Zsid 7,7-17

Testvéreim! Vitathatatlan, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. Ott halandó emberek szednek tizedet, itt pedig az, akiről tanúságunk van, hogy él. És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, mert már jelen volt atyja ágyékában, amikor Melkizedekkel találkozott. Amennyiben a tökéletesség elérhető lett volna a levita papság által – hiszen a nép ennek alapján kapta a Törvényt –, mi szükség lett volna még arra, hogy egy másik pap jöjjön Melkizedek rendje szerint, azaz nem Áron rendje szerint? Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a Törvény is. Ugyanis akiről itt szó van, egy másik törzshöz tartozik, amelyikből még senki sem szolgált az oltárnál. Hiszen ismeretes, hogy a mi Urunk Júda törzséből származott, de erről a törzsről papokkal kapcsolatban Mózes semmit sem mondott. Mindez még inkább nyilvánvaló, ha egy másik, Melkizedekhez hasonló pap támad, aki nem egy testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem a romolhatatlan élet ereje által. Emellett szól ez a tanúságtétel: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint.

Lk 2,22-40

Abban az időben szülei felvitték a gyermek Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívassék”; és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye előírja: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát”. Íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek Simeon volt a neve. Ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Ekkor a Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ő is karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.” József és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak bukására és feltámadására lesz Izraelben. Jel lesz, amelynek ellene mondanak - és a te lelkedet tőr járja át -, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív titkos gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Igen előrehaladott korú volt, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után. Ez a mintegy nyolcvannégy esztendős özvegyasszony nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált éjjel-nappal. Abban az órában ő is odajött, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, aki megváltást várt Jeruzsálemben. Amint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, telve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

Urunk Jézus Krisztus bemutatása a templomban és Találkozása Simeonnal

A gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, hogy Mózes törvénye szerint bemutassák őt a templomban, a törvény által megszabott áldozatbemutatással együtt. Élt akkor Jeruzsálemben egy Simeon nevű aggastyán, aki ígéretet kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt. A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Simeon ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32). Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Egy prófétaasszony pedig, Fánuel leánya, aki éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Amikor József és Mária mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.