Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi három meg hat? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Nagy örömmel olvasom válaszát, amelyet testvérünknek adott a KEFIT csoporttal kapcsolatban. Nagyszerű kezdeményezés. A kérdésem az lenne, hogy a csoportnak mindig egy lelki vezetője van, vagy időközönként váltakozni is fog? Nagyon szívesen látnék más atyákat is a csoport lelki vezetőjeként. Vagy ez nem megvalósítható?

Köszönöm válaszát
Nem tudom, van-e erre szükség. Mindenesetre úgy tűnik, a csoport "önjáró" lett, vagy még inkább úgy mondhatjuk: maga az Isten kegyelme vezeti. Meglátjuk, merre vezeti tovább. Bízzuk Őrá!
+!
Nagy öröm és büszkeség töltött el,mert a Lateráni bazilikában úgy láttam,hogy Nyirán János diákónus énekelte az evangéliumot a pápai misén.
drtk
Mindnyájunkat.
Kedves Lelkiatya!

Kérdésem a következő: Jézus elárultatott nagycsütörtökön, keresztre feszítették és kínhalált szenvedett nagypénteken, azért van sírba tételi vecsernye, "harmadnapra feltámadt az írások szerint" ami viszont már nagyszombat este, vagy éjjel megtörténik. Nos, már többször megmagyarázták nekem és néha értettem is, de nekem most megint nem jön ki a három nap. Értem én, hogy a sírba tétel az pénteken hajnalban történhetett, és nem szombaton, hanem szombatról vasárnapra virradóan támadt fel, így ha számolom: péntek reggel, szombat és vasárnap reggel, de ez számtanilag nem 3 nap, nem 72 óra. Hol van a tévedés?
A nyugati ember szeret precízen számolni. A keleti embernek a tények a fontosabbak, nem a precizitás. Valószínű, az Úr Jézus sem, a mennyei angyalok sem az órájukat nézték, hogy mikor telik már le a 72 óra, mikor lehet elgörgetni a követ.
A számolást tekintve ott a megoldás, hogy a keleti ember számára minden megkezdett nap már egész napnak számít. Egyébként a "harmadnapra" is inkább erre az értelmezésre késztet, mint arra, hogy három nap (72 óra) eltelte után...
Annyi igaz, hogy a liturgikus ünneplésben éppen ezért érdemes megvárni a vasárnapi virradatot vagy legalább az éjfélt.
Christos Anesti! Az lenne a kérdésem, hogy egy görög katolikus áldozhat-e ortodox liturgián?
Alitosz Aneszti!
Épp az imént kérdezte valaki ugyanezt. Amennyiben nincs mód katolikus egyházban részesülni, akkor lehetséges az ortodox Liturgián Eukharisztiához járulni.
Újra megerősítem azonban, hogy ha tiszteletben tartjuk a testvéregyház álláspontját és meggyőződését, akkor jobb, ha inkább elkerüljük ezt a helyzetet. Nagyon szép és hasznos együtt imádkozni velük, a szentségekben pedig a saját katolikus egyházunkban részesülni. Ezzel a fájó hiánnyal, ennek elszenvedésével jobban hozzájárulunk az annyira áhított egységhez, mint ha csupán saját lelki hasznunkra tekintve figyelmen kívül hagynánk az ő erre vonatkozó tanításukat.
Tisztelt Lelkiatya!
Görögkatolikus hívő részesedhet-e ortodox áldásokban, szentségekben(Szentáldozás), részt vehet-e szertartásaikon alkalmanként?
Köszönettel: Isván
Katolikus ember részt vehet ortodox szertartásokon, nagy lelki haszna származhat belőle. Áldásokban is részesedhet, hiszen az ortodox egyház éppen úgy apostoli egyház és Krisztus üdvösségszerző letéteményét hordozza, mint a katolikus egyház. Testvéregyházak.
Mivel azonban e testvéregyházak még nincsenek egymással teljes közösségben, ezért szentségekben csak akkor lehet részesülni, ha erre nincs mód a katolikus templomban.
Hozzá kell tennem, hogy az ortodoxok közösségek nagy része viszont nem szolgáltat ki szentségeket más felekezetűek számára, sajnos, még nekünk, katolikusoknak sem.
Kedves lelki atya!
Megnyugodtam válaszát olvasva.
Ami azt illeti jól elfelejtettem ezt, hogy a bűnömet el is törli a gyóntató pap által a Jóisten, mióta hittanra jártam. Régen volt, hiába!
Nem baj! Most már tudom, és ezentúl ezzel a tudattal megyek a gyóntatószékbe.
Ahogy olvastam levelét, felszabadultam az engem nyomasztó rossz érzés alól a gyóntatással kapcsolatban. Most csupa mosoly a lelkem. Hálásan köszönöm Önnek!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Gabi
Istennek legyen hála!
KRISZTUS FELTÁMADT. Kedves Lelkiatya,igazából nem is tudom,hogy kérdezzek. Mert régóta őrlődik bennem amit kérdezni szeretnék.Volt az egyháközségünkben lelkész váltás.Mint később kiderült az új lelkész nem vetette meg az italat és ez nagy felháborodást váltott ki az emberekben.Sajnos én is köztük voltam oly anyira,hogy más helyre jártam templomba.Szóval elhagytam az egyház községemet. Vissza gondolva nagyon nehéz erről beszélni.Voltak viták és hagytam magam az árral sodródni,de az a gondolat foglalkoztatott,hogy egy földi halandó,hogy mondhat itéletet afölött akit ISTEN kiválasztott.Mai napig nem tudom ezt magamban elrendezni.Mikor elhelyezték máshelyre és másik atya lett helyette akkor ált vissza az ami az előtt volt.Jártam rendszeresen templomba de rossz érzés volt,hogy nem a lakóhelyemen történt ez.Azt szeretném kérdezni,hogy ilyen esetben mit tehetek vagy mit kell tennem. Nem tudom ,hogy érthető-e amit kérdezni szeretnék. Köszönöm a türelmét és további ÁLDOTT HÚSVÉTOT kívánok.M.
Kedves M.!
Teljesen megértem lelkének nyugtalanságát. Voltaképpen most bántja már igazán a dolog, amikor úgy tűnik, nem is változtathat rajta, nincs már lehetősége helyretenni. Amíg még ott volt az illető atya ezzel a gyengeségével, addig mindig élt a remény a lelke mélyén, még ha nem is tudatosodott, hogy azért mégis megnyílhat feléje.
Nézze! Számunkra, keresztények számára Krisztus kegyelméből mindig minden helyre hozható. Nem javaslom, hogy menjen és keresse föl ezt az atyát. Bár, ha van alkalma, ne kerülje el a vele való beszélgetést. A múltat hánytorgatni, persze, nem szükséges, nem is hasznos. Egyszerűen imádkozzék érte, ajánljon fel érte egy Szent Liturgiát (Szentmisét), és a többit bízza az irgalmas Isten kegyelmére. Lehet, hogy ezzel a szíve mélyéből jövő imádsággal többet tud neki így, utólag segíteni, mint korábban cselekvően tudott volna. Higgye el, ezzel eleget tesz a lelkiismereti kötelességének.
Annyi tanulság még származik ebből, hogy a mostani atyát, vagy bárkit, aki jön, kevesebb bírálattal, nagyobb megértéssel fogadja. Esetleg a mostaninak fölajánlott nagyobb szolgálattal pótolhatja a régi hiányt. Saját gyöngeségeinkből is tanulhatunk. Sok kegyelmet hozzá!
KRISZTUS FELTÁMADT! Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves lelkiatya a kérdesek között olvastam a gyónásról.szerintem az szent gyónás és nem a pappal való négyszemközti beszélgetés mint ahogy azt írta a kérdező.Én a kérdezőnek azt szeretném mondani hogy a szent gyónás után az ember megtisztul és érezhetően könnyebbé válik a lelke mert a Jóistentöl teljes bűndocsánatot nyerünk,és ezt nem a pap adja.Köszönöm szépen a türelmet.Miki
Hadd egészítsem ki azzal, amit korábban is leírtam. Nem mindig érezhető ez a megkönnyebbülés. De ennek nincs is jelentősége. Ami igazán lényeges, a szentség kegyelmi közvetítő ereje, amit semmi más nem adhat meg.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon sok jót hallottam és olvastam a KEFIT csoportról. És véletlen vezetés közben bekapcsolva a Szent István rádiót pont erről a csoportról beszéltek. Azt szeretném kérdezni, hogy ki találta ki? És hogyan tudnék bővebb információt szerezni a csoportról? Pl: - Mikor lesz legközelebb? - Milyen rendszerességgel van? - Mindig Nyíregyházán lesz?
Szeretnék egy ilyen csoport tagja lenni én is! (ha megoldható)
Köszönöm!
Egy Zempléni fiatal!
A KEFIT (Keresztény Fiatalok Találkozója) 2010. novemberében indult, majd a sok pozítív visszajelzésre való tekintettel 2011. márciusában ismét megrendezték, immár 40 fő részvételével. Olyan fiatalok számára kínáltuk fől ezt a találkozási lehetőséget, akik elmúltak 22 évesek, és lelki, testi, szellemi feltöltődésre vágynak. Keresztény fiatalokként nagy szükség van a mai rohanó világban a lelki elcsöndesedésre, ebben segítséget nyújt ezen találkozó, az elmélkedés, imádság, gyónás és lelkibeszélgetés által. A közös játék, sport, pizza party lehetőséget nyújtanak, hogy a fiatalok egymást is jobban megismerjék.
Legközelebbi KEFIT-Majális 2011. május 14-én lesz. Egy napos túra a Bükkben. A tervek szerint havonta lesznek olyan programok amelyek lehetőséget teremtenek a csatlakozásra.
A csoport honlapja szerkesztés alatt van, de addig minden program a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján (www.gorogkatolikus.hu) megtekinthető.
A csoport lelki vezetője: Makkai László görög katolikus lelkész, pasztorálpszichológus-lelkigondozó. Egyéb tudnivalót Keczán Ibolyánál lehet szerezni (keczanibi@gmail.com).
Kedves Lelkiatya!

Görög katolikus kispap áldoztathat római katolikus Szentmisén? (Ha pl. a római atya erre kéri föl.)
Hacsak lehet, ezt el kell kerülni. A bizánci szertartásban ez elképzelhetetlen. A latin rítusban is az akolitusok feladata az áldoztatásban segítés. Különleges szükség esetén a pap kijelölhet a hívek közül valakit, akit egyszeri alkalommal egy erre szóló áldás után megbízhat ezzel a feladattal.
Tisztelt Lelkiatya!

Elnézését kérem, hogy levelemmel zavarom! Azt szeretném megtudni, hogy ha Én nem gyakorlok semmilyen vallást, de nagyon szeretnék keresztanyja lenni egy olyan kislánynak akinek a szülei Görögkatolikusok, hogy lehetne ezt kivitelezni úgy, hogy ne kelljen felvennem a vallásukat? Nem azért mert nehezemre esne, hanem azért mert nem akarok hátsó szándékkal katolikus lenni. Mert ha Én felveszek egy vallást akkor azt azért akarom tenni mert hiszek benne és fontos 7számomra. Jelenleg nem érzem így, de nagyon szeretem ezt a családot, és megtiszteltetésnek veszem azt, hogy rám gondolnak.
Várom levelét. Brigitta
Kedves Brigitta!
A keresztszülő feladata, hogy a megkereszteltet segítse a kereszténnyé válásban. Hogy tanítsa a hitre, Isten szeretetére. Jól látja, hogy furcsa volna, ha Ön mindezt nem meggyőződésből vállalná. A katolikus egyház előírása az, hogy legalább az egyik keresztszülő legyen katolikus vallású. Abban az esetben lehet Ön, kedves Brigitta e kisgyermek keresztanyja, hogy ha a keresztapa katolikus.
Remélem, hogy ilyen módon lesz lehetősége arra, hogy elfogadja a család fölkérését, és bekapcsolódhasson egy szép görögkatolikus keresztelési szertartásba.
Kedves lelki atya!
Itt a Húsvét mindjárt, és én még nem gyóntam. Meg vagyok zavarodva a szentgyónás jelentőségét illetően. Kérem, segítsen világosságot gyújtani a fejemben, szívemben!
Szinte minden nap lelkiismeretvizsgálatot tartok este amikor imádkozni készülök. Tényleg bánom a bűneimet. Igyekszem faragni a rossz dolgaimon. Ugyanakkor utálok gyónni. Számomra eddig még két kivételtől eltekintve lelkileg semmilyen jó érzést nem okozott a szentgyónás. (Ez a két eset két ismeretlen atyánál történt, egyik helyettesítette egyszer a mi papunkat, a másikkal pedig egy zarándoklat során találkoztam, külföldön.) Szeretném elérni azt hogy ne kényszerből menjek el a gyóntatószékbe, hogy ne szenvedjek ettől az aktustól. Ehhez szükségem volna arra hogy ÉRTSEM miért is kötelező a gyónás?
Nagyon hálás volnék ha meg tudna ebben a dologban valahogy nyugtatni.
Köszönettel: Gabi
Kedves Gabi!
Két ember között a bocsánatkérés nagy dolog. Ahhoz, hogy valóban meg tudjanak bocsánati egymásnak, mindkettőnek le kell győznie önmagában bizonyos ellenérzést. Ám még így is sokszor előfordul, hogy aki megbántva érzi magát - ha próbál is megbocsátani - még jó darabig hordozza magában a sérelmet. Mi, emberek ilyenek vagyunk. Az Isten megbocsátása egészen más. Ha valaki Őhozzá fordul, hogy bánom, akkor nem csupán jóindulatúan megbocsát és nem haragszik többé. Ilyenről szó sincs, hiszen addig sem haragudott! Az Isten bocsánata azt jelenti, hogy el van törölve a bűn, egész egyszerűen megsemmisül. Az ember tökéletesen tiszta lappal indul. Az Isten bocsánata tökéletes gyógyítás.
Ezért küldte apostolait, hogy föloldozzák a bűnöket: ... amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is (Mt 16,19; 18,18; kk). Ha bűnbánó szívvel imádkozom, föl is tárom, amiket vétettem, ez még csak ahhoz hasonló, mint amikor két ember beszélget. Újra megnyílik a kapcsolat, de még nincsen bűn eltörlés. Krisztus az Egyházon keresztül cselekszik. Ezért gyűjtötte maga köré az apostolokat, ezért küldte el őket az egész világra, ezért bízta rájuk az oldás és kötés hatalmát. A szentgyónásban nem csak bűnbevallás van, hanem az Isten teljes bocsánata, amikor meg is szűnnek a bűnök. Fontos, hogy éljünk ennek nagyszerű lehetőségével.
Ismerem azt a nehézséget, amikor az Egyház emberi arca túlságosan emberi. Amikor a papban nagyon nehéz meglátni Krisztus képviselőjét. De ne testi szemünkkel nézzük az Egyházat, hanem lelki szemünkkel. Hittel kell látni, hogy Krisztus, aki jól ismerte az illető papot is, mégis rábízza ezt a végtelen hatalmat. Akkor én is rábízhatom magam nyugodtan. A gyónásban nem az én lelkiállapotomat kell nézni. Van, amikor "jól sikerül" a gyónás, van, amikor nem. De a bűn bocsánata, teljes eltörélese nem a lelkiállapotomtől, hangulatomtól függ.
Különösen most, Húsvét előtt nagyon fontos a szentgyónásban teljesen letenni a bűneinket. Természetesen segíthet, ha egy ismeretlen papot keres föl, ha az egyházközsége papjával valami miatt nincsen jóban. Mégis legjobb, ha ezen ember arc mögött a hitével mégis meglátja Krisztust. Ne a könnyebb utat válassza, hogy lerendezi "négyszemközt". Hozzáteszem még, hogy az ellenség, a sátán nagyon jól fölhasználja ezt a szégyenkezésünket vagy ellenérzésünket, hogy elérje, hogy távoltartson minket a szentségtől, amely által bűneinktől megszabadulhatnánk.
Tisztelt Lelkiatya!

Görög Katolikus férfi vagyok. Szeretnék egyházi házasságot is kötni Római Katolikus menyasszonyommal. Római Katolikus szertartás keretében szeretnénk örök hűséget fogadni egymásnak. Most nősülök először, de reméljük utoljára is! :) Ehhez szükséges lenne, hogy a Görög Katolikus egyház kiadja a keresztlevelem, amit a Pap, aki keresztelt megtagadott. Nem értem mi a gond, végül is katolikus - katolikus, ráadásul Békés megyei vagyok, erre felé a Görög Katolikus vallásgyakorlás elég nehéz, a legközelebbi templom Makón van (egyébként még pólyás koromban itt is kereszteltek meg). Római Katolikus hittanra jártam az iskolában, Római Katolikus templomba járok istentiszteletre, Római Katolikus szertartás szerint voltam elsőáldozó is. Egyébként a házasságkötés is Római Katolikus templomban lesz.

Kérdésem: Miért nem adja ki a Görög Katolikus Egyház a keresztlevelem?

Válaszát előre is Köszönöm!
Egy vallását nem igazán gyakorló, nem is annyira hívő, de Görög Katolikus keresztény.
Szerintem valami félreértés lehet itt. Hiszen nem tagadhatja meg a parókus a keresztlevél kiadását. Azt gyanítom, hogy az illető atya szívesen elbeszélgetne Önnel, mielőtt kiadná a keresztlevelét. Tudja, egy keresztlevél kiadása nem csupán adminisztráció. A hitünk legfontosabb elemeihez tartozik. Egy vérbeli lelkipásztor a keresztlevél kiadását is arra használja föl, hogy a szunnyadó hitet fölébressze, megerősítse. Mint bevallotta, erre Önnek is szüksége volna.
Azt tudom javasolni, hogy ha teheti, személyesen keresse föl a görögkatolikus parókust. Vagy ha ez nehéz, akkor a római katolikus atyával beszélje meg, és biztosan segíteni fog. A lényeg, hogy bármelyikükkel beszél, ők a hitében és Egyházhoz tartozásában erősítsék meg, mert ez mindennél fontosabb. Bizony, még a házasságkötésénél is.
2011. Húsvétján szeretném ünnepélyesen bejelenteni, hogy kilépek az Egyházból. Hazugság és képmutatás az egész! Ha valóban lenne Isten nem ilyen szócsövet választott volna magának, mint az egyház! S ezt nemcsak én mondom, vagyunk egy pár millióan! Nincs megváltás és nincs bűnbocsánat! Minden megjátszás és hazugság! "Éheztem és NEM ADTATOK ENNEM, Fáztam és NEM FOGADTATOK BE!!!! Szép tanok, de megvalósíthatatlanok! Nagyon sok pap személyesen tehet arról közületek, hogy ide jutottam! Felelősek vagytok a lelkekért Isten előtt!!! Mindig a hívő a bűnös, mindig ő a hibás. A pap csak szent lehet és hibátlan. Hát ez az egész nem igaz! Gyáva hazugok vagytok mind!!!!
Egy volt keresztény "testvér"
Kedves Testvérem!
Az a tény, hogy mindezt Húsvétra tervezi, arról árulkodik, hogy valami jelentősége mégiscsak van ennek a napnak az Ön számára. Elhiszem, hogy nem volt ez tudatos, mégis érdemes elgondolkodnia, hogy miért éppen Húsvét...
Amit leír, abban van igazság, csak elkeseredése miatt rengeteg a túlzás. Sajnos valóban sok hazugság és képmutatás gyöngíti a tanúságtételünket. Isten bocsássa meg nekünk! Hogy ilyen szócsövet válaszott magának, ez inkább a hatalmáról, mindenhatóságáról árulkodik, mint arról, hogy nincsen. Ő még rajtunk keresztül is, a hibáink és bűneink ellenére is képes közvetíteni a kegyelmét. Ha jobban körülnéz, talál olyan embereket, akik épp most ismerik föl az Ő létét és szeretetét. Húsvét éjszakáján többen is meg fognak keresztelkedni, akik most találtak a hitre. Tehát mégiscsak van megváltás, mégiscsak van bűnbocsánat. S ezt Ön is nagyon jól tudja, éppen azért fáj annyira, ha úgy látja, hogy papok nem ezt képviselik. Az ő nevükben, s a magaméban is bocsánatot kérek Öntől. Kérem, legalább Ön bocsásson meg nekünk gyarlóságunkért. Igen, felelősek vagyunk az Ön lelkéért Isten előtt. Éppen ezért Őhozzá könyörgök, hogy segítsen Önnek világosan fölismerni, mit jelent az irgalom.
Abban is igaza van, hogy nem igaz, hogy mindig a hívő a bűnös... a pap meg csak szent lehet és hibátlan.
Az a javaslatom, az a kérésem, hogy menjen el Húsvétkor valamelyik szertartásunkra, és ott beszélje meg az Úrral ezt a tervezett döntését. Imádkozom azért, hogy ez a Húsvét valóban fordulat legyen az Ön életében, mégpedig az Isten akarata szerinti fordulat.
Kedves Atya!

Római katolikus vallásúnak, születtem, de csak nemrég tértem meg igazán. Véletlenül tévedtem erre az oldalra, és nagyon jónak találom a válaszait.Ezért merészkednék kérdezni Öntől.A mai világban milyen vezeklési formák léteznek? Mit tudok a gyónáson kívül még tenni?Köszönöm ! Rengeteg szörnyűséget tettem, eddigi életemben, szeretném jóvá tenni valamiképp.Gyónni már kétszer voltam, de már megint mennem kell.
Gabriella
Kedves Gabriella!
Isten hozta az oldalunkon és az imádkozó keresztények között.
A legkézenfekvőbb vezeklési mód ma a bőjt és az ehhez kapcsolódó lemondások. Nem csak ételtől megvonást gyakorolhatjuk, hanem káros szenvedélyektől vagy szokásoktól tartózkodást is. Ma nagy dolog, ha valaki Istennek azt ajánlja föl, hogy egy időre félreteszi a számítógépet.
A gyónáson kívül sokat tud még tenni. Elsősorban imádkozni. Egyénileg is, és a templomban, közösségben is. Mindkettő fontos. A bűnbánat mellett erősen javaslom a hálaadás és dicsőítés gyakorlatát. Ez többet jelent, mert helyesebb Isten-képet alakít ki a lelkünkben. Ő végtelenül jó és irgalmas. Nem kell félnünk a bűneinktől, hiszen Ő azért jött, hogy elvegye azokat tőlünk. Adjunk neki oda rendszeresen. Most, a kezdeti időkben akár hetente is gyónhat, de jó a havi szent gyónás is.
Fogadja el, hogy nem tudja jóvátenni az elkövetett bűneit. Nem tudja, de nem is szükséges ezen töprengenie. Mondom, ha megbánta és meggyónta, Isten elvette Öntől ezeket a bűnöket. Ne hordozza tovább az emlékeiben. Ez inkább akadálya lehet az Istenhez fordulásában, s azt a veszélyt rejtegeti, hogy lelki buzgalmával próbálja helyretenni az életét. Pedig egyedül az Isten képes helyretenni az életünket, s nem kér mást érte, mint azt, hogy szeressük Őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. Illetve, hogy az embertársainkat is ugyanígy. Erre törekedjék, erre figyeljen, s ne az elkövetett korábbi bűneire!
Egy elvetemült zsarnok sokakat megölt megkínzott, ő meg közben kéjes életet élt. Egyszercsak azonban magába szállt és rádöbbent szörnyen bűnös életére. Vezeklőruhában fölkereste az öreg szerzetest, hogy megkérdezze, mit tegyen. Az öreg helyett csak a tanítványát találta, tőle kérdezte meg. A tanítvány azt felelte, hogy háromszor hívja segítségül az Úr nevét, és ezzel megigazul. Amikor később megérkezett az öreg, nagyon megszidta a tanítványt: Hogy mondhatott ilyet? Hiszen elég lett volna azt mondani, egyetlen egyszer hívja segítségül az Úr nevét.
    ... 402 403 404 405 406 
407
  408 409 410 411 412 ...