Simeon és János szé.
◀︎ 
 július 21. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Kor 3,9-17

Testvéreim! Munkatársak vagyunk, akik Istenhez tartozunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. De mindenki vigyázzon, hogyan épít rá! Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, ami Jézus Krisztus. Azt, hogy valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát épít erre az alapra, majd ama nap fogja világossá tenni, mivel tűzzel érkezik, és akkor mindenkinek nyilvánvalóvá lesz a munkája; s hogy mit ér, a tűz fogja megmutatni. Akinek a munkája, amit épített, megmarad, az jutalmat fog kapni. Akinek a munkája elég, az kárt szenved. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön megy át. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?
Ha valaki Isten templomát pusztítja, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

Mt 14,22-34

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, addig ő hazaküldi a sokaságot. Miután hazaküldte a sokaságot, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, és ő ott volt egymagában. A bárka már a tenger közepén volt, miközben hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a tengeren. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tengeren jár, megrémültek, azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben felkiáltottak. Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter kilépett a bárkából, és elindult, hogy Jézushoz menjen a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután pedig átkeltek a tengeren, Genezáret földjére értek.

Szent Simon és János atyák

Mindketten Szíriából származó gazdag nemes emberek voltak. János nős volt, Simeon nőtlen. Jeruzsálembe mentek fel, hogy a szent keresztnek hódoljanak. A szent helyek annyira megihlették őket, hogy többé nem tértek vissza hazájukba. Szent Gerázim kolostorának szerzetesei lettek és szétválás nélkül együtt küzdöttek a Holt tenger közelében. Később Simeon Emeszába távozott és magát együgyűnek tetette. Az így kapott megcsúfoltatásokat, megvetéseket türelemmel viselte el. Így igyekezett eddig vezekléseit megkoronázni, Isten azonban bölcs szavakat adott ajkaira ás sok csodával dicsőítette meg alázatosságát. Békében hunyt el 590-ben. Társa, János atya a remeteségben maradt, Nem sokkal Simeon atya halála után ő is meghalt a Jordán pusztájában. Együtt kezdték a vezeklő életet, együtt is fejezték be, majdnem egy időben.