Nagycsütörtök – A titkos vacsora emléke
János szé.
◀︎ 
 április 18. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. március 18-24.
1Kor 11,23-32

Atyámfiai! Az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és azt mondta: »Ez az én testem, amely értetek adatik; ezt tegyétek az én emlékezetemre.« A vacsora után hasonlóképpen fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt tegyétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre.« Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek, és a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből; mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan meghaltak. Ha ellenben önmagunkat megítélnénk, nem esnénk ítélet alá. Mikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

János szentéletű atya

Dekapoliszi Gergely (nov. 20.) tanítványa és útitársa. Az ikonrombolás idején buzdított az ellenállásra. 850-ben halt meg, miután egy időt eltöltött Énekszerző József társaságában is.
Különbözik Szent Gergelynek egy másik hasonló nevű tanítványától, aki a Szentföldet végigjárva a Szent Karitón monostorban telepedett le (a 9. században), s innen kapta a „régi-lavrában lakó” (paleolavrit) melléknevet. Az ő emlékét április 19-én tartjuk.