Pol. Tamás vasárnap
Antipász fszvt.
◀︎ 
 április 11. 
 ▶︎
ApCsel 5,12-20

Azon időben az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett, annyira, hogy kivitték a betegeket az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra jön, legalább az árnyéka érje valamelyiküket s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak. De felállt a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak - vagyis a szaddúceusok pártja – elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és azt mondta: »Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«

Jn 20,19-31

Amikor a szombat utáni első napon este lett, még aznap megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus ekkor ismét ezt mondta nekik: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azok bocsánatot nyernek, és akiknek megtartjátok, azoknak megmarad.” A tizenkettő közül az egyik, az Ikernek is nevezett Tamás nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő azt mondta nekik: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezem az ő oldalába, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Eljött Jézus, bár az ajtók zárva voltak. Megállott középen, és ezt mondta nekik: „Békesség nektek!” Azután Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is tett tanítványai előtt, amelyek nincsenek följegyezve ebben a könyvben. Ezek azonban megírattak, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Szent Antipász püspök

Antipász Szent János apostol tanítványa volt. Ő tette a pergamoni egyház püspökévé. Patmosz szigetén lévén száműzetésben, szent János levelet írt a 7 egyházközség elöljárójának, közöttük Antipásznak is. Itt találjuk először a nevét. (Jel 2,13) Ő akkor már halott volt. Jó pásztora volt az egyházközségnek. A pogányságból sokakat térített meg Krisztus hitére. Ezért az ördög felingerelte ellene a bálványpapokat. Azok megharagudtak Antipászra, megkötözték és a helytartó elé vitték. A szent főpap semmilyen fenyegetésre nem volt hajlandó megváltoztatni keresztény magatartását. Ezért bevitték Artemisz pogány templomába, és ott egy megtüzesített ércből való bikába dobták. Ő azonban ekkor is mádkozott ellenségeiért és az egész világért. Így adta vissza lelkét Istennek 92 éves korában. Életében, de halála után is csodákat tett, különösen a fogfájósok fordulnak hozzá hatékony segítséget kapva.