Porfiriosz fp.
◀︎ 
 február 26. 
 ▶︎
Ter 5,32-6,8

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Péld 6,20-7,2

Tartsd meg, fiam, atyád rendelkezéseit, és ne vesd el magadtól azt, amire anyád tanított! Kösd őket lelkedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré! Hadd járjanak veled jártodban-keltedben, őrködjenek fölötted, mikor alszol, és mikor felébredsz, velük társalogj! Mert a törvény parancsa mécses és vilá­gosság: ez az életre vezető út, intelem és nevelés, hogy megóvjanak a férjes asszonytól, az idegen nő nyelvének rágalmától. Fiam, le ne győzzön téged a szépség vágya, és szemeid csapdájába ne essél: ne hagyd, hogy rabul ejtsen egy asszony kacsintása! Mert a parázna nő ára annyi, mint egy kenyéré, s egy férjes asszony drága leiekre vadász. Rejthet-e az ember tüzet az ölébe, úgy, hogy ruhája meg ne gyúlna? Járhat-e valaki izzó parázson, úgy, hogy talpát meg ne perzselné? — így, aki más asszonyához jár, nem marad büntetlen, sem az, aki ilyen asszonyt érint! Nincs mit csodálkozni azon, ha valakit lopáson érnek, hiszen azért lop, hogy megtöltse éhező páráját: mégis, ha rajtakapják, hétszer annyit fizet, és csak ha mindenét odaadja, akkor szabadulhat. A házasságtörő viszont esztelenségéért a vesztébe rohanó lelkével fizet. Fájdalmas ütleget és megszégyenítést von magára, és gyalázatát semmi sem moshatja már le: mert a férj haragja teljesen féltékeny, és nem ismer szánalmat az ítélkezés napján. Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné az ő gyűlöletét, s nem oszlik az el semmilyen nagy ajándékért. Fiam, tartsd meg szavaimat, s jegyezd meg jól parancsaimat! Fiam, tiszteld az Urat, és erős leszel; rajta kívül senki mástól ne félj!

Gázai Szent Porfiriosz püspök

347 körül született Tesszalonikiben, gazdag családból. Hazáját elhagyva az egyiptomi Szketi-sivatagba ment, ahol öt évig aszketikus életet élt. Aztán Palesztinába indult, újabb öt évet egy barlangban élt le a Jordán közelében. Meglátogatta a szent helyeket; vagyonát szétosztotta, s szegényen dolgozott. Jó hírét hallva Jeruzsálemi János püspök pappá szentelte őt, és „a Szent Kereszt őrének” nevezte ki. 395-ben lett Gáza püspöke. Ott aztán keményen föl kellett vennie a harcot a bálványimádó pogányokkal (Marnász bálvány istenítőivel) és a manicheusokkal. Aranyszájú szent János idejében elment Konstantinápolyba is, hogy ehhez a küzdelemhez megszerezze a császár támogatását is. Eudoxia császárnő dekrétumával megengedte neki, hogy leromboltassa a pogány templomokat, s helyükre egy nagy bazilikát építsen a dél-palesztinai székvárosában, Gázában. A pogányok megtérítéséhez legalább ennyire hozzájárult kiváló jelleme és az általa művelt csodák.. 420-ban halt meg. A tesszaloniki Szent György templomban őt ábrázoló mozaik majdnem az ő idejében készült, s még jobban biztosítja életrajzi adatainak hitelességét. Életét egyébként tanítványának, Márk diakónusnak az írásai alapján ismerjük, melyeket azonban a VI-VII. században a kései társszerzők átalakítottak.