Vámos és farizeus vasárnapja
Nikéforosz vt.
◀︎ 
 február 9. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Tim 3,10-15

Fiam, Timóteus! Te az én követőm lettél a tanításban, az életmódban, a terveket illetően, a hitben, a türelemben, a szeretetben, az állhatatosságban, az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Micsoda üldöztetéseket viseltem el! De mindegyikből megszabadított az Úr. Mindazokat, akik istenfélő módon akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. A gonoszok és a sarlatánok viszont egyre rosszabbak lesznek: tévelygők és megtévesztettek. Te azonban maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál! Tudod, kiktől tanultad. Gyermekkorodtól fogva ismered a szent írásokat, amelyek útmutatást tudnak neked adni az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.

Lk 18,10-14

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő; vagy mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, tizedet adok mindenemből.« A vámos pedig távol állt meg, és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verte, és így szólt: »Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, inkább, mint amaz. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Szent Nikéforosz vértanú

A III. század közepén élt Antiochiában. Szoros barátságban volt Szaprikiosszal, az antiochiai egyház egyik papjával. Barátságuk azonban megszakadt, és Szaprikiosz részéről kérlelhetetlen gyűlöletté alakult át. Nikéforosz minden békülési kísérlete csődöt mondott. A 260. évi keresztényüldözés idején Szaprikioszt mint papot halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték, Nikéforosz ismét bocsánatát kérte, Szaprikiosz azonban még válaszra sem méltatta. Az utolsó pillanatban Szaprikiosz megtagadta Krisztust, és hódolt a bálványoknak. Ekkor Nikéforosz önmagát jelentette fel keresztényként Szaprikiosz helyett. A bírák Szaprikioszt szabadon bocsátották, Nikéforosznak pedig fejét vétették.(Vértanú-aktájuk olvasható az ókeresztény írók VII.-ben.)