2Ján 1,1-13

Én, az Öreg, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek – de nem csak én, hanem mindazok, akik ismerik az igazságot –, annak az igazságnak az erejében, amely bennünk van, és örökre velünk marad. Kegyelem, irgalom és béke lesz velünk Istentől, az Atyától, és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, igazságban és szeretetben. Nagy örömömre szolgált, hogy gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazságban járnak a parancs szerint, amit az Atyától kaptunk. Most arra kérlek, Úrnő – nem mintha új parancsot írnék neked, hisz kezdettől ez a parancs: szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint élünk. Ez a parancs, amelyet kezdettől fogva hallottatok: „Éljetek szeretetben!” Mert sok csaló jelent meg a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus. Figyeljetek magatokra, nehogy leromboljátok, amiért megdolgoztunk, hanem hogy teljes bért kapjatok! Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem megszegi azt, nem tudhatja magáénak Istent. Aki megmarad a tanításban, magáénak tudhatja az Atyát és a Fiút is. Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek! Mert aki köszönti, részese gonosz tetteinek. Még sok mindenről kellene írnom, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem azonban, hogy eljutok hozzátok, és élőszóval mondhatom el, hogy örömünk teljes legyen. Köszöntenek kiválasztott nővéred gyermekei.

Mk 15,20b.22.25.33-41

Abban az időben a katonák magukkal vitték Jézust, és kivezették, hogy keresztre feszítsék. Egy Golgota nevű helyre vitték, ami Koponya-helyet jelent. A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. A hatodik óra táján pedig az egész földre sötétség borult, egészen a kilencedik óráig. A kilencedik órában Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Az ott állók közül néhányan hallották, és azt mondták: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, és ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve, inni adott neki e szavakkal: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a szemközt álló százados látta, hogy fölkiáltva kilehelte lelkét, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” Asszonyok is álltak ott, és messziről szemlélték. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. Ezek már Galileában is követték őt és szolgáltak neki. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

Szentéletű Szimbolai Timót atya

Szülei halála után szétosztotta az örökségét a szegények között, s a kisázsiai Szümbolisz monostorába vonulva egész életét imádságban böjtöléssel és virrasztással töltötte el. Szent Theoktiszt kukumai apátnak volt a tanítványa, (akiről január 4-én emlékeztünk meg). Később a bithüniai Olümposz hegyén remetéskedett. Életének tisztasága és csodái miatt állt nagy tiszteletben. 795-ben halt meg.

Szent Eusztathiosz antióchiai érsek

A pamfiliai Szidészben született. Ahogy jelleméről fennmaradt, Eusztathiosz ékesszóló, erélyes és nagy tudású ember volt. A szíriai Bérea püspöke volt, de kiérdemelte, hogy 324-ben az antióchiai érseki székbe emeljék. Részt vett az I. egyetemes zsinaton, s mindvégig az ariánus eretnekség ádáz ellensége maradt. Sajnos műveiből igen kevés maradt fenn. Az ariánusok fő támasza ekkor Euszebiosz nikomédiai püspök volt, aki – kihasználva befolyását a császári udvarnál – rágalmakkal elérte, hogy 331. körül Eusztathioszt száműzzék a trákiai Traianopoliszba. Ott is halt meg 338-ban.