Timót szé., Eusztáthiosz fp.
◀︎ 
 február 21. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. február 18-24.
Mk 15,1-15

Abban az időben a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt tárgyalást tartottak Jézus ellen, őt pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” Ő ezt mondta: „Magad mondod". A főpapok sok vádat hoztak fel ellene, de ő semmit sem válaszolt. Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” Jézus azonban egyáltalán semmit sem válaszolt. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit éppen kértek tőle. Volt akkor egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. Felvonult a tömeg és kiáltozva kérni kezdte azt a kegyet, amit mindig megtett nekik. Pilátus így szólt hozzájuk: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa szabadon nekik. Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondotok?” Azok pedig újra ezt kiáltozták: „Feszítsd meg őt!” Pilátus viszont ezt mondta nekik: „Ugyan mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg őt!” Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy keresztre feszítsék.

Szentéletű Szimbolai Timót atya

Szülei halála után szétosztotta az örökségét a szegények között, s a kisázsiai Szümbolisz monostorába vonulva egész életét imádságban böjtöléssel és virrasztással töltötte el. Szent Theoktiszt kukumai apátnak volt a tanítványa, (akiről január 4-én emlékeztünk meg). Később a bithüniai Olümposz hegyén remetéskedett. Életének tisztasága és csodái miatt állt nagy tiszteletben. 795-ben halt meg.


Szent Eusztathiosz antióchiai érsek

A pamfiliai Szidészben született. Ahogy jelleméről fennmaradt, Eusztathiosz ékesszóló, erélyes és nagy tudású ember volt. A szíriai Bérea püspöke volt, de kiérdemelte, hogy 324-ben az antióchiai érseki székbe emeljék. Részt vett az I. egyetemes zsinaton, s mindvégig az ariánus eretnekség ádáz ellensége maradt. Sajnos műveiből igen kevés maradt fenn. Az ariánusok fő támasza ekkor Euszebiosz nikomédiai püspök volt, aki – kihasználva befolyását a császári udvarnál – rágalmakkal elérte, hogy 331. körül Eusztathioszt száműzzék a trákiai Traianopoliszba. Ott is halt meg 338-ban.