Halottak emlékezete
Prokópiosz szé.
◀︎ 
 február 27. 
 ▶︎
Zsid 3,12-16

Atyámfiai! Vigyázzatok, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy elszakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, míg azt nem mondják: »ma«, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága. Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa megvetett alapon mindvégig erősen kitartunk, amíg azt nem mondják: »Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint abban a megkeseredésben.« Mert egyesek, amikor ezt hallották, elkeserítették Istent; de nem mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak.

1Tessz 4,13-17

Atyámfiai! Nem akarunk titeket tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. Mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal hangja és az Isten harsonájának szava mellett leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel. Azután mi, az élők és meghagyottak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe Krisztus elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.

Mk 1,35-44

Abban az időben Jézus elindult, kiment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.” És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki. Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, és így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Míg ezt mondta, ennek rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. De Jézus szigorúan ráparancsolt és nyomban elküldte, ezt mondva neki: „Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik!”

Jn 5,24-30

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki küldött engem.”

Dekapoliszi Szent Prokopiosz hitvalló

A történetíró Szent Theofanész számol be arról, hogy Szent Prokopiosz és Bazil nevű barátja Iszauri Leó császárság idején bátran védték az Ige megtestesülésének titkát és a szent ikonokat. Dekapoliszi Prokopioszról azt tartja a hagyomány, hogy ifjú korától fogva aszkézisben élt egy monostorban. Mindketten kegyetlen kínokat szenvedtek el, és ikontiszteletük miatt börtönbe voltak zárva egészen a császár haláláig (741). Ezután viszont visszatértek monostorukba, és ott élték le békességben hátralévő napjaikat. Szent Bazil hitvallót holnap ünnepli majd az egyház.