ApCsel 3,11-16

Azokban a napokban a meggyógyított sánta férfi feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze körülöttük Salamon csarnokába. Ezt látva Péter így szólt a néphez: – Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek ránk meredten, mintha saját erőnkkel vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig ő úgy döntött, hogy szabadon bocsátja. Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon. Az élet fejedelmét megöltétek, de Isten feltámasztotta a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hit révén erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.

Jn 3,22-33

Abban az időben Jézus tanítványaival Júdea földjére ment, ott maradt velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Jánost akkor még nem vetették börtönbe. János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. Elmentek Jánoshoz, és azt mondták neki: „Rabbi, aki a Jordánon túl nálad volt, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.” János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. Ti magatok tanúskodtok, hogy megvallottam: nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, aki az ő előfutáraként kapott küldetést. A vőlegény az, akié a menyasszony. A vőlegény barátja ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Így tehát az örömöm most teljes lett. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem. Aki felülről jön, az mindenek fölött van. Aki a földből való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jön, feljebb van mindeneknél, és arról tanúskodik, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki. Aki elfogadja tanúságát, bizonyságot tesz, hogy Isten igazmondó.”

Szent Bazil fölszentelt vértanú

A IV. század elején szolgált a pontuszi Amaszia városban. Jelen volt az Ankürában és Neocezáreában 314-ben tartott helyi zsinatokon, ahol hevesen szembefordult az arianizmussal. Nikomédiában szenvedett vértanúságot, mert megtagadta a bálványoknak bemutatandó áldozatot, Licinius császár uralma idején, valószínűleg 322-ben. Miután lefejezték, testét a tengerbe vetették, de később a halászok kimentették azt onnan és eltemették.