Halottak emlékezete
Onezimusz ap.
◀︎ 
 február 15. 
 ▶︎
1Tessz 4,13-17

Atyámfiai! Nem akarunk titeket tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. Mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal hangja és az Isten harsonájának szava mellett leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel. Azután mi, az élők és meghagyottak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe Krisztus elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.

1Kor 10,23-28

Atyámfiai! »Minden szabad!« Csakhogy nem minden használ. »Minden szabad!» Csakhogy nem minden szolgál épülésre. Senki se keresse a magáét, hanem ami a másé. Mindent, ami a húspiacon eladásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. Mert az Úré a föld és annak teljessége. Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent, amit elétek tesznek, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. De ha valaki azt mondja nektek: »Ez a bálványok áldozatából való«, ne egyétek meg amiatt, aki azt jelentette, és a lelkiismeret miatt.

Lk 21,8-9.25-27.33-36

Így szólt az Úr: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják, hogy »Én vagyok.« És: » Elközelgett az idő!« De ti ne menjetek utánuk! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüljetek meg! Ugyanis ezeknek előbb meg kell történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig a nemzetek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a világmindenséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Vigyázzatok hát magatokra, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és váratlanul érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy méltók legyetek megmenekülni attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfia előtt!”

Jn 5,24-30

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki küldött engem.”

Szent Onezimosz apostol

Filemon rabszolgája volt, (akiről november 22-én is megemlékezik a bizánci szinaxárion), s aki Szent Pál apostol kérésére átengedte őt az apostoli szolgálatra: „Fiamért, Onezimuszért könyörgök” – írja Pál apostol Filemonnak – „akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos...” (10. v.) Az újszövetségi szentírási utalások szerint Szent Pál valószínűleg az apostoli munkában vette nagy hasznát ennek az új munkatársának, s nem kapcsolta őt sajátosan valamelyik egyházközséghez. Mindenesetre az Apostoli Konstitúciók a makedóniai Berea első püspökeként említik őt.