Tivadar fp.
◀︎ 
 április 22. 
 ▶︎
ApCsel 8,26-39

Azon időben az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely levisz Jeruzsálemből Gázába.« Az fölkelt tehát és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje s minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz.« Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amiket olvasol?« Ez így felelt: »Hogyan tudnám, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: »Úgy vitték a megölésre, mint a juhot s ahogy a bárány megnémul nyírója előtt, úgy nem nyitotta fel száját. Megaláztatásban végződik be rajta az ítélet. Ki számlálja el az ő nemzetségét, mert az ő élete elvétetik a földről«. Erre az udvari tiszt azt kérdezte Fülöptől: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy más valakiről?« Ekkor Fülöp megnyitotta száját s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Ahogy az úton haladtak, odaértek egy vízhez. Erre az udvari tiszt azt mondta: »Íme a víz, mi gátol abban, hogy meg ne keresztelkedjem?« Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből, szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.« Azután megállította a kocsit s mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Amint feljöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve tovább ment az útján.

Jn 6,40-44

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

Szikeóta Szent Tivadar püspök

A galáciai Szikeó községből származott egy bizonyos Mária nevű kéjnőnek és Kozmasz császári követnek házasságon kívüli gyermekeként. 13 éves korában monostorba vonult, majd 18 évesen Theodosziosz anasztasziupoliszi püspök diakónussá és pappá szentelte. Ismételten megfordult a Szentföldön, ahol a hodzevai monostorban letette a nagy szerzetes fogadalmat. Visszatérve a saját monostorába, szigorú aszkézisben élt, majd Timotheosz püspök halála után Pál ankürai érsek őt szentelte föl anasztasziupoliszi püspöknek. Szent Tivadar azonban inkább az aszketikus élet felé vonzódott, s püspökként is sűrűn látogatta a különböző szentföldi monostorokat, s végül le is mondott püspöki rangjáról, hogy szabadabban élhessen szerzetesi hivatásának. Miután megfordult Konstantinápolyban is, visszavonult a maga monostorába, ahol békében halt meg 613-ban.