Pol. Fényes péntek
◀︎ 
 április 26. 
 ▶︎
ApCsel 3,1-8

Azon időben Péter és János felmentek a templomba a kilencórai imádság idején. Ekkor egy férfit vittek arra, aki sánta volt születésétől fogva. Ezt naponta odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy alamizsnát kérjen a templomba jövőktől. Mikor ez meglátta Pétert és Jánost, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. Péter Jánossal együtt reátekintett és azt mondta: »Nézz ránk!« Erre az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban azt mondta: »Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!« Azzal megfogta jobb kezénél s fölsegítette. Erre azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgy hogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott és dicsérte az Istent.

Jn 2,12-22

Azon időben lement Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott. A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” De ő saját teste templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.

Szent Bazil fölszentelt vértanú

A IV. század elején szolgált a pontuszi Amaszia városban. Jelen volt az Ankürában és Neocezáreában 314-ben tartott helyi zsinatokon, ahol hevesen szembefordult az arianizmussal. Nikomédiában szenvedett vértanúságot, mert megtagadta a bálványoknak bemutatandó áldozatot, Licinius császár uralma idején, valószínűleg 322-ben. Miután lefejezték, testét a tengerbe vetették, de később a halászok kimentették azt onnan és eltemették.