Zsid 1,1-12

Atyámfiai! Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb ezekben a napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, - miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: »Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged«? És ismét: »Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?« És mikor újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És imádják őt Isten összes angyalai«. Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává«. Fiához pedig: »A te trónod, ó Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent föl téged Isten, a te Istened, a vidámság olajával társaid felett«. És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, megváltoztatod őket, mint a ruhát, s elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.

2Tim 2,1-10

Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Jézus Krisztus apostola: Timóteusnak, szeretett fiának. - Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek -, akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, - szüntelenül, mikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor, könnyeidre gondolva, úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, s bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban az Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét s a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki érte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem a tetteink alapján, hanem az ő saját elhatározása s kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által.

Mk 2,23-3,5

Abban az időben Jézusnak egy szombaton vetéseken vitt keresztül az útja, és tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Lám, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sohasem olvastátok-e, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, és adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.” Majd ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és keze ép lett, mint a másik.

Jn 15,17-16,2

Mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem«. Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Joannész Kasszianosz szentéletű atya

A szökőéveknek ezen a napján a keleti egyház „Római” Kasszianosz néven emlékezik meg arról a János nevű szerzetesről, aki latin nyelvtudása révén Nyugat-Európa felé közvetítette a görög és keleti lelkiséget.

Alapos neveltetés után igen fiatalon ment el Betlehembe, hogy ott beálljon szerzetesnek. Aztán 385-től az egyiptomi aszkétákhoz, a Szketi-sivatagba költözött át, s közben ellátogatott a thébai monostorokhoz is, hogy pontosan megismerje az ottani életszabályokat és szokásokat. Különösen nagy hatással volt rá „a szív tiszta imádságának” tanítómestere (Evagriosz), akitől főleg „a 8 főbűn” elleni küzdelmet tanulta meg. 401-ben az egyiptomi szerzetesek ellen forduló Theofilosz alexandriai pátriárka miatt el kellett hagynia Egyiptomot: Konstantinápolyba ment Aranyszájú Szent Jánoshoz, aki csakhamar diakónussá szentelte. Majd 405-ben a császárváros papsága őt küldte Rómába Ince pápához, hogy támogatást találjon a száműzött pátriárka számára: ott szentelhették pappá, s ott találkozott a római egyház fiatal lektorával, a későbbi Leó pápával, aki majd 430-ban a „Krisztus megtestesüléséről” szóló hét könyv megírására kéri fel őt.

A száműzött Aranyszájú Szent Jánoshoz hű diakónus már nem sok időre térhetett vissza Konstantinápolyba. Valószínűleg Antiochiába menekült, majd onnan Dél-Galliába, a mai Marseille városába. Két kolostort is irányított ott, és a nyugati szerzetesek számára állította össze a keleti „szerzetesek intézménye” és „Az Atyák beszélgetése” című írásait. Tehát a nagyböjt előtti szombaton méltán tekinthetjük kalauzunknak is őt a szentéletű atyák (illetve görög eredetű szóval: aszkéták) életének megismerése felé. 415 körül Marseille-ben telepedett le, ahol két kolostort is szervezett: egyet férfiaknak, egy másikat pedig női szerzetesek számára. 435-ben hunyt el.