Ter 27,1-41a

Miután Izsák megöregedett és szeme már elhomályosodott, hívatta idő­sebb fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: „Fiam!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” Erre azt mondta neki atyja: „Látod, megöregedtem, s nem tudhatom, mikorra érnek véget életem napjai. Vedd hát vadászfegyvereidet, a tegezt meg az íjat, s menj ki a mezőre, és ejts ott vadat! Készíts belőle nékem pecsenyét, úgy, ahogy szeretem, s hozd el, hogy egyem, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok!” Rebekka meghallotta, hogy mit mondott Izsák a fiának, Ézsaunak. Ezért mihelyt Ézsau kiment a mezőre, hogy atyjának vadat ejtsen, ezt mondta fiatalabb fiának, Jákobnak: Hallottam, amint atyád beszélt bátyád­dal, Ézsauval és azt mondta neki: „Hozz nekem vadat, s készíts belőle pecsenyét, hogy egyem és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok!” Most tehát, fiam, hallgass rám, és fogadd meg, amit tanácsolok: Menj el a nyájhoz s hozz nekem két szép kecskegidát, hogy étket készítsek belőlük atyádnak, ahogy azt szereti, s hogy amikor beviszed és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal. Jákob azonban így felelt anyjának, Rebekának: „Bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig csupasz bőrű vagyok. Mi lesz, ha atyám megtapogat és megismer? Akkor olyan leszek a szemében, mint aki lenézi őt, s áldás helyett átkot vonok magamra.” Anyja erre azt mondta neki: „Reám szálljon az az átok, fiam; csak hallgass szavamra, menj, és hozd el azt!” Elment tehát, és elhozta azt, s odaadta anyjának. Az anyja pedig elkészítette az ételt, úgy, ahogy az apja szereti. Aztán Rebeka előhozta Ézsau legjobb ruháját, amely otthon volt, s ráadta azt fiatalabb fiára, Jákobra. Aztán a gödölyék bőrével körülvette kezét és befödte nyaka csupasz részét, s odaadta fia kezébe a pecsenyét meg a kenyeret, amelyet készített. Ő bevitte apjának, és ezt mondta: „Atyám!” Az pedig így felelt: „Itt vagyok, de te ki vagy, fiam?” Jákob erre azt mondta: „Én vagyok elsőszülötted, Ézsau. Úgy cselekedtem, ahogy mondtad nekem. Kelj fel, ülj le és egyél a vadpecsenyéből, hogy megáldjon engem a lelked!” Erre Izsák ismét megkérdezte a fiát: „Mi az, amit ilyen hamar találtál, fiam?” Az így felelt: „Amit az Úr, az Isten adott elém!”
Azt mondta erre Izsák Jákobnak: „Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy valóban te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem!” Jákob odament atyjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és azt mondta: „A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.” Nem ismerte meg, mert a keze szőrös volt, mint a bátyja, Ézsau karja. Meg akarta, tehát áldani és ezt mondta: „Te vagy az én Ézsau fiam?” Ő pedig így felelt: „Én”. Erre azt mondta: „Hozd tehát ide nekem az étket, hadd egyek vadpecsenyédből, fiam, hogy aztán majd megáldjon a lelkem!” Ő tehát odavitte, és apja megette azt. Aztán bort is nyújtott neki. Miután pedig azt megitta, így szólt hozzá: „Gyere közelebb hozzám, és csókolj meg, fiam!” Ő odament és megcsókolta.
Erre az apja megérezte ruhái illatát, s megáldotta őt ezekkel a szavakkal: „Íme, olyan az én fiam illata, mint a telt mező illata, melyet megáldott az Úr. Adjon néked az Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből gabonát és bort bőségben! Népek szolgáljanak néked s nemzetségek boruljanak eléd; légy ura testvérednek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai! Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki áld téged, legyen áldott.”
Alighogy befejezte Izsák az áldást Jákob fia fölött, éppen amikor kiment apjától Jákob, megjött a bátyja, Ézsau, s vadpecsenyét készített, és bevitte apjának, ezekkel a szavakkal: „Kelj fel, atyám s egyél fiad vadpecsenyéjéből, hogy megáldjon engem a te lelked!” Erre azt mondta neki apja. Izsák: „Hát te ki vagy?” Ő pedig így felelt: „Én vagyok elsőszülött fiad, Ézsau”. Rendkívül megdöbbent ekkor Izsák, és ezt kérdezte: „Ki volt tehát az, aki az imént elejtett vad pecsenyéjét behozta nékem, úgyhogy én ettem mindenből, mielőtt te jöttél? Őt áldottam meg én, s ő áldott is lesz.” Amint Ézsau meghallotta apja szavait, hangosan fölkiáltott, s megrökönyödve mondta: „Áldj meg engem is, atyám!” Izsák azonban így szólt: „Eljött álnokul az öcséd s elvette áldásodat”. Erre ő hozzátette: „Méltán nevezték el Jákobnak, mert már másodízben csap be engem. Korábban elvette elsőszülöttségi jogomat, most meg alattomosan az áldást is elvette tőlem.” Aztán megkérdezte atyjától: „Nem tartogattál-e nekem még valamilyen áldást, apám?” Izsák így felelt Ézsaunak: „Uraddá tettem őt, s minden testvérét szolgául adtam neki. Gabonával és borral őt láttam el. Ezek után mit tehetnék még érted, fiam?”
Ézsau így szólt apjához: „Netán csak ez az egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is!” Izsák szívébe ekkor fájdalom nyilallt, Ézsau pedig hangos sírásra fakadt. Izsák ezt mondta neki: „Nézd, lakóhelyed távol lesz a föld kövérségétől és a fölülről érkező égi harmattól! Kardod alapján fogsz élni, s öcsédnek kell szolgálnod: de eljön majd az idő, hogy lerázod és leveted majd nyakadról igáját.” Ettől fogva Ézsau igen haragudott Jákobra az áldás miatt, amellyel atyja megáldotta.

Péld 19,16-25

Aki megtartja a parancsot, megóvja lelkét, aki pedig nem ügyel a számára kijelölt útra, az elpusztul. Aki megkönyörül a szegényen, az Istennek ad kölcsön, s ő megfizet neki adományáért. Fenyítsd meg fiadat, s akkor még jó reményed lehet, az életében viszont kárt ne tégy! A rossz szándékú ember gyakorta kárt vall, s hogyha romlására törnek, még a lelkét is kiteszi ráadásul! Hallgass, fiam, atyád intelmére, hogy végtére is bölcs legyél! Sokféle gondolat van az emberi szívben, de csak az Úr akarata marad meg örökre! Az ember irgalmasságot gyakorolva terem gyümölcsöt; s többet ér az igaz szegény, mint a hazug gazdag. Az Úr félelme életben tart: aki viszont nem fél tőle, az csupa olyan helyen tanyázik, ahol nem igaz ismeret honol. Aki jogtalanul ölbe teszi kezét, az már a szájához nem emeli fel. Ha a szemtelent megverik, az együgyű csak ravaszabb lesz; ha pedig az okos embert fedded meg, máris belátásra jut.

Szent Kalliopiosz vértanú

Kallióp a pamfiliai Pergéből származott. Szüleinek__egy ideig nem született gyermeke. Atyja hamar meghalt, anyja: Theoklia Isten félelmében nevelte. Ebben az időben nagyon erőltették az emberek között a bálványimádást. Az emberek nagy része áldozatokat mutatott be nekik. Kallióp idejét az imádság és böjtölés töltötte ki. Amikor a bírónak jelentették, hogy Kallióp keresztény, anyja gondoskodott róla. Ellátta a szükséges ruhákkal, pénzzel, és néhány szolga kíséretében hajóta ültette más vidékre küldte, hogy a gyermek elkerülje az üldözés szenvedéseit. A kilikiai Pompeopoliszba hajóztak. Meglátva ott egy pogány ünnepre való készülődést, nyíltan megvallotta, hogy keresztény és nem vesz részt a bálványünnepen. Ezért elfogták, és a szokásos módokon megkínozták: ütlegelték, vasakkal szaggatták, sütögették és végül börtönbe vetették.

A börtönben meglátogatta édesanyja és bátorította a vértanúhalál elviselésére Krisztusért. Látva a helytartó hitének állhatatosságát, keresztre feszítésre ítélte. Anyja azt kérte a hóhéroktól, hogy fiát fejjel lefelé feszítsék meg. Fia halála után az anya átölelte vértanú fiát és ott meghalt 304-ben.