ApCsel 4,13-22

Azokban a napokban, amikor a zsidók látták, milyen bátran beszél Péter és János, és megtudták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak. Mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem tudtak mondani ellenük. Felszólították őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy látványos csoda történt általuk, az Jeruzsálem minden lakója számára nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a dolog a nép körében, fenyítsük meg őket, hogy többé ne beszéljenek az ő nevében egyetlen embernek se!” Miután behívták őket, megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Vajon igaz dolog Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre? Ítéljétek meg magatok! Mi nem tehetjük, hogy ne beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk.” Mivel a népre való tekintettel nem találták módját, hogy megbüntessék őket – ugyanis a történtek miatt mindenki dicsőítette Istent –, ismételt fenyegetés után szabadon bocsátották őket. Az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt, több mint negyvenéves volt.

ApCsel 12,1-11

Azokban a napokban Heródes király üldözni kezdte az egyház néhány tagját. Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek ünnepe volt. Miután elfogatta, börtönbe vetette, és négy, egyenként négy katonából álló rajra bízta, hogy őrizzék, mert a pászkaünnep után akart nyilvános pert indítani. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két bilinccsel megkötözve két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök strázsáltak. Íme, megjelent az Úr angyala, és világosság támadt a cellában. Oldalba bökte s fölébresztette Pétert, majd így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehullottak a bilincsek a kezéről. Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magad, és kösd fel sarudat!” Megtette. Ezt mondta neki: „Vedd fel köpenyed, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte, de nem fogta fel, hogy ami az angyal révén történik, valóság, hanem azt hitte, látomása van. Átmenve az első, majd a második őrségen, eljutottak a városba nyíló vaskapuhoz. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, és végighaladtak egy utcán. Akkor az angyal hirtelen eltávozott. Péter erre magához tért, és így szólt: „Most már tényleg tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amire a zsidó nép számított.”

Jn 5,17-24

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus válaszul ezt mondta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát, mert amiket ő tesz, azokat a Fiú is éppúgy teszi. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya ugyanis nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldötte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.”

Lk 9,1-6

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Szent Jakab apostol

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).