Prokópiosz szé.
◀︎ 
 február 27. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Júd 1,11-25

Szeretteim! Jaj az istenteleneknek, mert Káin útján indultak el, pénzért Bálaám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadásában pusztultak el. Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken. Szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Szél sodorta, eső nélküli fellegek; ősz végi, gyümölcstelen, kétszer halott, gyökerestül kiszakított fák; a tenger megvadult, saját szégyenüket tajtékzó hullámai; bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. Ezekről is prófétált Énok, aki Ádámtól számítva a hetedik volt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és rábizonyítsa mindenkire minden bűnös tettét, amit istentelenül elkövetett, és minden sértő szót, amit a bűnösök istentelenül ellene szóltak.” Ezek a zúgolódók, az elégedetlenek, akik szenvedélyeik útján járnak, fölényesen jár a szájuk, és haszonlesésből embereknek hízelegnek. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a szavakról, amelyeket Urunk, Jézus Krisztus apostolai egykor mondtak. Ezt mondták nektek: „Az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek.” Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, akiket szenvedélyeik irányítanak, akikben nincs jelen a Lélek. Ti azonban, szeretteim, épüljetek legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben, maradjatok meg Isten szeretetében, és várjátok Urunk, Jézus Krisztus irgalmát az örök életre! Legyetek irgalmasok azokhoz, akik kételkednek! Mentsétek meg, ragadjátok ki őket a tűzből! Ami a többieket illeti, legyetek hozzájuk irgalmasok, de félelemmel s utálattal tekintsétek még a ruhát is, amit testük bemocskolt! Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megőrizzen benneteket a botlástól, és dicsősége elé állítson feddhetetlenül, ujjongó örömben, az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Amen.

Lk 23,1-31.33a.44-56

Abban az időben a főpapok, írástudók és a nép vénei Pilátushoz vitték Jézust, és így kezdték vádolni őt: „Úgy találtuk, hogy ez fellázítja a népet, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő Krisztus király.” Akkor Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Ő pedig feleletül így szólt: „Te mondod.” Pilátus erre azt mondta a főpapoknak és a tömegnek: „Semmi ítéletre méltót nem találok ebben az emberben.” De azok így erősködtek: „Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában Galileától kezdve egészen idáig.” Miután Pilátus meghallotta Galileát, megkérdezte, hogy ez az ember Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Ugyanis régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodajelet lát tőle. Sokat faggatta, ő azonban semmit sem felelt neki. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes katonai kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: „Idehoztátok ezt az embert, mint a nép lázítóját. Íme, előttetek kihallgattam, de semmi ítéletre méltót sem találtam ebben az emberben abból, amivel vádoljátok őt. De Heródes sem, hiszen elküldtelek titeket hozzá, és lám, semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Veréssel büntetem tehát, és szabadon bocsátom.” Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egyvalakit. Ezért valamennyien kiáltozni kezdtek: „Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!” Őt a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe. Pilátus ismét fölemelte szavát, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. Ők azonban így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” Ő pedig harmadszor szólt hozzájuk: „De hát ez mi rosszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találok benne. Veréssel büntetem tehát, és szabadon bocsátom.” De azok erősködve, nagy hangon követelték, hogy feszítse keresztre. Egyre erősödött a lármájuk és szintúgy a főpapoké. Erre Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kérnek: szabadon bocsátotta kérésükre azt, aki lázadásért és gyilkosságért került börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Ahogy elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről érkezett, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte, akik gyászolták és siratták őt. Jézus hozzájuk fordult ezekkel a szavakkal: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: »Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.« Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: »Omoljatok ránk!« És a halmoknak: »Borítsatok be minket!« Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a kiszáradttal?” Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott keresztre feszítették őt. A hatodik óra körül pedig sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, ezekkel a szavakkal dicsőítette az Istent: „Ez az ember valóban igaz volt.” És az egész sokaság, amely összeverődött erre a látványra, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus valamennyi ismerőse, velük az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva látták ezt. Íme, volt egy József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi, ő nem értett egyet a határozatukkal és eljárásukkal. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vájt sírba helyezte, ahová még soha senkit sem fektettek. A készület napja, péntek volt, és már feltűnt a szombati fény. Asszonyok is követték őt, akik Galileából jöttek Jézussal, és megnézték a sírt, és hogy miként helyezte oda az ő testét. Miután hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Dekapoliszi Szent Prokopiosz hitvalló

A történetíró Szent Theofanész számol be arról, hogy Szent Prokopiosz és Bazil nevű barátja Iszauri Leó császárság idején bátran védték az Ige megtestesülésének titkát és a szent ikonokat. Dekapoliszi Prokopioszról azt tartja a hagyomány, hogy ifjú korától fogva aszkézisben élt egy monostorban. Mindketten kegyetlen kínokat szenvedtek el, és ikontiszteletük miatt börtönbe voltak zárva egészen a császár haláláig (741). Ezután viszont visszatértek monostorukba, és ott élték le békességben hátralévő napjaikat. Szent Bazil hitvallót holnap ünnepli majd az egyház.