1Pét 2,21-3,9

Szeretteim! Erre kaptatok meghívást: Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy nyomdokába lépjetek. Bűnt nem követett el, álnokság sem hagyta el száját. Amikor gyalázták, nem viszonozta; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent arra bízott, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a keresztfára, hogy meghalva a bűnöknek, az igazságnak éljünk. Sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához. Hasonlóképpen, az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha közülük egyesek ellenállnak az igének, feleségük viselkedése szavak nélkül is nyerje meg őket, amikor látják tiszteletteljes és tiszta magatartásotokat. Ne a külső dísz – ne hajfonatok, arany ékszerek és ruhák felöltése – legyen a ti ékességetek, hanem a szív rejteke a szelíd és csöndes lélek el nem múló díszével! Isten előtt ez értékes. Mert így ékesítették magukat egykor a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek. Engedelmeskedtek férjüknek, ahogy Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő lányai lettetek, amikor jót tettetek, és nem hagytátok magatokat semmitől és senkitől megfélemlíteni. Hasonlóképpen, a férfiak megértően éljenek együtt feleségükkel mint a gyengébb féllel, és adják meg nekik a tiszteletet mint örököstársaiknak az életadó kegyelemben. Így semmi sem akadályozza majd imátokat. Végül legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek és alázatosak! Ne fizessetek rosszal rosszért vagy gyalázkodással gyalázkodásért! Ellenkezőleg, mondjatok áldást, hiszen erre kaptatok meghívást azért, hogy az áldás legyen örökségetek.

Mk 12,13-17

Abban az időben a farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek Jézushoz néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. Ezek odamentek hozzá, és azt mondták neki: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, nem tartasz senkitől, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet, ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” Ők erre azt felelték: „A császáré.” Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

Simeon és Anna próféta

Amikor a gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, ott egy Simeon nevű aggastyán fogadta. Hegeszipposz szerint írástudó volt, aki különösnek találta Izaiás 7,14 jövendölését egy szűz foganásáról. Ezért háromszor is megpróbálta az ott olvasható görög „parthenosz” (= szűz) szót a héber „alma’” értelmében menyecskére, fiatal nőre átjavítani, de minden alkalommal az eredeti „szűz” kifejezés maradt a lapon. Istenhez fordult ezért, s ekkor kapott jelzést a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt, s így szemeivel láthatja az izaiási jövendölés megvalósulását.
A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32). Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Nemsokára meghalt. „Kezeire emeli Simeon az isteni kézzel mindeneket kormányzó Királyt, az áldozati Bárányt.”- énekeljük az előéneket.
Anna prófétaasszony pedig Fánuel leánya volt, s éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt ekkor, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.