Nagyböjt 1. vasárnapja – Az igazhitűség (ortodoxia) vasárnapja
Timót szé., Eusztáthiosz fp.
◀︎ 
 február 21. 
 ▶︎
Zsid 11,24-26.32-40

Atyámfiai! Mivel hitt, azért tagadta meg Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leányának fia. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, minthogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett. És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert Isten valami jobbat rendelt számunkra, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

Jn 1,43-51

Abban az időben Jézus ki akart menni Galileába. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere és lásd!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Szentéletű Szimbolai Timót atya

Szülei halála után szétosztotta az örökségét a szegények között, s a kisázsiai Szümbolisz monostorába vonulva egész életét imádságban böjtöléssel és virrasztással töltötte el. Szent Theoktiszt kukumai apátnak volt a tanítványa, (akiről január 4-én emlékeztünk meg). Később a bithüniai Olümposz hegyén remetéskedett. Életének tisztasága és csodái miatt állt nagy tiszteletben. 795-ben halt meg.


Szent Eusztathiosz antióchiai érsek

A pamfiliai Szidészben született. Ahogy jelleméről fennmaradt, Eusztathiosz ékesszóló, erélyes és nagy tudású ember volt. A szíriai Bérea püspöke volt, de kiérdemelte, hogy 324-ben az antióchiai érseki székbe emeljék. Részt vett az I. egyetemes zsinaton, s mindvégig az ariánus eretnekség ádáz ellensége maradt. Sajnos műveiből igen kevés maradt fenn. Az ariánusok fő támasza ekkor Euszebiosz nikomédiai püspök volt, aki – kihasználva befolyását a császári udvarnál – rágalmakkal elérte, hogy 331. körül Eusztathioszt száműzzék a trákiai Traianopoliszba. Ott is halt meg 338-ban.