1Kor 8,8-9,2

Testvéreim! „Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom hitelesítő pecsétje az Úrban.

Mt 25,31-46

Így szólt az Úr: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, és vele a szent angyalok mindnyájan, akkor leül majd fönséges trónjára. Elébe gyűjtik mind a nemzeteket, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek.« Erre így válaszolnak neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?« A király erre így felel nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor megtettétek ezt e legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek.« Akkor a balján állókhoz is szól: »Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, idegen voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és börtönben voltam, és nem látogattatok meg.« Ekkor ezek is így válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« Erre majd ezt feleli nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor ezt nem tettétek meg e legkisebbek közül egynek is, nekem nem tettétek meg.« Ezek örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig örök életre.”

Szent Meletiosz, Nagy Antiochia érseke

Az Kis-örményországi Melitinéből származott keresztény szülőktől. Szebasztei püspök lett (358-ban), de az ottani zavarok miatt visszavonult a szíriai Bereába. 360-1. telén meghívták őt Antiochia metropolitai székébe, de trónra lépése után nem sokkal az ariánusok száműzték. Csalódtak ugyanis benne, korábban azt hitték róla, hogy ő is ariánus. Helyére a számukra megbízható Euzoioszt szentelték. Csak az aposztata Iulianus császár idején (362-ben) foglalhatta el újra a helyét.
362-ben Alexandriai Szent Atanáz tisztázni akarta az antiochiai egyház helyzetét, de az ott átutazó cagliari Lucifer püspök megelőzte, s az ellenpárt vezérét, a fél-szabelliánusokkal rokonszenvező és Róma bizalmát élvező Paolinoszt szentelte föl püspökké. Így a városnak egyszerre három püspöke is lett. Jóllehet mind Atanáz, mind a három nagy kappadókiai püspök Meletioszt tekintette az egység zálogának, Róma hallgatott, s a város helyzete így megoldatlan maradt.
Meletioszt közben száműzte Iulianus és Valens császár is, s így csak 378-ban, I. Theodosius császár idején tudott visszatérni Antiochiába, aki véget vetett az ariánusok uralmának. Ő hívta össze a II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinatot. A császár, miután bővebb információk birtokába jutott, elismerte Meletiosz tisztességét és tiszta hitét, s ezért őt nevezte ki a zsinat elnökévé. Ennek során halt meg 381-ben.