Mk 11,1-11

Abban az időben Jézus Jeruzsálemhez közeledett, és Betfagé és Betánia táján, az Olajfák-hegyénél előreküldte két tanítványát. Azt mondta nekik: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit műveltek, mondjátok azt, hogy Urának van rá szüksége. Erre nyomban elengedi.” El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót kint az útfélen egy kapuhoz kötve, és eloldották. Az ott állók közül valaki megkérdezte: „Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg a fákról lombos ágakat vágtak és szórtak az útra. Az előtte menők és akik kísérték, ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán, mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

Nagy Szent Leó római pápa

Szent Leó pápa 461. november 10-én halt meg, s a nyugati egyház mindmáig azon a napon emlékezik meg róla. Nem lehet egészen pontosan megmagyarázni, hogy Keleten miért éppen február 18-ra került át a szentéletű pápáról való megemlékezés. Talán azért, mert régóta ezen a napon emlékeztek meg Patarai Szent Leó és Paregorosz vértanúkról (akik Valens császár idején szenvedtek vértanúhalált), s emiatt tették ugyanerre a napra a másik Szent Leó emlékét is. Toscanaban született a IV. század végén. 430-ban a római egyház archidiakónusa, majd 440. körül választották pápává. Erőteljes egyéniség, aki szembeszállt a pogányság megmaradt lelkületével és különféle tévtanításokkal. Keleten főként a 449-ben megírt, Flavianosz pátriárkához címzett levele tett híressé. Ez a levél ugyanis döntő jelentőségű volt a khalkedoni egyetemes zsinat (451) atyái szemében, akik Krisztus emberi természetének teljességét (valóságos emberi és isteni akaratát) védelmezték a monofizita eretnek támadással szemben. S innen származik a később sokat emlegetett mondat: „Íme, az atyák hite, ez az apostolok hite... Péter szólott Leó által!” Bár a keleti atyák köreiben bizonyos visszatetszést váltott ki a „tomosz” (levél) tekintélyelvű hangvétele, tartalmát sajátjuknak érezték.