A nikápolyi 45 vt., Barlanglakó Antal szé.
Korábbi hangos útmutatók >
2025 >
2024 >
2023 >
2022 >
2021 >
2020 >
Korábbi zsolozsma szövegek >
2025 >
2024 >
2023 >
2022 >
2021 >
2020 >
Róm 15,17-29Testvéreim! Büszke vagyok Krisztus Jézusban Isten előtt. Ugyanis semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok engedelmességéért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek erejével. Így Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem Krisztus evangéliumát. Eközben pedig arra törekedtem, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, nehogy idegen alapra építsek, hanem ahogy meg van írva:
Meglátják őt majd azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, majd megértik.
Ez is sokszor akadályozott abban, hogy eljussak hozzátok. Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és mivel sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, amikor Hispániába utazom… Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. Most azonban Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. Makedónia és Akhája ugyanis jónak látta valamiféle közösséget vállalni a jeruzsálemi szentek szegényeivel. Jónak látták, de tartoznak is vele. Hiszen ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgálatukra legyenek. Amikor ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, rajtatok keresztül Hispániába megyek. Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok jövök, Krisztus áldásának teljességével érkezem.
Mt 12,46-13,3aAbban az időben, amikor Jézus a sokasághoz beszélt, anyja és testvérei megálltak kint, és beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid kint állnak, és beszélni akarnak veled.” De ő így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.” Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába, és leült, az egész tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket.
A nikápolyi 45 szent vértanú
Licinius császár, aki a római birodalom keleti felét kormányozta, rendeletet adott ki a keresztények megkínzására sőt megölésére, ha nem akarnak áldozni a bálványok előtt. Vagyonukat el kellett kobozni és pogány templomok építésére kellett fordítani. Amikor ez a rendelet eljutott az Örményországi Nikápolyba, negyvennél több keresztény elhatározta, hogy önként mennek az ítélőszék elé, és megvalják Krisztusban való hitüket. Vezetőik voltak: Leontin, Móric, Dániel, Antal és Sándor. Kihallgatásuk után a helytartó mindnyájukat vasbilincsekbe verette és a börtönbe záratta őket. Az éjszakát imádságban és zsoltáréneklésben töltötték. Másnap megkínozták és a börtönbe zárták újra őket. Két börtönőr általuk a keresztény hitre tért. Sokat szenvedtek a sebektől, hőségtől, némelyikük meg is halt. A szolgák eközben hatalmas máglyát raktak, hogy azon elégessék a vértanúkat. Egymásután dobálták bele a szentek testét, az élőket és a már halottakét is, 319 körül haltak vértanúi halált. Csontjaikat a Likosz folyóba dobták, melyeket az magába fogadott, és egy sekély helyen összegyűjtötte. Istenfélő emberek fáradság nélkül összeszedték és Licinius császár haláláig illő helyen eltemették.