A Nagyböjt kezdete
Onezimusz ap.
◀︎ 
 február 15. 
 ▶︎
Ter 1,1-13

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld azonban még formátlan és rendezetlen volt, és sötétség borította a mélységet, s Isten Lelke lebegett a víz fölött. Isten pedig szólt: „Legyen világosság!", és világos lett. S látta Isten, hogy a világosság jó. El is választotta Isten a világosságot a sötétségtől: és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És este lett, meg reggel lett: ez egy nap. Aztán így szólt Isten: „Legyen boltozat a víz közepén, s ez válassza el egymástól a vizeket!” Úgy is lett. Megalkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat fölötti vizet a boltozat alatti víztől. Isten a boltozatot égnek nevezte el. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a második nap. Aztán így szólt Isten „Gyűljön össze az ég alatt lévő víz egy gyűjtőhelyre, s tűnjék elő a szárazföld! Úgy is lett. Összegyűlt az ég alatti víz a vízgyűjtőkbe, és látható lett a szárazföld. Isten a szárazat földnek nevezte, az egybegyűlt víztömeget pedig elnevezte tengernek. S látta Isten, hogy jó. Majd így szólt Isten: „Hajtson a föld zöldellő füvet, mely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő füvet hajtott, amely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a harmadik nap.

Péld 1,1-20

Salamonnak, Dávid fiának mondásai, amelyeket Izrael királyaként mondott a bölcsesség és fegyelem megtanítására, hogy megértsük az okos beszédet, s hogy a szavakból eljussunk a valódi igazságosság megértésére és a helyes ítélet alkotására; hogy az ártatlan ember eljusson a hozzáértésre az ifjú gyermek, pedig a megértésre és elgondolkodásra. Ha ezt a bölcs meghallgatja, még bölcsebb lesz, az értelmes ember pedig útmutatást nyer behatol a példabeszéd és a rejtélyes mondás értelmébe, megértve a bölcsek igéit és rejtélyes mondásait. A bölcsesség kezdete az Úr félelme: helyes megértésre jutnak mindazok, akik eszerint cselekszenek. A megértés kezdete az istenfélelem, de a balgák megvetik a bölcsességet és az intést. Hallgass, fiam, atyád intelmére, és ne vedd semmibe anyád tanácsait, mert díszes koszorú ez a fejedre, s aranylánc a nyakad köré. Fiam, el ne csábítsanak gonosz emberek! Ne engedj nekik, ha azt mondják: „Gyere velünk, légy cinkosunk a vérontásban, ássunk gonoszul csapdát a földbe az igaz embernek! Nyeljük el őt élve, mint az alvilág, és töröljük el még emlékét is a földről; szerezzük meg így mindenféle drága kincsét, s töltsük meg házunkat a zsákmánnyal! Velünk lehetsz majd a sorsvetéskor, közös erszényünk lesz, és mindannyiunknak egy lesz majd a tarsolya!" Fiam, ne járj velük egy úton, tartsd távol lábadat ösvényüktől, hiszen lábuk gonoszságra siet és vérontásra igyekszik! Nem véletlenül szoktak ugyanis a madaraknak hálót vetni; akik pedig mások vérontásában részesek, csak maguknak vetnek tőrt. A gonosz emberek aztán gonoszul vesznek el. Így végzi útját mindaz, aki gonoszságot művel: istentelenségével saját lelke kárát vallja. A bölcsességnek az útelágazásoknál dicshimnuszt zengenek, és a tereken bátran lép föl.

Szent Onezimosz apostol

Filemon rabszolgája volt, (akiről november 22-én is megemlékezik a bizánci szinaxárion), s aki Szent Pál apostol kérésére átengedte őt az apostoli szolgálatra: „Fiamért, Onezimuszért könyörgök” – írja Pál apostol Filemonnak – „akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos...” (10. v.) Az újszövetségi szentírási utalások szerint Szent Pál valószínűleg az apostoli munkában vette nagy hasznát ennek az új munkatársának, s nem kapcsolta őt sajátosan valamelyik egyházközséghez. Mindenesetre az Apostoli Konstitúciók a makedóniai Berea első püspökeként említik őt.