Polikárp fszvt.
◀︎ 
 február 23. 
 ▶︎
Ter 4,8-15

Káin így szólt öccséhez, Ábelhez: „Menjünk ki a mezőre!" És miközben kinn voltak a mezőn, Káin rátámadt öccsére, Ábelre és megölte. Isten megkérdezte Káint: „Hol van Ábel, az öcséd?" Az meg így felelt: „Nem tudom, talán őrzője vagyok-e az öcsémnek?” Isten pedig azt mondta neki: „Mi műveltél? Öcséd vére fölkiált hozzám a földről! Most tehát légy átkozott eltávolítva ettől a földtől, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből az öcséd vérét! A földet műveled, de az már nem lesz termékeny neked, hanem sóhajtozva és remegve fogsz járni szerte a földön.” Káin erre így szólt az Úrhoz: „Túl nagy vétek terhel engem ahhoz, hogy megszabadulhatnék tőle. Hogyha ma elűzöl engem e föld színéről, és a te színed elől is bujdosnod kell, akkor csak sóhajtozni és remegni fogok szerte a földön, és aki csak rám talál, meg fog ölni.” De az Úristen azt mondta neki: „Nem lesz az úgy! Mert bárki, aki Káint megölné, annak hétszeresen kell majd meglakolnia!” Ezért jelet tett az Úristen Káinra, hogy ne ölhesse meg őt bárki, aki rátalál.

Péld 5,1-15

Fiam, figyelj bölcsességemre, és okosságomra nyisd ki a füledet, hogy megőrizhesd a jó elgondolást, mert ajkam véleményét bízom most rád! Ügyet se vess a csalfa nőre, mert a parázna nő ajkáról olyan méz csepeg, amely csak kis ideig esik jól a torkodnak, végül azonban keserű, mint az üröm, és élesebb, mint a kétélű kard! Az esztelenség lába vele együtt a halálba siet és léptei az alvilág felé tartanak; úgyhogy még kinyomozni sem lehet, mert nem érnek az élet útjaira. lépései csalfák és kiismerhetetlenek. Nos tehát, fiam hallgass reám, s meg ne hazudtold számnak igéit! Tartsd tőle távol az utadat: ne is közelíts háza ajtajához, nehogy életedet másoknak kelljen odaadnod és éveidet a könyörtelen halálnak: nehogy idegenek töltekezzenek javaiddal és munkád gyümölcse más házába jusson, nehogy végtére majd sopánkodjál, mikor lefogyott a testedről a húsod, és ne mondd: „Miért is utáltam a fegyelmet, és miért nem engedett szívem az intelmeknek? Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azok intelmére, akik oktattak? Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a közösség és gyülekezet kellős közepén!” Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából!

Szmirnai Szent Polikárp püspök

Szent János apostol és evangélista tanítványa volt, és még Antiochiai Szent Ignácot jól ismerte. Az is bizonyos, hogy Anicetus pápa idején elment Rómába, hogy ott többek között a húsvét időpontjáról tárgyaljon. Antoninus Pius császár keresztényüldözése idején fogták el, s még utoljára a prokonzul megpróbálta őt „jobb belátásra” téríteni. Ő bátran válaszolt vissza a Krisztus elleni átkok kicsikarni igyekvő tisztviselőnek: „Nyolcvanhat éve szolgálom őt, és még soha semmi rosszat nem tett nekem. Hogyan is káromolhatnám én királyomat és Üdvözítőmet?” A hóhér pallosa alatt pedig így imádkozott: „Minden teremtmény Istene, áldalak téged, hogy erre a napra és erre az órára méltattál, amelyben a vértanúk sorába kerülhetek, s Krisztusod kelyhében részesülhetek, hogy a lélek és a test örök életére támadjak majd fel a Szentlélek romolhatatlanságában!” Így halt meg 155. február 23-án.