Porfiriosz fp.
◀︎ 
 február 26. 
 ▶︎
Ter 1,24-2,3

Isten így szólt: „Hozzon elő a föld élőlényeket, fajuk szerint: négylábú állatokat, csúszómászókat és szárazföldi vadakat fajuk szerint!" Úgy is lett. Isten megteremtette a föld vadállatait fajonként, a háziállatokat fajuk szerint és minden csúszómászót szerte a földkerekségen, szintén fajonként. És látta Isten, hogy jó. Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra és hasonlóságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, s a háziállatokon szerte az egész földön, és minden csúszómászó fölött, amely csak a földön mozog!" S megteremtette az Isten az embert: Isten képmása szerint alkotta meg, férfinak és nőnek teremtette őket. S megáldotta őket Isten ezeket mondva: „Gyarapodjatok és szaporodjatok! Töltsétek be a földet, és vonjátok azt uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, s minden állaton szerte az egész földön, és minden csúszómászó fölött, ami csak mozog a földön!" Majd így szólt Isten: „íme, nektek adtam szerte a földkerekségen minden növényt, mely magot terem, és minden fát, mely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen! Minden szárazföldi állatnak, az ég minden madarának s a földön mozgó összes csúszómászónak és mindennek, amiben éltető lehelet van, a zöld növényzet összességét adóm eledelül." S így is lett. Isten pedig látta mindazt, amit alkotott, s lám, mindez szerfölött jó volt. És este lett és reggel: ez a hatodik nap. Így készült el az ég és a föld s minden ékességük, és Isten a hatodik napon befejezte munkáját, amit csak alkotott, és nyugalmat tartott a hetedik napon minden munkától, amit csak végzett. Isten megáldotta a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg minden művéből, amit csak végezni kezdett Isten a teremtéskor.

Péld 2,1-22

Fiam, ha befogadod magadba a tőlem hallott parancsolatot, akkor megnyílik füled a bölcsességnek, és szívedet megértésre hajtod, átveszed azt a saját fiad számára is okulásul. Mert ha a bölcsességet hívod segítségül, és értelmesen adsz hangot, s ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint az elrejtett kincset, akkor megérted az Úr félelmét, és Isten ismeretét megtalálod. Hiszen az Úr adja a bölcsességet, és tőle származik a tudás és az értelem. Ő tartogat kincset az üdvösségre törekvő igazaknák és védelmezi azok lépteit, hogy megmaradjanak az igazságosság ösvényein, és őrködik az igazak útjain. Akkor majd megérted az igazságosságot és a törvény rendelkezesét, és minden jószándék megvalósításához igazodsz. Mert ha bölcsesség tölti be elmédet, és lelkeddel a szépet veszed észre, a jó tanács megőriz, és szent megfontolás tart meg téged. Megment a rossz úttól, és az olyan embertől, aki nem szavahihető. Jaj azoknak, akik elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség ösvényein járjanak! Jaj azoknak, akik a gaztetteknek örülnek és az eltorzult rosszaság láttára ujjonganak, akiknek görbék az ösvényeik és útjaik elvetemültek, akik igyekeznek távol tartani téged az egyenes úttól és elidegeníteni az igazságérzettől. Fiam, ne kerítsen hatalmába a rossz tanács, mely abbahagyatja veled az ifjúkori tanulmányt és elfeledteti Isten szövetségét, mert az ilyennek a halálhoz közeli a lakóhelye, és útjai a halandókkal együtt az alvilágba vezetnek. Azok közül, akik ezen járnak, senki nem tér vissza, és senki nem találja már meg az egyenes ösvényeket, mert az ilyenek már nem tarthatják fenn az életéveiket sem. Pedig ha jó úton járnának könnyen megtalálnák az igazak sima ösvényeit. A jók lesznek majd a föld lakói, és az ártatlanok maradnak meg rajta: a gonoszok útjai pedig kivesznek a földről, és a törvényszegők kipusztulnak onnan.

Gázai Szent Porfiriosz püspök

347 körül született Tesszalonikiben, gazdag családból. Hazáját elhagyva az egyiptomi Szketi-sivatagba ment, ahol öt évig aszketikus életet élt. Aztán Palesztinába indult, újabb öt évet egy barlangban élt le a Jordán közelében. Meglátogatta a szent helyeket; vagyonát szétosztotta, s szegényen dolgozott. Jó hírét hallva Jeruzsálemi János püspök pappá szentelte őt, és „a Szent Kereszt őrének” nevezte ki. 395-ben lett Gáza püspöke. Ott aztán keményen föl kellett vennie a harcot a bálványimádó pogányokkal (Marnász bálvány istenítőivel) és a manicheusokkal. Aranyszájú szent János idejében elment Konstantinápolyba is, hogy ehhez a küzdelemhez megszerezze a császár támogatását is. Eudoxia császárnő dekrétumával megengedte neki, hogy leromboltassa a pogány templomokat, s helyükre egy nagy bazilikát építsen a dél-palesztinai székvárosában, Gázában. A pogányok megtérítéséhez legalább ennyire hozzájárult kiváló jelleme és az általa művelt csodák.. 420-ban halt meg. A tesszaloniki Szent György templomban őt ábrázoló mozaik majdnem az ő idejében készült, s még jobban biztosítja életrajzi adatainak hitelességét. Életét egyébként tanítványának, Márk diakónusnak az írásai alapján ismerjük, melyeket azonban a VI-VII. században a kései társszerzők átalakítottak.