Róm 11,25-36

Testvéreim! Nem szeretném, ha önmagatokat bölcsnek tartva nem vennétek tudomásul ezt a titkot: hogy Izraelnek csak egy részét érte a megkeményedés, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így az egész Izrael üdvözülni fog, ahogy meg van írva: Sionból jön a szabadító, és eltávolítja az istentelenséget Jákob házából; és ez lesz az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket. Az evangélium okán tehát ellenségek miattatok, de a kiválasztás okán kedveltek a patriarchák miatt, ugyanis Isten ajándékai és meghívása visszavonhatatlanok. Mert ahogy egykor ti engedetlenek voltatok Isten iránt, de most az ő engedetlenségük révén irgalmat nyertetek, úgy most ők lettek engedetlenek, a nektek adott irgalom miatt, hogy [most] ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit önnön engedetlenségébe zárt, hogy mindenkin könyörüljön. Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Milyen megfoghatatlanok ítéletei, és milyen kikutathatatlanok útjai! Ugyan ki ismerte az Úr gondolatait? Ki lett az ő tanácsadójává? Ki adott neki előleget, hogy várhatna a visszatérítésre? Bizony, tőle, általa és érte van minden, övé a dicsőség mindörökké! Amen.

Mt 12,1-8

Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad tenni!” Erre így felelt: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a fölajánlott kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem vétkeznek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha tudnátok, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot«, nem ítélnétek el a vétleneket. Az Emberfia ura a szombatnak is!”

Krétai Szent András főpap

András Damaszkuszban született. Hétéves koráig néma volt, és csak akkor szólalt meg, amikor Krisztus Szent Titkaiban részesült. 14 éves korában, Jeruzsálemben lett szerzetes. Itt hamar kitűnt jámborságával és tudományával. A pátriárka felfigyelt rá, és jegyzőjévé tette. 679-ben, mint a pátriárka helytartója ment el a VI. egyetemes zsinatra. A zsinat után hamarosan a Nagy Egyház diakónusává szentelték, és az árvák gondozója tisztségét töltötte be. II. Jusztinián császár alatt Kréta püspökéve szentelték. Tudományát főleg arra használta, hogy megvédje a katolikus hit igazságait a képrombolók és monofiziták ellen. Mint szónok és költő is kiváló volt. Sok kánont, sztichirát költött egyes nagy ünnepek napjára és a Nagyböjti énektár számára. Az ő nevéhez fűződik a nagyböjtben énekelt hosszú bűnbánati nagy kánon, amely kitűnik azzal, hogy a bűnös lelkeket bűnbánatra hangolja. Meghalt 712-ben.