Kedves Lelkiatya!
Meglepetten fedeztem fel kárpátaljai püspöki liturgia végén a "Hol Szent Péter sírba téve" kezdetű "pápai himnusz" egyházi szláv nyelvű néhol alátercelt változatát. (A hívektől megtudtam, hogy ahogy ők mondják: a püspökért mnohaja letat énekelnek utána a pápáért pedig ezt a LITURGIKUS-nak számító éneket: ezért is van a szöveg egyházi szláv és nem modern ukrán nyelven). Foglalkoztatott a dolog, ezért tolmács segítségével megkérdeztem erről a dologról a főpásztort. Ő nagyon kedvesen, a legnagyobb természetességgel válaszolta, hogy ez az ének megvan ezen és a magyaron kívül tudtával még szlovák és német változatban is, és hogy amikor Szibériában járt, oda szakadt gk. is szívesen énekelték. Amikor fölvetettem, hogy nem zavaró-e, hogy mindez egy magyar nyelvű és latin rítusú 19. századi központosítás eredménye, akkor azt mondta, hogy szerinte pedig, minden ami gazdagít, az jó, mindegy, hogy honnan ered. Látta, hogy nem tudott meggyőzni, de azért mosolyogva, békében váltunk el.

Ő tehát azt gondolja, hogy ez az ének "gazdagít". Én most csak itt azt tudom hozzátenni, hogy Magyarországon latin szertartású püpöki liturgiákon is egyre kevesebbet hallani, inkább karácsonykor, húsvétkor általában (püspök nélkül is). Véleményem szerint igen korhoz kötött zenei, szövegstílusa és mondanivalója miatt. (Ezt valamelyest talán objektive gondolom így, mert hát ízlések és pofonok nagyon különbözőek és tényleg nem szeretnék senkit sem megsérteni a magánvéleményemmel.)
Lelkiatyától azt szeretném kérdezni, hogy a Magyarországi GK. Egyházban hogyan viszonyulnak ehhez az "egyházi énekhez" - jobb megnevezésem nincs rá, de ha jól tudom a bizánci liturgiában nincs nyugati értelembe vett egyházi ének.

És lenne még egy kérdésem, mi a szimbolikus értelme a liturgiában a váll megcsókolásának. Szentelési szertartás keretében (egyirányú), de több püspökös szent liturgia keretében (kölcsönös) is láttam.
Válaszát nagyon köszönöm.