1Ján 3,9-22a

Szeretteim! Aki Istentől született, nem követ el bűnt, mert az ő magja benne marad; és nem is vétkezhet, mert Istentől született. Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. Azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást. Ne úgy, mint Káin, aki a Gonosztól való volt, és megölte testvérét. Vajon miért ölte meg? Mert tettei gonoszak voltak, a testvére tettei viszont igazak. Ne csodálkozzatok azon, testvérek, ha a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos; és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sincs része az örök életben. A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő az életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket, Isten nagyobb a szívünknél, és ő mindent ismer. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, akkor bátor bizalommal lehetünk Isten iránt, és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait.

Mk 14,10-42

Abban az időben iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa nekik Jézust. Amikor meghallották, megörültek, és pénzt ígértek neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.
A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mit akarsz, hová menjünk az előkészületet megtenni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba! Ott szembe jön majd veletek egy vizeskorsót vivő ember. Szegődjetek a nyomába, és ahová bemegy, mondjátok meg a házigazdának: a Mester kérdezi: »Hol van az a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« Ő majd mutat nektek egy nagy, emeleti helyiséget étkezésre berendezve, készen. Ott készítsétek el nekünk!” A tanítványok kimentek, és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik. Elő is készítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miután letelepedtek és enni kezdtek, Jézus így szólt: „Bizony, mondom nektek, közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem.” Erre elszomorodtak, és egyenként sorra kérdezgették őt: „Csak nem én vagyok? Netalán én?” Ő így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd azt az újat nem iszom az Isten országában.”
Amikor elénekelték a zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére, és Jézus megmondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.« De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” Péter erre ezt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én bizony, nem.” Jézus ezt mondta neki: „Bizony, mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Erre még jobban fogadkozott: „Még ha veled meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg!” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is valamennyien.
Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Akkor ezt mondta tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom!” Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd azt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre, és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. Így fohászkodott: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol-e? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” Megint elvonult, és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszament hozzájuk, és azt mondta nekik: „Aludjatok, és nyugodjatok! Most már elég! Itt az óra, íme, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik, aki elárul engem.”

Nagy Szent Leó római pápa

Szent Leó pápa 461. november 10-én halt meg, s a nyugati egyház mindmáig azon a napon emlékezik meg róla. Nem lehet egészen pontosan megmagyarázni, hogy Keleten miért éppen február 18-ra került át a szentéletű pápáról való megemlékezés. Talán azért, mert régóta ezen a napon emlékeztek meg Patarai Szent Leó és Paregorosz vértanúkról (akik Valens császár idején szenvedtek vértanúhalált), s emiatt tették ugyanerre a napra a másik Szent Leó emlékét is. Toscanaban született a IV. század végén. 430-ban a római egyház archidiakónusa, majd 440. körül választották pápává. Erőteljes egyéniség, aki szembeszállt a pogányság megmaradt lelkületével és különféle tévtanításokkal. Keleten főként a 449-ben megírt, Flavianosz pátriárkához címzett levele tett híressé. Ez a levél ugyanis döntő jelentőségű volt a khalkedoni egyetemes zsinat (451) atyái szemében, akik Krisztus emberi természetének teljességét (valóságos emberi és isteni akaratát) védelmezték a monofizita eretnek támadással szemben. S innen származik a később sokat emlegetett mondat: „Íme, az atyák hite, ez az apostolok hite... Péter szólott Leó által!” Bár a keleti atyák köreiben bizonyos visszatetszést váltott ki a „tomosz” (levél) tekintélyelvű hangvétele, tartalmát sajátjuknak érezték.