1Tim 4,9-15

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó! Hiszen azért fáradozunk s azért szidalmaznak minket, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a híveknek.Ezt parancsold, ezt tanítsd! Senki meg ne vessen téged ifjúkorod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.

Zsid 13,17-21

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre. Főleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok. A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Lk 19,1-10

Abban az időben Jézus végigment Jerikón. Íme, egy Zakeus nevű férfi, aki fővámszedő és gazdag is volt, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus arra a helyre ért, felnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös emberhez tért be megpihenni.” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, és megmentse azt.”

Lk 6,17-23b

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tirusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket, mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Nagy Szent Antal remete

Felső-Egyiptom Komé nevű falujában született 251-ben. Húszéves korában Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavait meghallva szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között, és a pusztába vonult, hogy ott a legteljesebb magányban és önmegtagadásban Istennek éljen. Húsz évet élhetett (290-310) így egyedül a belső sivatagban (Kolszin). Egy idő után sötét gondolatok, kísértések és kétségek gyötörték. Más remeték azt tanácsolták, hogy bátran haladjon tovább a megkezdett lelki úton, s még magányosabb helyre költözzön. Így is tett, itt azonban a korábbi kísértésekhez borzalmas víziók járultak teljes lelki sötétséggel. Állhatatossággal tudta ezt leküzdeni, s amikor végül megjelent neki Krisztus, megkérdezte: Hol voltál, miért nem jelentél meg kezdettől, hogy megszüntesd szenvedéseimet? Ezt a választ hallotta: Antal, itt voltam veled és segítettelek harcodban. Ezután tanítványok telepedtek köréje, akik az ő útmutatását keresve akarták folytatni remete életüket. Nyolc évtized alatt mindössze kétszer tért vissza a világba. Először 311-ben Alexandriába ment, hogy ott a keresztényüldözés során a vértanúkat a mindhalálig tartó hűségre buzdítsa. Másodszor pedig az ariánus hitviták idején tért oda vissza, hogy megcáfolja a reá hivatkozó ariánusokat. 313-tól időről időre kiköltözött a külső sivatagba (a Nílus menti Piszpirbe), hogy ott tanítványai is elérhessék. Életrajzírója (Szent Athanáz) szerint nem volt művelt ember, de lelkiatyja lett az akkori keresztény világ legtanultabb embereinek is, sőt máig is a szerzetesek atyjának tekinthető. 356-ban 105 évesen halt meg.