Balázs fszvt.
◀︎ 
 február 11. 
 ▶︎
1Ján 3,9-22a

Atyámfiai! Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! Ne tegyünk úgy, mint Kain, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle.

Mk 14,10-42

Abban az időben Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa nekik Jézust. Amikor meghallották, megörültek, és pénzt ígértek neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt. A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mit akarsz, hová menjünk az előkészületet megtenni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba! Ott szembe jön majd veletek egy vizeskorsót vivő ember. Szegődjetek a nyomába, és ahová bemegy, mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi: »Hol van az a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« Ő majd mutat nektek egy nagy, emeleti helyiséget, étkezésre berendezve, készen. Ott készítsétek el nekünk!” A tanítványok kimentek, és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik. Elő is készítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miután letelepedtek és enni kezdtek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem.” Erre elszomorodtak, és egyenként sorra kérdezgették őt: „Csak nem én vagyok? Netalán én?” Ő így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd azt az újat nem iszom az Isten országában.” Amikor elénekelték a zsoltárt, kimentek az Olajfák-hegyére, és Jézus megmondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.« De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” Péter erre ezt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én bizony nem.” Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Erre még jobban fogadkozott: „Még ha veled meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg!” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is valamennyien. Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Akkor ezt mondta tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd azt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. Így fohászkodott: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol-e? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” Megint elvonult és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszament hozzájuk, és azt mondta nekik: „Aludjatok, és nyugodjatok! Most már elég! Itt az óra, íme, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik, aki elárul engem.”

Szent Balázs fölszentelt vértanú

Az örmény származású Szent Balázs olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte püspökévé választották. A keresztényüldöző Licinius társ-császár uralkodása idején irányította egyházmegyéjét. A császár által meghirdetett egyházüldözéskor egy ideig remeteként rejtőzött el a városon kívül. A legenda szerint vadállatok őrizték, s háziállatok módjára engedelmeskedtek neki. Így a magányos hegyi barlangból irányította tovább egyházát. Amikor a helytartó elé hurcolták, még útközben meggyógyított egy gyermeket, akinek szálka akadt a torkán. A helytartó előtt bátran megvallotta Krisztust. Ezért letartóztatása után lefejezték, miután számos kínzást viselt el. A csodás gyógyítások adományát is megkapta Istentől, sőt ezek a gyógyítások még halála után is folytatódtak. Ezért is terjedt el különösen a tisztelete nemcsak keleten (ahol már a 6. századtól a torokbajok ellen védő szentként tisztelték), hanem Nyugaton is. Valószínűleg 316-ban nyerte el a vértanúságot.