Leó fp.
◀︎ 
 február 20. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. február 18-24.
Mk 14,43-15,1

Abban az időben, amikor Jézus még beszélt tanítványaihoz, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy csapat kardokkal és dorongokkal, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. Az áruló jelt adott nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és biztos őrizet alatt vigyétek el!” Odaérve rögtön Jézushoz lépett, és így szólt: „Üdvözlégy, Mester!”, és megcsókolta. Erre azok rátették kezüket, és elfogták. Az ott lévők közül valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta ott voltam köztetek, tanítottam a templomban, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük.” A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindannyian elmenekültek. Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel födte, ám elkapták őt a fiatalok. Erre ő otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott előlük. Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyűltek össze mindannyian a főpapok, vének és írástudók. Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába, és ott a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. A főpapok és az egész főtanács tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. Ekkor néhányan felálltak, és ezt a hamis tanúságot tették ellene: „Hallottuk, hogy ez azt mondta: Én lerombolom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.” De vallomásuk így sem vágott egybe. Erre középre állt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek vallanak ellened?” De ő hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy-e a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni és az ég felhőin eljönni.” A főpap erre megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást. Mit ítéltek?” Mind méltónak ítélték a halálra. Ekkor némelyek elkezdték leköpdösni, arcát eltakarva ököllel verni, és közben mondogatták neki: „Prófétálj!” Még a szolgák is arcul verték. Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és így szólt: „Te is a názáreti Jézussal voltál.” De ő tagadta: „Nem ismerem őt, és azt sem tudom, mit beszélsz.” Ezzel kiment az előcsarnokba, és akkor megszólalt a kakas. A szolgáló megint meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak: „Ez is közülük való.” Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: „Valóban közülük való vagy, hiszen galileai vagy, még a beszéded is elárul.” Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” Erre másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírva fakadt. Kora reggel pedig a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt tanácsot tartottak. Jézust pedig megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

Szent Leó, Katania püspöke

Ravennai nemes emberek gyermekként született 720. körül. Már gyermekkorától érezte Isten hívását, ifjan a bencés rendbe lépett és Reggio Clabriába költözött. Példamutatóan tiszta élete miatt, egy álombeli angyali jelenés után a szicíliai Katania püspöki székébe hívták. Nem akarta elfogadni, de végül engedett a katániai hívek kérésének. Mint az özvegyek és árvák védelmezője tűnt ki. Egy legenda szerint egyszer egy Iliodorosz nevű mágus az ő templomába ment, s ott kezdte végezni szemfényvesztő mutatványait. A püspök erre megkötözte a mágust püspöki omoforionjával, és a város piacára vezette. Ott máglyát gyújtatott, és a mágussal együtt lépett a tűzbe, mire Iliodorus megégett, Szent Leó viszont sértetlenül lépett ki a tűzből. Tény viszont, hogy az ikonrombolás elszánt ellenzője volt, ami miatt éveken át a hívek segítségével bújdosnia kellett, s ekkor remeteéletet élt. Sok év elteltével térhetett vissza püspöki székébe, ahol 789. február 20-án hunyt el.