Zsid 4,14-5,10

Atyámfiai! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre. Mert minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. Erre a tisztségre senki nem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged«. És ahogy más helyen is mondja: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«. Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, - mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.

1Tessz 1,6-10

Atyámfiai! Ti a követőink lettetek és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt a Szentlélek örömével. Így példaképpé lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nemcsak Makedóniában és Akhájában, hanem Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, és szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, s hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, s várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megmentett minket a jövendő haragtól.

Lk 11,1-10

Abban az időben történt, hogy Jézus valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait!” Így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Miatyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valamelyikőtöknek van egy barátja, az odamegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: »Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzám, és nincs mit adnom neki.« De az belülről ezt válaszolja: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is és a gyermekeim is ágyban vannak velem együtt. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked.« Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek! Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

Jn 10,9-16

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent Jozafát fölszentelt vértanú

A volhiniai Vladimirszkban született 1580-ban. Fiatalon lépett a Szent Bazil rendbe, és az evangéliumi tökéletességre törekedett. Télen mezítláb járt, húst soha nem evett. Még ifjan főnöke lett a bitenii monostornak, nemsokára vilnai archimandrita, 1619-ben pedig polocki érsek lett. Fáradhatatlanul igyekezett a pravoszlávokat a katolikus egyház közösségébe visszavezetni, és a szegényeket gyámolította. Katolikus hithűségével és térítői buzgalmával sok ellenséget szerzett, így, mikor 1623-ban Vityebszkbe látogatott, megölték, és testét a folyóba dobták. Amikor onnan kiemelték, az egész test csodálatos fényben tündöklött. Sírjánál olyan sok csoda történt, hogy VIII: Orbán pápa már 1642-ben boldoggá nyilvánította, IX. Pius pedig 1867-ben szentté avatta.

Alamizsnás János, Alexandria érseke

Ciprus szigetéről származó keresztény, aki feleségének és gyermekeinek korai halála után az erények gyakorlásában tökéletesedve 609-ben Alexandria ortodox pátriárkája lett. Bőkezűsége és nagy jósága miatt nevezték el „Alamizsnás”-nak. 619-ben halt meg.

Szentéletű Nílus atya

A IV. században Konstantinápoly kormányzója volt, aztán feleségével egyetértésben úgy döntött, hogy monostorba vonul vissza. A Sínai hegyen lett remete fiával, Theodulosszal együtt. Ránk maradt az általa megirt „Sínai szerzetesek szenvedéstörténete”. Egyes források szerint később Aranyszájú Szt. János tanítványa és egy ankyrai (a mai Ankara) monostor apátja lett. Nagy életszentségben és békében adta vissza lelkét 430 körül az Úrnak.