Joel 4,12-21

Így szól az Úr: „Keljen föl, és vonuljon föl minden nép Jozafát völgyébe, mert ott ülök majd ítéletet köröskörül minden nemzet fölött! Lendítsétek csak a sarlót, hiszen eljött az aratás ideje! Gyertek, jöjjetek taposni, mert tele van a sajtó, és csordultig megtelt már a prés alatti kád, mert elszaporodott az ő gonoszságuk. Visszhangzik majd az Igazságszolgáltatás egész völgye, mert elközelgett az Úr napja az Igazságszolgáltatás völgyében! A nap és hold elsötétül, és a csillagok fénye is eltompul.” Az Úr szózata hangzik a Sion hegyéről, és ő hallatja szavát Jeruzsálemből; s megrendül az ég és a föld, de népét megkíméli az Úr, és Izrael fiainak erős menedéke marad. „Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, Sionon lakom. Jeruzsálem pedig szent lesz, és idegenek többé már nem vonulnak át rajta. Azon a napon a hegyekből édes nedű fog csepegni, s a dombokon tej folyik végig, és Júda minden forrásából víz fog áradni. Forrás fakad majd az Úr házából, és megöntözi a Tövisek völgyét. Egyiptom pusztasággá válik, Edom pedig terméketlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, és ártatlan vért ontott földjükön. Mindig lesz majd lakója Júdának, és Jeruzsálemnek is örökkön örökké. Megtorlom vérüket, és nem kegyelmezek”, és az Úr a Sionon fog lakni.

Gázai Szent Porfiriosz püspök

347 körül született Tesszalonikiben, gazdag családból. Hazáját elhagyva az egyiptomi Szketi-sivatagba ment, ahol öt évig aszketikus életet élt. Aztán Palesztinába indult, újabb öt évet egy barlangban élt le a Jordán közelében. Meglátogatta a szent helyeket; vagyonát szétosztotta, s szegényen dolgozott. Jó hírét hallva Jeruzsálemi János püspök pappá szentelte őt, és „a Szent Kereszt őrének” nevezte ki. 395-ben lett Gáza püspöke. Ott aztán keményen föl kellett vennie a harcot a bálványimádó pogányokkal (Marnász bálvány istenítőivel) és a manicheusokkal. Aranyszájú szent János idejében elment Konstantinápolyba is, hogy ehhez a küzdelemhez megszerezze a császár támogatását is. Eudoxia császárnő dekrétumával megengedte neki, hogy leromboltassa a pogány templomokat, s helyükre egy nagy bazilikát építsen a dél-palesztinai székvárosában, Gázában. A pogányok megtérítéséhez legalább ennyire hozzájárult kiváló jelleme és az általa művelt csodák.. 420-ban halt meg. A tesszaloniki Szent György templomban őt ábrázoló mozaik majdnem az ő idejében készült, s még jobban biztosítja életrajzi adatainak hitelességét. Életét egyébként tanítványának, Márk diakónusnak az írásai alapján ismerjük, melyeket azonban a VI-VII. században a kései társszerzők átalakítottak.