Polikárp fszvt.
◀︎ 
 február 23. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Ter 5,32-6,8

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Péld 6,20-7,2

Tartsd meg, fiam, atyád rendelkezéseit, és ne vesd el magadtól azt, amire anyád tanított! Kösd őket lelkedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré! Hadd járjanak veled jártodban-keltedben, őrködjenek fölötted, mikor alszol, és mikor felébredsz, velük társalogj! Mert a törvény parancsa mécses és vilá­gosság: ez az életre vezető út, intelem és nevelés, hogy megóvjanak a férjes asszonytól, az idegen nő nyelvének rágalmától. Fiam, le ne győzzön téged a szépség vágya, és szemeid csapdájába ne essél: ne hagyd, hogy rabul ejtsen egy asszony kacsintása! Mert a parázna nő ára annyi, mint egy kenyéré, s egy férjes asszony drága leiekre vadász. Rejthet-e az ember tüzet az ölébe, úgy, hogy ruhája meg ne gyúlna? Járhat-e valaki izzó parázson, úgy, hogy talpát meg ne perzselné? — így, aki más asszonyához jár, nem marad büntetlen, sem az, aki ilyen asszonyt érint! Nincs mit csodálkozni azon, ha valakit lopáson érnek, hiszen azért lop, hogy megtöltse éhező páráját: mégis, ha rajtakapják, hétszer annyit fizet, és csak ha mindenét odaadja, akkor szabadulhat. A házasságtörő viszont esztelenségéért a vesztébe rohanó lelkével fizet. Fájdalmas ütleget és megszégyenítést von magára, és gyalázatát semmi sem moshatja már le: mert a férj haragja teljesen féltékeny, és nem ismer szánalmat az ítélkezés napján. Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné az ő gyűlöletét, s nem oszlik az el semmilyen nagy ajándékért. Fiam, tartsd meg szavaimat, s jegyezd meg jól parancsaimat! Fiam, tiszteld az Urat, és erős leszel; rajta kívül senki mástól ne félj!

Szmirnai Szent Polikárp püspök

Szent János apostol és evangélista tanítványa volt, és még Antiochiai Szent Ignácot jól ismerte. Az is bizonyos, hogy Anicetus pápa idején elment Rómába, hogy ott többek között a húsvét időpontjáról tárgyaljon. Antoninus Pius császár keresztényüldözése idején fogták el, s még utoljára a prokonzul megpróbálta őt „jobb belátásra” téríteni. Ő bátran válaszolt vissza a Krisztus elleni átkok kicsikarni igyekvő tisztviselőnek: „Nyolcvanhat éve szolgálom őt, és még soha semmi rosszat nem tett nekem. Hogyan is káromolhatnám én királyomat és Üdvözítőmet?” A hóhér pallosa alatt pedig így imádkozott: „Minden teremtmény Istene, áldalak téged, hogy erre a napra és erre az órára méltattál, amelyben a vértanúk sorába kerülhetek, s Krisztusod kelyhében részesülhetek, hogy a lélek és a test örök életére támadjak majd fel a Szentlélek romolhatatlanságában!” Így halt meg 155. február 23-án.