Meletiosz fp.
◀︎ 
 február 12. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. november 18-24.
2Pét 2,9-22

Atyámfiai! Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek. Legfőképpen azokat, akik a tisztátalanság kívánságában a test után járnak, s a felsőbbséget megvetik. Ezek vakmerők, önhittek, nem félnek a dicső dolgokat káromolni, jóllehet az angyalok, akik erejüket és hatalmukat tekintve nagyobbak, nem hoznak egymás ellen káromló ítéletet. Ezek azonban, mint a természet szerint befogásra és leölésre való oktalan állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban, elnyerik a gonoszság jutalmát mindazok, akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Gyönyörben szétfolyó piszok- és szennyfoltok ők, akik lakomáikon veletek kéjelegnek. Szemük sugárzik a házasságtöréstől és a szüntelen vétektől. Elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva, az átok fiai, akik elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Követték Beor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a gonoszság bérét, de meg is bűnhődött kihágásáért: a teherhordó néma állat emberi hangon megszólalt, s megakadályozta a próféta esztelenségét. Víz nélküli források ők, forgószéltől hányatott fellegek, – a legfeketébb sötétség vár rájuk. Mert hiábavalóságokat beszélnek kevélyen, s buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert akit valaki legyőz, annak szolgája is lesz. Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitől, újból belekeverednek ezekbe, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél. Jobb lett volna nekik az igazság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól. Beteljesedik ugyanis rajtuk az igaz közmondás: »A kutya visszatér ahhoz, amit kihányt«, és: »Visszafekszik a disznó a pocsolyába, amelyben hempergett«.

Mk 13,14-23

Mondta az Úr tanítványainak: „Amikor majd látjátok, hogy a (Dániel próféta által megjövendölt) »pusztító utálatosság« ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról! Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét! Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy menekülésetek ne télen következzék be! Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta mostanáig, és nem is lesznek. Ha az Úr nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidítette azokat a napokat. Akkor ha valaki azt mondja: »Nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott van!« ne higgyétek! Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Ti pedig vigyázzatok, íme, mindent előre megmondtam nektek!”

Szent Meletiosz, Nagy Antiochia érseke

Az Kis-örményországi Melitinéből származott keresztény szülőktől. Szebasztei püspök lett (358-ban), de az ottani zavarok miatt visszavonult a szíriai Bereába. 360-1. telén meghívták őt Antiochia metropolitai székébe, de trónra lépése után nem sokkal az ariánusok száműzték. Csalódtak ugyanis benne, korábban azt hitték róla, hogy ő is ariánus. Helyére a számukra megbízható Euzoioszt szentelték. Csak az aposztata Iulianus császár idején (362-ben) foglalhatta el újra a helyét.
362-ben Alexandriai Szent Atanáz tisztázni akarta az antiochiai egyház helyzetét, de az ott átutazó cagliari Lucifer püspök megelőzte, s az ellenpárt vezérét, a fél-szabelliánusokkal rokonszenvező és Róma bizalmát élvező Paolinoszt szentelte föl püspökké. Így a városnak egyszerre három püspöke is lett. Jóllehet mind Atanáz, mind a három nagy kappadókiai püspök Meletioszt tekintette az egység zálogának, Róma hallgatott, s a város helyzete így megoldatlan maradt.
Meletioszt közben száműzte Iulianus és Valens császár is, s így csak 378-ban, I. Theodosius császár idején tudott visszatérni Antiochiába, aki véget vetett az ariánusok uralmának. Ő hívta össze a II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinatot. A császár, miután bővebb információk birtokába jutott, elismerte Meletiosz tisztességét és tiszta hitét, s ezért őt nevezte ki a zsinat elnökévé. Ennek során halt meg 381-ben.