Jácint vt., Anatoliosz fp.
◀︎ 
 július 3. 
 ▶︎
Róm 11,2b-12

Atyámfiai! Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baál előtt.” Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.

Mt 11,20-26

Abban az időben az Úr korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum, aki az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz levettetni. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. Sőt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztattad ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.”

Szent Jácint vértanú

Jácint vértanú a kappadókiai Cezáreában született. Húszéves kiváló ifjú volt, Traján császár hálószobájának volt az őrzője, így mindig a császár közelében tartózkodott. Hite és tiszta élete igazi kereszténnyé tette, titokban szolgált Krisztusnak minden jótett által. Egy alkalommal, egy pogány ünnep alkalmával a császár egész népével együtt áldozatot mutatott be a pogány isteneknek. Jácint elkísérte a császárt a bálványtemplomba, de kint maradt és egy szobába rejtőzve imádkozott az igaz Istenhez. Mivel nem kívánt a császárral együtt enni a bálványoknak áldozott húsból, Istentől legyőzhetetlen erővel felruházva az egész nép előtt kereszténynek vallotta magát. Kihallgatása után börtönbe zárták és nem adtak neki más ételt, mint bálványhúst. Nem kívánva magát a bálványétellel beszennyezni. 38 napon át szenvedett az éhségtől. A börtönben halt meg 108-ban. Holttestét hazájába vitték, és ott temették el.