Dox. Tivadar nvt.
Tivadar nvt.
◀︎ 
 február 17. 
 ▶︎
Zsid 1,1-12

Atyámfiai! Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb ezekben a napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, - miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: »Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged«? És ismét: »Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?« És mikor újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És imádják őt Isten összes angyalai«. Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává«. Fiához pedig: »A te trónod, ó Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent föl téged Isten, a te Istened, a vidámság olajával társaid felett«. És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, megváltoztatod őket, mint a ruhát, s elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.

2Tim 2,1-10

Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Jézus Krisztus apostola: Timóteusnak, szeretett fiának. - Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek -, akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, - szüntelenül, mikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor, könnyeidre gondolva, úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, s bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban az Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét s a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki érte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem a tetteink alapján, hanem az ő saját elhatározása s kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által.

Mk 2,23-3,5

Abban az időben Jézusnak egy szombaton vetéseken vitt keresztül az útja, és tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Lám, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sohasem olvastátok-e, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, és adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.” Majd ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és keze ép lett, mint a másik.

Jn 15,17-16,2

Mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem«. Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent Tivadar (Thedórosz Tirón) nagyvértanú

A szinaxárionok szerint szent Tivadar nagyvértanú Maximianus uralkodása (286-313 között) alatt szenvedett vértanúhalált. Keletről származott, hivatásos katona lett, s innen ered az „újonc” mellékneve (görögül: Tiron), mivel ilyen alakulatba osztották be a pontuszi Amasziában. Amikor váratlanul rendelet jött ki arról, hogy a katonáknak áldozatot kell bemutatniuk az isteneknek, ezt megtagadta. Amikor keresztény hite miatt bevádolták, ő félelem nélkül vállalta, sőt Amasziában felgyújtotta Kübelé templomát. A börtönben kiéheztetéssel akarták a hitétől eltántorítani. Ekkor maga Krisztus jelent meg neki és felszólította, hogy ne vegyen többé magához földi ételt és italt. Jutalmul a mennyországot ígérte meg neki. Különböző kínzatások után Tivadar tűzben szenvedett vértanúhalált 306 és 311 között. Sírja egy Eukhaita nevű városkában állt; az itteni bazilikában Nisszai Szt. Gergely már beszédet mondott Tivadar életéről. Emlékét a Nagyböjt első szombatján is tartjuk, s a pénteki előszenteltek liturgiájában az ő tiszteletére éneklünk négy sztichirát. A hagyomány szerint ugyanis Julianosz aposztata császár 362-ben minden forgalomba kerülő élelmiszert meghintetett a bálványáldozatokhoz használt vízzel. Ekkor a konstantinápolyi pátriárkának álmában megjelent Szent Tivadar, és azt tanácsolta, hogy a keresztények azon a héten csak főtt gabonával táplálkozzanak, amelyet mézzel ízesítettek és kolibának neveztek. Azóta annak a napnak az előestjén Szent Tivadar emlékére kollibát szentelünk. A történtekre való visszaemlékezés magyarázza azt is, hogy a bizánci egyházban ez az eledel a böjt és az elhunytakról való megemlékezés jelképe lett, amelyet nemcsak Szent Tivadar emlékének napján, hanem a halottak emlékére is több ízben elkészítenek és fogyasztanak.