1Ján 4,11-16

Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes lesz bennünk. Abból tudjuk, hogy benne lakozunk, ő meg bennünk, hogy Lelkéből adott nekünk. Mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban Isten lakozik, és ő Istenben. Mi megismertük a szeretetet, amellyel Isten van irántunk, és hiszünk benne. Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az Istenben marad, és Isten őbenne.

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Boldog Gojdics Pál felszentelt vértanú

Boldog Gojdics Pál: 1888-ban született Eperjes mellett, rutén nemzetiségű görög katolikus papi családban. 1911-ben szerszentelte pappá Vályi János püspök. 1922-ben lépett be Munkácson a baziliták rendjébe. 1927. március 25-én szentelték püspökké. 1950-ben letartóztatták, majd 25 évi börtönre ítélték. 1960. július 17-én, 72. születésnapján hunyt el a leopoldovi börtönkórházban

Szent Marina nagyvértanúnő

Marina a piszidiai Antiochiában született, nemes de pogány szülőktől. Atyja pogány pap volt. Hamar elveszítve anyját, atyja nevelőnőre bízta rá, Felserdülve szép külsejű és szép lelkű leány lett belőle. Ebben az időben a keresztények ellen, nagy üldözést rendeltek el. A papok és akik gyöngének érezték magukat a kínzásokra, elrejtőztek, és titokban tanítottak és a pogányságból sokat vezettek Krisztus hitére. Marina is hallott Jézusról, hitt benne, de nem volt alkalma, hogy a vízkeresztségben részesüljön. Kívánta, hogy vére ontásával keresztelkedjen meg. Atyja, hallván, hogy leánya hivő lett, kitagadta, Dioklécián császár alatt Marinát elfogták és kegyetlenül megkínozták. Kampókkal marcangolták testét, csontjai is kilátszottak. A helytartó is elfordította erre arcát, de a vértanúnő állhatatosán tűrt. De sem a tűz, sem a víz, sem a beléje vert szögek nem ingatták meg hitében. Példájával sok pogányt terített a keresztény hitre. Végül a piszidiai Antiochiában fejezték le a III. század végén, vagy a IV. század elején.