a kérdést, ezért inkább közbeszélgetésre bocsátom. A keresztállítás kapcsán egyéb vélemények is érkeztek, így azokat is az Ön levelével együtt a Fórumra helyeztem át (Keresztállítás).
Megértését köszönöm.
Kedves Atya !
Arról érdeklődnék, hogy a miskolci exarchatus honlapon miért nem lehet
ehhez hasonlóan lelkiatyának kérdéseket feltenni ? Az ott élő embereknek is szükségük lehet hasonló oldalra !? Egy kérdező
Kedves Kérdező!
Erre nem tudok válaszolni, de továbbítom a kérdését.
Ugyanakkor hozzáteszem, hogy ez a felület nem csupán az egyházmegyénk területéről érhető el. Vannak kérdezők határainkon túlról is, Moldvától kezdve Szerbián át egészen Münchenig. A világhálót nem korlátozzák az ország- vagy egyházmegye határok.
Kedves Lelkiatya!
A tanácsát szeretném kérni, majd megszakad a szívem a gyermekemért, 30. életévét betöltött lány, tanult, le is doktorált, hivatali dolgozó, és egyszerűen nem talál párt magának. Nyitott, vidám teremtés, és természetesen egyházunkhoz elkötelezett erkölcsileg is. Mindig megkérdezem tőle, ha valami szórakozásból hazajön, hogy volt e valami, de mindig azt mondja elkeseredve, neki futó kaland nem kell. Nem kell olyan, aki nem vallásos és csak a testi kapcsolatra kellenék. Mondja atyám, mit tanácsol, látom, hogy olyan elkeseredett a lányom, már belefáradt a keresgetésbe, nincs is kedve menni sehová.
Miért nem találnak maguknak párt a tanult, vallását gyakorló, erkölcsös lányok? A szívem szakad meg érte, bocsánat, elfogult vagyok!
Mivel vigasztaljam a gyermekem?
Válaszát, tanácsát köszönöm! Erzsébet
Kedves Erzsébet!
Nehéz tanácsot adok: felejtse el, hogy a lánya ebben a helyzetben van! Ne kérdezgesse, hogy hogy áll a dolog, ne beszélgessenek róla egyáltalán! Ugyanis annál rosszabb, minél többet törődnek vele. Sok esetben messziről érződik, hogy ki az a fiatal - legyen bár legény vagy leány - aki minden áron, vagy legalábbis nagy erővel párt szeretne találni magának. Lelki beszélgetések tapasztalatából tudom, hogy az ilyen helyzet inkább taszítja az egyébként talán közeledni próbálókat. Mint ahogy az Ön lánya sem vonzódik olyan korához illő fiatalemberekhez, legalábbis nem találja meg őket, akik szintén nagyon szeretnének párt találni maguknak. Noha számtalan ilyen van!
Élje a kedves leánya a maga életét, dolgozik vagy tanul, keresse az Istent - Őbenne nem csalódik! - élvezze az életet, annak számtalan szépségét! Igaz, hogy fontos feladat megtalálnia a párját, de őt az Istenben fogja megtalálni, nem pedig a szórakozóhelyeken vagy más párkereső alkalmak segítségével. Lehet, hogy egyszer csak rámosolyog valaki az utcán, vagy beszélgetni kezd valakivel a vonaton. Ó, az Úr annyira szellemes és ötletekben gazdag!
Kétségtelen, hogy nagy betegsége ma a világunknak ez a társtalanság és a fiatalok döntésképtelensége. De nincs reménytelen helyzet, Krisztusban minden lehetséges! Váltsa fel bizakodó derű ezt a szomorú tanácstalanságukat!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kérem szépen a centenáriumi himnusz, illetve Damaszkuszi Szent János Karácsonyi II. Kánonjához, amely a himnusz forrása, háttérirodalmat ajánlani, akár magyarul, akár angol/olasz/francia nyelveken.
Köszönettel,
István Attila
Kedves István Attila!
Sajnos magyar nyelven nem találtam megfelelő irodalmat erről a kánonról. Néhány könyvcímet tudok adni, amelyben talál utalást erre a himnuszra:
Enrica Follieri: Initia Hymnorum, Citta? del Vaticano, Biblioteca apostolica vaticana, 1960-66.
Anthologia graeca carminum christianorum, B. G. Teubner, 1871
J. B. Pitra: Spicilegium Solesmense, Paris, I 1852, 384).
Die Schriften des Johannes von Damaskos. ed. B. Kotter, Berlin 1973.